Kelet-Magyarország, 1980. július (40. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-19 / 168. szám
1980. július 19. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Ellátás, árak... Válaszol Kenyeres László, a Zöldker vezengazgató-helyettese A megyei lapoktól a Központi Sajtószolgálathoz befutott kérdéstömeg átrágása után kopogtattam a Zöldker vezérigazgató-helyettesénél, Kenyeres Lászlónál: mint a zöldség-gyümölcs felvásárlásban domináns szerepű megyei Zöldért, vállalatok központjának egyik vezetője, adjon választ ü kérdések legalább némelyikere... A fogadtatás szívélyes volt, de mielőtt rátértünk volna a válaszokra, arra kértem Kenyeres Lászlót, adjon általános tájékoztatást az oly sok átszervezést — a legutóbbi 1977-ben volt — megélt szer- vezet pillanatnyi helyzetképéről. — Tavalyelőtt 300. de ta- valy már csak 170 millió forintos nyeresége volt a 19 megyei vállalatnak, ami önmagáért beszél. De még ezt a nyereséget is csak úgy si- került elérniök, hogy az állam 900 milliós támogatást adott, azonos mértékűt az 1978. évivel. A támogatás jelentős részét a 78. évi nagy burgonyatermelés eliminálására, a felvásárlási árzuhanás „kivédésére” költöttük, például 2 forintot kaptak ki- lónként a termelők, de az árut nem vittük el tőlük. A burgonya olyan termék, amely áruként döntően a Zöldérteknél fut össze, a téli tárolással jóformán kizárólag mi foglalkozunk. Roppant érzékeny cikk a krumpli, amiből évi átlagban 20 ezer vagonra lenne szükségünk, de 120 ezer vagon terem. — Mégis, tapasztalataim szerint szerfölött cikcakkos a termelői kedv, s általa, a megtermelt burgonya. A magammal hozott kérdések között Szabolcsból azt firtatják: csökkeni a vetésterület, mi lesz 1980-ban a krumplival? — Valóban nagyok az évek közti különbségek, mindenekelőtt az átlagtermés miatt — így Kenyeres László. — Hogy ne menjek messzire: ' 1978- ban még 36 ezer, de tavaly már csak — mintegy ellenhatásként — 19 ezer vagon volt a felvásárolt áru. Az idén pedig már importáltunk ezer vagonnyit, főként az NDK-ból. Pedig a leszerződött mennyiség elegendő, 28 ezer vagonra rúg, de kétségtelen, hogy a termőterület nemcsak Szabolcsban — országosan is apadt a nagyüzemeknél. Mégpedig a tavalyi 22 ezerről 17,5 ezer hektárra. Ha legalább 150 mázsás átlagtermést érnek el a gazdaságok, úgy nem lesz gond, de ha nem... Az elmúlt hetek csapadékos időjárása mindenesetre jót tett a burgonyának, akár csak a zöldséggyökérnek, de kevésbé kedvezett a meleget is igénylő paprikának, paradicsomnak. S ha már áttértünk más portékákra, hadd jegyezzem meg, hogy a piackép szerfölött változó: vannak hiánycikkek is, főként gyümölcsből, de eladatlan tömegek uborkából, káposztából, zöldbabból. — Mégis drága az uborka... — Az árképzési a vállalatok önállóan végzik. Előfordult, hogy a Békésben .3 forintért felvásárolt uborka 25 forintba került Budapesten. Éppen ez a visszaköszönő témakör, az árak és az árrések megtárgyalása is szerepelt július 10-én Kecskemétre összehívott országos értekezletünkön. A nagy árrés egyik magyarázata, hogy a közgazdasági szabályozók idei módosításával elestünk 300 millió forint központi kockázati alaptól. A megmaradt dotáció két forrásból származik: 150 milliót kapunk téli tároláshoz nyújtott állami támogatásként, valamint a lakosságnak eladott áru minden tonnájához 800 forint szubvenciót kapunk. Ötvenezer vagonra tehető ez a mennyiségben, együttesen azonban 110 ezer vagon körüli a forgalmunk, mert nemcsak a lakosságnak, exportra, hűtő- és konzervipari célokra is adunk árut. — Térjünk vissza a való- ban örökzöld árrésügyre. Mennyi a megengedett? Hiszen az mégsem elfogadható állapot, hogy 3 forintos uborkából 25 forintos legyen . . . — Ez nyilvánvaló, s a Zöldker idei célja az, hogy 16 százalékos átlagnál magasabb ne legyen a zöldséggyümölcs fogyasztói áremelkedése. Sajnos, az esztendő első öt hónapjában ez 28 százalékos volt az előző év azonos időszakához képest. Pillanatnyilag úgy látom, hogy csökken ez a mutatőszám, visszaesés következik be az árszínvonalban, s remélhetően a 20 százalékos átlag alatt maradunk 1980-ban. — Ami az árrést illeti, 38— 40 százalékos volt 1977—79- ig, vagyis 10 forintos fogyasztói árból 6 jutott a termelőnek, 4 nekünk. Az állami támogatás hozzávetőleg összesen 400 millió forintra tehető csökkenésének ellensúlyozásaként, s hogy mégis próbáljanak megállni saját lábukon a vállalatok, az ősszel határozat született arra, hogy 45—48 százalékra emelhessük az árrést. Tehát immár a fogyasztói ár fele jut a Zöldért-eknek. Ez az arány nem rosszabb a nemzetközi átlagnál, hiszen nyugaton 150—200 százalékos árréssel dolgoznak a kereskedők. — Nálunk a mostani is soknak tűnik, mindenesetre megfeleltünk több megye idevágó érdeklődésére. Egy utóbbi levél mindjárt figyelmeztet arra, hogy lehetséges azért másként is: a szentesi Korai Zöldségtermesztési Rendszer mindössze 5 százalékért adja el a tagszövetkezetek zöldségét. Ha jól számoltak, tehát alig egytizednyi (!) árrés fejében is piacra juttatható a zöldség. Javaikon, érdemes lenne Szentesre utazniuk a megyei Zöldért vállalatok igazgatóinak. — Milyen módosítást terveznek? — 1981-től megengedjük a más megyékből való, de csakis kizárólag szerződéses alapon történő felvásárlást is — válaszol Kenyeres László, f — Például, ha a Budapesti j Zöldért azt mondja, hogy van | három szabolcsi tsz-partnere, | amellyel szerződési kíván | kötni, megteheti. Ez a lé- j nyeg: jó előre tudjon erről j mindenki, mert ily módon nem lehetséges egymás elől j elorozni a portékát, elkerül- I hetjük az anarchiát, s a szűk- j séges központi készletet is biztosítani tudjuk. — Tanulságot levonni nem : áll szándékomban, egy félénk töprengésnek mégis hangot adok: vajon nem közeleg-e a sokadik átrendeződés? Vajon azt az „elvett” négyszázmilliós dotációt nem lehetne-e olyképp ellentételezni, legalábbis részben, hogy valahogy csak-csak rövidüljön az áru útja, s ily módon a zöldség-gyümölcs fogyasztói árak szolídabban növekedjenek?! K. N. Mi található a MÉH telepén? Esztergapad háromezerért Nemcsak a víz, hanem a vas, az acél, illetve a papír és a textíliák is bizonyos körforgásban vannak, jóllehet az utóbbiaknál nem az időjárási viszonyok a meghatározóak. Saját gépkocsival Nyíregyházáról és környékéről évente mintegy 80 ezer tonna textilhulladék kerül a Kelet-magyarországi Nyersanyag-hasznosító Vállalat megyeszékhelyi telepére. A megyeszékhelyen 3 begyűjtőhely segíti a munkát, ami igen kevés, hiszen az új városrészeken nincs, s talán a környezeti hatásai miatt nem is volna jó, ha lenne hulla- dékíelvevő hely. De természetesen e részeken is keletkezik — főként papír- és textilhulladék. amelyek elszállítását a MÉH egy tehergépkocsi beállításával, az úgynevezett mozgófelvétel bevezetésével kívánja megoldani. Nyilván a vállalatok és a termelőszövetkezetek adják e nyersanyagok döntő többségét. Sőt, a MÉH a vállalatok 80 százalékával szerződéses viszonyban van, s ha a "szállítók igénylik, a MÉH a saját gépkocsijával hozza el tőlük az anyagokat. Azok a közüle- tek, amelyek beszállítják a hulladékokat, fuvartérítést kapnak. Legjobb kapcsolatuk a TITÁSZ-szal, a konzervgyárral és a Volánnal van. Űj alkatrészt a MÉH-b©? A beérkező fémhulladékok elég tekintélyes része nem kerül a kohókba, mived azok még felhasználhatók. Ilyenek például az idomacélok és a gépalkatrészek. Ugyanis számos üzemben működnek még olyan masinák, amelyekhez már évek óta nem gyártanak alkatrészeket, s így a szakemberek néha a MÉH-telepen örvendeznek a keresett és talált cikkeknek. Keskeny Lajos művezető érdekes eseteket említ: — Nemrégen egy kisiparos általa használható esztergapadot vásároltak itt meg 3 ezer forintért. Aztán valamelyik termelőszövetkezet tízezer forintért jutott egy MTZ—50 típusú erőgéphez, de szinte vég nélkül sorolhatnám a példákat. Tavaly ősszel pedig nem tudtuk, hogy örüljünk, vagy sírjunk, amikor a tekintélyes nagyvállalat miUió forintot érő, vadonatúj (ki sem csomagolt) targoncaalkatrészt hozott, amiért mindössze 6 ezer forintot kapott. De még így a jobb, mert más cég alkatrészellátását ezután megoldhattuk. Mindenesetre ez arra vall, hogy még van olyan hely, ahol nem megfelelő az anyagkészlettel a gazdálkodás. De, különösen az utóbbi időben, a vállalatok nagyon megnézik, hogy mit dobálnak ki. Nemcsak a vas a hulladék A közvetlenül nem használható anyagokat az acélgyártáshoz megfelelően darabolva a diósgyőri, az ózdi kohóknak, valamint a kisvárdai öntödének küldik. A MÉH évente mintegy 70 millió forint értékű árut forgalmaz. Ennek teljesítésében jelentős szerepet játszik az is, hogy a Ferroglóbus által forgalmazott termékek eladásával is foglalkoznak. Még Dunántúlról is jönnek betonacélokat, csöveket, lemezeket venni. A szakemberek véleménye szerint megyénk számos termelőszövetkezetében, vállalatánál több százezer forint értékű vashulladék hever, amiből tekintélyes bevételhez juthatnának — nem beszélve népgazdasági haszonról. Gond, hogy sok helyütt csak a fémhulladékokat tekintik hasznosíthatónak, pedig a papír és a textília is értékes. A már említett három vállalat, a TITÁSZ, a Volán és a konzervgyár havonta több t íz ezer forint értékű hulladékot ad le. A MÉH nyíregyházi telepe tavaly 14 százalékkal túlteljesítette árbevételi tervét. Egyébként a vállalat harmadszor nyerte el a Kiváló Vállalat címet. Cselényi György A nyíregyházi malom minőségellenőrző laborjában Bánszki Andrási óránként ellenőrzi az űj árpa víztartalmát. (Jávor László (elv.) Mi a véleménye Bajnay Sándor, Bajnay Benő, Asztalos Mihály A szakosított termelésről „Különös figyelmei kíván a gazdaságos eredményt adó növény- és állatfajták kiválasztása, meghonosítása, a megfelelő termelési eljárások elterjesztése,” (Az MSZMP XII. kongresszusának határozatából.) BAJNAY SÁNDOR, a Számos-menti Állami Tangazdaság közgazdasági igazgatóhelyettese: A szakosítás nálunk nem újdonság. Minden területen — növénytermesztés, állattenyésztés, gyümölcstermesztés — szakosodtunk valamilyen növény- és állatfajtára. Emellett rendszertagok és rendszergazda is vagyunk. A szakosított termelés jellemzője a gazdaságban, hogy egy teljes vertikumot építettünk ki a termeléstől, illetve a tenyésztéstől egészen a feldolgozásig, az értékesítésig. Például a saját tenyésztésű sertéseken kívül vásárolunk is, s a vágóhídi tevékenységet követi a feldolgozás. Több szakboltunk is van és szinte az egész megyébe szállítunk. Ugyanígy lehetne említeni a növénytermesztést, ahol a szárításon túlmenően takarmánykeverőt építettünk. A legfontosabb szakosodott tevékenységünk a gyümölcs termesztése, tárolása és az alma feldolgozása sűrítménnyé. — Mi azt tartjuk, hogy a nagyüzemi mezőgazdaság egyetlen járható útja a szakosodás. így egyenes út vezet a rentábilitáshoz. Persze a szakosodás nagy szériát is jelent, ez pedig magával hozza a gépesítés kérdését. Könnyebb egy-egy növényfélére gépesíteni, mintha 15—20 növényfajt termesztenénk. A mai feltételek mellett mindenképpen ez a legkorszerűbb és legésszerűbb gazdálkodás, BAJNAY BENŐ, a por- csalmai Szatmár Termelő- szövetkezet állattenyésztési főágazatvezetője: — A szakosítás nem feltétlenül jelenti a szakosított állattartó telepeket. Ugyanis a termelőszövetkezetünk szakosodott az állattartásban, azonban nincsen még ilyen telepünk, de mind a porcsalmai, mind pedig a pátyodi szarvasmarha-telep újnak, korszerűnek mondható. Eddig csak magyartarkával foglalkoztunk, most a pátyodi telepet hols- teinfriz fajtával szeretnénk feltölteni. Ennek a kezdeti lépése már megtörtént. Hogy miért van erre szükség? — A termelőszövetkezetünk tejtermelésre szakosodott. A magyartarka tehenektől tavaly 3200 liter tejet fejtünk átlagban. Ennek a számnak a tudatában talán nevetségesen kicsinek hangzik, hogy 1975- ben mindössze 1600 liter volt a fejési átlag, öt év alatt megdupláztuk a mennyiséget, s úgy látjuk a jelenlegi teheneinktől már nem várhatunk sokkal többet, legalábbis csak nagy költségvetéssel léphetnénk előre. Ezért határoztunk úgy. hogy bevonjuk a tenyésztésbe a hols- teinfrizeket. A középtávú tervünkben az 1975. évi tejtermelésnek a háromszorosát határoztuk meg, s úgy érzem ez reális terv. A fejlődésnek, a termés- eredmények növelésének mindenképpen ez az útja. ASZTALOS MIHÁLY, a levelek* Dózsa Termelőszövetkezet növénytermesztési ágazat vezető je: — TermélőSfcövetkeze- tünk 3300 hektár, s ennek több mint a fele, 1900 hektár a szántó. Ezen a területen elég sok növénnyel foglalkozunk. Igazán szakosodásról nemigen beszélhetünk. Azért mi is törekszünk arra, hogy hogy csökkentsük a növényféleségek számát, emellett állandóan emeljük a termesztés színvonalát. Tagja vagyunk az IKR-nek, ennek keretén belül termesztjük a kukoricát és a búzát, míg a burgonyát a KITE égisze alatt termeljük. A rendszerek biztosítják a jó minőségű vetőmagvakat, a szaktanácsadást. — A szakosodást leginkább a terület nagysága, a talajadottság akadályozza. Alacsony az egy hektárra jutó aranykorona-érték, sok a homoktalajunk, ahol leginkább csak a rozs terem meg. Ezt a növényt közel azonos területen termeljük a búzával, de ugyanolyan fontossággal kezeljük is. Legjobban a gyümölcstermesztésünkben mutatkozik meg a szakosodás. Űj almásokat telepítünk, s ez meghatározó a gazdálkodásunk színvonalában is. Sípos Béla E arija Petrovna, én úgy beszélek magával, mint osztályfőnök az iskola- igazgatóval — kezdete a történelemtanárnő, ahogy belépett az irodába. — Szombaton, az iskolai esten Misa Nyetyeszov a nyolcadik „a”- ból. megcsókolta Katya Petri- kinát a nyolcadik „b’’-ből. Tenni kell valamit, különben mindannyian elkezdenek ... S ráadásul az algebrafelmérő küszöbén! — Megcsókolta? — jajdult fel az igazgatónő. — Méghozzá arcon — erősítette meg az osztályfőnöknő. — Minden világos — mondta az igazgatónő —, szigorú rendszabályokat léptetünk életbe. Holnaptól kezdve heti kötelező előadásokat vezetünk be szexológiából. — Mi-it? — hökkent meg az osztályfőnöknő. — Ezt mi nem tanultuk a főiskolán. — Magának se fog ártani. Azc mondják, hasznos dolog. Az új tantárgy első óráján az igazgatónő így szólt az osztályhoz: — Gyerekek, ne felejtsétek el, hogy egy rendkívül fontos tárgyat kezdtek el tanulni. Semmi lógás, megértettétek ? ! Év végén vizsgázni fogtok belőle. Aki megbukik, az nem megy a tizedik osztályba. Utána az osztály főnöknő szólalt fel: — Gyerekek, ne felejtsétek el, hogy egy rendkívül fontos tárgyat kezdtek el tanulni. Aztán semmi zajongás, megértettétek? Különben felhívatjuk a szüléiteket! Őutána egy szexológus vette át a szót, akit egyenesen a Pedagógus Továbbképző Intézetből hívtak meg. — Gyerekek, ne felejtsétek el, hogy egy rendkívül fontos tárgyat kezdtek el tanulni. Szépen, olvashatóan írjatok. És igyekezzetek mindent leírni! Egy hét múlva Misa Nye- iyeszov, miközben éppen lógott az új, rendkívül fontos tantárgy előadásáról, összetalálkozott az utcán Katya Petrikinával. — Menjünk moziba... Az utolsó sorba... — indítványozta bátortalanul Katya. — Ugyan! — legyintett Misa. — Csömört kaptam már ezektől a csókokkal kapcsolatos beszélgetésektől az iskolában. — Én is — vallotta be Katya. — Az állatokat is úgy szerettem, amíg át nem vettük az állattant. Kijártam az állatkertbe. Most meg egy csöppet sem érdekelnek. Azzal mentek tovább — az egyik jobbra, a másik balra. Ford. Antal Miklós Szergej Kondratyev: Szigorú rendszabály
