Kelet-Magyarország, 1980. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-11 / 109. szám
KM VASÁRNAPI MELLÉKLET Fotótapéta a lakásban A HÁZASSÁG ISKOLÁJA Változó divat Néhány éve még csak keveseknek adatott meg, hogy külföldi kiküldetés, esetleg turistaút jóvoltából lakásukat nagyméretű, egész falat beborító fotótapétával díszíthessék. Ámultak az ismerősök és a barátok az esti kivilágításban pompázó felhőkarcolók látványától, irigykedve és sóvárogva gyönyörködtek a napos tengerpart szikrázó színeiben. És egy-két év elteltével megjelent a hazai üzletekben is a fotótapéta. Megjelent és elsöprő sikert aratott. Igaz, hogy eleinte csak az őszi vagy tavaszi erdőrészletet bemutatóból lehetett választani — de vették, vitték. Megfontolás nélkül ragasztották fel egyetlen szobájuk falára, nem számolva a következményekkel. A fotótapéta ugyanis agresz- szív látvány! Uralkodik a helyiségben, nem tűr meg akármit környezetében. S bár megvételekor a legtöbb embert az a cél vezette, hogy általa otthona, szobája mássá, egyénibbé, érdekesebbé váljék, mind szaporodtak az egyforma őszi és tavaszi erdők az egyforma lakásokban. (Azóta ez a választék bővült!) Nem vagyok ellensége a fotótapétának. De tudom, hogy csak hozzá illő, gondosan ösz- szeválogatott környezetben válhat kellemesen dekoratív hatásúvá. Hogy kellően érvényesüljön, sima, nyugodt felületeknek kell határolniuk. Tónusaival erősen beleszól a helyiség színharmóniájába. Méreteiből következik (átlagosan 200x300 cm-esek), hogy meghatározza a szoba hangulatát. Kevés olyan enteriőr létezik, ahova utólag beillesztve is megtalálja helyét. Ha mindenáron teljes fal méretű képpel szeretnénk környezetünket szebbé varázsolni, nagyon gondoljuk meg, hogy milyen témájút, milyen színárnyalatút választunk, hiszen azt döntjük el, hogy éveken át milyen látvány fogad majd hazatérésünkkor. Mielőtt megvesszük tehát, gondoljuk meg alaposan, vajon megfelelő lesz-e a mi lakásunkban, és valóban derűsebbé, kellemesebbé teszi-e az othon töltött időt. SZATMÁRI TÖLTÖTT KÁPOSZTA Hozzávalók: sertés apróhús 80 dkg, fejes káposzta 3 kg, árpagyöngy 20 dkg, zsír 15 dkg, vöröshagyma 15 dkg. fokhagyma 1 1 kg, só 5 dkg. pirospaprika 1 dkg, őrölt bors 5 g, paradicsompüré 20 dkg. A húst ledaráljuk és tiszta zoáncozott tálba helyezzük. Zsírta hagymát világos rózsaszínűre pirítjuk, ha kész, a fök- hagymát is- hozzáreszeljük és a darált húsra öntjük. Az árpa- gyöngyöt majdnem puhára pánijuk, s ha kihűlt, ezt is a darált húshoz adjuk. Őrölt borssal, -oval, paprikával ízesítjük és az egész masszát jól összedolgoztuk. Fejes káposztát leforrá- zuk, leveleire szedjük. A húsmasszát betöltjük a káposztalevélbe. A megmaradt káposztaleveleket metéltre vágjuk. A fa- ok aljára aprókáposztát teszünk, rárakjuk a tölteléket, tetejére ismét aprókáposzta kerül. Annyi vizet öntünk rá. hogy ellepje a tölteléket és fedő alatt, lassú tűzön ouhára főzzük. Míg a káposzta fő. elkészítjük a paradicsommártást. Ha a töltelék megpuhult. a paradicsommártást hozzáadjuk, 2—3 percig még összefőzzük. Ha a konyhaasztal sarkára, összehajtott ruhára helyezzük a húsvágó deszkát, hangtalanul verhetjük a húst. Ha a paprikásnak, pörköltnek szánt hús túl zsíros, akkor egyszerre tegyük fel vízzel, hagymával főni, és ne pirítsuk külön zsíron a hagymát. Az újhagyma zöld szárát ne dobjuk el. Egy kanál vízzel összeturmixolva kitűnő színező és ízesítő hagymapépet kapunk. Mélyhűtött zöldfőzeléket mindig forrásban levő, enyhén sós vízben tegyünk főni. Ha a kocsonya nem akar megalvadni, egy-két kávéskanál zselatin hozzáadásával korrigálhatjuk a hibát. A tál díszítésre szánt zöldpetrezselymet és kaprot lisztben megmártva ropogósra süthetjük. ORVOSI TANÁCSOK A lúdtalpról A lakosság háromnegyed részének lúdtalpa van. Ez a rendellenesség szinte népbetegség. A lúdtalp könnyen felismerhető, ha nedves talppal padlóra lépünk ún. „telitalp” nyomott hagy. A rendellenes láb komoly fájdal- *makat okozhat a láb-, térd-, és csipőizületekben, sőt kisugárzó hátfájást is. Néhány alapvető fogalommal tisztában kell lennünk ahhoz, hogy eredményesen küzdjünk a lúdtalp kialakulása ellen s ha már megvan, akkor gyógykezeljük, fájdalmas hatásait csökkentsük. A láb testünk egész súlyát viseli. A lábfej 26 csontból, izmokból és szalagokból felépített két boltívből alakul, s hosszanti boltozat a nyagyujj és a sarokcsont között, a harántboltozat pedig a nagyujj és a kisujj töve között alakult ki. Ez a két boltozat — a hídszerkezet statikájához ha^ sonlóan — biztosítja testünk biztonságos alátámasztását, tartását. Az egészséges lábak teherbíró-képessége és a terhelés között egyensúly van, s ha ez az egyensúly valamilyen oknál fogva felbomlik (pl. elhízásnál), akkor a boltozatokra nagyobb súly nehezedik, mint amennyit elbírnak. A többletsúly a talaj felé nyomja a boltozatokat, lesüllyednek, deformálódnak. Ezek az elváltozások okozzák a kezdetben kisebb, később mind nagyobb panaszokat. Sokan vannak abban a tévhitben. hogy lúdtalp csak gyermekkorban alakulhat ki. Ez nem így van. Serdülő, sőt felnőtt korban is keletkezhet. Nézzük az okokat sorjában. A kisgyermek hónapok alatt tanul meg járni. A lábfej fokozatosan alkalmazkodik a teher viseléséhez és kialakul az ideális egyensúlyi helyzet a teher és a lábboltozatok teherbirása között. Nagyon sok türelmetlen szülő erőlteti, hogy gyermeke talpra álljon. A megelőzéshez tartozik az is, ha a kisgyermek már járni tud és panaszkodik, hogy elfáradt, vegyük fel, vagy ültessük kocsijába. Ne gondoljuk azt, hogy „kényeskedik”. A fáradságérzet azt jelzi, hogy lábai nem bírják tovább testsúlyát vinni. Ha a gyermek már lúdtalpas, sürgősen vigyük el orvoshoz, mert a lúdtalp kezelés nélkül nem jön rendbe! Minél előbb kezeltetjük, annál nagyobb az esély a gyógyulásra. Serdülő korban is fenyageti a gyermeket a túdtalp kialakulásának veszélye. Hirtelen növekszik, fejlődik, testsúlya számottevően nő. Ez a súlytöbblet felborítja a láb teherbíró-képessége és a terhelés között addig meglévő egyensúlyt, s elkezdődik a lábfej deformálódása. A szülőnek tehát serdülő korban is figyelemmel kell kísérnie, nem alakul-e ki kezdődő elváltozás. Lúdtalap kialakulására vezethet serdülő és felnőtt korban a nem megfelelő cipő. A keskeny, kényelmetlen, rövid, magassarkú, nem a lábboltozat ívéhez alkalmazkodó cipők előbb-utóbb súlyos deformációkat okozhatnak. A lábcsontok természetellenes helyzetbe kerülnek, s Ízületeikkel, izmokkal együtt eltolódnak eredeti helyzetükből. 