Kelet-Magyarország, 1980. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-31 / 126. szám
2 kelet-magyarorszäg 1980. május 31. Uj óvoda Űj óvoda épül Nyíregyházán. a Kereszt utcán a SZÁÉV kivitelezésében. A 10 millió forintos beruházássá! készülő, 200 személyes óvodát a tervek szerint július 15-én adják át. (Jávor László felvétele) Művelődés 109 társközségben A megyében 109 társközségben 82 ezren élnek. A közelmúltban tartott felmérés szerint a kisközségek kulturális alapellátása eltérő. A művelődési otthon jellegű intézmények többsége szervezetileg és gazdaságilag a székhelyközséghez tartozik. A társközségekben filmvetítésre a művelődési házak nagytermében általános heti egy-három alkalommal kerül sor. A kistelepülések jobb kulturális ellátását segítik az egyes járásokban a műsorszolgáltatásra kialakult jó kezd emén yezések; ..Falusi vasárnapok”, „Téli esték”. A társközségekben is tartanak ismeretterjesztő előadásokat — elsősorban az iskolákra, a szülői munkaközösségekre, klubokra alapozva. Szervező gárdájuk a tanulóifjúság soraiból kerül ki. A felmérés felhívta a figyelmet: nagyobb gondot 1 kell "fordítani a kistelepüléseken is" .rencfe'kezésre álló anyagi eszközök koncentrálására. HELYETTESÍT a tanácselnök Cserelakást kérek. Az irodák, az öltözők ajtajára tábla került: műszaki osztály, igazgatási osztály, művelődési osztály. A megszokott ügyintézőket, adminisztrátorokat néhány órára a városi tanács tisztségviselői és osztályvezetői „helyettesítették”. A Vörös Október Férfiruhagyár nyíregyházi üzeme a harmadik ebben az évben, ahol a tanács a munkahelyén kereste fel a dolgozókat. Kétnapos lakásigénylés Mint az már megszokott a kihelyezett fogadónapokon, itt is lakásügyben kopogtattak legtöbben. Főként tanácsot jöttek kérni, az ügyfelek jelentős része a már meglévő lakását akarta nagyobbra cserélni. — Gárzonban lakunk, egy gyerekkel — mutatja be helyzetüket Baranyi Sándorné. — Hároméves a csereigény,lé- sürak és most sem vagyunk kiírva nagyobb lákásra. Mikorra várható a csere? — Egyelőre nagyon sok FOGADÓNAP A VOR-BAN ŰR-ÜCVEIM |gyre jobban nyugtalanítanak az űrből érkező hírek. Különösen az kavart fel, amely a költözködésről és a takarításról érkezett. Úgy látszik, nincsen menekvés. Tudomány ide, technika oda, a költözködés és a takarítás marad. Képzelem, hogy Bertink, aki odahaza szükségszerűen házias volt, mennyire reménykedett: jön végre egy kis idő, amikor nem kell házi dolgokkal foglalkozni. Mert ugye otthon mit hallhatott: „A fotelt tedd arrébb, tö- rölgess!” És bár Anikó igazán kedves, az első osztályú vadászpilóta pedig jó férj is, ez a munka korántsem a legszívderítőbb. És tessék! Az űrben is utolérte a nemezis. Szegény Kubászovval csak trógerolták a székeket, úsztak vele a kabinban. Legföljebb az volt a vigasztaló, hogy könnyen ment. Nos, eddig sokat gondolkodtam, miért is nem mennék én az űrbe. Azt, hogy félek, nem mondtam, ez nem hangzik jól. Végre, nekem is van ürügyem. Takarítani itthon a földön is lehet. Akkor pedig minek menjek az űrbe? Volt viszont valami, ami határozottan megvigasztalt. Néztem a konzerveket, s hallgattam a kulináris élvezetekről szóló híreket. Ettek a fiúk, mégpedig kerek egy óra hosszat. Volt ott aszpikos csirke, sertéspörkölt, borscs, libamáj, sült csirke, és ki tudja még, mennyi finomság. Kell, mondták az orvostudósok, hiszen kalória nélkül még a súlytalanság állapota sem elviselhető. Én mindig mond- * tam, hogy enni kell. Mert ha a súlytalanság sem viselhető el étlen-szomjan, akkor mit szóljunk mi, akik a súlyosság állapotában vagyunk?! Ide hát a libamájjal, a sertéspörkölttel, az aszpikos csirkével. Most mondja valaki, hogy tessék diétázni. Van már érvem, van ürügyem. Ott a tudományos vélekedés, nem is akárkik mondták. Ha ehhez hozzáveszem, hogy ott leselkedifc a rém, hogy egyszer szellemi állapotomat Balaton műszerrel mérik, akkor pláne! Nos, ez a hír megnyugtatott. Eszem, eszegetem az itthoni falatokat. Közben gondolok a fiúkra. Ök is ettek. Próbáljon valaki szólni, ha ezután én is egy óra hosszat kebelezem be falatjaimat! Válaszom ennyi: Farkas-étvágyam van! i Igazi élvezet volt hallgatni Farkas Bertalant, aki az űrből tudósított. Jó néhány profi riporter is megirigyelhetné! Más szóval, konkurrens született a szakmában Igaz, volt mondanivalója, s nem volt a fajsúlytalanság állapotában sem. Szépen, gördülékenyen szólt, azt is tudta, mikor „bán” és mikor „ba”, színesen, plasztikusan magyarázott. Legalább olyan jól, mintha ezt tanulta volna, s nem a repülést. Sok tanulsága volt ennek is, de hát ezután elbúcsúzhatunk egy kifejezéstől. Mi is volt eddig? Ha egy riport vézna, vérszegény, súlytalan, színtelen volt, a néző, az olvasó, így kiáltott fel: űrt érzek, mondhatatlan űrt! Ennek tehát vége. Farkas riportja után ugyanis válóban éreztük az űrt. De milyen más ez az űr, mint a földi! (bürget) olyan jogos lakásigénylő van Nyíregyházán, akinek semmilyen lakása nincsen. Önök nem is felebbeztek a márciusban kifüggesztett lakáselosztási tervezet ellen, így nem vizsgálhattuk ismételten a kérelmüket. Természetesen belátható időn belül önök is nagyobb lakásba költözhetnek — mondja Gyuri eskü Kálmán tanácselnök. Huczmann Józsefné Nyír- madáról jár a VOR-ba dolgozni. Ketten vannak a férjével, két napja adta be lakásigénylésüket. Most az iránt érdeklődik: milyen lakást kaphatnának leghamarabb és mennyi pénzért? Nem építhet a telkére? — Mivel Önöknél az egy főre jutó jövedelem kétezer forint, tanácsi bérlakást is igényelhetnek. De nem nyíregyházi lakosok, így jóval többet kell várniuk, mint akik állandó nyíregyháziak. Ha gyerek születik, hamarabb, ha nem, akkor legalább öt évet kell sorban állniuk — mondja Petró István, az igazgatási osztály előadója. Az alkalmi műszaki osztályon Németh Józsefné tudakozódik. — Százhetvennégy négyszögöles telkünk van a repülőtér mellett. Építési engedélyt viszont nem kapunk rá évek óta. Miért? — Külterületeinkre még nem készült el a részletes rendezési terv, így addig építési tilalom alatt áll ez a rész is — válaszol Kovács István műszaki osztályvezető. — Ha viszont építeni akarnak, a tanács cseretelket tud adni olyan városrészben, ahol földszintes családi házat építhetnek. Kedvező fogadtatás Az óvodai beiratkozás időszakában — érthetően — ez a téma foglalkoztatta a legtöbb ügyfelet a művelődési osztályon. Egy fiatalasáüony azért jött, mert a Jósaváros- ból a Búza utcaiba hordja a gyerekét, s szeretné azon a lakótelepen elhelyezni a kicsit. Fodor Géza osztályvezető elsorolta, hogy nagyon sokan hordják a lakásuktól távolabbi intézménybe a gyerekeiket, mivel nem minden területen annyi a jelentkező, mint a rendelkezésre