Kelet-Magyarország, 1980. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-01 / 101. szám
© A szerelő Hatalmas terület a SZÁÉV nyíregyházi, Tünde utcai központi telephelye. Ugyan ki is tudná számon tartani, hány kilométert hagy itt maga mögött nap mint nap Szilvási István? Raktár, betongyár, gondnokság, az egész 1-es főép. Vezető szerelő, a főgépész munkáját segíti, emellett látja el a párttitkári tisztséget is. — Harmadik éve már, hogy megalakult itt, a telepen a pártalapszervezet, akkor választottak meg titkárnak. — Eredményesebb így a pártmunka? — Feltétlenül. Menet közben tudjuk megbeszélni a problémákat. Nagyon jó a kapcsolat a gazdasági egységek vezetőivel. Legutóbb például javasoltuk, hogy a különböző gazdasági egységek ne külön-külön, hanem egy helyen végezzék a gépek karbantartását, javítását. így hatékonyabb lenne és létszámot is lehetne megtakarítani vele. — Megvalósították? — Már vállalatvezetői szinten foglalkoznak vele. — Mióta foglalkozik emberekkel? — Előtte szakszervezeti műhelytitkár is voltam, de amióta párttag vagyok, 1948-tól, mindig volt valami megbízatásom. Hosszú éveken át például pártvezetőségi tag. A Smidt Mihály utca körzetében, ahol lakom, a lakóbizottságnak most is tagja vagyok. Amivel megbíztak, annak mindig igyekszem becsülettel eleget tenni. — Nem fárasztó már ez ötvenöt évesen? — Erre nem is gondolok. Szívesen csinálom. Tulajdonképpen nem vagyok egyedül. Az öttagú pártvezetőségben jó a munkamegosztás. A reszortokat úgy osztottuk el, hogy ki-ki önállóan végezhesse a dolgát. A nagyobb munka általában a beszámoló. Bár azt is közösen készítjük, de végleges formába — a jegyzetek alapján — otthon kerül. — Ha van szabad ideje, legszívesebben mivel tölti? — Az unokáimmal játszom. Van két pajkos fiú, mindennap találkozom velük, esak az egészség ... A múltkor három hétig voltam táppénzen. Alig vártam már, hogy jöhessek dolgozni... Tóth Árpád Ha halljuk ezt a szót „munkásnő”, többnyire szövőnőre, modernebb kifejezéssel élve a könnyűiparban dolgozó nőre gondolunk. A „könnyű” jelző persze nem a munkára vonatkozik. A Nagykálló és Biri között megtelepedett posztógyárban is erőkifejtésre és szaktudásra van szükség, hogy a termékek állják a versenyt az ádáz világpiacon. Bahama, Cambridge, Halmi, Kabil. Ilyen fantázianeveket kaptak az itt készült szövetek. S ezeket a világszerte ismert szöveteket hazánk, sőt megyénk legtanyásabb vidékének lányai, asszonyai állítják elő. Közéjük tartozik Janik Margit. A naptár 1974-et mutatott akkor, amikor Margit betöltötte a 16. életévét és pálya- választás előtt állt. Kapóra jött neki a hír: „Posztógyárat alapítanak Nagykálló- ban”. A Balkány alatti tanyán, a görénypusztai otthonában arról álmodott, hogy szakmát szerez, jó fizetése lesz, modernül, városiasán öltözik, barátokra lel és megismer valamit az országból- világból. Álmai valóra váltak. Persze kicsit nehezebben, mint gyermeki fejjel gondolta. Kezdetben nehezére esett a műszakok szigorú rendje, a tanya romantikus csendje után szokatlan volt a gépek monoton zúgása. Aztán fel- küldték a pesti törzsgyárba tanfolyamra. Azóta szakmája van: műszövő. Vagy ahogy nem hivatalosan emlegetik e szakmát: kivarró. Alig több, mint fél évtizede dolgozik és fizetése eléri a 3500 forintot. Jól öltözik, farmernadrág feszül rajta. Munkahelyén, a nagykállói művelődési házban és Balkányban barátokra lelt. Most az a vágya, hogy levelező úton érettségizzen a textilipari szakközépiskolában. Tudja, hogy 4 kemény A *« rr rr szovono év vár rá és a tanulás nem éppen hajókirándulás ... Két évvel ezelőtt belépett a pártba. Röviddel később arra kérték, hogy pártmegbízatását a munkásőrségben teljesítse. Örömmel vállalta a feladatot, pedig tudta, hogy a munkásőrszolgálat nem leányálom. De bízott .testi, és . lelki erejében, ügyességében. Részben azért volt a bizakodás, mert a gyárban közvetlen főnöke (asszony létére) szintén munkásőr. Családja két férfitagja pedig fegyvert forgató. Apja a balkányi tsz- ben mezőőr, bátyja rendőr, így aztán nem volt túlzott az izgalma, amikor az előképzés munkásőrökkel először a lőtérre érkezett. Mindjárt az első fogásra „kiválót” lőtt a géppisztollyal, maga mögé utasított több katonaviselt fiút is. Ahogy szaknyelven fogalmazzák, beosztott munkásőr. Hogy beosztásának jól eleget tesz, azt bizonyítja a januári egységgyűlésen kapott Dicsérő Oklevél. Természetesen elsősorban a termelő munkájáért illeti elismerés. Nábrádi Lajos A tanárnő Talán csak Augusztinyi Pál- né büszkékelkedhet azzal a nyíregyházi tanácstagok közül, hogy négyzetméterre pontosan tudja, mennyi virágot, füvet telepítettek választókerületének lakói a ház elé. Még az előző tanácsválasztás idején készített egy kimutatást a Fecske, a Fürj és a Rigó utcák házairól. A régi Nyíregyháza egy darabjáról van szó, de már átépített vagy teljesen új lakásokban élnek itt az emberek. A széles ut- .cákon bőven találhat virágot az arra járó. — Egyszer még be is kellett mennem a közterületfenntartó irodára, mert nem akarták elhinni, hogy egymillió forint értékű társadalmi munkát végeztek a választó- kerület lakói — emlékszik vissza Augusztinyiné. — A Hazafias Népfront városi körzetei közül a meink, a XVI- os, rendszerint minden évben elhoz valamilyen szép helyezést a végzett társadalmi munka értéke alapján. A kapott tízezer forintból a könyvtárunkat fejlesztjük. A 65-ös választókerületben talán egyetlen ember sincs, A társadalom asztalára Napok jönnek, napok mennek. Reggelente tíz- és tízezrek szállnak vonatra, buszra, vagy ülnek kerékpárra, hogy elérjék munkahelyüket. Szitkozódnak, ha a lábukra lépnek, örülnek, ha figyelmes a buszvezető, bánkódnak, ha selejt kerül ki kezük alól, s öröm tölti el őket, ha eredményesen zárult a nap. Öröm, ha munkánk által korszerűsödik a gyár, ha nagyobb termést ad a föld, ha épül-szépül lakóhelyünk. Vannak, akik csak munkaidejüket adják ezért, többen vannak viszont, akik szabad idejükből is áldoznak érte, s legtöbbször eszükbe sem jut, hogy a társadalomnak adott plusz az áldozat. Közülük mutatunk be most néhányat, akik — több ezer és tízezer társukkal együtt — valamennyiünkért dolgoznak. Á konzervgyári munkás Szabadkozik, mondván, hogy nem szeret nyilatkozni. Beszélgetünk és elmondja, hogy véleményt nyilvánítani, beszélgetni szeret. Tóth Bertalanná 1972 óta nyíregyházi, nyolc éve konzervgyári dolgozó: — A gyár? Akkor munkát és kenyeret, biztonságot adott. Egy tíz- és egy hatéves kislányom volt, magam neveltem őket. A nagy most érettségizik, a kicsi gimnazista. Emlék? Talán az, ahogyan itt befogadtak. 