Kelet-Magyarország, 1980. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-06 / 183. szám

1980. augusztus 6. KELET-MAGYARORSZÁG 3 A máiioki példa Levelet kaptunk Mán- dokról: Suller János párt­titkár számolt be — ahogy 6 írja — az időszerű nyá­ri munkákról. Levele nem egyszerű beszámoló, kisugárzik belőle a küzde­lem, a tsz-tagság felelős­ségérzete és mások, „kí­vülállók” tettrekészsége.. Még az aratás kezdetén történt, hogy négy kom­bájnt az áradó Tisza ál­tal veszélyeztetett búza­táblára irányították. A tábla bejáratánál azonban már térdigérő víz volt. A kombájnosok a veszélyt vállalva nekivágtak a víznek. Sok küzdelemmel, rengeteg elakadással, de a kombájnosok erről a tábláról szárítóba men­tették a sáros, vizes bú­zát. Voltak azonban olyan táblák, amit géppel már nem lehetett vágni, víz­ben állt. A termelőszövetkezet és a pártszervezet vezetősége ügy döntött a tagsághoz fordul, akik ugyan már több mint egy évtizede nem arattak kézzel. A benki üzemegységben még aznap 24 ember fogott ka­szát és a lábszárig érő bel­vízből mentették a ter­mést. Mándokon majdcsak minden tsz-tagnak van háztáji gyümölcsöse, sző­lője. A vasárnapi pihenő­napot szánták a permete­zésre. A gyümölcsös vé­delme is fontos. Hétfőn már minden aratásra al­kalmas termelőszövetkeze­ti tag a belvizes búzatáb­lákon tevékenykedett. Az­óta is naponta száznál többen mentik a termést. Vasárnap tanácskozott a mándoki vadásztársulat. Ott is szóba került a ne­héz aratás. A társulatban már korábban alakult egy szocialista brigád, amely eddig sok hasznos társa­dalmi munkát végzett a községben. Most is a bri­gád kezdeményezte a kézi aratásban való részvételt. Vállalásukat tett követte, tizenkilencen álltak ki aratni. Nem mindenki tud már kaszálni, de akadt egyéb munka is, szedik a markot, hordják a kévét a vízből. A szövetkezeti tagokkal ott található a veszélyez­tetett táblákon a már meg­érdemelt pihenőjüket töltő nyugdíjasok is. Jelszavuk: menteni, ami menthető. Szükség is van minden szem termésre, hiszen így is lesz veszteség a kenyér- nekvalóból, de hetven hektár burgonyát és 90 hektár zöldbabot pedig már teljesen elvitt a víz. A mándoki emberek nem sopánkodtak a kár láttán, hanem mentéshez fogtak. Példájukat bizo­nyára sokan követik me­gyénkben a nehéz napo­kon. (cs. b.) Teljes gázkomfort * Befejeződött a földgáz- vezetékek beépítése Nyír­egyházán egy Kert közi 24 lakásos épületben. A beren­dezéseket a napokban kötik be, illetve helyezik üzembe a TIGÁZ szakemberei. A No-Fines technológiával ké­szült épületekben teljes „komfoÄot” — tehát nem­csak konyhai használatot, hanem fűtést is — biztosít a jövő hét szerdájától a szovjet földgáz. Több mint öt­száz hektárról takarítja be a szénát a tisza- becsi Űj Élet Tsz. A szénara­kásban a tagok­nak a PF—ü5- ös Gólya segít. (Molnár Károly felvétele) flz olaj mesteremberei Biztató fejlődés a nyírbogdónyi finomítóban Háromnegyed évszázad alatt hullámhegyeken és hullámvölgyeken át jutott el a nyírbogdányi gyár oda, ahol ma tart. A tucatnyi munkás helyett, több mint háromszázan vannak. Idén, 230 ezer tonna kőolajat dol­goznak fel. Egy emberre, 4—5 milliónyi megtermelt érték jut. Keresztessy Zsolt, a Tiszai Kőolajfinomító nyírbogdányi gyárának főmérnöke mondja: — A nagyobb fejlődést az ötvenes évek második fe­létől számítjuk, amikor a szovjet kőolaj megérkezett és az alföldi olajkutak termelé­se felfutott. Az eddigi csú­csunk, az évi 380—390 ezer tonna feldolgozása volt, ak­kor viszont nem volt a ma már fő profilnak számító olajtermék-feldolgozás olyan nagyarányú, mint most. Importpótló A tekergő csövek, a maga­sodó tartályok, a vasúti sí­nek, amolyan igazi gyártelep benyomását keltik. Tartály- kocsik állnak, és átmegyünk nyolc cső alatt, ezeken fej­tenek le évente 24(T-—250 ezer tonna benzint, fűtőolajat, és más anyagot, a kelet-ma­gyarországi szükséglet szinte teljes egészét. Míg sétálunk, nézelődünk, időnként megállunk: adato­kat jegyzek. Két éve jelentős az úgynevezett fehéráru gázolaj-feldolgozás. Mind jobban előtérbe léptek a spe­ciálisnak mondott termékek. Vazelinok, paraffinok, átme­neti korrózióvédő anyagok, karosszériavédő termékek. Ezek csillaga felfutóban van. — Cél — jelenti ki a fő­mérnök —, az importból ér­kező anyagok felváltása ha­zaival. Igaz, számos kiállítá­son is bemutattuk ezeket, a BNV-n vásárdíjat nyertünk, találmányszintű termékeink vannak, de a világpiac oly mértékben telített az ilyen anyagokkal, hogy betörnünk aligha lehet... De visszatérve a termékek­re: gyártanak még ipari ola­jokat, gyógybenzint, szagta­lan petróleumot, lakkbenzint. És, ami napjainkban külön­legesen fontos: évente 15—18 ezer tonna fáradt olajat ala­kítanak fűtőolajjá. A vazelin üzemben nem megszokott a kép. — Rekonstrukció folyik — kapom a felvilágosítást. A MINERALIMPEX-szel • kö­töttünk társasági szerződést a vazelinok exportfejlesztésé­re. Ennek eredményeként 1981-től az eddigi mennyiség dupláját vihetjük határain­kon túlra. A külkereskedelmi vállalat pénzt adott, — így még érdekeltebbek lesznek a kivitel növelésében —, a munkát viszont a saját embe­reink végzik el. — A munkák mellett a ter­melésnek is mennie kell — lép hozzánk Pethő Károly, a karbantartók művezetője —. Sőt, még növekedett is a ter­melés. A készárutároló rend­szert építjük most ki, a kézi töltés helyett szivattyú lép be. Eddig egy tartályt kézzel 12—14 perc alatt telítettek meg, ezek után másfél perc is elég lesz. Herdinai István vegyipari szakmunkás a friss benyo­mást erősíti meg. — Amikor tíz valahány év­vel ezelőtt idejöttem, az olyan munkát, amit ma két ember napi hat óra alatt megcsinál, az nyolc ember teljes műszakját igényelte. Nyolcán havonta 30 tonnát készítettek, ma ketten, 100 tonnát... Á kis gyár elónye Herdinai Sándor, aki De- mecserről jár be, azt mond­ta: — Nekem ez az itteni fő­állásom, itt keresem a kenye­rem. Nem mondom, hogy túl sok a pénz, 3940 forintot kapok műszakpótlékkal együtt. De itt kaptam kamat­mentes kölcsönt, amiből a kétszobás, összkomfortos házam épült. Aztán, mintegy végszóként, hozzáfűzi még: — Ez, — mármint a gyár —, nekem nagyon bepá- szolt... Az irodaépületben, még kiegészíti a képet a főmér­nök. — Lakótelepünk van, két busszal szállítjuk az embere­ket. Az átlagkereset 3500— 3800 között mozog, tervein­ket minden jel szerint, túl­teljesítjük. Az úton hazafelé, tartály- kocsikat előzök. Nyírbog- dányból mennek azok is. Speidl Zoltán Rekonstrukció menet közben Együttműködő művelődés A művelődési intézmé­nyek többsége megyénk­ben is tanácsi fenntartá­sú, míg a második leg­több művelődési intéz­ménnyel rendelkező szerv, a szakszervezet. Mindkét intézménytípusnak meg­vannak az általános és a sajátos feladatai, azt azon­ban semmi nem indokol­ja, hogy egymástól elszi­getelve, vagy néhol egy­más ellenére dolgozzanak, szervezzék a tanfolyamai­kat, kulturális műsoraikat. Jó ideig mindkét olda­lon inkább a másiktól vár­ták a kezdeményezést, az együttműködést és minden maradt a régiben. Az utóbbi két-három évben azonban észrevehetően változott a helyset. Köz- művelődési határozatok, állásfoglalások, együttmű­ködési megállapodások — nem kevésbé praktikus, anyagi és más érdekek — hozták életközeibe a taná­csi és a szakszervezeti művelődési intézmények jobb együttműködését. Biztató jelekről adtak számot legutóbb .a szak- szervezetek megyei taná­csának ülésén is, ahol igyekeztek kitapintani az együttműködés legérzéke­nyebb pontjait. Elsősor­ban a szervezési-tervezési kérdésekre kerestek vá­laszt az SZMT vezetői, s legalább körvonalaiban az együttműködés jótékony hatását, eredményeit is kutatták. Elégedetten ál­lapították meg, hogy a két nagy — a megyei művelő­dési központ és az SZMT megyei művelődési köz­pontja — megjavította együttműködését. Közösen foglalkoznak a szocialista brigádok klubvezetői, az üzemi közművelődési elő­adók, függetlenített nép­művelők képzésével, a be­járó dolgozók művelődé­sét segítő társadalmi ak­tivisták támogatásával. Együtt szervezik és bonyo­lítják le az „Igaz ez a szép” műveltségi vetélke­dőt. Együttműködnek a megyei kórusmozgalom, az amatőr művészeti csopor­tok, közhasznú tanfolya­mok támogatásában, a na­gyobb megyei jellegű tár­sadalmi, politikai, kultu­rális ünnepségek szerve­zésében. MINDEZ KEVÉS lenne, ha nem követnék a példát a kisebb intézmények ,is. A tapasztalatok szerint ugyancsak gyümölcsöző kapcsolat alakult ki Má­tészalkán és Vásárosna- ményban. A záhonyi vas­utas művelődési ház az üzemi munkásművelődési feladatok mellett a nagy­község lakóterületi kultu­rális életét is segíti, a ta­nácsi intézményekkel együttesen támogatja a bejáró dolgozók klubját Ajakon és Mándokon. De jó példák még akadnak másutt is; a nyíregyházi KPVDSZ művelődési ház és a városi művelődési központ közösen bonyo­lítja le a bemutató szín­padi előadásokat, hisz a szakszervezeti művelődési háznak van ez ideig a leg­jobb pódiumterme. Említ­hetnénk a nyíregyházi pos­tás, a vasutas, a nyírbog­dányi vegyész művelődési házat, illetve klubkönyv­tárat. amelyek nemcsak formálisan, papíron kö­töttek megállapodást a tanácsi művelődési házak­kal, hanem élnek a mind­két „fél” számára kedvező lehetőségekkel. ELGONDOLKOZTATÓ ajánlásokat is tartalmaz azonban az értékelés, fő­ként a munkásszállásokon élő és a bejáró dolgozók valamint a munkáslakta települések kulturális el­látásában vannak még le­dolgozandó adósságok. Itt még sokszor akadozik a fogaskerék, előfordul, hogy „felparcellázzák” a tenni­valókat, ez munkásműve­lődési, ez lakóhelyi, ez munkahelyi érdek, ezt csi­nálja a másik ... Az okok nem is mindig anyagiak, nem az eltérő gazda szerepéből adódnak, inkább a nem egységes közművelődési szemlélet­ből, amelyet egy beszélge­tésen úgy jellemzett egy résztvevő: egyfajta nép­művelői tudathasadás is nehezíti az előbbrejutást. Az én házam — az én vá­ram régóta ismert néző­pontján kell még sokat változtatni. Hogy eltűnje­nek a mesterségesen emelt falak. Páll Géza Viktor Szlavkin: Értekezlet N emrég levelet kaptam egy volt évfolyamtár­samtól, akivel együtt tanultam a főiskolán. Egye­bek közt megírta, hogy a munkahelyén gyakran tarta­nak szürke, egyhangú terme­lési értekezleteket, ahol csak a szócséplés megy, unalmas .általánosságokon rágódnak. Persze, lassacskán el is ma- radozott róluk a nép. És ak­kor kiötlötték az „élénkítés” taktikáját. Az értekezlet előtt nagyszabású zoknivásárt ren­deztek, az értekezlet után pe­dig — tánc következett. Nemrégiben az újságban is olvastam valami hasonlót, s eszembe jutott az „élénkítés”. így született ez a kis elbe­szélés. Most is úgy volt minden, ahogy lenni szokott. Akiknek hozzá kellett szólni, azokat figyelmeztették. A határoza­tot előre legépelték három példányban. Az értekezlet el­nöke begyakorolta a kérdé­sekre adandó válaszokat, a kérdezők pedig a kérdéseket. De hiába hirdették meg a gyűlést, nem-jött el rá senki. Ment mindenki, ahová jól­esett: fürdőbe, vendégségbe, moziba, pecázni — csak a gyűlésre nem. Mert tudták: minden úgy lesz, mint lenni szokott. Az egyik álmatlan éjjelen az elmaradt értekezletek örö­kös elnökének támadt egy öt­lete. Reggel a hirdetőtáblán ha­talmas plakát rikított: „Holnap rendezzük meg a gyűlésteremben „A halál kedden, ebéd után érkezik” c. külföldi film vezetőség-új- raválasztó taggyűléssel egybe­kötött bemutatóját. A megje­lenés mindenki számára kö­telező. A 16 éven aluliak ta­nácskozási joggal vesznek részt.” A jelzett időre zsúfolásig megtelt a gyűlésterem. A színpad mélyén ott fehérlett a vetítővászon. — Elvtársak! — kezdte az elnök. — A külföldi film be­mutatójára választani kell egy nyolcfős elnökséget. — Olvasd fel a listát! — kiabáltak a teremből. — Csak minél gyorsabban! — Ha nincs ellenvetés, én felolvasom, de hogy világo­san lássunk... — Oltsd már el azt a vil­lanyt! — kiabáltak a néző­térről. Az elnökség tagjai, háttal a vászonnak, leültek az asz­talhoz. Elaludt a villany, megszó­lalt a dzsessz, úszni kezdett a filmfelirat, megkezdődött a film. ... Johny cowboyt a leg­jobb lasszódobónak ismerik szerte az államban. Cadillac nevű szilaj pej lován vágtat ide-oda a kihalt prérin. Egy ízben üldözőbe vett egy vad­lovat, és 120 kilométeres se­bességgel megismerkedik egy párizsi lokál pincérnőjével, Maryvel. Johny nem akarja elszalasztani sem Maryt, sem a lovat. Meglendíti a lasszót, és hopp! — már a nyergében is van a lány. Csók. Johny 240 km/h-ra növeli a sebesé­get ! Ekkor a bokorból velőt- rázó sikoly hangzik fel. Mary odafordul, s elsötétül előtte minden... A teremben felgyullad a vilany. Az elnökség tagjai el­rejtették a tükröket, amik­ben, háttal a vászonnak, a filmet nézték. Az elnök fel­állt és végignézett a termen. — Elvtársak, a következő napirendünk egy beszámoló a javítandó eszközök csök­kentésének növeléséről. A terem felzúdult. — Nyugalom elvtáfsak! Van egy sor észrevételem és javaslatom a kérdést illető­en. Aki mellette van, kérem, emelje fel a kezét. Egész kézerdő röppent a magasba. — Térjünk át a következő napirendre. A nép felzúdult és megro­hanta a kijáratot. Nyomban elaludt a vil­lany. Mindenki rohant vissza a helyére. . .. Mary látja, hogy a bo­zótból Clark bácsi, a helyi vámpír csörtet kifelé. A fe­kete frakkjában, mint min­dig. Frissen vasalt hófehér inge tele van vérfol­tokkal. A bácsika szerelmes szavakat üvöltve kikezd Ma­ryvel. Johny előrántja a coltját. Bumm!... Kigyullad a villany. — A következő napirendi pontunk a fegyelem, — foly­tatta az elnök. — Vannak kartársaink, akik munkaidő alatt moziba járnak. Ma még moziba, holnap már színnáz- ba, holnapután pedig majd cirkuszba ... De mi lesz to­vább? — Tényleg, mi lesz tovább? Megölte a Vámpírt, vagy nem? — kiabáltak fel a né­zőtérről. — Elvtársak, ne siessünk. Szép sorjában mindent meg fogunk tudni. Van egy sor javaslatom... A teremben ülők gyorsan felemelték a kezüket. A vil­lany elaludt. ... Johny elhibázza. Clark báési rárohan. Mary a se­riffért rohan. Együtt szöknek külföldre. Nászúira. Eközben a két test a szakadék fölött kalimpál. Egy pillanat, és ... A teremben ülők izgal­mukban felemelkedtek a he­lyükről. — Üljünk le, kérem! — méltatlankodott az elnök. — Ki óhajt hozzászólni? Nos, Petyuhin, kezdjük veled ... Gyere fel a színpadra. — Inkább ne. Félek itt­hagyni a helyem. Elfoglal­ják. — Akkor kezdjük el a je­löltek jelölését. Egyébként van itt nálam egy lista ... A terem villámgyorsan leszavazott. Ismét sö­tét lett. ... Johny összeszedi mara­dék erejét. Clark lábai a fe­neketlen mélység fölött ka­limpálnak. Görcsös mozdulat­tal kapaszkodik végső remé­nyébe — Johny bajszába. Johny előhúzza Remington típusú villanyborotváját és borotválkozni kezd. Clark bácsi szédületes sebességgel zuhan lefelé! A teremben kitört a taps­vihar. — Engedjék meg, hogy tapsukat a határozattervezet elfogadásának tekintsem, — mondta az elnök. — Egyben bejelentem, hogy a követke­ző pénteki gyűlésen az erköl­csi arculattal foglalkozunk majd. A gyűlésen a „Szere­lem hetesben” című filmet fogjuk bemutatni. • Ford.: Antal Miklós

Next

/
Thumbnails
Contents