Kelet-Magyarország, 1980. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-15 / 191. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. augusztus 15. Korea nemzeti ünnepén M a 35 éve, hogy a szov­jet Vörös Hadsereg szétverte a japán fa­siszták távol-keleti Kvan- tung-hadseregét, ennek ered­ményeként megnyílt az út Korea felszabadulása, függet­lenné válása előtt. így lett augusztus 15. nemzeti ünnep. A kommunista párt vezette koreai nép ambiciózus társa­dalmi-gazdasági terveket tű­zött maga elé öröklött elma­radottsága felszámolására. A demokratikus fejlődés tervei­ből azonban csak a 38. szé­lességi foktól északra lett valóság. A déli országrész­ben, amelyet amerikai csapa­tok szálltak meg, 1948 tava­szán fegyverek árnyékában nemzetgyűlési választásokat rendeztek, létrehozva Wa­shington első kelet-ázsiai csatlós rendszerét. Fél évtizeddel a világhábo­rú befejezte után Korea föld­je ismét csatatérré vált: az akkor már évek óta tartó, az Egyesült Államok által ki­provokált hidegháború itt csúcsosodott melegháborúvá. A hároméves, rendkívüli ál­dozatokat követelő háború­ban a szocialista országok támogatásával sikerült meg­őriznie a KNDK-nak függet­lenségét, szocialista rendsze- rét. Azóta nagy lendületet vett a békés építőmunka, amelynek eredményei világ­szerte ismertek. A Szovjet- unió, a testvéri szocialista or­szágok politikai-gazdasági, ka­tonai és diplomáciai segítsé­ge vörös fonalként húzódik végig a KNDK elmúlt 35 évén. A szocialista országok hatékony erkölcsi-politikai támogatásukról biztosítják a KNDK ama törekvését i|, hogy kettéosztott országát bé­kés, demokratikus úton egye­sítse. A dél-koreai rezsim vi­szont a Pák Csöng Hi buká­sa óta eltelt időszakban sem adta tanújelét, hogy készen állna az érdemi tárgyalások­ra. A normalizálás szabotá- lására ösztökéli Szöult leg­főbb gyámolítója, az Egye­sült Államok is, amely 40 ezer katonát állomásoztat az országban. Az amerikai csa­patok mihamarabbi teljes ki­vonását Dél-Koreából a szo­cialista világ, így hazánk is fenntartás nélkül követeli. Felszabadulásának 35. év­fordulóján szeretettel kö­szöntjük a baráti Korea né­pét, s azt kívánjuk, érjen el még nagyobb sikereket a szo­cialista építőmunkában, a ha­zája békés újraegyesítéséért folytatott történelmi küzde­lemben. Fegyverbarátság—80 II Varsói Szerződés hadseregeinek gyakorlata A Varsói Szerződés tagál­lamainak egyesített fegyveres erői 1980 szeptember első fe­lében a Német Demokratikus Köztársaság területén és a Balti-tenger csatlakozó vize­in — Heinz Hoffmann had­seregtábornoknak, a Német Demokratikus Köztársaság nemzetvédelmi miniszterének vezetésével — „Fegyverbarát­ság—80” fedőnévvel gyakor­latot tartanak a tervek sze­rint. A gyakorlat célja a szö­vetséges erők állományába tartozó törzsek, magasabb egységek és egységek össze­kovácsolása és együttműkö­désük fejlesztése. A gyakor­laton részt vesznek a bolgár néphadsereg, a csehszlovák néphadsereg, a lengyel nép­hadsereg, a Magyar Néphad­sereg, a Német Demokratikus Köztársaság nemzeti nép - hadserege, a szovjet fegyveres erők kijelölt törzsei, maga­sabb egységei és egységei, a Román Szocialista Köztársa­ság hadseregének törzsei, va­lamint a Lengyel Népköztár­saság haditengerészeti flottá­jának, a Német Demokratikus Köztársaság népi haditen­gerészeti flottájának, a Szov­jetunió haditengerészeti erői balti-tengeri flottájának — a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erői ál­lományába tartozó — hadi­tengerészeti kötelékek kétél­tű csapatainak kijelölt ré­szei. A gyakorlaton részt ve­vő erők tervezett létszáma megközelítően 40 ezer fő. Kormányalakítási tárgyalások Iránban A kormányalakítással nem­rég megbízott Mohammad Ali Radzsai iráni minisz­terelnök csütörtökön fogadta több iráni hatalmi csoport képviselőit és felkérte őket: állítsanak jelölteket az egyes miniszteri posztok betöltésé­re. A meghívottak között je­len voltak a teheráni nagy- követséget megszállva tartó „iszlám diákok”, az „iszlám forradalmi gárdisták” és az iszlám kormánytisztviselők szövetségének képviselői, va­lamint több iszlám teológus Qumból, a síiták szent váro­sából. Szadegh Ghotbzadeh iráni külügyminiszter csütörtökön „elégtelennek” nevezte. több iszlám ország, köztük Irak döntését, hogy megszakítják diplomáciai kapcsolataikat „a Jeruzsálemet megszálló re­zsim” támogatóival. A dél-koreai katonai rezsim számos ellenzéki személyiséget bíróság elé állított. A képen a vádlottak, köztük Kim De Dzsung, az egyik legnépszerűbb ellenzéki politikus. (Kelet- Magyarország telefotó) TELEX Napi külpolitikai kommentár Carter kampánya CSÚCSON A JAPAN EXPORT A japán export minden ed­digi rekordot megdöntött ez év júliusában. A külkereskedelmi és ipari minisztérium jelentése szerint a gépkocsiexport 2,8^rnilliárd dollárra rúgott, ez 53fí száza­lékos emelkedést jelent az el­múlt év azonos időszakához képest. Ugyancsak jelentős mértékben, mintegy 46 száza­lékkal növekedett a magneto­fonok, televíziókészülékek és motorkerékpárok eladása. A New York-i demokrata konvenció megkezdése előtt már javában készültek a Jimmy Cartert jés alelnökét, Walter Mondale-t ábrázoló választási plakátok: a Fehér Ház biztosra vette az elnök újrajelölését. Már augusztus 11-én este, a konvenció sza­bályairól lefolytatott, lénye­gében mindent eldöntő sza­vazás igazolta ezt az önbizal­mat. nedy kihívása folytán „nem maradt hely” a porondon olyan középutas demokrata jelöltnek, aki eséllyel csábít­hatta volna el Cartertól a megriadt párttöbbséget. Ez a tényező még a konvención is hatott. Mindig megbukott a a párt, amelyik megtagadta elnökétől az újrajelölést. Vagyis a demokraták tudták a konvención: Carterral együtt győznek vagy buknak. HITEL, KÍNÁBAN A Kínai Nemzeti Bank 1956 óta először adott kölcsönt ma­gánvállalkozáshoz — közölte szerdán az Üj Kína hírügy­nökség. A bank lépése össz­hangban van a kormány dön­tésével, mely szerint támogat­ják a magánvállalkozókat a szolgáltatóiparban és tanulók foglalkoztatását is engedélye­zik. Ezzel növelik a munka- alkalmak számát. Jelenleg mintegy 900 családi kisüzem működik a szolgáltatási szek­torban. ANGLIÁBAN CSÖKKENNEK AZ ÜZEMANYAGARAK Nagy-Britanniában csök­kennek az üzemanyagárak. Három olajtársaság — az ESSO, a Mobil Oil és az TE­XACO — bejelentette, hogy gallononként (4,54 liter) 1,73 pennyvel csökkenti árait. A cégek a brit olajpiacon ta­pasztalt túlkínálattal indokol­ták lépésüket. VILLAMOSÍTÁS INDIÁBAN Indiában eddig a falvak több mint 40 százalékát vil­lamosították — közölte az indiai energiaügyi miniszter. Jelenleg a villamos vezetékék 240 ezer vidéki települést érintenek. 1985-ig további 100 ezer indiai falu villamosítását tervezik. ÁREMELKEDÉS FRANCIAORSZÁGBAN Igaz, a Carter—Mondale páros jelenleg vitathatatlan hátrányban van a Reagan- Bush kettőssel szemben, bár a közvélemény-kutatások szá­zalékos különbsége vitatha­tó. Ráadásul pillanatnyilag senki sem képes megbízható­an felmérni, hogy a harma­dik jelölt, John Anderson — amennyiben tartja magát a versenyben — miként befo­lyásolhatja a küzdelmet. A harmadik jelölt az ősz folya­mán hagyományosan vissza­csúszik, amikor minden fi­gyelem arra irányul, hogy ki lesz a győztes a két nagy párt párosa közül. Egyéb­ként sem a százalékos kü­lönbség itt a lényeg, hanem az, mennyi esélye van An- dersonnak megszerezni az öt­ven állam némelyikének elektorait. Ha ő maga sehol sem ér el viszonylagos több­séget, és szerez akként elekto­rokat, akkor csak a Carter— Reagan mérleg nyelvét bil­lenti el államonként, de nem állíthatja meg a győztest or­szágosan. Vagyis a kampány több­esélyes, és éppen ez döntöt­te el Carter javára a demok­rata házivetélkedőt, legyenek bármilyen kedvezőtlenek is a közvélemény-kutatások mos­tani adatai. Az elnök küldöt­teinek tábora nérrt csak' azért fogott össze, mert a delegátu­sokat a Fehér Ház válogatta ki minden államban (és ápol­ta velük a jó viszonyt min­den erő bevetésével), hanem azért is, mert New Yorkban minden józanul gondolkodó tudta; a pártnak a Fehér Ház megtartására csak Jimmy Carterral van esélye — ha Így aztán előre megjósol­hatóan engedett — legalább­is szavakban — a győztes el­nökjelölt a párt liberálisai­nak a programvitában, hiszen Carternak a győzelemhez szüksége van a Kennedy-tá- bor voksaira is. S mivel a kennedystákat alighanem őszinte politikai félelemmel tölti el Reagan elnöklehető­sége, s mer/ emlékeznek 1968-ra, amikor őmiattuk jut­hatott be a Fehér Házba Richard Nixon, nekik sem volt sok választásuk. A szak­szervezetek máris megkezd­ték az agitálást Carter mel­lett: megmagyarázván a Reagan leegyszerűsítéseire fogékony munkásoknak, hogy a republikánus jelölt egyik célja a szakszervezeti jogok megnyirbálása. A kampány tehát most kezdődik igazán. A fő, a vá­lasztásokat alighanem eldön­tő kérdés az lesz, kinek sike­rül nagyobb félelmet kelteni a másikkal szemben novem­ber első keddjére az igazi, milliókat megmozgató szava­zásra. A Cartert—Mondale pá­ros plakátján az a jelszó, hogy „Válasszuk újjá a ki­próbált és megbízható; psűRfrr; tot”, ami azt érzékelteti, hogy az ellenfél az ismeretlen rossz. Attól pedig általában jobban tartanak az emberek, mint az ismerttől. Vagyis a finisben nem elegendő, ha a Reagan—Bush páros csak a Carter-kormányzás hibáit bi­zonygatja: a republikánus je­lölteknek el kellene hitetni­ük, hogy ők jobban vezetnék az országot. Franciaországban a magán- fogyasztók számára 7,4 száza­lékkal emelik a gáz, 4,9 szá­zalékkal pedig az elektromos áram árát. A gazdasági mi­nisztérium közlése szerint az áremelés szombattól lép élet­egyáltalán van. Kennedy szenátor kampá­nya valójában Carternak kedvezett: egyrészt a túl li­berálisnak vélt politikust nem akarók szaporították az S ez felettébb nehéz lesz, mert Jimmy Carter egy va­lamihez nagyon ért: valaki ellen fordítani a kampányt, így feledtetve saját teljesít­ményét. Úgy tűnik, Edward Kennedy e carteri taktika el­ső áldozata. be. elnök táborát, másrészt Ken­A. J. Fasizmusok 9. Elöljáróban történészi ku­lisszatitkot kell elárulnunk: sajnálatosan hiányos a kelet­európai fasizmusok ismerete. A történettudomány és a po­litikai gondolkodás az össze­hasonlító vizsgálatok helyett még mindig hajlamosabb a német nemzeti szocializmus és az olasz fasizmus általá­nosítására: inkább ezek jel­legzetességeivel helyettesíti az egyes helyi fasizmusok sa­játosságait. Ugyanakkor, ért­hető okokból, például a ro­mán történetírás inkább a szocialista jelen közvetlen előzményeinek tekinthető 1944-es augusztusi fordulatot járta körül, mint az Anto- nescu-diktatúra, vagy a Vas­gárda problematikáját. Ha­sonló a helyzet Szlovákiában, a szlovák nemzeti felkelés és a szlovák fasiszta Tiso-állam viszonylatában is. A példákat szaporíthatnánk. Ami minket, magyarokat illet, hajlamosak vagyunk egyfajta doktrinér szőrszálhasogatásra a hazai fasizmusvitákban: a Horthy- rendszer jellegéről elhangzó minősítések az ellenforradal­mitól a fasisztáig a jelzők meglehetősen széles körét vo­nultatják fel. Mindenesetre azért a segí­tő dimitrovi koncepció mel­lett, amely a klasszikus, a né­met fasizmus lényegét kíván­ja megragadni és azt a fi­nánctőke legreakciósabb, leg­sovinisztább militarista ele­meinek nyílt, terrorisztikus diktatúrájaként írja le, a ke­let-európai fasizmusok sajá­tosságairól is vannak különös ismereteink. Feltétlenül meg­állapítható, hogy az elmara­dottság, a történelmi fáziské- settség szoros kapcsolatban van az irányzat itteni jelent­kezésével. A polgáriasultság korlátáit lebontandó, a nö­vekedési és strukturális prob­lémákat megoldandó egyes társadalmi rétegek és csopor­tok (főleg a kispolgárság és a lumpenelemek) különböző fa­siszta mozgalmakhoz és ideo­lógiákhoz fordultak. A várt világforradalom elmaradása, a tanácsköztársaságok kudar­ca, az erős nacionalista és antikommunista hangulat- keltés csak erősítették ezt az irányzatot. Ám ha bizonyos kelet-európai tényezők fokoz­ták, mások gyengítették a fa­siszta prediszpozíciókat. Pél­dául az ebben a térségben (főleg Szlovákiában és Ma­gyarországon) a fasizmus szál- láscsinálójának szerepét is betöltő keresztényszocializ­mus nyugat-európai testvér­mozgalmaival szemben ugyan fokozatosan elvesztette kez­deti demokratikus és plebe­jus vonásait, az eredeti ideo­lógia maradványai egyben korlátozták is a mozgalom jobboldali radikalizmusának teljes kifejlődését. A mun­kásmozgalom formai eszköz­tárából való “•vételek pedig — bár a demagóg tömegbefo­lyásolást célozták — egyben segítették bizonyos elemek eltávolodó ocsúdását is. Vagy nézzünk más eredeti kelet­európai sajátosságot. A né­pies gondolat jobboldalának romantikus kulturális vágy­nacionalizmusa ugyan vasta- gíthatta a fasiszta irraciona­lizmus ideológiai felhámját, de például a magyarországi népiesek fő vonulatukban alapvetően racionalisták vol­tak (ez különös sajátosság a térségben és nem véletlen, hogy ez az irányzat végül baloldalivá vált), a romániai populisták misztikájában pe­dig éppen a nemzeti—népi sajátosságnak tekintett ortho- doxia, a túlfűtött vallásosság volt a korlátozó elem. Mégis, függetlenül az el­mondottaktól, a korszak egé­szére megállapítható, hogy az egyes államok többé vagy ke­vésbé súlyos fasiszta voná­sokkal voltak terhelve. Akkor is igaz ez, ha totális fasiz­musról ebben a térségben