1975 óta vagyok szakszervezeti bizalmi. Mondjam, hogy amikor megválasztottak, jólesett? A biza'- lom igen. Tudja, munka mellett szereztem szakmunkásképesítést. Velem örültek a sikeres vizsgáknak, velem izgultak, amikor részt vettem a bizalmiak vetélkedőjén. — Dolgozik, két gyereket nevel. A társadalmi munkákon -is idő * és energia kelli Hogyan bírta, miért vállalta? — Lehet, hogy furcsa válasz, de szeretem az embereket. A mi csoportunkat úgy hívják itt, hogy kismamacsoport. Azok dolgoznak itt, akiknek kisgyerekük van. Rengeteg olyan probléma, gond adódik, amit csak az érthet meg, aki maga is nevelt gyereket. Emberi gondokra értem ezt. Talán a természetemben van, hogy sok mindent elmondanak nekem. Nem azt mondom, hogy mindenki szeret, ilyen ember nincs, de talán sokan szeretnek. Ez az érzés kell az életemhez. — A vállalat kiváló dolgozója. Ez is teljes embert igényel. Mennyi munkát ad az, hogy szakszervezeti bizalmi? aki ne ismerné a tanácstagot. Nemcsak a beszámolókra járnak el sokan, hanem a népfront körzeti nőbizottságában is aktív szerep jut Auguszti- nyinénak. A kismamaklub megszervezését és működését tekinti most egyik legfontosabb feladatának. A Hazafias Népfront városi elnökségének tagjaként pedig ezekben a hetekben igen sok jelölő gyűlést meglátogatott, és segítette ezek zavartalan lebonyolítását. — így nem tudom megmondani, így nem is mérhető. Ennek a feladatnak több oldala van. Amióta a bizal- mik jogköre megnőtt, a munkánk és a felelősségünk is több. Ha össze kellene foglalnom, hogy mit csinálok? Ismerem a dolgozótársaimat, továbbadom a véleményeiket, ugyanakkor ismerem az üzem feladatait. — Ad-e élményt a1 munka? ipg-.öí'' Persze; hogy ad. ’Élmény az is, ha valakin segíthetek, lakás, segély, számtalan ügy van, de az is, ha például úgy érzem, hogy egy termelési eredményben egy kicsit az én életem, az én társadalmi munkám is benne van. Hetvenötben 21-en voltak a csoportban. Most, hogy újraválasztottak, 35—40-en leszünk. Nos, ennyivel több lesz a dolgom, de ennyivel több lesz örömöm is, a barátom is. — Van-e rangja1 ennek a társadalmi munkának? Megbízatásnak ? — A bizalom szerintem rangot ad, és ez elég, de különben is úgy érzem, becsülnek érte. — Hagyományos tanácstagi teendőim is akadnak. A Fecske utcán a lakosság is részt vett a járdalapok lerakásában, a Rigó és a Fürj utcákon öntött betonjárdát készítettek. Előzőleg a vizet vezették be a Fürj utcán, a gázbekötéssel a Gém utcáig haladtak. Ezek a munkák is elképzelhetetlenek lettek volna az igen aktív lakossági közreműködés nélkül. Augusztinyiné a 107-es szakmunkásképzőben tanít, s ott is igen sokféle társadalmi kötelezettségnek tesz eleget. Ifjúsági felelősként a KISZ- es fiatalok patronálója, aktivisták körét vezet, a vöröskeresztes és a KRESZ-tag- csoportot is ő irányítja. A mostani jelölő gyűlésen a 41- es választókerület állította Augusztinyi Pálnét tanácstagjelöltnek. A köz érdekében végzett odaadó munkáját nemcsak a választópolgárok látják. A Hazafias Népfronttól Kiváló társadalmi munkás kitüntetést kapott, a Nyíregyházi Városi Tanács pedig Nyíregyháza városért emlékplakettel jutalmazta Augusztinyi Pálné közösségi munkáját. Áz osztályvezető Hajszálvékony és ceruzavastag. vonalak pókhálója kacskaringózik egy nagy térkép fotómásolatán — szemben az íróasztallal. Bezerédi Antal, a TITÁSZ Vállalat üzemviteli osztályvezetője nap mint nap szembenéz „birodalmával”. A nyíregyházi üzemigazgatóságon ő felel a villamosenergia-szolgálta- tásért. Nem kevesebb ez, mint 4200 kilométer vezeték- hálózat, melyről közel 140 ezer fogyasztó kapja az áramot. Tíz perce üldögélek az irodában. Ez alatt legkevesebb háromszor csörgött a telefon. Az osztályvezető kér és ta>- nácsot ad, de kérnek tőle is — például egy előadót —, mint a Magyar Elektrotechnikai Egyesület nyíregyházi csoportja titkárától. — Ne kérdezze, hogy menynyi időt fordítok szabad óráimból az egyesületi munkára — hárítja el az érdeklődést. — Előfordul, mint most is, hogy munkaidő alatt keresnek ezekkel az ügyekkel. Sokszor hívnak a lakásomon is. De ez nem zavar. Az osztályvezető még gyerekkorában, a Szabadságharcos Szövetség — az MHSZ elődje — tagjaként ismerkedett meg a villamossággal. Negyedik osztályos volt, mikor első, detektoros rádióját elkészítette. Ma pedig olyan villamosmérnöknek ismerik, akinek nemcsak az elmélet, de a gyakorlat is a1 kisujjában van. — 1965 óta dolgozom az egyesületben. Hosszú ideje vezetőségi tag vagyok, tavaly A műhely kicsi, a mester szerény, de az oklevelek annál „beszédesebbek”. Jó minőségért, A szakma, Az ipar kiváló mestere, 10 éves szervezeti munkáért és végül a Társadalmi munkáért kitüntetés. Zsitnyár Pál nyíregyházi címfestő mester nem dicsekvő ember. Legszívesebben „kötélnek sem állna”, ha nem erősködnék. — A mi szakmánk nagy rajzkészséget követel. Én például már gyermekkoromban festettem. Tanulónak 1936- ban mentem, de akkor már csendéletet festettem ... Gyakran nyílik a műhely ajtaja, amíg beszélgetünk. A kórháztól érdeklődnek: készülnek-e a betegeket eligazító feliratok, sietős fiatalember ajtóra szerelhető névtáblát rendel. Két gyerek kérdezi: mikor festene a pólóingekre állatfigurákat... óta pedig titkár. Jelenleg 152 tagú a nyíregyházi csoport. A tájékoztatók szervezése és megtartása mellett foglalkoznak oktatással — rendszeresen indítanak felsőfokú energetikusi és villamos biztonságtechnikai tanfolyamokat. A tagokból alakult munkabizottságok hasznos tanulmányokkal, megalapozott javaslatokkal segítik az ésszerű energiagazdálkodást. Bezerédi Antal a nemzetközi kapcsolatokra a legbüszkébb: — A szovjet és a lengyel energetikusokkal rendszeres az együttműködés. Az utóbbiakkal évenként cseréljük a delegációkat. Az idén felvesz- szük Bulgáriával is a kapcsolatot. Mikor a munkájáért kapott elismerésekről faggatom, az osztályvezető inkább másra tereli a szót. Pedig a1 TITÁSZ többszörös kiváló dolgozója, sőt a „Kiváló munkáért” miniszteri kitüntetés birtokosa is. Az elismerésekkel nemcsak osztályvezetői, hanem lelkes egyesületi munkáját is jutalmazták. (h) A kisiparos Az ajtóval szemközti falnál már kész az üvegre festett, átvilágítós fodrász címfelirat, mellette lemezre varázsolt címfelirat, hatalmas papa- gállyal. Megrendelője — éppen megérkezett — elégedett. — Nem hivalkodtam soha, de ha valamit elvállaltam, azt mindig igyekeztem kiválóan megcsinálni. A kész és félig kész, tervezés alatt álló munkák, szerszámok, kellékek szinte teljesen betöltik a kis műhelyt. Szemem minduntalan megakad egy majdnem életnagyságú csikófejet ábrázoló vázlaton. Mintha élne ... — Ajándéknak szánta a megrendelője. Címfelirat, egy szíjgyártómester barátjának. Tudja, itt azt kell csinálni, amit kérnek. Nem dicsekvésként mondom, de mindent megcsinálok, amit kérnek. Ha azt mondják, hogy az a madár kakukk legyen, hát az lesz. — Csak az a baj — mondja —, hogv már a hatvanadik évet taposom. Igaz, még ledolgozom a napi tíz-, tizenkét órát, de nem azért az egy-két száz forint többletért, hanem a megrendelőkért. Mert — látja — jönnek és én nem tudok nemet mondani. Bár fiatalabb lennék, de lehet, hogy akkor tanulnék és a festészetet választanám. Így erre csak vasárnap jut idő... — tá —
