Kelet-Magyarország, 1980. július (40. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-10 / 160. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. július 10. Hazánkba látogat Veszelin Gyuranovics KÍNA—INDIA Közeledés és hátrálás Kommentár Meglepő utódlás Miközben Tokióban szigo­rú biztonsági intézkedések közepette állam- és kormány­fők adták meg a végtisztes­séget Ohira Maszajosinak, meglepő fordulat következett be az utódlás kérdésében. Szinte biztosra vehető, hogy az elhunyt kormányfő helyé­be a kabinet élére Szuzuki Zenkot jelölik. Ketten is pályáztak a mi­niszterelnöki tisztségre: Na- kaszona Jaszuhiro volt had­ügyminiszter és Komoto To- sio, aki korábban a külke­reskedelmi és ipari tárca élén állt. A nemrég tartott választá­sokon győzelmet aratott LDP semmit nem akar kockáztat­ni. Népszerűsége csúcsán fel­tehetően inkább olyan sze­mélyiséget küld a kormány élére, aki a frakciók közti villongásokban eddig nem sok vizet zavart, de rendel­kezik kellő tapasztalattal. Szuzuki Zenkót ilyennek is­merik. Végső soron bizonyá­ra ezért esett rá a választá­sa Nisimura Eicsinek, a párt alelnökének, akit a végre­hajtó bizottság bízott meg Ohira Maszajosi utódjának kijelölésével. Szuzuki Zenko, a kormányfői poszt váromá­nyosa 69 éves, a párt végre­hajtó tanácsának elnöke. Ti­zennégyszer választották kép­viselővé. Néhány alkalom­mal kisebb jelentőségű tár­cát töltött be a kormányban. A nemzetközi porondon vi­szont eddig kevésbé ismerik. Jelölését július 15-én ter­jesztik a párt elé, majd két nappal később a parlament folytat vitát személyéről. Ott azonban már nem lehet aka­dálya megválasztásának, mert a törvényhozásban a liberális demokrata párt döntő több­séget élvez. Az új kormányfőre min­denesetre fontos teendők vár­nak. Igaz, a velencei csúcs- találkozó már lezajlott —, ott a kormányfő halála mi­att a külügyminiszter képvi- selte a szigetországot —, Ázsiában azonban több kér­désben lehet sorsdöntő a ja­pán állásfoglalás. Például a kormányfő nehéz tárgyalás elé néz az amerikai vezetők­kel, akik szeretnék Japánt még szorosabban bevonni a washingtoni stratégiai ter­vekbe. Ohira Maszajosi utódának tehát nem lesz könnyű dol­ga. Gy. D. 48. Hanem másnap már kora reggel bejött hozzám, kezé­ben hatalmas jegyzetfüzet. Gondosan becsukta az ajtót, s szorosan elébem állt. „Ne haragudjék a tegnap délutánért! — súgta izgatot­tan. — Egész éjjel alig alud­tam, annyira bántott!.'.. De a férjem váratlanul idejött értem, és nem volt más vá­lasztásom! Nekem most na­gyon is vigyázni kell a hí­remre, tudja! Ezt az ügyvé­dem megmagyarázta! Hisz az anyósom nyilván ragaszkod­ni fog a gyerekhez, és min­dent elkövetnek, hogy a vá­láskor nekik ítéljék! De mert kislányról van szó, erre egyetlen reményük van: ha engem a bíróság erkölcsi okokból alkalmatlannak nyilvánít a gyermeknevelés­re ... Persze, hogy keresik majd az ilyen jellegű bizo­nyítékokat ellenem! Érti most már, miért mentem el tegnap a férjemmel, búcsú ■nélkül?” Értettem, hogyne értettem volna! Akkor már alaposán ismertem megromlott házas­ságának történetét, tudtam, milyen ragaszkodással csügg a gyermekén, és természete­sen igazat adtam neki. Kap­csolatunk tehát folytatódott; ha ugyan kapcsolatnak lehet nevezni a vékonyka szálat, amely összefűzött bennün­ket: az összenézéseket, közös ebédeket, a heti két-három csésze kávét azokban a fő­Lázár Györgynek, a Mi­nisztertanács elnökének meg­hívására a közeli napokban hivatalos, baráti látogatásra hazánkba érkezik Veszelin Baráti látogatását befejez­ve Púja Frigyes külügymi­niszter szerdán hazaérkezett Lengyelországból. Fogadásán a Ferihegyi repülőtéren je­len volt Marian Chruszczews- ki, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője is. Havasi Ferencet, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagját, a KB titkárát, aki Csehszlovákiában tartóz­kodik, szerdán fogadta Gus­tav Husák, a CSKP KB fő­titkára, a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság elnöke. Szívélyes, baráti légkörű megbeszélésükön értékelték a két testvérpárt egyre mélyü­lő kapcsolatait, valamint azt az együttműködést, amely megnyilvánul a CSKP XV. és az MSZMP XII. kongresz­utaktól távoleső, koszlott kis eszpresszókban. De több, hiába, egyelőre nem Ígérkezett. Hiszen ho­gyan is agitáltam volna, hogy legyen az enyém, amikor nem lett volna — hol! Talán a barátnőinél, akiknél ke­gyelemből alszik? Vagy az anyjánál, Vecsésen? Netán az én anyámnál?! Hát hol, hol?! De ahányszor csak eszembe jutott ez a keserves gond — s jutott eszembe elégszer! — mindannyiszor nyomban meg is melegedett a szívem tája, mert arra gondoltam; most ugyan se­hol —, de nemsokára lesz már hely, ahol átöleljem, hisz Éti gyakran biztatott, hogy a kis kolléganő ügye jól áll, mondjam meg neki, ne ve­szítse el a reményét! A napok hát folytak, foly- dogáltak ebben a feszült vá­rakozásban, ebben a fojtott készülődésben a szerelem örömére. Sok szó nem esett erről köztünk; ennyit már azért én is megtanultam a fiataloktól! Hajdan sokat be­széltem a nőknek a szere­lemről, mert valami ostoba francia mondást hallottam, amely így szólt: a szerelem­Gyuranovics, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztár­saság szövetségi végrehajtó tanácsának elnöke. Púja Frigyest fogadta Ed­ward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, és Edward Babiuch, a minisztertanács elnöke. A látogatásról közleményt ad­tak ki. szusán hozott határozatok teljesítésében, Magyarország és Csehszlovákia fejlett szo­cialista társadalmának épí­tésében, a két ország közötti kapcsolatok szorosabbra fű­zésében az élet minden te­rületén. Hangsúlyozták a kapcsolatok továbbfejleszté­sére irányuló készségüket. A találkozón jelen volt többek között Josef Kempny, a CSKP KB elnökségének tagja, a KB titkára. ről beszélni annyi, mint sze­retkezni . .. Hát, nem tudom, lehet, hogy a Szajna partján igaz ez a mondás, de hogy mifelénk nem, azt tanúsítha­tom. Ha sokat beszéltem egy nőnek az érzelmeimről, a kettőnk érzelmeiről (abban a hitben, hogy a francia mon­dás alapján ezzel erotizálom), rendszerint nem lett a dolog­ból semmi... A nők megun­tak, vagy a sok duma során idejük volt erényüket a vár­ható támadás ellen megiz- mosítani —, de mindenesetre rendszerint ép bőrrel meg­úszták. Gyors és döntő sike­reim mindig akkor voltak, ha váratlanul, szinte orvul csap­tam le a partnerra, egy kis zenét, táncot, némi italt, vagy egy mozi jótékony sötétjét hívám cinkosomul. Igen, de itt most mit érnék a gyors sikerrel, kérdeztem magam­tól néha, ha félórákra össze­bújtam egy cukrászda mé­lyén. Tegyük fel, hogy lero­hanom, felizgatom, elhódí­tom — és enged... De hol? így aztán a szükségből erényt csinálva, sokáig sike­rült józannak maradnom, s eljátszanom Jutka előtt a komoly, megfontolt idősebb TELEX KAMBODZSA ELISMERÉSE Az Egyesült Államok — úgymond „különös tekintet­tel a thaiföldi—kambodzsai határon lezajlott legutóbbi összecsapásokra” — „sajnál­kozásának adott hangot” amiatt, hogy India hivatalo­san elismerte a kambodzsai nép egyedüli törvényes kép­viselőjét, a Kambodzsai Né­pi Forradalmi Tanácsot. A szóvivő szerint az Egye­sült Államok „ésszerű politi­kai megoldást” keres a kam­bodzsai kérdésben, s utalt ar­ra, hogy a kormányzat még nem döntött, támogatja-e a polpotistáknak azt a követe­lését, hogy képviseletet kap­janak az ENSZ közgyűlésé­ben. BELGIUM — EURORAKÉTÁK A belga kormányon belül növekszik az ellentét a mi­előbbi „eurorakéta-döntés” hívei és ellenzői között. Kedden Brüsszelben ülést tartott a belga kormány leg­nagyobb koalíciós pártja, a keresztény szocialista párt vallon szárnyának (PSC) ve­zetősége. A belga keresztény­szocialisták szerint „a szilárd­ság és a védelmi erőfeszíté­sekben való hatékony részvé­tel” a legfontosabb. A belga kormányszövetség másik fontos pártjának mindkét szárnya arra az ál­láspontra helyezkedetett, hogy továbbra is el kell halaszta­ni a döntést, az „euroraké- ták” ügyében. EGY RAKÉTÁVAL 8 MŰHOLD Szerdán a Szovjetunióban egyetlen hordozórakétával 8 kozmosz jelzésű mesterséges holdat juttattak Föld körüli pályára. Az 1192. és 1199. közötti jelzéseket viselő mestersé­ges holdak fedélzetén a koz­mikus térség kutatására szol­gáló berendezéseket helyez­tek el. A nyolc mesterséges hold az előre meghatározotthoz közeli pályán kering. A mesterséges holdak fe­délzetén elhelyezett beren­dezések kifogástalanul mű­ködnek, a földi irányító köz­pont a beérkezett adatok fel­dolgozását már megkezdte. urat, aki ugyan jól érzi ma­gát egy fruska társaságában, de maga is tisztában van ve­le, hogy a dologból igazán nem lehet semmi • • • Egyszer azonban, már télen, az első hó leestekor, kiestem ebből a szerepből; mentségemül szol­gáljon, hogy akkor már na­gyon belém ette magát, és embertelenül vágytam utána. Egyik szabad szombat előt­ti péntek délután történt, odabent a laborban. Én a szobámban ültem, az ajtó ujjnyira nyitva a labor felé, s hirtelenül megszólalt a munka végét jelző csengő. Közvetlenül utána Ibolyka hangját hallom: „Zoltán! Nem hallotta?” Gyerekek, nem megyünk? — kérdi türelmetlenül. — Jutka, te nem készülsz? Mi­ért nem öltözöl? Mindannyi­an rád várunk!” „Van még időm — mond­ja Jutka csöndesen. — A férjem még hazaugrik a gye­rekért, mielőtt találkozunk”. Sári hangja közeledik az ajtómhoz. „Akkor köszönjünk el a főnöktől, gyerekek!” Felugróm, kimegyek elébe. Pottornyai is ott áll már; a kezét nyújtja. „Hát szervusz, Miklóskám. Jó pihenést!” „Tiszteletem, Miklós bá­tyám” — hajol meg Gyuri. „Koszi a csuszit, 'főnök! Megyek sízni! Kívánjon nyak- és lábtörést!” — így Ibolyka. (Folytatjuk) India hétfőn, az első nem szocialista államként elis­merte a Kambodzsai Nép- köztársaságot. Ennek az ese­ménynek — tekintettel az indokínai helyzet bonyolult­ságára — világpolitikai sú­lya van. Annál inkább, mi­vel alapvetően befolyásol­hatja a kínai—indiai kapcso­latokat. Peking szovjet- és Vietnam-ellenes stratégiájá­ban ugyanis középponti sze­repet játszik a bukott Pol Pot-rezsim felszínen tartása. Az indiai lépés épp ezt a pe­kingi törekvést keresztezi. Kína és India Ázsia, s egy­ben a földkerekség két leg­népesebb állama, ősi, nagy múltú civilizációjuk az em­beriség kultúrtörténetének becses része, kisugárzó hatást gyakorolt a kontinens egé­szére. 0 A két állam a második vi­lágháború után nyerte el füg­getlenségét. Jó ideig úgy tűnt, hogy — a társadalmi­gazdasági rendszerek külön­bözősége ellenére — politikai előtörténetük hasonlósága és antiimperialista beállítottsá­guk eredményeként egészsé­ges kapcsolatot építenek majd ki egymással, népeik és Ázsia egészének javára. A híres bandungi értekezle­ten 1955. áprilisában a szo­cialista kínai állam küldötte, Csou En-laj, s a tőkés úton haladó demokratikus India megbízottá, Nehru — koruk kiemelkedő politikai szemé­lyiségei — együtt fogalmazta meg a békés egymás mellett élés öt alapelvét. Mindez gyökeresen meg­változott a kínai külpoliti­kának az 1960-as években bekövetkezett fordulatával. Amióta Peking politikájának uralkodó vonása a szovjet- ellenesség, a Moszkvával jó viszonyt ápoló India „az el­lenségek” egyre bővülő listá­jára került. A mind agresszí- vabbá váló kínai politika 1962-ben a háborúig feszítet­te a két ország viszonyát. Ezt követően több mint más­fél évtizedes fagyhullám jel­lemezte Ázsia két vezető ha­talmának kapcsolatát. 0 A kínai vezetés közben több kísérletet tett arra, hogy a maga előidézett feszültsé­get némiképp enyhítse, de az 1962-es háborúban tör­vénytelenül elfoglalt indiai területek sorsáról még tár­gyalni sem volt hajlandó. Amikor 1978-ban hatalomra került Morardzsi Deszai Dzsanata-kormánya. Peking az idős, szovjetellenes néze­Szigorú ítéleteket szabott ki kedden a bíróság az egész Franciaországban nagy fi­gyelemmel követett perben, amelynek keretében négy grenoble-i prostituált felje­lentése alapján citálták a vádlottak padjára azokat, akik éveken keresztül kímé­letlenül kizsákmányolták, valósággal rabszolgaságban tartották őket. A kerítőket, akik megszervezték a gre­noble-i prostitúciót és lefö­lözték hasznát, összesen 56 évi börtönnel sújtották — igaz, hogy ebből 10—10 év a szökésben lévő, Olaszország­ban tartózkodó Picaretta fi­vérekre jutott, akiket a ban­da fő szervezőinek tekinte­nek. teiről ismert indiai politikus­ban lehetőséget látott a kap­csolat tendenciózus felújítá­sára. A kísérlet a nemzetkö­zi politikában is ritkának számító groteszkséggel hiur suit meg: a Dzsanata-kor­mány külügyminiszterét, Vadzspajit (16 év után az el­ső magas rangú indiai poli­tikus Kína földjén) abban a pillanatban hívták meg Pe- kingbe, amikor a kínai csa­patok elözönlötték Vietnam északi határtérségét. Vadzs- paji maga úgy nyilatkozott annak idején, hogy pályafu­tása során ennél súlyosabb megaláztatásban soha nem volt része. O Az Üj-Delhiben a közel­múltban végbement hatalmi váltással párhuzamosan Pe­king ismét célozgat a párbe­széd újrakezdésére. Nyugati tudósítók fontos mozzanat­ként értékelik, hogy Kína húsz év után első ízben kép­viseltette magát egy India nemzeti ünnepén rendezett fogadáson. A párbeszédben való pekingi érdekeltséget látszott erősíteni .Hua Kuo­feng és Indira Gandhi bel­grádi tanácskozása, sőt, a tervek szerint, a kínai diplo­mácia feje szeptemberben Uj-Delhibe látogat. Hogy lesz-e folytatás? — az enyhén szólva kérdéses­nek tűnik. Egyfelől amiatt, mert az indiaiak régóta úgy érzik, hogy de facto szövetség jött létre Kína, Pakisztán és az Egyesült Államok között, a többi között India-ellenes éllel. Másfelől itt van Észak- kelet-India két államának, Assamnak és Tripurának a kérdése. A helyzet ott kétség­kívül robbanásveszélyes, a szeparatista tendenciák az indiai állam egységét veszé­lyeztetik. A Far Eastern Economic Review című jól értesült hongkongi hetilap nemrég ezt írta: „Uj-Delhi- ben jókora zavart keltett a pekingi rádió beszámolója az északkelet-indiai zavargá­sokról. A hangnem nemcsak egyszerűen a szeparatisták támogatásaként értékelhető, hanem egyszersmind az in­diai kormány intézkedései bírálatának. Peking 1977, az­az Indira Gandhi választási veresége óta tartózkodott az indiai események bírálatától” — írta a lap. Vagyis rózsás jövővel nem kecsegtet az a világpolitikailag azonos sú­lyú felek közti tárgyalás, ahol az egyik, igényeit elő­adván, bedugja fülét, amikor a másik beszélni kezd. Gy. S. A per — és már a megelő­ző vizsgálat — során meg­döbbentő tények kerültek napvilágra. Nadia és három másik társa, akik a vizsgáló- bíró és a hatóságok támoga­tásával fellázadtak a kímé­letlenül rájuk kényszerített életforma ellen, elmondták, miként próbáltak már több­ször is kitörni a kerítők ural­ma alól. Vallomásuk nyo­mán összesen tizenkét sze­mély ellen emeltek vádat, ezek a férfiak — egyébként jobbára „köztiszteletnek” ör­vendő vendéglősök, család­apák, vállalkozók — nem ri­adtak vissza a fizikai kínzá­soktól, fenyegetésektől, gyer­mekrablásoktól, hogy hatal­munkban tartsák a fiatal nő­ket. Vaszilij Kuznyecov, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa el­nökségének első elnökhelyettese belgrádi tárgyalása során megkoszorúzta Joszip Broz Tito sírját. (Kelet-Magyarország telefotó) Másfél szoba - Regény — összkomfort Púja Frigyes hazaérkezett Lengyelországból Magyar—csehszlovák pártközi tárgyalások Havasi Ferencet fogadta Gustáv Husák Grenoble-i per 56 év börtön

Next

/
Thumbnails
Contents