Kelet-Magyarország, 1980. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-14 / 111. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. május 14. Kommentár Biológiai kísérletek a Szaljut-6 űrállomáson Teheráni teherpróbák A jelek arra vallanak, hogy a parlamenti választás most megtartott második for­dulója nyomán hamarosan összeülő testület nem vala­milyen egységes vezetés ki­kristályosodásához járul hoz­zá, hanem éppen egy új, a köztársasági elnökkel és az alakulófélben lévő kabinettel szinkronban nem lévő hatal­mi központ születéséhez. A törvényhozó testületnek 247 tagja van. A második forduló előtt ismét megszólalt maga Khomeini: világossá tette azt a szándékát, hogy a nemzet- gyűlés „egyértelműen iszlám összetételű” legyen. így tör­tént, hogy a még kérdéses 124 helyből az Iszlám Köztársa­sági Párt hatvanat ismét szer­zett. Ez összesen 110 mandá­tum, ami a párthoz nem tar­tozó, de ugyancsak vallásos honatyákkal együtt — vala­mennyi megfigyelő szerint — bőségesen elegendő az/ ab­szolút többséghez. Az eredmény Baniszadr el­nök nehézségeinek súlyosbo­dását jelenti. Két következ­mény máris világosnak tű­nik: 1. Az elnök szerette volna a parlament megkerülésével kinevezni a miniszterelnököt, akire ebben az esetben ter­mészetesen szövetségesként számíthatott volna a hatalmi küzdelmekben. Ez nem sike­rült. Olyannyira nem, hogy máris megjelent a forradalmi tanács és a minisztertanács közös közleménye, amely sze­rint „nem neveztek ki mi­niszterelnököt és a tisztség betöltésének időpontjáról sem döntöttek”. 2. Baniszadr nem hagyott kétséget az iránt, hogy miha­marabb rendezni kívánja a túszügyet és azután szeretne legalább valamilyen mérték­ben „nyitni” Nyugat felé. Az „egyértelműen iszlám parla­ment” összetétele valószínűt­lenné teszi, hogy e nemcsak kül-, hanem belpolitikáiig is fontos túszügyben Baniszadr elnök befolyása érvényesül­jön. H. E. Befejezték a Progressz—9 teherűrhajó kirakodását a Szál jut—6 űrállomás fedél­zetén dolgozó űrhajósok. Popov és Rjumin már a teherszállító űrhajón érke­zett összes „darabárukat” el­helyezte az űrállomáson, át­szivattyúzta a hajtóanyag­utánpótlást és feltöltötte a víztartályokat. Az elhasznált és kicserélt berendezések és a hulladékok hamarosan át­kerülnek a megsemmisülésre ítélt Progressz—9 rakterébe. A két űrhajós kedden foly­tatja az űrállomás karban­tartási munkálatait. Az utób­bi napokban kicserélték töb­bek között a „biogravisztát” elnevezésű berendezés vil­(Folytatás az 1. oldalról) mölcs leszedésével segítik az almaszüretet. Kiemelkedően jól dolgoznak tanulóink a KISZ által szervezett nyári építőtáborokban. A jelentős eredmények mellett — hangsúlyozták — több területen tovább kell javítani a nevelőmunkát. Ha­tékonyabbá szükséges tenni a tanulók aktív ismeretszer­zését. További erőfeszítések szükségesek a fizikai és szel­lemi munka értékelésében meglévő különbségek meg­szüntetésére. Javítani kell a pályaválasztási, pályairányí­tási tevékenységet. Növelni a család és a társadalom sze­repét a mifhkára nevelésben, Még több gondot kell fordí­tani a fizikai munka haté­kony pedagógiai előkészíté­sére. E feladatok jobb végrehaj­tása érdekében a végrehajtó bizottság utasította a me­gyei művelődési osztály ve­lanymotorját, az egyik gáz­elemző műszer szűrőbetétjét és megjavították a fedélzeti képmagnetofont, a tudomá­nyos kutatási program kere­tében újabb technológiai kí­sérletet hajtottak végre a „krisztall” olvasztókemen­cében. A növényekkel végzett bio­lógiai kísérletek és a föld­felszín vizuális megfigyelésé­nek folytatása ugyancsak ked­di feladat volt, a fennmaradó időben pedig a szokásos fizi­kai gyakorlatokat végezték el. A földi irányító központ je­lentése szerint az űrkomp­lexum berendezései tovább­ra is kifogástalanul működ­nek. az űrhajósok jól érzik magukat. zetőjét, hogy fordítson még nagyobb gondot a munkára nevelés ellenőrzésére, az eredmények mérésére, a ta­nulók munkavégzésének jobb megszervezésére, a beszá­moltatásokra. A feltételek fokozatos javítása érdekében gondoskodjék a gyakorlóker­tek, a technikai műhelyek, intézményi és vállalati tan­műhelyek továbbfejlesztésé­ről. A pedagógusok tovább­képzésében növeljék a mun­kára nevelés témaköreit, és jobb propagandát fejtsenek ki a szülők körében, hogy eredményesebb legyen a csa­ládi nevelés. A végrehajtó bizottság tá­jékoztató jelentést fogadott el a Minisztertanács elé ke­rülő Záhony—Kisvárda tér­ség regionális rendezési ter­véről. Ugyancsak elfogadta a megye 1980. évi nyári víz­fogyasztás-korlátozási tervé­ről szóló előterjesztést. Végül személyi és egyéb ügyeket tárgyalt a végrehajtó bizott­ság. Sikeres társadalmi munka 10. Éltünk, mint Marci Hevesen, leadtam otthon ötszázat, ezért meg volt a kosztom és lakásom, a többit költhettem magamra. És mert a ruházat­ra nem adtam sokat, a pénzt leginkább a szórakozás vitte el. Hisz az estéim szabadok voltak, nem kellett már tanu­lással gyötörnöm az agyam — jártam hát a diszkókat, pinceklubokat, és éltem az életem. Csutit csak szomba­tonként vihettem magammal; neki is közeledett lassan az érettségije, és emiatt eléggé szigorúan fogták otthon. Ennek az évnek a tavaszán történt, az egyik szombat es­te, a telepi pinceklubban, hogy fölbukkant körülöttünk a mama kedvence, és nekem az a bizonytalan, rossz érzé­sem támadt, hogy a dolognak nem lesz jó vége. Hát nem is lett. A krapek csak kerülgette továbbra is Csutit, még jóval azután is, hogy akkor eltanácsoltattam a klubunkból. Ott többé nem is láttam; ennél nyilván több esze volt. Hanem a nyár, a maga számtalan alkalmával, a következő nyár! Nekem a két hét szabim a gyárból, Csutinak meg, az érettségije után, a két teljes hónap! És ugyancsak két egész hónap, vagy annál is több a mama kedvencének, aki a harmadik évet végezte a műegyetemen, igen jó eredménnyel, és a sok kitüntetéses vizsga jutalma­képp apukától megkapta az első — igaz, használt — Tra­bantját. Reggelenkint ezzel várta Csutit az aluljárónál, jó messze a teleptől. Szóval: óvatosak voltak. Bujkáltak előlem. Nem akar­tak a telep szájára kerülni! Na, de miért tart az ember barátokat? A második héten már tudtam, hogy ezek min­dennap találkoznak; sőt azt is, hogy strandokon töltik az idejüket — Gyuri egyszer épp akkor ment arra a mo­torján, amikor Csuti belib­bent a pasas mellé a Trabant­ba, és hirtelen elhatározással a nyomukba eredt. Először a Gellértbe mentek, de mert ott nem volt már hely, ki­mentek a Palatinusra. Gellért, Palatínus ... Ne­kem mintha hideg vasat for­gatott volna valaki a szívem­ben: hát ezzel is ide jár? Ugyanúgy, mint velem tavaly meg tavalyelőtt? .. .Hát ennek mindegy, hogy kivel és hol — csak legyen valakivel és va­lahol?! De nem szóltam, figyeltem. Pokoli erő kellett ám ehhez, hogy tudjam tartami a szám egész vasárnap, tudjak jó ar­cot vágni, sőt adni a jópofát, tenni, hogy hiszem a meséjét arról: mennyire unatkozik hét közben, egyedül a stran­don, mennyire várja az esté­ket, amikor végre együtt le­hetünk! Kuss! mondtam ma­gamnak, amikor már nagyon kikívánkozott belőlem a vád, pofa be, fiú! Csak hallgass, és tanuld a nőket! Nyilván mind ilyen: neked megesküszik, hogy csak te vagy neki — az­tán röhögve randevúzik más­sal... S ha netán szóvá ten­néd, mindjárt készen állna a mese: bolond volna nem elfo­gadni egy autós srác kocsi­ját ebben a pokoli közleke­désben ! Így ment el a július. Au­gusztusban már az őrület ke­rülgetett, éjjel-nappal csak arra tudtam gondolni, mit csinál ez a lány, ha nem va­gyok vele? Hiszen ha akarom, hihetem éppen, hogy csak a kocsi nyújtotta kényelem miatt jár azzal az egyete­mista sráccal — de mi van, ha nem akarom hinni? Hisz ilyen önzetlenség nemigen van a világon: naponta kifu­varozok egy lányt a strandra, ott lötyögök vele délutánig, hazafuvarozom — és nem ké­rek az egészért semmit... És legfőképp: ha mégis így van, miért nem beszélek róla a szerelmesemnek? A szere­tőmnek, akinek a lányságo- mat adtam? Esténként együtt röhöghetnénk a mama ked­vencén, azon a hülyén, aki minden pénzét potyán költi a rengeteg benzinre... De nem, egyetlen szó sem! Csak a sóhajtozás esténkint, hogy mennyire hiányoztam egész nap, és a zavart mosa­kodás néha, hogy másnap nem ér rá, mert a szüleivel moziba megy, a nagynénié meghívta, az unokaöccse vá­ratlanul jelentkezett, hogy meglátogatja őket... Nem. tudtam, éreztem én. hogv ezt így nem bírom sokáig! Hiszen odabent a munkán is egyre azon járt az eszem: most va­jon mit csinál? Órámra néz­tem : most randizik ... (Folytatjuk) ZIMBABWE O aa* ff r B■ r lovo utján Vajon meddig áll még Salisburyben Cecil Rhodes-nak, a gyarmatosítás jelképének a szobra? Április 17-én este magam is láttam, amint a függetlenségi ünnepre készülő lelkes fiatalok több száz fős csoportja jelszavakat kiáltozva, dalolva indult ledönteni azt, a rendőrség azonban közbelé­pett. A háromnapos tanénak, vigalomnak immár vé­ge; s a Robert Muga­be vezette zimbabwei kor­mánynak a feladatok egész sorával kell megküzdenie. A tömegek béremelést, életszín­vonaluk javítását várják. Meg kell teremteni az új nemzeti hadsereget, hisz a Rufaro-stadionban tartott függetlenségi ünnepségen még egymás mellett meneteltek az egykori Smith-kormány re­guláris alakulatai és a ZIPA, meg a ZANLA gerillái. Azok, akik néhány hónapja még élethalálharcot vívtak egy­mással, nemsokára egyazon hadsereg kötelékében teljesí­tenek majd szolgálatot. Az új fegyveres erő azonban önkén­tesekből szerveződik, így sok volt gerilla a katonaélet he­lyett inkább a hazatérést vá­lasztja: visszaindul a szülő­falujába ... Vagy inkább visszaindulna, hisz a hazatelepedésnek csak akkor van értelme, ha az egykori harcosok munkát is találnak. Ez azonban felet­tébb bizonytalan, csakúgy, mint a Zambiából és Mozam- bikból hazatérő mintegy 150 ezer menekült esetében. A kormány a visszatelepítési programot föltétlenül össze akarja kötni a foglalkoztatás megoldásával. Mivel több­nyire földművesekről van szó, a Mugabe-kabinet azt tervezi, hogy a hazatérőket és az egy­kori gerillák tízezreit közös gazdaságok létesítésére ösz­tökéli az eddig parlagon ha­gyott földterületeken. A csak­nem hétmilliónyi afrikaiból egyelőre egymilliónak nincs állandó munkája. Vidéken több helyütt kevés az élelem, néhol éheznek: a Vöröske­reszt adatai szerint a zim­babwei lakosság 20 százaléka alultáplált. Jobb megélhetést remélve 750 ezer fekete hagy­ta el lakóhelyét, s húzódott Salisbury, vagy Bulawayo külvárosaiba." Riasztó kép, mégsem olyan sötét, mint Afrika legtöbb or­szágában. Igaz, a zimbabwei­ek azt is látják, milyen fény­űzés jellemzi a fehértelepe­sek életét, s ehhez, nem pe­dig másokéhoz hasonlítják saját életkörülményeiket. A faji megkülönböztetés sötét időszaka után a fiatal Zim­babwében mindenesetre a gazdasági-szociális egyenlő­ség megteremtése az egyik legfontosabb cél. Uj iskolá­kat, kórházakat építenek, az oktatás és az egészségügyi el­látás ingyenes lesz. A fekete gyerekek eddig is tanulhat­tak, de a legtöbb család anyagi okokból mégsem vál­lalhatta az iskoláztatást. Az elemi iskolákban egy félévre 3—4 rhodesiai dollár a tan­díj, de annak a földműves­nek, aki 15—20 dolláros havi keresetéből tartja el 8—10 ta­gú családját, ez az összeg is megfizethetetlen. Az egyetem ugyan már Smith idejében is ingyenes volt, de ki jutott el odáig?! A legszegényebbek csak úgy iskoláztathatták gyermekeiket, ha lelkésznek, vagy katonának adták őket... A zimbabwei nép igényeit csak akkor képes kielégíteni az új kormány, ha sikerül összefognia feketéket és fe­héreket — a múltat feledve — az építés érdekében. Ezért a Mugabe-kormány leggyak­rabban hangoztatott jelszava a „nemzeti egység”. A meg­lévő gazdasági szerkezetet, a tőkés gazdálkodást egyelőre megőrzik: az állam egyfajta partnerszerepet vállal a tele­pesek magánszektorával. En­nek konkrét megvalósítása ma még kissé homályos. Úgy tűnik: ha akar is változást a Mugabe-kormány a termelési viszonyokban, ezt csak lassan, fokozatosan, inkább egyfajta „népi kapitalizmus”, mint­sem a szocializmus jelszavá­val teheti. A jövő megmu­tatja, mi és hogyan valósul meg az igazán nem is tisztá­zódott elképzelésekből. Ma még más — néha felszí­nes — kérdések körül gyűrű­zik a vita a politikailag tuda­tosabb rétegekben, s a zim­babwei sajtóban. Sokan a vá­rosok, folyók átkeresztelését sürgetik afrikai névre. Mások azt hangoztatják, hogy nem új nevekre vap szükség első­sorban, hanem jó politikára. Vita robbant ki egy tévémű­sor kapcsán is. A függetlenné válás előestéjén a zimbabwei televízió riportfilmet vetített a mozambiki menekülttábo­rokról. Másnap tiltakozó le­velek tucatjai árasztották el a szerkesztőségeket. A levél­írók közölték: ilyet még nem láttak! Eddig csak a „terro­risták” (értsd: gerillák) ke­gyetlenkedéseiről hallottak, s most alig hittek a saját sze­müknek: a tévéfilm hitelesen ábrázolta, milyen kegyetlenül bántak el a Smith-rezsim kommandói a mozambiki me­nekülttáborokba szorult pol­gári személyekkel. Remélhető, hogy az ilyen felismerések is hozzásegítik a fehér lakosságot ahhoz, hogy megértse: az eddigi állapo­toknak vége, s csak a meg­békélés. az együttes munka járulhat hozzá Zimbabwe fel- emelkedéséhez. K. G. korókpér ráér NYÍREGYHÁZÁN, A KELET ÁRUHÁZ MŰSZAKI OSZTÁ­LYÁN MINDEN MEGVÁSÁROLT MONDIAL CITY, TACS­KÓ, CSILLAG, CSABA ÉS EXPORT GYERMEKKERÉK­PÁRHOZ fit sjánéétoiunk Másfél szoba — Regény — összkomfort MELLYEL A NYERTES VISSZAKAPJA A VÁ­SÁROLT KERÉKPÁR ÁRÁT. 24-ÉN DU. 2 ÓRAKOR AZ ÁRUHÁZ PARKO­LÓJÁBAN GYERMEKÜGYESSÉGI KERÉK­PÁRVERSENYT RENDEZÜNK ÉRTÉKES DI­JAKKAL. 26-ÁN A SORSJEGYEK SORSOLÁSA. KERESKEDELMI--------------^ -

Next

/
Thumbnails
Contents