Kelet-Magyarország, 1980. július (40. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-09 / 159. szám

1980. július 9. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Nem jelenléti díj S zokatlan nézőpontból minősítette a kong­resszus tanácskozását pártmunkás ismerősöm: „Hol a rádiót, hol a televíziót fi­gyeltem, reggelenként pedig az újságot futottam át, ne­hogy elmulasszak valamit. És feltűnt, hogy a legfontosabb kérdések különböző megkö­zelítésben többször is szóba kerültek, de mindig azonos tartalommal. Ebből vontam le a következtetést: nem könnyű a helyzet, de tudjuk mit akarunk. Azt hiszem, elfogadható ez a minősítés, hozzátéve, hogy elsősorban dolgozni akarunk, többet és főleg jobban, mint eddig. Ám ez korántsem olyan egyszerű. A párt első titkára mai munkahelyi viszonyaink egyes jelenségeit kritizálta, amikor úgy fogalmazott: „A munkabér vagy a munkadíj nem jelenléti díj”. Aki csak ennyit hallott, az is tudja, mire gondolt az előadó; a termelés hatékonyabbá téte- lének' egyik legfontosabb feltételére, a munkafegyelem színvonalára történt itt uta­lás. Azt aligha kell hosszasan indokolni, miért különösen időszerű a munka szerinti bérezés szocialista elvének következetesebb érvényesíté­se. Ismert dolog, hogy az anyagi ösztönzés, ha helyesen élünk vele, megnöveli a ter­melési kedvet, újabb alkotó energiákat szabadít fel. Er­ről a pluszról jelenlegi hely­zetünkben nem mondhatunk le. és egy jobb helyzetben is kár lenne lemondani. Ezért kell határozottan szembefor­dulnunk az egyenlősdi tetsze­tős,--kényelmes és- meglehető­sen .elterjedt gyakorlatával. De nemcsak ezért. A társa­dalom igazságérzete is azt kívánja, hogy a jelenleginél nagyobb különbségek jöjje­nek létre a munka díjazásá­ban a tényleges teljesítmény* vagyis a. végzett munka mennyisége és minősége sze­rint. Mindez nemcsak a munkásokra, hanem a veze­tőkre is vonatkozik. A kong­resszusi vitazáróban még markánsabban tér vissza ugyanez a gondolat: „Meg kell szűnnie az olyan jöve­delmek kibocsátásának, Igenként az olyansbérek ki­fizetésének, amelyek mögött nincs teljesítmény. Ha ezt rendszeresen végezzük, a szo­cialista építés általános sza­bálya fog érvényesülni. Aho­gyan a szocialista építés elő­rehalad, úgy emelkedik rend­szeresen a dolgozók életszín­vonala. De mindenki tanulja meg, a munkahelyét is, a munkáját is, a keresetét is becsülni.” Világos beszéd ez, valóban találkozik a társada­lom igazságérzetével. Bármilyen erős is azonban az emberek igazságérzete, ha anyagiakról van szó, olykor bizony csak elvi síkon, álta­lánosságban jelentkezik. Erre utal a párt első titkárának megjegyzése, hogy a jövőben valószínű nem lesz ^összné­pi egység” a teljesítménybé­rezésben és annak érvénye­sítésében. És itt jutnak kü­lönösen fontos, bár csöppet sem irigylésre méltó szerep­hez a teljesítménykövetelmé­nyeket felállító, majd a vég­zett munkát konkrétan elbí­ráló helyi vezetők. Ök akkor töltik be azt a funkciót, amelyet elvárnak tőlük, ha egyértelműen meg­határozott feladatokat adnak beosztottaiknak, ha megte­remtik a zavartalan munka­végzés feltételeit, és gondos­kodnak arról, hogy a mun­kabér a teljesítményhez iga­zodjék. Ha eme követelmé­nyeknek mind eleget tettek — nem csekélység —, még azt is vállalniuk kell, hogy amíg az a bizonyos össznépi egy­ség kialakul, nem mindenki előtt lesznek., népszerűek. „Qe nincs rrms- ú+imky. a vezetők­nek hozzáértően és felelősen kell irányítani ahhoz, hogy a beosztottak — akiknek ezt a funkciót kell betölteni — jobban, a munkaidőt telje- sebben»4cihasználva dblg OS^' zanak. A r lljon itt végső summá- zatul, perspektíva­ként a tisztességesen fegyelmezetten dolgozó em­bereknek: „Aki dolgozik, az érezze magát biztonságban, és legyen nyugodt, mert ez­után is boldogulni fog. Aki azonban munkaképes korú, egészséges ember létére nem akar tisztességgel dolgozni, az csak’ legyerVhj'ugtaian.” >> I! d'f K. T. Sirokkó a Ságváriban A nyíregyházi Ságvári Termelőszövetkezet hat darab Sirokkó TDO—80 típusú szárítót épít, hogy a közelgő dohánybetaka­rításnál ne legyen fenn­akadás. Az egyenként 80 mázsa befogadóképességű szárítókat július 10-én ad­ják át az építők. (Jávor László felv.) Kockázat nélkül nincsen üzlet. Az nem igaz, hogy nincsen pénz. A kérdés csak az, mire kell. Partneri kap­csolat és korrektség — ez a siker egyik titka. Azt kell gyártani, amit keresnek. örvendetes tény: egy-egy üzem híre mind kevésbé függ a méretétől, korábbi eredményeitől. Az okosság, a siker, a hasznosság és a bá­torság rangot ad a legkiseb­beknek is. A Mándoki Fa- és Vastö- megcikkipari Szövetkezet két­száznegyvenes létszámával a kicsik között található. Mos­tanában azonban mind több szó esik róluk. Ki irigykedve, ki dicsérve emlegeti őket. „Megfogták az isten lábát” — mondogatják. Mi a titka en­nek a sikernek? Titok pedig nincsen A harminckét éves főköny­velő 11 éve áll a gazdasági ügyek élén. Dojcsák Viktor tehát egyesít két dolgot ma­gában : a fiatalos bátorságot, s az évtizedes tapasztalatot. Míg kávénkat. kevergefjük, megemészti kérdésemet, s az­tán csak ennyit mond: — Márpedig titok nincsen! A gazdálkodás ma nem vélet­lenek játéka, nem valamiféle okkult tudomány. Kockázat nélkül nincsen üzlet. Nem tet­tünk mást, mint kockáztat­tunk, számoltunk, mérlegel­tünk. Kiderül, hogy emögött sok minden meghúzódik. A mán- dokiak pontosan felmérték: mit nem gyárt más, mitől húzódozik, vonakodik a nagy­ipar. Csupa olyan termékről volt szó, ami nélkül megáll az élet, s dühbe gurulnak milliók. Ám lássunk néhányat a negyvenötféle termékből. Üst, ülőgarnitúra, épületbá­dogos termékek, csatorna, cső­Kockázat Mándokon bilincs, hattyúnyak, függöny­karnis, viharkapocs... — És a füstcső, ez most a sláger — teszi hozzá Doj­csák. A hazánkban használt, olajkályháknál és kályháknál alkalmazott cső- és könyök- csőszükséglet 65—70 százalé­kát már mi gyártjuk. Vállal­tuk, hogy 1981-re nem lesz szükség behozatalra, minden importot kiváltunk! Ebben az évben gyártanak 900 ezret, egymilliót. A jövő évtől kezdve, öt évre előre lekötve, 1,2—1,3 millió dara­bot. A teljes hazai szükség­letet. Az üzlet jó, hasznot hoz. Biztosítja a hosszú pia­ci biztonságot. Füstcsőre épített terv — Felmértük a helyzetet. Tudtuk, kell hozzá pénz és 14 fős létszámfejlesztés. Elő­terjesztettük a tervünket, igé­nyünket. És kiderült, nem igaz az, hogy nincsen pénz. A kérdés csak az, mire kell — folytatja lázba jőve a fő­könyvelő. Látták: amit gyár­tani akarunk, nélkülözhetet­len. ígéretünk megalapozott. Importot szüntetünk meg vele. Az alapanyag hazai. Nem is ódzkodott senki. A múlt évben 1,2, az idén 1,6 milliót kapunk OKISZ—KI- SZÖV-kölcsönt. Présgépet, gyártóeszközöket vettünk be­lőle. Ma ott tartunk, hogy az első fél évben leszállítot­öt évvel ezelőtt, az alaku­láskor még gondolni sem mertek arra a nagyecsedi kertbarátklub tagjai, hogy részt vehetnek a 69. orszá­gos mezőgazdasági és élel­miszer-ipari kiállításon és vásáron. Pedig ez már való­ság, ők is bemutathatják termékeiket augusztus vé­gén Budapesten. Nagyecsedi kertbarátok Budapesten Lelkes készülődés A rekord: háromcentis bab, 36 kilós sütőtök — Nagyecseden egyáltalán nincsen hagyománya a ker­tészkedésnek — vallja Ozs- váth Sándor, a nagyközségi közös tanács igazgatási cso­portvezetője, aki egyben a kertbarátklub vezetője is — illetve csak a káposztaterme­lésnek. Annál inkább híres volt évszázadokra visszame­nőleg az állattenyésztés. Messze földről jártak ide az ecsedi lovakért. Takarmány bőven termett a környéken, ezért dívott az állattartás. El is terjedt, hogy az ecsedi pa­raszt nem a terményt adja el, hanem bőrben értékesíti. Ez persze már a múlté, ha­bár a kis porták — amiért nem fejlődött ki a kertészke­dés — megmaradtak. Az ecsediek hasznosítani akarták ezeket a kis, pár tíz, vagy pár száz négyszögöles kerteket. Így jutottak arra az elhatározásra, hogy kertba­rátklubot alakítanak, segítik egymást a termelésben. Az alakuláskor, 1975-ben tizen­hatan jelentkeztek a klubba, s ma már harmincöt tagjuk van. A kertek nagysága elté­rő: megtalálható itt a száztól az ezer négyszögölesig min­den méretű. Az évek során egyre több gazda épített ma­gának fóliasátrat, sőt nem ritka az üvegház sem. Megte­rem ezen a jó lápi talajon minden, ami az önellátáshoz szükséges: zöldség, gyümölcs, szőlő, de néhol még eladásra is jut. — Hetente tartunk foglal­kozásokat — folytatja Ozs- váth Sándor. — Tavasztól őszig gyakorlati bemutatók szerepelnek a programban mindig más-más kertben, té­len pedig elméleti előadáso­kat tartunk. Részt veszünk a megyei kertbarátklubok ta­pasztalatcseréin. mi is szer­veztünk ilyen látogatást a községben, s eljutottunk már Csehszlovákiába is. ahol ha­sonló klub vendégei voltunk. Tavaly megyei kiállítást szer­veztek Vásárosnaményban, s a tét a mezőgazdasági kiállí­táson való szereplés, volt. Ezen dőlt el, hogy a nyíregy­háziakkal együtt mi is ott le­szünk a fővárosban. Úgy ter­vezzük, huszonegyféle nö­vényt viszünk a kiállításra: különböző zöldségféléket, al­mát, szőlőt, szilvát. körtét, barackot. Reméljük ebben az évben is lesz a tavalyihoz ha­sonló babunk, ami három centiméterre is megnőtt, az­tán 36 kilogrammos sütőtö­künk, hatalmas káposztánk. Kertenként szedjük majd össze a legszebb termést. Nyíri Sándor az alapító ta­gok közé tartozik, s talán az ő kertje az, amelyikben szin­te minden megtalálható. Ezer négyszögölön gazdálkodik, minden talpalatnyi helyet ki­használ. öszesen százhatvan gyümölcsfa díszlik a kertjé­ben, de van háromszáz tőke szőlő is. ami több mint negy­venfajtából áll. A birsalma alanyon nevelt körtefába hét­fajta gyümölcsöt oltott. Igaz sok munka, gond van a ha­talmas kerttel, de megéri. A saját szükségleten kívül évente 15—20 ezer forintot is árul a zöldségből, gyümölcs­ből. A nagyecsedi kertbarátklub tagjai készülnek az ország­világ előtti bemutatkozásra. A kiállításra szánt káposztát, paprikát, paradicsomot, tö­köt, azután a körtét, almát, szőlőt úgy kezelik, hogy a látogatók azt mondhassák rá: ebben a távoli, Szabolcs- Szatmár megyei községben szeretik és értik a kertészke­dést. S. B. tunk 491 ezer darab füst­csövet. A múlt évben össze­sen 459 ezret készítettünk. Az idei termelési érték ennél a részlegnél 10—11 millió fo­rint lesz. Okulhatnak a siránkozók, akik azon panaszkodnak, nincs ma semmire pénz. Ám itt a példa: ha jó a cél, nem szűkmarkú a bank sem. Csak egy kell ^hhez: okos cél, s garanciák. — Egész tevékenységünk alapja, hogy a kockázat mel­lett a másik oldalon a teljes biztonságra törekszünk. Vég­telen jó és korrekt partneri kapcsolatunk van a miskolci VASVIÉL-lel, a győri FER- ROVILL-lel, a szegedi Vidi- ával, a szegedi és hódmező­vásárhelyi szövetkezetekkel, a Szatmár Bútorgyárral. A pontos piaci ismeret, a part­neri kapcsolat és a korrekt­ség — ez a siker titka. Ha ez titok — fejezi be gondo­latmenetét Dojcsák Viktor. Á követelmények szerint A mándoki szövetkezetben tudják: úgy kell biztosítani a minőséget, mint eddig. Egy darabot nem kaptak vissza gyártmányaikból. A határ­időt tartani kell, mégpedig percre, a szerződés szerint. Készen kell állni arra, hogy ha kell, két-három hét alatt átálljanak olyan termékre, amit a piac követel. Mindezt úgy, hogy a szövetkezet nye­reséges legyen, állja a ver­senyt. — Nézzünk egy kis gazda­ságtant — mondja Dojcsák, s érthető lesz, hogy nincsen lehetetlenség, legfeljebb te­hetetlenség. Mi 240 fővel a múlt évben termeltünk 45 milliót. Az árváltozások ter­mékeink esetében lefelé mó­dosították az árakat. Mégis, az idén 47 miliőt termelünk, s a tavalyi 12 százalékos nye­reségkulcs az idén csak nyolc. Mégse érdemes sírni. A dolgozók bérét 3—4 szá­zalékkal tudjuk emelni, a szociális fejlesztések előtt sincs akadály. Igaz, a fejlesz­tési alap kisebb, de a jelen­legi gyártmánystruktúrához a. jelenlegi körülmények jók. A szövetkezetben nem a kiskapukat, hanem a nagy lehetőségeket keresik. A tel­jesítménybérezés bevezetése a füstcsőüzemben, kiterjesztése más részlegekre, a termelést növeli. Ésszerű takarékossá­gi intézkedések szabályozzák az anyag- és energiagazdál­kodást. Szállításaikat úgy szervezik, hogy sehonnan nincs üres visszfuvar. Ez mind-mind sűrű krajcár, ami az év végi mérlegbe té­ve ugyancsak jócskán nyom. A szolid haszonért — Nem kétséges — így a főkönyvelő —, ma nem köny- nyű gazdálkodni. A biztonsá­gos termelésre és a szolid haszonra kell építeni. Nincs ellentmondás a népgazdasági és a csoportérdek között. Sa­ját példánk bizonyítja, hogy az eredményesség megvan, de csak akkor, ha nemcsak hangoztatjuk az elveket, de alkalmazzuk is azokat. A mándoki szövetkezet a hétköznapokhoz szükséges, nélkülözhetetlen termékeket gyárt. Megtalálta a magyar ipari, termelési struktúrában azt a helyet, ami nagyságá­hoz, lehetőségéhez mérten megilleti. A szinkron példás. Az eredmény dettó. Okulhat belőle mindenki, aki ma még tévelyeg az új módi gaz­dálkodás nem is olyan átte­kinthetetlen rengetegében. Bürget Lajos Előjel mm ásenyka, kiszórtam MWM a sót... De nem w fogunk veszekedni, igaz? — Mért kellene vesze­kednünk? Hát olyan há- zsártos perszóna vagyok én? — No, ami azt illeti, szelíd galamb se vagy ... — Tudod, mit — erről jobb, ha nem beszélünk! És csavard lejjebb azt a rádiót, nem hallani egy szót sem! — Ne ordíts, nem va­gyok süket... — Nem én ordítok — a rádió... — Na, ebből elég. Ma­gadat néznéd meg inkább! — Hát, tudod.,. Ha rosszul nézek ki, az csak miattatok van. Csak já­rok utánatok, majd kite­szem a lelkem, annyi időm sincs, hogy a tükör­be nézzek! — Fogjanak meg! Ha kevesebbet pletykálnál azon a rohadt telefonon, időmilliomos lennél! — Igen? ... Te mondod ezt, aki a fél életét a té­vé előtt tölti?! Kész! Ele­gem van belőled! Élvá- lok! Gennagyij Szemar Ford. Antal Miklós Zöldségféle a lápról öt év „hagyomány"

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents