Kelet-Magyarország, 1980. június (40. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-06 / 131. szám

1980. június 6. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Szabolcs és Borsod KGST-reitdozvény Nyíregyházán Szomszédok érdeke NEMCSAK A SZOM­SZÉDSÁG, hanem sok te­kintetben a gazdasági egy­másrautaltság is alakította a jó kapcsolatot Szabolcs- Szatmár és Borsod-Abaúj- Zemplén megye között. A két területnek természetes határa mintegy száz kilo­méteren a Tisza. A folyó azonban nem választja el egymástól a két megyét, legfeljebb a közlekedést ne­hezíti meg időnként. Amikor a két megye ta­nácsának tervgazdasági bi­zottságai a közelmúltban felmérték a kapcsolatok alakulását, akkor három fontosabb területet említet­tek. Az első a termelő ága­zatok közötti mind fokozot­tabb együttműködés, ezt szorosan követi a munka­erő-forgalom, de az ellátás­ban, üdülésben, pihenésben is erősödnek az összekötő szálak. A termelésben különösen az egymással közvetlenül szomszédos területek tarta-ßi nak jó kapcsolatot. Meg­említhető a Bodrogköz, amely a szabolcsi élelmi­szer-ipari üzemek egyik alapanyag-ellátója. Többek között a kisvárdai baromfi­feldolgozónak szállítanak, a Nyíregyházi Konzervgyár kap paradicsomot innen. A Tisza menti szabolcsi tsz- ekből pedig a miskolci hű­tőházba jut friss áru. Sátoraljaújhely egyik épí­tője a Szabolcs megyei Ál­lami Építőipari Vállalat. A város létesítményeinek fe­lét évente a szabolcsi vál­lalat húzza fel, ehhez az utóbbi években az ottani tanácstól jelentős fejleszté­si ; támogatást is kapott. Még mindig ingázók ezrei utaznak Szabolcsból Bor­sodba, hogy Miskolc, Lenin- város üzemeiben ügyelje­nek a gépekre, segítsék a borsodi építkezéseket. Ám az utóbbi évek szabolcsi iparfejlesztése jelentősen érezteti hatását. A nagy tá­volságú ingázás csökkenő­ben van, többen naponta — a megye nyugati részéből — utaznak borsodi munkahe­lyükre. A munkásszállón élő szabolcsiak száma pedig kétezer körül van. ÉVEK ÖTA VÁGYA a két megye északi fején élőknek, hogy Dombrád és Cigánd között megépüljön a Tisza- híd. Bár tanulmánytervek már készültek, azonban a kivitelezés még várat ma­gára. Ám reális azzal szá­molni, hogy a jelenlegi pon­tonhíd helyett előbb-utóbb igazi híd ível át a Tiszán. Ez különösen a zempléni kirándulóhelyeket hozza kö­zelebb Kisvárda környéké­hez, de számolni lehet a Bodrogközből újabb mun­kásokkal, akik a záhonyi át­rakókörzetben, Kisvárda üzemeiben helyezkednének el. Kisvárda egyébként a fej­lett bolthálózatával, fürdő­jével is vonzza a Tisza túl­partján élőket a szabad idő eltöltésére. Ennek ellenpél­dája, hogy hétvégeken igen sok szabolcsi keres felüdü­lést a zempléni hegyekben, Tokaj legalább annyira a szabolcsiak kedvelt kirán­dulóhelye, mint á borsodia­ké. ; Ezért . szorgalmazták, hogy Tokaj fejlesztését is­merjék a szabolcsiak is. A megyehatár sohasem választja el egymástól a két szomszédos területet. Bár az igazgatás nyilván kü­lönbséget tesz, azonban a lakosok azt nézik, hogy a szomszéd községben milyen az ellátás, hol jobbak a munkába állási lehetőségek. Példa erre, hogy a Bodrog­köz egyes községeiből, Ci- gándról. Ricséből, Kenézlő- ről inkább Dombrádra, il­letve Gávavencsellőre utaz­nak az emberek fogorvos­hoz, mert itt jobbnak talál­ják az ellátást. Rakamazról viszont nem „kunszt” To- kajha . .utaznivásárolni. Vagy éppen kikapcsolódni', részt venni az ottani kultu­rális eseményeken. SZABOLCS ÉS BORSOD kapcsolata emberek tízez­reinek személyes kapcsola­tát jelenti. A baráti, roko­ni szálak talán néha erő­sebbek is. mint az esetle­ges kapcsolatok. Azonban ezeknek a kapcsolatoknak az erősítésével még jobban közel lehet "hozni egymás­hoz a két megyét, az itt élő embereket. Lányi Botond Fiatalok A HOSSZÜ NÉV SOK MINDENT ELÁRUL: „A KGST GUMIIPARI FIA­TALJAINAK BARÁTI TANÁCSA”. ÖT SZO­CIALISTA ORSZÁG GU­MIIPARÁNAK FIATAL­JAI VESZNEK RÉSZT MUNKÁJÁBAN. IMMÁR TlZ ESZTENDEJE. IDÉN A SZAKMAI TALÁL­KOZÓT HAZÁNKBAN RENDEZTÉK, NYÍR­EGYHÁZÁN. A vendéglátó gyár KISZ- titkára Nagy György. — Nagy léptekkel fejlődik a nyíregyházi Taurus gyár, a mezőgazdasági gumiabroncs­gyár igen jelentős beruházás. A baráti tanács tagjainak ta­lálkozóját ezért kértük — nagy megtiszteltetés szá­munkra, hogy mi rendezhet­jük... Itt, a Sóstón kitűnő környezetben, szép helyen — az új úttörőtábor épületében — találkozhattunk barátaink­kal. Évenként kétszer — Tíz évvel ezelőtt mi, magyarok voltunk a kezde­ményezői a tanács létrejötté- nek—-mondta Bállá Györgyi, aki a Taurus nagyvállalat KlSZ-titkára, s egyben a ba­ráti tanács titkára is. — Évente kétszer jövünk össze, egyszer a mostanihoz ha­sonló ideológiai megbeszé­lésre, egyszer pedig szakmai vetélkedőre! Sajnos, NDK- beli barátaink idén nem tud­tak eljönni, örülünk viszont, hogy a másik három ország fiataljai itt vannak. Tavaly a szakmai verseny egyéb­ként Bulgáriában volt, Vi- dinben. L ássuk mi van a pult mögött? Les­sük el egy tipikus kisvárosi ABC-áruház cse­megeosztályának ~ „ku­lisszatitkait”. A hosszú üvegezett pult és a polcok között keskeny placc hú­zódik. A kereskedők néha nemcsak szóban, hanem a valóságban is összekoccan­nak. Nagy a sürgés-forgás, cipekedés, pedig csak két óra múlva lesz műszakvál­tás. A délutániak azon­ban már is tankolnak. A váltásig friss áruval fel­töltik a bokszokat, a pol­cokon betömik a „foghí­jakat” v A modern ko.iyha nagyságú hűtő egyre héza­gosabb lesz, a mögöttes raktár zsúfoltsága egy mákszemnyit csökken. Fi­nom illatok terjengenek, a bőség jóleső tudata tölti el az embert. Két műszak­ban 39-en állnak itt a vá­sárlók szolgálatában. A Nyírbátor és Vidéke Áfész nyírbátori központ­ban lévő ABC-jében Ter­űik Istvánná, tapasztalt kereskedő lesz délután a csemegeosztály csoport vezetője. Formás, erős bőrből készült „kismama­cipőt” visel, hogy jobban bírja a kiszolgálás strapá­ját, a nyolc óra állást, mozgást. A tekintélynek örvendő asszonyt, a vásár­lók népszerű Marikáját az itteni 38 dolgozó ismét szakszervezeti bizalminak választotta, örült neki, ha­marosan a katona fiával is közli a hírt, mert fon­A bizalmi tosnak tartja. Komolyan veszi a bizalmiságot. a szocialista brigádvezető­helyettesi posztját úgy­szintén. Egyik kezdemé­nyezője volt annak, hogy május elsejétől a szövetke­zet boltjaiban vezessék be a differenciált bérezést. Nagy a nyüzsgés zárórá­ig. A bolt havonta hat-hét­millió forintot forgalmaz. És többnyire apró tételek­ből. Most is jön egy idős néni és tíz deka parizelt kér. Terdikné emel, szele­tel, gyakorlott mozdula­tokkal csomagol, mérlegel, számol és enyhe mosoly kíséretében átnyújtja az árut. Nem fejből számol. Azt mondja, a papíron ki­számolja a nem kerek de­kákat, ezt látva a vevő bi­zalmasabb, nem is gon­dol a becsapásra. •Nemrég átvettek egy citrom rakományt, amely­nek csaknem fele romlott volt. Műszak végén néhá- nyan bent maradtak vá­logatni. Mert ha másnap­ra halasszák a válogatást, nagyobb a kár, rosszabb a citromellátás. Kiszolgá­lás közben sok mindenre figyelni kell, még az áru­házi szarkákra is. Egy gyanús férfit nem keve­sebb mint két évig tartot­tak szemmel vásárlás köz­ben, míg végre lefülelték. t Terdiknét legtöbben le­ánykori .neyÓNiriíwnerik. A tanácsát is kérik: „Mari­kám, mit készítsek vacso­rára?”-Vagy: „Mondd már sós ez a hurka?” A kérde­zésre levág egy katonát, és kóstolásra felajánlja a ve­vőnek. Ha a vevő nem akar kóstolni, ő kóstol, és őszintén válaszol a só mennyiségét illetően. A csemegeosztályt az ÁKF húsvét előtt is ellenőrizte. A szigorú ellenőrök nem leleplezték, hanem megdi­csérték Terdiknét. A bizalmi asszony sokrétű feladata május végétől to­vább bővült. Mert a kol­lektív szerződés friss mó­dosításának megfelelően, az úgynevezett jutalék­tömeg tíz százalékát visz- szatartják és differenciál­tan elosztják. Az elosz­tásban részt vesz a boltve­zető, a többi csoportvezető, és ő mint bizalmi. A ke­reskedők ugyanis nem egyformán húznak, cipe- kednek és nem egyformán tisztelik, szolgálják a ve­vőt. ‘ A serkentés érdeké­ben a 39 ■ dolgozó közül csak 20—22 fog havonta jutalékot kapni. Lesz, aki megsértődik. A bizalmi ilyen irányú tevékenysé­ge nem mindig népszerű, de annál inkább hasznos. Nábrádi Lajos Négy ország fiataljai — egy asztalnál. (Mikita Viktor felv.) négy ország gumiiparából hűben hubenov, a bolgár küldöttség vezetője régi tag­ja a baráti tanácsnak. Szó­fiai, a „Zebra” gumigyár dol­gozója. — Kitűnő alkalom minden találkozás arra, hogy jobban megismerkedjünk egymás munkájával, életével... Na­gyon jó ötlet volt ez magyar barátainktól tíz évvel ez­előtt! vett egyszer a baráti tanács rendezvényén. — A tavalyi műszaki ta­lálkozón az NDK-ban ott vol­tam küldöttségünk egy má­sik tagjávál együtt. Igen nagy élmény volt az is, meg a mostani tanácskozásunk is. A mi gyárunknak egyébként hat éve szoros kapcsolata van a nyíregyháziakkal! Szakmai megbeszéléseken, csereüdülé­sen találkoztunk már ... Kapcsolat a Nyírséggel Pavel Vidanna Csehszlová­kiából, Puchowból érkezett. Gumigyári KISZ-titkár, kül­döttségük a gottwaldovi gu­migyár fiataljaival közösen érkezett. — Nagy jövője van ennek a szervezeti formának — mondta. — A lelkesedés, amit tapasztalok már öt éve a fia­talok találkozásain, azt jelzi, hogy szükség van a baráti tanácsra. A politikai tapasz­talatszerzés és a szakmai jel­legű tapasztalatcsere egy­aránt fontos. Marian Kawa Sanokból ér­kezett, Lengyelországból. A Stomil műszaki gumigyárban dojgozik. Számára ez az első konferencia, bár már részt Tapasztalat, ötlet — A most rendezett, s pén­teken véget érő találkozó igen hasznosnak bizonyult — mondta befejezésül Nagy György. Egyrészt sok-sok hasznos ötlet, tapasztalat cse­rélt gazdát — főleg az ifjú­sági'életről, a KlSZ-munká- ról. Emellett remélem, elége­dettek vendégeink, igyekez­tünk könnyed, változatos programot összeállítani. Az előadások, viták mellett volt ismerkedési est, kirándulás, gyárlátogatás egyaránt. Arra is alkalmuk nyílt a küldöt­teknek, hogy Nyíregyháza több KISZ-szervezetének kép­viselőivel megismerkedjenek, barátkozzanak. Remélem — reméljük! — később is hasz­nosítható kapcsolatok szület­tek ... (tarnavölgyi) A MEZŐGÉP vállalat nyírbátori gyárában készítik a mező­gazdasági futóműveket. Lucza István és Németh Miklós szegecseléshez készítik elő a fékpofákat. (Jávor László fel­vétele) Lépést tartani Nem igaz, hogy unalmasak a számok. Játszhatunk is ve­lük, s játék közben értékeket mérhetünk, összehasonlítha­tunk, minőséget vethetünk egybe minőséggel. Szép, hasz­nos játék lehet ez. A minap a területi statiszti­kai évkönyv adataival mu­lattam magam. Kíváncsi vol­tam: mit mondanak a szá­mok; rosszabbak vagyunk-e másoknál? Tíz, nagyjából azo­nos léptékű kisváros — közöt­tük Kisvárda és Mátészalka — tudnivalóit böngésztem. Tudom, önkényes minden ilyen összehasonlítás, de bízva abban, hogy valamit azért mutat az összevetés, leírom, mire is jutottam: Ki hinné .például, hogy se­hol sem jut annyi bolt ezer embernek, mint Kisvárdán? Beleértve a fővárost és a me­gyeszékhelyt is. És a legtöbbet is Kísvárdán költik: majd­nem ötvenezer forintot ha­gyott egy esztendő alatt min­den kisvárdai a boltokban. (Persze ebben szerepel a kör­nyékről érkezettek pénze is.) A viszonylag legtöbb kö­zépiskolása Mátészalkának van, de Kisvárda sem szé­gyenkezhet, szorosan jár a szalkaiak nyomában. Érde­mes megjegyezni: olyan nagy múltú iskolavárosok, mint Sá­rospatak vagy Szentendre, messze lemaradtak a két sza­bolcsi város mögött. És még egy adat: a legtöbb könyvet Kisvárdán kölcsönzik, a má­sodik hely viszont Mátészal­kának jutott. Aki a számokkal játszik, nem elégedhet meg az össze­függések színével, néznie kell a visszáját is. Mert azt sem árt tudni, hogy a viszonylag sok boltra meglehetőst szegé­nyes áruválaszték jut, és le­het, azért kölcsönöznek annyi könyvet, mert az üzletekbe vándorló összegek között kis tétellel szerepel a házi könyv­tárak bővítgetése. Talán azért sok a középiskolás két váro­sunkban, mert messze kör­nyékén nincs középiskola más. Biztos, hogy nem vagyunk alábbvalóak másoknál. A mi városaink arculata is válto­zik. Kisvárdán például majd­nem ötezer fizikai dolgozó ke­resi kenyerét, és Szálkán sin­csenek sokkal kevesebben. A változások, a munkássereg megjelenése új igényeket te­remtett. És az, adatok azt mindenképpen jelzik, _ hogy felnövekvő városaink ' lépést akarnak tartani ezekkel. Le­gyenek bármily távol a fővá­rostól, még sincsenek az isten háta mögött. (speidl) Vezetékes víz Vaján Vaján már senkinek sem kell kutat ásnia, vagy mesz- sziről hordania a vizet, mert hamarosan vízmű épül. A' kincstermő almafák „erdejé­ben” élő, s azt nagy szorga­lommal, féltőn ápoló vajaiak régi álma válik valóra. A Ke­let-magyarországi Vízügyi Tervező Vállalat tervei alap­ján látnak hozzá a nagy munkához. Mintegy 15 kilométer hosz- szúságban (minden utcában) fektetik le a nyomócsövet. A hálózatra összesen 61 darab ejektoros közkifolyót szerel­nek fel, amit azt jelenti, hogy az embereknek maximum 150 métert kell gyalogolniuk a közkifolyóig, a „kútig”. Az építés során közel 23 ezer köbméter földet mozgatnak meg. Egy helyen keresztezi a vezeték a Nyíregyházát Vá- sárosnaménnyal összekötő vasútvonalat, ami külön mun­kát jelent. Idővel a vajai vízműtelep­ről látják el Rohod és Ör köz­ségeket is ivóvízzel. így a meglevő mélyfúrású kútból a távlati vízigények nem elégít­hetők ki, ezért később még 3 üzemi és egy tartalék kutat fúrnak, (cs.)

Next

/
Thumbnails
Contents