Kelet-Magyarország, 1980. június (40. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-11 / 135. szám
1980. június 11. KELET-MA.GYARORSZÄG 3 Nyílt taggyűlések A part xii. kongresszusának határozata arra ösztönzi a pártszervezeteket: „legyenek az új kezdeményezések támogatói, és segítsék megvalósításukat'’. Ezt látszanak igazolni a nyílt taggyűlések, amelyeket a Volán 5-ös számú Vállalat pártszervezetei alkalmaznak. Az új fHÓdszert Puskás László és Zolnai Miklós alapszervezeti párttitkárok kezdeményezték. „Üjítani szükséges a páxtmunka módszerén is, ha meg akarnak szabadulni a sablonoktól, és hatékonyabbá kívánják tenni a pártmunkát.” — javasolták. Valójában azért került szóba ez, mert bár korábban is születtek jó helyi párthatározatok, az egyik vagy a másik párt- szervezetben, csakhogy éppen azért, mert nem tájékoztatták egymást megfelelően, megfeneklettek, csorbát szenvedtek. Korábban megtörtént például, hogy hasznos határozatot fogadtak el a teherforgalom területén dolgozó párttagok. ' Döntött 62 párttag: szükséges megszervezni az őszi csúcsmunkák idejére a több műszakot és a hét végi ünnepi szállításokat a zökkenőmentes, veszteségmentes betakarítás, az almaexport-szállítás érdekében. Csakhogy hiába volt minden jóindulat, buzgóság, ha a műszak területén dolgozók erről mit sem, vagy alig tudtak. Pedig nem kevesebb, mint 400 tehergépkocsi program szerinti működését kellett volna megoldani. Ezt a kapacitást kellett ésszerűen, hatékonyan kihasználni. Miután a két pártszervezet vezetősége rádöbbent : csak együttes erőfeszítések révén érvényesíthetik a párthatározatokat, együttesen cselekedtek. Meghívták a teherforgalom területén dolgozók a műszakiakat a taggyűlésükre, s azon melegében tájékozódhattak a gondokról. Így született program a 400 tehergépkocsi műszaki feltételeinek biztosításáról. Először a XII. párt- kongresszus előkészítésének időszakában tartották meg az első nyílt taggyűlést. Ezt a műszaki párt- szervezet kezdeményezte, amelyen részt vettek a teherforgalom területén dolgozó párttagság képviselői is. Meghívták e fórumra a szállítási feladat megoldásában fontos szerepet játszó pártszervezet titkárát, Bencze Istvánt is. Így a döntés előkészítésében három pártszervezet képviselői vettek részt, s közösen is, de külön-külön is gondoskodtak végrehajtásának megszervezéséről, segítéséről, ellenőrzéséről. Megkérdeztem Beren- csi Gyulát, a vállalat párt- bizottságának titkárát: szerinte bevált-e a nyílt taggyűlések rendszere? „Biztosítja a jó együttműködést a pártszervezetek között egy-egy fontos, egymást kölcsönösen érdeklő határozat meghozatalában, megszervezésében és megvalósításában. Ezzel a módszerrel megszűnt az egymásra mutogatás, az, hogy ki miért felelős, kit kell ezért, vagy azért a mulasztásért elmarasztalni.” Elmondtá a pb titkára, hogy ez a módszer felkeltette a pár- tonkívüli gazdasági, műszaki és fizikai dolgozók érdeklődését is. A nyílt taggyűlések módszerét elsősorban a termelés területén tevékenykedő pártszervezetek alkalmazzák. Ugyanis itt a legnagyobb az egymásrautaltság, amelynek végeredménye a termelésben, a minőségi munkában, a hatékonyságban, egyszóval a párthatározatok következetes végrehajtásában mérhető. LEGKÖZELEBB AUGUSZTUSBAN lesznek nyílt taggyűlések, melyeken a fő téma a gazdasági vezetők első félévi munkájának, pártmegbízatásainak értékelése lesz. A négy termeléssel foglalkozó pártszervezet titkára javasolta: az augusztusi nyílt taggyűlésre hívjanak meg. néhány kiválóan dolgozó pártonkí- vülit, műszakiakat, fizikai munkásokat. Felkérik őket is, mondjanak véleményt a gazdasági vezetők munkájáról. F IGYELEMRE MÉLTÓ ez a kísérlet. Bátor kezdeményezés, amelyre a párt XII. kongresszusa ösztönzi a pártszervezeteket. Ha beválik, érdemes lesz a nyíregyházi Volánosok kezdeményezését követni. Farkas Kálmán A nyíregyházi dohányfermentáló tmk-mű- helyében Garda József és Kiss Miklós dohányszállító kocsikat újít fel. (Császár Csaba felvétele) A Rába camiongépkocsi fékbetéteinek megmunkálásán dolgozik Kovács Jánosné, betanított munkás, a YSZM kisvárdai gyárában. (Elek Emil felv.) Egy brigád igazsága Aranygyűrű után felmondás Az Ibrányi Építőipari Szövetkezet bennünket nem 'elbocsátott, mi önként adtuk be a felmondási kérelmünket. Ehhez nem is szívesen járultak hozzá ... Becsületességünk megvédése érdekében kérjük segítségüket az ügy kivizsgálásával, mivel nem szeretnénk, hogy a közvélemény szerint hanyag, nemtörődöm emberek legyünk” — írja Kormány Sándor brigádvezető és hat társa. Amiért tollat fogtak az egy, a lapunkban márciusban megjelent cikkel kapcsolatos. A no-fines építési mód körüli huzavona okait bogoztuk, s akkor hangzott el a következő mondat a műszaki vezető véleményeként: „Tavaly el kellett engedni egy ácsbrigádot, mert rendszeresen 30 százalék körül teljesített.” Reklamált a brigád — Még hogy mi nem akartunk dolgozni — csattan fel Kormány Sándor egy évvel a történtek után is. Azok, akik alapítói voltak a nagyhalászi szövetkezetnek! A történtek. visszapergeté- séből kiderül, hogy az eltávozásuk előtti utolsó két hónapban valóban kisebb volt a teljesítményük. 70—80 százalék körül alakult. Ezzel együtt természetesen kisebb volt a kereset is, emiatt reklamált a brigád. — Darut nem kaptam, helyet nem kaptam, de dolgozzak, ahogy akarok — ilyen volt a helyzet a nyíregyházi építkezésen — eleveníti fel a brigádvezető. — Mi dolgoztunk a sárban, hajtottuk magunkat, de elnyomtak bennünket. Mert a nagyhalászi és az ibrányi gárda az egyesülés után nehezen szokott össze. —Most sincs gond azzal, hogyan dolgozunk. Itt, a cukorgyári építkezésen 117 százalékunk van Kató András. bizonyítja Ugyancsak jót mondanak a nagyhalászi ácsokról a Keletmagyarországi Vízügyi Építő Vállalat szerencsi építésvezetőségén : — Pontosan járnak dolgozni, pontos munkát végeznek, elégedettek vagyunk velük — állítja Himler Lajos építésvezető-helyettes. — Alapító tag voltam a szövetkezetnél, mégis inkább eljöttem — mondja egy másik ács, Tamaska József. — De eljöttek a többiek is, csak előbb letöltöttük a felmondási időt. Ok: a felelőtlen munkaszervezés A régiek aranygyűrűt kaptak a szövetkezet fennállásának 25. évfordulóján. Az újak közül Tamaska Mihály mint tanuló kezdte a munkát Nagyhalászban. Csakhogy az évek, évtizedek kevésnek bizonyultak akkor, amikor az egyesülés után nem minden sikerült úgy, ahogy azt a szövetkezeti vezetők és tagok szerették volna. Utólag persze könnyű azt mondani, hogy akik elmentek, azok voltak a hibások. — Nem voltunk mi eldobott emberek — szól Tamaska József. — Az ácsolástól a betonozásig mindent megcsináltunk — kapcsolódik hozzá Kató András. A brigádvezető a felelőtlen munkaszervezést, a kapkodást okolja. Kár lenne minden részletét kutatni, hogy miért mérgesedett el a helyzet a felmondásig. Hiszen korábban ez a brigád megkapta a megyei pártbizottság elismerő oklevelét a munka- versenyben elért eredményéért. A régebbi és a mai tények azt mutatják, hogy jól dolgozó munkásemberekről van szó, akik kényesek a szakmai hírnevükre. Megelőzni a vádaskodást — Nekünk viszont most, egy év után sem változott a véleményünk — mondja Tündik Ferenc, a szövetkezet műszaki vezetője. — Ez a brigád kevesebbet teljesített a másiknál, pedig ugyanúgy volt ellátva gépekkel, anyagokkal. A kevesebb teljesítményért viszont kevesebb bér is jár. A tanulság: nem jó, ,ha egy alig kétszáz tagú közösségben egy brigád nem érzi jól magát. Időben le kell ülni. s megbeszélni, hogy mi ennek az oka. Mert a felmondólevél után már * csak fenyegetőzni, vádaskodni lehet, sokkal kevesebb eredmény nélkül. Lányi Botond Űj hat tantermes általános iskolát épít a nyíregyházi MEZÉP Tiszabercelen. (Cs. Cs.) A vizsga — Halló! Kudelszkij professzor lakása? — Igen. És nekem kihez van szerencsém? — Kérem, hívja a telefonhoz Tányát! — Tányát? Szerintem az unokám nincs idehaza. — Csak ön szerint, vagy valóban? — Hát, hát... Nem is tudom, nekem úgy tűnik, hogy elment valahová. — Most úgy tűnik, vagy ténylegesen elment? — Nem tudom. — És reggel hívta valaki a telefonhoz? — Nem tudom. — És mikor jön haza? — Nem tudom. — Figyeljen ide, nagyrabe- csült professzorom: mit hajtogatja itt nekem állandóan, hogy „nem tudom, nem tudom”. Mondja, tud ön valamit egyáltalán? Telefon a pokolba — Mondja kérem, ez a körzeti központ? — Nem. Alekszandr Szukoncev Párbeszédek — Hm, hm... Elnézést. Űgylátszik téves a kapcsolás. Ez a csúnya automata megtréfált. Tárcsázok még egyszer ... Így ni... Mondja kérem ... — Micsoda belszerencse... Most már még jobban odafigyelek a tárcsázásra. Tehát: kettő, tizenhárom — tizenhárom, kettő. Körzeti központ? — Nem?! A pokol? És ön mit művel ott? Fűt a kazán alá, vagy csak vigyáz a tűzre, hogy ki ne aludjon? ... Az élelmiszerboltban — Elnézést. Ha figyelne rám, megmondanám, hogy mit szeretnék önöknél vásárolni ... Környezet R eggel, hat óra körül az erdő felől akácillatot hozott a szél. A park szélén két pipiske keresgetett eledelt. A házgyári panelek közül csicseregve jelentkezett égy veréb. A mellékutca villany drótján két fecske ült. A Május 1. tér egyik porolójánál a kitett madáreleségre tizenhat galamb gyűlt össze. Egy kiskutya az egyik villanypózna mellett ügyes-bajos dolgát végezte. Talán nem sok értelme lenne a helyzetjelentésnek, ha nem a megyeszékhely legnagyobb lakótelepén történt volna mindaz, amit leírtam. Nagy örömet okozott ez sokaknak, hisz a szürke kőtömbök világában minden kicsi esemény az élő természet jelenlétét bizonyította. Vagyis éppen most, amikor a környezetvédelmi világnap eseménysorozata zajlik, a szakemberek vitáznak, féltenek, óvnak, előre jeleznek, egy szép nyári reggel azt mutatta: rajtunk is múlik, maradnak-e körülöttünk szívvidító hangok, illatok, képek. Az űrhajósok szerint a föld fentről csodálatos. Mi sokszor elkeseredünk, mert közelről bizony korántsem ilyen kápráztató. Az elpiszkolt Szamos, az Érbe ömlő szenny, a kitört fa, a vegyszertől elpusztított madár, a kihalt talajbaktérium, az úttest fölött úszó ké- nes-ólmos gáz, a lepermetezett méh, a kiirtott liget, a szemetes utca joggal tölt el félelemmel. Néha úgy érezzük. a technika, a kémia, az emberi nemtörődömség, már- már a tudomány a fejünkre nő, ellenünk is dolgozik. Nem rossz tehát, ha reggel ébredve halljuk a madárhangot, látjuk a zöldet, érezzük a virágillatot. De ezen lelkesedni nagyon kevés. Hogy így legyen s így is maradjon, sőt, ennél is jobb legyen, tennünk kell. Azoknak a bizottságoknak, melyek hivatásszerűen védik a környező világot. A gazdasági vezetőknek, akik üzemük, szövetkezetük területén tehetnek sokat. A faluban és városban élőknek, akik óvhatják a parkot, kertet, madarat, virágot. Sivárabb lesz világunk, ha elromlik a természet körülöttünk. Fulladozni fogunk a le- vegőtlenségtől. Golyvánk nő a víztől. Vegyszeres lesz testünk a gyümölcstől. Kénízű- ek lesznek halaink. Elromlik szaglásunk. Fülünk képtelen lesz felfogni a csendes hangokat. Kezdjé Hát ki-ki a saját kis világában a környezet óvását. Egy földünk van, vigyázni kell rá. Hogy ne csak fentről, háromszáz kilométer magasból legyen csodálatos. (bürget) — Elnézést, azután érdeklődnék, hogy lehet-e kapni... __,., j — Igen tisztelt elárusító! Megmondja végre, hogy kapható-e túró? — Azt szeretném végre tudni!... — Nem látja? — Nem, nem látom. — Tegye fel az okulárét, és akkor fogja látni... — Látja, mennyire igaza van. Erre hamarabb is rájöhettem volna. De miért nem mondta ezt korábban? — Miért, miért? — Már teszem is fel. Így ni... A, most már látom, hogy valóban van túró! — Így van ez ősidők óta. Bejönnek az üzletbe és zaklatnak, csak zaklatnak bennünket. — Ugyan már!- Nem egyszerűbb lett volna, ha azonnal felel a kérdésemre? — Hát még mit nem! Nem elég, hogy kiszolgálom, még felelgessek is az ostoba kérdéseire?! Fordította: Sigér Imre