nem beszélhetünk, hiszen bi­zonyos polgári liberális ele­mek, az előbb felsorolt kor­látozó tényezők nem enged­ték ezt kifejlődni. Csehszlovákia volt az egyet­len pozitív kivétel. A kora­beli Európa talán legfejlet­tebb polgári demokráciája­ként élte át az időszakot és a hatalomba nem engedett fasisztoid beszivárgást. Más kérdés, hogy a megoldatlan vagy mesterségesen szított nemzeti nehézségek a szu- détanémet és szlovák nem­zeti mozgalmakat egyre in­kább a csehszlovák állam felbomlasztására törekvő náci Németország felé taszították, s így a külpolitikai orientá­ció nem lényegtelen ideoló­giai meghatározottságokat is eredményezett a Henlein- és Tiso-féle mozgalmakban. (Közbevetőleg: bizonyíték ez arra, hogy a hatalomhoz ve­zető úton egy mozgalom messzemenően átalakulhat és különösen Kelet-Európábán a külpolitikai meghatározott­ság döntő szerepet játszhat.) Bulgáriában és Jugoszlá­viában — Magyarországgal és Romániával ellentétben — nem volt komoly fasiszta tö­megmozgalom, hanem olyan diktatúrák alakultak ki, ame­lyek fasiszta módszereket is adaptáltak. Különösen Bulgá­ria volt jellemző, ahol a dik­tatórikus és liberális kor­mányzatok váltották egy­mást. A baloldal, a kommu­nisták és a parasztpárt ha­gyományosan nagy ereje mindvégig akadálya volt a bolgár fasizmus kiteljesedé­sének. Romániában bizonyos fokig más volt a képlet. Az első világháború nagy kelet­európai haszonélvezője, győz­tes ország volt, amely fej­lettebb viszonyok között a 20-as, 30-as években sok li­berális vonást is mutatott. Ám az általános európai jobbratolódás és a széteséstől való félelem az 1939—40-es nemzeti válság itt is a dikta­tórikus, esetenként a fasiszta tendenciákat támogatta, és vezetett végül is az egyértel­mű német orientációhoz, az Antonescu-diktatúrához, a külpolitikai indítékú fasizáló- dási törekvésekhez. Ami Len­gyelországot illeti, a két vi­lágháború között egyértelmű­en antiliberális uralmi rend­szer jött létre, amelyben a fa­siszta vonások egyre mar­kánsabban jelentkeztek. A lengyel történészek szerint különösen Pilsudski diktatú­rájának bukása után történt bizonyos alkalmazkodás a fel­törekvő nyugati szomszédhoz. Az egymással versengő jobb­oldali csoportok váltakozásai, a konszolidáció hiánya is erő­sítette ezt az irányzatot. Ma­gyarországon a Trianon-sokk és a belső gazdasági feltéte­lek a 30-as években tovább erősítették a szélsőjobb tö­megbefolyását. Az uralkodó ellenforradalmi elit ugyan la­vírozni próbált a németbarát­sággal, hogy elkerülje a sa­ját hatalmát is veszélyeztető totális fasizmust, ám az or­szággyarapító látszatsikerek a szélsőjobb, és az egyértel­mű német orientáció malmá­ra hajtották a vizet. Mind­ezt betetőzte 1944 ősze, ami­kor Szálasi totalitarianizmu- sa teljesen kiszolgáltatta az országot is a német fasiz­musnak. Még egyszer összefoglalva: a belső feltételek, a külpo­litikai orientációváltás, a munkásmozgalmon belül zaj­ló, ellenségeskedésig menő viták Kelet-Európábán előse­gítették az antiliberális, anti­demokratikus fasisztoid ten­denciák erősödését. A térség országai, az uralkodó és ha­talmon lévő politikai csopor­tok nem tudták és nem is akarták kivonni magukat a forradalomellenes siker lehe­tőségeivel kecsegtető uralom­mentő kísérletből. Vállalták és belebuktak. Dérer Miklós

Next

/
Thumbnails
Contents