Kelet-Magyarország, 1980. július (40. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-12 / 162. szám
1980. július 12. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Megbízottak NEM MELLÉKES... A tavasszal lezajlott választások során a nyíregyházi papírgyárban az szb-titkár párttitkár lett. Nem egyedi eset. Ez történt a MEZÖGÉP-nél is. Elkészült az összesítés, amely szerint az elmúlt hónapokban megyénkben valamivel több mint kétszáz szakszervezeti aktivista lett pártfunkcionárius. A számadatokból arra is következtetni lehet, hogy a szakszervezet jó nevelőiskola és jó az úgynevezett káder-előkészítő munkája is. Felvetődik azonban a kérdés: több mint 200 ember nagy veszteséget jelent-e a szakszervezeti mozgalomnak? Veszteséget jelent, de nem pótolhatatlant. Mert az illetékesek időben gondoskodtak az utánpótlás neveléséről. Válogatásra, mérlegelésre is lehetőségük nyílt, hiszen a szakszervezeti mozgalomban jó a párttagok aránya. (Természetesen nemcsak a párttagok léptek előbbre.) A szakmai megyei bizottságok tagjai között például 1975-ben 46,5 százalék volt a párttagok aránya. A júniusban lezajlott választások adatai szerint most 60,6 százalék ez az arány. Az alapszervezeti vezető testületekben, vagyis a bizalmiak, főbizalmiak között 1975-ben 22 százalékos volt a párttagok aránya. Ez utóbbi arány ez év tavaszán egykét százalékkal nőtt. Valamennyi testületre, bizottságra jellemző, hogy nőtt a munkások aránya. Szám szerint 22 százalékról 25 százalékra. A Hazafias Népfront aktivistáinak 1972-ben 31 százaléka volt tagja a pártnak. 1976-ban, a legutóbbi választások után a párttagok aránya 36 százalékra nőtt. Megyénk KISZ-tagjainak öt százaléka párttag. Ez az arány is jónak mondható. Általános tapasztalat, hogy a irata] párttagok megtartják KISZ- tagságukat. Többségük éppen az ifjúsági szervezetben teljesíti pártmegbízatását. Ezek a fiatalok javítják a KISZ- munka színvonalát. Az öt százalék jó arány, de a korosztályt tekintve nem lehetünk elégedettek. Ugyanis az ifjú párttagok többsége 28— 30 éves. Igen kevés a 25 éven aluli párttagok száma. A megyei pártbizottság végrehajtó bizottsága tavaly hozott is egy határozatot: „Növelni kell a 25 éven aluli fiatalok arányát a pártban”. A határozat óta nem történt lényeges javulás. Az arányokat tekintve a mezőgazdaságban, pontosabban a tsz-ekben dolgozó' KISZ-fiatalok között is kevés a párttag. Az ipari tanulók, pontosabban a kezdő szakmunkások is, jelenthetnének fiatalítást, lendíthetnének az ifjúsági szervezet munkáján. De ha betöltik a 18. évüket, általában hiába kérik tagfelvételüket ez a válasz: „Még alig ismerünk”. Pedig a harmadikos szakmunkástanulók többségét a leendő munkahelyére osztják be gyakorlatra. A gyakorlati idő is módot ad a megismerésre. A párt XII. kongresszusának határozataiban ez áll: „Fontos, hogy a tömegszervezetekben minél több párttag dolgozzon”. Megyénkben az idevonatkozó tapasztalat kedvező. A számarányokon alig van javítanivaló. Az ösz- szetétel, a minőségi munka azonban tovább javítható. Nábrádi Lajos Mielőtt bármire is sor kerülne, Nyéki Gyulának, a tyukodi Kossuth Termelőszövetkezet elnökhelyettesének szavaival, tisztáznunk kell valamit. — Ez nem melléktevékeny- ség, hanem „alapon kívüli tevékenység”, mert mellékesnek semmiképpen sem mondható, amit csinálunk — mondta némi éllel. Három szempont Ebből viszont az is következik, hogy a vasipari munkát nem tekintik melléküzemágnak Tyúkodon. És Hadadi Zsigmond főkönyvelő tömör összefoglalójából aztán ki is derült, miért volt szükség a fogalmak tisztázására. — Három szempontból lényeges ágazat ez — fejtegette a főkönyvelő. — Először azért, mert a kedvezőtlen adottságú szövetkezetben, hosszú évek óta a vasas üzem tartja fenn a gazdasági egyensúlyt. Másodszor: kenyeret ad az embereknek, százan dolgoznak itt. Végül pedig, az itteni árbevétel utáni termelési adó hetven százaléka marad a szövetkezetben, fejlesztési alapra. Pontosítsuk ^a dolgokat. A szövetkezet nyeresége 1979- ben mindössze 717 ezer forintra rúgott, ezzel szemben a lakatosüzem hozama négy és fél millió .forint volt. A számok önmagukért beszélnek. Mivel a lakatosüzem idei termelési terve több, mint harmincmillió (tavaly sem volt kevesebb), a szakemberek számára nem lesz nehéz kiszámítani: a fejlesztési alapba vándorló összeg- is milliókban mérhető. (Igaz ebből oda jut a legkevesebb, ahol megtermelik.) A műhelyek küllemét (megszokásból kevés híján csarnokot írtam), legjobban azzal lehet jellemezni, hogy eredetileg gépállomás volt, ékesen bizonyítja ezt az egyik épületen látható felirat: „I. gépjavító”. A belső kép sem szívderítő: sötétség és rendetlenség. 270 mázsa vas — Kicsit elhanyagolt — mondta Nyéki Gyula, — de az alaptevékenység, a növénytermesztés, elviszi a pénzt. A rekonstrukciós terv már megvan, de... Némi érdeklődés után azonban, magyarázat is akad a látványra. Az iraki malmokhoz (Az ÉLGÉP szállítja őket) készül egy „pódium”, mérete negyvenszer huszonhét méter, a súlya pedig, 270 mázsa. Igaz, az óriási szerKarbantartás után Bokacsizma Nyírbátorból Kéthetes szünet után július 7-én ismét megkezdődött a termelés Nyírbátorban, a Minőségi Cipőgyár gyáregységében. Az elmúlt két héten mintegy 2 millió forint értékben karbantartás zajlott az üzemben: felújították a gépeket, kifestették a szociális helyiségeket. Hétfőtől egy új termék gyártását is megkezdték: divatos női bokacsizmákat készítenek belföldi piacra. Vasas üzem Tyúkodon kezet csavarokkal van összeerősítve, de mozgatása, így sem megy a kincstári alakzat megbontása nélkül. Mi minden készül a lakatosüzemben? Épületszerkezetek, szellőzőberendezések, az iraki exporthoz szükséges malomvázak, de ezzel, még nem kész a leltár ... A jelek azt mutatják, jól prosperál az üzem. Az első fél évben bőven volt megrendelésük, s a közeli jövőt vallatva is úgy érzik, a második fél évben sem lesz gond, habár megrendelőket, még keresnek. — Rizikó nélkül nem megy az ügy — fejtegetik a vezetők. — Tavaly év végén sem volt rendelés, de dolgoztunk, aztán amikor tisztázódtak a beruházási kérdések, a vasvázas színeket tízesével vitték. „A körülményeket megszoktuk" Az egyik műhely vezetője Kiss Gyula szerint: — A körülményeket megszoktuk, az átlagkereset nem rossz, 2800 forint körül mozog, megéri az embereknek itt dolgozni. A többség téesz- tag is, jár tehát a háztáji, a biztos fizetéssel együtt, nincs ok a panaszra. — És a felszerelés? — A vállalt munkákhoz képest, közepes. Érni László géplakatos sem elégedetlen, ő több szállal is kötődik Tyúkodhoz, noha Vállajra való. Az egyik a munka, a másik viszont, a helyi focicsapat. Tyúkodon hideg-meleg vizes bútorozott albérletben lakik, — a költségeket a szövetkezet állja. — Jó társaság — mondta. Az elnök irodájában, a látottak alapján, néhány kérdés még kikívánkozik. — Van-e elég szakemberük? — Üzemmérnök a vezető, a középvezetők technikusok. Egy részük a valamikori javítóműhelyből került ide átképzés után, de a faluból Mátészalkán tanuló szakmunkásjelöltek is visszajönnek. Az átlagéletkor huszonöt év körül van. Nagyobb gond a gép — fejtegeti a főkönyvelő —, néha nem is pénzkérdés, hiszen egyetlen lemezvágóra, két évig vártunk, mert nem volt kapható. Segít a gondon, hogy egyes munkákra a megrendelőktől kölcsöngépeket kapunk. Szociális létesítményeink, igaz minimális szinten, de megoldást jelentenek ... Speidl Zoltán Míg jó az idő, szabad ég alatt is lehet dolgozni. Arcok közelről A fogatos N ekidőlt az ajtófélfának és nézett. Bennünket, idegeneket. Szikársá- gát szürke, erősen hordott ruha takarta. A kalapja volt figyelemre méltó. Csorgóra állt a karimája, de a zsíros, megviselt fejfedő a kéz egyetlen mozdulatára kifejezte gazdájának kedélyállapotát. Most hetykén állt a kalap. Nagy Sándor nyugalmát, elégedettségét, sőt örömét jelezte. Vele volt a fiú, a Sanyika. — Sokat öleltem én ezért az asszonyt. Bizony öt lányom született addig, mire megjött a fiú. Nem adnám én ezt semmiért. A fiú sem adná az apját. Megfogta a kezét és hunyorgott, mert sütött a szemébe a nap, az idei nyár ritka vendége. Kérdeztem tőle: — Jársz már iskolába? — Ajaj! — Szeretsz tanulni? — Hát? — Akkor mit szeretsz? — A lovakat hajtani. Felborzolta a gyerek haját az ember — simogatásnak szánta — aztán igazolta az igazmondást. Mi a véleménye? Gombos Árpád Türk Jánosné Szabolcs János Á korszerű termelésről „A könnyűipar növelje a jövedelmező, korszerű, jó minőségű, magasabb fokon feldolgozott áruk arányát.” (Az MSZMP XII. kongresz- szusának határozatából.) GOMBOS ÄRPÄD, a gá- vavencsellői Viktória Cipőipari Szövetkezet főkönyvelője: — Nem valami jó érzés olyankor beszélni a termelésről, amikor még mindig nem tudjuk pontosan, hogy kinek és milyen cipőt .gyártunk az év végén. Máskor már márciusban az egész évi termelésünk le volt kötve, a tőkés export olyan hányadot képviselt, amin a megfelelő haszon is megvolt. Most viszont itt állunk a két éve befejezett új üzemcsarnokunkkal, aminek az építéséhez export- növelő hitelt vettünk fel, s nem úgy alakul az export, ahogy tervezzük. — A külkereskedelmi vállalat, a TANNIMPEX hozza ugyan a vevőket, elég sok modellt készítünk, azokat elküldjük, de aztán vagy az árban nem tudunk megegyezni, vagy a vásárló — mint ahogy az egyik régi, NSZK-beli partnerünkkel történt — nem kap engedélyt saját országában nagyobb mennyiség behozatalára. TÜRK JÁNOSNÉ, a modellkészítő műhely dolgozója: — Ennyi mintát talán az utóbbi öt évben nem csináltunk, mint most. A mi héttagú társaságunk nem nagyon nézi a munkaidőt, amikor a szövetkezet érdekéről van szó. Megesik, hogy egyik nap délelőtt 11 órakor küldik le a mintát, s másnap reggel már küldjük vissza a kész modellt. Ehhez persze teljes összhang kell a műhelyen belül is, de ilyenkor az sem számít, ha éjszakába nyúlóan túlórázunk. Egyébként is ezt megfizetik, vagy lecsúsztatjuk. — A cipőiparban már régóta nem úgy van, hogy rá tudjuk erőltetni az elképzeléseinket a megrendelőre. Azt kell gyártanunk, amit a vevő akar. Egy-egy modell készítésekor legfeljebb észrevehetetlen kisebb változtatásokra van lehetőség, amikor igazodunk a szövetkezet gépeihez. De még akkor is el kell fogadtatni a megrendelővel a mintát, hogy ne legyen vita később. SZABOLCS JÁNOS főművezető: —‘ Az elmúlt évekhez képest óriásit nőttek az igények. Mindez megkövetelte, hogy a nálunk gyártott cipők minősége is javuljon. A héten például tízezer pár csizmát visznek el lengyel exportra egy 40 ezer párás megrendelésből. A minőségellenőr itt van, különösebb kifogást eddig nem talált. Egyébként is a minőségnél nem lehet mellébeszélni, hiszen a mintadarabbal köny- nyen össze lehet hasonlítani a cipőt. .— Ahhoz, hogy jobb legyen a minőség, nekünk is több intézkedést kellett tennünk. így például lényegesen megnőtt a követelmény a munkafegyelemnél. Ügy tartjuk, hogy ha fegyelmezetten dolgoznak egy-egy szalagnál — szerencsére ébben partnerek a szocialista brigádok is — akkor nem lehet gond a minőséggel. Azokat az embereket, akik ezt nem akarták megérteni, már elküldtük a szövetkezetből. A másik intézkedés műszaki jellegű. A mokasszin cipőknél bevezettük a keresztülvar- rott technológiát, így biztosabban marad meg a talp, mintha csak ragasztással készülne. Olyan új modellek vannak, amelyek jóval munkaigényesebbek, amelyek követik a divat változását. Ehhez a szalagnál dolgozók is felkészülnek, de az irányítás is a magasabb igények szerint szervezi a munkát. A gyártásközi ellenőrzéssel egyik óráról a másikra ki lehet szűrni a hibák forrását, s lehet intézkedni a változtatásra. Lányi Botond — Ott ül ez mellettem mindiga bakon. Ha meg gyalog megyek, a nyomomban jár. — És átadja a gyeplőt? — Át hát. Annyira nem gyerek már, tízéves múlt, abban a korban én is ember voltam, a munkát tekintve. — Mi volt? — Falusi pásztor. Akkor bizony gyenge volt itt a legelő, most annyi fű terem, hogy kaszálni is lehet. A pásztorságot a kutya idézte. Mert ott volt az is. Bozontos szőre fésületlen és amerre gazdái tartottak, arra ment. így vannak ők hárman, az ember, a gyerek, a kutya. — Hűséges jószág — mondom. — Az. Kitart velem, mint én a faluval. Mit akart ezzel mondani? Hogy egyszer elment szerencsét próbálni, de mégis visz- szatért. Az encsencsi határt nem lehet csak úgy elhagyni. Rossz a föld, de szép a táj. Buckák, laposok, akácfasorok kellemes illatok és szép színek adják az örömöt. Csak érezni, látni kell. — Jó itt a szövetkezetben? Mennyit keres? — Háromezer-ötszázat, négyet. Arányosan, ahogy a munka van. A fogatos szeme összeszürkült, kérges tenyerét elhárító mozdulattal tolta előre és közölte; — Panaszt én nem mondhatok. Jó dolga van itt mindenkinek. Amim van, abból én megélek. * — És a tehenészek menynyit keresnek? — Inkább közelednek a hathoz, mint sem. — Akkor miért nem tehenész? — Azt én nem tanultam. Én csak pásztor voltam. — Nevetett. — A fiam is jobban szereti a lovat. D él Volt, láttam elmenni ebédre a falu felé Nagy Sándort. Ember és a fia, meg a kutya nagy- nagy megértéssel egymás iránt, nyugodtan ballagott. Egy terebélyes bodzabokor ezer virága küldte utánuk sűrű illatát. Seres Ernő
