Kelet-Magyarország, 1980. július (40. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-06 / 157. szám

1980. július 6. KELET-MAGYARORSZÄG 3 Gyors fejlődés Szabolcsban Dr. Medve László miniszterhelyettes nyilatkozata Az egészségügy időszerű kérdései sosem egyszerűen kormányzati vagy szervezési ügyek. Minden embert közel­ről érintenek, nemcsak egész­séget, de hangulatot is befo­lyásolnak.' Politikai kérdéssé magasul ezáltal. Ezért is ér­demes tudni, hogy mit mond a jelenről és a jövőről az il­letékes. Lapunknak dr. Med­ve László egészségügyi mi­niszterhelyettes nyilatkozott Nyíregyházán. Mondandója általános érvénye mellett me­gyénk viszonyaiból indult ki. — Az elmúlt esztendőkben a magyar egészségügy fejlő­dése gyors ütemű volt. Ezen belül is a leggyorsabb válto­zások Szabolcs-Szatmárban történtek, örvendetes, hogy mind a személyi, mind a tár­gyi feltételek javultak. Az egészségügynek azonban vál­tozatlanul a legtöbb gondot adó területe maradt az alap­ellátás. Nem becsülöm le a klinikusokat, kórházban dol­gozókat, de tagadhatatlan, az ő dolguk sok tekintetben könnyebb. Ha kell, négy-öt orvos konzíliuma azonnal összehívható, ez egyszerűsíti a döntést. De a körzetben dol­gozónak minden felelősség a vállán van. Döntenie kell egészségről, betegségről, kór­házba utalásról, táppénzről és így tovább. Szerintem ez a legszebb, legmagasztosabb gyógyítási terület. Sajnos, a társadalom a presztízsvizsgá­latok tanúsága szerint más­ként rangsorol. Legfelülre te­szik a klinikust, a kórházi or­vost, aztán a sor végére ke­rül a körzeti orvos. Ezen is változtatni kell. Mégpedig úgy, hogy a körzetekbep dol- gpzok- szakmai.,, képzettségét növelni kell, a tárgyi feltéte­leket alkalmassá tenni a fel­adatokra. Minden olyan eset­ben, amikor a gyógyulásig meg tud kapni valaki a kör­zetben mindent, ott kapja meg, ne küldözgessék a bete­get. Világos, ehhez jó rende­lő, jó felszerelés és igazi, hi­vatástudó orvos kell. — A következő terület, melyről szólni szeretnék: a szervezés. Az integráció már eddig is szép eredményeket hozott, bár hozzáteszem, ko­rántsem lezárt folyamatról van szó. De fontos, hogy ki­alakult a kórház-rendelő­alapellátás rendje, ami min­denképpen a szakmai színvo­nal emelkedését hozza magá­igen átgondolt munkát kíván az egészségügyiektől, de nem mellőzhető a szülők nagy fe­lelőssége sem. — Nem kétséges, a felada­tokhoz orvosokra, egészség- ügyiekre van szükség. Nem volna jó, ha a számszerűsé­gek fejlődésével egy időben ne szentelnénk nagy figyelmet a minőségre. Szabolcs-Szatmár­ban nagyon jól oldották meg a gondokat. Az, hogy lakással várják a végzőket, hogy jó feltételeket kínálnak, azt is eredményezte, hogy választ­hattak, a legjobbakat fogad­hatták a már régebben gya­korlók közül is. így teremtő­dött iskola a megyei kórház­ban egy-egy orvos körül, jöt­tek létre már tekintélyt köve­telő és parancsoló teamek. — Biztos, a hiányzó orvo­sok száma még nagy. Főleg a fogorvosi ellátás mondható igen rossznak:- -Az egészség*, ügyi kormányzat éppen ezért: létesített fogorvosképzést Debrecenben is, hogy ez a te­rület is hamarabb juthasson szakemberhez. Igaz, jó né­hány év kell ahhoz, hogy a mai áldatlan állapot meg­szűnjék, de a jó, két műszakos szervezés segíthet, s hozzájá­rul ahhoz, hogy az igen drága fogorvosi munkahelyet éssze­rűen kihasználhassák. Más területen is van hiány. Tu­dom, itt is felvetődött; hogy a nyugdíjasok munkalehetősé­gét miért korlátozzuk. Hivat­koztak arra: ez néha fontos szakterületek működését gá­tolja. Annyit mondhatok: hi­ányszakmák, ellátatlanság esetében a miniszter elvtárs minden esetben megadja a felmentést, csak kérni kell. A korlátozás indokolatlan eseteknek, esetleg visszaélé­seknek akar gátat vetni. Ter­mészetesen nem cél, hogy egy-egy területen a gyógyító munkát hátráltassuk. — Beszélgetésünkkor emlí­tette, hogy a szakdolgozók nagyobb társadalmi megbe­csülése is hozzájárulna a lét­számgondok mérsékléséhez. Tudom, arról van szó: miért nem szakmunkás az a való­ban szakdolgozó, aki a beteg­ágy mellett dolgozik, mond­juk két műszakban. Említik itt a boltost, a gépkocsiveze­tőt, aki szintén nem effektive termelő, mégis a szakmunkás státusával rendelkezik. Ügy hiszem, itt nem elsősorban a címről van szó, hanem azok­ról a jogokról, amelyek a munkást megilletik. Ez nem bér, nem egy sor kedvez­mény, hanem két, tagadhatat­lanul fontos kérdés: az egyik a lakás, a másik gyermekük egyetemi felvétele. Tudomá­som szerint ezzel a kérdéssel a szakszervezet is foglalkozni fog, az biztos, ez politikai döntést kíván. — A következő időben min­den intézkedés mellett fon­tosnak tartjuk azt is, hogy az orvosok munkáját minősít­sük. Itt elsősorban az objek- tivizálható dolgokra gondo­lok. Hiba lenne, ha olyan dol­gokat is mérni akarnánk, ami mérhetetlen. De az sem jó, ha valaki a „jó orvos”, de alapvető kötelességeit tekint­ve laza, hanyag. Természete­sen az Sem kívánatos,„ha va­laki csak pontos hivatalnok, s emberi kapcsolata a beteg­gel nincsen. Ebben a megyé­ben megkezdték ezt a minő­sítést, országosan is be fogjuk vezetni, azzal a céllal, hogy az a megelőző, gyógyító mun­kát szolgálja, s hű képet ad­jon a kórházban dolgozóról éppúgy, mint- a körzeti „ or­vosról. Hangsúlyozom, az or­vos tartása, etikája ebben a minősítésben döntő tényező lesz. — Ez a néhány fontos kér­dés, ami tulajdonképpen meg­alapozza a következő ötéves tervben a teendőket. Tudom, hogy amint eddig is, Sza­bolcs-Szatmárban is folytató­dik az a fejlődés, amely a nö­vekvő igények és a lehetősé­gek közelítését szolgálja, s a javuló körülmények a felelős egészségügyiekkel hozzájárul­nak a megye társadalma lelki és fizikai állapotának magas szintű gondozásához — fejez­te be nyilatkozatát dr. Medve László egészségügyi minisz- teThelyettes. Bürget Lajos Készül a szövet A Magyar Posztógyár nagykállói gyárában az elmúlt év első felében 203 tonna fonalat készí­tettek. Idén 255 tonnát termelnek. Kiemelkedő eredményeiket moder­nebb technológiák be­vezetésével, a termelé­kenység növelésével ér­ték el. Képünkön: a szö­vődében Bécsi Sándor- né a VOR részére készít a fonalból „Képi” szol vetet. (Gaál Béla felvi­tele) ÚJ ÚTON A VSZM Világszínvonalon termelni Tavaly új gyártmánnyal lé- pet színre a VSZM kisvárdai gyára. Fékbetéteket készíte­nek. Hozzá kell azonban ten­ni: önmagában nem az áru az új, hiszen fékbetét ko­rábban iáJ ^kikerült a gyár­ból de amihez 1979-ben lát­tak hozzá, eddig ismeretlen követelményeket állított a gyár elé. Egy kis történelem Mezősi Dezső a gyár igaz­gatója szerint visszapillantás nélkül, nehezen mérhető a változás fontossága. — Fékbetétgyártás 1950 kö­rül kezdődött Magyarországon, de csak egy évtized múltán nőtt a jelentősége; a növekvő járműpark kívánta így. A múlt tehát nem nagy, lé­nyegében húsz évre tekint­hetünk vissza. Á százéves tapasztalat te­hát ott volt, fékbetétgyártás­ra azonban itt is szükség lett. A VSZM fővárosi központjá­ban a fejlesztőknek, kuta­tóknak sikerült is olyan szer­számokat, anyagösszetételeket kikísérletezniük, melyek a hazai igényeket kiválóan ki­elégítették, de a piacokon va­ló versenyképességhez ez ke­vésnek bizonyult. — Egy-egy fékbetéttípus ki- fejlesztése — fejtegeti az igazgató — éveket vesz igény­be. Drága és lassú folyamat ez. Érthető tehát, hogy meg­erősödött a változtatás igé­!q 6S nye. '— Műszaki tudást kellett vásárolnunk — folytatja Me­zősi Dezső. — Az angol „DIL” cégben, egy patinás, nagy hírű vállalatban leltünk jó partnerre. Ök adták a tech­nológiát, és adják tíz éven át az újdonságokat, a fejleszté­si eredményeket, mi pedig áruval fizetünk ezért. A gyár­tást tavaly kezdtük meg, és az indulás sikerét bizonyítja, hogy az angolok a saját már­kanevük alatt hozzák forga­lomba a kisvárdai fékbeté­teket. Ez azt igazolja, hogy a kényes minőségi követel­ményeknek is megfelelünk. Kötelezettségeinknek határ­időre teszünk eleget. Ez így elmondva, egyszerű­nek tűnhet. Csakhogy ehhez, feltételek is kellettek. Gép és ember, és a megértetése an­nak, hogy ami korábban jó volt, már nem lehet az. A követelmények ugyanis, valóban nagyok. — A cél, mint erről szó esett — mondja Váradi Sán­dor fejlesztő technológus —, betörni a világpiacra. De eh­hez, a korábbinál sokkal pon­tosabban kell dolgozni, mert á belföldi minőség nem ele­gendő. A felületek meg­munkálása figyelmet kíván, századmilliméteres pontosság szükséges. Az anyagokat grammra és nem dekára kell kimérni. Elég egy rossz ke­verés, és több mázsa anyag megy veszendőbe. Egy hibás gépbeállítás sok száz selejet hozhat. Munkások, megbízólevéllel — Először furcsának tűn­het — vélekedik Tátrai Ist­ván üzemvezető —, hogy látszólag apró hiba miatt is selejtnek számíthat egy fék­betét. Elég, ha a betétekre nyomott, információt tartal­mazó pecsét, nem a megje­lölt helyre kerül. Pedig emiatt, még kifogástalanul működhet a fék. De nem volt nehéz belátni: nem öncélúak a követelmények, hiszen enél- kül a munka más fázisaiban sem lehet a maximális pon­tosságot kívánni. Hogy megfelelőek legye­nek az emberek, akiknek bi­zony meglehetősen nehéz volt az átállás, sokat tettek. Tanfolyamokat szerveztek, szakmunkásokat képeznek. De, ami talán a legfontosabb, a kiválasztott legjobbakat megbízólevéllel látták el, melyben a dolgozók a kiemelt megbecsülés fejében, kiemel­kedő munkára kötelezik ma­gukat. A megbízás vissza is vonható. — Igaz, új dolog ez — fűzi tovább a szót Tátrai István —, visszavonásra még nem volt szükség, de a korábbi munka alapján sem kellett volna ezzel büntetni senkit. Ez csak a kezdet-— Az elején járunk csak — fejtegeti Juhász László, a ki­készítő üzem vezetője. — Negyedévenként két-három hetes ciklusokban gyártjuk az új típust, ennyi idő alatt, 14 ezer darabot készítünk el. De jövőre, terveink szerint, mitegy hétszeresére nő a ter­melés, mert az Ikarus, a „Rá­ba” is beépítik majd ezeket a tőkés országokba exportá­landó járművekbe. Termé­szetesen szükség van a to­vábbi technológiai, műszaki fejlesztésre, hiszen Angliá­ban teljesen zárt rendszer­ben és sokszor jobb berende­zéseken készítik a fékbetéte­ket. Ezek a kérdések záros határidőn belül megoldód­nak. borlakók és ha nem akarnák, akkor is megjegyeznék eze­ket a kifejezéseket. A szovjet csoportot Lidia Ragyionovna Bolotyina, a moszkvai Lenin pedagógiai főiskola \tanára vezeti. Már másodszor jött Nyíregyházá­ra ebben a funkcióban. nyelvűséget, hiszen a felke­léstől a takaródóig együtt ta­nulnak, beszélgetnek, spor­tolnak a trojkák. A moszkvai egyetemisták és a vlagyimiri főiskolások már hetekkel az utazás előtt készültek „hazánkból”, ta­nulmányozták a magyar kul­A TROJKA val. Tagadhatatlan, sok or­vostól ez többletmunkát kí­ván meg, de éppen o szakor­vosok belépése a gyógyítás egész folyamatába minőségi változásokat eredményez. Ezen a téren Szabolcs-Szat­márban is sok sikerről be­szélhetünk, de sok még a ki­használatlan lehetőség is. — Kiemelten szeretnék szólni az anya- és csecsemő­védelemről is. Tudom, hogy ebben a megyében különösen nagy volt a népesedési robba­nás, s fontos kérdés a csecse­mőhalandóság is. Szeretném megjegyezni — s itt éppen Semmelweis szelleméről van szó —, hogy az anya- és cse­csemővédelem a korszerű fel­fogás szerint nem merül ki az anya vagy az újszülött egysze­rű ellenőrzésében. A lényeg: már csecsemőkorban úgy kell tekinteni a leánygyermeket, mint jövendő anyát, s egész életében fel kell készíteni a kettős hivatásra: az anyaság­ra és a munkára. Égetően fontos társadalmi kérdés ez, H etedszer húzták fel a sarló-kalapácsos szov­jet és a piros-fehér-zöld magyar zászlót a nyíregyhá­zi Münnich Ferenc Kollégi- gium bejáratánál. Az egész ország középiskolásai vetél­kednek, sokan szeretnének eljutni az egyhónapos orosz nyelvi táborba. Szabolcs me­gyén kívül Borsod, Hajdú, Heves, Szolnok, Békés is el­küldte a legjobb másodikos gimnazistákat és szakközép- iskolásokat. Néhány napja rendezkedett be az ötven szovjet főiskolás és a száz magyar diák. — Ennek ellenére úgy érez­zük, minha már régen itt lennénk — mondja a fehér- gyarmati Mika Ilona. — A moszkvai és a' vlagyimiri fi­atalok néhány nappal előt­tünk érkeztek és már barát­ságos környezetet varázsol­tak nekünk a kollégiumba. Ez azt jelenti, hogy a tár­salgót, a tantermeket — amelyeket a csoportos foglal­kozásokra használnak —, az ebédlőt, a tanári szobákat, az elsősegélynyújtó helyet, a bejárati ajtót orosz nyelvű felirattal díszítették, így lép- ten-nyomon ezt látják a tá­— Szinte látványosnak is nevezhetjük azt a fejlődést, amelyet a magyar diákok az idegen nyelv elsajátításában a tábor keretei közt elérnek. Két éve tapasztaltam először, milyen eredmény az is, ha öt­ven szovjet hallgató segítsé­gével anyanyelvi környeze­tet teremtünk itt a legjob­baknak. A diákok háromágyas szo­bákban helyezkedtek el, ami nemcsak kényelmet jelent nekik, hanem a háromfős ta­nulócsoportok, az úgyneve­zett trojkák is önállóan lak­nak. Ezért igen könnyű ért vényesíteni a teljes idegen­túrát, zenét, irodalmat, sőt olimpia lévén a sportot is. A szőke hajú moszkvai fia­talember, Fjodor Sztyepanov már korábban érdeklődött a magyar nyelv iránt. Nem egészen véletlen, csuvas szár­mazású, ami igen közel esik a magyar őshazához. — Magyar—orosz tolmácso­kat kerestek az olimpia elő­készítésénél, s ekkor határoz­tam el a tanulást. Sajnos, las­sabban megy, mint gondol­tam. így aztán, ha tolmácsol­ni nem is fogok, nagy öröm­mel jöttem, most másodszor Nyíregyházára. A nyelvgya­korlás nekem is jól jön ma­gyarból ... Nyári szünetben igen el­lentmondásosnak tűnik, hogy a táborlakók szigorú napi­rend szerint élnek, minden­nap több foglalkozáson vesz­nek részt, esténként pedig va­lamilyen műsoros előadást szerveznek. S közben folya­matosan vezetik élményeik­ről a naplót, természetesen oroszul. — Egyáltalán nem tűnik ez szigorúságnak — véli a szol­noki Erdei Zoltán. — Annyi programunk van, hogy nincs időnk elfáradni se. És az es­ti programok kárpótolnak mindenért... Helyeslőén bólogatnak a magyar és a szovjet fiata­lok is. Zoli tényleg megér­demli a dicséretet: az ismer­kedési esten olyan parádés tánccal szórakoztatta a kö­zönséget, hogy hivatásos né­pi táncosnak hitték. Valójá­ban a szolnoki Tisza néptánc­együttes tagja, de most az oroszra helyezi a hangsúlyt, mert moszkvai külkereske­delmi főiskolára készül... T. K. Rekonstrukciót is tervezünk, ez azonban, várat még ma­gára. Egy biztos: eredmé­nyeink eddig is jók. A VSZM gyárai közül kiemelkedően a legtöbb nyereséget állítjuk már ma is elő. Csak a példa kedvéért említem: tized ak­kora területen ötször annyi alapanyagot termelünk, mint Budapesten. Kisvárdán csereszavatos kivitelben dolgoznak. Azt je­lenti ez, hogy a fékbetéteket minden további igazítás nél­kül azonnal szerelni lehet. Hazai felhasználásban ez az igény még, ismeretlen. Ügy vélik, idővel ezen is változ­tatni tudnak, hiszen csakis Kisvárdán gyártanak Ma­gyarországon fékbetéteket. Azonban egy nagyon fontos összefüggésre, a gyár veze­tői még felhívták a figyel­met. — Azok a követelmények, az a pontosság, lelkiismere­tesség, ami most az újdon­ság gyártóit jellemzi, előbb- utóbb, a gyár egészére ki fog hatni, más termékek készí­tését is előre lendíteni. A licenc vásárlása önmagá­ban is nagy dolog volt. De, ha ilyen hatása is lesz, akkor szép jövő várhat a gyárra. Speidl Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents