Kelet-Magyarország, 1980. június (40. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-22 / 145. szám

KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1980. június 22. O C S AILIAIDHOIT T NC N A dolgozó nő és a szolgáltatások A háziasszonyok gondjai Megoldásra váró gondjaink so­rában „előkelő” helyet foglalnak el a nők termelő munkája és családanyai, háziasszonyi hivatá­suk összeegyeztetésének problé­mái. A család ellátását segítő szolgáltatások helyenként ala­csony színvonala még mindig aránytalanul sok terhet ró a nők­re, megnehezíti számukra a má­sodik műszakot. Egy nemrég készült életmód- vizsgálat feltárta, hogy egy házi­asszony heti bevásárlásai során összesen 50—60 kilónyi élelmiszert cipel haza családjának. Az ország néhány megyéjében végzett fel­mérés tanúsága szerint vannak vidékek, ahol — a szolgáltatások fejletlensége, a mélyhűtött és készételek szérény választéka, il­letve a felsoroltakkal szembeni előítéletek miatt — még mindig heti 40—45 órát fordítanak a dol­gozó nők házimunkára! Az na­ponta csaknem egy teljes mű­szak, a második. A kereskedelem, a szolgáltató- ipar gondjai közvetlenül nehezí­tik a háziasszony, a családanya életét is. Magam, ,-iá megfordultam olyary helyeken, áhöl a kereskedelmi el­látás legtöbb problémája közös tőről fakadt: nemhogy a falusi üzletekben, már a megyeszékhe­lyen megszakadt a hűtőlánc. Ha mégis akadt egy-egy nagyközség élelmiszerboltjában hűtőpult, il­letve hűtőszekrény, akkor az áru­készlet hiányzott hozzá. Ezért fo­gadtuk örömmel a hazai hűtő- ipar tárolókapacitásának bővíté­séről érkezett híreket. A hűtőhá­zi raktározási lehetőség 5 év alatt 50 százalékkal nőtt, a gyors- fagyasztott áruk gyártókapacitása mintegy 20 ezer tonnával bővült. A békéscsabai és a Dunakeszi Konzervgyár új tésztaüzemet ka­pott ebben a tervidőszakban, az eredmény: 16 ezer tonnával több, jó minőségű száraztészta. A kész­ételválaszték bővítését szolgálta a Budapesti Konzervgyár húsüze­mében végrehajtott rekonstruk­ció, ezzel évente 2100 tonna hús­konzerv gyártását oldották meg. A szőnyegtisztítás háztól házig szolgálat kiterjesztése, a Patyolat ágyneműkölcsönző akciója, a szarvasi gyorsrizs vagy a mély­hűtött palacsinta egy-egy apró állomása a második műszak meg­könnyítésének. VAGY AZ IDŐ, VAGY A PÉNZ Ha ennyi minden történt nem egészen öt esztendő alatt, miért nem vagyunk mégsem elégedet­tek? Tovább kellene lépni vásárlási, tárolási, főzési," étkezési szokása­inkban; mert mi tagadás, ezek neítit köYszerűek. A Magyar Nők Országos Taná­csának egyik munkacsoportja nemrég széles körű vizsgálatot végzett Budapest két kerületében, valamint Bács-Kiskun, Borsod, Csongrád és Somogy megyében a fogyasztói szokások alakulásáról. A vizsgálat azt kutatta, milyen módszerekkel takarékoskodnak a háztartási munka során az idő­vel, az energiával és a pénzzel? Kötött ruha 3 éves kislánynak Hozzávalók: 25 dkg Vénusz fo­nal, 2,5-es, 3-as kötőtűk, 20 cm hosszú apró szemű műanyag cip­zár. • Patentminta: 1. sor: 1 sima, 1 fordított, 2. és minden további sor: simára sima, fordítottra for­dított szemet kötünk. Alapminta: a munka színén si­ma, a bal oldalon fordított sze­meket kötünk. Szempróba: 23 szem X 34 sor = 10 cm. Rizsminta: 1. sor: 1 fordított, 1 sima, 2. és minden további sor: fordítottra sima, simára fordított szemet kötünk. Bordásminta: 1. sor: 3 sima, 1 fordított, 2. sor: 1 sima, 1 fordí­tott, 3 sima, X-tól ismételni. A sor végén 1 fordított, 2 sima.- Munkamenet: Háta: az alsó szélén 82 szemre kezdjük, 2,5-es kötőtűvel, rizs­mintával 5 cm-t kötünk, majd a munkát 3-as kötőtűvel, alapmin­tával folytatjuk. Az első sorban, minden 10. szemre 1 új szemet készítünk, (92), majd mindkét oldalszélen, minden 10. sorban 7X1 szemet lefogyasztunk (78.). Kezdéstől számított 30 cm eléré­se után a munkát középen ketté­választjuk, s az oldalrészeket ez­után azonos sor-, és szemszám­mal, de külön munkadarabban kötjük. Kezdéstől számított 35 cm elérése után, a külső oldal­széleken karkerekítést készítünk, lefogyasztunk 3, majd minden 2. sorban 2X2, 5X1 szemet (27). A vállfogyasztás az oldalszélektől kiindulva, minden 2. sorban 3X4 szem. A belső (közép) szélen megmaradó 15 szemet a követke­ző sorban lefogyasztás nélkül tar­taléktűre vesszük. Eleje: a hátrésszel azonos szem-, és sorszámmal, mintával, oldal. kar. és vállfogyasztással kötiük. A karfoeyasztás első so­rától az eleie középrészt bordás mintával kötjük. Kezdéstől szá­mított 44 cm elérése után közéDen tartaléktűre veszünk 10 szemet, majd ennek mindkét oldalszélén, minden 2. sorban 2X2. 6Y1 sze­met, nyakkerekítést készítünk. Ujja: 2.5-es kötőtűvel 38 szem­re kezdjük, rizsmintával 5 cm-t kötünk. A munkát ezután 3-as kötőtűvel, alaomintával folytat­juk, az első sorban minden 4. szemre 1 Ú1 szemet készítünk (46). Az oldalszéleken minden 6. sor­ban szanorítunk 10Xl szemet (66). Kezdéstől számított 26 cm elérése után ujjgkerekítést készítünk. Mindkét oldalon lefogyasztunk 3, majd minden 2. sorban 6X1, 2, 5X1, 2X2, 2X3 szemet. A követ­kező sorban, a középen megma­radó szemeket, egyenként lefo­gyasztjuk. összeállítás: az oldal-, és váll­részeket szem-, és sortalálkozás szerint összevarrjuk. Az eleje-há­ta nyakrész tartalékszemeit 2,5- es kötőtűre vesszük, az eleje ol­dalszélek szélszemeire felveszünk szükség szerinti elosztással új szemeket. A nyakbőség 59 szem, patentmintával 8 sort kötünk, majd a szemeket az alapszemnek megfelelően lefogyasztjuk. A hát­közép nyílásrészébe cipzárat var­runk. Prósz Veronika A tapasztalatok szerint a városi értelmiségi családok gyakrabban veszik igénybe a háztartási mun­kákat könnyítő szolgáltatásokat, használnak félkész- és készétele­ket; s ezzel időt nyernek; a vi­dékiek inkább a pénzükkel ta­karékoskodnak. Olyan módszereket, amelyekkel egyszerre takarékoskodhatnának idővel, energiával és pénzzel, a családok nem ismernek. A megvizsgált vidékeken min­den család mindennap legalább egyszer — de inkább többször — vásárol élelmiszert. Kénytelen, hiszen amíg a kisvárosokban, községekben különböző napokon, különböző időpontokban kapják £ boltok a zöldséget, a húsárut, a mireliteket, a tejet, tejterméket és a pékárut, addig mindenért külön kell elmenni. Ahová pedig hetente egyszer-kétszer érkezik friss áru, ott a nagyobb bevásár­lások a szállítás napjára torlód­nak. A lakótelepeken más a gond: a lakásokban nincs megfe­lelő tárolóhely a nagyobb bevá­sárlásokhoz. v A legtöbb lakás éléskamra nélkül épült, s az sem ritka, hogy a 120 literesnél na­gyobb hűtőszekrény elhelyezése is gondot okoz. NEM ELŐRE — VISSZALÉPTÜNK Néhány esztendeje még nagy reményeket fűztünk az élelmi­szer-kereskedelmi vállalatok ház­hoz szállítási akciójához. Nos, a kezdeti fellendülést azóta minde­nütt lefékezte a kiszámíthatatlan áruellátás, a nem megfelelő pro­paganda és a munkaerőgondok. Megállapíthatjuk, hogy a máso­dik műszak tekintélyes részét a főzés tölti ki. Több családban főznek naponta — vagy legalább kétnaponként —, mint ahányban hétköznap rendszeresen otthon ebédelnek, tehát a szervezett ét­keztetésben részt vevő családok nagy részében is rendszeresen főznek otthon. Sajnos, nemcsak az ízlés, a tárolási szokások is konzervatívak. A hűtőszékréfty mélyhűtőiében — ha egyáltalán használják — a megkérdezettek legtöbbje ;mft*élftetV éá legfeljebb egy hétre beszerzett húst tárol. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy noha 1979-ben már a háztartások 80 százaléka volt ellátva hűtő- szekrénnyel, ezek túlnyomó több­sége régebbi típusú, úgynevezett egycsillagos készülék volt. mely­ben nem is lehet hosszabb ideig ételt tárolni. TÖBB AUTOMATA MOSÓGÉPET Nem lenne teljes a második műszakról festett kép, ha nem szólnánk az ipari szolgáltatások­ról. Sajnos, a lehetőségek és az igények ma még nincsenek össz­hangban. Részint előítéletek mi­att, — „az én uram bele nem feküdne olyan ágyneműbe, amit a Patyolat mosott!” — másrészt viszont az alacsonyabb jövedelmű családok számára e szolgáltatá­sok még az ártámogatás mellett is drágák, és a fióküzletek is távol vannak. A leginkább fejlődő szolgáltatá­sok egyike a textiltisztítás. Az V. ötéves_ tervben folytatódik a hálózat bővítése, illetve korszerű­sítése a szalonrendszerrel, az ágyneműcserével és a mozgó­szolgálattal. 1979 tavaszán 1200 felvevőhely működött az ország­ban; az utóbbi években megnyi­tott 130 szalon közül 100-at vidé­ken hoztak létre. E szolgáltatás igénybevételét nagy szóródás jel­lemzi, mert míg a fővárosi lako­sok fejenként 5,6 kilogramm mo­sást és 2 tétel vegytisztítást vesz- nek igénybe, addig az országos atlag 1,87 kg textilmosás és 1 tétel vegytisztítás. E nehéz házimunkát inkább minél több korszerű, időt és energiát felszabadító automa­ta mosógéo gyártásával lehetne megkönnyíteni, mert ma az ilyen gépek aránya a háztartásokban mindössze 5 százalék. Az otthonok falain kívülről jö­vő segítség természetesen önma­gában nem lehet elég. A nők munkába állásának általánossá válása óta szükség van a családon belüli szemléletváltozásra a mun­kamegosztásban. Az igazságosan elosztott terhek könnyebbé teszik az egész család életét. Nyíri Éva Lovas indián Fiús mamák figyelmébe ajánl­juk a leszámolható mintájú lovas indián figuráját. Leghatásosabb két színből — mintegy árnykép­ként — elkészítve, tehát világos alapon sötét színnel kidolgozva. Alkalmas faliképnek, párnamo­tívumnak, s ha nagyobb munkát is vállalunk, akkor faiiszőnyeg- nek. Kisebb munkáknál kereszt- szemes vagy dupla keresztsze­mes öltéssel, vagy gobelinöltés­sel varrható, faliszőnyeg esetén érdemes nagy lyukú műszálas kongréra subatechnikával el­készíteni, s ez esetben egy koc- .ka helyett négyet töltünk ki, il­letve számolunk. (BK) Honnan származik a marcipán? A marcipán egyik legkedveltebb édességünk, melyet a cukrászok és a háziasszonyok egyaránt szí­vesen készítenek, mert sütemé­nyek tölteléke, díszítése, de ön­magában is kiváló csemege. Történetét két időszakra veze­tik vissza: az egyik szerint Per­zsiából származik, ahol rituális célokra készítettek először mar­cipánt. Az első adatok szerint 2— 3000 évvel ezelőtt mandulából, olajból és mézből készítették ezt a képlékeny, ízes anyagot. Per­zsiából került tovább a szomszé­dos országokba, így a Szent­földre is, ahonnan a középkor­ban keresztes hadak hozták ma­gukkal Európába. Valószínű, hogy ebből származik sokféle ún. „keleti édesség” is, melyek anyagai között ma is ott szerepel a méz vagy cukor és többféle olajos mag őrleménye. A másik verzió szerint az 1400- as években tűnt fel a marcipán Velencében, ahol a pestisjárvány idején orvosságként, a pestis el­lenszeréül adták a lakosságnak. Április 25-én, Szent Márkus nap­ján osztották ki és cukorból meg- mandulából készítették. A neve is állítólag innen származik: „Mar­ci panis”, azaz „Márkus kenye­re”. A .velenceiek szájhagyománya szerint a városban ebben az idő­ben élt Badrut cukrászmester, akinek Mária nevű kislánya apja távollétében bejárogatott a mű­helybe és ott cukrászt játszott és tréfából mandulát kevert a mézbe. Ez nagyon ízlett neki is meg ap­jának is, aki az új édességet „Márkus-kenyérnek” nevezte el és ettől kezdve e néven kezdte árusítani. Nehéz tehát megmondani, hogy honnan ered a marcipán, ám egy bizonyos, hogy az egész világon ismerik és kedvelik. Magas táp­értéke, finom íze miatt ma is népszerű édesség. Néhány évti­zede nálunk tovább fejlődött a marcipán kultusza. Nemcsak a háztartásokban, hanem a cuk­rászatokban is sokféle módon al­kalmazzák: torták befedésére, változatos díszek, figurák készí­tésére vagy sütemények töltelé­keként alkalmazzák. (R) í itt$.tr T.n,Un.h r* >nhr»rrnVlnnum Csukapörkölt, rablóhús, nyúlsavanyó Szatmárból Régi ételek, új ízek kát szórunk bele, és felöntjük vízzel. Ekkor tesszük bele a só­zott haldarabokat, egy babérleve­let, két cikk fokhagymát, egy csepp borsot, egy fél paradicso­mot, egy kávéskanálnyi ételízesí­tőt, és ugyanannyi pirosaranyat. Ügyeljünk arra, folyadék csak annyi legyen rajta, hogy itt-ott kilátszódjanak a haldarabok. Le­vétel után egy csipetnyi darált köménymagot is szórunk rá. Leg­alább másfél csuka kell hozzá.” KLAPKA GYÖRGY-FÉLE RABLÚHÜS „Erre a célra a fácánhús a leg­jobb, de el lehet készíteni tyúk-, disznó-, és marhahúsból is. A fácánt szárazoYi kell kopasztani, majd miután kibeleztük, jól ki­mossuk, s következik a pácolás. Fokhagymakrémmel kívül-belül vékonyan bekenjük, meghintjük kevés borssal, és sóval, aztán két-három napra a hűtőszek­rénybe tesszük, hogy a hús ösz- szeérjen a fűszerekkel. A hűtő­ből kivéve füstölt szalonnával tűzdeljük meg, majd két fej vö­röshagyma kíséretében vasnyárs­ra húzzuk. Az egészet fóliába te­kerjük, majd fél óráig parázs fö­lött sütjük. Ezután kicsomagoljuk a húst, visszatesszük a parázs fölé, s lassan, egyenletesen for­gatjuk. Amikor a hús szép pi­rosra sült, levesszük, sóval meg­hintjük, s fogyasztható.” GACSALYI FERENC-FÉLE NYARSOT SÜLT BARANYHÜS „A bárány combja, vagy szü- gye erre a legjobb. Hosszú, vas­tag nyársat vágunk kökényből, vagy vadkörtéből, ami nehezen ég el a tűz fölött. Laposra farag­juk a nyárs végét, amelyre előbb szalonnát szúrunk, aztán a húst. Akkor fogunk hozzá a sütéshez, amikor már parázslik a fa. Sü­tés közben a nyársat úgy tartjuk, hogy a szalonnazsír ráfolyjon a húsra. Amikor kész, a szalonnát és a húst apróra felvágjuk, s enyhén sózott zöld uborkát sze­letelünk közé.” MOLNÁR JÖZSEF-FÉLE PARAZSBAN FŐTT TOJÁS „Erre a célra legjobb a tyúkto­jás, de megteszi, — ha tudunk szerezni — a vadkacsatojás is. Ujjnyi vastagon agyaggal bur­koljuk a tojásokat, tüzet rakunk, és annak a közepébe rakjuk. Csak akkor szedjük ki, amikor az égett agyag már megrepede­zett rajta. Ezután kiszedjük a tűzből a tojásokat, leverjük róluk az agyagot, s lehet fogyasztani.” B. G. Makay Béla, több országos pá­lyázat nyertese, Szatmár egyik legjobb ismerője, újabb megle­petéssel szolgált. A turistvándi tanító hároméves munkával ösz- szegyűjtötte a vidék halász-, va­dász- és pásztorételeinek recept­jeit, és könyvbe írta azokat. Olyan, már-már feledésbe merü­lő ételkülönlegességeket kötött csokorba, amelyeket csak Szat- márban főztek, sütöttek egykor a halászok, vadászok, pásztorok, az erdőt-mezőt járó emberek. Több mint százféle .étel csak­nem 160 változatát tartalmazza _ a könyv, s külön érdekessége, hogy kivétel nélkül férfiak mondták tollba a recepteket. Másik jelleg­zetessége —, ezért is viseli a „Szabadtűznél” címet a mű — hogy szinte kivétel nélkül bog­rácsban, rostélyon, nyárson, pa­rázson, forró hamuban készíthe­tők el a Felső-Tisza-vidék e jel­legzetes ételei. Az Erdőhát, a Tiszahát, a Pa- lágyság tucatnyi községét járta be a szerző, és a környék 37 leg­híresebb, szabad tűznél sütni-főz- ni tudó férfiénak sokszor féltett kincsként őrzött receptjét gyűj­tötte össze, s írta meg oly ízes nyelven, ahogy csak a Túr, a Ti-, sza, a Batár mellett élő emberek beszélnek. A kézirat — amely után már több könyvkiadó is élénk érdek­lődést tanúsít — három részre tagolódik. Az elsőben a hal-, a másodikban a vad-, a harmadik részben pedig a 100—200 éves ha­gyományokat őrző pásztorételek készítésének fortélyaival ismer­kedhet meg az olvasó. Elénk tá­rul többek között a csíkleves, a parázsban sült rák, a máléliszt- ben forgatott keszeg, a nyúlsava­nyó, a varjú- és csigapörkölt, és az olyan pásztorételek, mint a kecskepörkölt, a nyárson sült bá­rányhús, a kemencében sütött malac elkészítésének titka. Ismerkedjünk meg tehát néhány olyan jellegzetes szatmári étellel, amit könnyen elkészíthet min­denki. IHNATISIN ENDRE-FÉLE CSUKAPÖRKÖLT „Tisztítás után két ujjnyi sze­letekre vágjuk a halat, és sóban állni hagyjuk. Addig elővesszük a lábast, s olajban hagymát és zöldpaprikát fonnyasztunk, egy fél csípős paprikát is kell hozzá tenni. Hervasztás után pirospapri­Nyaraláshoz Tengerparti pöttyös

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents