Kelet-Magyarország, 1980. június (40. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-10 / 134. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. Június 10. Kommentár Bonni porond H étfőn Schmidt kancellár beszédével megkezdődött az SPD (Német Szociáldemokrata Párt) utolsó nagy seregszemléje az október 5-re meghirdetett választások előtt. A Német Szövetségi Köztársaság Nyugat-Európa egyik legfontosabb országa és közismerten a Szovjetunió, és a többi szocialista országok egyik legkomolyabb gazdasági-politikai partnere. Ez a tény önmagában is indokolja, hogy az őszi választásokat olyan eseménynek tekintjük, amely — elsősorban ugyan belpolitikai természetű, mégis — vitathatatlanul külpolitikai jelentőséggel is bír. A párt meghirdetett és jórészt megvalósított, a jobboldal által azóta is támadott „keleti politikája” esztendőkön át közelebb hozta kontinensünket a békés együttélés megvalósításához. Mint ismeretes, ez az örvendetes folyamat elsősorban Washington lépései miatt megtorpant. A bonni kormánykoalíció, amelyben az SPD-n kívül a Szabad Demokrata Párt (FDP) is részt vesz (vezetője, Genscher az ország külügyminisztere), néhány kérdésben engedett az amerikai nyomásnak, de továbbra is fenntartja „keleti politikája” alapelveit. Ugyanakkor a jobboldal uniója, a CDU—CSU számos belpolitikai kérdés mellett a külpolitika pilléreit is megkérdőjelezi. Mióta e pártszövetség élén Franz-Josef Strauss áll, a nyugatnémet szavazópolgár számára minden korábbinál világosabbá váltak a frontok. Nem túlzás az állítás: az SPD—FDP koalíció legnagyobb őszi támasza a mostani bonyolultabb helyzetben a korábbinál is inkább az, hogy a lakosság többsége az enyhülés folytatásának, a kapcsolatok ápolásának a híve. Freiburgban, a választási kongresszuson a szabaddemokraták már félreérthetetlenül állást foglaltak a nyugatnémet belpolitika egyik legfontosabb kérdésében: fenntartják a koalíciót a szociáldemokratákkal a választásokat követő időszakban is. H. E. Négynapos útját befejezve Földel ért a Szojuz—T—2 TELEX BUKAREST Négynapos útja befejeztével hétfőn délután sima leszállást hajtott végre az új típusú szovjet szállító űrhajó, a Szojuz—T—2, amelynek parancsnoka Jurij Malisev, fedélzeti mérnöke Vlagyimir Akszjonov volt. Az űrhajó csütörtökön rajtolt Bajkonur- ból és pénteken kapcsolódott össze a Szaljut—6. űrállomással. Az űrhajó Dzsezkazgan- tól mintegy 200 kilométerre délkeleti irányban ért földet. A leszállás körzetében, Dzsezkazgantól mintegy 200 kilométerre délkeleti irányban, az időjárási viszonyok hasonlóak voltak ahhoz, mint amikor Kubászov és Farkas ért földet. A Szojuz—T—2 sima leszállást biztosító berendezése kifogástalanul működött. Az űrhajósokat percek alatt körülvették a kereső- szolgálat munkatársai, megállapították, hogy teljesen egészségesek és próbaútjuk kitűnően sikerült. A Szojuz—T—2 útjának tapasztalatait most részletesen feldolgozzák, de már az első értékelések alapján kitűnt: az űrhajó az első, még pilóta nélkül végrehajtott próbaút ja után most űrhajósokkal is kiválóan működött, és alkalmazása új lehetőségeket nyit- meg a világűr kutatásában, az űrhajók és az űrállomások alkalmazásában. Malisev és Akszjonov a rövid dzsezkazgani megálló után a bajkonuri űrrepülőtérre ment. Az elsők között köszöntötték őket a nemzetközi űrpáros tagjai: Valerij Kubászov és Farkas Bertalan, akik csak az ő érkezésüket várták meg: kedden térnek vissza a Csillagvárosba, egy héttel földet érésük után. A nemzetközi expedíció tagjait nagy szeretettel várják az űrhajósok városában. Az űrállomás állandó személyzete: Popov és Rjumin folytatja munkáját. A két űrhajós folyamatosan értesült a Szojuz—T—2 leszállásának menetéről és örömmel fogadta, hogy társaik simán földet értek. A Szaljuton folytatódik a tudományos munka. Mint a, Pravda hétfőn megírta, Popov és Rjumin fényképfelvételeket készített Magyaror-. szágról s készül arra, hogy részletes felvételeket készítsen a Balatonról. Mint ismeretes, a magyar—szovjet űrexpedíció nem tudta ezeket a fényképeket elkészíteni, mert az űrkomplexum ottlétük .idején éjszaka haladt át hazánk fölött. Az elkészült felvételeket Popov és Rjumin eljuttatja majd a Földre, hogy azokat a magyar szakemberek rendelkezésére bocsáthassák. Megnyílt a német szociáldemokraták esseni kongresszusa Helmut Schmidt kancellár beszédével kezdődött hétfőn délelőtt Essenben a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) választási kongresszusa. Biztosra vehető, hogy — akárcsak az elmúlt hét végén Freiburgban a szabáddemok-. ráták — a kormánypárt is megerősíti a következő négy évre együttműködési készségét a bonni szociálliberális koalícióban. A négyszáz küldött érdeklődésének középpontjában kül- és biztonságpolitikai kérdések szerepelnek. A szociáldemokrata kormányfő beszédében várhatóan hitet tesz az enyhülési politika, a kelet- nyugati párbeszéd és együttműködés folytatása és elmélyítése mellett. Az SPD előtt álló belpoliEssenben, a szociáldemokrata párt kongresszusán, Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár. (Kelet-Magyaror- szág telefotó) tikai problémák közül a legnyomasztóbbak gazdasági természetűek. Jean Francois-Poncet francia külügyminiszter vasárnap este óta hivatalos látogatáson a román fővárosban tartózkodik. Érkezésekor az otope- ni repülőtéren Stefan Andrei román külügyminiszter fogadta. STOCKHOLM Vasárnap Svédországba érkezett Huang Hua kínai külügyminiszter. Háromnapos látogatása' során vendéglátójával, Óla Ullsten külügyminiszterrel a két ország együttműködésének fejlesztéséről tárgyal. VARSÓ Vasárnap hivatalos látogatásra Varsóba érkezett Knut Frydenlund norvég külügyminiszter. A repülőtéren lengyel kollégája, Emil Wojta- szek fogadta. KABUL A kabuli rádió bejelentette, hogy a rendkívüli forradalmi törvényszék határozata értelmében halálra ítélték az áprilisi forradalom néhány ellenségét. A halálra ítélt személyek között vant Asszadol- lah Amin, a biztonsági szolgálat volt vezetője. Ugyanilyen büntetéssel sújtották a Kabul környékén garázdálkodó egyik bűnbanda fejét is. Az ítéleteket végrehajtották. MEXIKÓVÁROS A mexikói elnök támogatóról biztosította a Varsói Szerződés tagállamainak javaslatát, hogy a világ valamennyi térsége államainak vezető reprezentánsai tartsanak csúcstalálkozót. Jósé Lopez Portillo mexikóvárosi sajtóértekezletén méltatta az indítvány nagy jelentőségét és kijelentette: fontos szerepet játszik azoknak a vezetőknek a kapcsolata, akik nagy felelősséget viselnek és ki tudják fejezni az államok politikai akaratát. FORT WAYNE Vasárnap este ismét meg kellett műteni Vernon Jordan amerikai néger polgárjogi vezetőt, aki ellen tíz napja merényletet követtek el az in- dianai Ford Wayne-ben. Az orvosok szerint állapota továbbra is súlyos. Tamás: Másfél SZOba — Regény — összkomfort Az őszülni indult pamatot mutattam a fülem mellett. „A halántékom... A ráncaim, Juditka ... Nem kellek én már a nőknek! Az az idő elmúlt!” Fejét csóválta, évődő rosz- szallással. ★ „Én még ilyen gátlásos embert nem láttam! Maga nem kell? Hát soha nem néz körül a' folyosón? Az ebédlőben? A nők majd elnyelik a szemükkel!” „Például, kik?” Az ujjain kezdte számlálni: „Horvainé. Tardosné, a titkárságról. A szép Szomolá- nyiné! Elpirul, ha magát meglátja!” „Lássa, ez az! — bólogattam öniróniával. — Horvai- néval együtt diplomáztam ötvenhatban” ... „És?” „Számítsa ki az életkorát! Tardosné is legalább negyvennyolc, Szomolányiné szinte csirke: nincs több negyvenötnél.” „És?” — kérdezte megint támadóan. „De én huszonötre volnék hitelesítve — mondtam kihívóan. Csak röhögjön, ha akar; az legalább tiszta helyzet lesz. — Esetleg harmincra ... Ez az én korom átka, látja, Judit. Belül nem vénülünk, ma is a régi kamaszok vagyunk... De ez már csak a mi édes titkunk — kívülről öreg fiúknak látszunk !” „Ugyan” — mondta tétován. „A maga férje hány éves?” — csaptam le rá. „Huszonkilenc” — felelte gyanútlanul. „No látja! — nevettem keserűen. — Maga is fiatalt választott! Persze, állítólag ez az élet rendje... Nem mondom: családot alapítani, gyereket nemzeni talán csakugyan így okos. Ezt még megérti a magamfajta ember. De hogy a futó kapcsolatokra is a taknyos kölykö- ket keresik, ez már megfoghatatlan ...” „Már aki!” — mondta sértetten. „Mindenikük! — legyintettem. — Néha a gyomrom fordul föl utcán, autóbuszon: érett, meglett nők, huszonöt és harminc közt, tizennyolc— húsz év körüli, nyálas kölykökkel csókolóznak, aki az öcsikéjük lehetne...” Tűz csapott fel arcán a hirtelen dühtől. „Az jobb, aki az apukájuk lehetne?” — kérdezte gúnyosan. „Látja: hát erről van szó! — bólogattam letörten; tiszta víz volt már a pohárban. — Ezért reménytelen az én helyzetem! Akinek kellenék: nekem nem kell. Aki meg kellene...” Rámvillant a szeme. „Olyan biztos? Megint megkérdezem: próbálta már?” Ö, ó... A tiszta víz a pohárban megint zavarossá vált... Mégiscsak akar valamit? „Igen, megpróbáltam. De ma már magam előtt is szégyellem ... Pojácának lenni nem kellemes állapot, legföljebb a cirkuszban. Akkor levontam a konzekvenciákat, és levonultam a pályáról.” Megint a lenéző gúny a szája szögletében. „Szóval bedobta a törülközőt!... így most jobb?” Órámra pillantottam. „Ezen nincs időm tűnődni. Fél hétkor kelek, nyolckor belépek az intézet kapuján. Fél ötkor otthon ledőlök egy félórára, ötkor iszom egy kávét és leülök az asztalomhoz. Hétig dolgozom, aztán vacsora, tévéhíradó, tévéjáték, vagyis egy kis agymosás, s kilenckor újabb kávé, és éjfélig megint a munka. A mor- fondírozásra nincs időm!” (Folytatjuk) Képek a szavazásról Bécsi Gáborné Záhonyban szavazott Enyedi Béla érettségiző diák szavaz, mögötte a szülei Nagykálló, 1-es számú szavazókor. Sivák Ferencné a kisvárdai kórházban adta le szavazatát a mozgóurnába. Kocsord: munkában a szavazatszedő bizottság 27. „Próbálta már az ellenkezőjét?!” „Mikor? — vontam a vál- lam. — Hol? Kivel? A napi tizenkét órás munka mellett? Nyolckor már itt vagyok, aztán otthon folytatom éjfélig ... Éppen maga a megmondhatója, hányszor hozok be reggel jegyzeteket, számításokat, levezetéseket... Otthon mégiscsak nagyobb a nyugalom ... ” „Persze.” „És különben is: hol?!” „Nincs elvált barátja? — nézett rám meglepetten. — Egy se vált el?” Csak legyintettem. „Hajaj, majdnem minde- nik! De újra megnősült mind, a sok tökkel ütött!” Figyelmesen nézett rám. „Szép kis véleménye van a házasságról!... ” „Az elsőről nem! — emeltem föl az ujjam. — Az csak bocsánatos bűn, akkor az ember még nem tudja, mire vállalkozik... De másodszorra!... Nevettünk, de aztán komolyra fordítottam. —. Meg aztán, már bocsánat a kérdésért: kivel? Nekem van egy rossz tulajdonságom: minden reggel borotválkozom. Pillantása egy villanásnyi időre megült az arcomon. „És ez miért rossz tulajdonság?” — kérdezte értetlenül. „Mert a tükörbe kell néznem miatta...” „És?”
