Kelet-Magyarország, 1980. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-02 / 180. szám
1980. augusztus 2. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Pontrendszer MIT TAGADJUK, nem vagyunk elkényeztetve a bútorokkal. Talán nem is csak a választék szegényes, gondoljunk csak a lakótelepi miniszobákba éppenséggel nem illő bútormonstrumokra, de az árak láttán bizony nagyon sokan szisszenhetünk időnként. Mintha nem nekünk, nem a hazai viszonyokra készülnének, mintha nem a mi zsebünkhöz "lennének méretezve. Arról nincs részletes ismeretem, hogy más bútorgyárak mit tettek a visszás helyzet egyenesbe tételére, azt azonban tudom, hogy a Szatmár Bútorgyár, amelyik 1977-ben, miként közismert, „leült”, mostanában új lapot próbál írni termékeinek kiválasztásában, gyártásában. Miután meghatározták, mit is szükséges tenni a kedvezőtlen helyzet felszámolására, legelőször is azokat a bútorokat húzták le a listáról, melyek enyhén szólva, senkinek sem kellettek. Néhány gyártmány megszűnt, de újak léptek a helyükbe. Aztán megpróbáltak annak az — egyébként nem új keletű — felismerésnek érvényt szerezni, mely szerint az alapos, előzetes piackutatás nélkül dolgozni nem érdemes, hisz esetleg az egyébként sem bőséges raktárakat telítik csak meg. Aztán rádöbbentek arra is, hogy a csomagolásra, a szállíthatóság szempontjaira sem érdektelen odafigyelni, és sorolhatnánk még a kézenfekvőnek tűnő, ám eddig még sem annak számító tényezőket. (Csupán zárójelben megjegyezve: korántsem csak őket jellemezte . az eddigi nagyvonalúság.) Miután a szempontok tisztázódtak, megkísérelték a kritériumok pontokba szedését, számszerűvé tételét, és kialakítottak egy rangsort, amelyben a már ma is versenyképes termék 142 pontot ér, míg a megfelelő módosításokkal elfogadhatóvá tehető hűtőé, ospfe 89,iv.et ^.Küzbüj ,pedig a versenyképessé javítható és a „termelése indokolt'’ kategória került. Ne menjünk most bele a további értékelési szempontokba, — akad még jócskán, — mert talán ennyi is elég annak érzékeltetésére, hogy viszonylag rövid idő alatt is sikerülhet a korábbi nehéz helyzetből kilábalni, feltéve, ha a megfelelő módszert sikerül kidolgozni. Nos, több jel mutat arra, hogy Mátészalkán ez sikerült. Hiszen már az is bizonyíték erre, hogy a legutóbbi nagy bútorleértékelésen „Szatmár”-bú- tor egy sem szerepelt. TALÄN JOGOS a KÉRDÉS: miért kellett viszonylag részletesen ismertetni egy bútorgyári pontozásos rendszert? Elsősorban azért, mert a módszer nemcsak egy bútorgyárban honosítható meg, hanem szinte mindenütt, hiszen a vásárlói ízlés, — ami nagyon tág fogalom — egy gép, vagy egy cipő esetében is ugyanolyan meghatározó, mint a bútoroknál. Ami nem kell a vevőnek, azt sehol sem lehet eladni. (speidl) 4 Misa papája lecsapta az ellenőrzőt az asztalra, s meglehetős komor hangon azt mondta Misának: — Elég volt! Vagy—vagy! Misa sohasem értette, mit is akar tulajdonképpen a papai, amíg a beszélgetésbe be nem kapcsolódott a mama. — Elég volt a csavargásból—, mondta a mama. — Vagy a zeneiskola, vagy a műkorcsolyázás. Misa szipogott egy kicsit, s a zeneiskolát választotta: az nem olyan csúszós. — Lám, milyen okos kisfiú! — örvendezett a mama. — Akinek hegedűvonó van a kezében, az nem ácsingózik a csúzli után. Hát látott már valaki akár csak egy hegedű- művészt is csúzlival? — Én dobolni akarok ... — duzzogta Misa. — Hagyd \abba a hülyés- kedést! — dörrent rá a papa. — Ha nem tetszik a hegedű, pianinó is van a világon, — tette hozzá a mama. J jó hírért meg kell szolgálnunk“! Nehéz évek után az Ecsedi-láp Vízgazdálkodási Társulatnál Panaszra különösebb oka nincs Kállai Menyhértnek, az Ecsedi-láp Vízgazdálkodási Társulat igazgatójának. Azaz: gondjai vannak az új szabályozókkal, szervezni kell a holnapi feladatokat is, így hát magában az a tény, hogy a tervüket az első fél évben teljesítették, legfeljebb megnyugtató. — Nem hiszek pbban, hogy jó nyugodtnak lenni. Mi itt, 350-en messziről jöttünk. Kimondom: a társulati forma nem követelt olyan munka- fegyelmet, olyan szervezettséget, mint mondjuk egy telepített vállalat. Három járás területén dolgozunk, szétszórt munkahelyeken. Az ellenőrzés nehéz. Korábban, és ezt kár lenne elhallgatni, nem volt túlságosan jó híre a társulatnak. A jó hírért meg kellett szolgálnunk. Más: a béreink elég alacsonyak, vannak jobban fizető munkahelyek, és az embereket mégis meg kell tartani. Ha most azt mondom, hogy megkövetelem, hogy tőlem is számon kérjenek, akkor erre büszke vagyok, — Az idei év nehéz. Mi ad okot az elégedettségre? — Az, hogy nálunk megszületett valami. Egész egyszerűen: ami gondunk volt, van, azt megbeszéltük és folyamatosan megbeszéljük. Nem elég nekem tudnom azt, hogy a gazdálkodó szervek szemlélete nagyot változott. Korábban, a százszázalékos állami támogatások időszakában — így igaz — a megrendelő nem nagyon böngészte a számlákat, nem akart úgy megfogni . minden forintot,. “mint ttlÖSt. "És" ézkél össze-: függ, hogy manapság minőséget is követel. Van olyan me- liorizációs munkánk, ami tavaly 15 millió forintot ért volna. Most 12 milliót számolhatunk ... — Hogyan lehet ezt kivédeni? — A szemlélet változásával. Nálunk az egy főre eső termelési érték 134 ezer forint. Nos, és ezt munkásgyűlésen is megbeszéltük, ha tíz ember nem dolgozik, vagy húsz a felét dolgozza annak, amit kell, akkor ez már milliós veszteség. Huszonhat szocialista brigádunk van, az emberek 70 százaléka törzs- gárdatag. A fegyelmezés módszer, de mindenkit mindenütt ellenőrizni lehetetlen. Kimondtuk: jutalmat*csak kiemelkedő teljesítményért, bért csak munkáért adunk. Van, akinek ez rosszul esett, de a többség megértette. Egységekre lebontva úgynevezett hálótervet készítünk, és ezért az egységek a felelősek. Nagyon megnőtt a középvezetők felelőssége, hiszen az emberek nem tűrik el, hogy szervezési hiba miatt ne legyen anyag állni kelljen. Volt például Szamosszegen egy emberünk. Sok baj volt vele. A brigádja bejelentette, hogy ők olyan emberrel nem dolgoznak. öt brigád van Sza- tríosszegen, egyik se fogadta be. Ma, és ez a döntő: lentről jön a sürgetés, valamiképpen a jó közérzet része lett a munka. Olyan tartalékokat találunk az emberek javaslataiban, bírálataiban, amiről eddig nem is tudtunk, hogy van. — Lehetett volna korábban is? — Nézze, ez nemcsak nálunk van így. Persze hogy lehetett volna, ha valami rászorította volna az embereket erre a másfajta gondolkozásra. A vezetőket" éppen úgy, mint a segédmunkásokat. Azt hiszeTn, Hogy. né in keli bizonygatnom: nekünk, akik földdel dolgozunk, hihetetlenül nehéz ez az év. Van, hogy a föld nem bírja el a gépeket, van olyan munkahelyünk, ahová már négyszer vonultunk fel, és az eredmények mégsem rosszabbak, mint a jobb időjárású években voltak. És most, hogy igenis megköveteljük a fegyelmet, kevesebben mennek el, mint amikor nem követették. — Mondotta a béreket. Mi tartja itt az embereket, ha máshol esetleg jobban kereshetnének? — A szigorodással, ha ugyan jó ez a szó, együttjárt a többet törődés is. A legtöbb dolgozónk gazdálkodik is. Igyekszünk szénához juttatni őket. Szervezzük az üdültetést. Sok embert úgy kell rábeszélni, hogy menjen el, aztán ha elment üdülni, ő lesz a szövetséges a másik rábeszélésében. Tudja, abban, hogy egy fiatal kubikosunk felül a vonatra és elmegy megnézni az NDK-t, van valami nagyon jó dolog. Az, hogy a földmunkában elfáradt reumás lábú idős kubikosunk jön a fürdőjegyért, szintén jó. Az, hogy ma már szenvedélyesen tudunk vitatkozni a munkánkon, hogy számonkérünk, hogy jobbat akarunk, sok-sok • apró do- logból tevődik össze. Persze most sem vagyunk, és sohasem leszünk hibátlanok, de hogy .jobbra kényszerít az élet, az' biztos. És még idejében. — Mit vár az évtől? — Folytatását annak, amit elkezdtünk és évről évre valamivel jobban csinálunk. Azt, hogy a hírünk, a munkánk híre, mert jó híre van már, munkát, feladatokat hozzon. Azt, hogy a- mostani hangulat megmaradjon. Bartha Gábor A MEZŐGÉP nyíregyházi törzsgyárában az NDK részére készülő nehézfelépítmény bontóhenger vázszerkezetét hegesz- ti Liskány István. (Jávor L. felv.) Misa megvakarta rövidre te Misa, s leütött egy akkor- nyírt tarkóját és a pianínót dot. választotta: azt nem kell ma- A mama roszul lett, és Mi- gával hurcolni. sa gyorsan az orvosit válaszAztán eltelt néhány év. tóttá. G. Bicskov: ALTERN ATÍVA A Misa papája egy szép napon lecsapta az asztalra az Irodalmi Újságot, beyne a Misa verseivel, s bosszúsan így szólt: — Elég volt! Vagy—vagy! — Itt az ideje, hogy döntsünk végre, — magyarázta a mama, — vagy az orvosi, vagy a műszaki. — Én mindenképpen geológiát akarok... — dörmöglsmét elröppent néhány év. — Elég volt! Vagy—vagy! rivallta a papa, és lecsapta az asztalra Az egészség című folyóiratot. Mint mindig, most is a mama sietett a Misa segítségére: — Természetesen, ez a te magánügyed, Mihail, de ideje lenne gondolkodni __Remélem kitaláltad, miről van szó? Vagy Zinocska, vagy Ta- nyecska. Zinocska kitűnő munkáshö, Tanyecska viszont igen olvasott lány. Misa beletúrt a szakállába és így szólt: — Én még sémiképpen sem akarok... A papának megvillant a tekintete: — Előbb-utóbb a sírba tesz bennünket az örökös makacskodásával! Misa ismét beletúrt a szakállába. Tanyecskát akarta választani, de csak nem szánta rá magát, így hát Zinocs- kát választotta. A munkás karakter valahogy megbízhatóbb ... ■ Egy idő múlva Misa megkérdezte a szüleit: .— Mit szeretnétek, kislányt, vagy kisfiút? A mama az örömtől nem tudott szóhoz jutni, a papa azonban meglehetős keményen v.álaszolta: — Vagy—vagy! Ford.: Antal Miklós Mi a véleménye? Garbóczi János Tankóczi Gyula Szikszai István A téglagyártásról „Az építő- és építőanyagiparnak, valamint ezek háttériparának termelése a népgazdaság előtt álló feladatokhoz és .a lakosság igényeihez igazodva növe- vekedjék.” (Az MSZMP XII. kongresszusának határozatából.) GARBÓCZI JÁNOS, a fehérgyarmati téglagyár vezetője: — Tavaly lettünk először fennállásunk során élüzem és a tavalyi volt az első nyereséges esztendőnk. Ez, azok számára, akik ismerték gyárunkat korábban is, alighanem mond valamit. Nos, a tavaly megkezdett úton szeretnénk továbbra . is járni, hiszen köztudott, hogy a népgazdaság téglaigénye bőségesen adhat munkát nekünk is. Nem is kell messzire menni, elég csak a környéken körülnézni, figyelni az építkezéseket, hogy ezt látni lehessen. És sajnos, a jelenlegi belvíz is a még több és jobb munkára sarkall minket, mert terven felül kell jó néhány otthont újjáépíteni. — Az év elején a tervek megbeszélésekor a dolgozóktól azt kértük, hogy minimum 44 millió kisméretű téglának megfelelő mennyiséget gyártsanak, de hangsúlyoztuk, ez a' minimum, több lehet, kevesebb nem, mert az iparág, és így mi sem engedhetjük meg azt, Hogy ne tudjuk ellátni az országot. — Nem elég azonban a mennyiség, javítani kell a ‘minőséget is: az év elején érvénybe lépett új szabvány erre sarkall bennünket. Ami a tervek valóra váltását illeti: valamelyest elmaradtunk a meghatározott céloktól, de így is lényegesen többet és jobbat gyártottunk, mint egy évnek előtte. A lemaradást, nyugodt lékekkel állíthatjuk, a külső körülmények okozták. Az év első negyedére még volt elegendő anyagunk, de a következő három hónapban nem tudtunk anyagot bányászni, az esős időszak ezt nem engedte meg. Ennek tulajdonítható, hogy a selejt is több lett, mint akartuk, de kevesebb, mint 1979-ben volt. TANKÖCZI GYULA termelési művezető: — A pillanatnyi zökkenők ellenére is jelentős eredményeink egyik legfőbb összetevőjének a munkafegyelem megszilárdítását tartom. Három-négy éve még fegyelmikkel voltunk tele, idén viszont mutatóba akadt csak. Sikerült az emberek minőségi cseréjével elérni, hogy aki nem ide való, az vegye a munkakönyvét és menjen. — A prémiumokat, a jutalmakat a minőséghez kötöttük és .ez is nagyon jó hatással volt. Pénz csak akkor jár, ha az előírt minőség megvan. Aligha mellékes az a tény sem, hogy a vezetőgárda igen fiatal, hogy jó az összhang és a vezetési stílusa is más, mint korábban. Mondhatnám: parlamentárisabb. Mindennapos gyakorlatból állíthatom: a fegyelem követelményeit az emberek megértették. Még a vezetőkre visz- szatérve: lényeges dolog, hogy vezetőket nem importálunk, hanem kinevelünk. A kiinduló pont az, hogy a szükséges iskolákat az erre érdemes fiatalemberek úgyis elvégzik, de a helyismeret, a dolgozókkal való régi kapcsolat pótolhatatlan. Magam is bérszámféj- tőként kezdtem, majd minő- . ségellenőr lettem, később művezető és most szeretnék Budapestre főiskolára menni. — A termelésre visszatérve: megköti a kezünket, hogy kevés a szárítási lehetőségünk, pedig a műszakok a jelenleginél is többet tudnának gyártani. És van egy gond, ami mellett nem lehet elmenni: úgy látom, mintha az emberek nem vigyáznának még eléggé a gyártó eszközökre. SZIKSZAI ISTVÁN szocialista brigádvezető: — Nálunk a tmk-ban jól mérhető az előbbi kijelentés, de hozzá kell tenni azt is, hogy ezen a téren is érezhető a javulás, a szigor nem múlik el nyomtalanul. A karbantartók a maguk eszközeivel igyekeznek a megindult fellendülést tovább segíteni. Vállaltuk a műszaki okokból bekövetkező állásidő csökkentését és az importanyagok felvál- j tását hazaival, ahol ez le- Ij hetséges. Készítettünk például úgynevezett taposóor j sót, amit korábban Olaszoi J szágból szereztünk be. Mérem állítani, hogy a miénk legalább olyan jó, mint amaz volt, sót időállóbb. — A mi jutalmazásunk a legyártott téglák mennyiségének és milyenségének a függvénye, ebből következik, hogy nagyon is érdekeltek vagyunk a termelés ben. Minden erőnkkel a folyamatos és jó üzemelés feltételeit kell megteremtenünk, mert ha nem így van, felkopik az állunk. Ilyen gond azonban nem fenyeget minket, hiszen a járás legjobban fizető üzeme ez, igaz, a munka is a legnehezebb. Speidl Zoltán Olvasónk írja JOBB ELIGAZÍTÁST! Törtéint még a nyíregyházi Kossuth tér forgalmának átalakításakor, hogy a Tiszavas- vári felől Záhonyba tartó járműveknek a Mező utcát jelölték meg, hogy a Rákóczi utcán keresztül jussanak el a 4. számú útra. Közben azonban megépült a körút a Marx térig. így jobb lenne, ha a városközpont helyett egészen idáig irányítanák az autósokat, s a Mező utcán leszednék a Záhonyt jelző táblát. Annál inkább elkelLne ugyanez a Marx tér előtt, a Kun Béla úton. * Parrag Mihály, Kisvárda
