Kelet-Magyarország, 1980. július (40. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-31 / 178. szám

8 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. július 31 Sorokban Két új világcsúcs felállításával yerte meg a súlyemelőverse- yek 110 kilogrammos kategóriá­ban az aranyérmet a szovjet eonyid Taranenko. Lökésben 240 logrammot emelt a feje fölé, szetettben pedig 422,5 kiló volt teljesítménye. A 24 éves minsz- fiú a jelentések szerint olyan innyedséggel versenyzett, hogy odálatos moszkvai eredményeit imarosan túlszárnyalhatja. Le- íyid már hatodszor állított fel ilágrekordot súlycsoportjában: eddi eredményeivel egyébként z olimpiai torna során lS-szor lóit meg világrekord a különbö- o súlyemelő kategóriákban. „Bízunk Jancsiban...“ Az édesanya, a testvér és az edző a nyíregyházi Yáradi János moszkvai sikeréről Képünkön: az édesanya és Jancsi edzője a legfrissebb híreket olvassa... míg a húga a leg­utóbbi Európa-bajnoki aranyban gyönyörködik. (Elek Emil felvétele) A szovjet vizilabda-válogatott nyolcéves szünet után ismét olim­piai bajnok lett, mégpedig úgy. hogy valamennyi mérkőzését megnyerte. Különösen értékes győzelmeket aratott az olimpiai érmekre pályázó olasz, magyar és jugoszláv csapat, ellen. Alek- szandr Dolgusin, aki a München­ben győztes csapat tagja volt megállapította, hogy a jugoszláv csapat második helye igen jó eredménynek tekinthető, mivel a válogatott a generációváltás korát éli és a tapasztalt öreg játéko­sok közül csupán a kapitány Pat­kó Rudics maradt. A magyarok szereplését Dolgusin egyértelmű visszaesésnek nevezte, és kijelen­tette, hogy jobb eredményt várt a hatszoros olimpiai bajnok ma­gyaroktól. Néhány nyugtalan fiatal spor­toló viharos éjszakát okozott az olimpiai falu discoklubjában. A zárás után nem akarták elhagy- ni a helyiséget s a rendfenntar­tókra üveg- és tányéresőt zúdí­tottak. Jó ideig eltartott mire megfékezték a sportolókat, akik között többségben angolok és brazilok voltak. Az angol olim­piai csapat vezetősége gyorsan intézkedett, s két érdekelt úszó­ját azonnal hazaküldte. Közülük az egyik a 23 éves Jimmy Car­ter — az amerikai elnök névro­kona. s mit tesz a véletlen, évek óta Kaliforniában folytatja ta­nulmányait. A moszkvai verse­nyeken viszont nem jutott döntő­be, eddigi legnagyobb sikerét az 1974-es bécsi Európa-bajnokságon érte el, amikor helyezett volt. A másik fiatal a 21 éves Gary Ab­raham a 100 méteres pillangón hatodik, a háton nyolcadik. s a vegyesváltóban bronzérmes. Több ezer olimpiai vendég ke­resi fel Kolomenszkoje falucskát, amely valamikor cári kúria volt. A XVI-XVII. században épült házacskák és kisebb méretű pa­loták nagyszerű emlékei a közép­kori orosz építészetnek. Az egyik leghíresebb éoítmény a Vosz- nyeszszenyije-tem^lom, amely 1952-ből származik. Az olimpiai előkészületek keretében a sok látnivalót nyújtó falucskát va­lósággal újjávarázsolták. Nem messzire a településtől található a Szovjetunió világhírű onkoló­giai központja is. Nyíregyháza, Katona utca 15. Itt él özvegy édes­anyjával és húgával Váradi János, az NYVSSC lég­súlyú ökölvívója, aki éremmel tér haza a moszk­vai olimpiáról. A földszintes családi házban kedd este óta a megszokottól sűrűbben érkeznek a ven­dégek. Rokonok, barátok, szomszédok, sőt isme­retlenek kopognak be néhány percre és gratulál­nak az édesanyának, aki bizony meghatottan, könnyeivel küzdve fogadja az elismeréseket. — Kimondhatatlanul örülök a nagy sikernek — mondta özvegy Váradi Jánosné. Nagyon büszke vagyok arra, hogy az én fiam a címeres mezben dicsőséget szerzett Magyarországnak, méltóan kép­viselte színeinket. Alig volt vége a román Radu el­leni meccs tévéközvetítésének, már tele volt a szobánk. Jöttek a szomszédok és velünk együtt örültek . . . — Én egyébként először láttam a fiam a szőri- tóban. Nem szeretem én az ökölvívást és termé­szetesen féltettem is tőle Jancsit. Sokat, nagyon vi­tatkoztunk és vitatkozunk ... Hatéves volt Jan­csi, amikor az édesapja meghalt. A férjem addig rengeteget bunyózott, azaz játszott vele. Mindig mondta: ökölvívót nevel a fiúból . . . Amikor aztán Jancsi nagyobb lett és édesapja felől kérdezőskö­dött, elmondtam neki, milyen terve volt az apjá­nak. Ez nagy hatással volt rá, s így döntött emel­lett a nehéz sportág mellett . . . — Hallatlan akaraterővel, fegyelmezetten készül mindennap. Kora hajnalban már fut, kilométereket tesz meg mire felébredünk. — Jancsi mindkét meccsén ott szurkoltunk a té­vé előtt — válaszolt kérdésünkre az érmes olim­pikon húga, Éva, aki most végezte el a nyolc ál- talánost és ősztől a 107-es ipari szakmunkásképző­ben tanul tovább. Az első mérkőzésen, még alig ocsúdtunk fel, testvérem máris a padlóra küldte ellenfelét. A Radu elleni találkozó viszont nagyon izgalmas volt. Jancsi jobb volt. szerdán délelőtt a Katona utca 15-be velünk együtt érkezett Váradi János edzője, Szántó József is, hogy gratuláljon tanítványa édesanyjának. S egyben köszönetét mondott azért, hogy Jancsi ott- hon szintén megkapott minden támogatást a za­vartalan felkészüléshez. — Mondhatom őszintén: féltettem Jancsit az olimpiai szerepléstől — fejtegette a 38' éves szak- ember, aki 1975. január 1-től az NYVSSC edzője és Váradi mestere. Egy csiszolatlan gyémántnak tartom és úgy gondoltam, hogy iy84-re érhét be igazán. Az azonban megnyugtatott engem is és versenyzőmet is, hogy az olimpiai szereplés cél­ját a Magyar ökölvívó Szövetség elnöksége a 16 közé jutásban jelölte meg. Nyugodtan, lelki teher nélkül léphetett tehát Jancsi a szorítóba. Ez pedig igen sokat jelent és jelentett. — Amikor túljutott az első ellenfelén már mond­tam: teljesítette amit vártunk tőle. Az, hogy végül is érmes lett, az már plusz! Hogy mire számítok a szovjet Mirosnyicsenko ellen? A hazai öklöző- nek kezdeményeznie, rohamoznia kell. Éppen ez az, ami javítja az esélyeket. Mert Jancsi a súly­csoportjának legtaktikusabb öklözője. Persze ak­kor sem okozna csalódást számomra, ha veszíte­ne. A bronzérem ugyahis a legmerészebb álmain­kat is felülmúlta! A Váradi—Radu mérkőzés előtt Szántó József a következőket mondta: — Aki győz, az nyeri az olimpiai bajnokságot! Ügy legyen . . . Sikeres rajt Strandidőben, de nem minden ven- senyzőnek tet­sző, vizet fodro­zó hátszél kísé­retében kezdőd­tek meg Krilatsz- kojében a négy napig tartó kajak-kenu verse­nyek, amelyek a korábbi játé­kokhoz hasonlóan most is az olimpiai „finis”-t jelentik. Az első kajak-kenus napon a papírformának megfelelően jól szerepeltek a magyarok. Az el­ső nekifutás ugyan rosszul vég­ződött, mert a K—1 500 m har­madik előfutamából a montrea­li ezüstérmes Sztanity Zoltán csak negyediknek érkezett a cél­ba, s ez csak a délutáni re­ményfutamban való indulás jo­gához volt elég. A győri kaja- kozó ekkorra már összeszedte magát és fölényes biztonsággal jutott a középfutamba. 1:48.06 perces ideje az összes induló kö­zül a hatodik legjobb volt a nap folyamán. A C—1 500 méteren Wichmann minden különösebb megerőlte­tés nélkül, harmadikként került a döntőbe, s csak arra vigyá­zott, hogy a jugoszláv Ljubek ne előzze meg. Wichmann az 1000 a méterre készül nagyon, de 500- on is lehet keresnivalója. A K—1 női 500-on az újonc Povázsán Katalin ugyanúgy járt, mint Sztanity: erősen kezdett és hamar kifulladt. A reményfutam­ban ő is jobban osztotta be az erejét és a középdöntőbe jutott. Következett egy újabb újonc hajó, a K—2 500 méteren raj­toló Szabó—Romhányi kettős. Sokáig úgy tűnt, hogy nem tud­nak az első három közé kerülni, a hajrára azonban „rátettek” egy lapáttal, s 35 századdal megelőz­ték a románokat és csak az NDK és Ausztrália párosa futott be előttük, így Szabóék is a közép­futamba kerültek. A C—2 500 méteren a Foltán— Vaskuti duó egyből a döntőbe jutásért küzdhetett. A magyarok végig fölényesen vezettek és a nagynevű román Patzaichin— Capusa kettőst is maguk mögé utasították, és 1:41,96 perces ki­tűnő idővel szakaszgyőzelmet értek el. Így hát Wichmann mel­lett ők is döntősök, s szombatig csak az edzésekkel kell törődni­Gyenge teljesítmény Sikertelenül fe­jezte be olimpiai szereplését a ma­gyar párbajtőr- válogatott : szer­dán a románok elleni negyeddön­tőben igen gyen­ge vívással vereséget szenvedett és csütörtökön, az utolsó napon, legfeljebb az .5. helyet szerezheti meg. Kora- délután egyszerre négy páston kezdődtek meg az elődön­tő küzdelmei. A Szovjetuniónak és Franciaországnak viszonylag könnyű dolga volt. 9:2, illetve 9:3 arányban győzött Nagy-Britannia, illetve Csehszlovákia csapata el­len. Ugyanekkor a svédek igen rosszul rajtoltak a lengyelek el­len, noha két egyéni világbajnoki döntős is szerepelt csapatukban. A magyarok viszont 2:0-ra elhúz­tak a románok ellen. — Próbáljatok előnyt szerezni, minden találatért nagyon harcol­jatok — biztatta a versenyzőket Vass Imre mester, aki az egykori nagy sikerek kovácsa volt. — Tudtok annyit, hogy előbbre­lépjetek. Taps a magyaroknak A 189 km-es, pokolian nehéz országúti kerékpárversenyen a győztes szovjet Szuhorocsenko után a legnagyobb tapsot a magyar Szuromi és Halász László kapta. Az emelkedők, a szél és a nagy hőség egyre olvasztotta a mezőnyt. Amikor a szovjet fiú minden ellenfelét lerázva a cél felé egyedül közeledett, már hatvanketten ültek bánatosan a bokszokban. Feladták, legyőzte őket a nehéz te­rep. A négy magyar induló még derekasan küzdött a nehézségekkel, valamennyien ott hajtottak még a 13,6 km-es körpályán. Egyszer csak bemondta a hangosanbeszélő, hogy Szuhorocsenko közeledik a célhoz. Már csak egy kilométer van hátra . . . Már csak ötszáz méter. És ekkor a kanyarban feltűnt egy reflektorozó, kísérő autó. Előtte egy kivehetetlen alakú kerékpáros. A közönség felállt, tapsolni kezdett, a fotósok egymást lökték ide-oda, hogy minél jobb helyük legyen; kattogtak a gépek. Aztán— Szorosan egymás mögött megérkezett a tribün elé a két magyar, majd mögöttük vagy kétszáz méterrel a bajnok. Bizony, a tapsot nem adják ingyen. Még egy kört kellett menniök. Ennyi volt ugyanis a hátrányuk. (Kocsi Tibor) ük. végül a K—2 női 500-on Zaka­riás és Rakusz a nap legkelle­mesebb meglepetését okozta: másodikként kerültek a döntőbe, s csak háromnegyed hajóval maradtak le az idén mindenkit jóval nagyobb különbséggal verő NDK-sok mögött, A kajak-kenu versenyek ma újabb öt előfutammal folytatód­nak, ahol a K—1 1000 méteren Joós, C—1000 m-en Wichmann indul. K—2-ben a Joós—Szabó kettős, a C—2-ben a Budai—Frey páros versenyez, míg a K—4- eseknél a Deme, Rátkai. Kosz- tyán, Romhányi összeállítású magyar egység veszi fel a küz­delmet. A mester szavai azonban ha­mar szertefoszlottak, mert a ro­mánok 5:3-ra elhúztak, ekkor még egyszer fellángolt a magyar csapat, Kolezonay és Pető is szerzett egy-egy győzelmet, de 5:5 után már nem volt orvosság a románok vívásával szemben. Pap, dr. Osztrics és Pető egyaránt alulmaradt és igy alakult ki a 8:5. így aztán meg kell elégednünk azzal, hogy csütörtökön az 5—8. helyért mérkőzzünk. A KM olimpiai hírszerkesztősége: Bagoly Dániel. Dragos Gyula, Demeter Attila és Pauwlik György. Az MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja Főszerkesztő: Kopka János Szerkesztőség: Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 3—5. 4401 Telefon: 11-277, 11-425, 11-525, n-846 Telexszám: megyében 344, megyén kívül 73 344. Postacím: Nyíregyháza, Pf.: 47, 4401 _ _ Kiadja a Szabolcs megyei Lapkiadó Vállalat Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 3—5. 4401 M KeH»t- Telefon hirdetésügyben: 10-150. igazgató, főkönyvelő: 10-003, Pf.: 25 Felelős kiadó: Mádl Lajos WKIHllWM*iM*gry€aiÍ Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és kézbesítőknél ifffSlUjfiH BM W&XHi Előfizetési díj egy hóra 30,— forint, * negyedévre »0,— forint, egy évre 360,— forint « Kéziratokat nem őriünk meg és nem adunk vissza NYÍRSÉGI NYOMDA Felelős vezető: Jáger Zoltán INDEXSZÁM: 25 059 HU ISSN »133-2058 Sikertabló L . _._____ ATLÉTIKA Férfi 400 m, olimpiai bajnok: Viktor Markin (Szovjetunió) 44,60, új Európa-csúcs, 2. Mitchell (Ausztrália) 44,84, 3. Schaffer (NDK) 44,87. Férfi súlylökésben olimpiai bajnok: Vlagyimir Kiszeljov (Szovjetunió) 21,35, 2. Barasnyi- kov (Szovjetunió) 21,08, 3. Beyer (NDK) 21,06. Férfi rúdugrás, olimpiai baj­nok: Wladyslaw Kozakiewicz (Lengyelország) 578, új világre- kord, 2. Slusarski (Lengyelor­szág) és Volkov (Szovjetunió) 565—565, 4. Houvion (Franciaor­szág) 565. Női 200 m, olimpiai bajnok: Barbel Wockel (NDK) 22,03, olimpiai rekord, 2. Bocsina (Szovjetunió) 22,19, 3. Ottey (Ja­maica) 22,20. 50 km gyaloglás, olimpiai bajnok: Hartwig Gauder (NDK) 3:49:23,40, 2. Lopart (Spanyolor­szág) 3:51:24,74, 3. Ivcsenko (Szovjetunió) 3:56:31,41. KOSÁRLABDA Női olimpiai bajnok: Szovjet­unió, 2. Bulgária, 3. Jugoszlávia, 4. Magyarország. Férfi olimpiai bajnok: Jugo­szlávia, 2. Olaszország, 3. Szov­jetunió. Helytálltak a A női röplabda­válogatott min­den várakozást felülmúlt a ne­gyedik hellyel. A montreali ered­mény „prolon- gálását” senki sem kívánhatta a társaságtól, hiszen viszonylag gyenge felké­szülés után, egy régóta széthul- lőtt együttes lépett pályára a szovjet fővárosban. Holvay End­re, a magyar szövetség elnöke elsősorban a játékosok akaratát dicsérte az MTl-nek adott nyi­latkozatában : — Mintha visszafelé forgott volna az idő képzeletbeli kereke — mondta. — Ismét csodáltam az együttes lelkesedését, helyen­kénti jó játékát. Teljesen egyen­rangú tagjai voltunk a mezőny­nek, nem fordult elő, hogy csú­fosan szenvedtünk volna veresé­get, vagy sportszerűtlenség, rek­lamálás miatt kellett volna a bí­róknak figyelmeztetniük magyar játékosokat. — Milyen volt a torna színvo­nala a nőknél? — Beszéltem japán szakembe­rekkel, akik a rendezést és a mérkőzések nívóját igen magas KÉZILABDA Férfi, olimpiai bajnok: NDK, 2. Szovjetunió, 3. Romániá, 4. Magyarország. (Az utolsó mér­kőzésen a magyar válogatott 20 :l8-ra kapott ki Romániától.) BIRKÓZÁS 52 kg, olimpiai bajnok: Anato- lij Bjeloglazov (Szovjetunió). 2. Stecyk (Lengyelország), 3. Sze- limov (Bulgária), 4. Szabó Lajos (Magyarország.) 100 kg, olimpiai bajnok: Ilja Mate (Szovjetunió), 2. Cserven- kov (Bulgária), 3. Strinsko (Cseh- Szlovákia). 74 kg, olimpiai bajnok: Valen­tin Rajcsev (Bulgária), 2. Davaa- zsav (Mongólia), 3. Karabin (Csehszlovákia). CSELGÁNCS 71 kg, olimpiai bajnok: Ezio Gamba (Olaszország), 2. Adams (Nagy-Britannia), 3. Lehmann (NDK) és Davaadalazs (Mongó­lia) . SÚLYEMELÉS Ölomsúly, olimpiai bajnok: Szultán Rahmanov (Szovjetunió) 440 kg (195, 245), 2. Hausen (NDK) 410 (182,5, 227,5), 3. Rutkowski (Lengyelország) 407,5 (180, 227,5), 4. Strejcek (Csehszlovákia) 402,5 (182,5, 220), 5. Braun (Csehszlo­vákia) 397,5 (180, 217,5), 6. Men­dez (Kuba) 395 (175, 220). röplabdások színvonalúnak tartották. De min­denkinek, akik a szakemberek közül eljöttek Moszkvába, ha­sonló volt a véleményük. Meg­érdemelten jutott a szovjet együttes az olimpiai bajnoki cím­hez, viszont általános meglepe- tést keltett a világbajnok kubai válogatott gyenge mérlege, s ötödik helyezése. Arra számítot­tunk, hogy hasonlóan az 1978-as világbajnoksághoz szovjet—kubai döntő lesz. Az NDK azonban ke­resztülhúzott minden papírfor­mát. Az ezüstérmes fejlődése is óriási a legutóbbi EB-n tapasz­taltakhoz képest. A férfi röplabdatorna verse­nyei még nem fejeződtek be. — A csoportokban milyenek voltak a mérkőzések? — Erről egyelőre még nem igen bä éti Sző szákrriái berkek® ben, mindenki várja a döntőt, és annak alapján akar majd vé­leményt mondani. A férfidöntő­vel kapcsolatos egyébként másik nagy sikerünk: Szalay László nemzetközi játékvezető, aki már több nagy világversenyen fújta a sípot — megelégedésre —, ez­úttal az olimpiai férfidöntőt ve­zeti. Negyedik lett a női kosárlabdacsapatunk A várakozáson felül szerepelt az olimpiai tor­nán a magyar női kosárlabda­válogatott, s szer­dán eljutott a bronzérem köze- lébe is, az utolsó erőfeszítés azonban nem sikerült a lányok­nak. Jugoszláviától hárompontos vereséget szenvedtek, s ezzel ne­gyedik helyre kerültek. Minden­esetre a negyedik hely is a ma- gyár női kosárlabdasport eddi­gi legnagyobb sikere, hiszen négy évvel ezelőtt, amikor meg­kezdték a felkészülést az olim­piára, célul csupán a döntőbe jutást tűzték ki. Kis szerencsé­vel a bronzérem is sikerülhetett volna. A végeredmény 68:65 Ju­goszlávia javára. Kiilik László edző némi kese­rűséggel fogadta, hogy a bronz­érem nem sikerült, de mint el­mondotta, az eredmény így is több mint amit a csapat erede­tileg maga elé tűzött. Az eredeti célkitűzés csak az volt, hogy Várnában — ahol egyébként mind a magyar, mind a jugo­szláv edző véleménye szerint magasabb színvonalú volt a ko­sárlabdatorna — bejussanak a döntőbe. Persze, evés közben jön meg az étvágy, s a magyar csa­pat a kubaiak ellen aratott győ­zelem után már joggal gondolha- tott a bronzéremre is. A döntő a magyar edző szerint az volt, hogy a csapat tagjai pontosan a torna befejezésekor nem tudták igazi tudásukat nyúj­tani, baj volt a dobások pontos­ságával, Kiss Lenke — aki egyéb­ként nem teljesen egészségesen szerepelt a jugoszlávok ellen — nem tudta hasznosítani kellően helyzeteit, a távoli dobásokra pe­dig kevesen vállalkoztak. Így nem tudták értékesíteni azokat a lehetőségeket sem, amelyek meg­nyíltak a lányok előtt. Reálisan számolva azonban a negyedik hely igen jó eredmény, s a ma­gyar női kosárlabdasport eddigi legnagyobb sikere és nyilván- való, hogy nagymértékben nép­szerűsíti majd Magyarországon a kosárlabdasportot. Moszkva után — Helsinki Számos, a kö­zeljövőben meg­rendezésre kerü­lő jelentős sport- esemény szerve­zői élnek a soha vissza nem térő alkalommal, használjak ki Moszkvában a hír­verés minden lehetőségét. Sokat tett legutóbb a hívek szerzéséért a Finn Atlétikai Szövetség és Helsinki városa, az 1983. augusz­tus 7—14. között megrendezésre kerülő I. atlétikai világbajnok­ság szervező bizottsága, amely hangulatos fogadáson mutatko­zott be a nemzetközi, az európai és a nemzeti szövetségeknek, to­vábbá a sajtó meghívott képvi­selőinek. A sporttörténeti eseménynek tekinthető, úgy is lehet monda­ni: hiánypótló világbajnokság 3 évvel a moszkvai olimpia után hívja újabb nagy vetélkedésre a sportág legjobbjait, a Nemzetkö­zi Atlétikai Szövetség valameny- nyi tagországának sportolóit. A választás a távmeteorológiai elő­rejelzésnek, valamint a várható turistaforgalmat figyelembe véve esett augusztus második hetére, a helyszín kijelölésekor pedig a skandináv országok második legnagyobb sportlétesítményére, az újjáalakított, de még továb­bi megújulásra váró helsinki olimpiai stadionra. A fogadáson kiosztották a vi­lágbajnokság első tájékoztató füzeteit, s ugyanakkor az első — szimbolikus világbajnoki ara­nyat is, amelyet Leonyid Ho- menkov, a Szovjet Atlétikai Szövetség elnöke, a Nemzetközi Altétikai Szövetség tanácsának tagja vehette át, úgy is, mint Moszkva képviselője.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents