Kelet-Magyarország, 1980. június (40. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-29 / 151. szám
VASÁRNAPI MELLÉKLET 1980. június 29 „Bibliotherápia" és kórházi művelődés Gyógyító könyvek — Tessék a gyógyszer és a könyv,.. — Köszönöm, hátha ez is segít a gyógyulásban. Az idézett párbeszéd ma már nem ritka a szabolcsi kórházakban. Három éve egészségügyi miniszteri rendelet döntötte ei a sokáig húzódó vitát: szükség van-e a kórházak betegeinek könyvre. A minisztérium — a hazai és a nemzetközi tapasztalatok alapján — igennel válaszolt. A gyógyulást segítheti, a kórházban eltöltött időt teheti elviselhetőbbé, ha a betegnek lehetősége van könyvet kölcsönözni, olvasni. S a jól kiválasztott — vagy ajánlott könyv — pszichés hatást is gyakorol a gyógyulás folyamatára ... Miért ellenezték mégis hosszú ideig az orvosok a kórházi betegkönyvtárak létrehozását? — kérdeztük dr. Fazekas Árpádot, a megyei kórház gyermekszívgondozó intézetének vezető főorvosát, a kórházi művelődési bizottság egyik vezetőjét. — A legfőbb'érv az volt, hogy a könyvek kézről kézre járva fertőzést okozhatnak, azonban kísérletekkel bizonyították, hogy semmivel sincs nagyobb fertőzésnek kitéve a kórházban olvasható könyv, mint bármelyik nyilvános közkönyvtári könyv. Egyébként az időközönként szükségessé váló sterilizálás könnyűszerrel elvégezhető. Inkább előítéletről volt itt szó, aminek a leküzdése nem is megy máról holnapra .. Frissítő é élmények Fazekas főorvos adatokat, tényeket említ, még az 1800- as évekből, amikor az egyik kolozsvári kórház messzire- látó professzora már felismerte a könyvek gyógyító hatását. Azóta külön gyógyító eljárássá vált a „bibliotherápia”, az olvasmány- élményeket is felhasználó, tudományosan alkalmazott gyógyítómód. A betegkönyvtárak esetében nem erről van szó, hanem arról, hogy a kórházban gyógyuló betegeknek lehetővé tegyék az olvasást, hozzásegítsék őket az igen szükséges ..gyógyító csönd” megtol- dásához az olvasmányélmények kikapcsoló, frissítő élményeivel .. . JU.IL A megyei kórházban 8400 könyvből áll a betétkönyvtár, melynek értéke negyed- millió forint, évente 10—12 ezer forintot költenek az állomány frissítésére. Szívesen fogadják a különböző munkahelyek könyvajándékait is. Legutóbb a HAFE „Kongresszus” és „Zalka Máté” szocialista brigádja, a KPM több brigádja, a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat, az SZMT megyei könyvtára, a városi művelődési központ — és mások könyvajándékai gyarapították a betegek kezébe kerülő könyvek sorát. A könyvek kétharmada szép- irodalmi, a többi népszerű tudományos, mese- és gyermekirodalom. Ha nem is beszélhetünk a gyógyító eljárások szerves részeként alkalmazott „könyv- therápiáról” megyénkben, mégis izgató kérdés: vajon a megfelelő könyvet a megfelelő időben és a megfelelő beteg kapja-e? Ez ugyanis a törekvés, de kik juttatják el az egyébként alaposan leterhelt kórházi egészségügyi dolgozók közül a könyvet a beteghez? Pluszmunka a betegért — Huszonegy kihelyezett részlegünk van a különböző osztályokon — mondja Novak Zoltánná, a megyei kórház orvosi szakkönyvtárának vezetője, a betegkönyvtár egyik szakmai irányítója. Korábban többségében nővérek vállalták a kihelyezett letéti könyvtárak kezelését, a kölcsönzés lebonyolítását. Az óriási leterhelés miatt nemigen lehetett ehhez ragaszkodni, úgyhogy mind több a kórházi adminisztrátor, akik munkaidőben kölcsönöznek. Gyakorlatilag nincs megszabott kölcsönzési idő, legtöbbször, amikor a betegek kérik ... Vállalják, vagy inkább „rábeszélik” őket? — erre is választ szerettünk volna kapni ottjártunkkor. A válasz: is-is, eleinte inkább ki- jelöléses alapon az osztályos főorvosok bízták meg a nővért, vagy adminisztrátort, hogy vegye gondjaiba a könyveket, de egyre inkább azok végzik ezt a társadalmi munkát, akik szeretik a könyveket, érdeklődnek a betegek sorsa iránt. Demeter Józsefné arról beszélt, hogy a könyveket fokozatosan sikerült megked- veltetni a betegekkel és a fáradság legtöbször eredményhez vezet. Sokan megnyugszanak az olvasás hatására. Bodnár Sándorné a gyermekosztályon szerzett tapasztalatokat említette, ahol különösen nagy jótett egy mesekönyvet, képeskönyvet a gyermekekhez eljuttatni. Tóth Lászióné asszisztens a terhes nőket látja el könyvvel. közülük is azokat, akik viszonylag sok időt töltenek a kórházban. A kismamák főként gyermekápolási és gyermeknevelési könyveket kérnek tőle. Hajdú Júlia a 2-es belosztályon kifüggeszti a könyvszekrényre a bent található könyvek címeit. Ki mond köszönetét a betegeken kívül az üdítő olvasmányért? Észreveszik-e a fontos társadalmi elfoglaltságot a munkahelyi vezetők? A betegkönyvtárosok többsége úgy válaszol: általában elismerik ezt a fáradozást, néhol viszont úgy tartják, hogy belefér a munkaidejükbe. Egyedül Tóth Miklós- né, a III-as belgyógyászati osztály társadalmi könyvtárosa. az osztály adminisztrátora említett követendő módszert . .. Több megbecsülést érdemelnek — Az egészségnevelési napokon jutalmat és oklevelet is kaptam, jórészt a könyvtárosi fáradozásért. Jólesett, hogy észrevették ezt a különben csöndben végzett munkát. De valóban szívvel- lélekkel végzem, még a súlyosabb betegekhez is mindig odamegyek és megkérdezem, milyen könyvet olvasna szívesen. És megszerzem... Néhány villanásnyi véleményből is kiderül, hogy a társadalmi könyvtáros személyisége nagyon fontos, emberismerete, a beteg ismerete, a könyvek közötti eligazodása és szorgalma teheti a legtöbbet azért, hogy a kórházban töltött napok könnyebben elviselhetővé váljanak. A gyógyulást remélő ember, ha csak egy-két órára is, megkapaszkodjon a könyvekben. I Hogyan tovább? Ez is elhangzott a beszélgetésen, amely a betegkönyvtárosok részére rendezett eszmecsere szünetében volt. Dr. Fazekas Árpád, a betegkönyvtárügy lelkes munkása, optimistán összegezte a legújabb tapasztalatokat. A betegkönyvtár létjogosultsága ma már nem vitatott. Szavaiból az is kiérzett, hogy még korai lenne gondtalanságról beszélni. Akad még ha nem is szavakban. de tettekben közömbös orvos, főorvos, aki ha nem is ellenzi, de nem is pártfogolja a betegkönyvtár-ügyet. Az egyik nagy osztályon még ma sem tudták létrehozni a letéti könyvtárat, bár ígéret már többször is volt rá. Több megbecsülést érdemelnek a valóban munkaidőben, de mégis munkájuktól eltérő tevékenységet végző társadalmi könyvtárosok. Azért, ha már ott van 8400 kötet könyv — a kórházi ágyak számához viszonyítva ideális mennyiség — akkor segítsék is a könyvek a gyógyulást, a kikapcsolódást. Páll Géza Sóstói falumúzeum. Csizmadia Attila metszete. SZÁBOLCS-SZATMÁRI EMBEREK Felnőtt fiatalként — Ugyanolyan fiatal vagyok, mint a többi. Nem érzem magam semmivel sem különbnek. Viszont az az igazság, hogy azért a funkcióért, amire megválasztottak, sokan irigyelnek. De azt a munkát, amit arra fordítok, hogy felkészüljek, tanuljak, azt nem irigylik. Azt nem kérdezik meg tőlem, hogy a szabad időmet mire fordítom. Neve: Körmendiné Szalontai Gizella. A nyíregyházi gumigyár 24 éves meó-csoport- vezetője a kempingüzemben, öt évig alapszervezeti KISZ-titkár volt, legutóbb a párt nyíregyházi városi végrehajtó bizottságának tagjává választották. Érettségivel került a gumigyárba 1974-ben, azóta két technikusi oklevelet szerzett, elvégezte a marxista esti középiskolát, de továbbra is fizikai állományban dolgozik. Három éve ment férjhez, -szülőhelyén, Kemecsén lakik. Néhány sorban ennyi az élete. A napjai sem sokkal különböznek másokétól. — Olyan, mint más átlagembernek — magyarázza. — Felkelek, reggelizek, dolgozom, bevásárolok, főzök. Semmi különleges nincs benne. Legfeljebb annyi, hogy később fekszem le, mert időm csak este jut arra, hogy megnézzem az írásos anyagokat, átolvassam az újságokat. Minden percem be van osztva. Sokszor van úgy, hogy na jó, elindulunk sétálni és már azon veszem magam észre, hogy most már nem sétálunk, hanem rohanunk. Valahogy gyorsabb az élettempóm, mint másnak. A gumimatracnak mindegy, hogy ki vizsgálja a minőségét. A külföldi vásárló sem gondol arra, amikor a tenger partján napozik, hogy azt a matracot szívvel-lélekkel, vagy a szalag robotmunkájától elfásulva készítették. Csak az igény magas. Ami jó volt eddig, annál jobb kell, ami szép volt eddig, annál szebbet, divatosabbat kérnek. Ám, annak, aki a gyárban dolgozik és felelősséget vállal a munkájáért és munkatársaiért, annak nem lehet mindegy az sem, hogyan alakul a“ termelés. Az, akinek a minőség ellenőrzése a feladata, ütközőpontban van. Hibát keres a munkában, ezért nem biztos, hogy szívesen fogadják. — Attól függ ez, hogy milyen kapcsolatot alakít ki az üzemi dolgozókkal — vélekedik Körmendiné. — Ha nekem örökké bizonyítanom kell, hogy hol hibáznak, akkor mindig veszekedhetünk. Szerencsére nincs ilyen, inkább azon vagyunk, hogy kijavítsuk a hibát. — Csak éppen a kereskedelmi munkát értik meg nehezen a gyári munkások. Egyszer egymilliós raktárkészletünk volt kempingcikkek Dől, utána az a bajunk, hogy nincs szövetünk, hiába gyártanánk többet. Sokszor az alapanyagok minősége miatt rossz a termék. Talán ettől is van, hogy ebben a gyárban könnyű hangulatot teremteni valami vagy valaki ellen. Nem is tudom, mondjam-e, hogy vannak olyan vezetők, akik hallgatnak, ha hibát látnak. Aztán ha kiderül, akkor szinte ujjonganak, hogy a másik üzem vagy csoport rosszul járt. — Nagyon szeretem az olyanokat, akik tudnak vitázni és tanulnak ebből. De van itt a környezetemben is olyan, aki — zárójelbe téve — „fafej”, nem lehet vele vitázni. Ö csak állítja, és állítja a magáét. A másik meg nem úgy bpszél szemben, mint a hátam mögött. Én olyan vagyok, hogy akiről gondolok valamit, amit gondolok, azt megmondom neki. Ügy, hogy bemegyek hozzá és elmondom, mit látok helyesnek. Erre mondták, hogy azért, mert én ilyen beosztásban vagyok, ilyen pártfunkciót töltök be, már azt hiszem, hogy nekem mindent szabad. Fiatalon, sokszor idősebbekkel vitatkozni nem könnyű dolog. Ehhez olyan iskola kellett, mint a gyáron belüli mozgalmi élet, s olyan magatartás, amikor először a munkában bizonyít valaki, s csak utána szól másoknak. ‘ — Nem kellett nekem soha mondani, hogy most gyere be reggel hatra, mert meg kell csinálni valamit. Tudtam, hogy be kell jöjjek, mert vár a munkám. És ha este hatig maradok — ahogy a kongresszus idején volt — azért sem szólt senki. — Mint fiatal vb-tagnak, még sokat kell tanulnom. A KISZ-es témákat, a gyári dolgokat jobban ismerem, hiszen ismerem a mi gyárunkat, gondolom, a többi gyár felépítése hasonló, így tudom, hogy mit kérdezzek. De vannak olyan dolgok, amikhez még nem értek. Ezért is jó, hogy szeptembertől megyek az egyéves pártiskolára. Azt mondom, én úgy fogok tanulni, de úgy ... — Bejáró leszek. Ott áll meg a busz előttünk, 18 perc alatt beérek a városba. Ezért is maradtam meg kemecseinek. Itt laknak a szüleim, akiket nagyon szeretek, gyakran elmegyek hozzájuk. A férjem is ide való, bár ő szintén Nyíregyházán dolgozik, a vízügynél. Az állandó tanulás, a munka melletti társadalmi elfoglaltság másfajta életritmust követel a családban. Jobban szükséges alkalmazkodni egymáshoz. Különösen így van ez egy nőnél. — Olyan kérdés ez, hogyan állnak hozzá a férjek — beszél a „hátországról”. — Ha a férjem is olyan mozgalmi ember lenne, mint én, akkor biztosan nehezebben sikerülne. Van egy olyan érzésem — bár a férjem nem mondja ki —, hogy egy kicsit büszke rám. Nem haragszik, mert több az elfoglaltságom, inkább segít mindenben. Aztán vígasztal. Azzal bíztat, amikor a családra, gpndolok: „Nem baj, anyukám, majd szülhetsz t még!” Hiszen erre is számítani kell. — Nem bosszantja, amikor azt mondják: azért választották meg, hogy szebb legyen a statisztika? Kellett egy fiatal, nő és fizikai munkakörben dolgozó? — Tudom, amikor idejöttem, hogyan kezdtem, hogyan csináltam végig mindent. Viszont hallak gyakran ilyen hangokat. Amikor kitüntetést kaptam, akkor szintén beszélték. Pedig a Szakma ifjú mestere kitüntetésért meg kellett küzdeni. De azt is magkaptam. Kétszer egymás után. Inkább az az érzésem, hogy elismernek. Az egyik szomszédom itt dolgozik, pontosan a kempingben. Számtalan esetben látja, amikor jön haza este 11 órakor és még nálunk ég a villany. — Nekem nem okozott nehézséget, hogy tanuljak. Van, amikor úgy ülök le, hogy ez érdekel. Azért, hogy hozzászóljak dolgokhoz, nekem ezt meg kell érteni. Így sokkal könnyebben megy a tanulás. Vannak a családban is olyanok, akikkel meg tudom beszélni. — Szeretek olvasni, meg moziba járni. Sok filmet megnézek. Színházba már nem jutok el úgy, ahogy elterveztem, hiába volt bérletünk. Sok minden összejött az utóbbi időben. Már megválasztottak a pártbizottságba, de még KISZ-titkár voltam. Szerencsére a KISZ-ben egy olyan utódom van, akire nyugodtan hagyhatok mindent, biztosan jól fogja csinálni. — Általában úgy vagyok a tervekkel, hogy nem tűzök túl nagy célokat magam elé. Csak olyat, amit egy-két éven belül meg tudok valósítani. Tehát nem álmodozom. Viszont amit eltervezek, azt igyekszem nagyon következetesen megvalósítani. Még a szórakozásban is. A múltkor kérdezte a sógorom: „Mi az, hogy eljöttetek?” Én meg mondtam: „Miért ne jöttünk volna, amikor megbeszéltük?” Amikor leültünk a gumigyárban beszélgetni, akkor azzal a megbízatással kezdtük, ami mindenkinek megtiszteltetés. Hiszen a város legmagasabb fórumán képvisel egy gyárat, egy kisebb közösségét, de amikor szól, vagy szavaz, akkor nemcsak ennyit néz, hanem a nagy egészet. Legfeljebb a nézőpontja lehet más, amennyiben a gumigyári munkások szemével látja, milyen változást hozhat egy-egy intézkedés. — Engem Nyíregyházához köt a gyár, itt kezdtem, nem nézek másfelé. Azt it tudom, hogy amikor a gyárat képviselem, akkor tényleg nemcsak nekem szól ez a megbízás. Ez inkább bíztatást ad, hogy többet tanuljak, hogy úgy dolgozzak, ne legyen rám panasz, ne ismerjenek meg másnak azok, akik eddig megismertek. Lányi Botond o KM
