Kelet-Magyarország, 1980. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-08 / 106. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. május 8. Napirenden a gazdasági együttműködés új formái Közlemény a KGST V. B. üléséről Moszkvában szerdán véget ért a KGST Végrehajtó Bizottságának hétfőn megnyílt 95. ülése. Az ülésen az országok képviselői, miniszterelnök-helyettesei vettek részt: Bulgáriát A. Lukanov, Csehszlovákiát R. Rohlicek, Kubát M. O. Castillo, Lengyelországot K. Barcikowski, Magyar- országot Marjai József, Mongóliát M. Peldzse, az NDK-t G. Weiss, Romániát P. Ni- culescu, a Szovjetuniót K. F. Katusev és Vietnamot Huynh Tan Phat képviselte. Az ülésen részt vett N. Faggyejev, a KGST titkára. Az elnöki tisztet R. Rohlicek, Csehszlovákia állandó képviselője töltötte be. A végrehajtó bizottság ünnepi ülést tartott V. I. Lenin születésének 110. évfordulója alkalmából. Az ülésen Konsz- tantyin Katusev, a Szovjetunió állandó KGST-képvise- lője mondott ünnepi megemlékezést és felszólalt a többi ország képviselője is. A végrehajtó bizottság ülésének résztvevői kifejezésre juttatták azt a szilárd elhatározásukat, hogy kommunista és munkáspártjaik vezetésével erősítik a szocialista országok testvéri együttműködését, a szocialista internacionalizmus elveinek megfelelően, az állami szuverenitás, a függetlenség, a nemzeti érdekek tiszteletben tartása, a belügyekbe történő be nem avatkozás, a teljes egyenjogúság, a kölcsönös előnyök és az elvtársi kölcsönös segítség alapján. Kifejezésre juttatták azt az elhatározásukat is, hogy együttműködésüket a továbbiakban is olyan új módszerekkel és formákkal gazdagítják, amelyek mind teljesebben és hatékonyabban segítik elő az egyes országók társadalmi, gazdasági fejlesztése feladatainak teljesítését, azt, hogy gyorsabban haladjanak előre a szocializmus és kommunizmus építésének útján. A végrehajtó bizottság ülésének résztvevői szeretettel üdvözölték a hős szovjet népet, a testvéri szocialista országok összes szocialista népeit a fasizmus felett aratott nagy győzelem 35. évfordulója alkalmából. Az ülés résztvevői melegen üdvözölték a csehszlovák küldöttséget az ország nemzeti ünnepe, Csehszlovákiának a fasiszta megszállás alól történt felszabadulása 35. évfordulója alkalmából. Ugyancsak melegen köszöntötték az NDK küldöttségét abból az alkalomból, hogy a német nép 35 évvel ezelőtt szabadult fel a fasiszta uralom alól. A végrehajtó bizottság ülésének résztvevői felkeresték a JSZSZK moszkvai nagykövetségét és mély részvétüket fejezték ki Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége elnökének elhunyta alkalmából. A végrehajtó bizottság megtárgyalta, hogyan készítik elő a KGST szerveiben a tanács soron következő ülésszakán megvitatásra kerülő anyagokat. Áttekintették a többi között a KGST-tagál- lamok 1981—1985. évi nép- gazdasági tervkoordinációjának helyzetét, a hosszú távú együttműködési célprogramok teljesítését, a sokoldalú integrációs intézkedések egyeztetett tervének kidolgozását az 1981—1985 közötti időszakra, a nemzetközi gyártásszakosítás és a kooperáció bővítésével és elmélyítésével összefüggő kérdéseket. Megvitatták hogyan halad azoknak az egyezménytervezeteknek a kidolgozása, amelyeket ' a KGST XXXIV. ülésszakának előkészítése során, illetve az ülésszakon kell aláírni, s a hosszú távú együttműködési célprogramokból eredő kötelezettségeknek megfelelően meghatározták az egyezmények aláírásának határidejét. A végrehajtó bizottság a közlekedés terén megvalósuló együttműködés tökéletesítésével összefüggő kérdésekről is tárgyalt. A KGST tagállamai, arra törekedve, hogy elősegítsék Mongólia gazdaságának fejlődését, határozatot hoztak arról, hogy a Mongóliában működő közös nemzetközi földtani expedíció folytatja a munkáját. A végrehajtó bizottság tárgyalt a KGST-tagállamok gazdasági együttműködésének egyéb kérdéseiről is. A végrehajtó bizottság ülése a barátság és az elvtársi kölcsönös megértés jegyében ment végbe. ★ Marjai József miniszterelnök-helyettes, aki részt vett a KGST Végrehajtó Bizottságának 95. ülésén és a magyar—szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési kormányközi bizottság elnökeinek találkozóján, szerdán délután Moszkvából hazaérkezett Budapestre. Teheránban irániak ezrei kísérték utolsó útjukra azokat az iszlám forradalmi gárdistákat, akik a kurdisztáni harcokban vesztették életüket. (Kelet-Magyarország telefotó) Brezsnyev fogadta Lord Killanint Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke szerdán fogadta Lord Killanint, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnökét. A kiadott hivatalos közlemény szerint a beszélgetés során megállapították, hogy a Szovjetunió teljes mértékben eleget tesz valamennyi vállalt kötelezettségének, s minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy a jelenlegi bonyolult nemzetközi körülmények között megőrizzék a jóakaraton és a népek barátságán alapuló olimpiai mozgalom nemes szellemét. Eszmecserét folytattak a nemzetközi sportmozgalomban és az olimpiai mozgalomban felmerült kérdésekről. A találkozón jelen volt Ignatyij Novikov miniszterelnök-helyettes, a Szovjet Olimpiai Szervező Bizottság elnöke, Vitalij Szmirnov, a bizottság első elnökhelyettese. Ugyancsak részt vett a megbeszélésen Monique Ber- lioux asszony, a NOB igazgatója. Mint ismeretes, a NOB Végrehajtó Bizottságának legutóbbi lausanne-i ülésén Lord Killanin közölte, személyesen kíván megbeszélést folytatni az olimpiával kapcsolatos kérdésekről mind Leonyid Brezsnyevvel, mind Carter amerikai elnökkel. Brezsnyev eleget tett a NOB elnöke kérésének. Carter amerikai elnök, aki az olimpia bojkottját akarja kikényszeríteni, eddig még nem fogadta Lord Killanint. Véget értek a szovjet—lengyel tárgyalások A német nép felszabadulásának évfordulójára A mikor 1945. május 8-án Keitel marsall aláírta a feltétlen kapitulációt, nemcsak a Harmadik Birodalom tűnt el a történelem süllyesztőjében, hanem szétesett a junkerek 1871-ben vérrel-vassal összekovácsolt, bűnnel, szégyennel terhelt nagynémet birodalma is. Abban a rendkívüli helyzetben csak az antifasiszták látták, hogy most kiragadhatják a hatalmat az imperialista körök kezéből, véghez vihetik a befejezetlenül maradt 1848—49-es forradalmat, megoldhatják az 1918-as forradalom félbe maradt feladatait. Világos útmutatást csakis Németország Kommunista Pártjának aktivistáitól kaptak. S az NKP-nak sikerült ösz- szefognia a különféle antifasiszta erőket. A híres potsdami konferencia előestéjén az NKP, az SZDP, a CDU és a liberálisok pártja megalapította a demokratikus blokkot, elfogadta a népfrontpolitikát. Tudomásul vették az Odera— Neisse-határt, s hogy az új Németországhoz a demokratikus megújuláson át vezet az út. Ennek jegyében 1945 őszén a szovjet megszállási övezetben kisajátították a junkerek vagyonát, felosztották a nagybirtokot, s következetesen folytatták a fasiszta ideológia gyomlálását. A német nép helyeselte ezt a politikát. Szászországban például 1946 nyarán népszavazáson 82,4 százalék szavazott az üzemek népi tulajdona mellett. A hes- seni választók 75 százaléka is az államosítás mellett döntött. A nyugati megszálló hatóságok azonban elgáncsolták az antifasiszta-demokratikus törekvéseket. Miután egész Németországban nem tartóztathatták fel a haladást, 1948- tól hozzáláttak az ország közigazgatási, majd pénzügyi feldarabolásához. Azon a nyáron Németország és Berlin két valuterületre szakadt. Abban az évben kezdődött az Európát is ketté osztó hidegháború. A Németország keleti részében a két munkáspártból két évvel korábban megalakult a Német Szocialista Egységpárt választ adott a fejlődés új szakaszának stratégiai alapkérdéseire, figyelemmel arra, hogy a népi demokratikus országok áttértek a szocialista forradalomra. S mivel a nyugati hatalmak 1949. szeptember 7-én — megsértve a potsdami szerződést — megalakították a Német Szövetségi Köztársaságot, a demokratikus erők október 7-én kikiáltották a Német Demokratikus Köztársaságot. A szovjet megszállási övezet az NDK szuverenitása alá került. 1950. június 6-án az NDK és Lengyelország szerződésben ismerte el véglegesnek az Odera—Neisse-határt. Így jött létre a német munkás-paraszt állam, amely azóta a világ egyik legfejlettebb ipari országává nőtte ki magát. Moszkvában szerdán befejeződtek a szovjet—lengyel tárgyalások. Edward Babi- üch, a LEMP PB tágja, a minisztertanács elnöke a szovjet vezető szervek meghívására tartózkodik hivatalos látogatáson a szovjet fővárosban, ahol Alekszej Koszigin szovjet miniszterel- elnökkel folytatott tárgyalásokat. Megbeszéléseik során Alekszej Koszigin és Edward Ba- biuch érintette a kétoldalú kapcsolatok kérdéseit és egyes nemzetközi problémákat. Megállapították, hogy a Szovjetunió és Lengyelország kormánya azonos nézeteket vall a megvitatott kérdésekben, s mindkét fél a két ország közötti testvéri kapcsolatok fejlesztésére és további mélyitésére törekszik. A tárgyalások befejeztével aláírták a két ország közötti gyártásszakosítás és kooperáció fejlesztésének hosszú távú programját. Az erről szóló okmányt Nyikolaj Baj- bakov miniszterelnök-helyettes, a Szovjet és Tadeusz Wrzaszczyk miniszterhelyettes, a Lengyel Állami Tervbizottság elnöke írta alá. Az ünnepélyes aláíráson jelen volt a két kormányfő is. (Folytatás az 1. oldalról) Belgrádba várják Helmut Schmidtet, az NSZK kancellárját, Ohira Maszajosi japán miniszterelnököt, Sandró Pertini olasz köztársasági elnököt, Bruno Kreisky osztrák kancellárt, Raymond Barre francia miniszterelnököt, továbbá Margaret Thatcher brit és Indira Gandhi indiai miniszterelnököt. Az Egyesült Államok küldöttségét Walter Mondale alelnök vezeti. Tito köztársasági elnök temetésének gyászszertartása csütörtökön, helyi idő szerint 12 órakor kezdődik a szövetségi parlament oszlopcsarnokában, ahol Sztevan Do- ronyszki, a JKSZ KB elnökség ügyvezető elnöke mond búcsúbeszédet. Ezt követően Tito koporsóját ágyútalpon a Dedinje kerületben, a Május 25. Múzeumnál épített kriptához szállítják. Itt Lázár Kolisevszki, az államelnökség elnöke tart gyászbeszédet, majd a koporsót a kriptába helyezik. (A gyászszertartás helyi idő szerint 16 órakor ér véget.) Tamás:Másfél SZoBd — Regény — összkomfort 5. Anyám még aznap este észrevett rajtam mindent, hiába igyekeztem cipő nélkül s lábujjhegyen a szobámba óvakodni. Éjfél is elmúlt már, mire hazaértem, pedig taxin rohantam. De anyám ébren várt, s azzal a szesszel, hogy megkérdi: nem vagyok-e éhes, benyitott- a szobámba. Én már vetkeztem, mielőbb ágyban akartam lenni, hogy a jótékony sötétben újra átéljek mindent. De ő nem engedett emlékeznem. Először csak alaposan megnézett magának, aztán közelebb lépett és félrehajtotta nyakamon a pongyolát. „Géza?” — kérdezte súgva. Bólintottam, hogy ő.- „Ettől féltem mindig” — mondta halkan, s szeme teli lett könnyel. „Istenem, menynyit imádkoztam érted!” Álltunk,. néztük egymást. Nekem még a fülem is lángol, éreztem. „És most? — kérdezte később. — Legalább elvesz?” „Erről nem volt szó” — feleltem csöndesen. „Hogyhogy? — csattant fel. — Akkor miről volt szó?!” „Sok mindenről. De erről nem.” „Szégyellő magad! — mondta keményen. Aztán odalépett hozzám, fejem a két kezébe fogta, megcsókolta a hajamat. — Azért -ludj jól!” — suttogta, és indult kifelé. „Apának megmondod?” — szóltam utána halkan. Megint rámemelte tekintetét. Emberi szemben ennyi fájdalmat én addig nem láttam. „Az kellene!” — sóhajtott. — „Belehalna.’ És kiment a szobából. Majdnem egy esztendeig jártunk együtt Gézával. Igazában nem is tudom, mi volt ez: viszony? pajtásság? józan egészségügyi kapcsolat két higiénésén nagyigényű ember közt? Mindenesetre kényelmes kapcsolat volt, s mert megvolt, egyikünknek sem kellett másutt kereskednie. Otthon nem esett többé szó a dologról. Géza továbbra is eljárt hozzánk, úgy mint régebben, egy-egy program előtt néha értem jött, vagy nagy ritkán hazakísért. A családi színtársulat pompásan játszotta a ráosztott szerepeket: anyám kedves volt, sőt negédes, mint egy futó gavallérral, aki azonban bármikor előléphet komolyabb udvarlóvá, apám kedélyeskedve töltögette a kisüstit a lánya hangversenypartnerének, én a begyakoroltság kellemével alakítottam a szende házikisasszonyt, aki elpirul, ha csak egy enyhébb sikamlós viccet hall is. Géza remekelt, mint szolid úrifiú; maga volt az érdektelen lovagiasság és a társaságbeli tapintat. És közben szegény anyám fojtogató, türelmetlen idegessége, apám nyomott hallgatása és gyanakvó pillantásai, ahogy a cigarettája füstje mögül odo-odasandított Gézára. Azt hiszem, mindent tudott. Hogy anyám szólt-e mégis neki, vagy magától érzett meg ő is valamit az új idők szeléből, s noha már hatvan elmúlt, volt annyi rugalmasság benne, hogy okosan szemet hunyjon a világ újmódi folyása fölött — ezt már sosem fogom megtudni. Min-, denesetre ő is példásan alakította szerepét: a joviális családatyát, aki egy élet fárasztó munkája után pihenni tért, félreállt a fiatalok útjából, nem porol a holnappal, sőt már a mának is csupán szelíd dörmögést, rosszalló fej- csóválásokat tartogat. Hanem bármi jól játszotta is szerepét mindenikünk, Géza megérezhetett valamit az otthoni légkör sűrűsödő nyomásából, mert kis idő múltán erősen ritkította látogatásait nálunk. Hiába magyaráztam neki, hogy ez így feltűnő, a szüleim hiányolják, s mit mondjak, ha kérdik, mikor látják megint, csak vállát vc- nogatta, s azt válaszolta: ez aztán igazán az én gondom. Hiszen pontosan tudom, esze ágában sincs nősülni; ilyenformán viszont, értsem meg, nincs szíve rá, hogy az egy szem lányuk sorsáért reszkető öreg szüléimben hiú reményeket ébresszen ... Legegyszerűbb, ha szép lassan elmarad; szokjanak csak hozzá az öregek a gondolathoz... Nem vitatkoztam vele, hiszen végeredményben igaza volt. Néhány nap múlva bejelentettem otthon, hogy szakítottunk; anyám szeme csillogásán s apám fürdőszobából harsogó másnap reggeli operettáriáin lemérhettem, mekkora lelki nyomástól szabadultak meg. A kapcsolatunk persze folytatódott; de már nem a régebbi intenzitással. Találkozásaink ritkultak; néha két hét is eltelt, amíg egyeztetni tudtuk az időnket. Most már moziba, színházba, koncertre sem jártunk együtt; közös programjaink a lényegre szorítkoztak. Találkoztunk egy presszóban, megittunk egy konyakot, aztán mentünk fel hozzájuk, vagy ha a szülőket nem sikerült otthonról eltá- volítania, egyik jóbarátjához. A legutolsó találkát is éppen ezen a címen mondta le: barátja megbetegedett, otthon nyomja az ágyat, s a szüleit sem tudja váratlanul fölugrasztani a tévé mellől. Ma hát semmiképp nem megy; majd jelentkezik, ha a barátja meggyógyul. (Folytatjuk)
