Kelet-Magyarország, 1980. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-28 / 201. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. augusztus 28. Napi külpolitikai kommentár Ciprusról — Líbiában esz-e végre igazi béke '. Aphrodité szigetén, Cip- I Tuson? — teszik föl a kérdést megfigyelők, annak kapcsán, hogy a legfrissebb hírek szerint Líbiában Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár je­lenlétében hamarosan újabb eszmecserét tartanak a görög és a török ciprióták képvise­lői. Ezúttal Kadhafi elnök kezdeményezésére próbálják kimozdítani a holtpontról a tárgyalásokat. Másfél eszten­dőnél is több telt el azóta, hogy az eszmecserék kátyú­ba jutottak. Azóta a világban jó néhány feszültség támadt, fenyege­tőbb, súlyosabb is, mint a ciprusi viszály. Ám a hajda­nában a béke szigetének be­cézett, hazánknak alig egy- tizedét kitevő Ciprus számá­ra égetően szükség van vég­re a nyugalomra. Törökország hat évvel ez­előtt hajtotta végre invázió­ját a sziget ellen. Tízezrek váltak hajléktalanná, kény­szerültek otthonuk elhagyá­sára, s a török—görög zónát máig is drótakadályok vá­lasztják el egymástól. Igaz, fegyveres akciók mostaná­ban nem nyugtalanítják ala­kosságot, de a két övezet kö­zött változatlanul feszült a vi­szony, s jó néhány romba- dőlt hajlék, több kiégett egy­kori luxusszálló emlékeztet a közelmúlt véres eseményeire. Persze, a békétlenkedés gyökerei aligha a Földközi­tenger délkeleti medencéjé­nek romantikus szépségű szigetén keresendők. Sokkal inkább a görög—török vi­szony alakulásában. Márpe­dig Athén és Ankara kapcso­latában az utóbbi időben sem következett be' látványos ja­vulás, bármiként is próbál­kozik közvetítéssel a nézetel­térések elsimításában érde­kelt Amerika. Bemard Rogers amerikai tábornok, a NATO európai haderőinek főparancsnoka ta­vasszal kész tervvel állt elő. Eszerint megoldható lenne az Égei-tenger keleti medencéje fölött a légi és a tengeri el­lenőrzés, megosztanák a tö­rök kontinentális talapzat­ban lapuló olajkincset a két ország között, viszont a cip­rusi kérdés rendezését arra az időre halasztanák, amikor Görögország újból visszatér a NATO katonai szervezetébe. thén éppen a sziget el­leni török invázió miatt fordított hátat a kato­nai szervezetnek, ami való­sággal megbénította az Atlan­ti Szerződés délkelet-európai szárnyát. Igaz, hogy Athén változatlanul szemet húny a görög területeken lévő ame­rikai bázisok fölött, de az An­karával folytatott vitában gyakran elhangzott már a fe­nyegetés, hogy ha az USA nem veti latba befolyását a törökökkel szemben, a tá­maszpontok ügyében Görög­ország is merevebb állás­pontra helyezkedik. Látszólag mindez kissé tá­vol esik a ciprusi kérdés ren­dezésétől. Valójában azonban nagyon is összefügg azzal: a ciprióták helyzetében csakis akkor következhet be lénye­ges változás, ha Athén és Ankara között enyhül a köl­csönös bizalmatlanság. En­nek fényében az újabb tár­gyalások nem sok sikerrel kecsegtetnek, noha Líbia rendezési szándéka — akár­csak az ENSZ többszöri, ha­sonló kezdeményezése — min­denképpen tiszteletet érde­mel. Gyapay Dénes Lengyel helyzetjelentés A tengermelléken kiala­kult helyzet még mindig vál­tozatlan, tovább folytatódnak a munkabeszüntetések. Két hete szünetel a munka a ki­kötőkben, a hajógyárakban és más ipari vállalatoknál. A sok milliárdos készlet — gépek és berendezések — megfelelő őrizet alatt állnak, őrszolgálatok vigyáznak a rend betartására. Nagyjában kielégítően működnek a szol­gáltató iparágak és a keres­kedelem. A gdanski körzetben ne­hézségek vannak a zöldség-, a gyümölcs- és a burgonya­ellátásban. Gondot okoz a postai küldemények elszállí­tása. Bevezették a benzin adagolását. Ugyanakkor vál­tozatlanul folytatódik a je­lenlegi konfliktus megoldását célzó párbeszéd a kormány képviselői és a munkabe- szüntetők között. Szczecinben, ugyanúgy mint a korábbi napokban, a la­kosságnak kellemetlen prob­lémákat okoz a tömegközle­kedés hiánya. A villanytele­pek, a hőelektromos közpon­tok és a gázgyárak akadály­talanul termelnek. Elblagban nem dolgoznak az ipari és' építőipari kulcsvállalatok. Fennakadások tapasztalhatók a helyközi közlekedésben. Ugyanakkor Szczecinben és Elblagban tovább tanulmá­nyozzák a munkások javas­latait és követeléseit. Wyszinski bíboros kedden Jasna Gorában beszédet mondott, amelyből részlete­ket sugárzott a varsói tele­vízió. A lengyel katolikus egyház feje nyugalomra és mérsékletre, továbbá igazi munkára serkentette a nem­zetet. Hangsúlyozta: a mun­kabeszüntetésből eredő károk milliárdokra rúghatnak, sú­lyos veszteségeket okoznak a. nemzetgazdaságnak, végered­ményben pedig az egész or­szágnak, a családoknak, min­den embernek. A munkára a nemzet üdvéhez szükség van. Tanácskozik az ENSZ-közgyűlés Az ENSZ-közgyűlés rend­kívüli ülésszakának szerdai ülésén felszólaló Hans-Diet- rich Genscher nyugatnémet külügyminiszter beszédének középpontjába az energiakér­dést állította. Figyelmen kí­vül hagyva azt a fejlődő or­szágok képviselői által nyo­matékosan hangsúlyozott tényt, hogy a fegyverkezési hajsza gazdasági kihatásai je­lentik a legnagyobb akadályt a harmadik világ államai fej­lődésének útjában, Genscher azt hangoztatta, hogy a világ olajtartalékai kimerülőben vannak, s ez minden ország­tól maximális erőfeszítést kö­vetel meg az olajtakarékos­ság, valamint új beruházások terén a szénbányászatban, a nukleáris energiatermelésben és új energiahordozók kifej­lesztésében. Genscher felhívta a világ- szervezet tagállamait, hogy a gazdasági nehézségek leküz­désére, valamint a fejlődő or­szágok és általában az egész világ gazdasági növekedésé­nek biztosítására valósítsák meg a szolidáris együttmű­ködést. Bár köztudott, hogy a vi­lágszervezetben éppen a szo­cialista országok javasolták: a fejlett országok a fegyver­kezésre fordított összegek egy- tizedével járuljanak hozzá a fejlődő országok gazdasági megsegítéséhez, Genscher be­szédében szükségesnek mond­ta, hogy „nagy gazdasági po­tenciáljuknak megfelelően a szocialista országok is vegyék ki részüket a fejlődő országok támogatásából”. Brezsnyev Rima-Mában Ausztrál őslakók között A szlovák nemzeti felkelés 36. évfordulója alkalmából kiál­lítás nyílt Budapesten a Csehszlovák Kulturális és Tájékoz­tatási Központban. Csőn Tu Hvan lett Dél-Korea új elnöke. A tábornok már korábban is teljhatalmú ura volt az országnak. 3. A kiválasztott „Az aranda mitológia nem­csak hitet ad, de segítséget is nyújt az élethez”, mondta Strehlow. „Megmutatja azt is, hogyan kell megfogni a fürge .állatokat, hogyan kell lándzsát vagy bumerángot vágni, hogyan kell a fiúnak a lányt megszerezni, vagy az ellenséget a hatalmába kerí­teni.” Strehlow azoknak a fiatal­kori fekete barátainak a se­gítségével, akikkel egykor együtt ült a tábortűznél, ex­pedíciókat szervezett tevehá­ton a távoli aranda törzsek­hez, akik a fehér telepesek­től való félelmükben mélyen behúzódtak a bozótba, és úgy éltek, mint a kőkorszakban. „A tevéim többnyire csak méterről méterre tudtak elő­rehaladni, ájultak voltak a szomjúságtól” — emlékezik Strehlow és számos fényké­pet mutat az expedíciókról. „Gyakran egy pennyt sem adtam az életünkért.” Csak a terepet ismerő kí­sérők tapasztalt szeme vette észre a majdnem elmosódott állat- vagy madárnyomokat, melyek a vizet és nedvdús növényt takaró bozóthoz, vagy sziklához vezettek. Strehlow gyakran hallott a bennszülöttek varázslatairól. Az arandák azonban előbb próba elé állították „fehér testvérüket”, mielőtt meg­mutatták volna neki legszen­tebb szertartásaikat. Törvé­nyeik ugyanis nagyon szigo­rúak voltak. „Aki a kultikus helyre jogosulatlanul belé­pett, annak meg kellett hal­nia”, mesélte Strehlow. „Ezek a törvények a törzs saját asszonyaira és gyerekeire is érvényesek voltak, — attól féltek ugyanis, hogy helyte­lenül használják az ősapák­hoz szóló könyörgést. Ez ha­ragra gerjesztené az ősapá­kat, és veszélyeztetné a törzs létét, vélték az arandák.” Csak akkor sikerült a pro­fesszornak a beavatást elérni, mikor Gurát, a törzs idős fő­nökét megismerte. „Már sok legendás történetet hallottam Guráról”, emlékszik Strehlow. „De még soha nem láttam, ezért kétségeim voltak afe­lől, hogy egyáltalán léte- zik-e. Az ilbaliútjai kultikus helyen, egy a fehérek által dinamittal kirobbantott víz­forrás előtt egyszer hirtelen előttem termett. Bár csak egy ócska nadrágot viselt a félmeztelen, fekete, fehér sza- kállú öregember méltóságot sugárzott.” „Már régóta figyellek” — mondta az öreg Strehlownak, „bár fehér vagy, aranda mód­ra gondolkozol. Törzsem öregjei téged választottak ki, hogy rád bízzák a törzs min­den titkát. írjál fel mindent, amit elmesélünk neked, örö­kítsd meg képen a szertartá­sainkat, hogy ha mi már nem leszünk, tovább éljen a kul­túránk.” Következik: 4. Bátorság­próba. (Folytatás az 1. oldalról) korlátozását az előretolt te­lepítésű amerikai nukleáris eszközök kérdésével szerves összefüggésben vizsgálják meg. A tárgyalások megkez­désének nem feltétele, hogy a NATO visszavonja dönté­sét az új amerikai közepes" hatótávolságú atomfegyverek nyugat-európai elhelyezésé­ről. A NATO-tagállamok első reagálása Leonyid Brezsnyev levelére általában óvatos volt, többnyire tartózkodtak min­den kommentártól. Van Agt holland miniszterelnök, vala­mint a brit és a nyugatnémet kormány szóvivője egyaránt azt hangsúlyozta, hogy elő­ször a nyugati szövetségi rendszeren belül kell meg­vitatni a kérdést. A szovjet javaslat eddig a nyugati ál­lamférfiak két tanácskozásán volt központi téma: Schmidt és Nordli hamburgi találko­zóján, valamint az amerikai és a nyugatnémet külügymi­niszter kedd esti megbeszélé­sén. A francia kormány azt hangsúlyozta, hogy Leonyid Brezsnyev kezdeményezése a kelet—nyugati feszültségek csökkentésére irányul és ked­vezőbb légkört teremt a szep­tember elején kezdődő mad­ridi értekezlethez. Brüsszeli NATO-körök em­lékeztetnek arra, hogy a jövő hónap közepén összeül a NATO tanácskozó csoportja, hogy egyeztesse a nyugati szövetségesek álláspontját a leszerelés kérdésében. Ugyan­ezen források egyúttal kér­désesnek tartják, hogy akár­csak az előkészítő tárgyalá­sok is megkezdődhetnek a Szovjetunióval a november 4- re kitűzött amerikai elnök- választás előtt. 3. A Feltalálók Kertjében még esik az eső, de Jones egyik munkatársát ez nem zavarja: esernyője alól pillogtatva gyorsan megtalálja Einstein szobrát. A szobor szeme sar­kába illeszti a kazettát, s el­távozik. ★ Fiatal nő érkezik a kertbe. Fóliakabátjában mulatságo­san fest, zörög, zizeg, emberi alakja alig felismerhető. Az Einstein-szoborhoz érve, a szobor bal szeméhez nyúl, de ott nincs, amit keres. A jobb szem sarkában azonban meg­leli. Kicsit megáll a mozdu­latsorban, mint aki nem jól emlékszik valamire. Aztán megfordul, elindul. A pad előtti tócsába véletlen bele­lép, a magnóliaszirom látszik a talpán. ★ Városi utca. Este van, de még mindig esik az eső, a nedves aszfalton jól látható a fényreklámözön színes ra­gyogása. A fóliakabátos nő tűnik fel, siet valahová. Fel­néz egy épület homlokzatára. A homlokzaton ez olvasható: GÉNBANK. A nő összébb­húzza magán a kabátot, siet tovább. A Génbank épületé­ből kilép Mária. Beül az épü­let előtt álló taxik egyikébe, retiküljéből előveszi lyukkár­tyáját, a taxi elindul. Mária autója — anélkül, hogy Mária kormányozná — elindul. Má­ria púdert rak az orrára, né­zegeti magát a taxi tükreiben. Mária haja hosszú, szőke, hullámos. Bekapcsolja mikro- komputerét, amely egyszerre rádió, magnetofon és jegyzet­füzet, zenét hallgat. Hosszan szól a zene, Mária zeneszóra autózik. Közben kézitáskájá­ból elővesz egy vörös paró­kát, szőke fürtjeit belegyömö­szöli. A tükörből egy érdekes arcú, vörös nő néz rá vissza, kiölti rá a nyelvét, nevet. Fi­atal, egészséges és szép. Szól a zene, tavasz van és autózik. Mi kell még? ★ Mária otthon. Nyitja az aj­tót, belép a lakásba. Szobája falait könyvespolc határolja, és egy úszómedence üvegfala. Mária lekapja a vörös paró­kát, gyorsan, ügyesen megfé- sülködik. Tornázik, de csak két-három mozdulatot. Moz­gásán is látszik, hogy energi­kus, céltudatos nő. A vörös paróka a könyvespolc alá ke­rül, Mária még beljebb rúg­ja. Rágyújt, de rögtön el is nyomja a cigarettáját. A polcról leemel egy köny­vet, belelapoz, megnézi a cí­mét, az oldalszámot. Odalép egy katalógushoz, ennek alap­ján kiemel egy kazettát, a kazettát belerakja a mikro- komputerébe. Hallatszik a szöveg: „Történt egy napon 1846- ban, hogy amikor Székely ké­sőn tért be a Zenélő órához címzett kiskocsmába, éppen kifogyóban voltak az ételek, csekély volt a választék. A készséges kocsmáros a ven­dég kívánságára a maradék savanyúkáposzta-főzeléket és sertéspörköltet egybekeverve, egy tálban szolgálta fel. A rögtönzés ízesnek, kellemes­nek, zamatosnak bizonyult. Tanúja volt ennek Petőfi, aki legközelebb ugyanezt rendel­te magának, és hozzáragasz­totta Székely nevét. Hamaro­san meggyökeresedett, is­mertté vált a „Székelygu­lyás”, amelyre utóbb került díszítésként és ízesítésül a tejföl. Mária föláll, töpreng, jár- kel a szobájában. Mikrokójá- ba egy szót diktál be és beüt egy kérdőjelet. A kiírószerke­zeten megjelenik a szöveg: „Petőfi (sz: 1823 — mh. 1849) nagy magyar forradalmár költő volt.” Mária újabb kér­dést intéz komputeréhez: „magyar forradalom?” A komputer zakatol, zörög, vil­log, majd kiírja: „Sajnálom, nincs adat.” Mária a térítő-tálaló auto­matához lép, az ételek kata­lógusát lapozgatja. Mikrokó- jához megint kérdést intéz: „Székelygulyás?” A válasz: „Nincs.” Másik kérdés: „Pe­tőfi?" „Pischinger van.” „Pe­tőfi?” A válasz lakonikus: „Nincs.” Odaül az íróasztalhoz, be­kapcsolja a fono-írógépet, és diktál. Hangja ütemes, nyu­godt, majdhogynem géphang. A szöveg egy kiírószerkezeten időnként megjelenik, Mária így ellenőrzi saját mondatait. (Folytatjuk) Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke szerdán Alma-Atába érkezett, ahol részt vesz a Kazah SZSZK és a Kazahsztáni Kommunis­ta Párt megalakulása 60. év­fordulójának ünnepségein. A repülőtéren Leonyid Brezsnyevet a köztársaság ve­zetői, valamint az ünnepsé­gekre Moszkvából, Leningrád- ból, a szövetséges köztársa­ságokból érkezett küldöttsé­gek vezetői fogadták. A re­pülőtérről a városba vezető útvonal mentén felsorakozott alma-ataiak melegen köszön­tötték Leonyid Brezsnyevet.

Next

/
Thumbnails
Contents