Kelet-Magyarország, 1980. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-23 / 197. szám
1980. augusztus 23. KELET-MAGYARORSZÁG 3 MEÓS A SZALAGNÁL Tévedés tizedmílliméterben Mi a véleménye Lipniczky József, Szabó Zoltán, Gálné Kárpáti Ágnes Diploma SOKAT HANGOZTATJUK, joggal hirdetjük, hogy „megfelelő embert a megfelelő munkahelyre”. Ez a mindig időszerű követelmény — már-már kétkrajcáros igazságnak hangzik. A gyakorlati életben azonban ez az elvi séma sokszor előnytelenül úgy módosul, hogy bizonyos állások betöltéséhez bizonyos papírok szükségesek. Ha egy törekvő üzemi munkás művezető akar lenni, természetes, hogy a művezetői munkakör feladatköréhez az alap iskolázottságon kívül szaktanfolyamot kell végeznie, hogy aztán „papírja” birtokában tölthes- se be az állást. De mi a fontosabb, a „papír”, vagy a hozzáértés? Ügy gondoljuk, nem indokolt szembeállítani a bizonyítványt és a hozzáértést. Jogos azonban a kettőt szembesíteni. Elégendő hivatkozni arra a vendéglői esetre, amikor a vendég az ehetetlen kemény húsra panaszkodik, amit a szakács azzal utasít vissza: őt vád nem érheti, mert szakácstechnikusi oklevele van .. . A diplomával nem feltétlenül jár együtt a hozzáértés és a rátermettség. Néha ez a „papír” előtérbe helyezésével elhomályosul. Az egyik autószervizben nemrégen új műhelycsarnokot avattak, új diagnosztikai műszereket állítottak fel. A korábbi művezető elismert szakember volt, bár nem végzett technikumot, — nem volt oklevele, tudását mégsem vonta senki kétségbe. Mégis fölé helyeztek egy főnököt, akinek technikusi oklevele volt. Mindenki tudta, hogy a kinevezést az előbbi vezető is kiérdemelte volna, legfeljebb azzal, hogy érettségije mellé szerezzen ő is oklevelet. A fejlett ipari országokban, az álláshirdetésekben elsősorban azt a feladatot, vagy feladatkört emelik ki, amelyre a pályázónak vállalkoznia kell, s csak ezután szerepel — rendszerint apró betűkkel szedve —, hogy milyen diplomához, nyelvtudáshoz kötik az állást. A hangsúly a vállalkozáson van, s ha valaki diplomát, nyelvismeretet állíthat mellé —, annál esélyesebb. S hogy ez a sorrendiség helyes, ahhoz sok és többféle érvet sorakoztathatnánk fel. Ha csak azt az egyet mondjuk, hogy valaki öt nyelv ismeretében is lehet „gyenge”, s mit sem ér, ha diplomáját a munkában nem oklevélnek, hanem menlevélnek tekinti... A MEGOLDÁS — ELVBEN, s mint szellemi magatartási norma — régi és egyszerű: „Nem az iskolának, az életnek tanulunk”. Az iskola olykor túlzásokba, a túlképzés hibájába esik, de azt sem várhatjuk, hogy a tanterv, a tanár mérje fel az összes igényt, amelyet majd a gyakorlat velünk szemben támaszt. A rossz munka alól senkit nem ment fel a diplomája, ellenkezőleg: kvalifikált, jó munkára kötelez. Sz. E. — A selejt kiküszöbölése a cél, emellett a hiba anyagveszteséggel is jár és a drága import alapanyaggal takarékoskodnunk kell. Csak így gazdaságos a termelés. Burák feszültség alatt A lámpagyártó csarnokban bizonyára a harminc fokot is meghaladja a hőmérséklet. A forrasztáshoz használt égők tovább fokozzák a meleget. Az izzólámpa gyártása az állvány összeállításával kezdődik, majd a tárcsát kapcsolják rá. Ez a két legbelső alapeleme az izzólámpának. Mindkettőt gyakran megnézik a meósok, mert ha később vennék észre a hibát, már nem lehetne kijavítani. Ezért különösen lényeges, hogy az itt dolgozók minden percben ellenőrzik saját munkájukat is. Gunyécz Já- nosné fél éve van az Izzóban, gépről szedi le a lámpák belső alkotórészeit kitevő állványokat. — Egyúttal azt is megnézzük, hogy az egyes elemek mérete megfelel-e a szabványnak. Ha a gép pontosabb lenne, bizonyára kevesebb selejt gyűlne össze — mutat a lábánál levő majdnem tele dobozra. A következő műveletnél a leendő üvegbura feszültségét E gyszer rengeteg szabad időm volt, ezért elhatároztam, hogy belépek egy klubba. Az elhatározás után rögtön le is mentem az utcára, hogy a lakásunkhoz legközelebb fekvőbe lépjek bele, mert manapság már minden ötödik házban működik valamilyen időtöltő egyesület. És valóban, az ötödik ház szép nagy volt, majdhogynem az égig ért, akár tíz klub is jól megfért benne, s különféle táblákra volt kiírva a bejáratnál magyarul, meg külföldiül, hogy mi minden működik odabent. Na, gondoltam magamban, ez a klub pont jó lesz nekem a szabad időm hasznos eltöltésére, nem tudom lefordítani a táblákra írt neveket magyarról magyarra, de így legalább a klubtagságom is előkelőbb, és nem kell hozzá autóbuszbérlet. De nemcsak én gondolhattam ezt így, hiszen mentek is befelé az emberek vastagon, s én is egy szép nő lába után szorosan, mert jó, ha az ember elölről-hátulról megnézi, hogy kinek lesz a klubtársa. A megnézésből a portás zökkentett ki, aki senkitől sem kérte a klubbelépőt, senkinek sem köszönt, mert nem a belépőket, hanem a Sport- fogadást nézte. Na, mondtam magamban erre, ez csudára jó klub, ha dobom a szép formájú nőt, akkor ide más formákat is behozhatok észrevétlen. Egyelőre azonban beléptem az esztétikus lábú nő után vizsgálják. A polariszkóp könyörtelen: a délelőtti műszak kezdeténél minden második burában mutat ki nem megfelelő feszültséget. Nemes József technológiai osztályvezető így indokol: — A műszak kezdésénél be kell állítani valamennyi paramétert, hogy az optimális feszültség jöjjön létre. A láng hamarosan beáll, a selejtes, úgynevezett feszültsé- ges lámpák száma lecsökken. A délutáni műszaknál nincs ilyen gond, ott készen várja minden az asszonyokat. Levegő helyére argon Az utolsó „nagy lehetőség” a hibák kiküszöbölésében a szerelés előtti igazítás: itt állítják be a lámpa ballonjába a szerelvény végleges helyét. A tévedés tizedmilliméterek- ben mérhető, ha valarhit nem pontosan rögzítenek, már nem a kívánt szögben töri a fényt az autó fényszórója. S ha ez a művelet tökéletesen sikerül, még mindig ott az egyik legfontosabb hibaforrás: a lámpaburából kiszivattyúzzák a levegőt és a helyére nemesgázt, argont töltenek. — Ha a legcsekélyebb mennyiségű levegő marad a lámpában, a bura tejszerű bevonatot kap, szaknyelven befehéredik, használhatatlan lesz — mondja a meóvezető. Klub egy nagy szobába, ahol mindenféle klubtagok ültek mindenféle íróasztalok mellett. Na, töprengtem azért egy picit magamban, ez elég furcsán berendezett klub, de aztán én is leültem egy üres íróasztal mellé, hogy lesz, ami lesz, jöjjön a vidám klubélet. És nemhiába. Nem szólt hozzám senki, hogy ki fiaborja vagyok, meg mi a hobbim és egyáltalán, mivel mindenki kezdett elmélyedni a szobában a saját hobbijában. A kecses vonalú klubtársam például elővett öt deka párizsit vékonyra szeletelve, s aranyos fogacskáival ha- rapdálni kezdte. Na, futott át bennem, ez egy diétás klub fogyókúrázóknak és parázna gyomorbetegeknek, csakhogy ekkor ránéztem egy másik klubtársamra, aki az íróasztalára könyökölve órákig bámult maga elé, mint egy kitömött bagoly. Na, ítéltem hirtelen erre, ez egy magányosok klubja megtört szíveknek és gátlásos kezeknek, csakhogy ekkor kivette fiókjából a limonádé kellékeit a velem szemben ülő klubtársam, miközben a citromillattól hosszan nyalta a nyála szélét. Na, villant belém erRoppant egyszerű az ellenőrzése a jól sikerült izzóknak: elektromos áram két pólusához érintik a lámpát, ha világít, jó, ha nem, akkor selejt. Végül utolsó ellenőrzésre az optikázásnál kerül sor: a fényszóró sugárszintjét állítják be, s ezen múlik a lámpa használhatósága. — Hogy ez mennyire lényeges, csak egy adat — szól Ardóné —, a meósoknak óránként behozza az optikás, nézze meg, nem mozdult-e el valamelyik méret. Selejt és rutin Ezzel fejeződött be az izzólámpa gyártása. Utólag ösz- szeszámoljuk, hány munka- folyamatban avatkoznak be a meósok. A tárcsagyártás, az alapállvány készítése, a szerelés három fázisa, a hajlí- tás, a sapkázás és a fonalak szerelése, aztán az igazítás — ez a tényleges meóvizsgálat, s végül az összeszerelés során ellenőrzik a lámpagyártást. A norma tizenhat százalékos selejtet tűrne meg, de valójában még a húsz százalékot is meghaladja ez az érték. A termelés irányítói azzal indokolják, hogy ennél a terméknél ttiég nincs meg az itt dolgozó kollektíva kellő szakmai tapasztalata, ami automatikussá tehetné a termelést. Egészen más a helyzet már az egyik alkatrészgyártásnál. A H—4-es halogén autólámpák szerelvényéről van szó, amely a szocialista országokban gyártott gépkocsiknál ^abvány. A rutin teszi, hogy még az ötszázalékos hibalehetőséget sem érik el. T. K. re, ez egy antialkoholista klub a kísértésen túllévőknek, csakhogy ekkor bekapcsolta a rádióját egy távolabb hülyülő klubtársam, majd elkezdte táncoltatni a gondolatait a zenére a semmibe. Na, rohant át rajtam a sejtés erre, ez egy táncklub a kétballábas botfülűeknek, csakhogy ekkor a taktusok vonaglásba vitték az egyik női klubtársamat a szobában, mire a ruháját is megbontotta, én pedig azt gondoltam, hogy ez egy szé*iégkondí- cionáló klub a szépségen túllévőknek. N em hagyták, hogy én is elővegyem a saját hobbimat, mert ekkor bejött egy morcos klubtársam a szobába, és letett az íróasztalomra egy csomó munkát, mint egy új fiúnak. Néztem is ezért megrökönyödve a csomó munkát, hogy miféle klub ez, ahol ilyet is követelnek a klubtagoktól, amikor egyébként akarja hasznosan eltölteni az idejét. Na, rohantam át erre. a saját gondolataimon egy helyben, én se fizetem itt tovább a klubtagságit, s ezzel a főbejáraton keresztül gyorsan kiléptem, igaz, ez se tűnt fel senkinek. Azóta keresek magamnak valami olyan nappali klubot, ahol nem zavarják hasonló morcos klubtársak a vidám klubéletet. Állítólag, minden ötödik utcában van már manapság egy ilyen ... Tormai László „Alapvető feladat mind a központi irányításnak, mind a vállalatok, szövetkezetek önállóságának, kezdeményezőkészségének egyidejű erősítése.” (Az MSZMP XII. kongresszusának határozatából.) LIPNICZKY JÓZSEF, a Divat Ruházati Vállalat igazgatója: — Az önállóság öröm és gond egyszersmind. Hadd kezdjem az utóbbival. Néha úgy érzem magam mint akit egy kicsit magára hagytak. Az iparban sajátos helyet foglalunk el, nem elsősorban ruhaipari vállalat mivoltunk miatt, inkább azért, mert a helyiiparhoz tartozunk. A minisztériumban megszűnt a velünk foglalkozó főosztály, de általában igaz: a helyiipar sajátosságait kevéssé ismerik a megye iparának irányítói is. Hiányzik a szakmai felügyelet; sok problémánk megválaszolatlan marad. Nem mindig kaphatunk olyan segítséget, mint amire szükségünk lenne. — Mondhatnám, szabad kezet kaptunk, és ennek kétségtelenül, sok az előnye. A tények pedig bizonyítják, tudunk élni az önállósággal. Egyik legjelentősebb mozzanat, hogy magunk tervezzük, önállóan döntünk az export kérdéseiben, aminek révén, jelentős haszonhoz jut a vállalat. Nemcsak a kivitt munka értéke a jelentős, de a tőkés partnertól kapott technológia a belföldi jobb minőséget is elősegíti. SZABÓ ZOLTÁN termelési osztályvezető: — Igaz: az exportpartnerral önállóan tárgyalunk. De az nem mindig jó, hogy külső segítséget legtöbbször nem kapunk, önállóan ítélünk, a HUNGAROTEX is erre késztet minket. Azonban egy, a miénkéhez hasonló kisvállalat, általában nem eléggé tájékozott, hiányosak az információi. Nem elsősorban a szigorúan vett szakmai kérdésekről van szó, inkább a kereskedelempolitikai, pénzügyi ismereteink hiányosak. Az az igazság, hogy ezekben a kérdésekben, több segítséget kaphatnánk. — Naponta vizsgázunk önállóságból, kezdeményezőkészségből. Mivel korántsem csak az export tartozik a feladataink közé, hanem a belső ellátás és a szolgáltatás is, akad lehetőségünk az újításra. Legutóbbi intézkedésünkkel a szolgáltatásokat igyekszünk javítani. Olyan technológiát vezetünk be, aminek segítségével egy férfiöltönynél az eddig három helyett, csupán két próbára lesz szükség ezután. GÁLNE KÁRPÁTI ÁGNES, közgazdasági osztály- vezető: — A tervkészítés a mi osztályunk dolga. „Felülről” csupán az irányelveket kapjuk meg, azon belül az alternatívák kidolgozása, és a választás itteni feladat. Már szó esett a többletre irányuló javaslatokról és arról, hogy azokat teljesítjük is. Ami ebben nem mindig jó: esetenként a hatékonyság romlása árán valósíthatók meg a nagyobb mennyiségek. — Belejátszik ebbe az is, hogy például idén a külföldi partner kívánságára időigényesebbek lettek a termékek: amihez eddig 3,2 normaóra elég volt, most 3,9 kell. Ez azt is jelenti, hogy a mennyiség kisebb lesz. De tudomásul kell venni, hogy a közgazdasági tényezők nem lehetnek kizárólagosak, mert kötelességünk a lakosság ellátása is. Így tehát kompromisszumot kell keresnünk, de az önállóságot bizonyítja, hogy az arányok eldöntése végül is a mi feladatunk. Speidl Zoltán Tudományos egyesületek Ankét a fagazdálkodásról A fejlődő szatmári ipari üzemek révén folyamatosan gyarapodik a mátészalkai és a környékbeli műszaki-gazdasági értelmiség. Tekintélyes eredményeket ér el az agrárértelmiség. Mindez együtt járul hozzá, hogy erőteljesebben bontakozik ki az értelmiség társadalmi aktivitása a tudományos egyesületekben is. Az MTESZ mátészalkai intéző bizottsága már hét tudományos egyesület tagságának programjait hangolja egybe. Mintegy 150 műszaki-gazdasági szakember vesz részt rendszeresen az MTESZ programjain. Ezek között most Mátészalkán is a legfontosabb a megyei műszaki hónap helyi programjainak szervezése. Kiemelkedő megyei rendezvényre is készülnek: a faipari és az erdészeti tudományos egyesületek közösen szervezik a fagazdálkodásról szóló ankétet. Ennek során az erdő- gazdálkodásról és a fa- hasznosításról egyaránt szó lesz; különös tekintettel a megyén belüli együttműködés lehetőségeire, a fejlesztés arányaira. Az ankét keretében (hasonlóan a korábbi, mátészalkai fagazdasági előadásokhoz, rendezvényekhez) újra foglalkoznak az akác ipari feldolgozásával: mi történt a gyakorlatban az előző rendezvények óta, s milyen új lehetőségek vannak most. Nagyító alatt a lámpagyártás A néhány centiméteres izzólámpa gyártását legalább nyolc-tíz szakaszban ellenőrzik a meósok az Egyesült Izzó kisvárdai gyárában a termelés során. A gyártásközi ellenőrzés megszervezése ebben az üzemben különösen fontos, mert javításra csak a teljes összeszerelés előtt kerülhet sor. Ardó Miklósné meóvezető így foglalta össze tevékenységük lényegét. Az önállóságról