Kelet-Magyarország, 1980. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-27 / 200. szám
1980. augusztus 27. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Az emberi tényező □ XII. kongresszus óta, a kongresszus állás- foglalásai nyomán mind gyakrabban hangzik el különböző fórumokon az a gondolat, hogy fejlődésünkben fokozódik az emberi tényező jelentősége. Más szóval, előrehaladásunk hajtóerői, mozgatói között fokozott figyelmet érdemelnek az emberek tudatosságával, képességeivel, képzettségével', továbbá — a némiképp elkoptatott, de azért kifejezőerőt nem nélkülöző szóval élve — az emberek „hozzáállásával” összefüggő tényezők. Vajon mi magyarázza e felismerés térhódítását közéletünkben? Vannak, akik ezt — olykor némi enyhe rosszmájúsággal — az anyagi eszközök szűkösebbé válására vezetik vissza, mondván, emiatt vagyunk kénytelenek mostanában a pénzt nem igénylő tényezők föl- értékelésére. Valóban, aligha tagadható, hogy a gondosabb gazdálkodás kényszere is’ ösztönöz egy ilyen értelemben átfogóbbnak, komplexebbnek nevezhető megközelítésre. Ám ez csak egyik, s nem a legfontosabb összetevő. Akármennyire bővében is lennénk az anyagi eszközöknek, akkor is fel kellene ismernünk, hogy a fejlődés menetében, a fejlett szocialista társadalom építésében általában véve növekszik a szubjektív tényezők szerepe. De megközelíthetjük e problémakört más oldalról is. Gondoljunk csak azokra a vizsgálódásokra, amelyek tanúsága szerint ma a honi iparban a termelékenység szintje jobban elrparadt a legfejlettebb országokétól, mint ahogy azt a műszaki fejlettség, a berendezések színvonala tekintetében mu- o tatkqzó külgnbség_.J^okol- -nttr -1 -Á-z ;■ elmaradás effajta többlete a munka szervezettségének, a munkaidő kihasználásának, vagyis a közvetlenül az embereken múló tényezőknek az állapotából ered. A magyarázat a vezetés hozzáértésében, a szakemberekkel való ellátottságban, a munkához való viszonyban, vagyis ugyancsak szubjektív, emberi tényezőkben található. De kilép- . ve a gazdaság köréből, mindannyian tudnánk példákat arra is, hogy egy vagy néhány ember lendületének, találékonyságának, szervezőkészségének hatására miként tud vonzóvá válni, eleven életet élni egy ifjúsági szervezet, egy úttörőcsapat, egy művelődési intézmény, míg másutt hasonló vagy jobb anyagi lehetőségek birtokában, de az említett személyi feltételek híján mindent elborít a szürkeség, az érdektelenség. / A szubjektív tényező növekvő fontossága, így is mondhatnánk, jelen helyzetünk objektív sajátossága. Ennek az objektív, vagyis a felismeréstől és szándékunktól függetlenül létező törvényszerűségnek a tudatos számbavétele fontos erőforrás lehet munkánkban. Ennek alapja, első lépése maga a felismerés. Ám ennél tovább is kell jutnunk, azt is mérlegre téve, miként érhető el az emberi tényezők jobb, magasabb hatásfokú hasznosítása. Ebben az összefüggésben különös jelentőséget kap az érdekeltség szerepe. A képességek és törekvések a legjobban akkor hozhatók mozgásba, ha az érintettek közvetlenül vagy közvetve maguk is érdekeltek ebben. Bizonyosan összefügg a szubjektív tényezők növekvő szerepével, hogy az utóbbi időben behatóbban foglalkozunk az érdekviszonyokkal, s ezeknek az egyének gondolkodására, magatartására, cselekvésére gyakorolt hatásával. Egészében véve azonban még nem tudatosult kellően a kapcsolat az emberi tényezők szerepe, illetve az érdekviszonyok hatása között. Holott ez utóbbiak számításba vétele és tudatos alakítása nélkül az emberi tényezők érőteljesebb mozgásba hozására irányuló törekvés némiképpen légüres térben mozog. Ugyanilyen szoros az ösz- szefüggése e törekvéseknek a demokratizmus elmélyítésével is. Hiszen mi az embereket nem valamiféle „csavaroknak” tekintjük a tőlük függetlenül mozgásba hozott társadalmi gépezetben, nem egyszerűen a felsőbb akarat valóra váltásában számítunk rájuk, hanem építünk kezdeményezőkészségükre, leleményességükre, vállalkozó, újító kedvükre. Ezeknek a jellemvonásoknak, tulajdonságoknak a sokrétű fejlesztése csak demokratikus viszonyok között lehetséges, olyan légkörben, amelyben az ötletek, javaslatok, a jobbító szándékú bírálatok meghallgatásra találnak, gondos mérlegelésre kerülnek. A munka- és lakóhelyi demokratizmus elmélyítését szolgáló lépések tehát úgyszintén nem választhatók el az emberi tényező szerepének növekedésétől. Ebben az összefüggésben, a feltételek egész rendszerét szem előtt tartva, találhatjuk meg az erkölcsi ráhatás, az eszmei nevelés, a politikai meggyőzés valóságos szerepét. Miközben óvakodnunk szükséges attól, hogy kizárólag ezektől várjuk a tudatosság és a cselekvőkészség erősödését, nem is becsülhetjük le jelentőségüket. A tudatos ráhatás, meggyőzés, szemléletformálás és jellemalakítás semmi mással nem he- vjyfifesíjhgtő , sZ£réPet„2 játszik az egyének és közőssé»- gek tettrekészségének felkeltésében, cselekvésük kedvező irányának biztosításában. M indez meghatározza a politikai-mozgalmi szervezetek szerepét ebben a folyamatban. Túlzás nélkül mondható, hogy amilyen mértékben nő az emberi tényezők szerepe a társadalmi folyamatokban, ezzel egyenes arányban fokozódik a párt- és tömegszervezetek tevékenységének súlya is. Hiszen e tevékenységnek — ha szabad ezt a kifejezést használni — a „tárgya” éppenséggel maga az ember, annak gondolkodása, magatartása, cselekvése. Éppen ezért a jelen helyzetben még nagyobb hangsúlyt kap az a gondolat, hogy a politikai-mozgalmi szervezeteknek, a pártszervezeteknek nem a tárgyi és szervezeti feltételek alakítására kell a fő figyelmet fordítaniuk, nem az ilyen kérdéseket kell elsősorban napirendre tűzniük és megoldaniuk (mint ahogy ez ma még nem egy helyen történik), hanem az emberi tényezők kibontakoztatásában kell látniuk elsődleges hivatásukat. A technológia alakítását, a szervezeti korszerűsítés rendjének kimunkálását és a hasonló teendőket nyugodt lélekkel rábízhatjuk az erre rendeltetett állami, vállalati-intézményi irányító szervekre. A politikai-mozgalmi munka hivatása, hogy az emberekre hasson, őket késztesse a közös célokat legjobban szolgáló tettekre. Fejlődésünk mostani szakaszában nagyon sok, és egyre több múlik az embereken. Ha ennek összefüggéseit és kihatásait mindenhol át tudják gondolni és le tudják vonni a helyileg indokolt következtetéseket, akkor megsokszorozhatjuk erőforrásainkat és munkánk hatásfokát. Gyenes László Á főbizalmi elintézte... Mennyit bír a vállalati kassza? „Duzzogva jött hozzám az egyik gépkocsivezető és eszembe juttatta, hogy neki is három gyermeke van, mégsem kapott a szeptember előtti tanszersegélyből. Én meg eszébe juttattam, hogy a három közül csak egy megy iskolába és az anyagi helyzetük sem kedvezőtlen. Megértettem vele, hogy a szakszervezet nem jótékonysági intézmény, a vállalat kasszája is véges.” Gurzó Istvántól, a Szabolcs-Szatmár megyei Építő- és Szerelőipari Vállalat szakszervezeti főbizalmijától való az idézet. A 28 éves, barna fiatalember a vállalatnál a szállítók művezetője. Szerencsésnek mondható, hogy az idei választásokon ismét rá szavaztak a választók. Munkakörénél- fogva ugyanis naponta találkozik a mélyét járó szállítókkal, ismeri örömeiket, gondjaikat. Gépkocsivezetők, rakadómunkások művezetője, ha napközben nem is, de reggel vagy este feltétlen szót vált velük, megrázza kezüket. Mint főbizalmihoz futballcsapatnyi szakszervezeti aktivista tartozik: a főbizalmi helyettese, öt bizalmi és öt bizalmihelyettes. Érdekes, ám nem véletlen, hogy a bizalmiak tükrözik, arányosan képviselik a szállításban részt vevőket. Három gépkocsivezető, egy rakodómunkás és egy adminisztratív gépkocsielőadó alkotja a szállítók bizalmihálózatát. Közöttük és az szb-titkár között a főbizalmi jelenti a hidat. Gurzó Istvánt két évvel ezelőtt választották meg műhelybizottsági titkárnak. Előtte Jeszenszki Gábor volt a titkár, aki országgyűlési képviselő is. Mondogatták is választói: „Jól fel kell kötnöd a fehérneműt, hogy a nyomába, a helyébe léphess.” Hogy mennyire sikerült elődje nyomdokain haladni, azt bizonyítja, hogy ez év tavaszán ismét megválasztották. # Csak az elnevezés? # Éles vita az órabérről # „Közöttük kell élni..." A szervezeti felépítés megváltozott, nem titkár, hanem főbizalmi. Mint mondja, nem csupán az elnevezés változott. Üjabban alig végez papírmunkát, nem kell részletes tervet és egy csomó jelentést készítenie. A testületi üléseken jobban megismerheti a vállalatot, nagyobb súlya van szavának. A választások óta, új tisztségében nem hatalmi, hanem baráti szóval összehívta a bizalmiakat: az órabéremelés ügyében döntöttek. Éles vita előzte meg a döntést. Személyek anyagi boldogulásáról döntöttek, de a rossz értelemben vett személyeskedések nélkül. Többen aprónak tűnő ügyekkel is megkeresik: „Kellene egy igazolás a félárú szakszervezeti jegyhez. De sürgősen, mert hol____________t__________________ nap már utaznék.” Ilyenkor nem tesz szemrehányást az elkésett embernek, félreteszi napi munkáját, hogy a jegy árának csak a felét kelljen fizetni. Nemrégiben egy volt szak- szervezeti bizalmi kereste meg (nem sértődött ember) és furcsának tűnő módon olyan ügyben kérte a segítségét, amely nem egy-két embernek, hanem a vállalatnak hoz hasznot. Az exbizalmi elmondta, hogy Pócspetriben és Csarodán mindössze egy- egy épszeres dolgozó lakik. Fölösleges értük bekanyarodni a munkás járatoknak, hiszen a Száév járatai több munkást szállítanak az említett vonalakon és szabad hely is van a buszokon. A főbizalmi közbenjárására a két dolgozót a „testvérvállalat” szállítja. Ezt az ügyet el lehetett intézni azért is, mert a két vállalat között együttműködési szerződés van érvényben egymás segítésére. Elvégezte a négyhetes szakszervezeti tanfolyamot, levelező úton idén érettségizett, hogy bővebb ismeretekkel végezhesse közéleti munkáját. Rendszeresen olvassa a havonta megjelenő Szak- szervezeti Értesítőt. A múltkor éppen ebből tudta meg, hogy mennyi pihenőidő jár a gépkocsivezetőknek. Érettségi előtt Borbányán felépítette családi otthonát. A jó kapcsolat jele, hogy az építkezést kétkezi munkával a vállalati szb-titkár is segítette. A fiatal főbizalmi ebben látja a szakszervezeti munka sikerét: „Ismerni, szeretni kell az embereket, köztük kell élni. Fontos, hogy a szakszervezeti aktivista az igényeket egybevesse a lehetőségekkel.” Nábrádi Lajos „Titokban“ dolgoznak Áramellátás Mátészalkán és környékén A Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat mátészalkai üzemigazgatóságán is azt vallják, akkor jó, ha „titokban” dolgozhatnak. Legfőbb feladatuk Mátészalka és a környező tizenhat község fogyasztóinak áramellátása, a hálózajt üzemeltetése, állandó karbantartása. A szeszélyes nyár sok gondot okozott a szatmári részeken a villamos hálózatban. Két hétig az üzemigazgatóság gépkocsijai járták a területet, megjavították a leszakadt, megrongálódott vezetékeket. Elemi csapásoknál közvetlen kárfelmérés, nincs, de az biztos, az állandó karbantartásnak köszönhető, hogy még nagyobb kár nem keletkezett. A közeljövőben százhuszonhárom épülő lakásba kötik be a villanyt, szerelik fel a fogyasztásmérőket. Az üzem- igazgatóságnak hasonló munkát kell elvégezni a város- központban épülő 200 személyes óvodában. A villamos energia fogyasztói árának rendezése után egyre többen szeretnék melegvíz-tárolójukat éjszakai fogyasztásra kapcsolni. A közel kétezer-négyszáz igénylőből csak alig több mint ezerhatszáznál tudták az átkötést elvégezni, mert a szükséges kapcsolóórából akadozik az ellátás. Mátészalka közvilágítása korszerű. A hálózat kiépítése a város egész területén megtörtént. A sok gondot okozó hagyományos izzók helyett mindenütt higanygőzlámpák világítanak az éjszakai utcákon. Az esti be- és a reggeli kikapcsolást modern alkonykapcsolók vezérlik, (r. g.) Szabolcsiak nyomában A vásáron S zabolcsiakat kerestem a minap a budapesti mezőgazdasági kiállításon. Reménytelen vállalkozásnak tűnt — mintha kazalban kerestem volna a tűt —, hiszen legalább húszezren sétálgattak a pavilonok között. Egy szálfatermetű juhász segített. Az akol előtt állt, Biharból jött valahonnan. Egy hete nem látta már az otthoniakat, megörült hát nekem iis, hiszen majdnem földiek vagyunk. Kérdezte, learattak-e már otthon, mondtam, még van egy kis munka. — Szóval Szabolcsból jött? — nézett rám kalapja alól. — Vannak itt juhászok, hogyne lennének. Pont onnan ne jöttek volna? Ott is ül két fiatalember — kacsintott cinkosan — juhászemberek, akárcsak én. A karám mellett üldögélő emberek nem voltak már ugyan kimondottan fiatalok, de juhászok voltak, s szabolcsiak. — Méghozzá tősgyökeresek — nevetett az idősebbik, Simon István. — Nyírmeggyesről jöttünk, a Petőfi Tsz-ből. Juhokat hoztunk, nem is akármilyeneket. Bronzérmet nyertünk velük. — Hát, vannak itt szebbek is — vette át a szót Demeter István, aki nyírkátai ugyan, de szintén a Petőfi Tsz juhásza. — De a mieink jóval fiatalabbak a többinél, jövőre érnék el a férfikoruk delét. A tavasszal jó pénzt ígértek az öregebbekért, s eladtuk őket. Pedig ha azokat hozzuk, aranyéremmel megyünk haza. — Voltak már a korábbi kiállításokon is? — Mióta a tsz-ben vagyunk, tán mindegyiken — mondja Simon István. — Pedig annak már több mint húsz éve. Mit gondol, hány esztendős vagyok én? — kérdezte hirtelen tőlem. — Gondolom, úgy ötven? — ötven? Bár igaza lenne! Szeptember 1-én már nyugdíjba megyek. Bizony, elrepült az idő, észre sem vettem a nagy barangolásokban. — Barangoltak itt a vásáron is? — Ha már itt vagyunk! Ellátjuk az állatokat, s utána nyakunkba vesszük a vásárt. — Találkoztak már ismerősökkel? — Hogyne találkoztunk volna! — vette át a szót Demeter István. — Éppen most ment el tőlünk a fábiánházi tsz főagronómusa, együtt dolgoztunk korábban. Itt volt egy csoporttal, megkeresett bennünket is. — Mi volt a legérdekesebb eddig? — Még felsorolni is nehéz. Ugye, minket a juhok érdekelnek a legjobban, hát először is azokat néztük meg. Látta biztosan maga is, vannak itt akkora kosok, mint egy-egy nagyobb borjú. Félméteres gyapjúval! Aztán megkerestük a szabolcsi kiállítókat, hát hogy mondjuk: örül az ember szíve, hogy ennyien jöttünk otthonról. Van itt a Nyírségből alma, körte, sertés, zöldség, gumiabroncs, vegyszer ... Még felsorolni is nehéz. — Hogyan telnek az esték? — Ó, még gyorsabban, mint a nappalok. Itt lakunk már augusztus 14-e óta, s el-el- beszélgetünk a kollegákkal. Mert vannak itt juhászok az ország minden tájékáról. Biharból, Somogyból, Békésből ... mindenünnen. — Meddig maradnak? — Míg a vásár tart. Az utolsó napon eladjuk a juhokat, biztosan jó pénzt kapunk értük, már eddig is sokan érdeklődtek utánuk. Akkor aztán irány hazafelé. Mert itt is jó ugyan Pesten, de más világ azért Káta meg Megy- gyes. Egészen más. B. G. Hl. Á Nyírség Ruházati Szövetkezetben NSZK- és holland exportra bérmunkában IxUnOGXpOlT. készülnek a női blúzok és ruhák. Földesi Mihály szabász és Kurczina Gyuláné művezető a legújabb modell első darabjait szabják... ötezer darabos széria: kétrészes női ruhák összeállítását végzik ezen a szalagon. (Jávor László felv.)
