Kelet-Magyarország, 1980. június (40. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-08 / 133. szám
lövőnkre szavazunk V álaszt az ország. A jelölő és választási gyűlések lezárult sorozata nem volt más, mint annak az össznépi méretű párbeszédnek a folytatása, amelynek alaphangját a párt politikája, legutóbb nevezetesen a XII. kongresszus adta meg. A kommunisták ■nagy tanácskozásán is megfogalmazódott, hogy a most leköszönő államhatalmi testületek — az országgyűléstől a községi tanácsokig — nagy céljainkhoz méltó feladatokat oldottak meg. A megállapítás ugyanúgy érvényes a parlamenti törvényalkotásra vagy az országgyűlési bizottságok munkájára, mint a megyék, a városok, a falvak tanácsi testületéinek döntésére, illetve a belőlük sarjadzott eredményekre. Tisztelet és köszönet érte azoknak a képviselőknek és tanácstagoknak, akik energiájukat és szabad idejüket nem kímélvén fáradoztak ■— területük, vagy éppen az ország ügyeiért. A választásokat előkészítő rendezvénysorozat eszmecseréje újfent igazolta, hogy társadalmunk a közéletben is felnőtté érett. A dolgozó nép okos gyülekezetében — a 352 képviselői és 60 ezer tanácstagi választókerület gyűlésén — szólásra emelkedők zömmel közügyekben ér_ veitek, s meggyőzően, ismerve a lehetőségeinket és elismerve eddigi erőfeszítéseinket, tették ezt. Ezzel egyszersmind útravalót adtak azoknak, akiket most, június 8-án képviselőjükként vagy tanácstagjukként felelős testületekbe küldenek. De szavaikkal elismerték azok munkáját is, akik helyét legalábbis az említett tisztségekben friss erők veszik majd át. A választás a Hazafias «Népfront közjogi funkciója gyakorlásának is mintegy vizsgája, avagy, ha úgy tetszik: legfontosabb állomása. Mi is az a politikai alap, amiben ez a sok millió — a szocialista építés céljaival egyetértő — embert átfogó tömegmozgalom gyökeredzik? Az MSZMP szövetségi politikájáról van szó, amely a népfronton keresztül is lelkesítő közösségi célokért mozgósít munkásokat és dolgozó parasztokat, értelmiségieket és alkalmazottakat, párttagokat és pártonkívülie- ket, hívő embereket és materialistákat, magyarokat és nemzetiségieket. Ez a politika a munkásosztálynak és forradalmi élcsapatának egyik legtradíciózusabb és legnemesebb hagyománya. Hirdetése és gyakorlása már a mozgalom hőskorában mintegy példázta, hogy a munkássággal a történelem legelső osztálya született meg, amely nemcsak önmaga, hanem az összes dolgozó osztály és réteg felszabadításának magasztos célját írta zászlajára. Az idén április 4-én volt 35 esztendeje annak, hogy a szovjet hadsereg harcai nyomán e politika gyakorlásának lehetősége nálunk is szabad keretek között teremtődött meg. Nem sokkal később az Alkotmány már az írott törvény erejével is garantálta a korábbi elnyo- 3 mottak beleszólási jogát közös dolgaink rendezésébe. Ez j, természetesen folyamatos lehetőség és kötelesség, mégis: a mintegy hét és fél millió szavazó egyéni voksával tulajdonképpen külön-külön is demonstrálja majd egyetértését céljainkkal. A szövetségi politika biztos fundamentumán olyan nemzeti egység teremtődött meg és erősbödik szüntelen, amely a fejlett szocializmus felépítésének is hatékony társadalmi forrása. A szocialista nemzeti egységre alapozott országépítő program eszköztára bőséggel tartalmazza azokat az érveket, amelyek hatásosan mozgósítanak e politikai gyakorlat folytatására, erősítésére. A jószerével legszemléletesebb érvre mégis akkor talál rá az ember, ha végignéz ezen az országon. A Szovjetunióval és a többi testvéri szocialista országgal együttműködésben dolgozó, de más külpiacokon is sorozatban sikerrel vizsgázó népgazdaságunk ereje végképp a történelem- könyv lapjaira száműzte a hajdani elmaradott agrárország képét. Az ipari ágazatok hírnevét immár világszerte márkaként fémjelző termékek listáját még címszavakban felsorolni is hosszadalmas lenne, gondoljunk csak például az Ikarus, a Rába-művek, a Videoton, a Medicor, a csapágyipar vagy a vegyészet gyártmányaira. Mezőgazdaságunk olyan gépiesítési és kemizálási színvonalon termeli meg nem egy élelmiszer-alapanyagból a hazai szükséglet kétszeresét, vagy többszörösét, hogy a módszer mintáját ellesni még messzi földről is érkeznek szakember-látogatók. Az ország kulturális-tudományos újjászületését pedig szinte demonstrálja a legutóbbi napok nagy sikere: a szocialista országok közös űrkutatási programjának keretében magyar űrhajós is elindult a kozmoszba, hogy öregbítse népünk tehetségének hírnevét. Külpolitikánkat mások gyakorta a béke diplomáciájának nevezik, nemzetközileg elismerik szociális és egészségügyi vívmányainkat, megint más alkalmakkor pedig sportolóink eredményei öregbítik hazánk jó hírét. Látható tehát: vívmányaink olyan értékek, amelyek a mostani, bonyolultabb külpiaci és gazdálkodási feltételek közepette is biztos alapot teremtenek a további haladásra. Megőrzésük már önmagában is lelkesítő cél lehet, gyarapításuk pedig a fejlett szocialista társadalom felépítésének célját szolgálja. Az egyetértés e céljainkkal nem pusztán helyeslésben nyilvánul meg, hanem igen gyakran a munkahelyi, közösségi és a munkaidőn kívüli, önként vállalt többletcselekvésben is. Az utóbbinak legékesebb bizonysága az a településfejlesztési társadalmi mozgalom, ami a tavaly őszi népfrontfelhívás nyomán vett új lendületet. Az akciót méltán nevezhetjük a lakosság kongresszusi és felszabadulási munka- verseny-mozgalmának. A benne megtestesült cselekvő egyetértés — az üzemi szocialista brigádok közreműködésével együtt — már a tavalyi esztendő végére 4,8 milliárd forint éves értékűre növelte az önkéntes társadalmi munkások hozzájárulását lakóhelyük fejlődéséhez. A Hazafias Népfront választási felhívása is országépítő nagy céljainkért mozgósít, amikor így fogalmaz: „Társadalmunk alapja a munka. Népünk szoegal- mas és tehetséges. Céljaink világosak és telkesítőek. Rajtunk múlik, hogyan alakul a jövő. Jó és gondosan végzett munkánk a legfontosabb feltétele annak, hogy szándékainknak megfelelően teljesítsük terveinket. Legyen a jó munka minden dolgozó ember éltető eleme, mai és holnapi boldogulásunk forrása.” A mai napon szocialista országunk építésére, biztos jövőnkre szavazunk. MA Munlcáscsaládok új lakásban (2. oldal) Á tagok bizalma (3. oldal) Sikeres összekapcsolás után Tovább kísérleteznek a Szojuz—T—2- vel Mint jelentettük, pénteken délután összekapcsolták a Szaljut 6 űrállomással az új, kísérleti szovjet űrhajót, a Szojuz—T—2 típusú szállító járművet. Az űrhajósak átszálltak az űrállomásra. Maliser, Akszjonov, Popov és Rjumin most néhány napig együtt dolgozik, és azt vizsgálja, hogyan viselkedik az űrhajó a kozmikus komplexum részeként. Érdekesség, hogy az összekapcsolás részben automatikus, részben kézi irányítással történt. Ismeretes, hogy az elmúlt időszakban az ösz- szekapcsolás mindig automatikus vezérléssel ment végbe, az új űrhajónak pedig az eddigieknél is korszerűbb irányító rendszere van. Mint Satalov elmondotta, annak idején éppen ő volt . z, aki első ízben hajtott végre összekapcsolást a Szojuz—4 és a Szojuz—5 űrhajó között, s bár az automatikus vezérlés akkor is működött már, neki is kézzel kellett végrehajtania a szükséges manővereket, éppen a berendezések kipróbálása céljából. A Szojuz—T— 2 irányító berendezése sokkal korszerűbb, magasabban automatizált, a kézi irányítás kipróbálása azonban elengedhetetlen feltétel a további munkához. Az új szovjet űrhajó személyzete csak rövid időt, mindössze négy napot tölt a világűrben, ezalatt kell kipróbálniuk a Szojuz—T—2 berendezéseit, működését. Az űrhajózási programot közben változatlanul a jól bevált Szojuz típusú űrhajókkal folytatják. Malisev és Akszjonov első találkozása az űrállomás személyzetével derűs és vidám volt. A Szojuz—T—2 postát és kisebb ajándékokat, főként friss gyümölcsöt vitt magával az állandó személyzetnek. Szakmunkásjelöltek ballagása Június 7-én a megye tizenkét szakmunkásképző intézetében 92 végzős osztályban 2398 szakmunkásjelölt vett búcsút a hároméves tanulás színhelyétől, a társaktól, a. tanároktól, szakoktatóktól. Az ünnepélyes ballagásra a/, iskola hagyományainak megfelelően került sor — nagyszámú hozzátartozó, meghívott jelenlétében. A legtöbben a nyíregyházi 110. sz. ipari szakmunkásképzőben ballagtak (képünkön), 492-en. a 107-es intézetben 375-en, a kereskedelmi szakmunkásképzőben pedig 308-an fejezték be a tanévet, hogy néhány nap múlva a vizsgabizottság előtt adjanak számot tudásukról. A kereskedelmi és vendéglátóipari szakmunkásképző intézet búcsúzó tanulói. (Fényképezték: Császár Csaba és Jávor László) A nyíregyházi 107-es számú „Mező Imre” Ipari Szakmunkásképző Intézetben 16 osztály végzős növendékei köszöntek el az iskolától. Megválasztották az OEDSZ megyei bizottságát Az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének megyei bizottsága szombaton Nyíregyházán tartotta választási küldöttértekezletét. Az eseményen részt vett dr. Cser- venyák László, a párt megyei végrehajtó bizottságának tagja és dr. Szendrényi János, az OEDSZ Központi Vezetőségének titkára. Egyebek között elhangzott: megyénkben az V. ötéves terv programja kedvezően valósult meg. Jelentős esemény volt, hogy 1976-ban átadták a kis- várdai kórházat, amely 472 fekvőbeteg ellátását biztosítja. Ugyancsak 1976-ban Mátészalkán a belgyógyászat és a gyermekosztály bővült. A megyei kórházban 1978-ban 106 új kórházi ággyal bővült az ellátás. A megyei rendelőintézet bővítésére szintén az elmúlt években került sor. A kórházakban főleg a belgyógyászaton és a nőgyógyászaton bővítették az ágyak számát. Sokat javult a községek egészségügyi ellátása is. Nyírijeiteken például bővítették az egészségházat, üzemorvosi rendelőt hoztak létre egyebek között az újfehértói gyapjúszövőgyárban, a baktaló- rántházi Vertikál Ipari Szövetkezetben. Kislétán befejezték az egészségügyi gyermekotthon építését. A bölcsődék hálózata a tervidőszakban 530 férőhellyel bővült. Megyénkben az elmúlt években 9 általános és 5 gyermek- orvosi körzetet hoztak létre. Újabb gyógyszertárak épültek, a gyógyszertári központ új otthont kapott. Biztosított megyénk egészségügyi ellátása. „A nagymértékű fejlődés és fejlesztés ellenére az egészségügyi ellátás színvonala több területen elmarad az igényektől és az országos átlagtól” — állapította meg a beszámoló. A megyei bizottsághoz tartozó alapszervezetekben javult a tagszervező munka. Az öt év alatt a szervezettség 95 százalékról 99 százalékra nőtt. Szocialista brigádok alakultak, különösen a gyógyszerészek brigádmozgalma volt eredményes. A kisvárdai kórházban az újítómozgalom érdemel figyelmet. Az Alkotó ifjúság pályázatán a Köjáll fiataljai értek el figyelemre méltó eredményeket. Az orvosok és az egészségügyi dolgozók közül egyre többen kapcsolódtak be a közéleti munkába. A szakszervezet közreműködésével több intézkedést hoztak a törzsgárdata- gok megbecsülésére. 1975-től napjainkig 1831 dolgozó kapta meg a törzsgárdajelvényt, vagyis az összes dolgozók 15 százaléka. A megyei kórházban és a gyógyszertári központban bevezették a jogsegélyszolgálatot. A munkakörülmények javulásának is köszönhető, hogy csökkent az üzemi balesetek száma. Javult az egészségügyi dolgozók szociális ellátása. Kedvező visszhangjuk volt a bér- intézkedéseknek. Emelték az ügyeleti és a készenléti díjakat és az egészségügyi védőnők területi pótlékát. A nyíregyházi nővérszálló zsúfolt, de a vidéki nővérszállók megfelelnek az igényeknek. A. beszámoló után választásokra került sor. A megyei bizottság elnökének dr. Havasi Sándort választották. A megyei bizottság titkára ismét Perecsényi Jenőné lett. Ijjgelel-KS Magyarország | XXXVII, évfolyam, 133. szám ÁRA: 1,60 FORINT 1980. június 8., vasárnap k