álló hely. Lehetőség van Viszont árrá, hogy az iskolába menő valamelyik gyerek helyére átvegyék — indokolt esetben. A kihelyezett tanácsi fogadónap elsősorban nem konkrét ügyintézéssel telt. Mégis hasznos volt. Lehetőségét a tanácselnök foglalta össze. — Közelebb megy a hivatal a munkásokhoz. Nem kell kilépőt kérni vagy szabadságot kivenni, hiszen sokan csak tanácsot kérnek vagy egyszerűen érdeklődnek. Kedvező fogadtatásra talált ez a tanácsi kezdeményezés és a jövőben is ellátogatunk így a nagyobb üzemekbe, legközelebb a konzervgyárba. T. K. Szakmunkás- képző intézetek könyvtárai A Könyvtáros című folyóirat idei 4. száma két tanév tükrében tizenhat Szabolcs- Szatmár megyei szakmunkás- képző intézet könyvtárainak adatait összegzi. Ebből emelünk ki néhány megállapítást. A könyvtárak közül csupán öt rendelkezik a könyv- és könyvtárhasználatra épülő foglalkozások megtartására alkalmas helyiséggel. Ahol függetlenített könyvtáros van, ott a heti nyitvatartás 20—‘26 óra között váltakozik, de nem mindig alkalmazkodik a használók igényeihez. Megyénk a két vizsgált tanévben az egy szakmunkástanulóra jutó forint- és kötetátlagával a megyék között az utolsó helyre került. Négy könyvtár kivételével példányszámban kevés, összetételében sem megfelelő a folyóirat-állomány. Van olyan iskola, melyben a tanulók részére nem vásárolnak folyóiratokat, mondván, hogy ezeket megveszik maguknak. A cikk summázata: „A könyvtárak fele nem alkalmas arra, hogy a könyv- és könyvtárhasználatra épülő oktatást kellően kiszolgálja, de a többinek is segítségre van szüksége a jövő szakmunkásai érdekében.” Olcsó vagy szép legyen? A Népszabadság május 21-i száma Olcsó vagy szép legyen? címmel a Szatmár Bútorgyár utóbbi kétévi erőfeszítéseiről közöl gazdaságpolitikai elemző riportot. Kun István igazgató az 1977-es — számukra kritikus — esztendőtől ismerteti a megújult gyár történetét. Megtudjuk, hogy 1977-ben a korszerű gyár igényeihez kifejlesztett gyártmányok fele nem hozott nyereséget. Ezért az év második felében megkezdték a gyártmányok cseréjét, országot átfogó piackutató hálózatot alakítottak ki, megkezdték saját boltjaik kiépítését. A szakosodás további lehetőségeit kutatva,, egyben bővítik a kooperációs kapcsolatok körét. Megszüntették saját szállítóparkjukat, s most a Volánnal fuvaroztatnak. Az idei évben kettős árpolitikát folytatnak: alacsony árfekvéssel biztosítják versenyképességüket, s reális mértékű áremeléssel pótolják a szabályozók által csökkentett nyereséget. A Szatmár Bútorgyár tehát — úgy tűnik — az új gazdálkodási feltételek közt megtalálja számítását. Ennek eredménye, olyan termékszerkezet kialakítása, amely a gyárnak tisztes hasznot hoz, a vevőnek pedig a kívánt esztétiku- mú bútort adja. Á választások jó előkészítéséért A Pártélet mostani — 1980/ 5. — számában dr. Forgács András, a mátészalkai városi-járási pártbizottság ez irányú tevékenységét ismerteti. Megtudjuk, hogy az ipari üzemek pártszervezetei segítik a választási előkészítést a tanácstagi körzetekben. A tanácsok 30 éves tevékenységéről kiállítást szerveztek, amit vándoroltatnak a város üzemeiben, illetve a járás községeiben. Réteg találkozókat szerveztek a nők és fiatalok részére. A választáson első ízben részt vevő fiataloknak minden községben-és a városban tanácskozást szerveznek. A szerző kiemelten méltatja. hogy a pártszervezetek többségében jól értelmerik és sikeresen valósítják meg pártunk népfrontpolitikáját. Segítséget nvújtottak és nvúita- nak a népfrontbizottságoknak az eredmények, a proolémák összegzésében, a feladatok meghatározásában, a különböző fórumok és gyűlések megszervezésében, gyakorlati lebonyolításában. Gondoskodnak arról, hogy a lakosság észrevételei érdemi megválaszolásra, hasznosításra kerüljenek. Ítélet előtt A rendőrgyilkosok Hetek óta tart Soós Lajos és társainak bírósági tárgyalása — a rendőrgyilkosper. Hetek óta újra és újra meg kell küzdenünk a szörnyű bűnök felidézésével. Az elmúlt napokban véget ért a büntetőeljárás egy szakasza: kihallgatták a vádlottakat, a tanúkat, a szakértőket; befejeződött a bizonyítási eljárás. S most hallhattuk a perbeszédeket, vagyis a vád, illetve a védelem képviselőinek „összecsapását”, illetve az „utolsó szó jogán”, még egyszer a vádlottakat is. S végül —■ következik majd az ítélet. * Addig azonban néhány szóban emlékeztessünk az elmúlt napok eseményeire, a tárgyalási napokra. amelyeken zsúfolásig megtelt a Fővárosi Bíróság eskúdtsz.ki terme. MINDIG FEGYVERT AKARTAM Elsőként Soós Lajost vezették fel. az ő kihallgatása két teljes tárgyalási napot vett igénybe. A taná^svezető bíró, dr. Czabány Mihály első kérdése ez volt: — Soós Laios, bűnösnek érzi magát? — Nem az a lényeges, hanem az, hogy önök annak találnak-e... — válaszolta az elsőrendű vádlott. Majd megkezdődött a kihallgatása. Először gyermekkoráról beszél. Lassan, nyugodtan formálja a szavakat, igyekszik pontosan fogalmazni. S így talán még iszonyúbb minden, mintha kiabálna, vagy gyötörnék az emlékek. Minden tárgyalási napra fnssen mosott sárga ingben, kékesszürke zakóban, szürke nadrágban érkezik — szinte hihetetlen, hogy ezzel az egyébként normálisnak tűnő emberrel mindaz megtörtént, amiről mesél. Talán csak a mellette álló két fegyőr, a megbhin- cselt kéz, a vezetőlánc jelzi: nem akármilyen bűnöző áll a bíróság előtt. — ... gyermekkoromban kezdtem a bűnözést. Miért? Könnyelmű, nemtörődöm életet éltem, mondjam így: csavarogtam . . . Olvasás? Az kizárt volt . . . sokfelé dolgoztam segédmunkásként, börtönben összesen 11—12 évet ültem: lonás, betörés, hamis tanú- zásra rábírás, fogolyszökés — szóval ilyesmi. — Az évek során több bűncselekményt is elkövetett, hogy fegyverhez jusson. Minek kellett az magának? — Mindig is imádtam a fegyvereket. Még iskolás voltam, Fel- csuton, amikor elloptam nevelőapám fegyverét, felkötöttem a derekamra, úgy mentem az iskolába. Nem adtam volna neki visz- sza, az biztos, ha agyonver, akkor sem, de meglátta . . . Szóval mindig fegyvert akartam. Amikor jöttek a betörések, lopások, akkor is, a sokféle tervek között*ez mindig megmaradt. Miért? Me~t sok volt a bűncselekmény, de pénz alig akadt, mert az ott van. ahol nagyon őrzik. Ezért kell a fegyver... S aztán beszél a gyilkosságokról. Először a pénzügyőrről beszél; akit a pisztolyáért öltek meg. Aztán feleleveníti a törökbálinti „látogatást”: itt a másodrendű vádlottal, György Józseffel ölték meg, összesen 530 forintért az elhagyott öregasszonyt. Ezután következik a harmadik gyermeke megszületését a Halásztánya vendéglőben ünneplő Borai Lajos megölése. Ekkor Soósnak a harmadrendű vádlott, a 20 éves Németh István volt a társa. S legvégül az emlékezetes rendőrgyilkosság, amelyet Soós, György és Németh együttesen követett el. SÜLLYED A HAJÓ Lassan színre lépett valamennyi szereplő, lassan kibontakozott a dráma. S lassan mind sűrűbbé vált a levegő az esküdtszéki teremben: a történet, ahányan mondták, most már annyiféleképpen szólt. Süllyed a hajó . . . — Soós —, aki ha lehet ezt a szót használni: korrekten, saját szerepét sem- mentve vallott —, most csak ül, hitetlenül csóválja a fejét, vagy gúnyosan nevet, ahogy az „árulókat” hallgatja. Majd amikor szót kap, ennyit mond: „Nagyon érdekes, hogy most hirtelen senki, semmire nem emlékszik . . .” A 38 éves György József — összesen 8 év és & hónap börtönnel a háta mögött — remegő hangon vall. Nem akarja Soóst teljesen „eláztatni”, de azért menti magát. „Én soha nem szúrtam, nem ütöttem, nem fojtottam meg senkit. Szóval tettlegesen nem vettem r*-zt gyilkosságokban” — körülbelül ez védekezésének lényege. György például így meséli el a törökbálinti esetet: — Soósn* mondta: lopjuk meg salát anyját. De otthon volt, elszaladtunk. Másnap azt mondja Soós: menjünk ki még egyszer, mert ott a házban, a szomszéd nőnél komoly pénz van. Kimentünk Bálintra. A hentesnél Soós kolbászt vett. a kutya miatt. . . Bementünk, azt mondtuk: üzenni szedetnénk. Én írtam egy nár szót, amikor hörgő hangra figyeltem föl. Hátranéztem. Soós bal kézzel a n6ni torkát, jobb kézzel a száját főm a. A néni szinte lógott a levegőben. Aztán niszká- vaásal verte a fejét, majd kiabált: „Hozd az injekciót!” ..Mit?” „Adj egy kést!” A konyhafiókban volt eey bajonet, odaadtam. Soós belevágott a néni csuklójába .. . én elfordultam ... AZ „ÁRULÓK” SORABOL.. . Némethről is hallottunk már egyet s mást, Soóstól és Györgytől. Vallomásában Németh min*- dent Soósra „kent”. Soós tervezte a bűncselekményeket — mondta —, „Nekem nem volt beleszólási jogom, mindig azt mondta: az a jó, amit ő csinál”. Borai megölését például így mondja el: — . . . Soós kivett a kocsiból két kést. Úgy ment Borainak. Csak azt láttam, hogv olyan ütés- mozdulatot tesz, s Borai nyakából dől a vér ... el akartam futni, 'de Soós utolért, kését nekem szegezte és azt mondta: nekem is szúrnom kell, hogy én is bűnrészes legyek, mert akkor nem árulom el. Odarángatott Bogaihoz. s nekem is többször mellbe kellett szúrnom. Az „árulók” sorából az egyetlen kivétel Varga László. ö ugyanis nem akarja szerepét szépíteni, nem ken Soósra semmit egész egyszerűen tagadja, hogy részt vett volna a pénzügyőr meggyilkolásában. Soós akarja őt berántani — mondja —. alaptalanul vádolja, hiszen ő azokban a napokban nem hogy a meggyilkolt Patakit nem látta, hanem Soósal sem találkozott. ök tehát e dráma szereplői, órájuk figyelt a zsúfolt tárgyaló. No meg a tanúkra, a szakértőkre, akik szavaikkal erősítették vagy éppen gyengítették a vád, illetve a védelem állításait. Május 28-án — két és háromnegyed órás vádbeszédében a Fővárosi Főügyészség képviselője halálbüntetés kiszabását indítványozta Soós Lajos és György József ellen: Németh István mivel a bűncselekmények elkövetésekor 20. életévét nem töltötte be, halálra nem ítélhető, ezért az ügyész életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását kérte. Varga László és a további két vádlottra meghatározott ideig tartó szabadságvesztést indítványozott. 'Szűcs Gábor I Hit írnak rólunk?
