Kelet-Magyarország, 1980. július (40. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-04 / 155. szám

1980. július 4. KELET-M AGYARORSZÁG 3 Településpolitika □ z utóbbi években a közigazgatási koncentráció, az ipartelepítés és -fejlesztés hatására a községek nagy részének fejlődése meggyorsult. Megválto­zott a falusi lakosság foglalkoztatási szerkezete, növeke­dett az iparban dolgozók száma. Kedvező folyamat ment végbe a lakosság tudati viszonyaiban. Erősödött a szo­cialista tulajdonhoz való kötődés, fokozódott a közéleti aktivitás. Ennek következtében a községekben összessé­gében kedvezőbb feltételek alakultak ki a politikai mun­kához. A községi pártszervezetek irányítói ezeknek a válto­zásoknak és jól igazodnak az új körülményekhez és kö­vetelményekhez is. Az elmúlt években a korábbiaknál is nagyobb figyelmet fordítottak a községpolitikára, a tele­pülésfejlesztésre, amelynek megvalósításában egyre na­gyobb önállósággal, felelősséggel vesznek részt. A reális településpolitikai célok megfogalmazása szám­talan tényező gondos figyelembevételével alakítható ki. Jó tudni azt, hogy egyes helyeken ma már természetes a jó ivóvíz, másutt megoldott a gyermekintézményi ellá­tottság, jó néhány helyen korszerű úthálózattal is büsz­kélkedhetnek. Természetesen e községekben is jelen van­nak az életszínvonal emelkedésével és az életmód válto­zásával kapcsolatos új lakossági igények. Az elkövetke­zendő időszakban nagy fontossága van annak is, hogy a községi pártszervezetek a különben reális igényeket szi­gorúan rangsorolják. Mindenekelőtt abban a vonatkozás­ban, hogy a településpolitikai célkitűzésekhez megfelelő anyagi fedezettel rendelkezzenek. Ehhez tartozik még az is, hogy a községi pártszervek irányításával a társadalmi és tömegszervezetek, a tanács, a községekben lévő gaz­dasági egységek és intézmények megnyerjék tagságukat, dolgozóikat, a községben lakók mind szélesebb körét a községfejlesztési elképzelésekben való aktív részvételre. Ebben a munkában jól bevált tapasztalat a településpoli­tika nyilvánosságának biztosítása. Elengedhetetlen, hogy a község lakossága jól ismerje a településfejlesztést szol­gáló tervet, a lakossági szükségleteket és a fejlesztési le­hetőségeket is. Ennek érdekében hasznos gyakorlat a falu­gyűlésekre, tanácstagi beszámolókra írásos tájékoztatók kiadása a résztvevőknek, melyben értékelik a település- fejlesztés eredményeit, tapasztalatait és ismertetik a VI. ötéves tervre vonatkozó előzetes saját elképzeléseket, je­lezve a megoldás lehetséges változatait. Mindez hozzájá­rulhat az együttes gondolkodáshoz, a reális igények ki­alakításához. A XII. pártkongresszust megelőző alapszervezeti tag­gyűlések, pártértekezletek, a falugyűlések, az országgyű­lési és tanácstagi jelölő gyűlések jó lehetőséget biztosí­tottak ahhoz, hogy az elmúlt öt év eredményeit, prob­lémáit elemezve, szót váltsunk a lakosság szélesebb réte­geivel az országos és helyi gondokról, tervekről, felada­tokról. Ezt a kedvező alkotó, politikai légkört megőrizve és továbbfejlesztve a végrehajtásban, az együttes cselek­vésben kell kamatoztatni a pártszervezeteknek. Csak az országgyűlési képviselői és tanácstagi jelölő gyűléseken, több tíz ezer közérdekű bejelentés és javaslat hangzott el. -Ezek. egy. ;része természetesen nem új keletű, mivel ko- fSÜbäh különböző fórúMokofráá megfogalmazódtak. Most az a legfontosabb feladat, hogy a pártszervezetek a Ha­zafias Népfront községi bizottságaival, a tanácsokkal együttműködve dolgozzák fel és rangsorolják az észrevé­teleket, a tennivalókat. Mindenekelőtt azokra a feladatok­ra összpontosítsák az anyagiakat, szervezzék a társadalmi munkát, összefogást, amelyek megoldását semmiképpen nem lehet halasztani. A rövid időn belül történő meg­valósításnak természetesen határt szabnak az anyagi le­hetőségek is. Hasznos gyakorlattá vált, hogy a települé­sek gondjainak egy részét, szerényebb anyagi ráfordítás mellett a lakosság mozgósításával ellentételezik és a na­gyobb beruházást igénylő feladatok megoldását hosszabb távra tervezik. A településpolitika — településfejlesztés — nem vá­lasztható el az általános politikától és annak részét ké­pező gazdaságpolitikától. Mindenhol fel kell készülni ar­ra, hogy a fejlesztési célok a tervezettnél lassabban való­sulnak meg, esetenként, helyenként feszültségek is kelet­kezhetnek. Előtérbe kell helyezni az olcsóbb, a meglévő eszközök hatékonyabb felhasználását igénylő megoldáso­kat és fokozottabb mértékben kell támaszkodni a helyi erőforrásokra, a társadalmi összefogásra. Erre is szám­talan jó példa van a gyakorlatban. A jelen időszakban fontos teendő az is, hogy a pártszervezetek ösztönözzék a HNF bizottságait, a tanácsokat, a tömegszervezeteket a közérdekű javaslatok érdemi feldolgozására. Minden észrevételre válaszoljanak, adjanak magyarázatot a tel­jesíthetetlen kérésekről is. Tapasztalataink szerint a la­kosság többsége nemcsak tudomásul veszi, hanem meg is érti azt, hogy egyik, vagy másik javaslat miért nem való­sulhat meg. □ településpolitikai, településfejlesztési feladatok megvalósítása számtalan módszerrel történik. Ezek megoldására nincs egységes recept, minden­hol alkalmazható séma. Ugyanakkor vannak olyan jól alkalmazható tapasztalatok, amelyek máshol is felhasz­nálhatók. Az egyik legfontosabb feladata a pártszerveze­teknek az állandó és folyamatos kapcsolat kialakítása és tartása a társadalmi és tömegszervezetekkel, a tanácsok­kal, a lakossággal. A tennivalók egyeztetése, vitára bocsá­tása már a munkatervek készítésének időszakában tör­ténjen meg. A községi pártszervek tegyenek ajánlásokat a tanácsok, tömegszervezetek részére. A közösen elhatá­rozott feladatok megoldását időközönként értékeljék, el­lenőrizzék. Éljenek a jól végzett munka elismerésével, és ha szükséges, a felelősségre vonással is. Helyes, ha a köz­ségi tanácsok éves településfejlesztési tervet készítenek. Ösztönözzék a tanácsi vezetőket, testületeket a környező községekkel való kapcsolatfelvételre, tapasztalatcserére, mivel közös erővel, együttesén több települést érintő gon­dot közösen eredményesebben tudnak megoldani. Pl.: el­látás, szolgáltatás javítása, iskolakörzetesítés stb. Örömmel tapasztalható, hogy a lakosság által végzett önkéntes munka forintban kifejezett értéke évről évre növekszik. Ez nem egyszerűen csak gazdasági kérdés, de olyan közösségi magatartás is, amelynek révén az egyén alakítójává válik a településpolitikának, hasznos tagjá­vá lesz a helyi közösségnek. A községfejlesztés érdeké­ben végzett társadalmi munka megsokszorozhatja a lehe­tőségeket, az eredményeket. Mindez nem csupán kézzelfoghatóvá teszi a párt po­litikáját, hanem egyúttal alkalmat teremt a közéletben való aktív részvételre és ezzel is szolgálja a kedvezőbb lakóhelyi viszonyok formálását. Lakosi Kálmán KE VÁRAKOZZÉK! Jön az ügyfél- Asszonyok az ablak mögött Van munka bőven Gyakorta találkozunk ve­lük: kissé rosszmájúan azt is mondhatnók, hogy nem mindig örömmel látjuk arcu­kat az üvegablak mögött — ki az ugyanis, aki repesve fi­zeti be pénzét (ha az tartozás) az OTP-be. Nők, akik közül nem egynek több pénz fordul meg egy nap alatt a kezében, ■mint legtöbbünknek egész életében. Minden egyezzen... — Nekem már olyan a pénz, amikor a pénztárban ülök, mint másnak egy darab papír. Nem izgat, hogy meny­nyi, csak az: minden egyez­zen ... Persze — mosolyog Antal Sándorné, a mátészal­kai OTP-fiók fiatal pénztáro­sa — amikor kilépek a mun­kahelyemről, számomra is pénzzé válik a papírbankó. 1973-tól dolgozik itt a fia­talasszony, előtte Fehérgyar­maton volt. Nagyszekeresi születésű, s a gyarmati köz- gazdasági szakközépiskolában érettségizett. — Érettségi után nem volt különösebb elképzelésem. Munkahelyet kerestem: be­mentem az OTP-hez — ha­marosan munkához is lát­hattam. Ez 1971-ben volt. Az­tán férjhez mentem, s Máté­szalkára kerültünk — a fér­jem felszolgáló, s most jár az egységvezetői iskolára. Én is tanultam, most májusban vizsgáztam. Szeretem a mun­kámat, ezért vágtam bele: az OTP-s munka valamennyi üz­letágából szakvizsgát tettem. A férjem a szakdolgozatát készítette, úgyhogy volt pár vitánk esténként otthon: ki használja a számológé­pet ?... Az OTP-kirendeltség egyik sarkában ülünk, s beszélge­tünk. Antalné szeme ritkán időzik itt, inkább a pénztárat figyeli. Megáll két ügyfél a kis ablak előtt, a pénztáros felugrik. — Ne haragudjon, de ... nem szeretem, ha miattám várakoznak az ügyfelek ... „Nem örült neki..." Amint visszatér, elmondja: — Sokszor a bejáratig áll a sor. De érdekes, az ügyfelek TÓTH SÁNDORNÉ ANTAL SÁNDORNÉ közül a legtöbben türelmesek, s ha az ablakhoz érnek, nem panaszkodnak — inkább saj­nálkozva szólnak hozzám. Látják, hogy számomra nincs megállás ilyenkor. Persze vannak csöndesebb napok is, olyankor jut pár perc némi beszélgetésre is ... Sok az is­merős: arcról vagy személye­sen. Nem vagyunk nagy vá­ros — mi itt csaknem min­dent tudunk a hozzánk járók­ról ... — Mit szól a'férje ahhoz, hogy pénztáros? Nagy felelős­séggel járó munka! — Eleinte, hogy őszinte le­gyek, nem örült neki. De az­tán belenyugodott, s ma, ha úgy jön ki a lépés, ő van a gyerekkel is, ha az beteg. Tudja, hogy innen nehéz hir­telen kimaradni a munkából — át kell adni mindent a he­lyettesnek ... Tóth Sándorné a mátészal­kai Állami Biztosító-fiók dol­gozója — tőszomszédja a munkahelye Antalnénak. — 1973-tól dolgozom itt. Előtte Nagykállóban voltam, a tanácsnál — adóügynél. A pénzügyi munka nem új szá­momra, már csak azért sem, mert ez a végzettségem. A férjem hasonlóképpen pénz­ügyi szakember, főkönyvelő a vajai tsz-ben. Így kerültünk erre a vidékre. Most itt, a biztosítónál a mezőgazdasági nagyüzemi díjakat kezelem: a járás tsz-einek biztosítása­it. Tóthné a biztosító egyik szocialista brigádjának veze­tője: 1976-ban alakultak, s 14-en vannak. Úgynevezett komplexbrigád. — A brigádban vannak üz­leti és ügyviteli dolgozók egy­aránt — azaz: biztosítási üz­letkötők és az itt, bent dolgo­zók. Van ám munka bőven, terveink elég feszítettek... Az én területemen például júniusig van a nagy munka, ekkor zárul a biztosítások időszaka. Aztán az év végén az állatbiztosítások végelszá­molása. Máskor viszont min­dig akad más jellegű teendő. Az az igazság, hogy ha nem akadna, keresnék magamnak. Nem szeretek tétlenül ülni... Meg aztán: szeretem a számo­kat, örömmel dolgozom velük. Sokszor segítek a fiataloknak: a hibakeresésben szinte hato­dik érzékszervem van ... Persze, ennyi év után nem is csoda. Érdeklődő a pult mögött Amikor a családról érdek­lődöm, büszkén meséli: na­gyobbik fia érettségi előtt áll. Budapesten tanul, a zenész tiszthelyettesképző szakkö­zépiskolában. Április 4-én ott menetelt a budapesti szem­lén: a kisdobosok századának egyik sorparancsnoka volt. Visszaül helyére, a pult mö­gé, ügyfelek sorjáznak előtte, s ő udvariasan keresi a meg­felelő kartont, eligazítja az érdeklődőt. A tágas terem halkan zsong, a lányok-asszo- nyok munkájuk fölé hajol­nak, s akkor emelik föl fejü­ket, ha a pult mögül érdeklő­dő hangot hallanak, (tgy) Megspórolt energia AZ ORSZÁGBAN ELSŐ­NEK kezdeményezett ener­giatakarékossági versenyt a Tiszántúl egy megawatt villamos terhelést elérő, ki­emelt ipari fogyasztóknak a Körzeti Energiafelügye­let. Az immár egy évtize­de tartó verseny célja, hogy az új gazdasági követelmé­nyeknek megfelelően, az energetikusok munkájában jobban érvényesüljön a gaz­daságosság, illetve a haté­konyság. A tizennégy válla­lattal indult, ma már 33 versenyzőt mozgósító vál­lalkozást évről évre na­gyobb eredmények jelzik. A verseny elmúlt évi eredményeinek értékelése alapján amíg az érintett üzemek nettó termelési ér­téke 1,82 százalékkal emel­kedett, addig a villamos- energia-fogyasztásuk csak 1,77 százalékkal nőtt, a hő­energia-felhasználás pedig 3,92 százalékkal csökkent. A versenyző vállalatok az elmúlt évben végső socon 303 megawatt óra villamos energiáit és 18 700 tonna fű­tőolajat takarították meg saját maguknak — a nép­gazdaságnak. Az elmúlt napokban érté­kelt tiszántúli energiagaz­dálkodási munkaverseny Szabolcs-Szatmár megyei eredményeket is hozott. Második helyezést ért el a villamos-tel jesítménygaz- dálkodásban a Nyíregyházi Konzervgyár energetikusi kollektívája. A villamos- energia-vételezésben a leg­kisebb egységárat a tisza- vasvári Alkaloida Gyógy­szer Vegyészeti Gyár érte el. A VERSENY RÉSZTVE­VŐI eredményeiket a vil­lamos energia és gáz szolgál­tatási szerződésekben lekö­tött értékek gondos megvá­lasztásával, kihasználásá­val érték el. Csökkentették a csúcsidei igényeket, nö­velték az éjszakai felhasz­nálást, javították a villa­mos fázistényezőket. Csök­kentették a villamos- és hő­energia-veszteségeket, meg­szüntették a túlzott megvi­lágítást, fokozottabban fel­használták a hulladék ener­giát és a hulladék energia- hordozókat. A tiszántúli energiatakarékossági ver­senyt a megyei MTESZ-ek és a Magyar Elektrotechni­kai Egyesületek helyi szer­vezetei segítségével a Kör­zeti Energiafelügyelet ebben az évben is megrendezte. 4 Bolond Igazságot vett magának a piacon. Szerencsés vásár volt: három ostoba kérdésért kap­ta, de még abból is vissza­kapott három nyaklevest. Fogta az Igazságot és haza­ment. Könnyű azt mondani, hogy hazament, hanem meg­tenni ... Nem is olyan köny- nyű az Igazsággal járni. Aki megpróbálta, az tudja csak igazán. Bizony nehéz. Fölka­paszkodni rá nem ~lehet, aki meg magára veszi, az bizony lassan jár. Vonszolta a Bolond a ma­ga Igazát, bajlódott vele. Nem volt szíve otthagyni, hisz mégiscsak megfizetett érte. Alig élt, mire hazavergő­dött. — Hol kujtorogtál, te Bo­lond? — esett neki a felesé­ge. Elmondott neki mindent a Bolond, úgy ahogy volt, csak azt nem tudta megmondani, hogy minek neki az Igazság. Ött hevert az Igazság az utca közepén, nem fért be egyik kapun sem. A Bolond meghányta-vetette a felesé­gével, hogy mi legyen vele, mire lehetne használni a ház körül. Gondoltak erre, gondoltak arra, de nem jutottak sem­mire. Még helyet sem talál­nának neki. Mit csináljanak, nincs helye az Igazságnak? — Menj! — mondta a Bo­londnak a felesége —, és add el az Igazságot. Csak ne tartsd magasra az árat, örülj, ha valamit is adnak érte! Hisz örömünk úgyse sok ván belőle. Elvergődött a Bolond a pi­acra. Jól látható helyen állt ki, kiabálni kezdett: — Igazság! Igazság! Igaz­ságot tessék! De senkinek sem kellett. — Hé, emberek — kiabált a bolond. — Vigyétek az Igazságot olcsón adom! — Ugyan — mondták az emberek —, minek nekünk a te Igazad, hisz nekünk is megvan a magunké. Ám aztán odament a Bo­londhoz egy Dörzsölt, ácsor­góit egy kicsit, aztán megkér­dezte: — Szóval az Igazságot áru­lod, te legény? Na és mennyit kérsz érte? — Keveset, nagyon keveset —örült meg a Bolond. — Egy köszönömért is odaadom. — Egy köszönömért? Az sok — kezdett alkudozni a Dörzsölt. Ekkor ért oda egy másik Dörzsölt is, és az is alkudni kezdett. Alkudoztak, alkudoztak, végül abban állapodtak meg, hogy ketten veszik meg az Igazságot. Kettévágták az Igazságot: így lett belőle két Féligazság; mindegyik könnyebb is, ké­nyelmesebb is, mint a teljes Igazság, és sokkal szemreva- lóbbak is nála. Ment a két Dörzsölt a pia­con, mindenki irigyelte őket. Aztán, az ő példájukra a többi dörzsölt is Féligazságo­kat ügyeskedett ki magának. Szabdalják az Igazságot, többszörösen bebiztosítják magukat Féligazsággal. Most már jobban kijönnek egymással, gördülékenyebben társalognak. Ha azt kellene mondani: „Gazember!” — azt lehet mondani: „De nehéz termé­szete van magának!” a pi­masz tökfilkót közvetlen em­bernek hívják, a megátalko­dott hazudozóról meg azt mondják, hogy élénk a fantá­ziája. Még a mi Bolondunkat sem Bolondnak hívják, hanem azt mondják róla, hogy a ma­ga fejével gondolkozik. Hát így szabdalják föl az Igazságot. Fordította Bratka László S‘ A féligazság

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents