Kelet-Magyarország, 1980. július (40. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-15 / 164. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. július 15. Napi külpolitikai kommentár Puccskísérlet — háttérrel- ár legalább hatszáz em- , bért vettek őrizetbe *• Iránban a múlt héten bejelentett puccskísérletben való részvétel gyanújával. Az iráni fegyveres erők legfelső vezetése most felszólította az ország valamennyi katonáját, hogy szilárdan őrködjék a rend és a fegyelem megóvá­sán. Ügy tűnik, az iszlám forra­dalom ellenfelei elérkezett­nek látják az időt, hogy vé­get vessenek a jelenlegi rend­szernek, s Irán antiimperia- lista irányzatát megváltoztas­sák. Kétségtelen, hogy a mind több hatalmi központ kiala­kulása, a belső ellentmondá­sok, a mérsékeltebb s radi­kálisabb vallási erők szemben állása és nem utolsósorban a nemzetiségek meg-megújulc lázadásai miatt Teheránban a légkör hétről hétre feszültebb Fokozza a gondokat a gazda­sági helyzet romlása, minde­nekelőtt az olajtermelés csök­kentése. A forradalomnak ebben a szakaszában — van rá törté­nelmi példa — a hatalom új birtokosai és a politikai po­rondjáról eltávolított csopor­tok között általában erőpró­bára kerül sor. Ennek a nyi­tányát jelenthette a múlt hé­ten — egy pilóta bejelentésé­re — meghiúsított állam­csínykísérlet. Néhány részlet máris nap­világra került. A teheráni rádió közlése szerint az Egye­sült Államok támogatására számítottak az összeesküvők akik elsősorban az iráni légi­erő némely egységeinek tá­mogatását élvezték. Iránban úgy vélik, összefüggés van a: USA-ból egy Kairó melletti légitámaszpontra érkezeti Phantomok és a puccskísérlel között. Az amerikai repülő­század ugyanis — egyiptom gépekkel közösen — Irán-el- lenes akciókat gyakorol. Egyiptom más módon i< részt vett — teheráni bejelen­Khakali ajatollah, az iszlám bíróságok elnöke, az iráni par­lamentben a múlt héten meg­hiúsított puccskísérletről be­szél. egység 125 Phantommal, he­likopterekkel és száz harcko­csival a fedélzetén. Teherán­ba pedig — a rádió közlése szerint — turistának álcázva utcai, harcok és puccsok szak­értőt- érkeztek, meg nem ne­vezett nyugati országokból. □ sah távozása óta alig­hanem a legnagyobb szabású puccskísérlet­ről rántották le most a lep­let. Az iráni fejleményeket elemezve azonban olyan érzés támad a szemlélőben, hogy a belső bizonytalanságra, a pa­pi körökben is tapasztalható nézetkülönbségekre támasz­kodva még lesz alkalma a Khalkali ajatollah vezette iszlám bíróságoknak elrettentő ítéletekre az összeesküvők ellenforradalmárok ügyében. Annál inkább, mert változat­lanul kérdéses, hogy az egy­kor kitűnően fölfegyverzett hadsereg különböző fegyver­nemei kit támogatnak a je­lenlegi festőit helyzetben. A puccsok legjobb ellensze­re a belső stabilitás. Teherán­ban egyelőre — úgy tűnik — éppen ez hiányzik. tés szerint — a meghiúsult ál­lamcsínykísérletben. Szállító- eszközöket bocsátottak az amerikaiak rendelkezésére, hogy a Földközi-tenger tér­ségéből minél gyorsabban le­hessen csapatokat a Perzsa­öbölbe átdobni. Egy másik csapatmozdulat is arra vall, hogy a Pentagon az iráni összeesküvők támo­gatására készült. Az iráni partoknál vetett horgonyt ugyanis egy repülőgép-anya­hajó, valamint 25 más hajó­Gyapay Dénes Befejezte munkáját az iszlám konferencia Ammanban vasárnap be- tan elítéli a Camp David-i fejeződött az iszlám konfe- különmegállapodásokat, hang- rencia szervezetéhez tartozó súlyozva, hogy ezeknek célja országok külügyminiszterei­nek rendkívüli értekezlete. Mint beszámoltunk róla, a tanácskozás összehívását a Palesztinái Felszabadítási Szervezet kérte, hogy meg­vitassák a megszállt arab te­rületeken folytatott izraeli politikát. A tanácskozás résztvevői a Palesztinái nép jogainak vé­delmét célzó intézkedéseket tárgyaltak meg, egyebek kö­zött szó volt a megszállt isz­lám szent helyek, elsősorban Jeruzsálem arab része felsza­badításáról is. A konferencián elfogadott közös nyilatkozat határozot­lényegében az izraeli katonai megszállás véglegessé tétele. A nyilatkozat aláírói felszó­lítanak minden muzulmán országot: támogassák a pa­lesztin nép igazságos har­cát, vegyék bojkott alá mind­azokat az országokat, ame­lyek gazdasági és katonai tá­mogatást nyújtanak Tel Avivnak. A közel-keleti válságot az ENSZ határozatai alapján, a Palesztinái nép törvényes kö­veteléseinek figyelembe vé­telével kell megoldani — hangsúlyozza az ammani kon­ferencián elfogadott közös nyilatkozat. Veszelin Gyuranovics Budapesten (Folytatás az 1. oldalról) Támadás kubai hajók ellen Szombaton a nyugat-szaha- rai partoktól mintegy 50 kilo­méterre két, mindeddig nem azonosított katonai repülőgép megtámadta a kubai halász­flotta két üzemanyag-szállító hajóját — jelentették be Ha­vannában vasárnap. A táma­dás következtében a „Moro- boro” hajón tűz ütött ki. A hajó kapitánya életét vesztet­te, a legénység két tagja sú­lyosan megsebesült. Megsé­rült a másik hajó, a „Guil­lermo Pico” első tisztje is. A megdöbbentő támadást kö­vetően, orvosokkal a fedélze­tükön újabb kubai hajók ér­keztek a helyszínre, hogy el­sősegélyben részesítsék a két üzemanyag-szállító hajó le­génységét. sági együttműködés eddigi eredményeit, s áttekintették a fejlesztés újabb lehetősége­it. Véleménycserét folytattak az időszerű nemzetközi kér­désekről. A megbeszélések után a jugoszláv szövetségi kormány elnöke és kísérete városnézé­sen ismerkedett Budapest ne­vezetességeivel. Este Lázár György dísz­vacsorát adott Veszelin Gyu­ranovics tiszteletére a Par­lament Vadásztermében. A két kormányfő pohárköszön­tőt mondott. (Folytatás az 1. oldalról) ka szerves része az ország po­litikájának. Számos törvény, rendelet kötelezi a miniszté­riumokat, a vállalatokat és az intézményeket a nők gaz­dasági, szociális helyzetének jobbítására. A küldöttség szól a nők egészségének vé­delméről, az anyák és a gyer­mekek iránti gondoskodás­ról is; a családpolitikai in­tézkedések között a gyermek- gondozási segélyről, amelyet ez ideig a dolgozó anyák 80 százaléka vett igénybe. Ez az intézkedés várhatóan nagy érdeklődést kelt. Számos or­szág nőszervezeteinek képvi­selői, akik nemzetközi ta­nácskozásokon vagy magyar- országi látogatásuk idején tu­domást szereztek erről, rész­letes tájékoztatást kértek a gyermekgondozási segély al­kalmazásának módjáról, hasznáról. Mi örömmel be­szélünk nőpolitikánk eredmé­nyeiről a plenáris és szek­cióüléseken csakúgy, mint a baráti találkozókon — mondotta befejezésül Erdei Lászlóné. gSr. Másfél szoba — Regény — összkomfort 52. Hallgattunk, s ez a csönd most rossz volt; valahogy a cinkosok hallgatása. A pincér érkezett végre, a tálakkal. Szervírozott, aztán megkérdezte: „Szabad töltenem, uram? Úgy látom, üresek a poha­rak”. „Igen, köszönjük!” A derék fiú megint töltött — kevés a vendég, tőlem kell megkeresnie a mai borrava­lót! — egészségünkre kívánta az ételt és az italt, aztán el­ment. Nyúlt a pohár után, s rám emelte azt az ördögien gyö­nyörű szemét. „Ezt most mire?” „Hát a lakásra” — mond­tam. „Arra már ittunk!” „Akkor a válásotokra.” Bólintott, ittunk. „Simán ment?” — kérdez­tem aztán. „Igen. Nagyon rendes volt”. „Ott volt személyesen?” „Ott. Vállalta a közös meg­egyezést”. „No látod! — biccentettem elégedetten. — Igazán ren­des fiú! Köthette volna az ebet a karóhoz, hogy te vol­tál a hűtlen elhagyó!” „Igen, az anyja erre is bujtogatta, hogy a gyereket neki ítéljék. De ő azt mond­ta: a lánygyerek az anyjáé. Ha fiú volna, harcolna érte, de így nem. Nem fogja tönk­retenni a gyermeke lelkét!” „Okos, derék fiú...” — mondtam elismerőn, s már- már kicsúszott a számon: mi­ért is hagytad ott? De még idején észihez tértem. — „És a gyerektartás?” — kérdez­tem aztán. „Kriszti még ott van nála. Akkortól fizet, ha a lakás meglesz, és a gyereket elho­zom”. „Persze. És mennyire szá­mítasz?” „Talán nyolcszáz forintra”. Magamban számolgattam. Kettőezerhatszáz meg nyolc­száz az háromezernégyszáz. Az intézeti törlesztés kétszáz- negyven. Az OTP legalább ezer. Gáz, villany, fűtés, kö­zös költség: batszáz. Busz­bérlet: száztíz. A bölcsőde háromszáz. A háromezer­négyszázból kettőezer-kettő­százötven: marad ezerszázöt­ven. Ebből élni, kosztolni, ru- házkodni, gyereket nevelni... Nem vár rá könnyű élet! Odafordultam hozzá: „Ne hagyd elfelejtenem, hogy beszélnem kell a sze­mélyzeti osztállyal!” „Miről?” — nézett rám. „A fizetésemelésedről. Ne­gyedik éve vagy nálunk, a legmegbízhatóbb munkaerő vagy .. .” Tűnődött. „És mit fognak szólni hoz­zá?” „Már a szakszervezettel is megbeszéltem, önálló lakás, a gyereket egyedül neveled, az intézeti levonás, az OTP- részlet, a megnőtt rezsi...” „Herendi mit szólt?” — kérdezte. „Belátta”. Fejét csóválta, elmeren­gett. „Miklós, maga egy tün­dér! — mondta aztán sóhajt­va. — Egy jóságos tündér! — Kését-villáját letette, rámné­zett. — De azért nem tudom, okos-e, hogy így exponálja magát értem ...” Megszorítottam a térdét; még a gerincem is belebi- zsergett. „Hát kiért exponáljam ma­gam, ha nem teérted?!” „Ne üsse el folyton! — mondta idegesen. — Starker- ral beszélt a kamatmentes kölcsönről, Herendivel a fize­tésemről, a személyzetin majd az emelésről... Nem lesz ez gyanús, mit gondol?" Ránéztem. „A főosztályvezetőd va­gyok?” — kérdeztem. „Hát persze!” — mondta meglepve. „Jogom van rá, hogy tö­rődjem a beosztottaim szociá­lis problémáival?” Tétován biccentett. „Sőt! — emeltem föl a han­gom, — ez nem is csak jo­gom, hanem egyenesen főnö­ki kötelességem! Akinek nem tetszik, az ...” „Ki ne mondja!” — kiáltot­ta nevetve. „Nem mondom ki! — It­tam egy kortyot, ránéztem, és halkan, de nagy nyoma­tékkai azt mondtam: —Meg­szoktam már melletted, hogy a mondanivalóimat magamba fojtom...” „Például?” — nézett rám kihívóan. „Nem vetted észre, hogy vannak dolgok, amikről soha nem beszélek?” „Például?” — Ez már szin­te ellenségesen hangzott. (Folytatjuk) „Gyászdiplomácia” Az Ohira volt japán mi­niszterelnök gyászszertartá­sán részt vett Carter ameri­kai elnök, Hua Kuo-feng kí­nai és Tinszulanond thaiföl­di kormányfő nem annyira magával a temetéssel volt elfoglalva, hanem inkább az­zal, hogy újabb kísérletet te­gyen az enyhülési folyamat eltemetésére — állapítja meg Jurij Zsukov, a Pravda szem­leírója az SZKP KB közpon­ti lapjának vasárnapi szá­mában. Kísérletük máris a délke­let-ázsiai helyzet kiéleződé­sét eredményezte — min­denekelőtt Kína és Vietnam, valamint Thaiföld és Kam­bodzsa határán fokozódott a feszültség — hívja fel a fi­gyelmet Zsukov, majd rámu­tat: a tokiói tárgyalásokon a résztvevők több célkitűzése világosan körvonalazódott — az egyik cél veszélyesebb, mint a másik. A japán fővá­rosban folytatott megbeszé­lések egyik célja — az AP amerikai hírügynökség tudó­sítása szerint — az ameri­kai—japán—kínai tengely megszilárdításának hangsú­lyozása volt. A Pravda szemleírója a tárgyalások másik fő céljá­val kapcsolatban emlékeztet rá, hogy kínai hivatalos sze­mélyiségek éppen ezekben a napokban adták értésére Richard Holbrooke amerikai külügyi államtitkárnak, hogy Peking nem zárja ki egy, „Vietnam megleckéztetését” célzó újabb katonai akció lehetőségét. Természetesen, Hua Kuo-feng és Carter szá­mára fontos volt e kérdés megvitatása is. Harmadsorban maga Hua Kuo-feng jelentette ki Byrd amerikai szenátornak, aki „véletlenül” éppen ezen a hé­ten tartózkodott Kínában, hogy Carterrel „a Szovjet­unióval szemben alkalma­zandó közös amerikai—kínai stratégiát”, ezen belül a ka­tonai együttműködés kérdé­seit szándékozik megvitatni. A tárgyalások negyedik célja az volt, hogy az ASEAN-t, amely semleges gazdasági és kulturális szer­vezetként jött létre 1967-ben, amerikabarát, kommunista­ellenes katonai tömbbé ala­kítsák át. Utcai csata Svájcban. Szokatlan jelenetre került sor vasár­nap Zürichben, ahol a rendőrség víz-gáz ágyúval támadt az engedély nélkül tüntető fiatalokra és székházukra. (Kelet- Magyarország telefotó) Terrorhuliám San Salvadorban Legkevesebb negyvenöt em­bert gyilkoltak meg vasár­nap Salvadorban — közölte a rendőrség. Harmincegy sze­mély golyó lyuggatta holt­testére Santa Anában az or­szág második legnagyobb vá­rosában találtak rá, a többi tizennégyet pedig San Salva­dorban lőtték le ismeretlen tettesek. Emberi jogi és egyházi kö­rök becslése szerint az utób­bi hat hónapban több mint háromezren haltak meg Sal­vadorban a politikai erőszak következtében. Kingston (UPI, AP) — is­meretlen fegyveresek vasár­nap megölték Michael Man- ley jamaicai kormányfő népi nemzeti pártjának hét hívét. A négy nőre és három férfire egy kingstoni lakásban törtek rá a támadók és mind a he­tüket többször főbelőtték. Az utóbbi fél évben politikai okokból meggyilkoltak száma ezzel 330-ra növekedett. A Kelet Skála-Coop Aruház műszaki osztályán egyes kukták 20%-kal olcsóbban kaphatók, július 15—22-ig. AMÍG A KÉSZLET TART. más vezető személyisége fo­gadta. Ezt követően a jugoszláv kormányküldöttség tagjai vendéglátóik kíséretében szál­lásukra hajtattak. Délelőtt a Parlamentben Lázár György és Veszelin Gyuranovics vezetésével meg­kezdődtek a hivatalos ma­gyar—jugoszláv tárgyalások. A megbeszélésen részt vet­tek: Faluvégi Lajos, Roska István és Halász József, a Magyar Népköztársaság belg­rádi nagykövete, illetve Du­sán Ilijevics, Milorad Pesics és Milan Veres. A délelőtti eszmecsere után Veszelin Gyuranovics a Hő­sök terén megkoszorúzta a magyar hősök emlékművét, majd a tiszteletadást követő­en az Országházban tovább folytatódtak a kormányfői megbeszélések. A tárgyalásokon tájékoz­tatták egymást a Magyar Népköztársaság, illetve a Ju­goszláv Szocialista Szövetsé­gi Köztársaság helyzetéről, az építőmunka eredményeiről. Értékelték a kétoldalú kap­csolatok alakulását, a gazda­keddig kedvezmény k&p*

Next

/
Thumbnails
Contents