Kelet-Magyarország, 1980. június (40. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-28 / 150. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. június 28. (Folytatás a 3. oldalról) azon leszünk, hogy népünk akaratát teljesítve, irányító munkánkkal hozzájáruljunk pártunk politikájának valóra váltásához. Hogy az önök — a nép választott képviselői­nek segítségével, valamint az újjáalakuló tanácsokra tá- moszkodva — megoldjuk azo­kat a feladatokat, amelyek a Hazafias Népfront program­jából a kormányra hárulnak. Terveinkről ezúttal csak röviden szólok, mert az a szándékunk, hogy alkotmá­nyos kötelezettségünknek megfelelően az országgyűlés legközelebbi ülésszakán be­terjesztjük a kormány öt év­re szóló, a társadalmi élet minden fő területét átfogó munkaprogram j át. Munkaprogramunk kidol­gozásához a XII. kongresszus határozatait és azokat a cé- lókat vesszük alapul, ame­lyeket választási felhívásá­ban a Hazafias Népfront megfogalmazott. Ezek szelle­mében kívánjuk továbbfej­leszteni, a feladatok megol­dására alkalmasabbá tennj a kormány irányító munkáját, javítani és egyszerűsíteni az államigazgatást, még telje­sebben kibontakoztatni köz­életünk éltető elemét, a szo­cialista demokráciát, erősíteni társadalmunk szocialista vo­násait. Gazdasági programunk ki­dolgozásakor egyrészt számí­tásba vesszük, hogy a szocia­lista építés évtizedeiben olyan fejlettségi szintre jutot­tunk, amely — a világgazda­ság megváltozott értékrend­jét is figyelembe véve — új, a korábbinál magasabb kö­vetelményeket állít elénk. Azt igényli, hogy megújít­suk, a mainál korszerűbb színvonalra emeljük és egy­idejűleg gazdaságosabbá te­gyük a termelést. A jelenlegi viszonyok között ez a felté­tele elért vívmányaink meg­őrzésének, annak, hogy meg­javítsuk népgazdaságunk egyensúlyát és új erőforráso­kat tárjunk fel a további fej­lődés számára. Másrészt ab­ból indulunk ki, hogy a múlthoz képest nemcsak a követelmények, de a lehető­ségek is nagyobbak lettek. Rendelkezünk mindazokkal a szellemi erőkkel és anyagi alapokkal, amelyek a nehe­zebb feladatok megoldásá­hoz, egy új minőség elérésé­hez szükségesek. A lehetőség adott, de ez önmagában még kevés. Meg kell keresnünk és meg is kell találnunk a módját an­nak, hogy a képességek telje­sebb kibontakoztatásának ösztönzésével, jobb irányító és szervezőmunkával, a tudo­mány és a műszaki haladás nyújtotta lehetőségek oko­sabb használásával, a nem­zetközi együttműködés, első­sorban a szocialista gazdasá­gi integráció előnyeinek tel­jesebb hasznosításával fel­színre hozzuk szellemi és anyagi tartalékainkat. Úgy vélem, a kormánynak éppen az az egyik legfontosabb kö­telessége, hogy ehhez megte­remtse a szükséges feltétele­ket. Eközben azonban nem té­veszthetjük szem elől, hogy a magasabb követelmények kielégítésének legfontosabb tényezője maga az ember. Ezért a legnehezebb és a leg­bonyolultabb gazdasági fel­adatokat is úgy kell megol­danunk, hogy ne szenvedjen csorbát, ellenkezőleg, még teljesebben érvényre jusson szocialista társadalmunk hu­manizmusa, fejlődjön a tudo­mány és a kultúra. Gondoskodni kívánunk ró­la, hogy erkölcsiekben és anyagiakban egyaránt a mai­nál még több megbecsülés­ben részesüljön, nagyobb rangot kapjon a tisztességgel dolgozó ember. Javuljanak az élet- és munkakörülmények és lehetőségeinkhez mérten előrehaladjunk a legégetőbb szociális problémák megoldá­sában. A közvetlenül