'Ez a változás megzavarja a gerincoszlop alátámasztásának biztonságát, nehezebb a járás, fáradékonyságot, bokadagadást és sok esetben lábfájást okoz. A felnőtt korban kialakuló lúdtalp oka három főcsoportba oszthatók: az elhízás, a terhességgel járó súlytöbblet és a foglalkozási túlterhelés. Ha elkezdődik a súlygyarapodás, már kezdetben viseljünk — legalább munkában és otthon magasszárú cipőt vagy gyógyfapapucsot, nehogy a túlterhelés lúdtalp kialakulásához vezessen. Ezzel az esetek többségében elkerülhető a visszértágulatok kialakulása is. Érdemes veszekedni? Felfokozott élettempójú világban élünk. Az eseményözön, az Információáradat, a zajártalom és egyébb civilizációs ártalmak igénybe veszik az ember ideg- rendszerét s ennek „lecsapódása” nem ritkán a házastársak egymás iránti türelmetlenségében, meg nem értésben, túlméretezett vitáiban jelentkezik. Vagyis: otthon vezetik le ingerlékenységüket. Ügy vélik, ha fékezni kell indulataikat a munkahelyen, a közlekedésben és az otthonon kívül mindenütt, akkor a családi életben végre „kiadhatják a mérgüket”. Ekkor kerül sor a sokszor nem is indokolt nézeteltérésekre, fokozatosan erősebb hangvételű vitákra. Ez előbb-utóbb aláássa az otthon meghitt hangulatát és a házastársak egymás iránti ragaszkodását, vonzalmát. Ha a házasfelek között elmérgesedik a helyzet, sűrűsödnek a összekü- lönbözések, á kölcsönös sértegetések és megalázások, ha gyakoriak a sírással, szitkozódással, ajtócsapkodással járó jelenetek, akkor általában két megoldás kínálkozik: vagy elválni (mielőtt idegileg tönkremenne mindkét házastárs és a házasságból származó gyermek is), vagy a pszichológushoz fordulni és tanácsot kérni. Mindenképpen az utóbbi megoldás az ésszerűbb, ha a házastársak úgy érzik, hogy minden veszekedés ellenére egymáshoz tartoznak és van még közöttük annyi összekötő erő, amely elég az „újrakezdéshez”. Ehhez azonban nem kevés akaraterőre van szükség! Ha a veszekedések .természetrajzát” tanulmányozzuk, bizonyos alapvető különbségeket tapasztalhatunk. így például az olyan összeszólalkozás, amelynek során a házastársak valamilyen kompromisszum formájában közös nevezőre hozzák ellentétes kívánságaikat, tulajdonképpen konstruktív jellegű és nem fenyegeti érzelmi eltávolodás a házastársi viszonyt. Ha kultúrált formában történik a vita levezetése és nem sértegetik egymást —. eleven kapcsolatot jelent. Hiszen a szájhagyomány szerint is: ahol szerelem van, ott veszekedés is van. Az ingerlékenységből fakadó, kákán is csomót kereső vitaalap fárasztó, idegtépő és sokszor elfajul. A házastársak hamar eltanulják egymás elriasztó és helytelen magatartásformáit (kiabálást, sértegetést, megalázást, ajtócsapkodást, lekicsinylést stb.) és egyre elviselhetetlenebbé válik már a helyzet. Oda a család nyugalma. A rossz hangulat mind szélesebb körben gyűrűzik. Ezeket az idegtépő vitákat nem követi a „közös nevezőre hozás” feszültséget feloldó hangulata, hanem az éles párbeszédek során elhangzott (meg sem gondolt) sértő kifejezések mind erősebb gyökeret vernek a házasfelek szívébe s ez elnyomja a szeretetet, a szerelem, az egymáshoz tartozás egyre gyöngülő érzéseit. Hamarosan elérik azt az állapotot, hogy már félnek egymástól, mielőtt kinyitnák a szájukat. Sőt, annyira elmérgesedhet a helyzet, hogy már normális hangnemben tett megjegyzésekre is ingerülten vagy kiabálva felelnek egymásnak. Ez az állapot a mélyponthoz vezet. Ezt nemcsak a házasfelek sinylik meg, hanem a családban élő gyermekek is, mert vitákkal teli légkör nem alkalmas gyermek- nevelésre. Az ilyen légkörben nevelkedő gyermek elveszti biztonságérzetét. Nem beszélve arról, hogy az egymást megalázó szülők a gyermek lelkében összetörik a legtisztább eszményképet, az anyát és az apát ösztönösen követni akaró (ideális) életmintát.-A gyermek súlyos lelkiválságát tükrözi az az eset, amikor egy 12 éves fiú, a fülehallatára történt, egymást sértegető, megalázó szülői veszekedést magnóra felvette és egy „viharszüne- tes” másik napon szüleiknek lejátszotta, végül elsírta magát és kirohant a szobából. A szülők megkövültén néztek egymásra, szinte nem akarták elhinni, hogy az egymást ócsároló, indulatoktól eltorzult hang a saját hangjuk. S akkor döbbentek rá, milyen nagyot vétettek gyermekük men- tálhigiéniája (lelki egészsége) ellen. Ez a felismerés ugyan gátat vetett a további értelmetlen veszekedésnek. de a gyermek lelki sérülését mar csak hosszas 'szakorvosi kezeléssel lehetett meggyógyítani. A házastársi kapcsolat évtizedei alatt mindig adódhatnák vitákra qkot adó dolgok, de hogy ezek a viták ne fajuljanak el, az mind a két házastársan múlik. Es ha már kialakult a helytelen gyakorlat, sohasem késő változtatni rajta. Csak akaraterő kell hozzá ... Es egymás iránti meberség ... F. K. Hímzés a ruhán Ivanovói anyagból készült ruhák. Tervező: Vjacseszláv Zajcev. Napjainkban sok szó esik a divat szerepéről. Megállapítják. hogy a divat az emberek lélektani szükségleteit elégíti ki. Szakemberek úgy tartják, hogy a divat forrása — az esztétikai ízlés vagy a gyakorlati célszerűség. A Szovjetunióban jelenleg mintegy 40 divatlap, különféle katalógusok, szabásmintákkal ellátott albumok jelennek meg. Alapvető céljuk az esztétikai ízlésfejlesztés, valamint az olvasók, és nem utolsó sorban a ruhaipari szakemberek tájékoztatása a divatirányzatokról, a divat változásáról. Ezek a kiadványoké Szovjetunió több mint 40 divatházának gondozásában jelennek meg. . Moszkvában, az Össz-szö- vetségi Divatházban a közelmúltban tartottak egy nagyszabású divatbemutatót, amelyen 1980 divatjáról adtak tudósítást. Idén a kosztümök vonalvezetése a férfizakókra emlékeztet, szélesített váll, keskeny fazon a divat. A ruhákat a legváltozatosabb díszítések hímzések, tűzések, hajtások jellemzik. Tervezésüknél tág teret kap a fantázia. A legdivatosabb színek a töbi között a lila minden árnyalata, a bordó, a szürkéskék. valamint a fehér és fekete. A szőrme egyébként állandó kísérője a divatnak. Az orosz coboly a világpiacon a legdrágább szőrme. Van olyan cobolyprém, amelynek egy grammja megfelel egy gramm arany értékének. A kékrókától az ezüstrókáig sorolhatnánk a szebbnél szebb okosz szőrméket. -Tiszta hóra emlékeztet a sarkiróka habkönnyű. sűrű szőrméje. Rengeteg színárnyalatával tűnik ki a nercprém. A tűzpiros- ■ tői az-ezüstösen ■•csillogó feketéig ugyancsak változatos színskálájú a rókaprém, és a gyöngyházszínű, illetve fekete nutria. Idén a sportos ruhák divatját a moszkvai olimpiai játékok határozza meg. A sportöltözetet a tűzések, a keskeny paszpólózás, a rátett zsebek jellemzik. Kikkel barátkozik a gyermekem? Családlátogatásaimkor mindig feltettem a kérdést a szülőknek: kivel, kikkel barátkozik a gyermekük? Nagyon sok szülő nézett rám csodálkozva és meglepődött, hogy — szerintem — nekik ezt illene tudni. Legtöbb szülőnek fogalma sem volt arról, kik a kisfia, kisleánya barátai, barátnői. Azt is megkérdeztem mindig, vajon szoktak-e pajtások jönni a gyermekhez. Erre is legtöbb helyen nemleges választ kaptam. Mi lenne tulajdonképpen a helyes ? ' Az. ha a szülők a legkisebb kortól figyelnék, tudnák, hogy kikkel barátkozik a gyermekük és a barátságok kialakü tását segítenék azzal, hogy elhívják otthonukba a választott pajtásokat. A szánkázás is jobb mulatság, ha hárman, négyen rándulnak ki a domboldalra, s nem zavarja a hangulatot ha egyikük édesapja is velük tart. Láttam olyan kezdeményezést is, hogy csoportos kirándulást, strandolást szerveztek meg- a jóbarátok és hol egyik, hol másikuk családjából vezette őket egy-egy felnőtt. Mindehhez az kell, hogy a szülők ismerjék egymást! Ne restelljék azt, hogy már az óvodások szülői értekezletén megkeressék „Kertész Palika” édesanyját, hiszen róla sokat beszél a kisfiúk otthon, nyilván ő a választott barátja. Iskolás korban is tartsák a kapcsolatot a sokat emlegetett pajtások szüleivel. Jó tapasztalatcsere alakulhat ki az ismeretségből. Együtt nyesegethetik az esetleges hibákat, közös „nevelési normákat” beszélhetnek meg, mint pl. hányig nézheti a tévé műsort, mennyi zsebpénzt kap stb. stb. Fontos figyelni arra, hogy a kisleány kisfiú mikor serdült fel annyira, hogy már a másik nem képviselői is kezdik érdekelni. A tiltás, a távoltartás: nem helyes! A természet rendje ellen tennénk, ha ébredező érdeklődését egyszerűen nem lennénk hajlandóak tudomásul venni. Nagyon kevés családban engedik- be a fiúpajtást, a „korai udvarlót” a házba. A tiltás következménye a titkos találkozás, a csavargás, az eltávolodás a szülői háztól. Mennyivel ügyesebb az a szülő, aki megengedi, hogy feljárjanak 15—16 éves leányához a barátnőkön kívül a fiúismerősök is. Hadd magnózzanak, táncoljanak kedvükre, jobb, mintha csak a diszkó klubban éreznék jól magukat. Hiszem, hogy a sok csavargóért, csövezőért, a fiatalkorúak bűnözéséért a szülők felelősek. Az utóbbi években egyre jobban bezárultak az otthonok a fiatalság, a szórakozásra, vidámságra vágyó fiúk, leányok előtt. Legyünk ügyes szülők! Törődjünk azzal, hogy kivel, kikkel barátkozik a gyermekünk és adjunk neki lehetőséget arra, hogy velünk együtt, otthon érezze jól magát. Kevesebb lesz a téren ácsorgó, aluljáróban unatkozó, a semmittevésből rossz útra térő fiatal. € *14 I iTTFFTf í TI í INC) Sí 1980. május 11. Recept I Jó, ha tudjuk A szép hímzésdíszítés mindig emeli a ruha eleganciáját, hangsúlyozza egyedi jellegét. Amellett előnye az is, hogy nemcsak egy-egy új ruhadarabot díszíthetünk vele, hanem már a meglévő régebbi ruháinkat is újjávarázsolhatjuk, A népművészet kedvelt hímzéstechnikája — éppen egyszerű leszámolha- tósága miatt — a kereszt- szemes hímzés. Ebből mutatunk be egy csokorra- való különféle csillagmintát, amelyet azután vízszintes, függőleges sormintába kialakítva, jól alkalmazhatunk gallérok, kézelők, ruhakiv^gás díszítésére. Rajzunkon néhány modell érzékelteti, hogyan, mi módon helyezhetjük el akár az ujj, gallér, kézelő formájában a hímzést.
