Kelet-Magyarország, 1980. július (40. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-03 / 154. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. július 3. Össztűz Pretoriára D izennégy államfő, hét i miniszterelnök és hu­szonkilenc külügymi­niszter által vezetett küldött­ség vesz részt Sierra Leone fővárosában, Freetownban az Afrikai Egységszervezet sor­rendben 17. csúcsértekezle­tén. A tanácskozás rangját emeli, hogy a megnyitón megjelent és üdvözölte a po­litikusokat Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára. Mindig eseményszámba megy, ha az afrikai regioná­lis szervezet bővül. Most azonban különösen meleg fogadtatásra talált és ünnep­lésben részesült az ötvenedik tagállam, az áprilisban füg­getlenné vált Zimbabwe kül­döttsége. Akárcsak a korábbi csúcs- találkozókon, a jelenlegin is fontos kérdések megvitatása áll az érdeklődés homlokte­rében. Jó ideje a kontinens szolidaritása Namíbiára össz­pontosul, s a fajüldözés utol­só sáncai mögé visszavonult dél-afrikai fehértelepes kor­mány ellen irányul. Érthető, hogy ez a téma foglalkoztat­ja leginkább az afrikai poli­tikusokat, akik szeretnék el­érni, hogy annyi ígéret után végre Namíbiában szabad vá­lasztásokat rendezhessenek. Ennek a közös akaratnak adott hangot fölszólalásában Sam Nujoma, a délnyugat- afrikai népi szervezet, a Swapo elnöke, aki a többi között méltatta a Namíbiá­nak nyújtott támogatást és fölszólította az AESZ-t: kez­deményezzen nemzetközi ta­nácskozást a Dél-afrikai Köz­társaság elleni szankciók ki- terjesztésére, illetve a már korábban elfogadott intézke­dések végrehajtására. Ugyanakkor mind Nujoma, nind más szónokok élesen bírálták Pretoriát az Angola elleni legújabb agressziója miatt. Bár a pretoriai kor­mány az ENSZ-nek adott tájékoztatásában azt állítot­ta, hogy csapatait visszavon­ta Angolából, a helyszínről érkezett jelentések még sú­lyos harcokról számolnak be. Nem lehet kétséges, hogy Dél-Afrika — sűrűn ismétlő­dő fegyveres támadásaival — az Angolában a rendszerrel szemben álló erőknek akar támogatást nyújtani és az ellenforradalmár Unita-szer- vezetnek támaszpontokat te­remteni. A kérdést, zárt ülé­sen, az AESZ külügyminisz­terei megvitatták. Sokan osztják a Swapo véleményét: Namíbia számá­ra a függetlenséget kizárólag a fegyveres harc révén lehet kivívni, minden diplomáciai és politikai erőfeszítés csak ennek kiegészítője. □ z afrikai csúcs termé­szetesen más kérdése­ket is megtárgyal. Így például a csádi polgárhábo­rú helyzetét, a Polisario Front által kikiáltott Szaha­rái Arab Demokratikus Köz­társaság tagfelvételét, az új libériái vezetés „befogadá­sát” és a közel-keleti térség legfrissebb fejleményeit. Af­rika politikailag sokszínű tér­képe egy tekintetben azonos. Ez pedig a faj üldözés elleni harc, az apartheid politika minden megnyilvánulásának elvetése. Aligha ' kétséges, hogy az AESZ 17. csúcstalál­kozóján Namíbiával és a pre­toriai rendszerrel kapcsolat­ban ez az egység jut kifeje­zésre, míg más kérdésékben megoszlik majd a politikusok véleménye. Gyapay Dénes Az angolai kormány felhívása az ENSZ-hez Képtávírón érkezett Á Dél-afrikai Köztársaság Namíbia megszállásának törvé- nyesítését akarja elérni a napokban létrehozott úgynevezett minisztertanáccsal. Képünkön: a pretoriai érdekeket kiszol­gáló bábkormány ellen tüntettek felvonulók Namíbia fő­városában, Windhoekban. Kurt Waldheim is felszólalt az Afrikai Egységszervezet Sierra Leoneban folyó csúcsértekezletén. Az ENSZ főtitká­ra többek között a palesztin kérdés megoldásának szüksé­gességét hangsúlyozta. Az angolai kormány azzal a felhívással fordult az ENSZ- hez, hogy követelje a dél-af­rikai csapatok azonnali kivo­nását az országból. A felhívást tartalmazó levelet Elisio de Figueiredo, Angola állandó ENSZiképviselője adta át Kurt Waldheimnek, az ENSZ főtikárának. A világszervezet dokumentumaként ismerte­tett levél leszögezi, hogy Dél-Afrika nem tesz eleget a Biztonsági Tanács határoza­tainak, és még mindig nem vonta yissza a több nappal ezelőtt Angolába betört csa­patait.' Az angolai kormány Waldheimhez intézet levelé­ben élesen elítélte egyes nyu­gati államok képmutató ma­gatartását. Föld körüli pályán a Kozmosz—1191 Szerdán a Szovjétunióban térség kutatására szolgáló be- Föld körüli pályára juttatták a rendezéseket helyeztek el. A „Kozmosz—1191” jelzésű mesterséges hold fedélzetén mesterséges holdat A koz- elhelyezett műszerek és be- moszcsalád legújabb tagjá- rendezések kifogástalanul nak fedélzetén a kozmikus működnek. ?:r,y: Másfél szoba — Regény — OSSZ IcOITlf Oft 42. Béla aranyos volt, leste a kívánságaimat. Az első dél­után nagyot pihentünk, este meg, vacsora után, nagyot táncoltunk a szálló kis bár­jában. Béla cseppet felöntött a garatra, s amikor fölmen­tünk a szobánkba lefeküdni, bizony féltem, hogy erősza­koskodni talál... De nem — még spiccesen is úr volt, áll­ta az ígéretét. Megvárta, amíg végzek a fürdőszobá­ban, csak akkor ment be ma­ga is. És mielőtt pizsamában kijött, halkan kiszólt, hogy oltsam el a villanyt. így ment három napig: csak a kezem szorongatta, dédelgette, amikor mellém heveredett az ágyba — de semmi többet! Az első este még megkérdeztem: No mi az, meg se csókolsz? — de oly riadtan tiltakozott, hogy abbahagytam az évődést. Ne mondhassa aztán, hogy én provokáltam ki, ha vé­gül is' nem bír magával. De állta, mondom, a szü­zességi fogadalmát, állta há­rom napig, s talán állja mindvégig, ha meg nem szá­nom. De a negyedik este úgy ítéltem: beváltotta szavát, s most már megérdemel némi jutalmat érte. Meg aztán az idő is veszedelmesen rohant, alig öt napunk volt csak hát­ra, s a sok zene, tánc. a nap­fény, a gyönyörű környezet engem is felhangolt, hiába. És testi közellétéhez is csak hozzászoktam, három éjen át szorosan mellette, a széles franciaágyban. így hát a ne­gyedik este, a sötét szálloda­szobában én voltam az, aki odabújtam hozzá, amikor lát­tam, hogy magából most sem bátorkodik többre a kézsi- mogatásnál. Odabújtam, át­öleltem, és rátapadtam a szá­jára. A pizsamanadrágot az­tán szerencsére már ő húzta le rólam ... Itthon a szülők örömmel fogadtak. A mama rögtön édes lányomnak nevezett, ott fogott uzsonnára, s csak any- nyit kötött ki: várjunk az esküvővel, amíg Béla elvégzi az egyetemet. Biztos vagyok benne: ha kötöm magam a közeli házassághoz, Béla, akár a szüleivel való össze- veszés árán is rááll — de én nagylelkű akartam lenni, és beleegyeztem a feltételbe. Végre is — így számoltam — ez a két év jár a két öreg­nek, ha már attól a bizonyos húszévnyi szűkölködéstől, kuporgatástól megkímél­tek ... Otthon is nagy volt az öröm, tán mondani sem kell. Jó anyám sírt a meghatott­ságtól, amikor Bélát fölvit­tem bemutatni, a két beren­dezett pestújhelyi szoba úgy hatott rá, mint valamikor ré­j?en egy szegény családban ^hathatott a dúsgazdag kérő kastélyának híre — valóság­gal megrészegült tőle. Hogy is ne: akkor már látott a környéken néhány házassá­got, amely az áldatlan lakás­viszonyok miatt bomlott fel, és boldog volt, hogy lányát a gondviselés ettől megóv­ja ... Apám is elégedetten bólogatott, dicsérte az eszem, hogy „túladtam azon a senki- házin” és érett fejjel alakí­tom a jövőmet, nem úgy, mint az a sok ostoba, mai fruska, aki a „szívére hall­gat”, úgy rohan a veszté­be... „Az én lányom vagy!” — mondogatta büszkén, s ar­cára volt írva az elégedett­ség, amiért úgy ad férjhez, hogy még egy használt cihá­ja se bánja... Persze, a férjhez menés még odább volt, hiszen a két évet illet kivárnom. Még az eljegyzéssel sem siettem; mi­nek az a hosszú menyasz- szonyosdi? A szülők úgy is annak tekinthettek, és — ér­dekes! — itt vált most való­ra az a hazugság, amivel ré­gebben Bélát etettem: hogy a jövendő anyósom minden va­sárnap elvár ebédre... Mondhatom, kellemes vasár­napok voltak: délelőtt lustál­kodtam, délben megérkezett Bélává Trabanttal, s már re­pültünk is hozzájuk. Anyó­som remekül főz, nem szíve­sen ismerem el, de jobban, mint anyám; és ilyenkor kü­lönösen kitett magáért. Hogy miattam-e, vagy azelőtt is ilyen traktákat rendezett va­sárnaponként, nem tudhatom. De két-három húsétel közt válogathattam minden alka­lommal. sertésből csak a ka­raj, csirkéből csak a comb, marhából csak a legomlósabb szegy járta, vastag leves, szószok, sütemények, kompo­tok, s legalább kétféle bor... Az elején nem is értettem, hogyan is hozza mindezt ösz- sze, hogyan győzi munkával és idővel a beszerzést, a fő­zést ... De Béla elmagyaráz­ta: a mama egész nap egye­dül van a házban, unatkozik, s ez a főzőcske voltaképp jó­tékonyan köti le a figyelmét, elvonja a sóhajtozástól, s nem engedi, hogy a fölösle­gesség érzete hatalmasodjék el rajta, amint ez igen gyako­ri a hozzá hasonló korú, jó­módú és munkába nem járó nőknél... Mert már keddtől szerdától a vasárnapi ebédet tervezi, a kívánságainkat tu­dakolja, aztán hozzálát a be­szerzéshez. Egy-egy jobb fa­latért akár a Lehel térre is bevillamosozik vagy _ át, a Fény utcai piacra, nem szól­ván a környék boltjairól, ahol minden kereskedő a le­kötelezettje vagy a puszipaj­tása. (Folytatjuk) A nyugatnémet kormány ülése Schmidt kancellár moszkvai útjáról Helmut Schmidt bonni kancellár szerdán tájékoztat­ta kormányának tagjait moszkvai tárgyalásairól. A kabinetülésen — mint Klaus Bölling kormányszóvivő kö­zölte — a kancellár megerő­sítette, hogy „rendkívül elé­gedett” a szovjet vezetőkkel folytatott kétnapos tárgyalá­sok menetével. Teljesültek Bonn előzetes várakozásai — hangoztatta ' a kancellár —, amennyiben Moszkvában „a bilaterális és a nemzetközi kérdések széles körét” te­kintették át. A kormányfő külön kiemelte, hogy a szov­jet fővárosban alapos és rész­letes véleménycserét folytat­tak, mindvégig őszinte és tárgyszerű légkörben. A kétoldalú kapcsolatokkal összefüggésben Helmut Schmidt rámutatott: mindkét fél egyetértett abban, hogy szükséges a két ország közöt­ti együttműködés, mégpedig az elmúlt években aláírt szer­ződések alapján, éppen ezért mindketten nagy súlyt he­lyeznek e szerződések betar­tására. Mint ia kormányszóvivő kö­zölte, tájékoztatójában a kancellár ikitért az Afganisz­tánnal kapcsolatos kérdésről és az európai katonai erővi­szonyokról a szovjet veze­tőkkel folytatott tárgyalások­ra. Mindkét témát illetően azt emelte ki, hogy mód nyílt egymás álláspontjának meg­ismerésére. Bár a katonai erőviszonyok kérdésében változatlanul az ismert NA- TO-álláspontból indult ki, reményének adott hangot, hogy tárgyalások kezdődhet­nek a fegyverzetek, minde­nek előtt a középhatótávol­ságú nukleáris rakéták korlá­tozásáról. Afganisztánnal kapcsolatosan kijelentette, hogy noha a felek álláspont­ja eltér egymástól, egyetérte­nek az Afganisztánnal kap­csolatos bonyolult helyzet po­litikai rendezésének szüksé­gességében. Végezetül Helmut Schmidt hangoztatta, hogy Genscher külügyminiszterrel együtt nem „közvetítőként” tárgyalt Moszkvában. Mint mondotta, az NSZK álláspontját kép­viselte, de a NATO és a Kö­zös Piac együttesen kidolgo­zott álláspontja alapján. Iráni helyzetkép Abol Hasszán Baniszadr iráni elnök újabb szóbeli tá­madást intézett politikai ve- télytársai, az iszlám vallási erők ellen — közölte szerdán a teheráni rádió. Az elnök kijelentette, hogy Iránt „be­lülről fenyegeti veszély” még­pedig az iszlám szélsőséges hívei részéről, akiknek „ki­lengései ugyanolyan súlyo­sak, mint amilyeneket a sah rendszer követett el”. Mohammed Madhavi-Kani ajatollah iráni belügyminisz­ter betiltott mindenfajta po­litikai összejövetelt — kö­zölte szerdán az Iszlám Köz­társaság című teheráni lap. Megfigyelők szerint az in­tézkedés az országban tapasz­talható feszültség csökken­tését szolgálja. A tilalom ad­dig marad érvényben, amíg a parlament nem dönt a poli­tikai gyűlések kérdésében. Teheránban kedden sztrájk­ba léptek a vízszolgáltatás dolgozói, így adva nyomaté- kot bérköveteléseiknek — je­lentik a hírügynökségek. A hosszabb ideje tartó száraz­ság miatt a várost vízhiány fenyegeti. A volt iráni sah esetleges halála sem változtat az ame­rikai túszok helyzetén — je­lentette ki Behesti ajatollah, az iszlám bíróságok vezető­je egy Teheránban tartott szerdai sajtóértekezleten. (Ke- let-Magyarország telefotó) Országos hadtudományi vándorgyűlés megyénkben (Folytatás az 1. oldalról) hadtudományi-haditechni­kai és külpolitikai ismeretek nélkül — mondta. — A Tudo­mányos Ismeretterjesztő Tár­sulatnak fontos feladata, hogy az ismeretterjesztés sajátos eszközeivel hatékonyan segít­se a hadtudományi kérdések megértetését és népszerűsíté­sét. Az ország minden tájáról érkezett vendégeknek dr. Pén­zes János tartott rövid tájé­koztatót a megye fejlődéséről. A többi között utalt arra, hogy a honvédelmi és hazafi­as nevelés, a fiatalok felké­szítése a katonai életre — in­dokolja: a megyében nagy fi­gyelem kíséri a hadtudomár nyi ismeretterjesztő tevé­kenységet. Megköszönte a le­hetőséget, hogy a TIT orszá­gos választmánya Szabolcs- Szatmár megyét, Nyíregyhá­zát választotta e fontos ta­nácskozás színhelyéül, amely­ből a szabolcsi ismeretterjesz­tők is jól profitálható tapasz­talatokat szereznek. Délelőtt került sor a ván­dorgyűlés főreferátumára, melyet Sárdy Tibor mérnök vezérőrnagy, a Magyar Nép­hadsereg Vezérkari Főnöksé-' gének haditechnikai fejlesz­tési csoportfőnöke tartott a haditechnika fejlődésének szerepéről az ismeretterjesz­tésben. Előadásában átfogó képet adott a tudományos­technikai haladás haditechni­kára gyakorolt hatásáról, vá­zolta azokat a lehetőségeket, amelyeket jobban ki kell használni a fiatalok honvéde­lemre való felkészítésében. Magyarország részvételéről az Interkozmosz-programban dr. Ferencz Csaba, a Magyar Tudományos Akadémia Inter- kozmosz-tanácsának osztály- vezetője tartott előadást. A haditechnikai ismeretterjesz­tés gyakorlati és módszertani kérdéseit Szentesi György mérnök alezredes elemezte, majd a Szabolcs-Szatmár me­gyei hadtudományi szakosz­tály munkájáról Jakobinyi Béla ezredes, a szakosztály elnöke tartott tájékoztatót. Az utóbbi négy évbep a szak­osztály szervezésében 1127 előadást tartottak a megyé­ben, melyen 47 ezer érdeklő­dő vett részt. Eredményes együttműködés valósult meg a hadtudományi és a nemzet­közi szakosztály között, mely jól segítette a dolgozók kül­politikai és hadtudományi műveltségének gyarapítását, a párt honvédelmi politikájá­nak megismertetését és tá­mogatását. A vándorgyűlés ma délelőtt a hozzászólásokkal folytatja munkáját, majd a tapasztala­tok összegezésével megfogal­mazzák a következő időszak legfontosabb feladatait. A résztvevők filmvetítésen és városnézésen is részt vesznek. Napi külpolitikai kommentár \

Next

/
Thumbnails
Contents