Kelet-Magyarország, 1980. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-19 / 220. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. szeptember 19. Losonczi Pál csütörtökön megkezdte tárgyalásait Tanzániában. A kép, amely csütörtökön este érkezett Dar es-Salaam- ból, a repülőtéren készült, ahol a magyar államfőt egy tan- zán úttörő köszönti. (Kelet-Magyarország telefotó) (Folytatás az 1. oldalról) írták alá az új magyar—tanzániai műszaki-tudományos együttműködési munkaprogramot is. A pártközi kapcsolatok alapot teremtő állomása volt a Tanzániai Forradalmi Párt küldöttségének tavalyi magyarországi látogatása. Az eszmecserét követően az Elnöki Tanács elnöke felkereste a Dar es-Salaam-i dohánygyárat. Ez az üzem 1967-ben, részleges államosításakor még évi kétmilliárd cigarettát termelt, tavaly, amikor már teljes egészében a nép tulajdona volt, gépsorairól — helyi dohányból — 4,2 milliárd szivarkát juttatott a kereskedelemnek. Este Losonczi Pál és kísérete a State House parkjában folklórműsort tekintett meg: az ország legjobb táncosai, dobosai mutatták be tudásuk legjavát. Törzsi szokások, hagyományok keltek életre, idézve a különböző tánckultúrák máig élő hagyományait. Képtávírón érkezett Paraguayban meggyilkolták a volt nicaraguai diktátort. A képen Anastasio Somoza fehér Mercedese a merénylet után. (Kelet-Magyarország telefotó) (Folytatás az 1. oldalról) do Tamayo a már jól ismert sárga autóbuszon érkezett a rajt helyszínére. A parancsnok jelentette az állami bizottság elnökének, hogy' a nemzetközi űrexpedíció indulásra kész. Ezután az űrhajósok — indítás előtt két és fél órával — elfoglalták helyüket a Szojuz—38 kabinjában, s megkezdődött a visszaszámlálás. Az előre meghatározott időpontban, moszkvai idő szerint 22 óra 11 perckor működésbe léptek a hordozórakéta első fokozatának hajtóművei, s a Szojuz—38 a magasba emelkedett. Az űrhajó rajtjánál kubai küldöttség volt jelen, Raul Castro Ruznak, a Kubai KP KB Politikai Bizottsága tagjának, az államtanács első elnökhelyettesének, a forradalmi fegyveres erők miniszterének vezetésével. Az űrhajó hordozórakétája három fokozatának leválása után ráállt a megadott keringési pályára, s irányítását a Moszkva melletti repülésirányító központ szakemberei vették át. Az első három Föld körüli fordulat során az űrhajósok ellenőrizték az űrhajó különböző berendezéseit és rendszereit, az egyes helyiségek hermetizált- ságát, majd levetették szkafanderüket. így már kényelmesebben végezhették el következő feladatukat: a 4—5. fordulat során pályamódosítást hajtottak végre. Ezzel a manőverrel magasabb pályára állították a Szojuz—38-at, amely ezen a pályán haladva éri majd utol az űrállomást. Az új keringési pálya elérése után, a kora hajnali órákban Jurij Romanyenko és Arnaldo Tamayo megkezdte első űrpihenőjét. Kijelölt programjukat pénteken késő délután folytatják: a tervek szerint a további megközelítő manőverek után a késő esti órákban kerül sor a Szojuz—38 és a Szaljut—6 —Szojuz—37 űrkomplexum összekapcsolására. Kilencedikként.., K uba csütörtökön lépett be kilencedikként az űrhajós nemzetek sorába, de gyakorlatilag már több mint másfél évtizede részt vesz a világűr kutatásában. A szigetország szakemberei — szovjet kollégáik segítségével, szovjet követőberendezések alkalmazásával — 1964-ben kezdték meg a szovjet mesterséges holdak rendszeres megfigyelését. A kubai tudományos akadémia geofizikai és csillagászati intézetében 1966 óta működik a felső légkört kutató szputnyi- kok jeleinek felfogására alkalmas vevőrendszer, Kuba a szervezet megalakulása, azaz 1967 óta aktív részt vállal az Interkozmosz- program végrehajtásában. A kubai Interkozmosz-tanácson belül öt speciális munkacsoport működik, s ezeknek mindegyike meghatározott feladatokat vállal magára a szocialista országok űrkutatási együttműködése keretében. — Az űrfizikai munkacsoport — amely ma már több szputnyikkövető állomással és egyéb korszerű berendezésekkel rendelkezik — elsősorban a felső atmoszféra és a magnetoszféra kutatásával, az atmoszférakutató mesterséges holdak jelzéseinek felfogásával és feldolgozásával foglalkozik. — Az űrtávközlési munka- csoport tevékenysége nagy jelentőségű a szigetország és a különböző földrészek közötti telefon-, távíró-, rádiós és televíziós kapcsolat biztosításában. A munkacsoport 1973-ban, Havanna közelében létesített Caribe elnevezésű adó- és vevőállomása jelenleg az Interszputnyik-hálózat legnagyobb teljesítményű állomása. — Az űrmeteorológiai munkacsoport a szovjet meteorológiai mesterséges holdakról naponta érkező információkat dolgozza fel. — Az erőforráskutató munkacsoport 1977 óta működik. Tevékenysége geológiai kutatásokra — ásványkincs-lelőhelyek felfedezésére, a sziget- ország geológiai fejlődésével kapcsolatos kérdések tisztázására —, a mezőgazdaság, az erdő- és vízgazdálkodás segítésére, az országot körülvevő tenger kutatására és a környezetszennyeződés vizsgálatára irányul. — Az 1978 óta működő űr- biológiai és orvostudományi munkacsoport tevékenységében számos tudományos intézmény munkatársai vesznek részt. Elsősorban fiziológiai és pszichológiai problémák kutatásával foglalkoznak. 1976 júliusában az In- terkozmosz-tagországok új együttműködési megállapodásának aláírásával új szakasz kezdődött Kuba űrkutatásában is. E megállapodásnak megfelelően érkezett a csillagvárosi kiképzőközpontba 1978 elején két kubai űrhajósjelölt, akik közül az egyik, Arnaldo Tamayo alezredes csütörtökön megkezdte űrutazását. 21. — Mária Maga Mária! Nem értem, mivel főzte meg Foxmant! És miért? Hogyan? Miért? Hiszen csak főiskolát végzett, az öreg meg igen kényes a szakmai kérdésekre. Nála nemigen lehet blöffölni? Tudni kell! Egyszerűen csak tudni. Más út nincs! — Okos ez a Mária? — Okos. — Szép ez a Mária? — Szép. — Jó ez a Mária? — Jó. — Fiatal ez a Mária? — Fiatal. — Hát akkor mit csodálkozol, kedves Charlie? Nem is értelek. — Mit nem értesz rajtam? — Hagyjuk ezt. Nincs itt semmi rejtély. Az öreg belehabarodott egy fiatal munkatársnőjébe, és kész. — De Máriának vőlegénye van! — mondja Charlie szinte kétségbeesve, erősen megemelve a hangját. — Kicsoda? — Egy fiatal tudós. Valami József. Rákkutató. Legalábbis ez van bejegyezve az adatlapján. — Rákkutató ... minden második tudós rákkutató ... ez semmi. Ezzel nem megyünk semmire. És ... komoly a dolog? — íűgy látszik, igen. Tegnap éjjel József ott aludt Máriánál. — Szegény öreg Foxman. Vajon tudja mindezt? — Nem tudom. Kérdezzem meg? — Nem, ez illetlenség lenne. A lényeget amúgy sem érinti. Tehát Mária... — Igen főnök. Mária, ö a kulcs. — Tudom. — Van valami terved? — Nincsen, Charlie. Nincsen. — ötlet? Egy kicsi, kósza ötlet sincs? — Sajnos, nincs. Ügy látszik, fáradtak vagyunk. — Én még bírom magam ... — Én is. De a gondolkozás — az most nem megy. Este hívj fel, vagy gyere át. Addig aludjunk egyet. — Rendben. Akkor este hívlak. ★ Erzsébet és Don egy ivert- vendéglőben ülnek. Festői hely, fenyvesek, kopár sziklák, gyors folyású patak. Ágak hajolnak az asztalok fölé, a grillsütő a szabadban van, füst száll fel a magasba. Pincérek sürögnek, megállnak Erzsébeték asztalánál. — Mit parancsolnak? — Pisztrángot! — mondja mohón Erzsébet. — Két adag pisztrángot kérek újburgonyával, tartárral. És két ásványvizet, ha kaphatnék ... — Hogyne kérem! Két pisztráng, két ásványvíz. Az egyik pincér már ott is van az ásványvízzel, poharakkal. — Parancsoljanak! — Köszönjük. Erzsébet és Dán valahogy kiragyognak a vendégek közül. Éles, határozott vonásaik, kicsit kreol a bőrük; sportos, könnyed öltözékük mindenütt megcsodálták. „Szép pár .. .” — Ilyen és hasonló megjegyzések kísérték őket, akárhol jelentek meg. . — Már régen akartam kérdezni, Dán ... Most mi lesz? Hogyan leszünk ezután? — Hogy érted ezt? — Hát arra gondolok... hogy hogyan élünk ezután? — Ahogy eddig rendesen. — Igen de a kicsi... — A kicsi, a kicsi... Még meg se született, máris rendezkedik. Ez így legyen, az úgy legyen... — Arra gondoltam, hogy jó lenne, ha nem kiságyat, hanem bölcsőt vennénk.., — A bölcsőtől, az állandó ringatástól hülye lesz a gyerek. — Dehogy lesz hülye! Évszázadokon át bölcsőben nevelődtek a gyerekek. — Akkor se kell bölcső! Különben is csak a hülyeforma urigyerekek nevelkedtek bölcsőben ... — Nem igaz, Dán! Ez egyszerűen nem igaz! A pincérek hozzák a pisztrángot. Kétfelé terítenek, két- félé tálalnak. — Jó étvágyat! — mondja az egyik. — Egy kis vörös bort hozhatok? Fehér sajnos nincs. — Milyen van? — Spanyol, olasz, francia, magyar. Milyet parancsolnak? — Te melyiket akarod? (Folytatjuk) A palesztin probléma — közelről (3.) Jövőre, Jeruzsálemben Jeruzsálem térképe A zsidóság érzelmi kötődését Jeruzsálemhez mi sem jelképezi jobban, mint a vágyakozással és reménnyel teli ősi újévi köszöntés, amellyel a világ minden táján üdvözlik egymást a hi- vők: „Jövőre, Jeruzsálemben!” Csakhogy ebben nincsenek egyedül: a kereszténységnek is itt ringott a bölcsője, s az iszlám vallás hívei szintén szent városuknak tartják Jeruzsálemet. Emiatt és a nemzetközi jog megsértése miatt elemi erővel robbant ki a felháborodás az izraeli parlament közelmúltban hozott törvénye ellen. Ez ugyanis Jeruzsálemet Izrael „örökös és oszthatatlan” fővárosává nyilvánította, önkényesen kiterjesztve Izrael felségjogát az 1967- es agressziója során megszállt Kelet-Jeruzsálemre, a mohamedán és keresztény szent helyeknek is otthont adó óvárosra. Az ott élő, mintegy 110 ezer palesztin ezáltal gyakorlatilag — másodrendű — izraeli állampolgárrá vált. Begin kormányának nem volt nehéz elfogadtatnia a parlamenttel a döntést. A józan ész és a cionista reflex párviadalában az utóbbi kerekedett felül. Azon kevesek egyike azonban, aki a törvény ellen merészelt szavazni, maró gúnnyal e szavakkal fordult annak előterjesztőjéhez, Geula Cohen képviselőnőhöz; „Gratulálok önnek ahhoz, hogy sikeresen megtorpedózta a közel-keleti békerendezést...” Valóban ilyen - súlyos tettről lenne szó? Az bizonyos, hogy óriási akadályt gördített a békerendezés útjába. Az Isten adta „történelmi jogra” való hivatkozás a különböző prófétákban bővelkedő térségben nem komoly érv, még kevésbé tárgyalási alap. Az ENSZ ennél ésszerűbben próbálta megoldani Jeruzsálem kényes kérdését. Amikor 1947-ben Palesztina zsidó és arab állammá való felosztásáról döntött, Jeruzsálem sorsáról így rendelkezett: „Jeruzsálem városa külön egységnek számít, különleges nemzetközi státussal, és az ENSZ közigazgatása alatt.” Határozata demilitarizált, semleges városról intézkedett, amely nyitott és szabadon hozzáférhető minden vallás hivő je számára. Az 1948-as arab—izraeli háború következtében azonban mindez sohasem valósult meg: Izrael megszállta a város nyugati részét, az óváros pedig Jordániához került De csak az 1967-es háborúig, amikor Izrael rátette a kezét a keleti városrészre is. Már akkor megkezdődött — és mindmáig tart — Jeruzsálem „izraelesítése”. Arab ingatlanok törvénytelen kisajátításával „biztonsági övnek” szánt izraeli lakótelepek nőttek ki a földből, s vették gyűrűbe a keleti városrészt. A Biztonsági Tanács számos határozatában hiába szólította fel Izraelt, hogy hagyjon fel minden olyan tevékenységgel, amely Jeruzsálem státusának egyoldalú megváltoztatására irányul. Tel Aviv fity- tyet hányt a figyelmeztetésekre. Az arab országok heves reagálása érthető. Még Szádat egyiptomi elnök, Izrael különbékepartnere sem merte helyeselni a Jeruzsálemről hozott döntést, s tiltakozásul felfüggesztette az úgynevezett palesztin autonómiáról folyó tárgyalásokat. A tiltakozók élén Szaúd-Ará- bia, az iszlám szent helyek őrzője áll. Meghirdette a dzsihádot (szent háborút) Jeruzsálem felszabadítására és több arab országgal együtt a diplomáciai és gazdasági kapcsolatok megszakítását helyezte kilátásba minden olyan állammal, amely Jeruzsálemet Izrael fővárosának ismeri el. A helyzet további elmérgesedése esetén egy arab olajbojkottot sem lehet kizárni a Nyugattal szemben. Izrael arroganciáját azonban mi sem szemlélteti jobban, mint hogy kormánya nemcsak kereken elutasította a Biztonsági Tanács legutóbbi elítélő határozatát, hanem még bírálta is amerikai pat- rónusát, amiért „csupán” tartózkodott, és nem élt vétójogával a szavazáskor. Az amerikai elnökválasztások évében, amikor a Fehér Ház számít a zsidó szavazatokra, Tel Aviv a szokottnál is többet megengedhet magának. Jeruzsálem esetében azonban a végsőkig feszítette a húrt... Pálfi Viktor
