Kelet-Magyarország, 1980. június (40. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-27 / 149. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. június 27. Lázár György fogadta Jean Francois Deniau-t Genf \ Plenáris ülést tartott a leszerelési bizottság Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke csütörtökön a Parlamentben fogadta Jean Francois Deniau francia külkereskedelmi minisztert, aki Veress Péter külkereskedelmi miniszter meghívására szerdán érkezett Budapestre, hogy tárgyalásokat folytasson a Két ország gazdasági kapcsolatainak időszerű kérdéseiről. A szívélyes légkörű találkozón részt vett Veress Péter, valamint Jacques Le- compt, a Francia Köztársaság budapesti nagykövete. Ugyancsak csütörtökön fogadta a francia külkereskedelmi minisztert Marjai József miniszterelnök-helyetCarter amerikai elnök csütörtökön európai körútja utolsó állomására, Portugáliába érkezett. A lisszaboni repülőtéren Eanes portugál köztársasági elnök és Sá Carneiro kormányfő fogadta. Carter a repülőtéren elmondott beszédében egyebek között azt hangsúlyozta, hogy az iráni és az afganisztáni események megkövetelik a nyugati szövetségesek közötti sürgős véleményegyeztetést. Egyúttal aláhúzta a NATO jelentőségét a nyugati érdekek védelmében. Az ünnepélyes repülőtéri fogadtatás után az amerikai elnök megkoszorúzta két portugál nemzeti hős síremlékét, majd az Ajuda palotába, a. volt királyi palotába hajtatott. Itt először Sá Carneiro kormányfővel folytatott megbeszélést. A tárgyalás érdemi részleteiről senates is. A szívélyes légkörű találkozón részt vett Veress Péter és Jacques Lecompt. * Veress Péter külkereskedelmi miniszter csütörtökön tárgyalásokat folytatott francia kollégájával. Áttekintették a magyar—francia gazdasági kapcsolatok helyzetét és fejlesztésének perspektíváit. Megállapították, hogy a legutóbbi években a két ország árucseréjében tapasztalt fejlődés ellenére a kapcsolatok bővítésének jelentős tartalékai vannak. Kifejezték, hogy mindkét fél erőfeszítéseket tesz e tartalékok kihasználására. mit sem hoztak nyilvánosságra. Amerikai kezdeményezésre Carter találkozik Mario Soaressel, az ellenzéki szocialisták vezetőjével, majd az elnöki palotában Eanes elnökkel fog tárgyalni. Carter a tervek szerint még csütörtökön délután Visszaindul Washingtonba. A portugál hírügynökségnek adott és szerdán nyilvánosságra hozott nyilatkozatában Carter azt mondta, hogy elsősorban az iráni és az afganisztáni helyzetről akar a portugál vezetőkkel tárgyalni. Megfigyelők ezzel kapcsolatban emlékeztettek arra, hogy Portugália jobboldali kormánya Nyugat-Európá- ban elsőként csatlakozott az amerikai elnök által kezdeményezett Irán-ellenes gazdasági szankciókhoz és a különböző szovjetellenes lépésekhez. A genfi leszerelési bizottság csütörtöki plenáris ülésén felszólalt dr. Kőmíves Imre nagykövet, a magyar küldöttség vezetője is. Beszédében elemezte a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének május 14—15-i üléséről kiadott nyilatkozat azon leszerelési jellegű javaslatait, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a genfi leszerelési bizottság napirendjén szereplő kérdésekhez. A magyar delegátus sürgette a konkrét eredmények mielőbbi elérését olyan kérdésekben, mint a nukleáris fegyverkísérletek teljes eltiltása, a radiológiai, illetve a Tadeusz Strulak lengyel nagykövet elnökletével csütörtökön megtartották a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről folyó bécsi tárgyalássorozat 241. plenáris ülését. A tanácskozáson Fodor Zoltán nagykövet, a magyar küldöttség vezetője mondott beszédet. Fodor Zoltán megállapította, hogy a NATO-országok 1979. december 20-i javaslatukkal nemcsak a tárgyalások megállapodott alapelveitől és céljaitól térnek el, hanem a korábbi javaslatokban korlátozottan meglévő realisztikus elemektől is. A njagyar delegátus a továbbiakban nyomatékkai hangsúlyozta, hogy a bécsi tárgyalásokon részt vevő valamennyi szocialista ország megfelelő jelentőséget tulajdonít a bizalomnövelő intézkedéseknek. A magyar küldöttség véleménye szerint nagymértékben elősegítené a bizalom légkörének kialakulását, ha a szocialista országoknak az európai biztonsági értekezlet valamennyi résztvevőjéhez intézett javaslata alapján korlátoznák a katonai gyakorlatok terjedelmét. A döntő kérdés itt, Bécsben azonban az, hogy a tárgyalávegyi fegyverek eltiltása, valamint a nukleáris fegyverrel nem rendelkező államok biztonsági garanciáinak erősítése. Megkülönböztetett jelen- tőségűeknek minősítve a nukleáris leszerelés kérdéseit, a magyar küldött elengedhetetlennek mondotta, hogy a bizottság konkrétan foglalkozzék e témakörrel. A szocialista országok múlt évi — a nukleáris leszereléssel kapcsolatos — kezdeményezésére utalva javasolta, hogy a bizottság a delegációk széles körű bevonásával dolgozzon ki konkrét javaslatot az előkészítő tárgyalások megkezdésére. . sok során olyan intézkedések kerüljenek kidolgozásra, amelyek biztosítják, hogy a megkötendő csökkentési egyezményben részes államok teljesítik vállalt kötelezettségeiket. Elengedhetetlen — jelentette ki Fodor Zoltán —, hogy ezek az intézkedések csak a csökkentés megállapodott területére terjednek ki. Kezdettől fogva érvényesnek kell lenniük a közvetlen résztvevők valamennyi — a térségben állomásozó — csapatára. Magától értetődik, hogy az intézkedések nem okozhatnak kárt egyik fél biztonságának sem. A magyar küldöttség vezetője végezetül rámutatott, hogy a Varsói Szerződés vezető szervei az elmúlt hónapban ismét kinyilvánították készségüket a leszerelés és a katonai enyhülés előmozdítására. Kádár János, az MSZMP KB első titkára e kérdésről május 29-i beszédében á következőket mondott ta: „Aki békességet, békés egymás mellett élést, enyhülést akar, aki a fegyverkezés korlátozására, a fegyverkezési verseny lefékezésére törekszik, annak a Varsói Szerződés Szervezete — minden tagállama — készséges és jó partnere.” Carter Lisszabonban Bécs Magyar felszólalás a haderő- csökkentési tárgyaláson KS* Másfél szoba — Regény — ÖSSZkomfOlt 38. A végére hagytam ennek dícséretét, pedig talán elsőül kellett volna említenem. hisz manap ez a legritkább erénye a dolgozóknak. Mert már a másik két lányról itt a laborban bizony nem mondhatnám el ugyanezt; azoknak mindenre van gondjuk, öltözködésre, randevúkra, szórakozásra — csak épp a munkát csinálják ímmel-ámmal. No persze, amit kell, azért elvégzik — e nélkül nem volna nálam maradásuk! — de azon túl egy öltést sem. Ez a Jutka meg elsőnek pattan mindig, ha valami előre nem látott probléma merül fel: sürgős jelentés, imutatás, ilyesmi. Nem vol- a dolga, hiszen laboránsnő, még gépelni sem kellene tudnia — de mindent elsőre vállal, s mindent precízen megcsinál. Szégyellem, de az például, amire a beszélgetésünkkor hivatkozott, hogy az ösz- szevissza hagyott jegyzeteimet rendbe szokta tenni, s még le is gépeli, ha kell — ez eddig föl sem tűnt nekem, csak most, hogy utalt rá. Dé ez is csak azt mutatja, menynyire kitűnő munkaerő; az ilyennél sajnos, csakugyan nem tűnik fel, ha valamit csinál. Csupán az* unott laj- hárok hozsannáztatják körül magukat, ha év végén elkészülnek valami olyan munkával, amit már nyáron be kellett volna fejezni... És mégis, és mégis ... Restellve vallom be, hogy ennek ellenére nem nagyon kedveltem ezt a nőt. A másik kettőt inkább, különösen a kis Ibolyát. Ez a csöppség — talán húszéves az egész lány — az elképzelhető leg- linkebb teremtés; csak a legeslegvégső esetben hajlandó dolgozni, amikor már nyakán a kés... A munkája ilyenkor elfogadható éppen, ám minden esetben ellenőrizni kell. De — érdekes! — így vagyok a férfi munkatársaimmal is. Hartmann Zoli zseniális vegyész; valami ösztö- fflSS érzéke van hozzá, hogy abba a bokorba nyúljon, ahol éppen bimbózik valami eredmény. S a szorgalma, jóságos isten! A háta mögött munkabuzinak hívják; néha éjfélig itt kotlik, ha éppen valami izgalmasabb eredmény -várható. Bódis Gyurka viszont — saját bevallása szerint — készséggel feketét öltene, ha a munka temetésére hívnák, s ő dobná az első rögöt a koporsóra... És mégis, és mégis ... Hányszor szidtam magam miatta, hányszor szégyenkeztem magam előtt is: de ezeket jobban kedvelem, Ibolykát is, Bódis Gyurkát is, mint a jól húzó igásokat... Ha borítékot kell osztanom, először ezekre gondolok mindig. Ha rendkívüli üdülés, kellemes beutalás ígérkezik: annak drukkolok, hogy ők vegyék igénybe. Sokat tűnődtem, amíg ráébredtem, miért is van ez így. A lényege egyszerű: mert a jó dolgozó — dolgozik. A munkájával törődik, abban bízik, s az elért eredményeire büszke. A gyönge munkás viszont — egyebe nem lévén — egyéni vonzerejét veti be a főnökségnél. Adminisztrálja magát. Jópofa. Hercig, dicséri a főnököt, a következményekkel nem törődve, akár szembe is, bátran ... És a főnök is ember. A főnöknek is kell a sikerélmény ... Csak a főnöknek? Hát a királyok kit szerettek jobban: a hízelgő udvaroncot-e, vagy a szókimondó forradalmárt? Mindenki szomjazik az elismerésre. A királyok sikerélménye ilyenformán a talp- nyalók hódolata. Az isteneké meg alighanem a tömjénfüst és a hozsánna. Mindez .rendben is van; ez a mechanizmus a lélektan törvényeire épül. A szomorú azonban csak az, hogy amikor . erre ráébredtem, változatlanul jobban kedveltem Ibolykát Tatáménál, s jobban továbbra is Bódis Gyurkát Hartmann Zoltánnál. És csüggedten állapítottam meg magamban, hogy a hatalom — bármi véghetetlen is különben — egy ponton védtelen, sőt már-már kiszolgáltatott: a tulajdon talpnyalóival szemben. Mert hiszen, ugye, jó dolog, ha az ügyek rendben mennek (az osztályon, a vállalatnál, a megyénél, az országban vagy a világmindenségben) — ám még jobb dolog azt hallani, hogy mindez bölcs vezetésünk hervadhatatlan érdeme... Azt hiszem, végül is ez a belátás — (vagyis a hatalom — hisz a magam kis szemétdombján én is az vagyok) restellkedése a fel- és el nem ismert erény láttán — volt a döntő indoka annak, hogy Étivel beszéltem. No meg persze az a lehetetlen helyzet, amelyben ez a szegény, derék nő élt. És csak harmadsorban az, hogy megtetszett nekem. Lezajlott tehát az első beszélgetés a kis Tatáméval, aztán hetekig nem történt semmi. (Folytaltjuk) Assam és Tripura Súlyos próbatétel Az „India Today” térképe jól mutatja az északkeleti területek viszonylagos elkülönültségét az ország többi részétől. Polgárháborús állapotokról tudósítanak a hírügynökségek Északkelet-Indiából: Tripura államban eddig mintegy ezer az összecsapások áldozatainak száma, egész falvak váltak a lángok martalékává. Majd negyedmillió ember menekült el lakóhelyéről — a hatóságoknak száznál több tábort kellett nyitniuk a hajléktalanok számára. Eltérő adatokkal, de hasonló helyzetről érkeznek hírek a közeli Assamból is. A feszültség háttere Az összecsapások, tüntetések magyarázata nem egyszerű. Az első megmozdulásokat assami diákszövetségek szervezték a szövetségi államba tömegesen érkező bevándorlók ellen, akik becslések szerint a 20 milliós lakosság negyedét teszik ki. A jobb megélhetés reményében valóban folyamatos volt a betelepülés a körzetbe Nyu- gat-Bengáliából, de külföldről, így Nepálból és Bangla- desből is. Az iparosodottnak, sőt — indiai viszonylatban — gazdagnak számító Assam- ban a kívülről érkezetteket nemcsak eltérő kultúrájuk, szokásaik vagy vallásuk miatt támadják: a lakosság a munkalehetőségek csökkenésétől is tart. Az ellentétek tehát összetettek, etnikai- nemzetiségi-gazdasági eredetűek. A kérdés csak az. milyen alapon lehet az esetleg több évtizede helyben élőket is ,idegennek” nyilvánítani. Az assamiak ugyanis- az 1951 után beköltözöttek összeírását^ és kitelepítését követelik. Ez minden szempontból megoldhatatlannak tűnik. Indira Gandhi új kormányzata 1971-nél, Banglades létrejötténél próbálja meghúzni a határvonalat, amikor 2—3 millió menekült érkezett a határon túlról. Ebbe viszont a diákszövetségek vezetői nem egyeztek bele. Szaporodtak hát a sztrájkok, leálltak az olajfinomítók — noha innen származik India kőolajának majdnem fele. (A kár naponta 4 millió dollár!) Assanban — amely december óta amúgy is központi kormányzás alatt áll — bevetették a katonaságot is. Egyelőre sikertelenül: nincs jele a megegyezésnek Üj-Del- hi és a helyi tiltakozó erők között. Szeparatista veszélyek Sőt — mint a tripurai események jelzik — a feszültség terjedőben van. Márpedig Északkelet-India, amely tu- lapdonképpen földrajzilag is csak egy keskeny „köldökzsinóron” át kapcsolódik az ország többi részéhez, nemcsak gazdaságilag, hanem stratégiailag is érzékeny körzet. Delhiben jogos lehet az aggodalom, hogy a helyi válság az elkülönülés veszélyének erősödéséhez vezet. A térség néhány más szövetségi államában (elsősorban Mizoram- ban és Nagaföldön) ugyanis már hosszú ideje gondot jelent a különböző szeparatista lázadó csoportok tevékenysége. Különösen, hogy fegyveres harcukat Kína is támogatja. Ez jelzi a - szélesebb, külpolitikai ellentétek szerepét is, s egyben alapot ad azoknak a sajtójelentéseknek, hogy a mostani assami és tripurai vérengzések sem kizárólag belső indulatok tragikus következményei. Ez persze nem csökkenti a? indiai hatóságok felelősségét vagy feladatait: mindenképpen megoldást kell találni a szélsőséges erők leküzdésére, még mielőtt az újabb és újabb bosszúállások ördögi körforgása reménytelenné nem tenné a rendezést. A történelem szolgáltatott már erre példát: India és Pakisztán különválásakor a vallási gyűlölködés mindkét oldalon megszámlálhatatlan áldozatot szedett. Kevés a kiút Indira Gandhi miniszterelnök el van szánva, hogy nem engedi az eseményeket ilyen irányba fajulni. Lehetőségei mégis . igen korlátozottnak tűnnek. Hiszen hova lehetne például átköltöztetni a betelepült milliókat? India más részeibe, ahol még nagyobb az elmaradottság? Vagy visz- sza, a Banglades létrejöttekor megszűnt Kelet-Pakisztánba ? Egyáltalán, miként képzelhető el a sokmilliós lakosság adminisztratív különváloga- tása? Súlyos kérdések — egyelőre válasz nélkül. Indira Gandhi igazán nincs irigylésre méltó helyzetben. Kormánya első igazi próbatételével néz szembe úgy, hogy kevés kiutat láthat. Az erőszak, a kormánycsapatak alkalmazása ugyanis nem tűnik megfelelő eszköznek e sokrétű etnikai-gazdasági probléma megoldásához. Szegő Gábor
