Kelet-Magyarország, 1980. június (40. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-21 / 144. szám
1980. június 21. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Elismerés M egyénkben általános tapasztalat, hogy az áldozatkész, eredményes pártmunkát rendszeresen elismerik, elsősorban jó szóval, a párttagok kollektívája előtt. Az értékelés, az elismerés nem lehet kampány, de most, a fél év vége felé aktuális erről szólni. Számos üzemben — például a Szabolcs- Szatmár megyei Víz- és Csatornamű Vállalatnál — a pártcsoportok negyedévenként, az alapszervezetek félévenként értékelik a megbízatások teljesítését. S téved az, aki azt hiszi, hogy a Szavicsavnál az értékelők csupán udvariaskodnak, elismerő szavakat mondanak. Név szerint, nyíltan elmondják azt is, hogy ki nem teljesítette megbízatását. Volt rá példa, hogy az egyik dolgozót nyilvánosan figyelmeztették önként vállalt kötelessége teljesítésére, egy másik dolgozó pártfegyelmit kapott, mert figyelmeztetés ellenére sem teljesítette megbízatását. A rossz példák persze csak elvétve fordulnak elő a vállalatnál. Igen kevés kivétellel mindenki teljesíti a reá bízott feladatokat. És serkentőleg hatnak az elismerések. Az értékelők azonban — nagyon helyesen — nem csak azt vizsgálják, hogy az illető miként teljesítette pártmegbízatását, azt is megnézik: gazdasági feladatait hogyan teljesítette. Csak az kap jó szót, könyvjutalmat, vagy üdülőjegyet, aki munkaköri kötelességét is példamutatóan teljesítette. A Száévnél az a gyakorlat, hogy az alapszervezetek évente egyszer, a pártcsoportok kéthavonta értékelik a megbízatások teljesítését. Számos dolgozó esetében kéthavonta is van mit értékelni, hiszen az ideiglenes megbízatások gyakran csak néhány hétre szólnak, például egy határidő lerövidítésére, egy műszaki átadás meggyorsítására, vagy éppen a minőség javítására. Ideiglenes megbízatásnak számít a pártoktatás segítése is. Jutalomkönyvet kapnak azok, akik eredményesen segítették az oktatást. Értékesebb ajándékot kapnak azok, akik 25 éve becsülettel teljesítik párt- megbízatásukat. f^P^jegyénkben az érté- I ^ J kelések rendszere ■U bővül azzal, hogy újabban a pártoktatás végén, vagy a tanév végén értékelik a tanulásban részt vettek munkáját és persze tanulmányi eredményét. Az MSZMP szervezeti szabályzatában ez áll: „A pártcsoportok rendszeresen értékelik tagjaik munkáját, magatartását, a pártmegbízatások teljesítését.” A rendszerességről egyetlen pártcsoportnak sem szabad megfeledkezni. Az értékelés egyben számonkérés is. Ha ez nem történik meg idejében, rendszeresen, a megbízatások teljesítése veszíthet lendületéből. A körültekintő értékelés, az erkölcsi elismerés azonban kedvet, biztatást adhat a további munkához. Nábrádi Lajos Á SZÉKELYI KACSA TITKA Hárommilliós nyereség a mocsár helyén A téeszirodába belépő idegen már a falon észreveszi, i!tt kacsával is foglalkoznak. Dekorációként a víziszárnyas fényképe díszíti a helyiséget. Mit lehet kezdeni egy kaszálónak sem való mély fekvésű, mocsaras területtel? — töprengtek a székelyi Búzakalász Termelőszövetkezet vezetői. A nyolc évvel ezelőtt felvetődött kérdéssel együtt rögtön egy gondolat is párosult: víztárolóvá kell -átalakítani. Ennek már egyenes következménye völt a kacsatenyésztés meghonosítása. — Az első kacsák 1972 nyiarán érkeztek hozzánk — mondja a szövetkezet főállattenyésztője, Bába Antal. — Szarvasról vettük az ötven- napos víziszárnyasokat. Nálunk a fő cél a tojástermelés. A nyáron vett állatokat utóneveljük, s december végére, január elejére alkalmasak tojástermelésre. A kacsák egyéves korukig tojnak kielégítően, utána csökken a tojáshozamuk. Ez a téeszben nem jelent problémát, mert a tojást és a naposkacsákat csak a nyár közepéig keresik. Így a kacsák fél év alatt átlagosan százhúsz tojást raknak, s egyéves korukban a debreceni baromfi feldolgozóba kerülnek. Tavaly több mint tízezer kacsájuk volt a székelyiek- nek. — A szárnyasok másfél millió tojást adtak — mondja örömmel Veze András főkönyvelő, — s ez tavaly kilencmillió-hétszázezer forintos árbevételt eredményezett. Ehhez még hozzájött az eladott kacsa értéke is. Így a termelési érték 10 millió 600 ezer forint volt, míg a nyereségünk megközelítette a hárommillió forintot. Az idén nehezebb lesz. — Magasak a költségek — adja meg a választ a csökkenő nyereségre a főállattenyésztő. — A takarmányárak különösen, de az orvosi ellátás, a gyógyszerek árai is magasak. Most azon próbálunk „spórolni”, hogy nem előnevelt kacsákat veszünk, hanem naposkacsákat vásárolunk és saját keltetésből is termelésbe állítjuk a szárnyasokat. Vállalják a rizikót A szövetkezet nem a tojást adja át a Hunniacoop- nak, hanem az Olaszliszkán kikeltetett kiskacsákat. Ezzel kát. Kezdettől fogva itt dolgozom három társammal együtt. Reggel tojásszedéssel kezdődik a nap. Utána mossuk, majd dobozokba rakjuk. Naponta négyszer szedjük össze a fészkekből a tojásokat. Hagyomány lett Fontos teendő a takarmányozás. Egy nap megesznek ezek a jószágok 20—25 mázsa eleséget is, csak győzzük kiadagolni. Székelyben immár hagyománya van a kacsatenyésztésnek. Az elmúlt nyolc év során megtanulták, hogyan kell bánni ezekkel az állatokKacsák szárazon és vízen. (Jávor László felvétele.) a gazdaságnak kell vállalnia a rizikót a ki nem kelt tojásokért. — Nagyon szeretik a vizet, még túlságosan is — mondja V. Nagy Sándorné, — de én is szeretem ezeket az állatokat. megismerték a tenyésztés minden csínját-bínját, és ami talán a legfontosabb, a szövetkezet jól jövedelmező ágazatai közé tartozik. Sipos Béla Az NSZK-tól Nigériáig Gyártmányok Tiszátokról Legalább hárommillió forinttal „fejelik” meg az idén a 132 millió forintra tervezett termelési értéket a Tiszalöki Faipari Vállalatnál. Annak ellenére, hogy csökkentik — év végére legalább felére — a mezőgazdasági csomagolóanyagok gyártását, amely valamikor szinte fő profilja volt a vállalatnak. A növekedés annál is inkább szembetűnő, mert a faalapanyaggal dolgozó üzemek munkáját sok esetben anyaghiány gátolja. A Tiszafa munkáját nem befolyásolja a fenyőfa-felhasználás korlátozása, mert a legtöbb termék alapanyaga keményfa — akác és gyertyán. S ami még kedvező, belföldi és közeli is a „lelőhely”, hiszen az akác a Nyírség fája, a gyertyán pedig a Zemplénihegyekben érzi jól magát. A keményfából olyan termékek készíthetők, amelyeknek nyolcvan százaléka a tőkés államokban állja a „sarat”. A faipari szerszámok például nemcsak az európai államokba, hanem a Közel- Keletre, sőt még távolabbra is eljutnak. Gyalupadot, gyalu- fát, fűrészrámát például Nigériába is exportáltak már. A Német Szövetségi Köztársaságba jelenleg is szállítanak. Festőállványokat, ágyrészeket és -betéteket, szerszámnyeleket. Legújabban barkácsasz- talból kellett egy prototípust készíteni, illetve elküldeni egy nyugatnémet cégnek. Néhány hagyományos, de ugyancsak exportot szolgáló termék természetesen tovább „fut”. Ilyen például a gépláda — mintegy 12—14 millió forint értékben —, amelyben a Szovjeunióba szállít gépeket, berendezéseket a Hajtómű és Festőberendezések Gyára nyíregyházi üzeme. Ugyancsak az exportszállítmányok lebonyolításához készítenek ládákat a tiszavasvá- ri Alkaloidának. (T. A.) A Papíripari Vállalat nyíregyházi gyárában évente 3 ezer tonna nedvességálló és aromazáró göngyöleghez készítenek alapanyagot. Felvételünkön: indulás előtt Horváth István befűzi a papírt a gépbe. (G. B. felv.) Mi a véleménye? Hajdú László, Márföldi Mihály, Matyi János A munkaerő átcsoportosítása „A termelési és a termékszerkezet átalakításával összhangban kell megvalósítani a munkaerő üzemen belüli és üzemek közötti körültekintő, szervezett átcsoportosítását, átképzését.” (Az MSZMP XII. kongresz- szusának határozatából.) HAJDÚ LÁSZLÓ, a Nyíregyházi Vas- és Fémipari Szövetkezet elnöke: — Nemrég termelési tanácskozáson tették fel a kérdést a dolgozók: miért kell időnként mást csinálniuk, mint amit megszoktak? Erre azt válaszoltam, hogy egy szövetkezetnek, ha élni akar, mindig is rugalmasnak kellett lennie. És ez ma minden eddiginél érvényesebb szempont. Nagyon sok tényező befolyásolja a döntéseinket, még akkor is, ha ez a dolgozók egy kisebb részének a szemében szervezetlenségnek tűnik. A megrendelők igénye néha menet közben változik. Ehhez almalkazkodni kell. Tőkés exportra dolgozunk, előfordul, hogy egy-egy tételt előre kell hoznunk. Létérdekünk, hogy megtegyük. Legutóbb például a Kuvaitba szállítandó transzformátorokat kellett fél évvel hamarabb legyártanunk, mert a Ganz Villamossági Gyár — akikkel régóta együttműködünk — érdeke így kívánta. Hozzá kell tennem, ez nép- gazdasági érdek is, tehát mi sem vonhatjuk ki magunkat ez alól. De, hogy ezeknek a követelményeknek eleget tehessünk, házon belüli átcsoportosításokra is szükség volt, van és lesz is. — Az ilyen átállások azonban nemcsak az utasítás kiadását követelik meg a vezetőktől, hanem azt is, hogy képesek legyenek a beosztottakkal olyan együttműködést kialakítani, aminek segítségével megértethetik az esetenkénti váltások szükségességét. MARFÖLDI MIHÁLY, a transzformátorüzem vezetője: — Az emberek egy része kizárólagosan az egyéni érdekeit nézi, pedig veszteség nem éri őket az átcsoportosítással, mert alapelv, hogy az előző időszak átlagkeresetét mindenki megkapja. Az kétségtelen: míg az új tevékenységhez begyakorolja magát, többet kell dolgoznia, mint egyébként. De hadd mondjam meg, igaz, senki sem örül a kényszerű változtatásnak, azonban tudomásul veszik, hogy így kell lenni. — Eddig is támaszkodtunk a szocialista brigádvezetőkre, azonban most még inkább így kell tennünk. Nagy lesz a szerepük a feladatok megértetésében, a jó példával való elöljárásban. Problémát sokszor az okoz, hogy az átcsoportosításokra az anyaghiány, elsősorban az importanyagok hiánya miatt van szükség. Ez az a dolog, amin mi nehezen tudunk segíteni, habár a transzformátorok zárt ciklusú gyártására való átállással sok minden megoldódik. MATYI JÁNOS villany- szerelő, szocialista brigádvezető : — Nálunk olyan mérvű átcsoportosítás nincs, mint másutt sokfelé. De mozogni itt is kell. Néha morognak is az emberek, de végül is átállnak, ha szükséges. A zárt rendszerre történő áttérés nagy feladat és sokat kíván a dolgozóktól. — Van azonban nálunk egy olyan tényező, amiről megfeledkezni nem szabad, és ami kétségtelenül köny- nyebbé tesz minden szükséges, ésszerű változtatást. Rendkívül fiatal a gárda java része, rugalmas emberek, némelyikük még igényli is az időközönkénti váltást. — Nálunk egyébként csak a házon belüli esetleges mozgás a jellemző, mert stabil a létszámunk, még azt is megnézzük, kit vegyünk fel segédmunkásnak. Most a hatékonyság javításának technikai, technológiai feltételeit jobbítjuk, ez azt is eredményezi, hogy a gárda a korábbinál is jobban ösz- szefogható lesz. Ami pedig az átcsoportosításokat illeti: ha ilyesmire sor kerül, csakis azokat teszik más munkára, akikről feltételezhető, hogy képesek lesznek megbirkózni vele. * Speidl Zoltán T udom, kezdetben nem így hívták ezt az ör- döngös játékszert. Csak szűk családi körben emlegetik így, attól kezdve, hogy a családfő magából kikelve üvöltötte: „Hagyjátok abba, mert kidobom ezt a büdös kockát veletek együtt". A baj ott kezdődött, hogy a fiú kapott ' születésnapjára egy bűvös kockát. Tetszenek tudni, mi az? Egy nagy kocka, amely 26 kis kockából áll, s amelynek lapjain kezdetben minden kis kockának ugyanaz a színe van kívül. Ha viszont elforgatják őket, az isten sem tudja visszaállítani az eredeti helyükre. (Ez a kijelentés szó szerint értendő, mert a családfő fent nevezett lényt kezdetben imádsággal, majd káromkodással hasztalan kérte erre.) A fiú — óvatos duhaj — elhatározta, lassanként kóstol bele a gyönyörűségbe. Kezdetben csak igen kis változtatásokat eszközöl a kockán, amelyekből könnyedén visz- szajut az alapállapotba. Közbejött. azonban egy véletlen. Kishúga is megtalálta a kockát, s néhány húzása után a kezdetben azonos színű oldallapok a szivárvány minden Az atya először élvezte a helyzetet. A család többi része ugyanis ezentúl csak a kockával törődött, a külvilág gyakorlatilag megszűnt számukra. A férj azt csinálta otthon, amit akart. Egyszer még a barátnőjét is felvitte a lakásba. Ha felnéznek a kockáÁ büdös kocka színében pompáztak. A gyerekek keserves sírásra fakadtak. A fiú azért, mert összekeverték a kockáját, a húga azért, mert megverte a bátyja ... Ekkor az anya könnyelmű ígéretet tett: egy hét alatt eredeti helyzetébe állítja visz- sza a kockát. Nem sikerült. E hét elmúltával vette kezdetét az a kálvária, amely mind a mai napig tart. bői, vége van. Nem néztek fel. Nem ettek, nem ittak, nem öleltek, nem aludtak. Néhányszor egészen közel álltak a megoldáshoz. Ilyenkor felordítottak, majd csakhamar parázs veszekedésbe ment át a diadalordítás: azt taglalták, ki volt a hibás, hogy mégsem tudták visszatekerni a kockákat eredeti helyükre. Amikor a kockával kísérletezők kiválása miatt a lakásban végképp felborult a rend, a családfő maga is be akart szállni a dologba. Csúnyán letorkollták, mondván, nem ért a kockához, nekik már hetek tapasztalatai fekszenek benne. „És ezt a kockát Nyugatra exportáljuk!” — tűnődött a férj. „Persze tökéletesen érthető: így akarjuk elmélyíteni a kapitalizmus válságát. Megérjük, hogy majd így kiáltanak fel a kockába beleőszült nyugati családok: a magyarok kockáitól ments meg, Uram minket!” Mindenesetre ettől a kockától nem mentette meg az Űr a szóban forgó családot. Ezért került sor végül a már idézett felkiáltásra; amelynek magva a címben is olvasható. Pedig a kockának igazán nincs semmi szaga. Gőz József * Tojás és hús
