Kelet-Magyarország, 1980. július (40. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-02 / 153. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. július 2. Napi külpolitikai kommentár BT-döntés - vétó nélkül |égy napon keresztül tanácskozott a Biztonsági Tanács az izraeli kormány Jeruzsálemre vonatkozó, minden jogalapot nélkülöző intézkedéseiről és szándékairól. Az ülés összehívását huszonkét iszlám ország kérte: közös határozati javaslatot nyújtottak be erről, a muzulmánok számára érzelmileg rendkívül fontos kérdésről. A problémát azonban nemcsak a mohamedánok tartották fontosnak. Philippe Hus- son francia ENSZ-fődelegá- tus a Biztonsági Tanácsban — világosan utalva arra, hogy az izraeli parlament éppen most foglalkozik a Begin-ka- binetnek azzal a javaslatával, hogy a miniszterelnökség székhelyét Jeruzsálembe helyezzék át — kormánya nevében nyomatékosan figyelmeztette Tel Avivot: „ne hozzon jóvátehetetlen döntéseket”, nehogy annektálja Jeruzsálem arab negyedét és megpróbálja a várost az ország fővárosává nyilvánítani. Ritkán fordul elő, hogy közel-keleti viszonylatban egy nyugati nagyhatalom ilyen kategorikusan fogalmaz. De ez még mindig nem minden. A francia fődelegátus példátlanul kemény formában jelentette ki: „Franciaország nem nyugodhat bele a Jeruzsálemmel kapcsolatos izraeli tervekbe...” A világ jól emlékszik még Giscard elnök minapi utazására az arab országokban és elégtétellel nyugtázhatja, hogy a párizsi diplomácia az első komoly alkalommal bebizonyította: az államfő ennek során elhangzott kijelentéseit komolyan kell venni. Ilyen előzmények után a nemzetközi közvélemény érthető érdeklődéssel várta, hogyan foglal állást a kényes jeruzsálemi ügyben az Egyesült Államok kormánya. A washingtoni vezetés nehéz helyzetben volt. Ha nem vétóz, magára haragíthatja a zsidó szavazókat, ami a novemberi elnökválasztások előtt kockázatot jelenthet Carternek. Ha viszont megakadályozza a határozat elfogadását, megterheli viszonyát az egész arab világgal (beleértve Szaúd-Arábiát, legfőbb olajszállítóját, amelynek vezetői többször kijelentették: szó sem lehet Jeruzsálem izraeli bekebelezéséről), és megnehezíti az amerikai égisz alatt összehozott egyiptomi—izraeli tárgyalás most kezdődő újabb fordulóját. gy tűnik, ez volt az a ritka kivétel, amikor ___J Carterék a nemzetközi hatásokat helyezték előtérbe, a belső motívumokkal szemben. Az amerikai delegátus tartózkodott és ez azt jelentette, hogy a BT egyhangúan, tehát jogerősen minősítette „semmisnek és érvénytelennek mindazokat a törvényhozási és adminisztratív intézkedéseket, amelyeket Izrael Jeruzsálem földrajzi, demográfiai és történelmi jellegének, valamint státusának megváltoztatására tett". Harmat Endre Szavazás a Biztonsági Tanácsban. (Kelet-Magyarország te- lefotó) Véget értek a szovjet—nyugatnémet tárgyalások Képünkön tárgyalóasztalnál a szovjet és a nyugatnémet vezetők. (Kelet-Magyarország telefotó) Kedden a Kremlben véget értek a szovjet—nyugatnémet tárgyalások, amelyeken szovjet részről Leonyid Brezs- nyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, Alekszej Koszigin, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke, és Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, külügyminiszter, nyugatnémet részről pedig Helmut Schmidt szövetségi kancellár és Hans-Diet- rich Genscher külügyminiszter vett részt. A tárgyalásokról közös közlemény jelenik meg. A két fél hosszú távú programot írt alá a Szovjetunió és az NSZK közötti gazdasági és ipari együttműködés fő irányairól. Sikeres összekapcsolás Kedden reggel, moszkvai idő szerint 8 óra 53 perckor összekapcsolták a Szál jut— 6—Szojuz—36 űrkomplexummal a vasárnap felbocsátott Progressz—10 automatikus teherszállító űrhajót. Az űrhajónak az űrkomplexumhoz való közelítését és az összekapcsolást az or- bitális komplexumon tartózkodó Leonyid Popov és Valerij Rjumin űrhajósok ellenőrizték. A Progressz— 10 a Szaljut—6—Szojuz—36 rendszer „hátsó bejáratánál”, az agregátegységnél lévő csatlakozónyíláshoz kapcsolódott. A szállítóűrhajó a tudományos kísérletek folytatásához szükséges műszereket és berendezéseket, élelmiszert, üzemanyagot és postát vitt az orbitális komplexumra. A telemetrikus információk és a személyzet beszámolója szerint a Szaljut—6, a Szojuz—36 és a Progressz—10 fedélzeti rendszerei kifogástalanul működnek. Leonyid Popov és Valerij Rjumin közérzete jó. Bárány Tamás; — Regény — Másfél szoba összkomfort 41. Bekanyarodtunk. Néhány lépéssel odább óvatosan hátrapillantott. majd egy tétova, rebbenő mozdulattal be- lémkarolt. Az a nap úgy ért, mint derült égből a villám; de legalább megkönnyítette a döntést. Illetve: döntött helyettem. Egyik délelőtt strandon voltam Bélával, és Ákos meglesett bennünket. Kiderült: akkor már hetek óta figyelt, és most elhatározta, lecsap ránk. Hanem hát rosszul számított szegénykém. Nyilván nagy jelenetet akart, zokogó tagadást, és vad fogadkozásokat, hogy sosem látom többé Bélát. Csakhogy késett néhány napot. Ha háromnéggyel előbb tör ránk, talán úgy is történik, ahogyan remélte; Bélát a kocsijával együtt elküldöm a csudába, és bűnbánó arccal slattyogok vele haza a Rómairól... De nagyon szerettem volna nyaralni, nagyon beleéltem magam az érettségi utáni jutalomüdülésbe, ő meg éppen három napja jelentette be a lovasiskolát... Béla viszont — szegény Ákosom vesztére — aznap reggel adta elő, bátortalan dadogások közt, hogy mit szólnék, ha az alatt a ikét hét alatt, amíg szülei Jugoszláviában vannak, m: felruccannánk néhány napra’ a Tátrába. A meghívást ne értsem félre, a szándékai tisztességesek, a világon semmit nem vár érte tőlem. De az érettségi nagyon kivette az erőmet — csak ő tudja igazán, mennyit tanultam! — és egyszerűen nem tud belenyugodni abba, hogy komolyabb pihenés nélkül vágjak neki ősszel a munkának ... Van ezer forintom; higgyem el, abból kijön a költség. Hiszen kocsin megyünk, s kettőnknek ugyanannyi benzin kell, mintha egyedül menne, a szoba ára is majdnem egyforma egy vagy két személynek — marad a koszt, arra pedig elég az anyámtól kapott ezres ... Nem mondtam neki azonnal igent; tűnődtem. Mit mondok otthon? Mit mondok Ákosnak? Ez volt a súlyosabb gond, hiszen anyámék- nak előbb-utóbb kitalálhatok valamit, osztálytársnői meghívást, elkésett iskolai tábort, amit nem mondhatok le, mert a KISZ-nek ígértem — egyszóval akadt volna szöveg, amit anyámék megesznek. De mit mondok Ákosnak?! És akkor megjelenik ő, nagy dérrel-dúrral leül mellénk a homokba, és felelősségre von... Az elején még ösztönösen tagadtam, de aztán arra gondoltam: ezt hallhassam egész nyáron ? Ahelyett, hogy a Tátrában furikáznék? öcsi: sokkal több spenótot kellett volna enned gyerekkorodban, hogy az ilyen áldozatot megérd! És főleg: nem a lovakon kellene törnöd a fejed, hanem a lánykérésen! Hirtelen fáradtság futott végig bennem; ahhoz alig volt erőm, hogy feléje forduljak. Kinek van kedve másnak fájdalmat okozni? De most már legyünk túl az egészen, ez dörömbölt bennem. Elég volt a bujkálásból, a hazudozás- ból, a reménytelen számolgatásból, hogy ennyi a mosógép, annyi a beugró... Menj csak nyugodtan Nagy- vázsonyba, Mákoskám, én meg megyek a Tátrába! Nagy lélegzetet vettem hát, és elmondtam neki mindent. Jól vette, meg kell adni. Nem dühöngött, nem szajházott le. még Bélára sem szólt egy rossz szót. Fölállt, elköszönt, aztán hat évig nem láttam. A következő év őszén hallottam csak, hogy katonának ment; három évre rá meg mesélték a telepen, hogy megnősült. Én éppen akkor voltam viselés Krisztikéval; sok minden izgatott, csak éppen az nem, hogy a hajdani fiúm házasságra adta a fejét... A Tátrába, bevallom, félve utaztam. Otthon végül is a KISZ-tábor meséjét adtam el, ennek lehetett legkevésbé ellentmondani, hiszen egy ilyen tábor jó pontnak számít — magyaráztam apámnak —, s nem mindegy, milyen káderjellemzéssel kezdem pályafutásomat ősszel a munkahelyemen... Az érvek s főképp az a körülmény, hogy nem kértem rá pénzt, a tábor ügye mellé hangolták az öreget, nagy kegyesen bólintott hát, hogy rendben van, mehetek. Nem, egyszerűen nem volt boldogabb ember a földön Bélánál, amikor a jó hírt megvittem neki! ölelt, csókolt, és esküdözött, hogy nem bánom meg a döntésemet; készüljek föl rá, hogy életem legszebb hete vár rám. Egyáltalán: ezekben a napokban alig lehetett ráismerni a jó fiúra; nincs jobb szó rá: tombolt a boldogságtól. Bevallom, eléggé nyomottan figyeltem vajon hogyan viselkedik mostantól, hogy egyedül maradt a porondon? Hálás lesz-e érte, hogy szakítottam a kedvéért — vagy vetélytárs hiányában elpi- maszodik. Az útra készülődés izgalmait még ez a várakozás is tetézte: végre is ez lesz az első külföldi utam, és tulajdonképp itt derül majd ki: jól tettem-e, hogy Ákost szélnek eresztettem? De nem, nem kellett csalódnom, nem kellett semmit megbánnom. Már maga az utazás gyönyörű volt: át a Börzsönyön, át a határon, aztán fel, Besztercebánya felé, ai kéklő hegyek közt. Béla egy Tale nevű elegáns üdülőhelyen foglalt szobát az Alacsony Tátrában, ahonnét remek kirándulásokat lehetett tenni fürge kis Trab- csinkkal a környező hegyekbe. (Folytaltjuk) Le Chan asszony emléke Amiről két város mesél Az észak-vietnami Lang Son város szívében, egy szerény emlékművön a virág sohasem hervad el. Tacano japán újságíró esett el ezen a helyen, tavaly a kínai támadás idején. A kommunista riporter a kínaiak szégyen- teljes viszavonulását akarta fényképezni, amikor eltalálta a gyilkos golyó. Arra még nem jutott idő, hogy a vietnamiak saját hőseiknek emlékoszlopot állítsanak, pedig az ő ellenállásukon törtek meg a rohamozó „emberhullámok”. Nincs idő gyászolni sem, hiszen az állandó résenlét és a helyreállítás lendülete minden energiát felemészt. A tavalyi frontváros hangulata már cseppet sem emlékeztet a háborúra. Az út mentén pálmatetős, bambuszoszlopokon nyugvó teázók. A kis tornácok alacsony székein katonák üldögélnek, beszélgetnek, cigarettáznak és isz- szák a trópusi vidék üdítőjét, a forró, keserv teát. Ugyanitt este apró petróleumlámpák hívogatják a vendégeket. Nyoma sincs az elsötétítésnek. Az agyagkunyhók mellett téglaházak is épültek, de nincs rajtuk kémény. A füst a cserepeken keresztül árad ki. Egy másik ugyancsak a háborúban megismert vietnami város, Haiphong. Ho Si Minh- városal két és fél napos hajóút, Hanoival pedig autóút köti össze. Víztükör között kanyarog az út, elöntött rizsföldek, tavak, csatornák szomszédságában. A zsúfolt teherautó-forgalomból látni, hogy itt van Vietnam legnagyobb tengeri kikötője. Keskeny nyomtávú vasút is igyekszik arrafelé, de sem az országút, sem a vasút nem tud megbirkózni a növekvő forgalommal. Haiphong lakói büszkék városuk nevére, amely ezt jelenti: „tengeri védelem”. Valamikor i. u. 40-ben nevezték el így, amikor a város védőbástya volt a kínai hódítókkal szemben. A monda szerint a rendkívül szép Le Chan asszonyt oda kellett ajándékozni a kínaiak vezérének, de ő megszökött, és a felkelés élére állt. A város történelme még sok drámai eseményt jegyez fel. A legutóbbit századunk hatvanas éveiből, amikor amerikai bombák zúdúltak a városra. A kikötőben már nem látni a nyomait, a belvárosban viszont még igen: félig romokban hever a valaha szépséges katolikus dóm. Az amerikai bombázáskor Haiphong volt az élet kapuja, mert Peking akadályozta, hogy Kínán át szállítsák a Szovjetunióból és a szocialista országokból a Vietnamnak szánt árut. Zaklatott volt itt az élet két évvel ezelőtt is, amikor pekingi felbújtásra a kínai lakosok, a hoák elhagyták a várost. Hiányuk még sokáig érződött, hisz sok jó szakember volt közöttük. Különösen a cementgyárat érintette érzékenyen a hoák távozása. Azóta vietnami segédmunkások álltak a szakemberek helyére, s végül, ha nehezen is, ismét működni kezdett az ország legnagyobb cementgyára. Tavaly már több cementet állítottak elő, mint bármikor korábban. Manipuláció víz alatt... Pillantás egy atomerőműbe Győrtől északra 80—85 kilométerre, a határ túlsó oldalán, Jaslovské Bohunicé- ben — Apátszentmihályon — másfél éve működik egy atomerőmű. Egyes számú reaktorával 1978 decemberében kezdték a próbaüzemet. A reaktor jól állta a próbát. Azóta több mint 400 napon át dolgozott, hibátlanul. Termelése százszázalékos. Ez idő’ alatt három és negyed millió megawattóránál több villanyenergiát adott. Igaz, közben csökkent a „tüzelő” ereje: a dúsított urániumelemek aktivitása. Az elemek egyharmada már nem képes annyi energiát termelni, amennyi a reaktor normálteljesítményéhez kell. Itt van az idő, hogy a reaktort leállítsák, s a fáradt elemeket kiszedjék, újakkal pótolják. Nem veszélyes ez a művelet? Természetesen az atomreaktor veszélyes üzem, de ezzel a védőintézkedéseknél teljes mértékben számolnak. A reaktorban az elemek kör alakban helyezkednek el, s rendszerint a közepén, az aktív zónában merülnek ki leggyorsabban. Ezeket szedik most majd ki, helyükbe a zóna széléről tesznek még aktív elemeket, s az üres telepek helyét újakkal töltik fel. A veszély elhárítására az egész műveletet víz alatt végzik. A műszaki előkészület után, az operáció előtt, a térséget vízzel árasztják el. A víznek ugyanis jó tulajdonsága, hogy felfogja a radioaktív sugarakat. Tehát a víz alatt, embervezérelte manipulátorral, mechanikus karral cserélik ki a „tüzelőt”. Persze, a „kiégett tüzelő” az emberre nézve még mindig veszélyes. Ezért a kiégett elemeket még három éven át víz alatt tárolják. Kiszámították, ennyi idő alatt annyira lecsökken radioaktivitásuk, hogy akkor már veszélytelenül szállítható végső helyükre — az urániumtemetőbe. Július második felére a V—1 jelzésű atomerőmű első blokkjában már ismét forognak a turbinák. Az Afrikai Egységszervezet csúcsértekezletére Sierra Leone fővárosába érkezett Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár. A képen Sorié Karoma, Sierra Leone alelnöke Üdvözli. (Kelet-Magyarország telefotó)
