Kelet-Magyarország, 1980. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-28 / 201. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. augusztus 28. Napi külpolitikai kommentár Ciprusról — Líbiában esz-e végre igazi béke '. Aphrodité szigetén, Cip- I Tuson? — teszik föl a kérdést megfigyelők, annak kapcsán, hogy a legfrissebb hírek szerint Líbiában Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár jelenlétében hamarosan újabb eszmecserét tartanak a görög és a török ciprióták képviselői. Ezúttal Kadhafi elnök kezdeményezésére próbálják kimozdítani a holtpontról a tárgyalásokat. Másfél esztendőnél is több telt el azóta, hogy az eszmecserék kátyúba jutottak. Azóta a világban jó néhány feszültség támadt, fenyegetőbb, súlyosabb is, mint a ciprusi viszály. Ám a hajdanában a béke szigetének becézett, hazánknak alig egy- tizedét kitevő Ciprus számára égetően szükség van végre a nyugalomra. Törökország hat évvel ezelőtt hajtotta végre invázióját a sziget ellen. Tízezrek váltak hajléktalanná, kényszerültek otthonuk elhagyására, s a török—görög zónát máig is drótakadályok választják el egymástól. Igaz, fegyveres akciók mostanában nem nyugtalanítják alakosságot, de a két övezet között változatlanul feszült a viszony, s jó néhány romba- dőlt hajlék, több kiégett egykori luxusszálló emlékeztet a közelmúlt véres eseményeire. Persze, a békétlenkedés gyökerei aligha a Földközitenger délkeleti medencéjének romantikus szépségű szigetén keresendők. Sokkal inkább a görög—török viszony alakulásában. Márpedig Athén és Ankara kapcsolatában az utóbbi időben sem következett be' látványos javulás, bármiként is próbálkozik közvetítéssel a nézeteltérések elsimításában érdekelt Amerika. Bemard Rogers amerikai tábornok, a NATO európai haderőinek főparancsnoka tavasszal kész tervvel állt elő. Eszerint megoldható lenne az Égei-tenger keleti medencéje fölött a légi és a tengeri ellenőrzés, megosztanák a török kontinentális talapzatban lapuló olajkincset a két ország között, viszont a ciprusi kérdés rendezését arra az időre halasztanák, amikor Görögország újból visszatér a NATO katonai szervezetébe. thén éppen a sziget elleni török invázió miatt fordított hátat a katonai szervezetnek, ami valósággal megbénította az Atlanti Szerződés délkelet-európai szárnyát. Igaz, hogy Athén változatlanul szemet húny a görög területeken lévő amerikai bázisok fölött, de az Ankarával folytatott vitában gyakran elhangzott már a fenyegetés, hogy ha az USA nem veti latba befolyását a törökökkel szemben, a támaszpontok ügyében Görögország is merevebb álláspontra helyezkedik. Látszólag mindez kissé távol esik a ciprusi kérdés rendezésétől. Valójában azonban nagyon is összefügg azzal: a ciprióták helyzetében csakis akkor következhet be lényeges változás, ha Athén és Ankara között enyhül a kölcsönös bizalmatlanság. Ennek fényében az újabb tárgyalások nem sok sikerrel kecsegtetnek, noha Líbia rendezési szándéka — akárcsak az ENSZ többszöri, hasonló kezdeményezése — mindenképpen tiszteletet érdemel. Gyapay Dénes Lengyel helyzetjelentés A tengermelléken kialakult helyzet még mindig változatlan, tovább folytatódnak a munkabeszüntetések. Két hete szünetel a munka a kikötőkben, a hajógyárakban és más ipari vállalatoknál. A sok milliárdos készlet — gépek és berendezések — megfelelő őrizet alatt állnak, őrszolgálatok vigyáznak a rend betartására. Nagyjában kielégítően működnek a szolgáltató iparágak és a kereskedelem. A gdanski körzetben nehézségek vannak a zöldség-, a gyümölcs- és a burgonyaellátásban. Gondot okoz a postai küldemények elszállítása. Bevezették a benzin adagolását. Ugyanakkor változatlanul folytatódik a jelenlegi konfliktus megoldását célzó párbeszéd a kormány képviselői és a munkabe- szüntetők között. Szczecinben, ugyanúgy mint a korábbi napokban, a lakosságnak kellemetlen problémákat okoz a tömegközlekedés hiánya. A villanytelepek, a hőelektromos központok és a gázgyárak akadálytalanul termelnek. Elblagban nem dolgoznak az ipari és' építőipari kulcsvállalatok. Fennakadások tapasztalhatók a helyközi közlekedésben. Ugyanakkor Szczecinben és Elblagban tovább tanulmányozzák a munkások javaslatait és követeléseit. Wyszinski bíboros kedden Jasna Gorában beszédet mondott, amelyből részleteket sugárzott a varsói televízió. A lengyel katolikus egyház feje nyugalomra és mérsékletre, továbbá igazi munkára serkentette a nemzetet. Hangsúlyozta: a munkabeszüntetésből eredő károk milliárdokra rúghatnak, súlyos veszteségeket okoznak a. nemzetgazdaságnak, végeredményben pedig az egész országnak, a családoknak, minden embernek. A munkára a nemzet üdvéhez szükség van. Tanácskozik az ENSZ-közgyűlés Az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszakának szerdai ülésén felszólaló Hans-Diet- rich Genscher nyugatnémet külügyminiszter beszédének középpontjába az energiakérdést állította. Figyelmen kívül hagyva azt a fejlődő országok képviselői által nyomatékosan hangsúlyozott tényt, hogy a fegyverkezési hajsza gazdasági kihatásai jelentik a legnagyobb akadályt a harmadik világ államai fejlődésének útjában, Genscher azt hangoztatta, hogy a világ olajtartalékai kimerülőben vannak, s ez minden országtól maximális erőfeszítést követel meg az olajtakarékosság, valamint új beruházások terén a szénbányászatban, a nukleáris energiatermelésben és új energiahordozók kifejlesztésében. Genscher felhívta a világ- szervezet tagállamait, hogy a gazdasági nehézségek leküzdésére, valamint a fejlődő országok és általában az egész világ gazdasági növekedésének biztosítására valósítsák meg a szolidáris együttműködést. Bár köztudott, hogy a világszervezetben éppen a szocialista országok javasolták: a fejlett országok a fegyverkezésre fordított összegek egy- tizedével járuljanak hozzá a fejlődő országok gazdasági megsegítéséhez, Genscher beszédében szükségesnek mondta, hogy „nagy gazdasági potenciáljuknak megfelelően a szocialista országok is vegyék ki részüket a fejlődő országok támogatásából”. Brezsnyev Rima-Mában Ausztrál őslakók között A szlovák nemzeti felkelés 36. évfordulója alkalmából kiállítás nyílt Budapesten a Csehszlovák Kulturális és Tájékoztatási Központban. Csőn Tu Hvan lett Dél-Korea új elnöke. A tábornok már korábban is teljhatalmú ura volt az országnak. 3. A kiválasztott „Az aranda mitológia nemcsak hitet ad, de segítséget is nyújt az élethez”, mondta Strehlow. „Megmutatja azt is, hogyan kell megfogni a fürge .állatokat, hogyan kell lándzsát vagy bumerángot vágni, hogyan kell a fiúnak a lányt megszerezni, vagy az ellenséget a hatalmába keríteni.” Strehlow azoknak a fiatalkori fekete barátainak a segítségével, akikkel egykor együtt ült a tábortűznél, expedíciókat szervezett teveháton a távoli aranda törzsekhez, akik a fehér telepesektől való félelmükben mélyen behúzódtak a bozótba, és úgy éltek, mint a kőkorszakban. „A tevéim többnyire csak méterről méterre tudtak előrehaladni, ájultak voltak a szomjúságtól” — emlékezik Strehlow és számos fényképet mutat az expedíciókról. „Gyakran egy pennyt sem adtam az életünkért.” Csak a terepet ismerő kísérők tapasztalt szeme vette észre a majdnem elmosódott állat- vagy madárnyomokat, melyek a vizet és nedvdús növényt takaró bozóthoz, vagy sziklához vezettek. Strehlow gyakran hallott a bennszülöttek varázslatairól. Az arandák azonban előbb próba elé állították „fehér testvérüket”, mielőtt megmutatták volna neki legszentebb szertartásaikat. Törvényeik ugyanis nagyon szigorúak voltak. „Aki a kultikus helyre jogosulatlanul belépett, annak meg kellett halnia”, mesélte Strehlow. „Ezek a törvények a törzs saját asszonyaira és gyerekeire is érvényesek voltak, — attól féltek ugyanis, hogy helytelenül használják az ősapákhoz szóló könyörgést. Ez haragra gerjesztené az ősapákat, és veszélyeztetné a törzs létét, vélték az arandák.” Csak akkor sikerült a professzornak a beavatást elérni, mikor Gurát, a törzs idős főnökét megismerte. „Már sok legendás történetet hallottam Guráról”, emlékszik Strehlow. „De még soha nem láttam, ezért kétségeim voltak afelől, hogy egyáltalán léte- zik-e. Az ilbaliútjai kultikus helyen, egy a fehérek által dinamittal kirobbantott vízforrás előtt egyszer hirtelen előttem termett. Bár csak egy ócska nadrágot viselt a félmeztelen, fekete, fehér sza- kállú öregember méltóságot sugárzott.” „Már régóta figyellek” — mondta az öreg Strehlownak, „bár fehér vagy, aranda módra gondolkozol. Törzsem öregjei téged választottak ki, hogy rád bízzák a törzs minden titkát. írjál fel mindent, amit elmesélünk neked, örökítsd meg képen a szertartásainkat, hogy ha mi már nem leszünk, tovább éljen a kultúránk.” Következik: 4. Bátorságpróba. (Folytatás az 1. oldalról) korlátozását az előretolt telepítésű amerikai nukleáris eszközök kérdésével szerves összefüggésben vizsgálják meg. A tárgyalások megkezdésének nem feltétele, hogy a NATO visszavonja döntését az új amerikai közepes" hatótávolságú atomfegyverek nyugat-európai elhelyezéséről. A NATO-tagállamok első reagálása Leonyid Brezsnyev levelére általában óvatos volt, többnyire tartózkodtak minden kommentártól. Van Agt holland miniszterelnök, valamint a brit és a nyugatnémet kormány szóvivője egyaránt azt hangsúlyozta, hogy először a nyugati szövetségi rendszeren belül kell megvitatni a kérdést. A szovjet javaslat eddig a nyugati államférfiak két tanácskozásán volt központi téma: Schmidt és Nordli hamburgi találkozóján, valamint az amerikai és a nyugatnémet külügyminiszter kedd esti megbeszélésén. A francia kormány azt hangsúlyozta, hogy Leonyid Brezsnyev kezdeményezése a kelet—nyugati feszültségek csökkentésére irányul és kedvezőbb légkört teremt a szeptember elején kezdődő madridi értekezlethez. Brüsszeli NATO-körök emlékeztetnek arra, hogy a jövő hónap közepén összeül a NATO tanácskozó csoportja, hogy egyeztesse a nyugati szövetségesek álláspontját a leszerelés kérdésében. Ugyanezen források egyúttal kérdésesnek tartják, hogy akárcsak az előkészítő tárgyalások is megkezdődhetnek a Szovjetunióval a november 4- re kitűzött amerikai elnök- választás előtt. 3. A Feltalálók Kertjében még esik az eső, de Jones egyik munkatársát ez nem zavarja: esernyője alól pillogtatva gyorsan megtalálja Einstein szobrát. A szobor szeme sarkába illeszti a kazettát, s eltávozik. ★ Fiatal nő érkezik a kertbe. Fóliakabátjában mulatságosan fest, zörög, zizeg, emberi alakja alig felismerhető. Az Einstein-szoborhoz érve, a szobor bal szeméhez nyúl, de ott nincs, amit keres. A jobb szem sarkában azonban megleli. Kicsit megáll a mozdulatsorban, mint aki nem jól emlékszik valamire. Aztán megfordul, elindul. A pad előtti tócsába véletlen belelép, a magnóliaszirom látszik a talpán. ★ Városi utca. Este van, de még mindig esik az eső, a nedves aszfalton jól látható a fényreklámözön színes ragyogása. A fóliakabátos nő tűnik fel, siet valahová. Felnéz egy épület homlokzatára. A homlokzaton ez olvasható: GÉNBANK. A nő összébbhúzza magán a kabátot, siet tovább. A Génbank épületéből kilép Mária. Beül az épület előtt álló taxik egyikébe, retiküljéből előveszi lyukkártyáját, a taxi elindul. Mária autója — anélkül, hogy Mária kormányozná — elindul. Mária púdert rak az orrára, nézegeti magát a taxi tükreiben. Mária haja hosszú, szőke, hullámos. Bekapcsolja mikro- komputerét, amely egyszerre rádió, magnetofon és jegyzetfüzet, zenét hallgat. Hosszan szól a zene, Mária zeneszóra autózik. Közben kézitáskájából elővesz egy vörös parókát, szőke fürtjeit belegyömöszöli. A tükörből egy érdekes arcú, vörös nő néz rá vissza, kiölti rá a nyelvét, nevet. Fiatal, egészséges és szép. Szól a zene, tavasz van és autózik. Mi kell még? ★ Mária otthon. Nyitja az ajtót, belép a lakásba. Szobája falait könyvespolc határolja, és egy úszómedence üvegfala. Mária lekapja a vörös parókát, gyorsan, ügyesen megfé- sülködik. Tornázik, de csak két-három mozdulatot. Mozgásán is látszik, hogy energikus, céltudatos nő. A vörös paróka a könyvespolc alá kerül, Mária még beljebb rúgja. Rágyújt, de rögtön el is nyomja a cigarettáját. A polcról leemel egy könyvet, belelapoz, megnézi a címét, az oldalszámot. Odalép egy katalógushoz, ennek alapján kiemel egy kazettát, a kazettát belerakja a mikro- komputerébe. Hallatszik a szöveg: „Történt egy napon 1846- ban, hogy amikor Székely későn tért be a Zenélő órához címzett kiskocsmába, éppen kifogyóban voltak az ételek, csekély volt a választék. A készséges kocsmáros a vendég kívánságára a maradék savanyúkáposzta-főzeléket és sertéspörköltet egybekeverve, egy tálban szolgálta fel. A rögtönzés ízesnek, kellemesnek, zamatosnak bizonyult. Tanúja volt ennek Petőfi, aki legközelebb ugyanezt rendelte magának, és hozzáragasztotta Székely nevét. Hamarosan meggyökeresedett, ismertté vált a „Székelygulyás”, amelyre utóbb került díszítésként és ízesítésül a tejföl. Mária föláll, töpreng, jár- kel a szobájában. Mikrokójá- ba egy szót diktál be és beüt egy kérdőjelet. A kiírószerkezeten megjelenik a szöveg: „Petőfi (sz: 1823 — mh. 1849) nagy magyar forradalmár költő volt.” Mária újabb kérdést intéz komputeréhez: „magyar forradalom?” A komputer zakatol, zörög, villog, majd kiírja: „Sajnálom, nincs adat.” Mária a térítő-tálaló automatához lép, az ételek katalógusát lapozgatja. Mikrokó- jához megint kérdést intéz: „Székelygulyás?” A válasz: „Nincs.” Másik kérdés: „Petőfi?" „Pischinger van.” „Petőfi?” A válasz lakonikus: „Nincs.” Odaül az íróasztalhoz, bekapcsolja a fono-írógépet, és diktál. Hangja ütemes, nyugodt, majdhogynem géphang. A szöveg egy kiírószerkezeten időnként megjelenik, Mária így ellenőrzi saját mondatait. (Folytatjuk) Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke szerdán Alma-Atába érkezett, ahol részt vesz a Kazah SZSZK és a Kazahsztáni Kommunista Párt megalakulása 60. évfordulójának ünnepségein. A repülőtéren Leonyid Brezsnyevet a köztársaság vezetői, valamint az ünnepségekre Moszkvából, Leningrád- ból, a szövetséges köztársaságokból érkezett küldöttségek vezetői fogadták. A repülőtérről a városba vezető útvonal mentén felsorakozott alma-ataiak melegen köszöntötték Leonyid Brezsnyevet.
