Kelet-Magyarország, 1980. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-13 / 189. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG ' 1980. augusztus 13. Kommentár Karakorum—80 Az indiai sajtó érthető riadalommal számol be arról, hogy katonai megfigyelők kínai és pakisztáni csapatösszevonásokat észlelnek az ország északi határán. Peking szerint „a két ország bizonyos katonai egységeinek mozgása és átcsoportosítása a földcsuszamlások és hegyomlások elleni küzdelem jegyében vált szükségessé". Természetesen sem Indiában, sem másutt nem akadt egyetlen olyan újságíró, aki komolyan venné ezt az indokot. A kétkedést jogossá teszik bizonyos előzmények. Indira Gandhi kabinetje nemrég hivatalosan elismerte a népi Kambodzsa kormányát. Peking viszont ennek nyomán látványos ellenintézkedésként lemondta Huang Hua külügyminiszter indiai látogatását. Azok a körök ugyanis, amelyekkel mind a pakisztáni, mind a kínai vezetés egyre szorosabban együttműködik, nagy veszélyt láttak az indiai lépésben: az ázsiai térséggel kapcsolatos stratégiai terveiket keresztezné az a láncreakció, amelyet a Heng Samrin-kormány elismerése elindíthat. Ez azonban csak a közvetlen előzmény. Kína és a pakisztáni diktatúra között már régebben szoros kapcsolatok szövődtek. Egy minapi közlemény szerint Peking az elmúlt három esztendőben mintegy kétmilliárd dollár értékű katonai felszereléssel segítette Ziaul Hak pakisztáni államfő hadseregét. A tábornokot a közelmúltban Kínában a legmagasabb szinten fogadták és egyebek között bejelentették: készek „minden eszközzel” támogatni egy pakisztáni atombomba megteremtését. A jelenlegi. csapatösszevonások zöme a kínai—pakisztáni együttműködéssel épített úgynevezett Karakorum úton történik, amely közvetlenül veszélyezteti India stratégiai érdekeit. A mostani csapat- mozdulátokat megelőzte egy furcsa expedíció, amely a Karakorum—80 nevet — fedőnevet — viselte és amelyben pakisztániak és kínaiak mellett angol és amerikai „szakértők” is részt vettek. Feladatuk a jelek szerint inkább egy politikai földcsuszamlás előkészítése, mint egy természeti földcsuszamlás elhárítása volt. H. E. Tízéves a szovjet—nyugatnémet szerződés L. Brezsnyev és Helmut Schmidt táviratváltása Helmut Schmidt, az NSZK szövetségi kancellárja kedden táviratban üdvözölte Leonyid Brezsnyevet, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnökét és Aleksze j Koszigin miniszterelnököt a szovjet—nyugatnémet szerződés aláírásának tizedik évfordulója alkalmából. Hans- Dietrich Genscher szovjet kollégájához, Andrej Gromi- kóhoz intézett táviratában ugyancsak a moszkvai szerződés jelentőségét méltatta. „A jövő arra kötelez bennünket, hogy az eddig járt utat a következő években is folytassuk és nehéz időszakokban is gondoskodjunk arról, hogy az országaink közötti kapcsolatok szerződésünk célkitűzéseinek megfelelően szilárdnak és fejlődésképesnek bizonyuljanak” — írja táviratában Helmut Schmidt. Genscher külügyminiszter üzenetében rámutat, hőgy a moszkvai szerződés aláírása óta a kétoldalú kapcsolatok rendkívüli mértékben fejlődtek és annak a reményének ad hangot, hogy a szovjet— nyugatnémet viszony tovább javul és a jelenlegi komoly nemzetközi helyzet is enyhülni fog. Demokrata párti konvenció Carter biztos jelölt, Kennedy visszalépett Edward Kennedy massa- chusettsi szenátor hétfőn gyakorlatilag elveszítette reményét arra, hogy elnyerje pártja jelöltségét az őszi elnök- választásra és kilépett a további küzdelemből. Csaknem bizonyosra vehető, hogy a kormányon levő párt ismét Carter elnököt választja hivatalos jelöltjévé. A demokrata párt 38. konvenciójának nyitó ülésén, amely hétfőn este zajlott le New Yorkban, a küldöttek nagy többséggel elvetették Edward Kennedy támogatóinak és a carteri politika ellenfeleinek azt a javaslatát, hogy az egyes államok delegátusai saját belátásuk szerint szavazhassanak a jelölt személyét illetően. Ez lényegében azt jelenti, hogy Carter újbóli jelölését senki sem tudja megakadályozni. Khomeini ajatoilah kedden fogadta Mohammad Ali Radzsai újonnan megválasztott iráni kormányfőt (balra). A vallási vezető felszólította a miniszterelnököt, hogy egyértelműen iszlám személyiségekből állítsa össze kormányát. (Kelet- Magyarország telefotó) TELEX VÉGET ÉRT A VENEZUELAI KP KONGRESSZUSA Több fontos dokumentum, köztük új program elfogadásával'ért véget Caracasban a Venezuelai Kommunista Párt VI. kongresszusa. A kongresszus résztvevői jóváhagyták a párt központi bizottságának beszámolóját, a politikai nyilatkozatot, a párt programját és állást foglaltak néhány szervezeti kérdésben is. A tanácskozás utolsó napján a küldöttek megválasztották a párt vezető szerveit. A Venezuelai Kommunista Párt elnöke ismét Gustavo Machado, főtitkára újból Jesus Faria lett. 80 KÖTET „FILOZÓFIAI ÖRÖKSÉGÜNK" Nyolcvanadik kötetéhez jutott el a Szovjetunióban a maga nemében páratlan filozófiai szakkönyvtár: a „Filozófiai örökségünk” című sorozat. A sorozat nyolcvanadik kötetét Nicolaus Cusanus- nak, a reneszánsz kor jelentős természetfilozófusának, a dialektikus módszer egyik képviselőjének műveiből ad összefoglalást. A sorozat a kor számos filozófusának műveit jelentette már meg éppúgy, mint a korai görög filozófia legjelentősebb alkotásait, a materialista gondolkodók műveit, a filozófia legfontosabb irányai képviselőinek alkotásait. Helyet kaptak az orosz filozófusok is. VADSZÄMLÄLÄS INDIÁBAN A legutóbbi vadszámlálások adatai alapján Indiában jelenleg 3015 tigris, 205 oroszlán és 1354 orrszarvú él, valamennyi az állam védelme alatt — jelentette be a parlamentben P. B, Svaminhathan, földművelésügyi államminiszter. kolerahalAl NIGÉRIÁBAN Százharmincheten vesztették életüket kolerában az elmúlt hetek folyamán Nigéria északkeleti részében — jelentette a The Standard című nigériai lap. Egyedül a kameruni határ mentén 52-en haltak meg egy héten belül. Prágai levelünk Vásároljon műemlékben P rágában az óvárostéri Óratoronytól néhány lépésnyire terül el a Maié námesti, a Kis tér. Közepén réges-régi kovácsoltvas ráccsal díszített kút áll, amely még ma is működik: ha valaki a vaskart néhányszor megnyomja, a kis vályúban felbuggyan a hideg, tiszta víz. A kúttal szemben emelkedik a Kis tér egyik legszebb épülete, a freskókkal díszített Rott-ház. Ez a patinás, háromemeletes építmény a csehszlovák főváros legnagyobb vas-műszaki áruháza. Mint Prágában minden régi épületnek, ennek is története van. Az eredeti, középkori házból mára csak a pincerendszer maradt meg. Ez több emelet mély és szinte az egész Kis teret behálózza. A Kis tér és környéke már az 1300-as években Prága kereskedelmi központja volt, itt árulták a kofák a gyümölcsöt, baromfit, itt nyílt meg a város hetedik gyógyszertára, amely még ma is működik és faburkolatos falai között receptét beváltani, — szinte felér a fájdalomcsillapítással. 1329- ben aztán kikövezték a Kis teret. Az utca szintje magasabbra került és a 142-es számú ház, a mai Rótt, szinte a föld alá süllyedt. Egy német kereskedő, Jan Ochs vette meg a házat és a román stílusú alapokra gótikus épületet emeltetett. A házból nyomda lett, itt készült az első cseh nyelvű biblia. A későbbi tulajdonosok aztán barokk és reneszánsz formákkal díszítették a falakat és két újabb emeletet huzattak rá. 1840-ben Vincenc Josef Rótt megnyitotta vaskereskedését, először a tér túlsó oldalán, majd üzlete bővítésére megvásárolta az emeletes házat is. Ez lett Prága első nagyáruháza. Hogy milyen lehetett akkoriban a Kis tér, azt a Rott-ház félemeletén, a Mikolás Ales kartonja után készült freskón láthatjuk. A Rott-ház előtt akkoriban még nem autók, hanem lovak, szekerek „parkoltak” és bizonyára a választék is kisebb volt, hiszen ma 30 ezer féle árút tartanak az üzletházban. A Rott-ház haladt a korral, már 1882-ben bevezették a telefont, az első előfizetők közé tartoztak, övék volt az 56-os telefonszám. 1900-ban pedig az addigi gázvilágítás helyett elektromos világítást alkalmaztak, ösz- szesen 22 villanykörte „ontotta izzó fényét” —, ahogy ezt az akkori krónikás feljegyezte. Az üzletház 1907 karácsonya előtt a szánkók és korcsolyák mellett először kínált vásárlóinak sílécet is. Ha elgondoljuk, hogy Csehszlovákiában milyen népszerű a sísport, elmondhatjuk, hogy Rotték üzleti fogása bevált. A Rott-ház árukínálata ma is bővelkedik újdonságokban. Tudják ezt a prágaiak és az ideérkező külföldiek is. Naponta mintegy 15 ezren fordulnak meg az ódon falak között és az éves forgalom meghaladja a 82 millió koronát. Ez a hatalmas összeg azonban gyakran filléres tételekből — 20 csavarból, negyedkiló szögből, 2 méter drótból jön össze. 4 Rott-ház földszintjén konyha- és fürdőszoba-berendezést, csaptelepeket, csöveket, alkatrészeket, kerítésanyagot, szöget, csavarokat, zárakat, alumínium és rézlemezeket, ereszcsatornákat, faanyagot árulnak. Van itt csapolásra alkalmas vékony léctől falburkolásra használható nútolt deszkáig minden. Az első emeleten szivattyúk, fűrészgépek, kerti bútorok, ajtók, ablakkeretek, garázsok, kertkapuk, hinták, fóliasátrak, sőt faházak is vásárolhatók az egyik, szerszámok a másik oldalon. A második emelet is a szerszámoké. Normális férfiember, ha egyszer ide beveti magát, órákig nem szabadul. Gyakran látni a Kis téri kút peremén türelmetlenül üldögélő asszonyokat, akik férjükre várnak, lapozgatják a térképet, mennének újabb látnivalók után, de hiába, Európa legszebb műemlék áruháza nem engedi el könnyen a vásárlót: az első prágai nagyáruház áruválasztéka ma is az elsők közé tartozik. Prága, 1980. augusztus. <7)íhli Jfláfia. Elzúgó forradalmak 7. Az 1914—1918-as imperialista háborúból a világ az emberiség történetében eleddig sohasem tapasztalt erősségű és mélységű (s azóta is tartó) forradalmi lendülettel ocsúdott. A szoros értelemben az első orosz forradalomtól, 1917 februárjától az 1923- as utóvédharcokig tartó forradalmi fellendülés olyan forradalmi helyzeten alapult, amelyre nem egyszerűen egyetlen osztály nyomta rá bélyegét. A munkásosztály, parasztság, a középrétégek, a nemzeti kisebbségek, a gyarmati népek közös nagy esz- mélésének lehettünk tanúi azidőtájt. Persze, az egyes osztályok és rétegek időben, térben és intenzitásban eltérő módon vettek részt az eseményekben, de a folyamat egyes időszakait mint saját érdekeik érvényesítését harcolták meg. Magyarán szólva a kétségkívül jelenlévő proletárforradalmi helyzet más •csoportok forradalmi önmegvalósításával is egybeesett. Ugyanakkor a tömegek végső forradalmasodását, nevezetesen pedig a szocialista forradalom kiteljesedését számos tényező korlátozta. A legfontosabb ezek közül, hogy a világháború lehetséges befejezései (antant győzelem, a központi hatalmak győzelme, forradalmi út) közül az első, vagyis a két imperialista közül az egyik vált valóra. (Oroszország esete természetesen kivétel.) A nemzetközi baloldalban és a háborúellenes mozgalomban a bolsevikok végül is nem voltak képesek átvenni az irányítást, így a forradalmi fellendülés csúcsán, 1918 őszén, amikora háború befejezése, a kétféle — nemzeti demokratikus, vagy szocialista — forradalom dilemmája, a prioritások kérdése felvetődött, az új hatalmi szervekben fölényben levő hagyományos munkásszervezetek a nemzeti-szociális megoldást támogatták a proletár-szocialista ellenében. A bolsevikok csak helyileg, ideiglenesen és késve kerültek túlsúlyba. (Oroszország itt is kivétel.) Alapvető korlátozó tényező volt ezeken túl az is, hogy — ahogy a kérdés egyik magyar szakembere írja — „a háború befejezése szükségszerűen meggyengítette a háborúellenes mozgalmat, a nemzetközi fellendülés legfontosabb tápláló erejét”. A békemozgalom adott egységet, lendületet, igazi tömegeket a forradalmi erjedésnek és a „végre vége” -hangulat harcellenessége ezt többé-ke- vésbé elcsitította. S végül témánk szempontjából a legfontosabb: feltétlenül hangsúlyoznunk kell, hogy a korabeli forradalmi hullámzás, a fő folyamatok lényegében a vesztes országokra korlátozódtak — vagyis Közép-Kelet-Európa volt birodalmi központjaira. S ez a terület az adott pillanatban egyáltalán nem jelenthette a mérleg nyelvét kibillentő erőket. Különösen nem a történelmi választóvíznek tekintett német forradalom elmaradása után. Ám maradjunk most már végleg a többé-kevésbé Ke- let-Európára korlátozódott fellendülésnél, amelynek egyik legfontosabb következménye volt a munkásmozgalom szakadása, a kommunista pártok megalakulása. Lengyelországban a luxemburgista hagyományokon felnőtt baloldal ugyan 1918 decemberében megalakította a Lengyel Kommunista Pártot, azonban a nemzeti és a földkérdésben ^tanúsított örökölt szűklátókörűség közvetve elősegítette, hogy az újraegyesülés és a végre-államalakítás lázában égő nacionalista és polgári erők a kommunistákat a politikai élet perifériájára, az illegalitásba szorítsák. Csehszlovákiában viszont a kommunista párt 1921 májusában (!) alakult meg. (Ne feledjük azonban, hogy a szociáldemokrata párt is csak 1918. december végén jött létre az osztrák és magyar pártból kiváltak közreműködésével.) Az államalakulás nehézségei-sikerei, a nemzeti célok nagyhangú prioritása itt is a munkásmozgalom balszárnyának elbizonytalanodását okozták. Hozzájárult mindehhez, hogy Masarykék a demokrácia kapuit ugyancsak szélesre tárták és a korabeli Európa egyik legfejlettebb polgári államiságát hozták létre. Ezért is került sor majd három év huzavona után a magyar kommunisták, a Tanácsköztársaság volt vezetőinek nem elhanyagolható közreműködésével a bolsevik típusú párt megszervezésére, a szudéta-német marxisták és Smerál baloldali szocialistáinak egyesülésére. Viszont ezután a Csehszlovák Kommunista Párt a térség legerősebb alakulatává fejlődve sokat tett a le- ninizmus pozícióinak erősítéséért. Annál is inkább, mivel az egyetlen kommunista párt volt, amely legálisan működhetett. Ami Magyarországot illeti, Kelet-Európa egyetlen és elszigetelt Tanácsköztársaságkísérlete után a kommunista mozgalom és általában a munkásmozgalom balszárnya szétverve, emigrációba kényszerítve kezdte a két világháború közti korszakot. A működő és a munkásosztályban befolyásos szociáldemokrata párt túlságosan el volt foglalva legalitása biztosítékainak ápolgatásával és a trianoni nemzeti trauma is megkönnyítette az ellenforradalom stabilizációját, a tár- sadálmi problematikának a nemzeti alá szorítását., Romániát érintette legkevésbé a forradalmi fellendülés. A vágyakat messze felülmúló méretekben létrejött Nagy-Románia eufóriájában nem volt nehéz leszerelni a szocialista munkásmozgalmat. Demagógia és terror, mézesmadzag és korbács kormányzati szintre emelt váltakozása adta meg a régió fő győztes országának sajátosságát. Bulgáriában a baloldal, a forradalom sorokat megosztó munkás—paraszt ellentétek áldozata lett. Az országban, ahol szociáldemokrácia nem létezett, az 1918 szeptemberi felkelés elfojtásából kinőtt ellenforradalmi rendszer nem egész egy év után demokratikus választásokra kényszerült. Ezeken a népi erők: a tesznyákokból alakult Bolgár Kommunista Párt és Sztam- bolijszki Népi Földműves Szövetsége elsöprő győzelmet aratott. Ám a kölcsönös vádaskodások és stratégiai szintre emelt elzárkózás miatt — a kommunisták a parasztságot reakciósnak, a parasztpártiak minden városit ellenségnek tekintettek — nem tudtak megegyezni a közös kormányzásban. így amikor a Sztambolijszki-kormány a nemzeti problémákkal, az elcsatolt területekről beáramló másfél millió ember kérdésével szembekerült, és jobboldali katonai puccs megdöntötte (1923), a kommunista párt semleges maradt „a burzsoázia belügyé- ben”. Válaszul a feleszmélő kommunisták rövidesen bekövetkező szeptemberi proletárfelkelésétől a parasztság határolta el magát. A forradalom kétségtelenül meglévő lehetőségeit tehát sehol sem sikerült realizálni. A kis létszámú, a Lenin által is erősen ostorozott bal- oldalisággal terhelt, a kompromisszumokat ellenző, még az elhatárolódásra mint a szövetségekre törekvő szerény tömegbefolyású kommunista pártoknak nem sikerült ellensúlyozni a polgári és nacionalista sikereket. A radikális és nemzeti jellegű földreformokkal is támogatott új nemzeti államalakulások — úgy tűnik — még kielégítették a tömegeket, simogatták vagy felborzolták nemzeti hiúságát. Mindenesetre elfojtották a forradalom parazsát. . Dérer Miklós n I ■ "A * B "v Jtt •§ § I *T#T
