Kelet-Magyarország, 1980. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-18 / 219. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. szeptember 18. Magyar—etiópiai közös közlemény A palesztin probléma — közelről (2.) Új helyzetre várva Dél-Libanon: az izraeli légierő „névjegye”. (Fotó: a szerző felvétele - KS) Addisz Abebában közös közleményt adtak ki Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács el­nökének a szocialista Etiópiá­ban tett hivatalos baráti lá­togatásáról. A dokumentum szerint a Mengisztu Haile Mariammal, az ideiglenes katonai kormányzótanács és az Etiópiai Dolgozók Pártja megszervezésére alakult bi­zottságának elnökével, a for­radalmi hadsereg főparancs­nokával folytatott megbeszé­lések szívélyes baráti légkör­ben folytak. ’ A két vezető tájékoztatta egymást országa belső fejlő­déséről. Losonczi Pál méltat­ta az etiópiai népnek az ide­iglenes katonai kormányzó- tanács vezetésével társadal­mi és gazdasági rendszere át­alakításában elért eredmé­nyeit és az etiópiai nép har­cát, amellyel megvédte forra­dalmát, megőrizte független­ségét és területi egységét az imperializmus és a külső és belső reakció támadásával szemben. A magyar nép, párt és kormány elismeréséről és teljes támogatásáról biztosí­totta az etiópiai nép harcát, amelyet a forradalom, a kul­túra és a nemzetgazdaság fej­lesztése, az írástudatlanság felszámolása érdekében foly­tat. Nagyra értékelte az Etió­piai Dolgozók Pártja megszer­vezésére alakult bizottságá­nak létrehozását és első kongresszusát. Losonczi Pál méltatta azt a támogatást, amelyet a szo­cialista Etiópia nyújt az im­perializmus, kolonializmus és faji megkülönböztetés ellen küzdő afrikai erőknek. Elis­merőleg szólt a szocialista Etiópia pozitív és aktív sze­repéről az ENSZ-ben, az AESZ-ben és az el nem köte­lezett országok mozgalmában, valamint az AESZ és az el nem kötelezettek antiimpe- rialista fellépését erősítő te­vékenységéről. Mengisztu Haile Mariam őszinte köszönetét fejezte ki azért az igazi internacionalis­ta segítségért, amelyet a Ma­gyar Népköztársaság nyújtott a szocialista Etiópia kormá­nyának és népének a forrada­lom eredményei megszilárdí­tásához, az ország egysége és területi sérthetetlensége meg­védéséhez. Mengisztu Haile Mariam méltatta a magyar népnek a párt és a kormány vezetésével a fejlett szocializ­— Hogyne. Különben hogy van Lilian? — Azt hiszem, kibirta ká­rosodás nélkül. — Lilian nagyon erős. — Igen Bertram, erős. De tudja, ezekkel a mérésekkel az a baj, hogy rengeteg ener­giát von el az agytól. S az agy sokszor nem képes más­ként védekezni a károsodás ellen, csak úgy, ha megválto­zik. Vagy ha megváltoztat... — Lehetséges volna, hogy hiába... — Ez a mai állapot. Hogy később mi lesz? Ezt pontosan sajnos nem lehet tudni. Kü­lönösen egy ilyen beavatko­zással járó mérés után. — S ha később újra mér­nénk? Ha újra vizsgálnánk Liliant? — Nem lehet. Nem szabad. Tiltja az orvosi esküm. — Értem. Köszönöm, Dot- tore. — Köszönöm Bertram, hogy segített leszerelni. Lilian csuklója, bokája, mellkasa, homloka újra sza­bad. Kicsit másképp, szaba­dabban lélegzik, mint a fé­mek hatalma alatt. Aki jobban megnézi az ar­cát, azt látja: Lilian szin­te mosolyog. Ügy, mint aki győzött. ★ Jones aktákat, lyukszalago­kat böngész, jegyzetel. Tit­kárnője időnként újabb és újabb papírokkal megrakod­va érkezik. Jones néha kis­fiúsán rágja a ceruzáját. Órá­mus építésében elért eredmé­nyeit, valamint Magyarország aktív és építő külpolitikáját, amely a szocializmus és az internacionalizmus elvein alapul. A tárgyaló felek elégedetten nyilatkoztak a Magyar Nép- köztársaság és a szocialista Etiópia közötti elvtársi kap­csolatokról, és hangsúlyozták meggyőződésüket, hogy a két ország közötti gazdasági, tu­dományos, kulturális és mű­szaki együttműködés a jövő­ben is tovább erősödik. En­nek értelmében aláírták a két ország közötti barátsági és együttműködési szerződést, a műszaki-tudományos, kul­turális-tudományos és okta­tásügyi együttműködési egyezményeket. Megállapod­tak kormányközi gazdasági vegyes bizottság létrehozásá­ban is. A két államfő megállapí­totta, hogy nézeteik a nem­zetközi helyzet fő kérdései­ben megegyeznek. Mindkét fél nagy jelentősé­get tulajdonított a fegyverke­zési verseny megszüntetésé­nek, az általános és teljes le­szerelés megvalósításának, beleértve a nukleáris lesze­relést is. Továbbá annak, hogy a világ békéje és biz­tonsága megerősödjék és az egész emberiség haladó irányba fejlődjék. Elítélték a lázas ütemű nukleáris és ha­gyományos fegyverkezést, a nukleáris és más tömegpusz­tító fegyverek gyártását és felhalmozását és a nukleáris fegyverek , Nyugat-Európába való telepítését. Alaposan áttekintve az Af­rika szarván kialakult hely­zetet, a két fél egyetértett ab­ban, hogy az aknamunka és más ellenséges cselekedetek beszüntetése, a területi köve­telések feladása és a szuve­renitás, a területi integritás, a határok sérthetetlensége és a mások belügyeibe való be nem avatkozás kölcsönös tiszteletben tartása alapvető követelmény a térség békéjé­nek és biztonságának fenn­tartásához. Megállapították: súlyosan veszélyezteti a tér­ség békéjét és biztonságát az, hogy Szomália sorozatosan megsérti ezeket az elveket. Ebben az összefüggésben a két fél elítélte az új amerikai támaszpontok létesítését Szo­mália területén, amely ösz­tönzi Szomália szomszédai el­jára néz, magától felvillan a számlap. — Irina! Hívja Charliet, legyen szíves! A titkárnő bedúgja a fejét a szobába. — Már itt is van — mond­ja. — Remek. Köszönöm. Kö­szönöm, Irina. Ha akar, el­mehet. Mára végeztünk. — Maguk is? — Mi még nem. — Megint éjszakáznak? Történt valami rendkívüli esemény? — Nem, Irina, legyen nyu­godt, nem történt semmi. S ha rajtunk múlik, nem is fog történni semmi. — Akkor én megyek, fő­nök. Vár a kislányom. — Minden jót, Irina. — Viszontlátásra főnök, vi­szontlátásra, Charlie. Irina elmegy. A férfiak ma­gukra maradnak. Charlie vö­rös üstökét rázza, gyűri, lát­szik rajta, hogy erősen gon­dolkodik. leni terjeszkedő, területi kö­veteléseit és fenyegeti mind a szocialista Etiópia, mind az egész térség békéjét és biztonságát. Követelik a tá­maszpontok felszámolását. Mindkét fél támogatja, hogy a Vörös-tenger térségét men­tesítsék az imperialista be­avatkozástól, és hogy a ten­gerparti államok a békés egy­más mellett élés és az egy­más belügyeibe való be nem avatkozás elveinek alapján erősítsék és fejlesszék jó­szomszédi kapcsolataikat. Az Afrika déli részén ki­alakult helyzetet elemezve elégedetten nyilatkoztak a zimbabwei nép győzelméről és szilárd támogatásukról biztosították Zimbabwe né­pét és kormányát a nemzeti újjáépítésért folytatott küz­delmükben. Meggyőződésük, hogy Zimbabwe függetlenné válása további lendületet ad Dél-Afrika és Namíbia füg­getlenségi harcához. A két vezető elítélte a faj­üldöző pretóriai rezsim An­gola elleni agresszióját és Namíbiával kapcsolatos mes­terkedéseit, és követelte a fajüldöző rezsim csapatainak azonnali visszavonását An­golából és Namíbiából. Mindkét fél aktív támogá- tásáról és szolidaritásáról biztosította a SWAPO-t, a namíbiai nép egyedüli és törvényes képviselőjét és kö­vetelte a Namíbia független­ségével és területi integritá­sával kapcsolatos ENSZ-ha- tározatok azonnali végrehaj­tását. Losonczi Pál őszinte kö­szönetét fejezte ki a szocia­lista Etiópia népének és kor­mányának a meleg és testvé­ri vendégszeretetért, amely­ben őt és kíséretét részesítet­ték. Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke Kádár Já- ' nos, az MSZMP KB első titkára és a saját nevében meghívta Mengisztu Haile Mariamot, a szocialista Etió­pia ideiglenes katonai kor­mányzótanácsának és az Etiópiai Dolgozók Pártja megszervezésére alakult bi­zottságának elnökét, a forra­dalmi hadsereg főparancsno­kát hivatalos baráti látoga­tásra. A meghívást örömmel elfogadták. A látogatás idő­pontját diplomáciai úton egyeztetik. — Sikerült megtudnod va­lamit? — Tulajdonképpen min­dent tudok. De úgy érzem, nem megyek semmire a tu­dományommal. Valami hi­ányzik. — Hát kezdd el. Ki ez a Mária? — Nemrég fejezte be a fő­iskolát, nemrég költözött ef a mamájától, és nemrég ké­relmezte, hogy visszaköltöz­zön a mamájához. — Kicsoda ez a mama? — Furcsa szerzet, annyi bizonyos. Színésznőként vég­zett, hol is? Marosvásárhe­lyen ... — mondja papírjai­ba pislogva. — Az valahol Európában van ... Magyarországon, ugye? — Nem. Romániában. Az­tán áttelepült egy házasság útján Magyarországra, majd az apja és a férje barátai se­gítségével Kanadába. Így ke­rült a kontinensünkre ... Fidel Castro, a Kubai Kom­munista Párt KB első titká­ra, a Kubai Köztársaság ál­lamtanácsának és miniszter- tanácsának elnöke Havanná­ban megbeszélést folytatott a hivatalos baráti látogatáson Kubában tartózkodó Andrej Gromikóval, az SZKP KB Politikai Bizottságának tag­jával, a Szovjetunió külügy­miniszterével. A szívélyes, elvtársi légkö­rű megbeszélésen, amelyet a teljes nézetazonosság jellem­zett, Gromiko tájékoztatta Fidel Castrót az SZKP XXVI. kongresszusának elő­készületeiről, míg vendéglá­tója beszámolt a Kubai Kom­munista Párt II. kongresszu­sát előkészítő intézkedések­ről. A tárgyaló felek megvitat­ták a Szovjetunió és Kuba közötti sokoldalú együttmű­ködés további fejlesztésének kérdéseit is. Véleménycserét folytattak a nemzetközi élet időszerű kérdéseiről. Ismé­telten megerősítették orszá­gaiknak azt a szándékát, hogy a világ más békeszere­tő államaival közösen követ­kezetesen folytatják a nem­zetközi enyhülés folyamatá­nak megőrzésére és erősíté­sére, a veszélyes fegyverke­zési hajsza megfékezésére, a leszerelés területén teendő gyakorlati intézkedések eléré­sére,- a nemzetközi' élet konf­liktusainak igazságos, politi­kai úton történő rendezésére irányuló erőfeszítéseiket. A tárgyalások résztvevői a Szovjetunió és Kuba szolida­ritásáról biztosították a sza­bad és független fejlődésre való jogukat védelmező né­peket. A tárgyalások meg­erősítették, hogy az alapvető nemzetközi kérdésekben a Szovjetunió és Kuba állás­pontja teljes mértékben azo­nos. — Mária hol született? — Magyarországon. De nem élt ott sokat... Talán néhány hónapot. Azután az anyjával együtt. . . — És a papa? A kedves papa? Vele mi lett? — Sajnos, semmi érdemle­ges. írt néhány vacak színda­rabot ... az egyiket nálunk is bemutatták... de nem jött át, még a bemutatóra sem. Járt ő is Kanadában, de az­tán hazament Magyarország­ra. — És Mária azóta együtt él a mamával? — Igen... illetve csak élt, addig, míg el nem végezte a főiskolát. — A mamából színésznő lett? — Nem, végül is nem. — Európában voltak kisebb sikerei. Aztán, hogy Mária megszületett, egyre inkább csak a gyerek érdekelte. Pe­dig gyönyörűen beszélt né­metül, angolul, franciául... Azt mondják, tehetséges volt. — És itt... itt miből nevel­te a gyerekét... Máriát? •—■ Nyelveket tanított, órá­kat adott. Mint zeneszerző­nek elég szép jogdíjakat utaltak át neki Európából. De nálunk ... nálunk vala­hogy nem jött össze a dolog. — Értem. — Jones elgon­dolkodva járkált, föl-alá. — És mi az, amit nem értesz, mi az, ami szerinted hiány­zik? (Folytatjuk) A tömeges zsidóbevándor­lás Palesztinába, amely a harmincas évek elején kez­dődött, végképp elmérgesí­tette a viszonyt a másik ős­honos közösséggel, az ara­bokkal. Pénzzel — az arab tulajdonú földek felvásárlá­sával — csellel, és nem utol­sósorban terrorral, erőszakos gyarmatosítási folyamat zaj­lott le az országban. A ter­rorizmust, mint harci mód­szert, a cionista fegyveres csoportok honosították meg a térségben: a Stern, az Irgun és más szervezetek elűzték földjeikről a palesztinokat, merényleteket követtek el a brit gyarmati hatóságok kép­viselői, sőt 1947-ben még az ENSZ főmegbízottja, Berna- dotte gróf ellen is. A félelem légköre menekülésre késztet­te az arab lakosságot. Az angolok kivonulási szándékának bejelentése után az ENSZ megpróbált igazságot tenni: egy zsidó és egy arab államra osztotta Pa­lesztina területét, Jeruzsálem városának pedig nemzetközi státust szánt. Ez a megoldás azonban a felek egyikét sem elégítette ki, s 1948 tavaszán, Izrael állam egyoldalú kiki­áltása után kirobbant a fegy­veres harc. Egy éven át dúlt az első háború, elsodorva az ENSZ eredeti felosztási ter­vét. Izrael katonai sikerei nyomán a maga javára mó­dosította a kijelölt határvo­nalakat. Jordánia magához csatolta a tervezett palesztin arab állam egy részét, a Jor­dán folyó nyugati partvidé­két és Kelet-Jeruzsálemet, Egyiptom pedig a Gázai öve­zetet. Még jobban elmélyítette a válságot az 1967 tavaszán végrehajtott izraeli agresszió. Izrael megszállta Ciszjordá- niát, Gázát, valamint az egyiptomi Sínai-félszigetet, a palesztinok újabb áradatát kényszerítve menekülésre. Voltak köztük olyanok, akik­nek — miután egyszer már eljöttek Izrael területéről — újra el kellett hagyniuk ott­honukat. A sok szenvedés és megalázás váltotta ki a pa­lesztinok ellenállását: 1965- ben Jasszer Arafat vezetésé­vel megalakult első, s mind­máig legjelentősebb harci szervezetük, az A1 Fattah. A különböző ellenállási szerve­zeteket a Palesztinái Felsza- badítási Szervezet egyesíti, Jasszer Arafat elnökletével. Egyes szélsőséges szervezetek közülük az igaz ügynek csak kárt okozó terrorista módsze­reket alkalmaznak, de a mozgalom derékhada reális célért, az önrendelkezésért és a független palesztin arab ál­lam megalapításának a jogá­ért küzd. Miután az egész közel-ke­leti válság kulcsa éppen a palesztin kérdés, világos, hogy ennek megoldása előfel­tétele bármiféle átfogó, tar­tós és igazságos politikai ren­dezésnek. Izrael azonban er­ről hallani sem akar, s fő­védnöke, az Egyesült Álla­mok — bár szóban elismeri a palesztinok jogait — támo­gatja ebben. Az 1978 őszén Camp Davidben megkötött amerikai—izraeli—egyiptomi megállapodások nyomán csu- ■ pán egyiptomi—izraeli kü­lönbéke született, a palesztin araboknak nyújtandó mégoly korlátozott autonómiáról szó­ló tárgyalások pedig zsákut­cába jutottak. A Camp Da- vid-i megállapodásokat az arab országok és a paleszti­nok egyöntetűen elvetik. Iz­rael pedig a zsidó települések erőszakos létesítésével a meg­szállt területeken világosan tudtára adja mindenkinek: nem áll szándékában onnan kivonulni. Azt, hogy a palesztin el­lenállási mozgalom jelenleg hol tart, az A1 Fattah nem­rég megtartott kongresszusa jelezte. Egyik legfontosabb határozata az Izrael elleni fegyveres harc elsődlegessé­gét deklarálta. Vajon ez tel­jes lemondást jelent a poli­tikai eszközök igénybevételé­ről? — kérdeztem Bejrútban Abu Szalehtől, a szervezet egyik vezetőjétől. — „Semmi esetre sem” — hangzott a válasz. „Csak hát ki .kész tárgyalni velünk? Iz­rael történetesen még a Camp David-i formula alapján sem, amelyet mi ettől függetlenül is elfogadhatatlannak tar­tunk. A válasz erre csak a fegyveres harc fokozása le­het részünkről.” A palesztinok táborában felülkerekedett a meggyőző­dés, hogy a politikai rendezés előtti út megnyitásához vál­tozásokra, új realitásokra és új helyzetre van szükség. S nem tartják kizártnak, hogy ez csak egy újabb közel-ke­leti háború révén érhető el. A helyzetet igazán veszélyes­sé az teszi, hogy — más in­dítékokból — mintha Izrael is így vélekedne: Tel Aviv egyre nyilvánvalóbban a PFSZ-re és Szíriára — Dél- Libanonban mérhető csapás lehetőségét mérlegeli. Következik: 3. Jövőre, Jeruzsálemben Pálfi Viktor 20. KUBA Castro— találkozó

Next

/
Thumbnails
Contents