Kelet-Magyarország, 1980. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-09 / 186. szám

1980. augusztus 9. KELET-MAGYARORSZÁG 3 A LENIN KOHÁSZATI MŰVEKBŐL JELENTJÜK: Milliárdos szabolcsi ifjúmunkások Mi a véleménye? Szűcs Sándor, Kedves Árpád, Soma Klára. A termékszerkezetről Verseny A KÖZELMÚLTBAN az egyik termelőszövetkezet szakemberével beszélgetve szóba került ß kombájno- sok versenye. Emlékeztet­tem, hogy szövetkezetük is csatlakozott az aratási ver­senyfelhíváshoz. Arra a kér­désemre, él-e ez a verseny, kérdéssel felelt: most, ilyen időjárás mellett, hogyan le­het versenyezni? Ha arról az oldalról .vizs­gáljuk a versenyt, hogy egyes helyeken 12—14 napi aratással vállalták a teljes betakarítást. Vagy hektárok­ban, tonnákban tettek válla­lást, tényleg nehéz dolguk van. Az igazi vállalások leg­főbb pontja azonban a minő­ség, a szemveszteség-csök- kentés, a szalma azonnali betakarítása, a tarlóhántás és másodvetés elvégzése volt. Az aratási verseny nem hasonlíthat a sportverse­nyekhez, ahol csak annak van létjogosultsága, aki az azonos ideális pályán a leg­jobb teljesítményre képes. A mezőgazdaságban a ver­seny „pályája” soha nem volt kimért, mindenben azo­nos. Ezért hát az ötletre, az apró fogásokra, az „én ho­gyan csinálom”-ra mindig nagy szükség van. Amikor úgy lehet aratni^ hogy a kombájnt a százhek­táros táblának nekiállítják, és szinte csak arra kell vi­gyázni, hogy egyenesen men­jen a gép, nyilván más a helyzet. Még ilyen kedvező körülmények között is más és más teljesítményt, minő­séget érnek el egyes kom- bájnosok. Hogyne lenne most szükség az ötletre,, a türelemre, a felelősségérzet­re, a nagyobb hozzáértésre. Ezekből^ is jütűpijk, van je- , lentősége a versenynek most ' is, sőt... Csak egy kicsit bonyolultabb lesz az értéke­lés. Nyilván nem az a „le­gény” ma, aki kedvezőbb körülmények között több tíz tonnát tud naponta ma­ga mögött. A helytállók, a legtöbb — már-már veszni látszó — termést megmen­tek, ha tonnában, hektárban kevesebbet is teljesítettek, lehetnek jobbak. EZÉRT NAGY az értéke­lést végzők felelőssége. Ne­kik minden perc erőfeszí­tést ismerniük kell. Aki most csak a szállítási jegy­ből akarja eldönteni kik a legjobbak, az nagyot téved­het. Nemcsak lehet verse­nyezni, de most van igazán szükség a vetélkedésre, mert a mostani helyzetünk­ben minden megmentett bú­zaszemre, és szál szalmára szükségünk van. Cs. B. A magyar népgazdaság egyik legnagyobb beruházá­sának színhelye: Miskolc­Diósgyőr. A Lenin Kohászati Művekben egy kombinált technológiájú acélmű épül, tízmilliárd forintos költség­gel. A határidőre történő megvalósítást hatalmas tár­sadalmi összefogás segíti. Eb­ből veszi ki részét a Kommu­nista Ifjúsági Szövetség is, amely az épülő acélmű mel­lett megszervezte a Fazola Henrik szakmai építőtábort. Szabolcs-Szatmár megyéből négy és fél ezer fiatal vesz részt az idén az építőtábo­rokban, s közülük mintegy százan, valamennyien szak­munkástanuló fiatalok kap­ták azt a megtisztelő megbí­zatást, hogy a KlSZ-védnök* séggel épülő acélmű kivite­lezésében részt vegyenek. Augusztus 15-ig nyolcvan szabolcs-szatmári lakója is van a miskolci építőtábornak, a más megyeiekkel együtt a mi ács-állványozó, szerkezet­lakatos és hegesztő ifjúmun­kásaink is kiveszik részüket a hatalmas beruházásból. Hetven méter magasban — Végre megmutathatjuk, mit tudunk! — fogad a ha­talmas építkezés kis szabolcsi csoportja, a 12. számú ács­állványozó brigád munkahe­lyén Sándor József, a 110. számú szakmunkásképző in­tézet harmadik éves tanuló­ja, aki éppen anyagért lé­pett le az állványról. — Iga­zán nagy munkát bíztak ránk, első látásra Is fontos épületrészek zsaluzatát ké­szítjük. Akkora létesítmény ez, amilyet mi még nem is láttunk, nemhogy a mi mun­kánkkal épült volna. — Nekem is élvezet itt dol­gozni — mondja a hetven méter magas (!) csarnok egyik betontömbjénél, köz­vetlenül a konverter mel­lett Rékasi Attila brigádve­zető. — Aki itt van, min­denki szereti a szakmát, és itt nagyon igényes, pontos, minőségi munkát kérnek. Jól is dolgoznak a szabolcs- szatmári fiúk, akik közül már csaknem mindegyik fej­ből tudja a nagyberuházás legfontosabb adatait, célját: az új acélmű a diósgyőri ko­hászat számára létkérdés: megépültével megerősíti és véglegessé teszi azt a sok év­tizedes vezető szerepet, ame­lyet a hazai nemes- és ötvö- zöttacél-gyártásban betölt. Nagy lehetőség — Komoly szakmai fejlő­dési lehetőség ez a két hét az építőtáborban — mondja Molnár Antal szakoktató, aki tanulóit ide is elkísérte, ve­lük együtt dolgozik. — Olyan munkát végezhetnek itt, ami kipróbált szakmunkásoknak is sok újat jelentene. Hasonló a lelkesedés a vas- és fémszerkezeti lakatosok brigádjában is. Rényai Lász­ló, Havran István, Káposz- nyák Sándor, Ugyan Mihály szintén a 110. számú szak­munkásképző intézet tanulói, a 11. számú brigád tagjai Szakmai munkájukat a HA- FE nyíregyházi gyárában végzik. — A szerelőműhely felújí­tásában veszünk részt, itt. Diósgyőrben. Érdekes, vál­tozatos és szép szakmai mun­ka — összegezi Rényai Lász­ló. — Jó lenne sok ilyen le­hetőség, ilyen nagy munká­kat látni, ahol szinte „ min­ket is magával ragad a ha­talmas beruházás lendülete. Azt hiszem, senki nem bán­ja meg, aki eljött... De nemcsak a tízmilliárdos országos nagyberuházás tet­szik a fiataloknak. Tetszik az a táborhely is, amelyet Lac- zik István táborvezető muta­tott be. Sárospatak, Lillafüred... — Miskolc egyik legszebb diákszállója adott otthont ne­künk — magyarázza, miköz­ben bejárjuk a földszinti szép társalgót, bekukkantunk az étterembe, s járjuk sorba az emeleteket, a három-négy ágyas fürdőszobás kis lakó­blokkokat, amelyek kényel­mes helyet adnak az építő­táborozó munkásfiataloknak. — Úgy érezzük, megbecsül­nek bennünket, a munkán­kat is. Igaz, már 5,5 millió forint termelési értéknél já­runk; most kezdtük a hete­dik hetet. Sok kirándulást te­hettünk, Sárospatakra, Lilla­füredre, Tapolcára, a Bükk- be. Közel a város, sok a ne­künk szervezett kulturális program... Marik Sándor „Következetesebben kell folytatni a termelési és a termékszerkezetnek adott­ságainkhoz igazodó korsze­rűsítését, a költségek csök­kentését, a minőség és a jö­vedelmezőség javítását.” (Az MSZMP XII. kongresz- szusának határozatából.) AKI KEZDI: Szűcs Sán­dor, az Ipari Szerelvény- és Gépgyár mátészalkai sze­relvénygyárának technoló­giai csoportvezetője: — A gyár változó termék- szerkezete első hullámban nálunk jelentkezik. Hogy egy adattal támasszam alá a változást: amíg 1976-ban csak háromszázfajta alkat­részt gyártottunk, addig az idén már elértük az 1200 fé­lét, de az év végére 1600— 1700 körül fogunk járni. Ez iszonyú leterhelést jelent a műszaki vonalnak. Kezdve az alapanyag beszerzésén, folytatva a rajzok elkészí­tésén, a gyártás megszerve­zésén. — Az új termékek rész­ben vagy teljes egészében kiszorítják a hagyományo­sakat. Persze nem minden szelepre, UtS szerelvényre mondható e^ hogy teljesen új, hiszen a törzsgyárunk­ban, Budapesten már gyár­tottak néhányat, viszont az ottani fogyó munkáslét­szám miatt mi vettük át a termelést. Változás viszont, hogy nálunk az új csarnok­ban korszerű revolver esz­tergagépek vannak, s az ezen való gyártás megszer­vezése már valóban új fel­adat. S általában úgy van, hogy ami új termék jön, azoknál nagyobbak a minő­ségi követelmények. Példá­ul most egy svéd eljárás továbbfejlesztésével készít­jük el egy gömbcsap első sorozatát. j AKIN A MŰKÖDÉS MÚ­LIK: Kedves Árpád gépbe- áliító: Az átállás azért is jelent nálunk elég gondot, mert az automata gépekkel na­gyobb figyelmet követel a termelés. Rajtunk csattan az ostor, ha az előírt mű­szaki, minőségi követelmé­nyeket nem hozzuk. — Úgy lenne gazdaságos, ha kevesebb volna az átál­lás az automata gépeknél. Sajnos kisebbek a sorozat- nagyságok attól, hogy ezt mindig meg lehessen kí­vánni. A havi terv alapján dolgozunk, előfordul, hogy az automatán egy-két mű­szak alatt elkészül a szük­séges néhány száz darab, aztán egy hónap múlva új­ra kezdhetjük elölről. Ugyanakkor a gépbeállítás majdnem ugyanannyi időt vesz igénybe, mint ameny- nyit a gyártás. — A beállítóknak annyi­val is rosszabb a termék- szerkezet ilyen alakulása, hogy sokkal többször kell változtatni. Nem azért, mintha nehezünkre esne a munka, inkább a sok gépál­lás miatt bosszankodunk. AKI BEFEJEZI, Soma Klára munkás: — Egy éve kerültem az új csarnokba, az automata, revolver esztergagépekhez. Tulajdonképpen nem nehéz munka, nincs sok fizikai megterhelés, inkább többet kell figyelni, mint a szerei­dében, ahol korábban vol­tam. — Egy hónapja három műszakban dolgozunk, mert ezek a drága gépek így jobban ki vannak hasz* nálva. Aztán átálltunk a kétgépes rendszerre. Ez azt jelenti, hogy egy emberhez két gép tartozik, hiszen amíg az egyiken cserélni kell, addig a másik dolgo­zik, az átállás kis időt vesz igénybe. — Sokkal rosszabb, ami­kor azért kell állnunk, mert a gépbeállítók egy új darab megmunkálását ké­szítik elő. Igyekeznek, hogy gyorsan induljunk, nekünk is van olyankor más mun­kánk, de jobban szeretjük, ha az eredeti gép mellett dolgozhatunk. Lányi Botond Mi lesz á mai program? Lakatosok az építőtábor „minde­nestáblája” előtt. Ö sszetalálkoztunk a városban Scsavni- cával. Olyan fur­csán nézett ki valahogy. — Olyan furcsán nézel ki, — mondtuk neki. — Mi van veled? — Én nem tudom, — mondta Scsavnica, — de reggel óta úgy járkálok, mint aki részeg. Mi a fene lehet velem? — Nagyon változékony az időjárás, — kapcsoló­dott be a beszélgetésbe Szolojevcsik kisasszony. — Sokan nem bírják elvisel­ni a légnyomásváltozáso­kat. — A fejed nem fáj? — kérdezte Konkulcsinansky. — Nem, nem fáj. És nekem számít az időjárás­változás. — Ne vedd úgy a szí­vedre, — vigasztalta Bes- palcyk. — Lehet, hogy csak valami betegség tü­nete. Ami nagyon is valószínű, — toldotta meg Szolovej- csik kisasszony. — Mi sem könnyebb, mint el­kapni egy betegséget. A. Potemkowsky Az emlékezetet edzeni kell — Lázad van? — kér­dezte Kucja. — Nem tudom, — vála­szolta Scsavnica bizonyta­lanul. Szóló ve j esik kisasszony a homlokára szorította a kezét. — Úgy látszik, — kö­zölte, — hogy a betegség láz nélkül folyik le. Scsavnica megkönnyeb­bült. Már nem izgatta any- nyira az egészségi állapo­ta. — Igen ám, — folytatta Szolovejcsik kisasszony, — de ha nincs láz, az azt je­lenti, hogy a szervezet nem fejt ki ellenállást a be­tegséggel szemben. Akkor pedig a betegség igen el­húzódhat. Scsavnica ismét elszon­tyolodott. — Persze, ha jól meg­nézzük, — vigasztalta Szo­lovejcsik kisasszony, — ezt okozhatják például az idegek is. — Nem, — lélegzett fel Scsavnica, — az idegeim rendben vannak. Nincs is itt semmi baj, csak úgy érzem magam, mint aki részeg. Némán töprengtünk to­vább. — Ide hallgass csak, — fordult hozzá hirtelen Bespalcyk, — véletlenül nem az a ... mondd, nem ittál te? — Egy pillanat, — mo­rogta Scsavnica, — egy pillanat... hadd gondol­kozzam ... Igém, össze­akadtam egy ismerőssel... reggeli előtt... hát per­sze !... és bekaptunk egy- egy fél litert!... — csil­lant fel a szeme. Hát, hiába, — gondol­tuk, — az emlékezetet ed­zeni kell. Ford.: Antal Miklót Tiszavasváribcm: Szolgáltatóház, 128 lakás A bekövetkezett változások nagyban befolyásolták a Ti- szavasvári Építő- és Szolgál­tató Szövetkezet helyzetét. Több Vállalat a tavalyi meg­rendelők közül visszalépett, sokmilliós kiesést okozva ez­zel a szövetkezetnek. A gon­dokon új partnerek keresésé­vel próbáltak segíteni, és ez részben sikerült is. Az Autó­villamossági- és Felszerelés Gyárnak mintegy hétmillió forint értékben forgácsolnak és szerelnek, de súllyal esik a latba a Ganz-MÁVAG-gal immár évtizede fennálló kapcsolatuk, ami idén ötmil­liót jövedelmez. Partnereik közé tartozik a CSŐSZER is,’ a nekik végzett munkák hatmilliót érnek. A szolgáltató részlegben szépen fejlődött a villanymo­tor-tekercselés, a jelek sze­rint megduplázzák az ezzel előállított tavalyi értéket, a III. negyedévtől pedig új­donságként, a robbanásbiztos motorok javításához kezdtek hozzá. A szolgáltatások —- köztük a lakossági munkák — terveik szerint, 4,5 milliót tesznek ki. Az építőipari ágazatban dolgozók legnagyobb munká­ja a 128 tiszavasvári lakás felhúzása. A lakótelep 1983- ra lesz kész, de idén már 24 lakást átadtak, 29 pedig fo­lyamatosan épül. Szakiparo­saik a községen kívül dol­goznak : Leninvárosban 60 lakást újítanak fel, s a tisza- dobi gyermekváros vízvezeté­kéit is ők hozzák rendbe. Az építők, mintegy húszmilliót hoznak 1980-ban a szövetke­zetnek. Egy szolgáltatóház Is épül részben önmaguknak, részben más nélkülözhetetlen szolgáltatásoknak. A föld­szinten lesznek a boltok, mű­helyek, az emeleten pedig 15 lakás kap helyet, együttesen 11 millió forint értékben. Saját céljaikat szolgálja majd a szociális és irodaépü­let is, amit saját erőből ké­szítenek, megoldva ezzel a 200 dolgozó kulturált étkezé­sét, tisztálkodását. Az éüület- tel még 1980-ban elkészülnek. S. Z. Fórum a rádióban A nyíregyházi áruházakról A nyíregyházi rádió ma délelőtti adásában a három nyíregyházi áruház — Cent­rum, Kelet és Nyírfa — munkájáról kérdezhetnek a hallgatók. Válaszolnak az áruházak vezetői. Nyolc órá­tól fél tízig két telefonnal várják az érdeklődők kérdé­seit. A telefonszámok: 11­244, 11-141. A fórum kezdési ideje 9 óra 15 perc. ABC Demecserbei Elkészült az áfész új ABC- áruháza Demecserben, me­lyet a helyi építőipari szö­vetkezet 5 millió 200 ezer fo­rint költséggel épít. Az új üzletet augusztus 20-án nyit­ják meg.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents