Kelet-Magyarország, 1980. július (40. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-20 / 169. szám
VASÁRNAPI MELLÉKLET 1980. július 20. o HAZAI TÁJAKON Tavak a Mecsek lábánál Víkendezés az Orfűi tavon Ritka szép természeti környezet — hegyek koszorúzta tóvidék — üdülésre, pihenésre, kempingezésre kialakított hatalmas terület Dél-Bara- nyában —, ez Or£ű. Ma üdülőközpont, mesterséges tavakkal. A horgászok és a vízi sportok kedvelőinek paradicsoma. Az 1960-as években kezdődött a természetátalákító munka. A kihalásra ítélt falvak helyén üdülőtelep tervezését határozta el a kormány. Az orfű-tekeresi völgyben a Vízfő karsztforrás bő vizét felhasználva mesterséges tórendszert építettek ki. Az Orfűi tavat létesítették először, 1963-ban. Ezt követte Baranya legnagyobb mesterséges tava, a 2,2 kilométer hosszú, 135 holdas Pécsi-tó. Amely a nemzetközi szabványoknak megfelelő, hullámveréstől mentes, első osztályú kajak-kenu pálya, vizén, partján komoly sportélet folyik) vitorlázók, széllovasok, csónakázók, hivatásos sportolók és az amatőrök vették birtokukba a tavat. Rendszeresen rendeznek itt rangos versenyeket. A Hermán Ottóról, a nagy magyar természettudósról, polihisztorról elnevezett harmadik tó természetvédelmi terület. Halrezervátum, amelyben a Magyarországon fellelhető halfajták legtöbbje megtalálható. Folytatása a negyedik, a Kovácsszénájai- tó, amely ugyancsak haltenyésztési célokat szolgál. A mesterséges tavak létesítésével és a tórendszer összekapcsolásával megkezdődött a ■&. 48 hektáros kirándulóközpont építése. A terület utat, vizet, közműveket kapott. Csak a szennyvíztelep és szennyvíz- elvezetés 40 millió forintba került. (De a létesítménynek a község is hasznát látja.) A kormányprogram alapján tervezett Orfű üdülőközpont 200 millió forintos beruházás. A tavak tárolórendszerének árvízmentesítő szerepe is van, s a vízhasznosítás különböző módjait is biztosítják. Ha az Orfűi patakon árvíz keletkezne, a tavakban az árvíz egy része visszatartható. Látványban, természeti szépségekben is bővelkedik ez a tóvidék a Mecsek északi oldalán. A Vízfő forrás hatalmas barlangrendszerből ered. A Sárkány forrás az orfűi hegy oldalában zubog alá. A hangos morajlással leereszkedő vizet a néphit a hegy gyomrában élő sárkánynyal hozza összefüggésbe. Innen a forrás neve is. Egy hajdani malomban, a Vízfő forrás vidékén múzeumot rendeztek be a Dél-Du- nántúl malmait és a molnárok munkáját idézve meg. A Mecsek élővilágával, faunájával és flórájával ismertet meg az erdészeti és agancskiállítás. Az üdülőterület benépesítésére a kempingek, táborhelyek, strandok, a pihenőterületek most alakulnak. A 12 hektárnyi területen, a Pécsitó partján, zöld övezetben épült a kemping. A sátras területen 360 vendéget tudnak fogadni, 120 sátorhelyen. A zuhanyozóval, mosdókkal, főzési lehetőséggel ellátott tábor első osztályú besorolást kap. S a hatodik ötéves tervben felállítanak itt 15 faházat, amely különleges cementált forgácslemezből — betonpanelból — készül. Ez az anyag nem tűzveszélyes, és igen időálló. A kemping mellett nyílik a strand 7500 négyzetméteres, ivóvíz minőségű úszómedencékkel, gyerekmedencével, szolgáltató- és vendéglátó pavilonokkal. A pécsiek, a baranyaiak már jól ismerik, kedvelik az orfűi üdülőközpontot. Egyre nagyobb itt a belföldi idegenforgalom is. Mert mindenki megtalálja a kedvére valót. Aki csendes pihenésre vágyik, aki sportolni, horgászni akar, aki hegyekben szeret barangolni, s aki a természet és az ember alkotta szépségekben tud gyönyörködni. K. M. . ? jRS* b< i/ ■ 11M I Jókai Mór nevét az idei könyvhéten ismét gyakran lehetett hallani a könyvesboltokban és a könyvsátrak előtt. Igaz. nem híres regényeinek új kiadását kereste azon felnőtt, középkorú vagy a romantikus meséket kedvelő ifjú olvasó, hanem a 130 évig lappangó, és most első kiadásban megjelenő, az 1848 —49-es eseményeket kommentáló naplóját. A mű a Tények és tanúk sorozatban jelent meg, folytatva a történelem nagy változásaiban részt vevők vallomásait korukról, társaikról, közös tetteikről. Jókai nem a forradalom és szabadságharc eseményeit írta le, hanem utólag jegyezte le emlékeit, egyúttal véleményt is nyilvánított. Nem mindenről nyilatkozott, hanem úgy tetszik, hogy a naplóba csak az őt különösen megkapó képeket, eseményeket jegyezte be. Jóllehet részt vett a márciusi ifjak forradalomkészítő és vezető Az orfűi völgy legnagyobb állóvize, a Pécsi-tó Ugyanaz a férfi, ugyanaz a nő Claude Lelouch sikerfilmjét, melynek a roppant puritán Egy férfi és egy nő volt a címe, nagyon sokan szívből átélték és őszintén megkönnyezték annak idején. Magam nem tartozom a mű lelkes rajongói közé, ám azt készségesen elismerem, hogy a francia rendező ügyes mesteremberként bonyolította a fordulatos történet szálait, az érzelmességet is jól adagolta s valamennyi hatásos eszközt rutinosan állított a Nagy Alkotásnak feltüntetett, amúgy azonban inkább csak átlagos szakmai erényekkel büszkélkedő melodráma szolgálatába. Isten mentsen attól, hogy perújrafelvételt kezdeményezzek Egy férfi és egy nő-ügyben. Ne szégyellje magát, aki lelkesedett érte. Amit Lelouch a hétköznapok folyton újratermelődő helyzeteiről s a magányos emberek egymás iránti vonzódásáról mond — végül is igaz. Hogy nem eléggé alapos a kapcsolat lélekrajzának bemutatása? A sztorit érdeklődéssel figyelők, a jellemekkel szimpatizálók, az áradó emóciókat könnyes szemmel fogadók élvezetét az ilyesmi általában nem zavarja. Az is lehet, hogy az „én készülékemben” van a hiba, s másokkal együtt, akik kissé elverték a port a közönségre kacsintó mesteren, túlságosan szigorúan ítélkezem. A téma megérdemelné, hogy valamennyi összefüggésében körbejárjuk (talán a közeljövőben vissza is térünk rá) — ezúttal azonban másról lesz szó. Prózai — sőt vulgáris — nyelven megfogalmazva a lényeget: arról, hogy egy rókáról hány bőrt lehet lehúzni? Mindjárt válaszolok is, mert a kérdés nem költői. Sokat. A filmművészetben — pardon: a filmgyártásban — is. Egy sikeres sztori mindig megfejelhető. Egy népszerű történet újra és újra felmelegíthető. A bevált fogások ismételten — és aztán megint — alkalmazhatók. Vannak témák, szituációk, konfliktusok, melyek a rákos sejtekhez hasonlítanak: burjánzásukat senki sem képes megállítani. Tessék csak végignézni a nyugati mozik kasszarekordjainak listáját. Úgyszólván nincs egyetlen film, melybői — a folytatás segítségével — ne sajtolták volna ki a profit utolsó cseppjeit is. Néhány példa kapásból. A keresztapa a híres Cop- pola-műben meghal, mégis elkészült a második rész. A „nehézséget” — hogy t. i. a család feje eltávozott az élők sorából — úgy hidalták át, hogy a maffiavezér ifjúságát vitték vászonra. A kronológia megbomlott, viszont A keresztapa II. megszületett. Van továbbá Francia kapcsolat 11., A cápa II., Rocky II. és így tovább (utóbbiból a hírek szerint a harmadik rész is műterembe kerül). Mindez persze csak egyik fajtája a közkedvelt filmesrepetának. A kevésbé kárhoztatható (ugyanis a lehetőség — elvben — adott ahhoz, hogy a rendező jó teljesítményt nyújtson s az ismétléskor is elérje a korábbi színvonalat). Általában eléggé „gyanús” az efféle mutatvány, bár megesett, hogy a rendező tényleg a művészet, s nem az üzlet oltárán áldozott. És mikor veszélyes (tehát elítélendő) a filmes ügyeskedés? Nyilván abban az esetben, ha egy az egyben köszönnek vissza a fordulatok és megoldások, mozzanatok és helyzetek. Ha a rendező — megint „erős” kifejezéssel élve — hajdani sikerein kérődzik. Nálunk — szerencsére — nemhogy normává vált ez a gyakorlat, még a gondolata sem nagyon merült fel annak. hogy rendezőink tovább szövögessék hőseik sorsát. Igaz, bizonyos esetekben ezt csak ügyeskedéssel tudták volna elérni (a Húsz óró-ban lényegében minden fontosabb életút lezárul, Szindbád a film végén meghal, a Hideg napok „sztorija” úgy kerek egész, ahogyan van stb.) — elvileg mégsem elképzelhetetlen egy Tizedes II., Tízezer nap II., Szerelem II. stb. Fogalmam sincs arról, milyen eredménnyel járt volna egykét ilyen vállalkozás, a magam részéről azonban kételkedem. Igaz, más korban, de látványos kudarc volt a Felszabadult föld, melyet minden idők legjobb magyar filmje, a Talpalatnyi föld folytatásának szántak ... De kanyarodjunk vissza a címhez, melyet azért írtam mai jegyzetem fölé, mert Claude Lelouch-t szándékozom a sarokba állítani. (Zárójelben: kibírja, hozzászokott, a kereskedelmi siker mindenért kárpótolja.) Szóval: az Egy férfi és egy nő rendezője más miliőbe helyezte és egy kicsit kipofozta eredeti melodrámáját. Hatásosan pergeti a sztorit, az izgalmat és az érzelmeket mesterien elegyíti, megint behálózza a mesét a romantikus zene színes fátyolával, s újra kimondja azt, amit egész életében s minden filmjében ismételget: nő nem élhet férfi, férfi meg nő nélkül. Amennyiben magányosak, feltétlenül egymásra kell találniok. Egy másik férfi és egy másik nő? Nem. Ugyanaz a férfi és ugyanaz a nő. „Lelouch hű maradt Le- louch-hoz, a romantikus és szentimentális filmművészeti koncepcióhoz, amely a szerelmet a létezés egyik legfontosabb ügyének tartja. Lelouch az egyszerű szívekhez intézi szavait, s ezt soha nem is rejtegette” — írja a Le Monde. Mindezzel százszázalékosan egyetérthetünk. Azzal kevésbé, hogy csak úgy patakzanak a vásznon a visz- szaköszönő mondatok és szituációk. Persze ami egykor a felfedezés varázsával hatott (akire hatott), ma már nem egyéb fáradt utánérzésnél. Nincs sajnálatra méltóbb annál, aki fiatalabbnak maszkírozza magát a koránál. Claude Lelouch a huszonkilenc évesek szerepében tetszeleg (annyi volt, amikor az Egy férfi és egy nő-t — forgatta). A valóság azonban az, hogy már a negyvenhármat is betöltötte. Veress József EELgy napló titka 3ókai Mór: Emléksorok, Napló 1848—49-ből tetteiben, követte a kormányt Debrecenbe, de ekkor már más Jókai ért le a trónfosztó városba. Nem volt kevésbé bátor, csak forradalmisága változott, szerette volna immár a békét népének. Jókai szemléletének elemzése helyett azonban nézzük naplóját. Az inkább irodál- mi, mint történeti mű gazdagítja a nagy történelmi személyiségek rajzát. Jókai A Kőszívű ember fiai c. regényében megörökítette a Len- key huszárok hazatérését. Igaz, itt a vezetőjüket Ba- radlaynak hívták. A naplóban feljegyzi, hogy Lenkey éppen egy előkelő lengyel nőt akart feleségül venni, midőn katonái után nyargalva végleg elszakadt tőle, s utóbb ebbe bolondult bele. Ez az eset nemcsak azért érdekes, mert a tényt, hogy a külföldön élő magyar katonák hazajöttek, Jókai is többféleképpen értékelte és írta meg, hanem mert összevethetjük a Nemeskürthy Istvánnak Akik érted haltak szent Világszabadság című művében (Magvető, 1977. 104—106. old.) leírt történettel, miszerint Lenkeyt tisztjei engedetlenségéért bezárták, majd megszökött százada után küldték, ahonnan ő nem is akart visszajönni. A történeti hűséget valószínűleg mindketten megsértették, ugyanis az egykorú iratokban nemigen található más, csak hogy a lengyelektől hazatérő magyarokat örömmel segíti a nép, de hivatalosan szökevényeknek tekintendők. A másik érdekessége Jókai naplójának,, hogy újabb adatokkal szolgál Görgei Artur megítéléséhez. Úgy tudtuk, hogy Jókai sem szerette Gorged, feljegyzéseiben azonban józan, tiszteletre méltó katonának tartja. Különösen érdekes a XXI. fejezet, amelyben Kossuth a tábornokait kitünteti, s ez alkalomból az egész vezérkar együtt volt Debrecenben. Jókai egy-két mondatos jellemzései a lényeget ragadják meg. Pl.: Mészáros Lázárról azt írja, olyan „akit senki sem bámul, de mindenki szeret.” Görgei az egyenruhában pompázó tömegbe sárosán érkezik, senkivel nem törődik, engedelmeskedett „és Kossuth kezei remegtek, és Görgei halovány volt, mint a fal, midőn az érdemrendet mellére tűzte.” & Egyetlen emberről nem ír Jókai semmiféle emberi gyengeséget, ez pedig Nyári Pál. A Madarászt vádoló gyémántlopásban, a kormány elköltözése utáni Pesten Nyári jelleme nemcsak megnyugtató, hanem figyelmeztető is. Néhány hónap eseményeiről ír csupán Jókai, de a forradalom jelentőségéről, nemzetét féltő és csodáló érzéseiről így js meggyőzően írt. Nem csoda, hogy ez az élmény sok későbbi írásának vált témájává. Az utószóban Nemeskéri Erika leírja a napló születésének körülményét, a filológiai érdekességeket, ezzel elkerülni igyekezve, hogy hiteles történeti forrásnak tekintsük a Feljegyzéseket, de egyben rávilágít árra, hogy hogyan kerülhetünk közelebb a korhoz és az akkor élőkhöz. Ezt segíti elő az is, hogy a mai olvasónak már ismeretlen latin kifejezéseket egy szómagyarázattal tették mindenki számára érthetővé. Jó szívvel ajánlhatom ezt a könyvet az olvasónak. (Magvető, Bp., 1980.) Láczay Magdolna
