Kelet-Magyarország, 1980. július (40. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-19 / 168. szám

1980. július 19. KELET-MAGYARORSZÁG 7 Csedmoda V^épmonda) ÚTTÖRŐK MECSEKI TÚRÁN Tizenhárom nap keirékpárnyeregben Lengyel pajtások pihentek megyénkoen Sseretáborozás Tivadarban Az előző nyáron Szabolcs- Szatmár útjait rótták azok a lelkes nyíregyházi úttörők, akik kerékpárjaik nyergében most a Mecsek nevezetes he­lyeivel ismerkedtek. A ko­rántsem sík terepen kerekező Árok utcaiakat alaposan pró­bára tette a 13 napos túra. Lejtők és kapaszkodók — Hogy bírtátok? — Szerveztünk ugyan a felkészülés időszakában meg­erőltető hegyi túrát Tokaj, Tárcái irányába, de ez ko­rántsem volt azonos értékű a mecsekivel. Izmainkat ki­merítő emelkedők, enyhe lej­tők és meredek kapaszkodók tették igen változatossá utun­kat — válaszol Megyesi An­tal, aki az idén fejezte be a 8. osztályt. — Engem különösen a táj szépsége ragadott meg. Szí­vesen laktam volna hosszabb ideig is az orfűi erdészház­ban, vagy üldögélnék nap­hosszat a Dombay tó partján. Csodálatosan tiszta vize van. Elvesztek a biciklik Nagy György kísérő tanár először gondjaikról beszélt. — Jó előre feladtuk a nyír­egyházi állomáson a kerék­párokat, Pécsre érve mégis azzal fogadtak: még nem ér­keztek meg. Később derült ki, ott vannak ugyan, csak éppen megrongálódtak. Jegy­zőkönyvek, idegeskedés, ja­víttatás. A Pécsett töltött két napból az egyik szinte ezzel telt el, míg a másodi­kon megnézhettük a tv-íor- nyot, a dzsámit, a Zsoinay, Vasarely és Csontváry Mú­zeumot. Túránk legrövidebb szaka­sza következett, 14 km Orfű- re. A csodálatos környezet­ben lévő nagy erdészházban találkoztunk budapesti „tal­pasokkal”. Vidám kis társa­ság volt az övék is. Közös tábortűz mellett meséltek él­ményeikről. lövőre „„talpasként1* Másnap Abaliget, Sziget­vár télé tartva elkapott a nyári zápor. Az út is hosz- szabb volt, így csak késő délután értük el a sátortá­bort. Felüdülést jelentett az itteni termálvizű strand. Megyesi Anti ezek után a siklósi várban látott korabe­li fegyverekről mesélt, majd az útközben szemügyre vett márványbánya és a mohácsi történelmi emlékhely ragad­ta el képzeletét. — Az utolsó szakasz volt talán a legnehezebb. Pécs- várad felé többet toltuk a kerékpárt, mint amennyit ül­tünk rajta. Az úttörőkorból kinőttem, de a túrázást nem hagyom . abba. Eddig vízi vándortáborokon vettem részt, most megpróbáltam kerekez­ni, jövőre talán én is „tal­pasként”, vagyis gyalog vá­gok neki hazánk általam még nem ismert tájainak — feje­zi be élménybeszámolóját Anti. Sánta János MiérT gazdagok a grúzok? ... Valamikor réges-régen, amikor az Űr megteremtette a Földet és az embert, elha­tározta, hogy szétosztja a bolygót az emberek között. Jöttek is azok minden égtáj­ról, hogy részt kapjanak ma­guknak az Istentől. Már min­denki megjelent, csak a grú­zok hiányoztak. Hozzájuk vendégek érkeztek, s tudva­levőleg a grúz nagyon ven­dégszerető nép, igy etették- itatták látogatóikat, mulattak velük, s minden jóval elhal­mozták őket. Közben teljesen elfeledkeztek az Űr szaváról, és mire odaértek, az már min­den földet kiosztott, csak a legrosszabbak maradtak meg. A grúzok azonban nem tar­tották igazságosnak ezt, s mi­vel ravaszsággal is megáldot­ta őket az ég, addig könyö­rögtek, siránkoztak, hogy az Isten megelégelte, és a saját magának félretett legjobb föl­dekből adott nekik egy dara­bot. Hát ezért olyan pompás a grúz föld, s ezért olyan gaz­dagok a grúzok. (Fordította: Szaniszló F.) Lengyel pajtások kiadós nyári már Károly felvételei) Befejeződött a lengyel- magyar cseretáborozás július 13-án a tivadari táborban. A niskói és a fehérgyarmati if­júsági vezetők már kora ta­vasszal szerződésbe foglal­ták, hogy ezen a nyáron négy csoport utazik 10—10 napos cserelátogatásra a két terü­letre. A fehérgyarmatiak el­látogattak Lublin és Sando- miercz mellett Majdanekbe is. Niskóban a lengyel gye­rekek otthonukban látták vendégül a magyar fiúkat és lányokat. A lengyel táborban — amely leginkább egy iga­zi kastélyhoz hasonlít — összkomfortos körülmények között pihentek a gyarmati, méhteleki, rozsályi, tunyog- matolcsi pajtások. A lengyeleket a tivadari ifjúsági táborban fogadták. Az észak-szabolcsi Dögé község határában smaragd­zölden csillog a Csedmóda-ió, amelynek mélyén évenként egyszer harang szólal meg. Csodálatosan zúg-búg a hang­ja, titokzatos, varázslatos dallammal s nagyon messzire elhaliatszik. Régés régen, amikor a kis- várdai vár felépült, minden elkészült már a várban, ég fe­lé nyúlt a torony is, de né­mán, nem volt harangja. Révleányvár várában akkori­ban tündérek éltek, szép tün­dérlányok, ezért nevezték a várat Leányvárnak. — Készítünk mi a várnak harangot — mondták a tün­dérek. -- Nem lesz annak a harangnak hetedhét ország­ban párja. Hangja egyszerre sír és kacag, majd vele sír és kacag az egész ország. El is készüli a híres ha­rang. A tündérek színezüst­ből öntötték s a hangja cso­dálatosan zengett-búgott. Éj­jel-nappal dolgoztak rajta a tündérek. De hogy szállítsák el? Nyolc ökrös szekér se bírta volna azt a sártengeren átvonszolni. — Csak kötélpályán szál­líthatjuk — mondta egy okos, öreg tündér. A tündéreknek tetszett a gondolat, s ki is húzták a drótkötélpályát a Tisza fölött, egészen a kisvárdai toronyig. Ezen vitték a harangot. Gör­dült is az szabályosan. Hanem az ördög sem aludt. Ahogy a Csedmóda tó fölé értek a ha­ranggal a tündérek, az ördög odasettenkedett, s nagyot ki­áltott, de olyat, hogy talán a Föld túlsó felén is meghal­lották. S a tündérek, mint amolyan vászoncselédfélék, nagyon megijedtek. S a ha­rangot beleejtették a Csedmó- da-tóba. Volt harang, nincs harang. Belesüllyedt a ha­rang mélyen az iszapba. Ha­nem egy évben egyszer meg szólal. Panaszosan, varázsla­tosan, rejtélyesen zúg-búg, hullámzik a nagyon tiszta, csengő dallam s a hangfoszlá­nyok nagyon messzire elhal­latszanak. Feljegyezte: Ölbey Irén Könyvismertetés Bakó Ágnes: Gyere veiem kertészkedni Bakó Ágnest sikeres gyer­mekversek írójaként ismer­hettük meg, hiszen igen sok meséskönyvet írt. Többek között bizonyára ismerősök: a Nyulacska, a Széllelbélelt karácsony és a Gyere velem Mózeshegyre című mesés­könyvei a gyermekolvasók körében. Új művében, a Gyere ve­lem kertészkedni című mesés ismeretterjesztő kötetében a természet ismeretére és szere- tetére ösztönöz. Sok bírálat éri a Lakótelepeket egyhangú­ságuk miatt. Nos, Rita és Zsu­zsa, a két főszereplő szinte a semmiből teremt üde kis oázist birodalmukban; szép­pé varázsolják az addig ko­pár balkont. Néhány faládát szereznek, abba virágföldet, palántákat kapnak egy ker­tész bácsitól, aki később is hasznos tanácsokkal látja el az ifjú kertészeket. A könyv kedvet ébreszt a kertészke­déshez. A két kis gyermekhős példáján bizonyára igen sok kisiskolás fog majd ismerked­ni a növényekkel és a gondo­zásukkal is, hiszen ez a me­sélő hangvételű ismeretter­jesztő képeskönyv elsősorban az ő részükre íródott, s a Mó­ra Kiadó gondozásában a kö­zelmúltban látott napvilágot. (Budaházi István) zápor után Tivadarban. (Mol­Az ott-tartózkodó magyar is­kolásokkal orosz nyelven re­mekül megértették egymást a vendégek. Magyarországon érdekes kirándulások tarkí­tották a programot. Szervez­tek utat Debrecenbe, Sáros­patakra, s a fehérgyarmati já­rás irodalmi és történelmi emlékhelyeire. Felkeresték a 9 lyukú hortobágyi hidat, Sárospatakon pedig a Rá- kóczi-emlékhelyet. Megálla­podás rögzíti, hogy 5 évig a nagyvakációkban folyamato­san cserélődnek majd a len­gyel és magyar csapatok. Ahogy elviszik a vajai úttö­rőmúzeum emlékét a lengyel fiúk és lányok, úgy őrzik a barátság egy-egy emlékét a magyar úttörők is. Bodnár Istvánt Heg­mártózna Tiszapartról tükrös párba hajlok a nyár udvarára. Búbosbanka trombitál, tornyosul az iszapvár. Sármány int a fűzfaágnak, tajték-csikó vadrucának. Kagylógyöngyű hintaszék, megmá.rtózna lenn az ég. Burjánzik a bronz virága, fekszem a víz bársonyába: lándzsa köröz fák fölött, nem talál csak ördögöt. Udud István: Palacsinta-sütő keverem kavarom vegyítem habarom forró már a sütő százat is kisüt ő hopp a zsírt ki ne hagyd különben leragad fele kész feldobom megpördül elkapom hogyha egy odaég ne búsúlj van elég egyél meg néhányat nagyon jó étvágyat TÖRD A TEJED! Gombázni voltam apuval. ö vargányát szedett, én bogarakat. Hatéves koromban már jó barát­ságban álltam a hőscincérrel, ka­ticával, csípős csíborral, s a szarvasbogárral is, amely úgy zúgott az alkonyati út fölött, mint egy fekető kő. Mire a sötéttel együtt csaknem éhenhalva hazaértünk, minden zsebem tele volt zizegő, züm­mögő gyufásskatulyákkal. Ha­tártalan boldogsággal vettem számba kincseimet. Ekkora bo­gárfarm még soha nem volt bir­tokomban. Korábban egy-egy hőscincér és tücsök boldogította csak házunkat néhány hétig. A tücsök például elbújt a ruhás- szekrényben. és egy hétig mu­zsikált, mire apu megtalálta és kitessékelte. Ebből is látható, hogy apu nem rokonszenvezett állatbarát törekvéseimmel. Az ajándékba kapott sünike gyereket is a kamrába küldte egerészni. Az érzékeny szívű tüs­kés annyira megsértődött, hogy világgá ment. Ezt három napig tartó bőgéssel nyugtáztam. — Remélem — állt most is fö- lém, — nem akarod ezeket a bo­garakat itt tartani? — Csak egyet-kettőt — alkudoz­tam. A szarvasbogarat! Nem gyö­nyörű? — Azt hiszem, nem érzik gyö­nyörűen magukat a gyufásdoboz- ban. Engedd el őket. Egyszer még megköszönik — Csak a szarvasbogár hadd maradjon! Fogd meg, milyen sú­lyos! Mintha vasból lenne. Édesapám, fel is emelte a csoda­példányt, de az nem volt barát- kozós kedvében, és erős ollóját úgy belemélyesztette apu ujjába, hogy kiserkent a vér. A griffbogár Kiebrudaltak mindannyiunkat. Elvonultam bogaraimmal az illatos kertbe, és egyenként fel­tettem őket a gyümölcsfára. De előtte még elláttam valamennyit jó tanácsokkal, hogy ne feledje­nek el engem. Az ember mindig törekedjék új barátokra. A szarvasbogárnál időztem legtovább: — Te vagy a griff a bogarak között. Talán még varázsolni is tudsz, mint a tündérkirályok. Ha megnősz, szívesen beutazom a hátadon az egész világot. Majd várlak! Nem szólt vissza. Nézett a moz­dulatlan pont szemével. Egyszer csak megmozdította a csápját. Az ő nyelvén ez talán helyeslést je­lentett. Én úgy éreztem. Másnapra a hőscincércsalád elvándorolt a környékről. A szarvasbogár azonban maradt. Esténként hangos zúgással szelte a levegőt a kertben, s ezek a mézízű nyári esték voltak talán a legszebbek az életemben. Ül­tem a verendán, hallgattam a neszeket és elképzeltem az uta­zást, egyszer majd, ha megnő a griffbogár. Nem tudtam ponto­san, hány éjszakát kell még alud­ni addig, de biztos voltam ben­ne, hogy eljön az a nap. S mennyire igazam volt! Egy éjjel, alig hogy elaludtam, ko­pogtak az ablakon. A griffbogár állt ott a levegőben, fénylő pán­céllal, piros nyereggel. Felpat­tantam rá és repülni kezdtünk felfelé. Mellettünk szállt nyolc- nyolc fényes csillag, hogy lám­pásként mutassák az utat. A Hold kigömbölyödött arccal várt bennünket pihenőre. A színarany asztalánál csodás történeteket mesélt. Pedig nem időzhettünk sokáig, reggelre mindenképpen haza kellett érni, mert még ez a világjárás sem lehetett ok arra, hogy egy napig elmaradjak az iskolából. Kádár Péter Vízszintes : 1. Megfejtendő (folytatása a függ. 6-ban) 6, Hidrogén, kén vegyjele. 7. Szeszes ital. 8. Dátumrag. 9. Zamata. 11. Apus. 12. Las­san ereszkedik lefelé. 14. A turizmus ala­nya. 16. Létra népiesen. 18. Félig vall! 20. Három oroszul. 21. Személyeitek. 22, Tal­pon van. 24. . . . -zugos. 25. Észak-nyugat- európai nép, 27. Sülttésztaléleség. 28. Üz­let (első négyzetbe két betű). 29. Ki hibát­lanul dolgozik, .... és pénzt takarít meg. Függőleges: 1. Minőségi tokaji. 2. Háziállat. 3. Irá­nyítható szánkóféle. 4. Azonos mással­hangzók. 5. Nagy tengeri ragadozó hal. 6. Megfejtendő, a vízszintes 1. folytatása (utolsó négyzetbe két betű!). 10. Fial. 11. Névelős állóvíz. 13. Egyik érzékszervével felfog. 14. , . . lapu (gyomnövény), 15. Víz­zel körülvett szárazföld. 17 Némán bera­kó!!! 19. Üzleti megállapodás, egyezség. 21. Épületen van. 23. Sublód fele! 24. ZID. 26. Kettőzve dunántúli város. 27. Kiejtett görög betű (a Ludolff féle szám jelzésére használják). Megfejtendő: A Tiszántúl jelentős júliusi idegenforgal­mi eseménye . . . (vízszintes 1., függőle­ges 6.). Múlt heti megfejtés: __ KŐSZEG — PÉCS — SZIGETVÁR — SIKLÓS Könyvjutalom: Bán Valéria Tiszalök, Török Mária Nyírkáta, Németh Erika Ib- rány, Plank Erzsébet Rétközberencs, Gál Ottó Gyulaháza, Turóczi Angelika Tuzsér, Hornyik Apollónia Nagyhalász, Kiss Ta­más Nagycserkesz, Kulcsár Liliána Nagy­halász, Varjasi Gedeon Csengerújfalu, Pe­tő Henrietta Kisnamény, Rusznák Ildi­kó Oros, Csernyi Brigitta Császló, Harsá- nyi Emese Nyírkáta, Károly Ildikó Túr- isvándi. GYERMEKVILÁG Barátkozó úttörők. ■ ü 2 3 4 5 6 ■ Zj J ■ 8 9 ■ Ű ■ 11 12 sr ■ 15 ■ W 1 17 J ■ 18 ■ 20 ■ 22 23 ■ ■ 25 25 ■ 27 28 1 29

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents