Kelet-Magyarország, 1980. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-19 / 194. szám
1980. augusztus 19. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Demokrácia a mezőn Nyírtelekről Iránba A nyíregyházi MEZŐGÉP nyírteleki gyáregységében iráni megrendelésre speciális olajszállító tartályokat gyárt az „Ady” szocialista brigád. Ha a munkás fiatal... Hogy érzi magát, szaktárs? Válaszok a VOR nyíregyházi üzemében Ha lennének különleges műszerek a közérzet mérésére, jó lenne. A végeredményt a képernyőről leolvasva kiderülne, egy-egy üzemben a mérés időpontjában milyen a dolgozók kedéiyállapota, munkahelyi és egyéni közérzete. Ilyen műszer azonban, tudjuk, nem létezik. Maradnak hat a személyes megnyilatkozások. A Vörös Október Férfiruha- gyár nyíregyházi gyáregységében kérdésekkel kopogtunk fiatal szakmunkásokhoz: mit várt a gyártól, amikor elkezdte a munkát, milyenek voltak az első munkahelyi élmények, mit, tud az üzemről, érezte-e, hogy magára- marad gondjaival, mit tenne, ha égy napra igazgató lenne ...? Nekik is érdekük... Domokos Mária így válaszolt : — Tavaly július óta dolgozom a ruhagyárban. Két hónappal ezelőtt még gépen dolgoztam, általában 3800-at kerestem. Két hónapja meós vagyok. Egy kicsit furcsa volt eleinte, hogy azoknak a munA vendégkombájnos N apszítta és napbarnította arcából fehéren csillannak elő szemei. Kézfeje szürke az olajra ragadt portól. Ruháján is előtűnnek az olaj foltok, de nincs most idő ezen töprengeni. Az ember egész lénye arról árulkodik: nagy, fontos munkát végez most. Igen, Apró János azon kombájnosok egyike, aki nem kíméli erejét, mindent megtesz a betakarítás sikeréért. — Amit lehet, megteszünk — mondja csendesen. — S hogy mit tehetünk? Rójuk a táblán a köröket, vágjuk a kalászokat, ürítjük a magtartályt. Majd kezdődik ugyanez elölről. Ki tudja hányadszor lett tele az SZK ötös tartálya búzával, amióta itt vagyunk. Apró János kollégájával, Török Imrével a hódmezővásárhelyi Lenin Termelőszövetkezetből érkezett a tiszavasvári határba. Annak pedig lassan már egy hete. — Pénteken kezdtük az aratást egy kis üggyel- bajjal. A probléma a szállításnál volt, ugyanis a szövetkezetünkből hoztunk egy rizskombájnt. Ez külsőleg ugyanolyan, mint egy gumikerekes masina, csakhogy itt kerekek helyett lánctalpat szereltek. Szállításkor egy pótkocsira került, de így magasabb volt, mint a Keletifőcsatornán átívelő híd. Ezért csütörtökön éjjel a fülke leszerelésével kezdődött a mi aratásunk. A lánctalpak három méter hosszúságban fe- küsznek fel a talajra. A két talp összesen három négyzetméter felületű, azonban még így is előfordul, hogy húsz-harminc centiméterre a talajba süllyed. A nyomában feljön a talajvíz. — Nálunk már majd három hete befejeződött az aratás. Rizsünk ugyan nincsen, de egy pár évvel ezelőtt hasonló helyzetben voltunk, mint most a tiszavasváriak, így gyorsan vásároltunk egy lánctalpas kombájnt. Megérte. Ebben az évben nem volt rá szükségünk, de szívesen jöttünk segíteni. Először a Vasvári Pál Termelőszövetkezetben aratunk, majd segítünk a Zöld Mezőben is. Addig maradunk, amíg csak szükség van ránk. Jól érezzük itt magunkat, mindennel ellátnak bennünket. Az elnök, Nagy Miklós, -mindennap kijön a kombájnhoz, megnézi, hogyan haladunk. Nem csodálom, hogy nagyon izgatja az_ aratás. A Vasvári Pál; Termelőszövetkezetben termelt 870 hektár búzából már csak ez az egy tábla maradt meg, a Reje. Igazán nem nagy terület, de megizzadunk, amíg befejezzük. Itt van a szövetkezet nyolc kombájnja, amelyek szinte percenként elsüllyednek. Ezért a magasabb fekvésű területeket aratják. Tiszavasváriban fordított a helyzet. Az eddigi gyakorlat szerint a szemszállító járművek mentek a kombájnok után. Most a pótkocsikkal az út mentén várakoznak, s a kombájn keresi meg, ha megtelt a tartály. — A termelőszövetkezetben különben a Reje tábla aratásával kezdték a kalászosok betakarítását. Ahogyan mondták itt a vezetők, ez a legmélyebb fekvésű terület, ettől félnek a leginkább. Az idén is így történt, ezzel kezdték, de ezzel is fejezzük be, most már közösen. Pedig itt igazán jól fizet a a búza, tömöttek a kalászok, de más táblákban is jó termés volt. Az előbb hallottam, hogy 3500 tonna volt a termelőszövetkezet terve, s eddig már több mint négyezer tonna búzát takarítottak be a nyolcszáz hektárról. Ez a termés már a mi vidékünkön is kiemelkedőnek mondható. Sípos Béla káját kell elbírálnom, akikkel együtt dolgoztam. Eddig nem volt semmi komolyabb baj, megértik, ha minőségi kifogás miatt vissza kell adnom valamit. AZ nekik is érdekük, mert a jó minőségért tíz százalék jár. Jóval kevesebbet keresek, mint meós, kb. 2500 az alap, de megvan a lehetőség a továbbfejlődésre, művezető tanfolyamra járok. — Nagyjából azt kaptam az üzemben, amit vártam. Itt voltam ipari tanuló, úgyhogy hazajöttem tulajdonképpen. Felnőttként fogadtak, felelős munkát kaptam fiatal korom ellenére. Mit tudok a gyárról? Hogy nálunk egyformán fontos a mennyiség és minőség, erről hallunk a művezető tanfolyamon is. Azon még nem gondolkoztam, mit tennék, ha egy napra igazgató lennék... Ki boldogul? Hupcich Pál szakmunkás, beosztása beigazító — amolyan precíziós szakember, ^akinek kézügyességén, pontosságán sok múlik — így vélekedett: — Két éve dolgozom á ruhagyárban, én is itt voltam tanuló. A ruhaiparban itt lehet a legjobban keresni. Az én munkám elég babrás, de jól lehet vele keresni, egy jó hónapban megvan a négyezer is, máskór a 3800. Különösebbet nem tudok mondani, aki becsületesen dolgozik, az itt boldogul, mégha pályakezdő is. Mit tudok a gyárról? Hogy nem túl sok a nyereség, pedig a tervet teljesítjük ... Nem éreztem, hogy magamra maradtam volna,- igaz nem is voltak problémáim. Ha igazgató lennék? Felemelném a fizetésem .... Demkó Ildikó szakmunkás, — beadó — egy hónapja kapta meg a szakmunkás-bizonyítványát. Hogy fogadták: — Már az első napokban éreztették, hogy nem tanuló nak, hanem szakképzett munkásnak tekintenek. Először persze, volt egy kis csalódásom is, a számozást bízták rám, amihez nemigen kell szakmunkás-képesítés. Arra is rá kellett jönnöm, hogy nem kell mindig arra várni, hogy megmondja a művezető, mit csináljak. Helyik tetszik? Román Teréz szakmunkás — előkészítő — két éve dolgozik a ruhagyárban, a za- kószivarzsebek egyik készítője, lassan specialistája. Jó itt fiatal szakmunkásnak lenni? — Szerintem jó. Egyenrangú munkát kapunk az idősebbekkel, jól megértjük egymást, a kor miatt nincsenek viták, félreértések. A fiatalokkal a gyár vezetői is rendszeresen leülnek, kíváncsiak a véleményükre, javaslatainkra. A gyárról nem sokat tudok, azt sem, hányán dolgozunk itt. A termelési tanácskozáson többnyire akkor figyelünk erősebben, ha a mi szalagunkról van szó. Eddig soha nem éreztem, hogy bármilyen munkahelyi vagy egyéb gondomban magamra maradtam volna. Kikérik a véleményüket Szilágyi József a gyáregység igazgatója szívesen beszél a fiatalokról. Ö maga is fiatal, 35 éves. A gyár gazdasági, párt-, társadalmi veze-/ tői kulcsfeladatnak tartják a fiatalok beilleszkedésének segítését. Ezt a jól felfogott üzemi érdekek is megkívánják, hiszen a korábbi elöregedő szakma jócskán megfiatalodott: a VOR nyíregyházi gyáregységének 700 dolgozójának 60 százaléka 30 éven aluli. Egyéni és közérdek, hogy jól érezzék magukat, kötődjenek az üzemhez, a kollektívához. Legfontosabb, hogy a brigádokban munkatársakra, segítőkre, barátokra találjanak. A szocialista brigádok vállalásaiban szerepel a fiatal szakmunkások nevelése. A gyár vezetői is évente legalább két alkalommal leülünk a fiatalokkal, amolyan ankétszerű megbeszélésre, alapozunk az információikra, kikérjük a véleményüket, javaslataikat. ■Megvannak hát a műszerek a hangulat, a közérzet mérésére, a VOR-ban élnek is velük. S mindig konkrét választ várnak a kérdésre: hogy érzi magát nálunk, szaktárs? Pál! Géza Geszterédtől Záhonyig Regionális vízművek a megyében Talán nem is a távoli jövő, hogy a vízvezetékek rendszere ugyanúgy behálózza a megyét, mint ahogy most az elektromos vezetékek kötik össze az egyes településeket. Ennek jegyében alakítják ki a Tisza menti Regionális Vízmű- és Vízgazdálkodási Vállalat nyíregyházi üzemigazgatóságát. A TRVVV július 1-től átvette a megyeszékhely vízellátását biztosító termelő kutakat és átemelő telepeket. A szolnoki székhelyű vállalat további terveiről Tor- nóczky György igazgatóhelyettes és Nyári Endre osztályvezető adott tájékoztatást. A nyíregyházi vízellátás javítására rövidesen a Tisza vizét is eljuttatják a városba. Tiszabercel határában épül a regionális vízmű, amely a parti homok- és kavicságy szűrésével táplálja majd a Nyíregyházáig tartó vezeték- rendszert. Ez a vízmű teremt lehetőséget, hogy a vezeték mellett lévő települések, Ib- rány és Nagyhalász, valamint Huj is innen kapjon vizet. A tízezer köbméter napi kapacitású vízmű a VI. ötéves terv közepére lép be. A jelenlegi vízigényeket a felszín alatti vizekből fedezik Nyíregyházán. A kótaji telepet még a SZAVICSAV felújította, a nyírteleki vízmű bővítése december 31-ig fejeződik be, ahonnan napi húszezer köbméter vizet kap a város. A megye első regonális vízmüve 1976-tól üzemel. A gesz- terédi vízmű két megyében hat község ellátását oldja meg a bővítésekkel együtt. Az idén kapcsolják be Ujfehér- tót, mellette Érpatak, Bököny és a Hajdú-Bihar megyei Téglás, valamint Hajdúhadház kap innen vizet. A következő, szintén több községre kiterjedő rendszer a megye északi csücskében épül. A záhonyi vízmű építése várhatóan az év végére befejeződik. Elsősorban a „vasutasváros” ellátását szolgálja a napi kétezer köbméter kapacitású vízmű, azonban Tiszabezdéd, Tuzsér, Komoró és Mándok ellátása is innen oldható meg. Itt szintén a Tisza melletti kavicságy szűrése után nyerik a vizet. A TRVVV üzemigazgatósága mintegy 170 embert foglalkoztat az év végére. A vízművek kezelői mellett karbantartókat alkalmaznak, az öt megyére kiterjedő vállalati központi javítóbázis pedig a nagyobb felújításokat végzi el. A vállalat az ivóvízellátás mellett felelős az öntözővíz biztosításáért is. Az ország öntözésre berendezett területének felét látja el vízzel. A megyében a rakamazi, ven- csellői, tiszabecsi, tunyogma- tolcsi és komlódtótfalui vízkivételi műveket üzemelteti. L. B. K i emlékszik még az úgyne\ ezett határi Közgyűlésekre? Az idősebb tsz-tagok közül bizonyára sokan. Hiszen úgy 15—20 évvel ezelőtt, amikor még kisebb méretűek voltak a közös gazdaságok, eléggé elterjedt, népszerű találkozási fóruma volt ez dologidőben a szövetkezeti tagoknak és a vezetőknek. / Az előre meghirdetett napon a tsz vezetői eleve úgy szervezték a munkát, úgy osztották el az embereket, a különféle mezei feladatokhoz, hogy késő délután, amikor már nem nagy a meleg, az alkalmas, árnyas, nagy fák alá könnyen összejöhessen az egész tagság. Szívesen részt vettek az emberek az ilyen gyűléseken és figyelmesen meghallgatták az elnököt, aki ismertette a szövetkezet legfontosabb időszerű ügyeit. Kérdezni, véleményt mondani is lehetett. Vitás kérdéseket tisztázhattak és két-három óra hossza múlva mindenki — tagok és vezetők — tájékozottabban folytathatták munkájukat. Régi felismerés tehát szövetkezeteinkben, hogy a tagság tájékoztatásával, véleményének megismerésével a legnagyobb munkák idején is törődni kell. A demokráciának a közgyűlések közti időszakban is érvényesülnie kell. Szerencsére a szövetkezetek túlnyomó többségében a vezetők és tagok sok esztendő tapasztalatai alapján pontosan tudják, miként kell a demokráciát ésszerűen, hatékonyan érvényesíteni. Tudják mikor van ideje és hol van helye a szükséges párbeszédnek, a demokratikus vitának. Viszont azt is megtanulták, hogy ha közösen valamit elhatároztak, akkor utána már a tetteké a szó. Azon már nincs mit vitatkozni, ha szántani, vetni, vegyszerezni, betakarítani kell. Ezzel együtt igaz viszont ai is, hogy a tsz-tagok nváron is gazdái a szövetkezetüknek Jogos tehát az igényük, hog> rendszeresen és idejében értesüljenek a tsz fontos, közös ügyeiről és ne kelljen neki! várni közgyűléstől közgyűlé sig a véleményük kinyilvánításával. Hiszen ma már a legtöbl tsz-ben csak egy vagy ké közgyűlést tartanak évente. Éppen ezért a korszerűsített szövetkezeti törvényünk maga gondoskodik arról, hogy a nagyobb tsz-ekben a küldött- gyűlések és valamennyi szövetkezetben a munkahelyi közösségek tanácskozásai elősegítsék a demokrácia érvényesülését. Az 1350 tsz-ben jelenleg mintegy 10 ezer munkahelyi közösség működik. Ezek évente legalább három megbeszélést tartanak, egyet közülük éppen a nyári időszakban. Ezektől sok függ. A tagság értékeli azt, ha maga a tsz elnöke és a tsz többi vezetője minél több ilyen megbeszélésen részt vesz. így mindenki első kézből szerezhet értesüléseket : a tagok a közös ügyekről, a vezetők a közhangulatról. A küldöttgyűlések, vezetőségi ülések határozatairól a tsz-tagok sokat megtudhatnak attól a társuktól, aki az ágazatot, vagy az üzemegységet képviseli az adott testületben. Ha a választott küldött, illetve vezetőségi thg visszaérkezik a tanácskozásról, akkor a munkatársai rendszerint azon nyomban meghallgatják, hogy miről is határozott a küldött- gyűlés, illetve a vezetőség. Bevált a tsz-híradók tevékenysége is. A jól összeállított, közvetlen hangú — nem a napi sajtót utánzó — sokszorosított tájékoztatók a nagy létszámú tagsághoz is rendszeresen eljuthatnak és növelhetik tájékozottságukat. Kár, hogy különféle bürokratikus akadályok, az eltúlzott igények és a belőlük adódó nagy költségek nehezítik a tsz-híradók tömegesebb elterjedését. S okra kell értékelni végül a vezetők és a tagok gyakori munkahelyi találkozásait. A legtöbb termelőszövetkezetben is valamelyik majorban, állattenyésztő telepen, a gépjavítóknál, vagy a traktorosoknál kezdi a munkáját. Ezt teszi a többi vezető is. Ilyenkor bárki, bármiről beszélhet az elnökkel, illetve a tsz illetékes vezetőivel. Mindez segít abban, hogy a tsz-demokrácia a nagy munkák idején, a dolgos hétköznapokon is gyümölcsözően > érvényesüljön, t T. B.
