Kelet-Magyarország, 1980. július (40. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-17 / 166. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. július 17. Napi külpolitikai kommentár 0 jő barátság jegyében J ugoszlávia az átlagmagyar számára — s évről évre több honfitársunk szerez erről önálló tapasztalatokat — az Adria kék tükrét, az utánozhatatlan szépségű kisvárosok történelmi látnivalóit, a meredek bércek fenségét, vagyis a nyár örömeit idézi. Valójában sokkal többről van szó. Kapcsolataink a jó barátság jegyében örvendetesen fejlődnek, s ma már — mint Ve- szelin Gyuranovics elutazása előtt elégedetten állapította meg — felölelik az élet minden területét. A magyar—jugoszláv kormányfői tárgyalás újabb fontos szakaszt nyit a két ország együttműködésében. Annál is inkább, mert déli szomszédainknál — akárcsak nálunk — most készül a következő ötéves terv. A kölcsönös tájékozódás lehetőséget teremt arra, hogy 1981—1985. között az egyenjogúságon alapuló gazdasági kapcsolat az eddiginél is dinamikusabban fejlődjék. Jó alap ehhez a közelmúlt: mint a tárgyalásról kiadott közös közlemény megállapítja, az 1976—1980. évi árucsere-forgalom előirányzatát kölcsönösen túlszárnyaltuk. Közös teendő pedig bőségesen adódik a jövőre nézve. Mindenekelőtt a termelési és ipari kooperációban, amely még számtalan tartalékot tartogat. A vas- és a színesfém- kohászatban, a járműiparban éppúgy kínálkozik erre lehetőség, mint a mezőgazdaságban vagy az élelmiszer- iparban. Nem kevésbé fontos megtalálni egymás kezét a szakosodásban vagy a harmadik piacon történő közös fellépésben. Ami ugyancsak hangsúlyt kapott á kormányfők eszmecseréin: a közlekedés, a szállítás együttes tennivalóinak fokozottabb föltárása. S bizonyára sokakban talált az is kedvező visszhangra, hogy a két miniszterelnök hangsúlyozta: hatékonyabban kell kihasználni az idegenforgalomban kínálkozó együttműködés lehetőségeit. Természetesen a nemzetközi helyzet is szóba került a kormányfők tárgyalásán. Budapest és Belgrád azonos módon, aggodalommal figyeli a világpolitikában fújó hűvösebb szeleket, és síkraszáll a nemzetközi biztonság, a világbéke megszilárdításáért, az enyhülés és a békés egymás mellett élés politikájának következetes folytatásáért. Ugyancsak egyetértésről tesz tanúbizonyságot a közös közlemény a fegyverkezési hajsza megfékezésében, a leszerelésre és a fegyverzetek korlátozására irányuló kőnk- rét intézkedések helyeslésében. Megállapították a többi között, hogy a helsinki záróokmány valóra váltásáért és a madridi találkozó előkészítéséért és sikeréért további erőfeszítéseket kell tenni. Egyszersmind hangsúlyozták az el nem kötelezett országok havannai csúcstalálkozójának fontosságát. B izonyos, hogy Veszelin Gyuranovics budapesti látogatása jó alkalmat kínált a két ország együttműködésének elmélyítésére éppúgy, mint az álláspontok tisztázására. Meggyőződésünk, hogy a jó barátság jegyében országaink és népeink újabb lehetőséget merítenek belőle a mindkét fél számára hasznos együttműködés elmélyítéséhez. Gyapay Dénes Kormányátalakítás Algériában Bendzsedid Sadli algériai államfő kedden átalakította kormányát. A huszonhat tagú kabinet tizennégy tagja maradt a helyén, köztük a kulcsposztok gazdái': Mohamed Benahmed Abdelghani kormányfő, Mohamed Benjahia külügy- és Bualem Benha- muda belügyminiszter. A volt kabinet hét tagja maradt ki az új kormányból. Bendzsedid Sadli rendeletet írt alá a fegyveres erők vezérkarának létrehozásáról is, és — nemzetvédelmi miniszteri minőségében — változtatásokat hajtott végre a hadsereg élén. Kínai provokációk a VDK ellen Mint a vietnami hírügynökség, a VNA jelenti, július 8. és 10. között kínai részről több alkalommal tüzérségi és aknatűz alá vették Hoang Lien Son, Ha Tuyen és Lao Cay vietnami határ menti tartományokat. A barbár támadásoknak sok polgári áldozata és sebesültje volt, köztük idős emberek, nők és gyerekek. A kínai lövedékek vietnami lakóházakat romboltak le, több helyen megsemmisültek a vetések. A fegyveres provokációkká! párhuzamosan a kínaiak a határkörzetekben folytatják a katonai technika összevonását, a kémek és diverzánsok Vietnam területére történő átdobását — közli a VNA, majd hangsúlyozza, hogy a kínai vezetésnek be kell szüntetnie Vietnam szuverenitását sértő provokációit, és hogy az ösz- szes következményekért a kínai felet terheli a felelősség. Terrorhullám Salvadorban Az elmúlt 24 órában 27 halálos áldozata volt a salvado- ri terrornak. A jobboldali halálosztagok áldozatai közül 18 embert — köztük egy állapotos asszonyt — nem csupán megkínoztak, hanem meg is csonkítottak, mielőtt több lövéssel kivégezték őket. A holttesteket sorsukra hagyták. A Costa Rica San Salva- dor-i nagykövetségét megszálló földművesek szóvivője közölte: az épületben tartózkodó családtagjaik közül egy csecsemő meghalt. Mint ismeretes, a parasztok és családtagjaik — köztük több mint 50 gyermek — pénteken szállták meg az épületet. Azt követelik, hogy a junta vessen véget a kegyetlenkedéseknek és a terrornak, őket pedig engedjék szabadon távozni az országból. A kormányzótanács még kedden ígéretet tett arra, hogy élelmet és egészségügyi ellátást biztosít a nagykövetségen tartózkodó mintegy 100 személynek, az ígéret teljesítéséről azonban szerda reggelig nem érkezett híradás. Miami néger negyedében Újabb faji zavargások Üjabb faji jellegű zavargások robbantak ki kedden a Florida állambeli Miami feketék lakta gettójában. Hír- ügynökségi jelentések szerint az incidensekben öt rendőr sebet kapott, és rajtuk kívül is több, mint húsz személy jnegsérült. A megmozdulások ugyanabban a Liberty City nevű negyedben történtek, ahol májusban a faji zavargások sok halálos áldozatot szedtek és súlyos anyagi károkat okoztak. A mostani eseményeket kirobbantó szikra az volt, hogy rendőrök kedden délután brutálisan rátámadtak három néger fiatalra, akik meg akarták akadályozni, hogy egy fehér ember személygépkocsijával áthajtson a feketék lakta Liberty Cityn. A rendőrök le akarták tartóztatni, s üldözőbe vették a menekülő feketéket. Ekkor kő- és palackdobáló fekete fiatalok csoportjai tűntek fel a városnegyed utcáin, lövések dördültek el. Két rendőr megsebesült. A hatóságok háromszáz védősisakos rendőrt vezényeltek Liberty Citybe és két helikopter cirkált a gettó fölött. A városnegyedet lezárták a forgalom elől. További lövöldözésekben három másik rendőr sebesült meg. A két hónappal ezelőtti események már felhívták a figyelmet az amerikai nagyvárosok gettóinak tarthatatlan és állandóan feszült légkörű helyzetére. A legjelentéktelenebbnek tűnő események is fejvesztett, önromboló zavargásokhoz vezethetnek. .Sok fekete vezető véleménye szerint a gettók állapota a hatvanas évek hatalmas polgárjogi megmozdulásaihoz hasonlóan ismét a forrpont- hoz közeledik. A fokozódó gazdasági visszaesés, a növekvő , munkanélküliség, a szociális kiadások elégtelensége egyre inkább semmissé teszi a polgárjogi küzdelem egy évtizeddel ezelőtt elért eredményeit. 54. A sarokban öreg televízió állt, porvédő kendővel letakarva, a fal mellett régimódi rekamié, fölötte polc, azon néhány könyv és egy táskarádió. Az átellenes sarokban állólámpa, Jufka azt gyújtotta meg, amikor beléptünk. És virág, rengeteg zöld szobavirág mindenfelé. A rekamié mellett, az éjjeliszekrények szokott helyén telefonasztalka, telefonnal. Először ide állítottam a konyakosüveget, amelyet útközben vettem, de aztán teasüteményestül átraktam a szoba közepén álló kerek asztalra, s fölemeltem a telefont. Jutka kávét főzött odakint a konyhán. Tárcsáztam, aztán meghallottam Éti hangját. „Halló, Szalók-lakás?” „Szervusz szívem. Hogy vagy, mi újság?” „Semmi. Mi van?” „Az utcáról beszélek, leugrottam, hogy felhívjalak, mert az intézet központja már nem kapcsol... Levél, telefon?” „Nem volt semmi”. „Ettél már?” „Még nem. Téged vártaÉpp ezért hívlak, egyél nyugodtan. Én itt a sark! oisztróban bekapok valamit ...” „Hát nem jössz még?” „Bent kell maradnom, szívem, egyszerűen nem tudok slszabadulni. Hartmann is itt van velem, a többieket hazaMásfél szoba — Regény — összkomfort „No jó. Hát akkor jó munkát!” küldtem. De a foszfidkamil- lánc reakcióit nem lehet leállítani, ha most félbehagyjuk, esetleg hetek munkája vész kárba ... Érted?” „Nem vagy nagyon fáradt?” „Dehogynem. De a lányok, mielőtt hazamentek, csináltak egy vödör kávét, azt isz- szuk Zolival... — A konyakra tévedt a pillantásom. — Sőt! Képzeld, az a betyár egy kis üveg konyakot is behozott, hogy ha stimmel minden, és a dekamii reggelre kicsapódik, ihassunk rá egy áldomást... „Úristen, Miklóskám! Reggelig virrasztasz?” „Nem biztos, szívem. Lehet, hogy sokkal korábban, elindul a katalízis, és akkor már éjfél körül otthon vagyok... De lehet, mondom, hogy csak hajnalban... A kamíli- um reakciója egyelőre ismeretlen, hisz épp ez a kísérlet- sorozat indoka!” „Akkor ne is várjalak meg?” „A világért se, Etikém! Ezért is hívtalak! Feküdj le rendes időben, rádfér a pihenés, hisz neked is pokolian erős napjaid voltak mostanában!” „Köszönöm. Csókollak, szívem. Szép álmokat!” „Halló, Micukám, ne tedd még le! A kis Tatáménak ugye nem szóltál?” „De drágám, én is tudom, mi a hivatali titok, ha nem dolgozom is nálatok! És külön is megkértél rá! Ugyan!” „Akkor jó. Hát — szerencsés munkát! Siess haza!” „Ahogy tudok! No szervusz, csillagom!” Letettem a kagylót, aztán egy darabig keserves gondolatok közt bámultam a készüléket. Én istenem, milyen folyékonyan hazudtam . . . De milyen ügyesen is! Valóságos kis szónoki remeklés volt ez a néhány szaggatott mondat... A környezet leírása! A program sikerének vagy kudarcának bedobása, ami óhatatlanul eszébe juttatja az automata mosógépet... Aztán a gyöngéd féltés, hogy pihenjen le — hisz csak az hiányoznék, hogy ébren várjon ... És az a zseniális indok, ha esetleg megérezné az alkohol illatát a számon ... Fúj, de tehetségesen hazudtam! Nyílt az ajtó, Jutka lépett be rajta otthoni kényelemre vetkőzve, pongyolában, s egy tálcával, amelyen ott gőzöl- gött két csésze kávé. „Bekapcsoljam a televíziót?” — kérdezte udvariasan. „Te tévézni akarsz? — meredtem rá, majd órámra pillantottam. — A főműsornak különben is mindjárt vége!” Leült mellém a rekamiéra, kezembe adta a kávét, körülnézett. „Aranyos kis lakás, igaz?” Bólogattam. „Ezért nem látni újabban a kis táskádat a motyóddal...” „Bizony!” „Különben ki ez a Teca néni?” „Anyám nővére”. „Azt tudom. De ki ő és mit csinál?” „Most már semmit, özvegy és nyugdíjas postatisztviselő”. „Szép tőle, hogy odaadta a lakását!” Nevetett. „Hogy legyen, aki a virágait öntözi! Évek óta hasogatja szegényt a csúz, de eddig soha nem utaltatta be magát sehova — félt, hogy elszáradnak a virágai. Most, hogy nincs lakásom, szinte lecsapott rám?’ „Kölcsönösen előnyös üzlet! — mondtam vidáman. — Sőt! Még nekem is előnyös!...” — És közelebb húzódtam hozzá, hogy jelezzem: nem volna kedvem ellenére, ha máris kezdhetném élvezni az üzlet rám váró előnyeit. De ő nem mozdult; a kávéját- kavargatta. (Folytatjuk) „Örökségünk a humanizmus“ Magyarok az élettankutatásban, ahogyan dr. Hársing László professzor látja DTE BlOmEOICR Nagy sikert aratott az orvosi műszerkiállítás, melyet az ülésszak alatt rendeztek meg. (Kelet-Magyarország telefotó) A Nemzetközi Élettani Társaság, az IUPS (International Union of Physiologica Sciences) budapesti világkongresszusa a legnagyobb tudományos rendezvények egyike, amit valaha is tartottak Magyarországon. Hatvan országból közel 6000 aktív résztvevő — biofizikus, biokémikus, farmakológus, fizi- ológus, genetikus és immunológus — találkozott itt egymással. Köztük három Nobel- díjas is: az amerikai Andrew Schalley, a hormonkutató; a világhírű angol író, Aldous Huxley fia, Andrew Fielding Huxley, akit izomingerület- kutatásaiért tüntettek ki, és az ausztrál John Carew Eccles professzor, aki ugyancsak az ingerület terjedésének fiziológiája terén elért eredményeiért kapott Nobel- díjat. A 3800 előadásból az izomkutatásokkal három szekcióban ezer referátum foglalkozott. A második legnagyobb téma — a szív és a vérkeringés volt, több mint 700 előadással. A légzéssel, az izmok működésével, valamint a vese élettanával kapcsolatban nagyjából azonos számú — két-, háromszáz — beszámoló hangzott el. A világkongresszus jelentőségéről dr. Hársing László, a SOTE Kórélettani Intézetének igazgatója, a Magyar Élettani Társaság főtitkára egyben a kongresszus szervező bizottságának főtitkára a következőket mondta: — A kongresszus — az élettani tudományok területén folyó alapkutatások seregszemléje. Ilyen rendezvényre háromévenként kerül sor. Az itt megtárgyalt témákban szakemberek csoportjai dolgoznak — egymástól függetlenül, sok éven át. Lehet, hogy a nyilvános eredmény — csupán egy tízperces szekció kiselőadás, vagy egy kétszáz soros cikk valamely nemzetközi folyóiratban. Ezért látjuk mi a kongresszusok jelentőségét másként mint a közvélemény. — Mi a magyar tudomány része e nemzetközi tevékenységben? — A kongresszus megren- dezési joga a magyar élettani tudományok nagy elismerése. Erre művelői mind elméleti munkásságuk, mind szakmai társaságaik tevékenysége révén rá is szolgáltak az elmúlt két évtizedben. A Magyar Élettani Társaság 1953 óta vesz igen aktívan részt az IUPS munkájában. 1966 és 1974 között Lissák Kálmán akadémikus volt e társaság albínóké. 1974 óta pedig Kovách Arisztid professzor a főtitkár. A magyar élettan eredményeinek értékét érzékeltethetjük az IUPS kongresszusain tartott beszámolók adataival is. 1971-ben Münchenben 130 kutatónk száz előadást tartott, a vendéglátók és az Egyesült Államok tudósai után a legtöbbet. 1974-ben New Delhibe csak harmincán utazhattak, de az legalább ugyanannyi előadást jelentett. 1977-ben Párizsban ismét 130 magyart találtunk a résztvevők között. Szereplésük mérlege több, mint száz előadás volt. S most? Az 550 résztvevő száznál több alkalommal szerepel. Akadémiánk elnöke, Szentágothai János profesz- szor, plenáris ülésen számolt be az idegi szerveződés alapvető kérdéseiről. Fontos magyar szekcióelőadások hangzottak el a hormonok felszabadulásának szabályozásáról, a prosztaglandinok szerepéről a tüdő működésében és a vörös vérsejt alapanyagának genetikus szabályozásáról. De volt a magyar tudománynak mondanivalója a pszichofarmakológia és a vese élettanának tárgyköréből is. — Professzor úr csaknem másfél évtizede vezeti a Magyar Élettani Társaságot. Mi a véleménye a magyar kutatási eredményekről ? — Tisztán a gyakorlat szempontjából emelhetjük ki a szív koszorúereinek zavarai, a szív saját vérkeringése terén végzett magyar kutatásokat. Ugyanis nem a daganatos betegségek állnak nálunk első helyen a halálozási listán. Sajnos, a szív- és az érbetegségek sokkal több áldozatot szednek. Az idegélettani kutatások is közvetlen kapcsolatban állnak az ideg- és pszichiátriai betegségek gyógyításával. Mind az elemi idegműködés vonatkozásában, például az idegi hatásokat közvetítő kémiai mechanizmusok feltárásában, mind a magasabb idegrendszeri működés agy- kérgi sajátosságainak elemzése terén születtek kiemelkedő eredmények. Ezek közül igazságtalanság lenne kihagyni az anatómiai, szövettani, biokémiai vizsgálatokat. Ezeknek együttesen köszönhető a magyar pszichofarmakológia fellendülése, melynek során számos új gyógyszert kísérleteztek ki. Dr. Kronstein Gábor
