Kelet-Magyarország, 1980. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-16 / 217. szám
1980. Szeptember 16. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Protekció N em ismersz ott valakit véletlenül? Ismerős a kérdés, aligha van ember széles e hazában, aki ne tette volna fel ezt (vagy valami hasonlót), amikor valamilyen ügyes- bajos dolgát kellett intéznie. Szinte természetessé vált, hogy ha valamit el akarunk intézni — legyen az ritkán kapható áru vásárlása, szolgáltató iparos kihívása vagy akár egy szükséges irat megszerzése — keressük az összeköttetést. Hiszen mégis csak más úgy beállítani abba a boltba, hivatalba, ügyfélszolgálati irodába, hogy mindjárt név szerint keresünk valakit. Hogy nagyobb dolgokról ne is beszéljünk — vagy éppen azért beszéljünk? —, mert nyílt titok, hogy sok mindent sokan éppen protekcióval szereznek meg. Szellemesen mondta néhány évvel ezelőtt egy magas állású állami vezető: Magyarországon tíz és fél millió embernek van protekciója, ami ugyanannyi, mintha senkinek sem lenne. Valóban, ha jól belegondolunk, ez nagyjában így van. Nem kivétel ez alól a legkisebb falu sem: ott a hivatalhoz forduló ügyfél hajdanában együtt ült az iskolaoadban a tanácselnökkel, egy cséplőcsapatban dolgozott a tsz vezetőjével, ugyanott katonáskodott, ahol a TÜZÉP-telep vezetője. Kézenfekvő tehát, hogy ha valamire szüksége vgn, a régi ismerőshöz fordul. Még akkor is, ha az ügyet különben is, minden zökkenő nélkül elintéznék. Mi értelme van tehát a protekciónak, ha nem jelent semmilyen előnyt? Annyi, hogy — a ..prote- zsált” széles körben elmondhassa: ezt meg azt el tudta intézni, merthogy X és Y néki inhert meg onnan régi cimborája. S ha többet nem. annyit elér vele. hogy mindjárt lesznek irigyei. Márpedig a régi mondás- szerint többet ér egy irigy száz szánakozónál... Csakhogy nem minden Drotekció ilyen ártalmatlan. Már az sem, hogv a protekciósnak nem kell másokkal együtt sorbaállni valahol, mert ügyét soron kívül intézik el — s ezalatt a többiek ügye halasztást szenved. Ott meg éppenséggel nem. ahol a jó koma — az piőhhi példánál maradva — TÜZÉP-telepvezető küldi az A városi tűzoltóság már ötödször vonult ki, majd vissza. Minden alkalommal kiderült, hogy csak a hír terjed futótűzként a térségben. A hír pedig arról szólt, hogy a hét végén felavatják a Létesítményt. Minden ekörül forgott, kivált, mivel illetékes helyeken a nagy eseményre forgatókönyv is készül. A program felelős gazdáit külön is jóleső érzéssel töltötte el, hogy a szalag átvágására szóló felkérést elfogadta Vinkó Ivó, a város hajdani szülöttje, a nagyvállalat mai igazgatóhelyettese. Az ünnepi eseményt lebonyolítandó, kezdettől csak az ő neve forgott szóban. Hiszen az előkészítő bizottságba beválasztott könyvelőnő, történetesen a nagy ember egykori felesége, oly meggyőzően hangoztatta: — Átvágásban messzi földön nem találni párját. És ugye, az asszony, aki lányukat egyedül felnevelte: ezt csak tudhatta ... A forgatókönyvben külön program célozta, hogy Vinkó Ivó minden perce kellemes legyen. Ujjairól méretet venni például külön szakember utazott a fővárosba, nehogy az utolsó pillanatban derüljön ki, hogy az oly szeretettel és tisztelettel várt vendég értesítést, hogy ebben az órában még kapható az építőanyag, ami máskor nem szokott lenni, s a hónapok óta ilyesmi után futkosok számára továbbra sem lesz, mert gyorsan megvásárolják a protekciósok. Aztán vannak — mert, ha nem beszélünk róla, akkor is vannak — nagyobb ügyek is. Amikor valami életbevágóan fontos dologban sikerűi „megkerülni a sort”, felvétetni a gyereket, előbbre jutni a lakásigénylők listáján. -Kétségtelen, hogy az ilyesmi ritka eset, sokkal ritkább, mint amennyit hallani íehet róla. Kár lenne titkolni, hogy van nálunk protekció. Ám a legidősebb emberek sem emlékeznek olyan időre, amikor — ne lett volna. Mikszáth Kálmán, Móricz Zsigmond regényeiben sűrűn fordulnak elő a protek- torok és protezsáltjaik, s bár ők személyükben már régen nincsenek — örökségüket ránk hagyták. S ha manapság ironikusan szokták is mondani, hogy most „szocialista- összeköttetés” lépett a protekció helyébe, szentigaz, hogy ebben semmi szocialista nincs. Csak összeköttetés, ami semmiben sem különbözik a protekciótól, csupán a szót fordították magyarra. Mégsem valami elemi csapás a protekció — vagy, ha úgy tetszik „összeköttetés” —’ami ellen nem lehet védekezni. Sokféle védelem van ellene. Például: a bürokráciamentes emberséges ügyintézés, hiszen, ahol nem kell órákat várakozni, újabb és újabb papírokat beszerezni egy igazoláshoz, ott arra sincs szükség, hogy valaki ezt a keserves utat összeköttetései révén kerülje meg. M .ásik orvosság, ahogyan a közelmúltban egy vállalati vezető a televízióban megfogalmazta: áttérés á keresleti gazdálkodásról a kínálati gazdálkodásra. Közérthetően: ha kevesebb a hiánycikk, ha az eladó keresi a vevőt és nem a vevő az árut, magától megszűnik itt is a protekció. Hogy ez még kissé „odébb lesz”? Az egészen biztos. De az is, hogy mindenki tehet érfe valamit. S ehhez még csak nem is kell igénybe venni — protekciót. ► V. E. kisebb vagy nagyobb ollót tud hordani annál, mint amekkorát az Ásó-Kapa Művek helyi üzemének brigádja ez alkalomra külön vállalásban elkészített. Az átvágandó szalagot rendhagyó módon a személyiség kedvenc futballcsapatának színeivel ékítették, miközben a halászati szövetkezet által felkért CSALI könnyűbúvár olt már egy hete javában trenírozták a legértelmesebb gilisztát, hogyan kell ellenállhatatlan csípőmozdulattal 'odapattanni a járási bajnok súlyú harcsa szája elé. Magát a halat ezalatt természetesen távol tartották az eseményektől, nehogy az véletlenül idő előtt ráharapjon megtisztelő megbízatására. Az egyéb programok sorában külön passzust szenteltek a helyi borbélymester ötletének, amelynek fedőneve „faló” volt. A titulus személyesen a férfifaló Bárházy Jucikát takarta, aki másodállásban énekesnőként üzemelt a lokálpatrióták kedMeó Rakamazon A tőkés exportra, gyártott női cipők kontroll- meózásán dolgozik a Ra- kamazi RACITA Cipőipari Szövetkezetben Fodor Gyuláné, Krómén Mihály meóvezető. Rudolf Ferencné és Csőke Józsefné. (Elek Emil felvétele) „HA SZÓT KAPOK..." Mások érdekében Küldöttek a szakszervezeti munkáról Párhuzam A mikor a postások nyíregyházi Krúdy Klubja úgy döntött, hogy meghívja Galgóczi Erzsébet írónőt és Gobbi Hilda színművészt, egyben arról is határozott: tisztesen felkészülnek a találkozásra, tgy is történt. Elolvasták a könyveket, megismerték az írónő munkásságát, s amit tudtak, összeszedtek Gobbiról is. A találkozás óriási sikert hozott, késő estig voltak együtt klubtagok, vendégek. A megelégedettség kölcsönös volt. Amikor Fehérgyarmaton úgy döntöttek, hogy meghívják Galgóczi Erzsébet írónőt és Gobbi Hilda színművészt, nem határoztak egyébről. Kipipáltak egy programlehetőséget, aztán elmentek, kölcsönösen végigunatkoztak egy estét. A két eset ugyancsak elgondolkodtató. Főleg így egymás mellett. Azonos főszereplők, azonos lehetőségek, ellentétes eredmény. Vajon mi az ok? A válasz valahol az igényesség körül keresendő. A postások úgy vélték: itt lehet tanulni, okosodni, a találkozó az önművelés eszközé, jár a tisztelet a vendégnek is. A szatmári fővárosban dominált a kíváncsiság, hiszen eleven színész és író érkezett. Jellemző volt a fölény: mit mondhatnak itt nekem? Még az egyéni hiúság sem jelent meg, bizonyítván: én többet tudok a mai irodalomról, s Galgócziról, mint más... Csak szervezés kérdése az egész? Szó sincs róla: szemléleté. A nyíregyházi postásoknál még ma is büszkén emlékeznek a találkozóra. Gyarmaton többen szégyenkeznek ... (bürget) véne találkozóhelyén, a legjobb és egyszersmind egyetlen lokálban. (Arról, hogy Jucikának főállása is lett volna, nemigen tudott senki.) A műsor után neki kellett mintegy spontán odatévednie a nagy ember asztalához, aki a tervek szerint barátságosan elbeszélget vele, majd — ugyancsak az előzetes koncepció értelmében — szó szót követ köztük. A többi jószerével magánügy, hiszen, ahogy a tradicionális helyi szólás tartja: híres ember nem vén ember. És elkövetkezett a jeles nap, és hála a minden részletre kiterjedő forgatókönyvnek, az avatás is zökkenő- mentesen lezajlott. Az egyéb programok tetőpontján Ju- cika bizalmasan a díszvendég fülébe rebegte: — Sokat hallottam ám magáról! — Hát igen, mi híres emberek szüntelenül reflektor- fényben állunk — szerénykedett amaz. — Bocsánat, én egyszerű dalnoklány vagyok, ezt nem tudhatom — susogta vissza a hölgy. — Nekem a lánya mesélt sokat magáról, aki osztálytársam volt a gimnáziumban. S az előzetes elképzelések e pillanatban felborultak. Tudniillik szó szót nem követett. Rác. T. János Megyénk legmagasabb szakszervezeti fórumán, az SZMT ötévenként sorra kerülő küldöttértekezletén a küldöttek képviselik társadalmunk minden rétegét. Munkahelyi, mozgalmi gondok és eredmények kerülnek napirendre a szeptember 27-i eseményen. Környezetükben már érdeklődnek, fogalmazzák mondanivalójukat a nagy esemény küldöttei. Pettyes kendőben Petróczki Mária a Nyíregyházi Konzervgyár csoportvezetője. Pirospettyes kendő, fehér köpeny és piros gumicsizma teszi jellegzetessé. Érettségizett konzervipari szakmunkás, a gyümölcsüzemben a termelés közvetlen irányítója. A hatalmas üzemben nemcsak irányít,' néha ládát cipel, targoncát vezet, a gépek beállításához is ért. Népszerű a gyárban. Példamutató munkájával, közéleti tevékenységével vívta ki magának munkatársai, vezetői megbecsülését. Kedvelik azért is, mert édesanyját és húgát is „beszervezte” a gyárba. Honvéd utcai lakásukról hármasban járnak műszakba. Marika a KlSZ-alapszerve- zet titkára az üzemben. Kereken ötvenen alkotják az alapszervezetet. Ezzel már azt is elárultuk, hogy a fiatalok üzeme a gyümölcsüzem. Az elmúlt öt évben egy másik fontos megbízatásnak is eleget tett; szakszervezeti bizalmija volt az üzemnek. Az idei választáson már „csak” bizalmihelyettessé választotDOJCSÄK MARGIT ták. Aktivitásának köszönheti, hogy ott lehet a küldöttértekezleten. Azt mondja, ha lehetősége lesz rá, felszólalásában elmondja, hogy a nőpolitikái határozatokat jól hajtják végre a gyárban. De társai néhány gondját is tolmácsolná. Azt például, hogy a védőruha nem elég jó és kényelmes. A közlekedés nem kellően igazodik a műszakokhoz és a gyárban működő bejárók klubja hetente csak egyszer ad hasznos elfoglaltságot a bejáróknak. A lányok és asszonyok a gyárban — és tapasztalata szerint más élelmiszer-ipari üzemben is — valamivel többet ci pékednek a megengedettnél. Nem túlozza el a gondokat, nemcsak orvoslást kér, választói türelmét, megértését is kéri. „Intézz már egy buszt..." Egy másik küldöttet idős ember állítja meg az úton: „Lajoskám, intézz már egy buszt, hagy tudjon kirándulni ősszel a nyugdíjas csoport”. Az ebédlő előtt .középkorú férfi szól rá: „Te, szerezz egy teherautót, mert haza kellene hoznom a háztáji krumplit.” Ilyenkor ősz elején sok a dolga-gondja Kovács Lajosnak, a Tiszalöki KOVÁCS LAJOS Állami Gazdaság szállításvezetőjének. A gépkocsivezetők munkáját szervezi, irányítja. Érti a dolgát, egyhuzamban 18 évig „sofőrködött” a gazdaságban. Ez idő alatt vezetett traktort, teherautót, autóbuszt, személykocsit. A csaknem két évtized alatt emberközelbe került a gazdaság valamennyi, több mint háromszáz dolgozójával. Az elmúlt öt évben a szak- szervezeti tanács tagjaként képviselte a dolgozók érdekét. A megelégedés, a bizalom jele, hogy idén szb-tit- kárnak választották meg. Sokrétű mozgalmi munkájából egy példát jegyeztünk fel: az idei tavaszon közbenjárására megváltoztatták a szakmai vezetők döntését és másutt, jobb területen jelölték ki a háztájik helyét. Fontos intézkedés volt ez, hiszen a háztáji komoly jövedelemkiegészítésnek számít a gazdaságban. Van néhány ötlete, javaslata, amelyek egy részét csak központi intézkedéssel lehetne megoldani. „Az egészségre ártalmas vegyszerekkel dolgozókat és a MEDOSZ területén szintén veszélyes fűrészgéppel dolgozókat valamivel korábban kellene nyugállományba helyezni. A mi gazdaságunkban szinte kifogástalan a szociális ellátás. A szakmai szakszervezetekhez tartozó üzemekben nem mindenütt van így. A küldöttértekezleten elmondanám sá1 PETRÓCZKI MÁRIA ját tapasztalatból, hogy szociális célokra érdemes áldozni, megtérül a befektetés.” Diplomával falun A Tiszanagyfalui Általános Iskolában harmadikosokat tanít Dojcsák Margit. Négy éve friss diplomával itt vállalt munkát. A szülőkkel és á kartársaival hónapok alatt közvetlen kapcsolatot alakított ki. Pedig azelőtt nem is ismerték, mivel nem idevalósi. A szomszédos Tiszaesz- lárról jár át naponta saját kocsijával. A kartársak a pár hónapos ismeretség után oly annyira bizalmukba fogadták, hogy megválasztották szb- titkáruknak. Bizalmuk nem volt alaptalan, hiszen „Margit tanító néni” a főiskola két utolsó évében már tagja volt a szakszervezetnek. Mozgalmi múltja még messzebbre nyúlik vissza: a középiskola KISZ-szervezetében szervező titkár volt, a főiskolán alapszervezeti titkárnak választották diáktársai. Tiszanagyfalu nem túl nagy, az óvodai dolgozókkal, a technikai személyzettel együtt 36 tagja van a pedagógus-szakszervezet helyi alapszervezetének. A létszám is ennyi, tehát mindenki szakszervezeti tag. Kivéve persze a két új pedagógust, aki szeptembertől tanít az iskolában. Az szb-titkár előtt most két fontosabb feladat áll. Két új kartársát beszervezi a szakszervezetbe. Egyik fiatal kartársa a közelmúltban bevonult katonának, most megkeresi a feleségét és kérés nélkül szociális segélyt ad neki. „Ha a küldöttértekezleten szót kapok, két átfogóbb témáról szólok. Van olyan osztály, amelyben 36— 38 gverek tanul. Kérem, hogy csökkentsék az ilyen osztályok létszámát. A technikai feltételek további iavítása érdekében jó lenne, ha terjedne az Egy üzem egy iskola, vagy Egv brigád, egy osztály mozgalom.” Az értekezleten számos brigádvezető is részt vesz. Különböző foglalkozású emberek mondják el véleményüket. Bizonyára nemcsak meghallgatják, majd segítik is egymást. Nábrádi Lajos
