Kelet-Magyarország, 1980. június (40. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-07 / 132. szám
1980. június 7. KELET-MAGYARORSZÁG 7 Úttörőgárdisták versenye Á légpuskától a PSZH-ig A napsugár meg-megcsillan a katonai gépjármű tenyérnyi szélvédőjén. Mellette az állami tűzoltóság rohamkocsija. A szolgálatot teljesítők körül hamarosan megjelenik az első gyermekcsoport. — Ök már végeztek — mondja Szokol Tibor városi úttörőelnök —, most közelebbről ismerkedhetnek a Magyar Néphadseregnél rendszeresített egyéni lőfegyverekkel, a magyar mérnökök tervezte kétéltű páncélozott szállító harcjárművel. Nem kisebb a sikere a tűzoltók létrás. illetve rohamkocsijának. Ojabb úttörőgárda-alegység érkezik a sóstói ifjúsági park előtti térre. Lányok kúsznak föl a kitolt tűzoltólétrára. A honvéd alegység parancsnoka persze fiú. Öt faggatom. — Legjobban az elméleti feladatoktól féltünk, mégis talán ezek sikerültek jobban. Nehéznek bizonyultak a KRESZ-kérdé- sek, de a fektetett célra történő gránátdobás is alaposan próbára tette csapatunkat. Hárman találtunk csak célba. — No, és a lányok hogyan bírták az iramot? — Ügy tudom, 2600 méter hosz- szú volt az akadálypálya. Bizony többször kézen ragadtuk a lányokat és együtt rohantunk, így értük el ezt a jó időeredményt — fejezi be még mindig izgatott hangon a versenyben kipirult arcú sóstóhegyi Mányik Pista. Kipróbáljuk mi is a pályát, persze csak úgy komótosan, ezért aztán csakhamar félre kell állnunk, hisz sarkunkban a következő alegység. Kísérőm, Valent Miklós, az úttörőgárda városi parancsnoka. — Igyekeztünk úgy összeálfíta- ni a versenyzők programját, hogy bizonyságot adhassanak felkészülésük szintjéről, az elméleti kérdéseknél éppúgy, mint az állóképességet, gyorsaságot és ügyességet megkívánó gyakorlati feladatok megoldásánál. A technika is, amit a fegyveres testületek segítségével sikerült itt bemutatni, a honvédelmi nevelés része. Persze, az alegységek legtöbbje laktanyalátogatások alkalmával már találkozott ehhez hasonlókkal. A sebesültkötözési feladatot remekül oldották meg a pajtások, így mi is továbbindulunk. Légpuskalövészet, mocsárjárás, „lajhármászás” és a fektetett célra történő gránátdobás után nekünk is megkönnyebbülést jelent a rádión érkező jelzés: „ .... valamennyi alegység sikeresen célbaért”. A versenyzők számára ólomlábakon járó percek következtek, majd az izgalom ismét tetőfokára emelkedett. — A magasabb szintű szemlén az úttörő honvéd alegységet azonos pontszámmal, de jobb időeredménnyel a 11. számú iskola képviseli. A közlekedésieknél a 2. számú iskola, a munkásőröknél pedig a 4. számú iskola csapata vesz részt a megyei versenyen ... S. J. Táborok, túrák, úttörők Az idén csaknem 200 ezer pajtás veheti birtokba az ország két központi úttörőtáborát — Csillebércet és Zánkát —, valamint a 200 helyi úttörőtábort június 18- tól, az úttörőnyár zánkai megnyitójának napjától. Csillebércen, az úttörőmozgalom legnagyobb múltú, legromantikusabb táborhelyén az ország 45 nevelőotthonából és gyermekvárosából érkezett 600 úttörő nyitja meg a tábort. Velük együtt pihennek majd azok az úttörőcsapatok, amelyek a hulladékgyűjtő akcióban a legjobb eredményt érték el: vidám bábbemutatóval, aszfaltrajzverseny- nyel, plakátpályázattal, táncházzal, irodalmi fejtörőkkel, sportvetélkedőkkel tölthetik majd napjaikat a vendégek. Első ízben ad otthont Csillebérc a harmadik ,.Kazinczy” anyanyelvi úttörőtábornak júniusban. A ,,Béke és Barátság” nemzetközi úttörőtábor július 13-án nyitja meg kapuit: mintegy 30 úttörő- és haladó gyermekszervezet kis képviselői ismerkedhetnek itt egymással, a magyar úttörők munkájával, hazánk eredményeivel. A XXII. nyári olimpiai játékokat ünnepi olimpiai stafétával, játékos sportversenyekkel köszöntik majd. Az 1980-as csillebérci úttörőnyarat a népművészeti tábor több mint ezer résztvevője búcsúztatja az augusztus 25-i záró- ünnepségen. Zánkára is több ezer pajtás érkezik a három nyári hónapban. A nemzetközi tábort ismét augusztusban rendezik meg: közös kirándulásokon, kulturális bemutatókon, rajzversenyeken, vízi játékokon, hangulatos tábortüzek mellett ismerkedhetnek a külföldi és a magyar gyermekek. Idén is nagy figyelmet fordít áz úttörőszövetség a vándórtábo-' rozásra. A nyári hónapokban 26 útvonalon, mintegy 20 ezer gyermek részvételével kétnaponként indítják útra a csoportokat. Gyerekek könyvespolcára Az 1980. évi ünnepi könyvhétre megjelent ifjúsági és gyermekirodalmi kötetek közül kettőre szeretném ráirányítani a könyvet szerető, fiatal olvasók figyelmét. A legkisebbeknek — az óvodás korúaknak — meséli el Jávor Ottó a mitológiai Héraklész hőstetteit a Mesék Héraklészról c. könyvben, amelyet a Móra Kiadó jelentetett meg. A szerző e merész vállalkozást jól teljesítette, hiszen óvatosan bánik a mítosz- szál, de a mitológia alaphangjához hűen, ugyanakkor-a kisgyerekek képzelet- és élményvilágához közelítve ragad ki a terjedelmes anyagból néhány mozzanatot. Ebből formál egymáshoz laza szállal kapcsolódó rövid, mégis kerek meséket. Maga Héraklész a magyar népmesék azon fiújára emlékeztet, aki hatalmas erejét az egyszerű emberek szolgálatába állítja, de némely vonásban a mai ötéves pajtása is lehetne ... Csupán az óvodások szülein múlik, hogy az olvasmányosan elbeszélt, eredeti mediterrán derűvel fűszerezett epizódok kedves meséi legyenek a gyerekeknek. Kisebbe knek-nagyobbaknak egyaránt tartalmaz ötletet a szabad idő eltöltéséhez Csukás István: Az én játékos könyvem c. kötete, amelyet szintén a Móra Kiadó adott ki az ünnepi alkalomra. A kötetből egyértelműen kiderül, hogy a szerzőnek a legfontosabb célja az volt, hogy a gyerekek könnyen megérthessék, megtanulhassák a különböző játékokat. Csukás István könyve régi és új, városi és falusi játékokból válogat. A válogatás szempontja az volt, hogy jól játszható játékok kerüljenek be. A játékleírások gyűjteménye két részre oszlik, ezt a fejezetcímek is tükrözik — Nem kell hozzá eszköz, Kell hozzá eszköz. A kiolvasóktól elindulva, a labdajátékokon át a kártyajátékok szabályleírásáig vezet a sor. Igazán kedvükre válogathatnak a játékok közül kisebbek és nagyobbak, lányok és fiúk, hogy szabad idejüket kellemesen eltölthessék. — má — GYERMEKVILÁG A Rohodi Általános Iskola „Szentpétery Zsigmond” úttörőraja a sikeres Szentpétery-emlék- kiállítás után május 31-én felkereste névadója sírját a budapesti Kerepesi úti temetőben: elhelyezték a szülőfalu első koszorúját! A koszorúzáson a Magyar Színházi Intézet nevében dr. Cenner Mihály színháztörténész vett részt és mondott megemlékezést: a Thália Színház részéről Márki Kálmán művész volt jelen, és mondott szavalatot. Hattagú KISZ-küldöttséggel képviseltette magát a Szentpétery Zsigmond sógorának, Egressy Gábornak a nevét viselő budapesti Egressy Gábor Szakközépiskola is. A képen Barabás Miklós kőrajza Szentpéteryről. Egyébként az április 30-án bezárt kiállítás június 5-től újból megnyílt Vaján a Vay Adám Múzeumban, és látogatható szeptember elejéig! NAGY ISTVÁN ATTILA: Erdő mélyén erdő mélyén zöld tisztáson harminchárom szarvas táncol agancsaik (ölizzanak gyertyái az alkonyainak hangos páva farka tolla egész világ csillog rajta ékesíti koronája fejét hajtja aki látja sirály villan szürke égen hajó úszik feketében messze a part csitul mámor dörög az ég zúg a zápor hét bagolynak hét szakálla fogyó holdnak ezüst lángja hét bagolynak hét lámpája kialszik az éjszakában Hóra Ferenc: A méhek trombitása Ügy bizony, van ám a méhek- nek trombitása is. Áz a kötelessége, hogy napkeltekor kiálljon a kaptárajtóba, és ébresztőt dudáljon a többieknek. Tu-tu-tu, süt a nap melegen! Kifelé, aki méh, sebesen! Munkára, dologra, előre! , Erdőbe, ligetbe, mezőre! Csupa fény a világ, tu-tu-tu, csupa méz a virág, tu-tu-tu! Halottam én ezt a nyáron akárhányszor. Elég volt. egyszer- kétszer megharsantani a trombitát, s tódult kifelé zsongva, zsibongva az egész raj. Nem maradt más otthon, csak a betegek, akik elrontották a gyomrukat a sok virágmézzel. A többiek szétoszlottak erdőbe, ligetbe, mezőre, s haza se kerültek, mig össze nem szedtek egy-egy tarisznya virágport. Bezzeg fújhatja így ősztájban a keltegetőt a kürtös, nem akarják hallani a kis mézgyárosok. De ő azért csak fújja, fújja a nótáját, hiszen úgy sincs egyéb dolga. Ebben legalább kimelegszik egy kicsit, mert bizony neki is szellős már a gúnyája. Délfelé, mikor fölmelegszik az idő, egy-két fiatalabb méhecske rászánja magát a kirándulásra. Fiataloké a világ, körülnéznek benne'egy kicsit. Hátha akad még valamerre legelnivaló. Bizony nem akad már. Nagy dongással repülnek ki, fázósan hallgatagon szállingóznak visz- sza. TÖRD A FEJED! VÍZSZINTES: 1. Megfejtendő (a függ. 6. folytatása). 6. Széken tartózkodik. 7. Járom. 8. Tiltás. 9. Verssor végi összecsendülés. 11. Elektromos töltésű anyagi részecske. 12. Szór, de lágyan. 14. Érzékszervünk. 16. Aratószerszám. 18. Helyes, megfelelő viselkedésű. 20. Harapdál. 21. Lángol. 22. Időjelző. 24. Oly ellentéte. 25. Női név. 27. Abba az irányba. 28. Névelővel, ragadozó nagy madár. 29. Gyorsan illanó, altató, bódító hatású folyadék. FÜGGŐLEGES: 1. Római 45, 2. 2. Fél liba! 3. Fekhely. 4. Ágak közepe! 5. RNOE. 6. Megfejtendő (a függ. 15. folytatása). 10. Magyar Népköz- társasági Kupa. 11. Izabella beceneve. 13. Kopasz. 14. Némán szegő! 15. Megfejtendő (folytatása a függ. 6. és vízsz. 1. sorokban). 17. Vízinövény. 19. A vízszintes 22. „orvosa”. 21. Legelőire. 23. Menyasszony. 24. Pusztít. 26. Arzén vegyjele. 27. AÉ. Megfejtendő: Függ. 15., 6., vízszintes 1. A megfejtéseket június 11-ig, levelezőlapon kérjük beküldeni. A lapra írjátok rá: „Törd a fejed!” Múlt heti megfejtés: KÖZELEG A NYÁRI VAKÁCIÓ. Könyvjutalom: Pásztor Zsuzsa Nyírtura, Szabó Lilla Papos, Bedécs Erzsébet Székely, Asztalos Tamás Nyíregyháza, Pecsenye Andrea Nyíregyháza, ifj. Szalma Péter Mátyus, Oláh Gyula Márokpapi, Po- csai Júlia Kétérköz, Gábor Zoltán Ópályi, Nagy Mónika Mérk, Csernyi Brigitta Császló, Németh Erika Ibrány, Bicskó Ágnes Nyírparasznya, Gliba Ildikó Piri- cse, Király Erika Anarcs. — Csúnya világ van már, bátya — mondják az ajtónálló trombitásnak. — Csúnya világ, nincsen virág. Híre sincs az illatos kakukkfűnek, kiszántották a tisztes füvet, az édes somkórónak is csak a kóróját zörgeti a szél. — Hát pitypang? Aranylik-e még tőle a mező? — Mióta a dér megcsípte, keserű a méze, mint az üröm. — No, akkor én is más nótát fúvók — döngicséli a trombitás méhecske —, csak igyekezzetek befelé, gyerekek. Még egyszer megcsillantja szárnyát a bágyadt napsugárban, megkapaszkodik az ajtófélfában, és rákezdi keservesen a takaródét: Aki méh, befelé! Szerszámokat vedd elé! Vackolunk, vakolunk, télnek ajtót nem hagyunk! Nagy zenebona támad erre a kasban. Megindul a vizsgálat: rendben van-e télire az ország? Épek-e hálókamrák, tele van- nak-e az éléstárak, a mézes csűrök? Ha valahol repedés van, dologra hamar, kőművesek, pallérok, ácsok, takácsok! Minden lyukat befoldanak, minden zugot kipárnáznak, aztán szép sorjában lepihennek egymás mellé, s csendesen álomba zümmögik magukat. Hát a trombitás méhecske? Ö utolsónak marad. Még egyszer kiáll a kanuba, de most már befelé fordítja a trombitáiét, s úgy dúdolja el rajta a méhek altatóját: Tra-ra, tra-ra! Méhek hada! Jó idebenn jó melegen szenderegni szép csendesen. A kürtös is álmos nagyon, a nótát már el is hagyom. Ha a tavasz új naora süt, s mézes virág ring mindenütt: halljátok majd keltő szavát — szép álmokat, jó éjszakát!. Azzal ő is lefekszik a többi mellé. Bz áttörörejtvény nyertesei Június 5-én, csütörtökön a Ke- let-Magyarország szerkesztőségében megtörtént a lapban megjelent tízrészes úttörőrejtvény nyerteseinek kisorsolása. A megfejtések száma igen magas volt, összesen 687 helyes megfejtést küldtek be a rejtvényfejtők. Közülük sorsolták ki azt a két gyereket, akik az országos úttörőelnökség és a megyei úttörőelnökség által felajánlott díjakat nyerték. A kéthetes zánkai táborozást Papp Piroska nyerte (Tiszavas- vári, Révay József utca 1.). A tíznapos rakamazi táborozást Lázár Emese (Tornyospálca, Szabadság utca 79.) nyerte. Gratulálunk a szerencsés nyerteseknek. A táborozások ideiéről, körülményeiről időben értesítést kapnak a megyei úttörőelnökségtől! Tacskók. Mi van benne? (Császár Csaba felvételei) Most láthatod a természetben! A kék vércse A sólyomfélék családjába tartozó vércsék (valójában ezek is sólymok) közül hazánkban három faj fordul elő. Ezek között leggyakoribb a vörös és a kék vércse, míg a fehér karmú, vagy kis vércse napjainkra rendkívüli mértékben megfogyatkozott. Vidékek szerint változik a két leggyakoribb kis ragadozónk előfordulása. Megyénkben főként a vörös vércse kerül többször az ember szeme elé, míg az Alföld sík részein a kék vércse gyakoribb. Az utóbbi időkben mérhetően emelkedett mindkét ragadozó madárfaj száma, de még így is érdekességszámba megy megyénkben a kék vércsék tömeges fészkelése. Főként elhagyott varjúfészkekben ütnek tanyát, s innen indulnak a nagyobbrészt rovarokból álló zsákmányuk megszerzésére. Röpte rendkívül sebes, nyilalló, sík területek fölött sokáig „szitál”, vagyis szárnyai gyors csapkodásával egy helyben lebeg. Színe nem oly feltűnő mint vörös rokonának. A hímek sötét kékesszürkék. A magasból jól kitűnik barnásvörös hasaljuk, míg a tojók fejteteje rozsdavörös. Mellük és hasuk téglavörös alapon finom fekete hosszanti csíkozású. Rendkívül hasznos madarunk. Társas hajlama megyénkben nem mutatkozik meg igazából, ezzel szemben a Hortobágyi Nemzeti Parkban egyes területeken 200, sőt ennél is több pár fészkel egy-egy kolóniában. (agárdy) Labdaéhség.
