Kelet-Magyarország, 1980. július (40. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-13 / 163. szám
1980. július 13. HÁZAI TÁJAKON FILMJEGYZET A 48-as forradalom időszakát megelőző reformkor nagyja, a liberális ellenzék vezéralakja, később nézeteiért börtönt kiálló, a pesti árvízben a mentés személyes szervezője s kezdeményezője — „az árvízi hajós” —, az erdélyi Wesselényi Miklós harmadmagával Itáliából jövet betért a Vas megyei Dukára, hogy egy zsúpfedelű „udvarházban” meglátogasson egy tizenkilenc éves lányt. Nem udvarlásért, hanem a nemzeti kicsit mintha partosabban feküdne a réteken túli útnál, de alacsonyabban, mint a sárvári úton túli Kissomlyó, a hasonló nevű hegyecske lankáján templomával. A község neve régi — már 13. századi oklevélben is olvasható. S a nyelvészek szláv személynévből származtatják. Emléktáblák Malvina maga kezdi így életírását: „Született 1795-ik esztendőben kisasszony havának (ma ezt augusztusnak mondjuk) 9-ik napján, édes atyjának ősi fészkében, Du- kában, Vas vármegyében”. Akkor azonban száz ház se állt ott, s nem egészen nyole- százan lakhatták a falut. Ma aszfaltozott bekötő úton érkezünk be. Könnyen útbaigazítanak „az emléktáblás házhoz”. Persze, ugyanígy félreértés is támadhatott volna, mert más házon is van emléktábla, így a tanácsházán: igaz, ugyanazt hirdeti, mondván, hogy a falu szülötte Dukai' Takács Judit. Ez a tágas, igazi nemesi udvarház ugyancsak a Takácsoké volt. E faluból vitte el feleségnek Judit rokonát, Takács Zsuzsannát Berzsenyi Dániel. A porta Az a ház, amelyet keresünk, a Kossuth utca 15. alatt található. Ügy tudjuk, nem az eredeti. Egy helybeli öreg, Németh János viszont úgy mondja, úgy tudja, csak átalakították, megemelték, átépítették. — A templomban, ahol keresztelték, ott az emlékképe is... Keresztútnál Malvinét ma persze mégis eredeÄ nevéií^fffttja “Slámon az irodalomtörténet: Dukai Takács Juditként. Duka, ahol született s felnőtt, ma tekintélyes nagyságú község két főútvonal — a budapest—kör- mend—gráci és a keszthely— Sümeg—sárvári — kereszteződésénél, közel mellettük, de szinte félreesőén. Sík a táj itt, Duka mégis A régi udvarházban a tanács székel. (A szerző felvételei) A kissomlyói evangélikus templomra gondol, mert „ott a gyülekezet, itt csak filiál van”. Az bizonyos, hogy e helyen, ezen a portán nőtt fel, apja örömére s biztatása mellett itt írta verseit félárván maradva. Innen ment Keszthelyre a Helikon ünnepségekre Festetichhez, ahol Berzsenyivel, Kisfaludy Sándorral s másokkal verseltek, vitatták a Viszonylag jól ismerem Szabolcs megyét, de még soha életemben nem jártam Penészleken. Ennek ellenére többet tudok róla, mint sok városról vagy községről, melyben esetleg heteket töltöttem. Gondolom, elég sokan vagyunk így. Semmiféle titok nem lappang a dolog hátterében. Mindössze arról van szó, hogy a Penészlek körül — érte és ellene — ösz- szecsapó indulatok ráirányították a figyelmet a kis településre, mely az „irodalmi falu” rangjára emelkedett. Penészlek-ügyben meglehetősen szélsőségesek a vélemények. Nem kényelmességből mondom, hanem a tények kedvéért: magam alkalmatlan vagyok a döntőbíró szerepének eljátszására. Mivel a riportok, híradások, szépirodalmi munkák stb. megállapításait a tényekkel nem vetettem egybe, inkább csak általában tudok hozzászólni a kérdéshez. Gyanítom, azok képviselnek helyes álláspontot, akik mindenoldalú oknyomozásra vállalkoztak s nem csupán fekete színeket kevertek ki a palettán. Penészleken több volt az árnyék, mint a fény — de a közérzetet nagyon sokáig elsősorban a disszonanciák határozták meg. Ez lehet a magyarázata annak, hogy a nyomasztó gondokra terelődött a figyelem és Penészlek — még enyhe is a kifejezés — a Maradandóság szimbólumává változott. Mintha itt megállt volna az élet, mintha ebben a határmenti falucskában valamennyi tisztességes szándéknak, okos ötletnek, teremtő gondolatnak szükségszerűen el kellene buknia. Hangsúlyozom: nem a happy end Szivárványszíneit . hiányoltam (s hiányolom továbbra is) a Penészlekről meg az ország többi Penész- lekjéről szóló publicisztikai és művészi helyzetjelentéseiből, hanem olykor a dialektikus szemléletmódot. A szándék, a biztató jelek, a felemelkedés ígéretének számbavételét. Valahogy úgy vagyok a Gulyás-fivérekkel is, mint a községgel, melyet a rendezők makacs következetességgel „járnak körbe”, hogy látleletüket a világ elé tárják. Nem sokszor találkoztam velük, de ismerem őket. Méghozzá filmjeikből, melyek a Magyarország felfedezése című könyvsorozat képi megfelelői. Gulyás Gyula és Gulyás János céltudatos, határozott, politikus egyéniségek, akik szeretnek belenyúlni a „darázsfészekbe”, majdnem mindig fontos közéleti problémákkal hozakodnak elő, s az a határozott igényük, hogy progresszív indulatokat ébresszenek a szemlélőben. Meglehet, kicsit egyoldalú az érdeklődésük, nekem mégis rokonszenves az a rendezői alapállás, melyet az „érted haragszom” indulata motivál. Kovács András tétele változatlanul időszerű. A szocialista viszonyok között a filmrendezőnek egyszerre kell kormánypártinak és ellenzékinek lennie. Idézőjelbe is tehetnénk az utóbbi szót, bár fölösleges, hiszen nyilvánvaló, mit értünk rajta: az ellentmondások feltárásának kötelességét, a hibák és következetlenségek ábrázolásának szükségességét. Néhány példa: a Gulyás-fivérek nevéhez olyan művek fűződnek, mint a Kísérleti iskola című dokumentumsorozat, a Harangügy vagy a készülő Papp Lacit nem lehet legyőzni. A tárgyra térve: a Vannak változások... című filmszociográfia azzal a szándékkal készült, hogy Penészlek egy évtizedes újkori történelmének legjellegzetesebb mozzanatait feltárja. Pontosabban: szembesítse a hatvanas évek végének állapotrajzát a mával (1978-cal). Az összefüggések sokoldalú magyarázata érdekében felhasználták az egykori dokumentumkockákat is és megkeresték azokat az embereket, akik tíz évvel korábban nyilatkoztak. Néhány koncepció-pillér: „Minket... nem a statisztikákba is tételesen beiktatható változások érdekeltek, hanem változatlanul az, hogy miként élik meg helyzetüket az ottaniak. Tudtuk, hogy egy bonyolultabb helyzettel lesz dolgunk: a legkülönbözőbb helyzetű és funkciójú emberek véleményéből és reagálásaiból, magatartásából kell a minél hitelesebb tényeket kibányásznunk. Ez most azért volt bonyolultabb, mint előző alkalommal, mert a mai meg- nyilatkozóknak egykori véleményükkel, intézkedéseikkel stb. is számolniok kellett. Tulajdonképpen egy évtized egyéni és tágabb (regionális és össztársadalmi) történéseit kellett elemeznünk. „S még egy fontos tudnivaló” — ez is a rendezők kommentárja —: „Az így fölvett anyag természetesen erősen szelektálandó. A szelekció viszont nem más. mint a mi értelmezésünk. Állásfoglalásunk.” Ne beszéljünk mellé: Penészleken sok minden nyugtalanító. Vannak olyan jelenségek, melyek gyors cselekvést (mielőbbi beavatkozást) igényelnek. A Vannak változások... legjobb epizódjai aktív fellépésre buzdítanak. Ezért — vagyis a szókimondásért és a szándékért, de a művészi eredményért is — mindenképpen dicséret illeti a Gulyás-fivéreket. Az is tetszik, hogy mindenfajta szé- pelgést elvetnek. Fentebb idézett ars poeticájuk két vonatkozásban mégis sebezhető (s ezt a Vannak változások... — kedvező benyomásunk ellenére — megsínylette). A statisztikákba tételesen beilleszthető változások egy évtized egyéni és tágabb (regionális és össztársadalmi) történéseinek elemzésekor nélkülözhetetlenek. Ezekről kár volt megfeledkezni, ugyanis meggyőzően dokumentálták volna: az állóvíz nem moccanatlan s még Penészleken is szárnyalhat a szellem. Ezzel függ össze a szelekció (vagyis a válogatás) szubjektivizmusa. A tárgyilagosság a dokumentumfilmben az arányok meglétét is feltételezi. Még egyszer aláhúzom: nem a kincstári optimizmust kérem számon, hanem az előremutató és hátramozdító magatartások, akciók, mozgásformák egyensúlyát. E két elrendező elv következetes érvényesítése esetén a Vannak változások... nemcsak figyelemreméltó, hanem kiváló alkotás is lehetne. A filmről megjelentetett kiadványban valaki ezt írja: „A bírálók és a bírálatot elfojtani akarók harcának széles panorámája tárul a néző elé: benne van egész Magyarország. A film Magyar- országról szól.” Ez a feltételezés — sőt: értelmezés — elfogadhatatlan. A Vannak változások... efféle általánosítási lehetőséget nem kínál. A film Penészlekről szól s a pozitív változásokért perel. Bizonyos, hogy még következetesebben és határozottabban is kidomboríthatná igazságait. Veress József RA—RE regény tár már az a tény, hogy a munka színtereivel, a dolgozó emberrel véletlenül sem találkozunk, jelez ebből valamit —, hanem a sugallt életérzés miatt válik azzá. Lézengő, kallódó, a létből kisodródó hősei — bútorai — a teljes élet egy szűk szeletét idézik csak, s noha erről különös módon ír, az eredménynyel nem lehetünk elégedettek. Gálfalvai Balázs konok ember, nehéz ember. Ragaszkodik elképzeléseihez, megszenvedett igazságához. A „mélyben” marad, ott húz a többiekkel, a többséggel — holott lehetősége szerint a kockázatmentesebb, látványosabb pályát is választhatná. A bányaomlás pillanatai nyitják meg végül legnagyobbra benne az emlékezés kapuját s a maga kendőzetlen valóságában jelenik meg, pereg le tapasztalatokkal, tanulságokkal gazdag élete. A regénynek vannak megkérdőjelezhető pontjai, de ezzel együtt valóban érdekes olvasmány. (Magvető Kiadó, Bp. 1980.) Futaky László nemzeti költészet és nyelv ügyét. Ahogy erről írta: „Szembe volt itt a már úgyis rég esmért s véle szoros vér- séggel öszvekötött magyar Ho- ráczczal, ama koszorús Berzsenyivel...” Itt élt 1818-ig, amikor aztán férjhez ment s elköltözött férje, Geöndötz Ferenc Sárváron túli házába, a Rá- ba-parti Felsőpatyra. Ezt a helyet is versbe szedte: „Egy csendes kalibám itt, ahol a szép Rába / a virágos rétek partjait locsolja” — így kezdi a verset, s az utolsó szakaszba szövi a falut: „Így élek itt s íme időmet így töltöm, / Kies Paty teben- ned zengem el énekem...” De ekkor már keveset írt ő, akit Kazinczy így vígasztalt korábban: „Ne rettegje a kisasszony azt a vádat, hogy a mely leány verset ír, nem lehet jó feleség”. N. F. leym... c. írásaival foglalkozunk kissé részletesebben. Mándy bútortörténetei embertermészetű mesék. A használati tárgy mivoltukból emberi érzéstartalmak plasztikus megjelenítőivé előlépett kellékek, miután benépesítik az élet megannyi területét, sokféle üzenetet közvetítenek. Tulajdonképpen több is ez, mint üzenetközvetítés. Nevezhetjük magatartásnak, szokásnak s ezáltal jellemet reprezentálnak. Bútorokat találunk a szobában, padláson, kertben, kórházban, utcán stb. s a személytelen objektivitás megteremti az író számára a megszólalás nem mindennapi lehetőségét. Mert igaz, hogy szófoszlányok, közléstöredékek, rit- mustalan, kapkodó párbeszéd, olykor a szituációt leg- ■pregnánsabban kifejező tőszavak formájában, de a bútorok közvetítik a látottakat, hallottakat, visszaadják a megismételhetetlen pillanatok hangulatát. Az ábrázoltak alapján eléggé leszűkült világnak mondhatjuk mindazt, amit Mándy bemutat. Elsősorban nem a helyszínek miatt az — bár A Rakéta Regénytár legfrissebb kötetei színességükkel továbbra is vonzzák a szemet, szinte felkínálkoznak az olvasásra. A jó értelemben vett harsány borító, valamint a témabeli változatosság nem marad hatástalan, úgyhogy a Ra-Re a könyvpiacon ma is slágernek számít. Ráth— Végh erényöve (Az erényöv), Dobai lavinája (Lavina) stb. erotizáló hangsúlyú, képzeletet megmozgató, szellemi izgalmat kiváltó prózája mellett számtalan, ennél „visszafogottabb”, de korántsem halvány vagy érdektelen mű megjelenéséről számolhatunk be. A sorozat e kategóriába tartozó tagjai közül itt Mándy Iván: A bútorok, és Rá- kosy Gergely: Latiatuc feA poétái világ Malvinája Vannak változásuk... KM VASÁRNAPI MELLÉKLET Dukai Takács Judit emléktáblája a Kossuth utca 15. számú házon nyelv ügye s a tehetsége okán. A lány, Takács Judit később, harmadik személyben szólva magáról, így írta le ezt önéletrajzában: „Ezek voltak..., akik néki poétái nevet adtak s csakhamar az egész poétái világban Juditból Malvina ’etggjjSr^B iili
