Kelet-Magyarország, 1980. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-17 / 218. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. szeptember 17. „Ahol a munka, ott a megélhetés“ Akad javítanivaló az ellátáson A VAROS ASSZONY­SZEMMEL Egy év alatt ugrásszerűen megnőtt a ruhagyár létszá­ma. Ma már hétszáznál töb­ben dolgoznak a VOR üze­mében. Az átadott új csar­nok tette lehetővé, hogy Vá- sárosnamény legnagyobb, nő­ket foglalkoztató üzemévé váljon. Az itt dolgozó lá­nyok, asszonyok véleménye a nők helyzetéről, a családi munkamegosztásról ezért egy kicsit azt is tükrözi, hogyan látják a várost asszonyszem­mel. — Én, ahogy mondják, be­került vagyok. Sopronból köl­töztünk ide 1966-ban — mondja Török Lászlóné. — Amikor idejöttem, Namény falu volt, elég vacak ellátás­sal. Sajnos, az ellátás túl so­kat azóta sem változott. ért, mert éppen azt kérnek a gimnáziumban a gyerekek­nek. — Itt születtem, szeretem Naményt — vallja Tóth And- rásné. — Dolgoztam Buda­pesten is, mégis visszajöttem. A város fejlődése annyiból is érdekel, hogy férjhez ment a lányom, ott lakik velünk, Ja nem nagyon tudjuk, mikor juthat valamilyen lakáshoz. A városi közérzet az egyik, ami meghatározza a nők helyzetét, a másik viszont az üzemen belüli hangulat. — Aki nincs megelégedve a VOR-ral, az akár el is me­het — tolmácsolja a varró­gép mellett ülők véleményét Török Lászlóné. — Megnyílt — Inkább az a baj, hogy nincs elég választék — kap­csolódik hozzá Tóth András- né művezető. — Nekünk ki­csi a telkünk, a boltban kell venni zöldséget — ha kapunk megfelelőt. Aztán megépítet­tek egy szép kenyérgyárat, de olyan rossz kenyeret süt­nek, alig lehet néha megen­ni. Tóthné időnként „hivatás­szerűen” figyeld az ellátást. Már tíz éve az Országos Pi­ackutató Központ statisztikai kérdőíveire válaszol, ad képet *a tapasztalatairól. ___ — Én azt hiszem, az ellá- Í3Í tásban szemléletbeli problé­mák is vannak — folytatja a sort Domokos Lászlóné szak­oktató. — Attól, hogy kicsi az ABC, az áruház, még le­hetne jobb a választék. Ta­Török Lászlóné: „Az ellá­tás túl sokat azóta sem vái- tozott.” — Nem felelt meg a kívá- nalmaknak a klímaberende­zés. Hiába adtunk citromot, szódavizet, a nyári nagy hő­séget nem ellensúlyozhattuk. Most a karbantartók egy újí­táson dolgoznak, hogy javul­jon a szellőzés. Egyébként a nők helyzeté­ről, az üzemről mondja a kö­vetkezőket: — A gyárunk véleményére Igényt tartanak a város ve­zetői. Eljönnek hozzánk, amit felvetünk javítanivalót, azért (tesznek is. Észrevesszük a változásokat. Tóth Andrásné: Naményt.” .Szeretem az üzemi konyha, van bü­fénk, aki bejáró, az akár itt is vásárolhat. — Azért az új emberek be­illeszkedése mindig könnyű — teszi hozzá Tóth­né. — Különösen az időseb­bek szokják meg nehezen az üzemi kötöttséget. — A tanulókkal viszont elégedettek vagyunk — állít­ja Domokosné. — Amelyik végzett, az itt marad, jól •megállja a helyét. A beilleszkedést nemcsak a jában, munkahelyükön akár gazdasági vezetés segíti, ha- társadalmi munkát is vállal­Ugyanitt figyelnek a munka- nak a varosért. Ügy akarnak körülményekre is, ahogy Bán itt élni, hogy minél jobb ko- Ibolya szb-titkár ecseteli: rülmények közé kerüljenek. Bán Ibolya: „A véleményére igényt a város vezetői.” gyárunk tartanak A lányok, asszonyok utcá­MEGKEZDTÉK AZ ÉPÍTÉST Megerősítik a nyúlgátat Kertek, pincék víz alatt Egy-egy nagyobb tiszai ár­hullámnál nehéz napokat él­nek át azok, akik a gergelyi részen, a Tiszaszalka felé ve­zető út bal oldalán élnek. Ezt a tízhektáros beépített terü­letet az úgynevezett kisma- dai nyúlgát védi az áradás­tól. A kisgát eléggé elhanya­golt állapotban van, ezért döntöttek a megerősítéséről. A Beregi Vízgazdálkodási Társulat hétfőn vonult fel a gát erősítésére. A tanács meg­rendelése alapján rendbete- szik a gát környékét, kivág­ják a cserjéket és fákat a gáton, s a 450 méteres szaka­szon emelik a töltést, szélesí­tik a koronáját. A tervek sze­rint a jelenlegi átlagos 1,4 méteres magasság helyett 2,1 méter magas lesz a gát, a koronaszélesség pedig kétmé­teres. A gát íg£ az 1970-es ti: szai árvíztől 50 centiméterrel magasabb vízállásnál is biz­tonságot nyújt a védett terü­letnek. Az építés során mintegy négyezer köbméter földet mozgatnak meg. Ezért a víz­gazdálkodási társulat ide összpontosítja gépej.t, hogy., a, terv szerint áz év végére el­készüljenek a munkával. A gát erősítésére félmillió fo­rintot költ a tanács. A júliusi esőzések és viha­rok mutatták meg igazin, hogy baj van a csapadék el­vezetésével, a belvizek kelet­kezésének megakadályozásá­val. Oka ennek, hogy a vá­rosban igen sok, mély fekvésű területet is beépítettek, de ezzel párhuzamosan nem ké­szültek vízelvezető csator­nák. A felmérések szerint a vá­rosban 30 lakást ért olyan károsodás, hogy azokat újjá kell építeni. Másik hat ház­nál pedig felújításra van szükség. A károsultaknak a tanács és az OTP gyorsított ügyintézéssel adta ki az en­gedélyeket. A csapadékvíz elvezetésére •az eddiginél következetesebb Az oldalt összeállította: Lányi Bolond Fotók: Jávor László Domokos Lászlóné: „Váro­si szinten élünk.” lám csak annyi kell, hogy idő­ben rendeljenek, odafigyelje­nek, mit keresnek a vevők. Példákat sorolnak, ‘amikor mosóporért a szomszédos községekbe kellett menni, amikor egyes üzletek hete­kig zárva tartottak. — Pedig városi szinten élünk, hiszen a Mező Imre körúton lakunk — folytatja Domokosné. — A gyerekek­nek szép iskolájuk van, ját­szóterük, jól érzik magukat. — Ebben én sem panasz- kodhatom. A férjem faipari mérnök, ezért költöztünk Na- ményba — mondja Törökné. — Mert ahol a munka, ott a megélhetés. Csak éppen a for­gácslapgyár mellől nem szí­vesen kerékpározik be potyá­ra az ember egy piros mele­gítőért, egy fehér tornacipő­Áz úticél: Som-Koszinó A szovjet exportra kerülő téli alma egy részét a vásá- rosnaményi ZÖLDÉRT-tele- pen készítik eiő a szállításra. Az exporttelepről minden­nap kétszáz mázsa almát te­herautókkal szállítanak a ha­táron túlra, Som-Koszinóba. A forgácslapgyárba érkezett tengelyátszereit széles nyom­távú vasúti kocsikat kirakás után szintén almával rak­ják meg. Egy-egy vagonban 1360 láda alma indul útnak. Képünkön: a vasútállomásra viszik a tele almásládákat, hogy ott a szovjet kocsikba kerüljön Szabolcs „aranya”. rendezésre van szükség. A lakosság összefogásával, az árkok, csatornák 'karbantar­tásával a víz nagyobb része elvezethető. Néhány ház előtt azonban elhanyagoltaik az ár­kok, s emiatt esetleg más portája előtt gyűlik össze a víz. A város belső részén a kiépített elvezetőcsatorna ki­csi, egy nagyobb esőzéskor csak néhány órás késéssel képes a vizet elvezetni. Így megesik a Bajcsy-Zsilinszky utca környékén, hogy a kö­zelmúltban épült házak kert­je, pincéje vízben áll. Ugyan­csak gond a vitkai és a ger­gelyi városrész mély fekvésű területein a víz elvezetése. A következő években — az anyagi lehetőségektől függő­en — tovább folytatják a vá­rosban a vízelvezető rend­szer kiépítését. Ebben na­gyobb munkát várnak a Be­regi Vízgazdálkodási Tár- sulattól, amelynek tagja a vá­ros is. Tudja-e? Beszédes számok A város kasszája milliós bevételekről és kiadások­ról ad számot. Legutóbb a tanács végrehajtó bizott­sági ülésén számoltak be az első félévi bevételek és kiadások alakulásáról. Nem árt tudni, hogy fél év alatt 928 ezer forintot költött a város a közvilá­gításra. A köztisztasági feladatok ellátása 149 ezer forintba került. A kórhá2 fenntartása több, mint 9 millió forinttal terheli meg a város kasszáját, míg a szakorvosi rendelés­re egymillió jutott. A ma­gukra maradt idős embe­rek szociális gondozása 593 ezer forint kiadással járt. Az iskolák fenntartá­sa csak milliókban mér- hető. A kiadások ellensúlyo­zása elsősorban állami hozzájárulásból történik. Ezt jól mutatja a bevéte­lek'alakulása. hiszen a 34 millióból 28 milliót az ál­lami hozzájárulás tesz ki, míg adóból alig 921 ezer forint folyt be a kasszába. Az iskoláknál pedig a napközis térítési díjak összege a felét sem fedezi a kiadásoknak. Fából faragott álmok Kivirágzott a mesefa, Ágas- bogas szárai közt indák teke­regnek, levelek bújnak, a vi­rágja meg olyan eleven, mint egy szívből jött tiszta kaca­gás. Hol van már a körző nyoma, mely mértéket sza­bott, hol a hideg geometria, mely diktálta a harmóniát, hol az anyaggal viaskodó em­ber kínja? A mű kész, most már- mesét mond a fa. Az újjászületés meséjét. Mert múltja már nincs, senki sem tudja, hol állott, árnyékában kik pihentek. Csak jövője van. Mert megint él __ Fehér selyempapírba bur­kolva fekszik a földön a leg­újabb munka. Monumentális fafaragás bontakozik ki, ahogy a papírruha fokozato­san lekerül róla. S az új mel­lett a műhelysarokban ott sorakoznak a megmunkálás­ra váró anyagok. Az idegen azt látja: egy csomó fadarab. Az alkotónak pedig a halott anyag újabb küzdelmeket kí­nál... Mikor is kezdődött? És ho­gyan? Schmidt Sándor népi iparművész állítása szerint nyolc évvel ezelőtt. Mert az 1972-es esztendőt tartja éle­te fordulópontjának. Vagy korábban, sokkal előbb? — Talán korábban. Még Tarpán. Ott töltöttem a gyer­mekkoromat. Azon a vidé­ken, mely ma is értékes et­nikumnak számít. Szépen fa­ragott tornácoszlopokra em­lékszem. Néha egy-egy rész­let egészen elevenen tör elő. Meg az emberekre is sokat gondolok, a kemény, büszke tartásukra. Tervezem is, hogy mindebből valamit meg -Eéllene menteni. Már el­kezdtem diasorozatra feldol­gozni a jellegzetes tarpai mo­tívumokat. Talán még nem késő. Kirakatrendezőként kez­dett dolgozni érettségi után, s el is végezte a munkához szükséges reklámszakiskolát. Ám jött az a bizonyos esz­tendő, az 1972-es, amikor szinte véletlenül belecsöp­pent a sárospataki faragótá­bor lakói közé. Utána gyor­san következtek az esemé­nyek: előbb a tanfolyam, az­tán a meghívás a naményi Készül a nagyméretű fali­kép. (Sasovits Viktor felvé­tele) művelődési házba. Jelenleg is ott dolgozik, népművelő­ként. Feladatai közé tartozik az esztétikai nevelés terüle­te, kiállítások, táborok szer­vezése, a fafaragó műhely, a szakkör és barkácsklub irá­nyítása. S mindezekkel együtt jöttek a szakmai si­kerek pályázatokon, kiállítá­sokon. Az egyik legrango­sabb „A szocialista kultú­ráért” kitüntetés, s a másik: a népi iparművész cím oda­ítélése. — Ahogy életemben egyre fontosabbá vált a faragás; úgy kezdtem egyre jobban elmélyedni a néprajzban. A megyei könyvtárban és a naményi gimnáziumban láthatók nagyméretű deko­ratív faliképéi. De a határo­kon túlra is került belőlük: a Szovjetunióba, Romániá­ba, legutóbb pedig a japán gyermekkórus kapott aján­dékba egy szépmívű faliké­pet. Néhány nap múlva Fe­hérgyarmaton nyílik kiállítá­sa. Közben nagy pályázatra dolgozik: a Népi Iparművé­szeti Tanács meghívására. Készül a másik meghívása is: a Néprajzi Múzeumban rendezendő bemutatkozásra. Tervei között szerepel, hogy bolti forgalmazásra is készít faragásokat, a népművészeti boltok illetve a Képcsarnok közvetítésével. Baraksó Erzsébet A0VÄSÄROSNAMENYBAN .................lü,1 ■MKSJ 1 Ja» >-•/ V '/l t) hs fi fi 1 ///•»•Vi «Mif/ -V iJ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents