Kelet-Magyarország, 1980. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-10 / 108. szám
1980. május 10. KELET-MAGYARORSZÁG 3 M íg a tyukodi konzervgyár avatásán a szónok szavait figyeltem és örömmel nyugtáztam a tényt, hogy az új üzem kevesebbe került, mint tervezték, eszembe jutott az, amit néhány nappal korábban a mátészalkai Mezőgép főmérnökétől hallottam: „Akik eddig is megtették amit tenniük kellett, ez—- után sem változtatnak ezen.” Először nem tudtam mire vélni, hogy ez a mondat „ugrott” be, de amikor sorra járultak az asztalhoz mindazok, akik a munkájukkál megérdemelt kitüntetést, jutalmat, dicsérő oklevelet vették át, már nem volt nehéz a mondatot a tyukodi eseményhez kapcsolni. ők voltak azok, akik megtették, amit kell és feltehetően eztán sem hagy alább a lendületük. Néztem mostanában az újságokat, a kitüntetettek hosszú névsorait és örültem, mert sokan találtattak méltónak az elismerésre, s ha hozzáveszem még azokat is, akik csak egy-egy csendes munkahelyi ünnepségen részesültek jutalomban, a biztonság érzése foghat el, a tudat, hogy a jövő, legyen bármily nehéz a jelen, jó kezekben van. Hétköznapok jönnek, de vigyázzunk, hogy ne legyenek ezek szürkék. Színesítse őket a munka, fényesítse a jól dolgozás öröme. Akik most kaptak elismerést, érmet, oklevelet és pénzt, té- kintsék előlegnek a jövőre, vegyék úgy, hogy az egyik feléért dolgoztak még csak meg. Akik pedig nem kerültek fel a listákra, azok se tegyenek mást, dolgozzanak erejükhöz, tehetségükhöz mérten, hogy méltóak lehessenek a majdani elismerésre, hogy őszintén éljék meg az örömöt, amikor bebizonyosodik, senki sem dolgozik hiába. Speidl Zoltán Déli ipartelep, VÁGÉP Ifjúmunkás párttagok A KIVÁLÓ CÍMMEL KITÜNTETETT NYÍREGYHÁZI VASSZERKEZETI ÉS GÉPIPARI VÁLLALAT EGYRE JELENTŐSEBB SZEREPET TÖLT BE MEGYÉNK IPARÁBAN. A DÉLI IPARTELEPEN LEVŐ, KÖZEPESNÉL NAGYOBB VASAS ÜZEM JÓ HÍRE TÚLNŐTT A MEGYE HATÄRÄN. A viszonylag fiatal üzemben többnyire fiatal munkások dolgoznak. Közülük való Múlik Sándor. Az ove- rallos, lakatos szakmával rendelkező fiatalember élete egyik jelentős állomása előtt áll: hamarosan ünnepélyes keretek között megkapja a párttagsági könyvét. „Rád gondoltam" A szakmai hozzáértése, példamutató munkája és magánélete került a mérlegre, amikor szóba került a párttaggá nevelése. Hogy is kezdődött?. — Apám a Titásznál lakatos és párttag. Tizenöt fős brigádunkban is van egy párttag, ő az egyik példaképem. A párt neve előtt ott a „munkás” szó, én is munkás vagyok ... Elhatározásom után megkerestem a pártcso- portbizalmit, Badak Zsig- mond műszerészt. Ő ezt w.n,<*&;.,. „Én. ,jg, rád gondoltam.” Találkozott az elhatározásunk. A bizalmi tette sínre az ügyet. A hasonlatnál maradva, hosszú sín vezet a végállomásig, vagyis a tagkönyvát- adásig. A fiatalember a pártalapszervezet titkárától kapott néhány jó tanácsot és egy propagandaanyagot, amely részletesen leírja, hogy mit kell tudni és tenni a leendő párttagoknak. — Hogy mit kellett tennem azóta? Nem többet, mint azelőtt, inkább a minőségre kellett gondot fordítanom. Szerencsémre a műhelyben dolgozó párttagok politizáló alkatok, jól tudják befolyásolni a hangulatot, tekintélyük van. Figyelek rájuk. Tőlem azért is többet várnak, mert én vagyok a Vákuum ’77 szocialista brigád vezetője. Nemrégiben meghívtak és izgalommal mentem el a taggyűlésre. Egyik ajánlóm a beosztottam volt, másik az üzemvezetőm, örültem, hogy mindketten jó véleménnyel voltak rólam. A párttagság egyhangúlag .megszavazta a felvételemet. A városi párt- vb a közeljövőben tűzi napirendre a felvételem ügyét. Remélem, pozitív lesz a testület döntése. Előtérben a munkások Mi a jellemző? Főleg munkásfiatalok felvételi ügye került a taggyűlés, illetve a testület elé? — kérdezzük Ruha Éva csoportvezetőt, a pártalapszervezet, szervező titkárát'. ‘ — Magam is fiatal vagyok és csak a januári választások óta töltöm be a szervező titkári tisztet. Átfogó tapasztalatom még nincs. A statisztikából és az idősebb párttagoktól tudom, hogy az utóbbi négy-öt évben a munkások kerültek előtérbe. De nem lehetünk elégedettek a munkások arányával. Vállalatunknál , a párttagság 60 százaléka munkás, 40 százaléka műszaki és alkalmazott. Az idei nevelési tervünk szerint szeretnénk a pártba felvenni három munkást, két termelést közvetlen irányítót és egy műszakit. A terv nem megdönthetetlen, függ a pártcsoportok munkájától is. Ajánlók és patronálok Győrfi István, a pártalapszervezet titkára: — Nálunk a párttaggá nevelés elsődlegesen a pártcsoportok feladata. A bizalmiak ismerik a kongresszusi határozatot és célul tűzték ki, hogy több munkást nevelnek párttaggá. Nevelési tervünk javulást mutat, de az elkövetkezendő háromnégy évben csak folyamatos és nem ugrásszerű lesz az arány javulása. A fiatalokra, az alkalmazott fiatalokra is számítunk. Ezért is tart évente együttes ülést párt- alapszervezetünk vezetősége és a vállalati KISZ-bizottság. Valamennyi ülés fő témája az utánpótlás. Az újonnan felvett párttagok „ügyét” persze az ünnepélyes tag- könyvátadás után nem vész- szük le a napirendről. A két volt ajánlónak feladatul szabjuk, hogy a továbbiakban is segítsék volt patro- nánsukat. A konkrét párt- megbizatással egy percet sem késlekedünk. Az útbaigazításnál valamennyiüknek megmondjuk: elsősorban azt várjuk tőlük, hogy párttaghoz méltóan éljenek és dolgozzanak. A fiatalok a szakmunkásbizonyítvány átvételével még nem válnak munkássá, a párttaggá válás is folyamat, örvendetes, hogy a Vagépnél helyesen értelmezik a kongresszusi határozatot és nem a statisztika gyors megváltoztatására, hanem a folyamatos, célszerű pártépítő munkára törekszenek. Nábrádi J.ajos T ímár községben a hetvenkét éves Szavicskó Mihály elérzékenyülve mondja: — Éppen néztem a tévét a tél közepe táján, amikor mutatta a hírhedt Margit körúti fogház felrobbantását. Sajnos, magam is a lakója voltam. Az idős ember elsárgult dokumentumot tesz az asztalra. Nyomtatott betűkkel ez van a felső részére írva: „Elbocsátó levél”. A dátum 1943. április 30. A pecséttel és aláírással ellátott dokumentumra zöld tintával (!) írták a személyi adatokat. Miért került abba az épületbe, amely a magyar történelem egyik szégyenfoltja volt? Mint mondja: 1943 elején néhány háborúellenes röpcédulát kapott Sátoraljaújhelyen élő rokonától. S a röpcédulák tartalmát Tímáron több emberrel ismertette. Valaki feljelentette, s egy napon négy csendőr rontott be az ajtaján ... Tősgyökeres tímári. 1951- ben lépett be a pártba, s amikor szóba jött, hogy tsz-t kell alakítani, elsőként ajánlotta közösbe öt holdnyi földecs- kéjét. Alakulás után meg is választották elnöknek, s az 1956-os ellenforradalom viharáig töltötte be az elnöki tisztet. Később, amikor újraalakult a tsz, ismét elsők közt jelentkezett a tagok sorába. Mi tagadás, nem végzett agráriskolát, az őseitől, meg sorstársaitól szerzett tapasztalatait hasznosította nyugdíjazásáig. Szükség volt ezekre a tapasztalatokra, amíg nem jött el az agrármérnökök kora. Közhasznú munkáját el is ismerték többször, 1973- ban a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója miniszteri kitüntetés tulajdonosa lett. Felesége, a kedves Erzsiké néni a nehéz, válságos időben is jó segítőtársnak bizonyult. A 66 éves asszony 1945 óta vesz részt a munkásmozgalomban. A szemüvegen át is botladozik a tekintete, amikor olvasni kezdi az 1949- ben keltezett megbízólevelét. Sorsfordulóján országgyűlési pótképviselőnek választották. Nagy szó volt ez akkor, mondogatták is: „Nő létére szól bele a politikába”. 1950-ben a község párttitkára lett és 1956-ig közmegelégedésre irányította a pártmunkát. „Bábáskodott” az MNDSZ, a földművesszövetkezet és a tsz megalakításánál. Számos elismerő oklevél és fénykép állít emléket közéleti munkájának. 1957-től ez év januárjáig a tsz párt- alapszervezetében vezetőségi tag volt. Illően megköszönték a munkáját. Ez az élet rendje, utánuk is fiatalok jönnek. A búcsú fájdalmas volt, a két idős ember fölöslegesnek érzi magát. Ök még használni akarnak a közösnek, úgy vélik, van erejük hozzá. Ezt bizonyítja a Tisza partjához közel lévő portájuk is. Az utcára nyíló ablak fölött kint a tábla: „Tiszta udvar, rendes ház”. A kertben az almafák szépek, gondozottak. A barátságos szobában Erzsiké néni saját sütetű tepertős pogácsával kínálja meg a vendéget. A hosszas beszélgetésből az is kiderült: a közösséghez való ragaszkodásuk egyik oka az is, hogy nincs gyerekük, örülnek, ha hallathatják szavukat, ha valaki rájuk nyitja az ajtót. Weisz Géza, a tsz pártalap- szervezetének titkára: „Amióta a szívére panaszkodik Miska bácsi, minden hónapban személyesen vittem le a pártbélyeget. Mindig váltottam vele néhány szót. A jövőben sem feledkezem meg róla”. Bodnár József a pártvezetőség titkára: „A választások óta négy idős párttag helyett négy fiatal dolgozik a pártvezetőségben. Meg kell becsülnünk és becsüljük is az idős embereket, de a fiatalítás, a frissítés a kor parancsa. A tímári tsz-nek 240 nyugdíjasa van. A tanács hivatásos gondozónőt alkalmaz a segítésükre. Belátható időn belül létrehozzuk az öregek napközi otthonát és próbálunk részükre hasznos elfoglaltságot keresni”. Való igaz, hogy a 72 éves Szavicskó Mihály és 66 éves felesége nem úgy szólalt fel egy-egy fórumon, mint valamelyik mai fiatal. De tekintettel munkásmozgalmi múlt- tukra, kaphatnának néha egy- egy ideiglenes pártmegbízatást. Erzsiké néni már nem tagja a pártvezetőségnek, de olykor-olykor a témától függően meghívhatnák vezetőségi ülésre. Érezniük kell: bár felmentették őket az aktív pártmunka alól, de nem váltak fölöslegessé, nincsenek egyedül. N. L. Szavicskóék, Tímárról Mi a véleménye? A kulturált kereskedelemről Váljék kulturáltabbá a kereskedelmi munka.” (Az MSZMP XII. kongresszusának határozatából.) AZ IGAZGATÓ, Király József, a Nyírfa Aruház vezetője: — A vevő és az eladó kapcsolata meghatározza a vásárlást. Alapvető, hogy a vásárló minden szempontból elégedett legyen a kereskedővel, megfelelő kínálat álljon a rendelkezésére. Ezt pedig csak úgy éri el, ha az eladók kulturáltak, udvariasak és nem utolsósorban készségesek is. Persze érdekeltek az eladók is a forgalom növekedésében, hiszen ezután kapják a jutalékot. Nálunk jól bevált az a módszer, hogy a jutalék húsz százalékát az osztály- vezetők osztják szét. A forgalmunk évente emelkedik, s ez nagy részben az eladóknak, a kulturált kiszolgálásnak köszönhető. — A kereskedelem kulturáltabbá válásánál döntő a szakképzettség is. Az áruházunkban az eladók 85 százaléka szakképzett, a többiek pedig most tanulnak. A szakképzettség megszerzése elsődleges feladat. Emellett fel kell készülni a szolgáltatásokra, ami szintén ide tartozik. Ez nálunk szerencsésen bevált. Tavaly negyven bejelentés érkezett hozzánk a vásárlók részéről. Ebből 21 volt a dicséret, ami kizárólag az eladók kedvességét dicsérte. A panaszok túlnyomórészt áruhiányra vonatkoztak, s mindössze két eladót marasztaltak el a vevők. AZ ELADÓ, Tóbiás Erzsébet, a Zrínyi Ilona utcai férfikonfekció-bolt elárusítója: — Talán a legfontosabb a vevő és eladó közötti viszony. Nálunk ez már az ajtóban kezdődik, tudniillik, ha kevés a vevő, mi, eladók a vásárlók elé megyünk. Megkérdezzük, mit szeretne vásárolni és megpróbáljuk az egyéniségének legmegfelelőbb ruhát, kabátot kiválasztani. Nem túlzók, ha azt mondom, értenünk kell a lélektanhoz is, ami kötelező tantárgy az iskolában. Meg kell találnunk a legmegfelelőbb összhangot az emberekkel. Pár perc alatt ki kell alakítanunk a kontaktust, ■ mert csak így lehet eredményes a munkánk, nálunk minden eladó erre törekszik. Azt is mondhatom, a vevő elvárja, hogy a kereskedő viszonyuljon hozzá. — Májustól új ösztönzési módszert vezettek be a boltunkban. Mindenki saját blokktömbbel rendelkezik, s a hónap végén az eladott áru összege után kapja az egyéni jutalékot. Csak azt mondhatom, aki szereti a szakmáját, az mindenkihez egyformán udvarias. A VEVŐ, Bartos József né: — A kulturált kereskedelmet nem lehet csak az eladókra korlátozni, ezt mi, vevők is elősegíthetjük, vagy éppen gátolhatjuk. A bolti eladókat tekintve nekem különbözőek a benyomásaim. Vannak kedves, udvarias kiszolgálók, s ez a többség, ugyanakkor találkoztam már ennek az ellenkezőjével is. Természetesen ez egy bolton belül is előfordul, s nem lehet csak a rosszat az egész üzletre általánosítani. Én legszívesebben a nagyáruházakban, a Centrumban, a Nyírfában vásárolok, a szakáruházak közül pedig a női és férfidivatárut, -konfekciót szeretem. — Persze a kulturált kereskedelemhez a vásárlók is hozzátartoznak. Sokan tolakodnak, nem állnak sorba, s ez egyaránt idegesíti az eladót, de a többi vevőt is. Szerintem mindkét fél egyformán sokat tehet a kereskedelmi munka kulturáltabbá válásáért. Sípos Béla Több mint kétszáz hektárral nagyobb területen, összesen 1145 hektáron termelnek kukoricát az idén a tiszalöki Szabadság Termelőszövetkezetben. A nagy jelentőségű munkát .— ha az idő engedi — még ezen a héten befejezik. A tizenkét soros Ciklon vetőgéppel Kovács József traktoros és ifjú Bakos Béni szerelő dolgozik. (Elek Emil felvétele) Előleg király JÓZSEF TÓBIÁS ERZSÉBET BARTOS JÓZSEFNÉ
