Kelet-Magyarország, 1980. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-16 / 192. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. augusztus 16. Kommentár A harmadik sztrájk Már szinte hozzászoktunk, hogy naponta véres összecsapásokról, újabb és újabb gyilkosságokról, valóságos népirtásról érkeznek hírek Salvadorból. Az utóbbi három nap mégis különleges volt ebben a szomorú hír- özönben. A forradalmi demokratikus front felhívására 72 órás általános sztrájk volt a középamerikai országban, amelyhez — az intézményes terror, a megfélemlítés, a szélsőjobboldali halálbrigádok garázdálkodása ellenére — a dolgozók mintegy 90 százaléka csatlakozott. Üjból felcsillant hát a remény, ha Salvador haladó erői összefognak, döntő lépést tehetnek a demokratikus fordulat felé. A 4,5 milliós lakosság sorsán jobbítani kívánó erők az idén harmadszor szerveztek ilyen megmozdulást, s bizonyos értelemben a mostani volt a legsikeresebb a három közül. Ügy tűnik, az elnyomás ellenére sikerült maguk mellé állítaniuk a tömegeket, s ország-világ előtt leleplezni az országot tavaly október óta irányító katonai keresztény- demokrata juntát. Salvadorban immár hónapok óta nemcsak a szélsőjobboldali csoportok gyilkolják halomra a haladó gondolkodású személyiségeket, hanem a hivatalos hatalom is irtóhadjáratot folytat. Az idén eddig mintegy ötezer ember esett áldo- Nzatul a tomboló terrornak, miközben bebizonyosodott, hogy az új vezetés, amely Carlos Humberto Romero diktátort követte, képtelen felülkerekedni a zűrzavaros állapotokon. Az ország haladó erői, látván a népre nehezedő nyomás fokozódását, megalakították a forradalmi demokratikus frontot. Ebben 21 hazafias szervezet, a legkülönbözőbb politikai, ideológiai áramlatok fogtak össze a rezsim megdöntésére. Ameny- nyiben ez az összefogás a jövőben tovább szilárdul, rövidesen a jogos népi háború élére állhatnak, s kivezethetik az országot a mostani zsákutcából. A mindennapos gyilkosságok, az állig felfegyverzett katonaság kegyetlenkedései azonban arra figyelmeztetnek, hogy még hosszú az út a végső győzelemig. A 72 órás általános sztrájk mindenesetre egy lépés volt ezen az úton. Még akkor is, ha a nyílt fasiszta puccs, s a külső — amerikai — beavatkozás veszélye nem múlt el Salvadorban. K. M. Irániak tüntettek egy londoni bíróság előtt, követelve Angliában bebörtönzött társaik szabadon bocsátását. (Kelet- Magyarország telefotó) Az izraeli agressziók miatt Libanon panasza a Biztonsági Tanácsnál Szelim Al-Hossz, a közelmúltban lemondott, de az új kormány kinevezéséig hivatalban maradt libanoni miniszterelnök pénteken utasította hazája ENSZ-képviselő- jét, hogy tegyen panaszt a Biztonsági Tanácsnál a Libanon ellen végrehajtott ismételt izraeli agressziók miatt. Csütörtökön éjjel egy izraeli rohamosztag Szidon közelében partraszállási akciót hajtott végre, s tüzet nyitott a Palesztin Ellenállási Mozgalom és a Libanoni Nemzeti Hazafias Erők közös járőrére. Beiruti jelentések szerint egy halottja és három sebesültje volt a helikopterek és ágyúnaszádok fedezete alatt végrehajtott izraeli támadásnak. Két másik dél-libanoni település közelében a palesztinhazafias szövetséges erők meghiúsították a partraszállási kísérletet. A beiruti amerikai nagy- követség pénteken nyilatkozatban ítélte el az agressziót, amelyet az izraeli vezérkari főnök „megelőző műveletnek” minősített. Az elmúlt napokban több jelentés is érkezett a gyermek- rabszolga-kereskedelemről. Képünkön: néhány kislány abból a 62-ből, akiket a Fülöp-szigetek fővárosában szabadított ki a rendőrség, s akikkel „gazdájuk” törvénytelenül nehéz munkákat végeztetett. (Kelet-Magyarország telefotó) TELEX LETARTÓZTATTAK 13 000 EMBERT DÉL-KOREÁBAN A dél-koreai katonai hatóságok újabb tizenháromezer embert tartóztattak le. A hírt Csői Kju Ha ügyvezető elnök jelentette be pénteken. A közlés szerint az őrizetbe vettek többsége „tolvaj és bandita". Az elmúlt két hétben hivatalos adatok szerint több, mint 30 000 személyt tartóztattak le a mostanihoz hasonlóan „köztörvénybe ütköző cselekedetek” elkövetésének vádjával. Ezenkívül állítólagos „korrupció és lelketlen munka” miatt 7000 állami alkalmazottat bocsátottak el állásából. Csői Kju Ha, az ügyvezető elnök, semmi jelét nem adta annak, hogy a „szociális tisztogató hadjárat” hamarosan enyhülne vagy éppenséggel véget érne. ÖSSZECSAPÁS 105 HALÁLOS ÁLDOZATTAL Az Uttar Pi udesh állambeli Moradabadban a hinduk és a mohamedánok között csütörtökön kirobbant újabb összecsapásoknak 105 halálos, köztük 32 rendőr, áldozatuk van. A PTI indiai hír- ügynökség jelentése szerint a városban kijárási tilalmat rendeltek el és igen feszült a helyzet. GÉPELTÉRÍTÉS Csütörtökön 211 utassal és 12 főnyi személyzettel a fedélzetén Havannába kényszerítették a National Airlines amerikai légitársaság egyik DC—10 típusú, Miamiból Puerto Ricóba tartó gépét. Az akciót végrehajtó öt légikalóz Havannában megadta magát a kubai hatóságoknak. A DC—10-es gép már vissza is érkezett az Egyesült Államokba. Egy héten belül ez a harmadik gépeltérítés a térségben. ÁRADÁSOK ÉSZAK-INDIÁBAN Már több, mint 670 halálos áldozata van az Észak-Indi- ában pusztító árvizeknek. A hatalmas monszunesőzéseket követő áradások csupán Uttar Pradesh államban 7 millió embert sújtottak. Az ár eddig 13 ezer falvat öntött el és ezekben összesen 250 ezer ház vált lakhatatlanná. KAMAL NASSZER-DÍJ Az arab újságírók szövetsége Kamal Nasszer, az 1973 áprilisában meggyilkolt palesztin vezető nevét viselő díjat alapított, amelyet a palesztin problémáról szóló legjobb külföldi cikkek szerzőinek ítélnek oda. Szovjet vélemény Az enyhülés hívei és ellenfelei A világszocializmus ma földünk békéjének fő támasza. A testvéri pártok és államok külpolitikai tevékenységüket összehangolva minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy megakadályozzák a háborús veszély fokozódását. A Varsói Szerződés tagállamai világosan kifejtették álláspontjukat a fegyverkezési hajsza megállapításáról a Politikai Tanácskozó Testület májusban tartott értekezletén. Azonban arra is szükség van, hogy a józan ész és a jóakarat hangja megfelelő visszhangot keltsen Nyugaton, hogy ne szalasszák el az európai és a világ- helyzet javításának lehetőségét. A szocialista diplomácia nemcsak nemes célokat állít maga elé, hanem konkrét intézkedéseket dolgoz ki azok megválósítására. Számos olyan létfontosságú kezdeményezés született már, amely a különböző társadalmi rendszerű országok párbeszédének, kapcsolatainak bővítéséhez vezetett, vagyis az enyhülés felbecsülhetetlen értékű tőkéjének megőrzését és megsokszorozását célozta. Ugyanakkor a béke ellenségei minden eszközzel igyekeznek akadályokat támasztani a Helsinkiben kijelölt úton, aláaknázzák az enyhülés épületét. Az Egyesült Államok katonai ipari körei továbbra is igyekeznek megtörni a kialakult viszonylagos katonai egyensúlyt; céljuk a katonai- fölény megszerzése. Erre mutat, hogy a Szovjetuniót és más szocialista országokat támaszpontok gyűrűjével vették körül, hogy kidolgozták a Pershing—2 és a robotrepülőgépek nyugat-európai elhelyezésének tervét, az MX-rakéták kiterjedt programját, a Trident-tí- pusú aton\-tengeralattjá- rók gyártását. Washington a következő 5 évre a katonai kiadások hallatlan mérvű növelését tervezi. A NATO szervezetei is hamarosan megkezdik a katonai tömb erősítésére a nyolcvanas évekre kidolgozott távlati program megvalósítását. Nyugat- Európában Norvégiától a Földközi-tengerig katonák és tisztek százezrei