előttünk ál­ló feladatokról szólva most az a legfontosabb — ahogyan ezt pártunk Központi Bizott­ságának legutóbbi ülése is megállapította —, hogy ez évi tervünk sikeres végrehaj­tásával minél kedvezőbb fel­tételeket teremtsünk a VI. ötéves terv megalapozásához és a zökkenőmentes átmenet biztosításához. Az elmúlt öt hónap eredményei — né­pünk erőfeszítéseinek kö­szönhetően — reményt kel­tőek. Folytatódott az elmúlt évi kedvező változások ki­bontakozása, a gazdasági egyensúly javulása. Mindent meg kell tennünk, hogy ez a következő hónapokban is így legyen. Bízunk benne, hogy a gazdasági munka hatékony­ságának növelésében, felada­taink megoldásában továbbra is számíthatunk a szocialista munkaversenyben részt vevő milliók alkotó energiáira, munkásosztályunk, szövetke­zeti parasztságunk, értelmi­ségünk tudására és szorgal­mára. A kormány a mai, a ko­rábbinál feszültebb nemzet­közi helyzetben is azon kí­ván munkálkodni, hogy ak­tív külpolitikát folytatva, a lehető legkedvezőbb feltéte­leket biztosítsa szocialista építőmunkánkhoz, nemzeti céljaink eléréséhez. Ma, amikor a tőkés világ szélsőségesen reakciós körei megújuló támadást indítanak a szocializmus, a haladás erői ellen és hamis ürügyeket ke­resve mesterségesen szítják az enyhülés eredményeit ve­szélyeztető fegyverkezési ver­senyt, mi továbbra is a bé­ke és a biztonság, a katonai leszerelés ügyéért szállunk síkra. Nemzeti érdekeinkkel összhangban még szorosabb­ra kívánjuk fűzni a barátság és az együttműködés szálait a Szovjetunióval és a testvéri szocialista országokkal, és becsülettel eleget kívánunk tenni szövetségesi kötelezett­ségeinknek. E szándékunk­nak adtunk hangot a Varsói Szerződés Politikai Tanács­kozó Testületének májusi és a KGST, közelmúltban meg­tartott XXXIV. ülésén is. Elvi politikánkat folytatva ugyanakkor tovább építjük kapcsolatainkat a gyarmati elnyomás alól felszabadult fejlődő országokkal, támogat­juk a nemzeti függetlenségü­kért küzdő népek harcát és kölcsönös előnyök alapján együttműködésre törekszünk az erre kész tőkés államok­kal is. Bizonyos, hogy az előttünk álló követelmények nem a könnyű élet ígéretét hordoz­zák magukban, hanem azt jelzik, hogy céljaink elérésé­ért keményen meg kell dol­goznunk. Feladataink ered­ményes megoldása mindany- nyiunktól a szocializmus, a nép ügye iránti elkötelezett­séget. a munkában pedig a teljes odaadást követeli meg. Mi is, akik a kormányban dolgozunk ebben a szellem­ben kívánjuk végezni a ránk bízott tennivalókat. Számo­lunk vele, hogy a munkában nemcsak sikereink, hanem időnként nehézségeink is lesznek. De minden nehéz­ségért kárpótol az a tudat, hogy nemes célokért: a fej­lett szocialista társadalom építéséért, népünk boldogabb életéért fáradozunk. A kormány tagjai nevében még egyszer köszönöm a bi­zalmat, képviselőtársaimnak pedig erőt, egészséget, köz­életi munkájukhoz sok sikert kívánok — mondotta befeje­zésül Lázár György. A Minisztertanács elnöke után Apró Antal, az ország­gyűlés elnöke mondott zár­szót. Megköszönte a kormány elnökének szavait és az or­szággyűlés nevében üdvözöl­te a megválasztott és hivata­lába lépő kormányt, vala­mint — ugyancsak megvá­lasztásuk alkalmával — üd­vözölte a Legfelsőbb Bíróság elnökét és a legfőbb ügyészt. _Meggyőződésem, hogy az országgyűlés és bizottságai, a képviselőknek a választok, a köz érdekében végzett tevé­kenysége a kormány munká­jához is sokirányú segítséget fog nyújtani — mondotta majd így folytatta: alakuló ülésünk napirendjével vé­geztünk, a Magyar Népköz­társaság országgyűlését meg- alakultnak jelentem ki. Ké­rem képviselőtársaimat, ad­ják át választóiknak pártunk Központi Bizottsága, az or­szággyűlés, az Elnöki Tanacs, a Minisztertanács üdvözletét és jókívánságait. Fejezzék ki köszönetüket azért az egysé­ges támogatásért, amelyben pártunk, a Hazafias Népfront és kormányzatunk politikáját a választások alkalmából szavazatukkal részesítették. Fontos feladatnak tekintjük, hogy továbbra is állandó kapcsolatban legyünk a vá­lasztókkal, hogy közös össze­fogással dolgozzunk szocia­lista társadalmunk építésén. Az országgyűlés elnöke vé­gül minden jót, sok sikert kí­vánt a képviselőknek, és az ország egész népének a fele­lősségteljes feladatok elvég­zéséhez, majd az ülést be­zárta. Oz MSZMP KB határozata személyi, szervezeti kérdésekben A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága Huszár István elvtársat, a Központi Bizottság tagját ki­nevezte az MSZMP KB Tár­sadalomtudományi Intézeté7 nek főigazgatójává; Lakos Sándor elvtársat, a Központi Bizottság tagját ki­nevezte az MSZMP KB Tár­sadalomtudományi Intézeté­nek tudományos igazgatójá­vá; Hoós János elvtársat, a Központi Bizottság tagját, fontos állami tisztségbe tör­ténő kinevezése miatt, érde­meinek elismerése mellett fel­mentette KB-osztályvezetői megbízatása alól; Ballai László elvtársat, a KB Gazdaságpolitikai Osztá­lyának helyettes vezetőjét ki­nevezte az osztály vezetőjévé; A KB Gazdaságpolitikai Bizottságának tagjai közül más irányú megbízatásuk mi­att felmentette Hoós János, Huszár István és Szekér Gyu­la elvtársat, a bizottság tag­jává választotta Ballai László és Hetényi István elvtársat: A KB Agitációs és Propa­ganda Bizottságának tagjává választotta Huszár István élvtársat. Felmentés, kinevezés A Minisztertanács dr. Sze­kér Gyulát az Országos Mű­szaki Fejlesztési Bizottság el­nökévé kinevezte. A Minisztertanács más munkakörbe helyezésükre te­kintettel dr. Boros Sándor és Tóth Dezső kulturális mi­niszterhelyetteseket, dr. Ga- ramvölgyi Károly, dr. Hanga Mária és Knopp András ok­tatási miniszterhelyetteseket, Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter- helyettest, Drecin Józsefet, az Országos Tervhivatal elnök- helyettesét, Palái Miklóst, a Magyar Nemzeti Bank első elnökhelyettesét tisztségükből felmentette. Drecin Józsefet, dr. Hanga Máriát, Rátkai Fe­rencet és Tóth Dezsőt műve­lődési miniszterhelyettessé, Pulai Miklóst az Országos Tervhivatal elnökhelyette­sévé kinevezte. A Minisztertanács dr. Mar­cali Lászlót kulturális mi­niszterhelyettesi tisztségéből — érdemei elismerése mellett, saját kérésére, nyugállomány­ba vonulására tekintettel — felmentette. Az Elnöki Ta­nács dr. Marcali Lászlónak, eredményes vezető munkájá­nak elismeréseként a Szocia­lista Magyarországért Érdem­rendet adományozta. Szabolcsi képviselők az ülésteremben. (Kelet-Magyarország telefoto) Dr. Faluvégi Lajos életrajza Dr. Faluvégi Lajos 1924-ben szü­letett Mátraderecskén, alkalma­zotti családban. Iskoláit Buda­pesten végezte, 1943-ban felsőke­reskedelmi érettségit tett, ezután jogi-államszámviteli tanulmá­nyokat folytatott és közgazdasági képesítést szerzett. 1948 óta dol­gozik a pénzügyi apparátusban. Vezette a minisztérium költség- vetési elvi osztályát, a gazdasági reform előkészítésének és beve­zetésének időszakában a közgaz­dasági és költségvetési főosztályt irányította. Pénzügyminiszter­helyettessé 1968-ban, pénzügymi­niszterré pedig 1971-ben nevez­ték ki. Tagja az Állami Tervbizottság­nak, a tudománypolitikai bizott­ságnak, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Bizottságának. 1975- ben az MSZMP KB Gazdaságpo­litikai Bizottságának tagjává vá­lasztották. Hosszú ideig részt vállalt a pénzügyi szakemberképzést szol­gáló felsőfokú oktatásban, ami­hez szakirodalmi munkásságával is hozzájárult. Több tanulmánya jelent meg a hazai és külföldi folyóiratokban a pénzügyi poli­tika és a gazdaságirányítás té­makörében. Korábban a Pénz­ügyi Szemle felelős szerkesztője is volt. Tagja a Magyar Közgaz­dasági Társaság választmányá­nak. A munkásmozgalomban 1947 óta tevékenykedik, 1962-ben lett tag­ja az MSZMP-nek. 1975-ben az MSZMP XI. kongresszusa a Köz­ponti Bizottság tagjává választot­ta. E tisztségében a XII. párt- kongresszus megerősítette. A Szocialista Magyarországért Érdemrend, a Munka Érdemrend arany fokozata és a Szocialista Munkáért Érdemérem kitünteté­sek tulajdonosa. Dr. Hetényi István életrajza Dr. Hetényi István 1926-ban szü­letett Budapesten, értelmiségi családban. A műegyetem közgaz­daságtudományi karán 1948-ban szerzett közgazdász oklevelet. 1949-ben a Gazdasági Főtanács, majd az Országos Tervhivatal előadója. Hosszabb ideig a nép- gazdasági mérlegekkel és a ter­vezés általános metodikájának kidolgozásával, majd a távlati tervezés kérdéseivel és a nép- gazdasági tervek nemzetközi ko­ordinációjával foglalkozott. Az Országos Tervhivatalban osztály- vezető, főosztályvezető, majd el­nökhelyettes lett, 1973-ban terv­hivatali államtitkárrá nevezték ki. Tagja a tudománypolitikai bi­zottságnak és az Állami Tervbi­zottságnak. 1964-től a Magyar- Csehszlovák Gazdasági és Műsza­ki-Tudományos Együttműködési Vegyes Bizottság elnökhelyette­se. A Marx Károly Közgazdaság- tudományi Egyetem címzetes egyetemi tanára. Több tudományos, illetve is­meretterjesztő közgazdasági szer­vezet tevékenységében vesz részt. A Magyar Közgazdasági Társaság elnökségének tagja. 1977 óta el­nökhelyettesi tisztet tölt be a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Bizott­ságában. A pártnak 1951 óta tagja. A Munka Érdemérem, a Szocialista Munkáért Érdemérem, a Munka Érdemrend és a Munka Érdem­rend arany fokozatának tulajdo­nosa. Dr. Horváth István életrajza Munkáscsalád gyermekeként 1935-ben a Tolna megyei Pakson született. Középiskolai tanulmá­nyait a budapesti József Attila Általános Gimnáziumban végezte, majd — mint népköztársasági ösztöndíjas — az Eötvös Loránd Tudományegyetem állam- és jog- tudományi karán szerzett diplo­mát. A középiskolai és az egye­temi évek alatt aktívan vett részt az ifjúsági mozgalomban. Éve­ken át a gimnáziumi DISZ-bi- zottság titkáraként, az egyetemen DISZ-titkárként, majd a joghall­gatók tudományos egyesületének elnökeként tevékenykedett. Tanulmányai befejezése után 3 Bács-Kiskun megyei Tanács jog­ügyi előadójaként kezdte pályá­ját, majd a megyei bíróságra ke­rült. 1958-ban járásbírósági ta­nácsvezető bírónak nevezték ki. A Bács-Kiskun megyei pártbizott­ságon 1959-től politikai munka­társként, majd osztályvezetőként dolgozott. 1968-ban választották meg az MSZMP Bács-Kiskun me­gyei Bizottsága titkárának. 1970 és 1973 között a KISZ Központi Bizottságának első titkára volt. 1970-től tagja az MSZMP Köz­ponti Bizottságának. 1973-ban lett a Bács-Kiskun megyei párt- bizottság első titkára. 1971—1975 között az Elnöki Tanács tagja és Borsod megye országgyűlési képviselője volt. 1956-ban lett a párt tagja. Kétszer tüntették ki a Munka Érdemrend arany fokozatával. Kitüntetések Váncsa Jenő életrajza A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa — a mun­kásmozgalomban kifejtett több évtizedes tevékenysége és eredményes vezetői mun­kássága elismeréseként, nyugállományba vonulása al­kalmából — a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitünte­tést adományozta Benkei András belügyminiszternek; a Legfelsőbb Bíróság vezető­jeként kifejtett eredményes tevékenysége elismeréseként, nyugállományba vonulása al­kalmából a Szocialista Ma­gyarországért Érdemrendet adományozta dr. Szakács Ödönnek, a Legfelsőbb Bíró­ság elnökének. A kitüntetést pénteken Lo- sonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át. Jelen volt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára. Váncsa Jenő 1928-ban született Brassóban. Édesapja szabó kis­iparos volt. A Gödöllői Agrártu­dományi Egyetemen 1953-ban szerzett diplomát, majd a hatva­nas évek elején mezőgazdasági mérnök-tanári oklevelet. Elvé­gezte a párt esti egyetemét is. Üzemegység-vezetőként kezdett dolgozni 1954-ben a Kömyei Ál­lami Gazdaságban. 1957-től az Agárdi Állami Gazdaság főagro- nómusa lett, majd 1958-ban ugyanennek az állami gazdaság­nak az igazgatójává nevezték ki. 1972 augusztusa óta a mezőgaz­dasági és élelmezésügyi minisz­ter helyetteseként dolgozott. Szakmai tudását az Országos Me­zőgazdasági Fajtaminősítő Ta­nács elnökeként és az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság tagjaként is kamatoztatja. 1973- tól tölti be a Magyar Agrártudo­mányi Egyesület elnöki tisztét. Aktív részt vállalt a Magyar- Csehszlovák, a Magyar—Bolgár, valamint a Magyar—Román Mű­szaki-Tudományos és Gazdasági Együttműködési Bizottság tevé­kenységéből is. Az ország törvényhozó testüle­tében Fejér megye országgyűlési képviselőjeként 1968-tól 1975-ig te­vékenykedett. 1954 óta a párt tagja. A Munka Érdemrend arany fokozatát 1977-ben kapta meg. Dr. Szilbereky Jenő életrajza 1917-ben született értelmiségi család gyermekeként Lúgoson. Szegeden az állam- és jogtudo­mányi egyetemen szerzett diplo­mát. Joggyakornokként a Tisza­füredi Járásbíróságon, majd a Szegedi Járásbíróságon dolgozott. 1948-ban lett a Szegedi Járásbí­róságon bíró, majd 1950-től az Igazságügyi Minisztériumban fő­előadó volt. 1953-ban részt vett a Legfőbb Ügyészség megszervezésében, ahol csoportvezető, - majd főosz­tályvezető-helyettes ügyész lett. 1962-ben tért vissza az Igazság­ügyi Minisztériumba, s abban az évben kinevezték igazságügyi mi­niszterhelyettessé. Az igazságügyi államtitkári teendőket 1978 óta látja el. 1960-ban az állam- és jogtudo­mányok kandidátusa lett, majd 1973-ban szerezte meg a tudomá­nyok doktora elmet. 1960-tól egye­temi tanárként is részt vállalt a szaktudomány műveléséből. Több jogi szakkönyve jelent meg. A Magyar Iparjogvédelmi Egyesü­let 1968-ban választotta elnökévé, s társelnöke a TIT Országos Jo­gi Választmányának. Alapító tagja a Közalkalmazot­tak Szakszervezetének, ahol éve­ken át különböző funkciókban dolgozott. A pártnak 1948 óta tag­ja. Kétszer tüntették ki a Munka Érdemrend arany fokozatával. I

Next

/
Thumbnails
Contents