Kelet-Magyarország, 1980. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-17 / 193. szám
KM VASÁRNAPI MEUÉKLET 1980. augusztus 17. HAZAI TÁJAKON FILMJEGYZET István király városában A Romkert őrzi István király bazilikájának maradványait, s hozzá csatlakozik a régi várfal részlete. Aki Székesfehérvárra látogat, tudván tudja, hogy ez a város volt első királyunk, István székhelye, s az őt követők koronázási helye, házai közt mégis a legutóbbi századok hangulatát érzi lengeni. Dehát nem üt-e át a barokkon a régebbi múlt, az országló nagy kiráty kora? Nem érezhetjük-e oda a székesegyházi romok fölé királyi trónusán? Nem láthatjuk- e meg az egykor a várát körülvevő mocsarakon túl délre nyúló síkon törvénykezni augusztus derekán? A város őrzi ősi lenyomatát. A mai utcákban ott húzódnak a régi utak, a terekben, a negyedekben a régi városrészek. Aki Buda felől érkezett annak idején Fehérvárra, a mai Berényi út, Engels Frigyes utca vonalán jött, s a későbbi budai külváros helyén, a mai Dózsa György tér táján találkozott az esztergomi utassal, és együtt mentek a várba a mai Március 15. utca táján. A Pécsről és Földvárról érkező útja pedig egybeesett a mai Széchenyi úttal, s a vár délkeleti falai alatt, a várárok előtt — a Piac tér helyén — a Liszt Ferenc utcáig, ahol a mai Palotai út nyomán a Veszprém felől érkezők csatlakozhattak. így a Szabadság tér helyén találkozhattak ösz- sze a budai s esztergomi utasokkal a fallal s árokkal körülvett, ingoványok között, nehezen megközelíthető kiemelkedésen épült település közepén. Járjuk körül ezt a régi várost, falai helyét s maradványait! Ha a Március 15. utcán lépünk be, a mai Várkapu utca torkolatában keresztezzük a hajdani falak helyét. Nem messze innen a tégi Budai kapu után, az István Király Múzeum épülete helyén kanyarodott a fal, s tovább a Népköztársaság útja és a Bástya utca közt húzódott: a Lakatos utca és a Szabadság tér között. Keleti oldalán, a Népköztársaság útja felől a város egy alkapi tanyának, Wathay Ferencnek a szobra emlékeztet 1602 nyarára, amikor az alig egy éve visszafoglalt várost újra bevette a török. Az Isztambulba elhurcolt Wathay „az Tenger melletti Galata Tornyában” raboskodván hosszú évekig „Szomorúságos banattiaban" énekelte meg a harcokat. E falmaradványtól délre, a Romkert mélyebb, ezeréves terepszintjén találjuk az István királyhoz legközelebb álló emlékeket. A múlt század óta több ásatás során tárultak itt fel a nagy király alapította bazilika maradványai. Látjuk a hatalmas pillérek csonkját, a királyi trónus emelvényének köveit, a királyi kriptát. Sok sír került elő idők folyamán e bazilika alól és a környezetéből, így a Romkert hosszanti oldalán elhaladó út alatti, valamint a szemközti új ház árkádjai alatt s előtt megőrzött sírkápolnák romjai közül. Királyok sorát temették ide. Maradványaik közül III. Béláét és első feleségéét, Antiochiai Annáét sikerült azonosítani. A Romkert bejáratánál lévő mauzóleumban láthatjuk azt a nagy, díszesen faragott kő- koporsót, amely talán István király tetemének adott nyughelyét. A várfal innen a mai Nép- köztársaság útja mentén bástyákkal csipkézve ment a Vörösmarty térig, s onnan észak felé a másik oldalon. Ezen a részen egy-két Csók István utcai ház udvarán látni még a fal néhány részletét, s úgyszintén a külső oldalról, a Megyeház köz és a már említett Liszt Ferenc utca közötti részen. Igaz, ezek a falak. bármilyen régiek is, nem István korából valók lehetnek, már csak azért sem, mert sokszor kellett újjáépíteni e várost és védmüveit. Kezdetben bizonyára fából és földből készült falakkal kerítették körül a várost. A partos domboldalon így emelt fal a legutóbbi idők régészeti kutatásai szerint tíz-tizenöt méter magas is lehetett, míg ahonnan ülőidet jórészt nyerték, az alatta húzódó széles védőárok több mint három és fél méter mély. A kor építészetére emlékeztet a bazilika hatalmas épületének maradványán kívül az utóbbi évtizedben előkerült még régebbi két épület romja. István apjának, Géza fejedelemnek az uralma idejéről való Szent Péter templomé a mai püspöki székesegyház előtt, s a Szent Kereszt prépostsági templomé. S a sokszor feldúlt középkori Fehérvárnak még menynyi kőemléke lehet a föld alatt! Hiszen itt állt valahol a bazilika-körül István ki-, rály palotája is; volt itt káptalani iskola, ahol az ország első püspöke, Gellért tanított (az ő születésének ezredik évfordulóját szeptember végén ünnepük Esztergomban és Budapesten). S itt őrizték — talán a bazilikához kapcsoló- dó kamrákban — a koronái és tartozékait, az ország kincstárát és az okleveleket, köztük az augusztusi törvény- kezések nem egy dokumentumát. Ez utóbbiak közül az augusztus 15-i, illetve később 20-i fehérvári törvényhozások, országgyűlések leghíresebb törvénylevele egy későbbi okmány alapja lett: az egykori magyar társadalom hatalmi tényezőinek alkotmányáé, az 1222-es Aranybulláé ... S ha végigjártuk az államszervező király székvárosát, látogassunk be a róla elnevezett múzeumba is, ahol eredetiben vagy másolatban számos tárgy teszi teljesebbé bennünk a felidézett kor élményét. N. F. A Honikért a- bazilikával. Az úton innen két temetkezési kápolna nyúlik be az új épület alá. Joseph Andrews Szeretem Tony Richardson filmjeit. Szeretem Henry Fielding prózáját. Szeretem, amikor Tony Richardson — a filmrendező — találkozik Henry Fielding- gel, a regényíróval. A Tom Jones, melyet az angol új hullám vezéregyénisége a klasszikus irodalmi mű nyomán forgatott, elbűvölő mestermunka: korrajza hiteles, cselekménye mozgalmas, figurái élők, humora harsány. Lehetetlen nem lelkesedni érte. Ami egyszer sikerült, megismételhető. Legalábbis elvben — a gyakorlat ugyanis azt bizonyítja, hogy roppant nehéz, kétszer ugyanarra a hullámhosszra hangolódni, s a kivételes teljesítményre rá- duplázni. Hadd hozzunk néhány példát a filmtörténetből. HejR^A kutyás hölgy után még nSfányszor nékirugasz- gtBodott a klasszikus.j^rosz,próza örökségének, katedrálist azonban már nem épített, csupán szerény viskókat emelt. Orson Veiles Aranypolgárja — még a negyvenes évek elejéről — tökéletes műremek. Tessék megnézni a többi Welles-filmet: legjobb esetben is szerény visszfényei az indulás tüneményes ragyogásának. Hogy miért kezdem a méltatást ilyen messziről? Egy- szerű a magyarázat. Szeretnék kifejezést adni örömömnek abból az alkalomból, hogy a Joseph Andrews Tom Jones-formátumú művé sikeredett. Vagyis Tony Richardson ececjrnéítyeseo. bwvkftzßtt; a* lehetetlennel. oda. Richardson csíp egyet a régmúlt erkölcsökön, de a maiakon is. A „romantikus szerelmi történet”-definíció óhatatlanul ódivatúságra utal. Ami meg a jogokat illeti. hát istenem: a mai Angliában tényleg furcsa állapotok uralkodnak ezen a téren ... A Fielding-regényeknek mindig sok a búvópatakja, a mesének általában több a köre, s a cselekményszálak folyondárként tekeregnek. A Joseph Andrews sztorija ennek ellenére roppant könnyen áttekinthető. íme az ősi séma: Két ember szereti egymást (ne gondoljunk rosszra: az egyik férfi , a másik nő). Van egy harmadik személy, aki megkísérli, hogy elfújja az égő szerelem lángját. Most jön az igazi bonyodalom. Hírnök jő, s pihegve szól, hogy a szerelmesek — testvérek. „Le a vérfertőzéssel!” ezt a jelszót már a XVIII. században is nagy előszeretettel használták, úgyhogy Joseph And- rewsnak és Fannynak, kis ki- választottjának látszólag befellegzett. Ámde. Ellenben. Pedig. Igen tízévesek is tudják, hogy az efféle csüggesztő információkat előbb-utóbb — inkább utóbb — izzé-porrá zúzzák a diadalmaskodó igazság tényeivel. Például a fináléban. A Joseph And- rews-ban is. Mr. Wilson, a derék nemesember menti meg a helyzetet. Igazolja — nem akárhogy:.bizonyítékokkal Wf °?0SiÄ m’Tíé'rnüétté. A Joseph Andrews-ban a kalandos mese valósággal üdítő. Boccaccióiak a helyzetek, de a hangszerelés egyáltalán nem mondható archaikusnak A szerelmi akadályfutás során számos frivol esemény történik. Josephtől minden ruháját elszedik és pucéron (!) kérezkedik fel egy hintóra, melyben szemérmes hölgyek ülnek. Fannyt egy földesúr szeretné magáévá tenni. Utcalányok készítik elő a „nászra”. Mielőtt „feltálalnák” a lányt a kéjsóvár férfinek, megérkezik a segítség, mint ahogy természetesen párja is kivágja magát szorongatott helyzetéből. Morál ide, morál oda, Joseph Andrews és Fanny még a házasság előtt lehűtik testi vágyaikat. Fantáziájuk eleven: egy erdei tisztáson. Ezt követik a már említett „csavarások’“, majd Lady Dugy terveinek dugábadőlése. Tony Richardson szellemesen és ritmusosan bonyolítja a vaskos történetet. Olykor naturalista — vagy natura- lisztikus — felhangok színezik a humort, de a Joseph Andrews „elbír" ennyi szalonma- lackodást. Buja képi világ idézi a szűzies szeméremben és világraszóló disznóságok- ban egyaránt utolérhetetlen kort (az operatőr David Wat- kin). Remek a színészgárda: sokáig emlékezni fogunk Peter Firth inasára, Natalie Ogle bájos,.lánykájára és Ann- Margret közönséges Ladv A rendező elképzeléseiről a következőket mondotta: „Már régóta foglalkoztatott a gondolat. hogy miképpen lehetne megfilmesíteni a regényt. Fielding ezt még a Tom Jones előtt írta. Nagy prózai komikus eposz kerekedett ki belőle ... A film tulajdonképpen romantikus szerelmi történetet dolgoz fel. A középkori Angliában játszódik, amikor az emberek még tisztában voltak jogaikkal.” Érdemes figyelni a megfő galmazást: egyet ide, egyetTöbb mint fél évtizede, hogy a Corvina Kiadó megindította Európa nagy stíluskorszakait bemutató sorozatát. Az egyes köteteket nem fogja össze sorozatcím, csupán a formátum azonos, megközelítőleg azonos a terjedelem, s az egyes kötetek szerkesztési módja. A 200—300 oldal terjedelmű kötetek összefoglalását adják, sok — főként szövegközti — képpel illusztrálva, az újkor művészetének. Az eddig megjelent művek: Római művészet, A román kor művészete, A gótika művészete, A XIX. század művészete magyar szerzők munkája, s mindmáig egyetlen külföldi szerző szerepel e sorozatban: Champigneulle: Art nouveau-Jugendstil-Szecesz- szió. A sorozat legújabb kötete a hellénisztikus művészetet mutatja be Castiglione László tollából, kinek a római művészetről szóló műve ugyancsak e sorozatban látott napvilágot. Amit ma tudunk, azt Fanny tehát nem vér szerinti rokon. Nincs a teremtésben vesztes, csak a Lady (a magyar keresztségben a pajzán Dugy — ejtsd: Dugi — névre keresztelték). Az úrnő ugyanis szemet vetett az inasra abban a reményben, hogy egyszer majd magához édesgeti. Kiderül, hogy a bálványozott ifjú a saját gyermeke. Csak nem „udvarolhat” egyszem magzatának . . . Kétségbeesésében annak rendje-módja szerint ki is fakad (a nyomdafesték nem nagyon tűri mondata idézését: a vászon — mostanában legalábbis — sokkal t.oleránsubb . . .). Dugyjára. Csupa életvidámság sugárzik ebből a komédiából. Igazi mozi, rangos művészet. Rég nevettem annyit és olyan önfeledten, mint a Joseph Andrews vetítésén. Már nem tudom ki mondta, de igaza volt. hogy a nagy mulattatok az emberiség legnagyobb jótevői. Tony Richardson közéjük tartozik. Veress József Á hellénizmus művészete a görögök tudták először — mondja valahol Szerb Antal, s hogy mennyire igaza van, azt ez a kötet is alátámasztja. Az emberiség történetében egyik nagy fordulópontot hozó s meghatározó volt a görög civilizáció, mindenekelőtt, a városállamok, a poliszok kialakulása, ahol egyén és közösség, kétkezi és szellemi munka csodálatos összhangban volt egymással (s sajnos utoljára talán csak ott és akkor). A hellénizmust mint kulturális jelenséget sokan és nem alaptalanul tartják igen hosz- szú életűnek, mert beleszámítják a Római Birodalom, sőt bizonyos vonatkozásban a Bizánci Birodalom görög nyelvű és hellénisztikus kultúráját is, azokon a területeken, melyeket Nagy Sándor meghódított. Castiglione új művében csak a szó legszorosabb értelmében vett hellénisztikus korszakkal foglalkozik vagyis ameddig a hellénisztikus birodalmak fennállottak. Ez nem fog be többet, mint három évszázadot Nagy Sándor és Augustus uralkodása között. A „polgári” vagy „városi" görög művészet hordozója, a makedóngörög uralkodó réteg elvesztette a városállamok korában meglévő szabadságát, önrendelkezését, királyok szolgálatába állt. s kicsúszott kezéből a politikai élet irányítása — a művészeté azonban nem. Az ide-oda költöző (innen a szó: koszmopolitész-kozmopolita) görögök megtartották, s tovább sugározták kultúrájukat, nyelvüket. Ezt a nagyhatású és sokoldalú művészetet mutatja be a szerző, alapos, de ugyanakkor - könnyedén áttekinthető és világos történeti, kultúrtörténeti bevezetéssel úgy, hogy abból az egész hellén világ lényege, kialakulása és továbbélése megérthető. Castiglione külön foglalkozik az építészettel, szobrászattal, a portréval, a domborműszobrászattal, a festészettel, a mozaikkal és a kismű vészetekkel, úgymint érmékkel, és a kézművesipai megannyi gyakorlati tárgyát gyártó termékeivel. Castiglione könyve nemcsak szépségekkel ismerteti meg az olvasót, hanem mint olvasmány élmény is figyelemre méltó. 0 Királyi nyughely — talán Istváné — lehetett ez a díszesen faragott kökoporsó a llomkert mauzóleumában. (MTI Fotó — KS>