gyakorolják „az ellenség semlegesítését”. A másik oldalon viszont befejeződött 20 ezer szovjet katona, ezer harckocsi és más haditechnika kivonása az NDK területéről. Kedvező visszhangot keltettek a békeszerető közvéleményben azok az új javaslatok, amelyeket a Szovjetunió nemrégiben előterjesztett a fegyverkezési hajsza megfékezésére. Arról van szó, hogy kezdjék el a tárgyalásokat a közép-hatótávolságú nukleáris rakétákról és egyidejűleg tárgyaljanak az előretolt amerikai atomeszközökről. A szocialista országok újabb fontos indítványt terjesztettek elő Bécsben a közép-európai haderők és ' fegyverzetek kölcsönös csökkentéséről folyó megbeszéléseken is A Szovjetunió igen fontosnak tartja, hogy az előttünk álló, madridi értekezleten a részt vevő országok képviselői konstruktív szellemben tárgyaljanak. Nem szócsatákra, kölcsönös vádaskodásokra, „számonkérésre” van tehát szükség. A szocialista országok azt akarják, hogy a találkozó jelentős eredményekkel záruljon, s tegye lehetővé az európai katonai enyhülési és leszerelési konferencia összehívását. Szeretnénk emlékeztet- 1 ni rá, hogy a nyugati hatalmaknak egy teljes esztendő állt rendelkezésükre, hogy átgondolják a Varsói Szerződés javaslatát e konferencia összehívására, amelynek célszerűségét aligha lehet vitatni. A szocialista országok indítványozták, hogy gyorsítsák meg a konferencia előkészítését, fokozzák a véleménycserét, hogy a madridi találkozón döntés születhessen a konferencia feladatairól, időpontjáról, helyszínéről, megtartásának rendjéről, beleértve az első szakasz napirendjét is. O. T. A veszély és fogadtatása 10. Az 1917—1923-as forradalmi fellendülést követően a nemzetközi munkásmozgalom baloldala az elmaradt világforradalom konzekvenciáinak megemésztésével volt elfoglalva. Érvényes ez a megállapítás — pro vagy kontra — mind a baloldalra, mind a centristákra, mind pedig a hagyományos és munkásmozgalmi értelemben jobboldalivá váló szociáldemokráciára. Az 1919 elején megalakult Kommunista In- ternacionálénak az akkor kezdődő korszak egészéről adott alapvető elemzése mai napig helytállónak bizonyult, ám a korabeli konkrét lehetőségekről vallott aktuális felfogása is evidenciának számított az egyes szekciók (a nemzetileg szerveződött pártok) között. Csak ennek hangsúlyozásával érthetők meg igazán jelentős kommunista csoportok baloldali gyermekbetegségei, elkeseredett türelmetlensége, offenzí- vaelméletei, a proletárdiktatúra közvetlen elérésének az új korszakban már nem aktuális hiperradikalizmusa, az „osztály osztály ellen” leegyszerűsítő felfogás, a reformizmus fő veszéllyé emelése. Vagyis a lenini figyelmeztetéssel : az állóharcra való felkészüléssel szembeni ellenállás. Természetesen a Komintern, a korabeli kommunista mozgalom működésében azért a pozitívumok a döntőek. A forradalmi hagyományok továbbvitele és védelme, a proletariátus közös hazájának tekintett Szovjetunió szocialista lehetőségeinek megőrzése, az egyes pártok létrehozása és vigyázó tekintettel kísérése a kor színvonalának mindenben megfelelő volt. A fasizmus jelentkezésére, a veszélyre is színvonalas elemzésekkel hívta fel a figyelmet. S ha történelmileg a két világháború közötti baloldali munkásmozgalomban a győzelem feltételeinek megteremtése nyomta is rá bélyegét (vagyis a háború megnyerésének előkészítése), mindez nem változtat azon, hogy a fasizmus elleni „csatát” a demokrácia, a szocializmus, a társadalmi haladás hívei akkor elveszítették. Különösen a munkásmozgalom szakadásából, az egyes irányzatok egymás elleni harcából származtak olyan súlyos következmények, amelyek megkönnyítették a fasiszta mozgalmak térhódítását, a fasisztoid uralmi vonások elterjedését, egyes országokban pedig a fasizmus uralomraj utását. S majd csak a nácik németországi sikere tette lehetővé — nem csekély vajúdás után — egy új típusú, népi egységfronton alapuló antifasiszta stratégia kidolgozását, a munkásmozgalom elméleti hozzáidomulását a helyzethez, a követelményekhez. A kommunista mozgalom intranzigens szociáldemokra- ta-ellenessége mindenesetre érthető, ha teljesen nem is elfogadható volt a 20-as években. A szervezeti szakítás után a különállás, a forradalmi „másik út” hangsúlyozása, a saját különösség bizonyítása, az új típusú pártok alakítása és ezek bolsevizá- lása volt a legfontosabb feladat. A győzelmek fényében egyszerűbbnek tűnt a kudarcok jó részét (a dolgok bizonyos leegyszerűsítésével), a másik, a hagyományos oldal nyakába varrni. (Mindebben például jelentős szerepet játszott a Tanácsköztársaság tanulságait elemző magyar kommunisták felfogása.) Ám a később súlyos hibának minősült túlzások előzményei is megtalálhatók például a bolgár kommunistáknak a parasztpártot „agrárfasisztának” bélyegző épithetonjában, amely mellett, hogy jelző volt, értékelést is kifejezett. Mondhatnánk persze, hogy a szociáldemokraták „vörös fasizmus” vádjára nem a „szo- ciálfasizmus” zinovjei terminológiája lett volna a megfelelő válasz. Persze ez az utólagos felvetés történelmietlen. Zinovjev, a Komintern elnöke, a korabeli kommunista mozgalom elkeseredését ösz- szegezve fogalmazta ' meg ugyanis azt a szektásdogmatikus tételt, amely a szociáldemokráciát a fasizmus szárnyának, a baloldali szociáldemokratákat pedig a főellenségnek titulálta. E minősítés értelmében az egységfrontért folytatott harcot el-. lenükre kellett megvívni, alulról, a vezetőkkel való mindennemű tárgyalás nélkül. Ez a taktika azonban sem akkor, sem azóta nem bizonyult sikeresnek, és csupán a kommunisták elzárkózását, vagy kirekesztését eredményezhette. A fasiszta német hatalom- átvétel, 1933 és főleg keleteurópai következményei többé vagy kevésbé a munkás- mozgalom valamennyi osztagának felnyitotta a szemét. Franciaországban, Spanyol- országban időleges sikereket, Ausztriában és Olaszországban közös akciókat eredményezett az új, antifasiszta munkásegységfront gondolat, amelynek másutt is komoly csirái majd hajtásai jelentkeztek. Kelet-Európábán egyes nagy tekintélyű régi vezetők ellenállása miatt a szektás elzárkózás leküzdése már nehezebbnek bizonyult. Mindenesetre a bolgár Dimitrov nevéhez fűződik az az 1935-ös VII. Komintern kongresszuson elfogadott irányvonal, amely megváltozott alapokra helyezte a demokráciát és a társadalmi haladást valaha fenyegető legnagyobb veszéllyel, a fasizmussal szembeni küzdelmek Az el nem hanyagolt szocialista végcél mellett megfelelő súllyal kerültek előtérbe a tömegek mindennapi követelései, közvetlen érdekei, a nemzeti kérdés és a szövetségre számító parasztpolitika elemei is. A népfrontpolitika kidolgozása, a látványos, vagy időleges sikerek, a háttérben folytatott aprómunka és a nagy közös demonstrációk azonban nem tudták megakadályozni a világháborút, a fasizmus pusztításait. Léteztek és egyelőre erősebbek voltak az Imperializmus erői, sikereket ért el a népeket megosztó nacionalista hangulatkeltés. Az egységfront, a szocialista és szociáldemokrata vezetők ellenállása folytán végül is világméretekben nem jött létre. A harmincas évek második félének koncepciós sztálini perei, maguknak a kommunistáknak a sorait és kádereit tizedelő tisztogatások, a belső bizalmatlanság légköre sem segítette elő a megváltozott politika új megítélését. A német—szovjet szerződés körüli burzsoá propagandakampány sem hajtotta az antifasizmus malmára a vizet. Majd csak a nagy világégés hozta létre a fasisztaellenes koalíciót, államok, osztályok, rétegek közös (és természetesen ideiglenes) egységét. Dérer Miklós
