Kelet-Magyarország, 1980. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-29 / 124. szám
1980. május 29. KELET-MAGYARORSZÁG 7 Századunk „igáslovai" A mezőgazdaság gépesítésében — az ellentétes jóslatok ellenére — az elmúlt évek során az erőgépek (traktorok) megőrizték vezető helyüket az önjáró munkagépekkel szemben. A traktorok életképessége abban rejlik, hogy vontatott munkaeszközök és mupkagépek garmadájával egészíthetők ki, ezért minimális ráfordítással a legkülönbözőbb területek gépesítési problémái oldhatók meg velük. A traktorgyártásban az egyes iparilag fejlett országók közt határozott speciálizáció figyelhető meg. Vannak, amelyek előszeretettel gyártják a nagy teljesítményű erőgépeket (USA, Szovjetunió). Mások inkább a közepes méretű traktorok előállítására szakosodnak (nyugat-európai országok). Megint mások gyors, ütemben fejlesztik a kis teljesítményű traktorok gyártását (Japán). A világon egyébként jelenleg mintegy évi 2 millió traktort állítanak elő. Ami a teljesítmények világméretű növekedését illeti, visszafordíthatatlan folyamatnak látszik. E tendenciának megfelelően a kisebb, úgynevezett eszközhordó és könnyű, univerzális traktorok száma az utóbbi évtized során hazánkban is felére csökkent, a középnehéz univerzális traktoroké pedig legalább 50 százalékkal nőtt, és bevonultak a mindennapi gyakorlatba a nehéz traktorok. Képünkön: a nehéz traktorok családjának egyik legújabb tagját, a nyugatnémet gyártmányú „Profi Trac 5000 TVL” típust láthatjuk. Az 500 lóerős óriás- traktor egyik specialitása, hogy mind az első, mind a hátsó kerekei kormányozhatók. Eddig ilyen nagy teljesítményű traktorokat csak hernyótalpas kivitelben készítettek. A-z óriástraktoron azért volt szükség a nyolc arab különleges profilozású, igen széles, nagy átmérőjű kerékköpeny alkalmazására, hogy ekként is növeljék a kapaszkodóképességét és csökkentsék a talajnyomást. (KS) A világ országútjain jelenleg több, mint 60 millió teherautó közlekedik. Hajdanában a teherautó jóformán ugyanaz a gépjármű volt, .mint a személygépkocsi, csak másféle karosszériával. Idővel azután a teherautó egyre nagyobb, nehezebb lett és speciális alakot vett fel. Európában sokkal gazdaságosabb, kényelmesebb és technikailag modernebb teherautókat gyártanak, mint az Egyesült Államokban. Az amerikaiak hosszú időn át csupán a méretek és a teljesítmény növelésére koncentráltak, a tehergépkocsik különleges jó tulajdonságainak kifejlesztésével nem foglalkoztak, mint ahogy a gazdaságos üzemeltetés kérdése sem érdekelte őket. Ugyanakkor az európai tehergépkocsikat r.em annyira azzal a céllal fejlesztették tovább, hogy minél több árut vihessenek, hanem inkább azzal, hogy könnyedén és olcsón leküzdjék a különféle akadályokat. E járművekben a sofőr a motoron vagy mellette ül, jól belát a kanyarokba, nem jön zavarba a szűk utcákban sem. Maga a kocsi nem túlságosan hosszú, a sofőrfülke frontális elhelyezése révén azonban mégis nagy a rak- tere. A konstruktőrök ügyes kerékfelfüggesztési rendszerrel, kormányberendezéssel és „összkomfortos” fülkével látják el ezeket a teherautókat, ellensúlyozván, hogy az elülső tengely fölött ülve kevésbé kényelmes a vezetés. Érdekes, hogy a világ második teherautógyártó nagyhatalma, Japán az egyszerű és viszonylag könnyű, jobbára személygépkocsi-alkatrészekből ösz- szeszerelt teherautók gyártására rendezkedett be, s azokból évi 3,3 millió darabot állít elő. Képünkön: tipikusan európai modell, az egyik legújabb transzkontinentális Ford teherautó, melynek 7 tonna teherbírású felépítménye mellett még az elefánt is eltörpül. E teherautót az amerikai Ford-cég európai gyárában állítják elő. Légibányászat A Német Demokratikus Köztársaság hatalmas külszíni barnaszénfejtései felett megszokott látvány az alacsonyan köröző, pontosan meghatározott útvonalon szálló repülőgép. A légifényképezés bevonult a bányászat mindennapos eszköztárába. A légifényképek alapján rajzológépek készítik el a szénmezők elhelyezkedésének pontos térképét, és igy a „légből kapott” információk felhasználásával sok pénzt, időt és energiát takarítanak meg. A szénmezők elhelyezkedésének pontos meghatározása segít a fejtőgépek optimális mozgásának kijelölésében, a szénszállító futószalagok helyének meghatározásában, a termelés hatékonyságának növelésében. Ez pedig az egyik fő szempont, hiszen a hatékonyság, a gazdaságosság növelése, a modern technika eszköztárának segítségével napjaink egyik legfontosabb feladata. Krillkutatás A halászati szakirodalom krill néven említi az antarktiszi világítórákot. Hatalmas tápláléktömeget jelent egy-egy krillraj. Becslések szerint egy 54 méter hosszú, 36 méter széles és 1 méter mély krillraj 96 millió apró példányból áll. A különböző tengeri állatok fel is használják ezt a gigantikus méretű táptömeget. Víz alatti szonarkészülékkel (hangradar) a krillpadokat halászhajók fedélzetéről be lehet mérni. A krill halászatának technológiai módszereit azonban csak napjainkban kezdték el kidolgozni. A krill húsa mint fehérje- koncentrátum, emberi táplálkozásra is alkalmas. Szárítva és lisztté őrölve pedig felhasználható a baromfi- és a sertéstakarmányozásban is. Az NSZK-ban a kutatók háromféle krill-lisztből kiindulva végeztek laboratóriumi és állat- kísérleteket. A rákliszt aminosav- összetétele hasonló a hallisztéhez. Patkányokon végzett kísérletek szerint a rákliszt biológiai értéke eltérő. Igaz — állapították meg a német kutatók — emészthetőségük is eltért egymástól. Ennek a hatása a sertéshizlalásnál is megmutatkozott. A kísérletek során felhasznált I. számú rákliszt 10 százalék arányban keverve a takarmányhoz. igen jó eredményeket hozott, a másik kettő nem. A pecsenyecsirke takarmányában már 3 százalék rákliszt is negatív eredményt adott, rontotta a hús ízét. E téren a végleges következtetésekhez további kísérleteket kell végezni. Elektronikus gégefő A szczecini (Lengyelország) Kibernetikai és Electronikai Intézet szakemberei elektronikus gégefőprotézist konstruáltak. A feltalálók szerint a protézis legjobban olyan esetekben válik be, amelyekben a hangszalagokat sebészeti úton távolították el. A mesterséges beszéd éppen olyan jól érthető, mint a normális. Küzdelem a kövek ellen A kövek a mezőgazdasági művelés ősi ellenségei. Ezért a művelt területekről a kövek összegyűjtése és eltávolítása szinte a földműveléssel egyidős probléma. Bátran elmondhatjuk, hogy a kövek okozta gond eddig csak kellemetlen volt. Igazi nehézséget most jelentenek, az intenzív gazdálkodás és az egyre nagyobb teljesítményű és egyre pontosabb, finomabb, tehát kényesebb szerkezetű gépek alkalmazásának idején. A nehézséget tetézi, hogy míg azelőtt egy-egy területről a kövek kézi összeszedése is megoldható volt, ma ez munkaerőhiány miatt lehetetlen, míg másik oldalról a talajok egyre mélyebb művelése mind több és több követ hoz a felszínre így esetleg olyan talajok is kövessé válnak, amelyek azelőtt nem voltak azok. A köves talajok legfőbb hátránya a kisebb termőképesség, a gépek erősebb kopása és gyorsabb elhasználódása, s legfőképpen, hogy ezeken nem használhatók a korszerű talajművelő, vető- és betakarító gépek. A kövek összeszedésére számos géptípust kidolgoztak már, amelyeket legtöbb esetben a traktor erőleadó tengelyéről hajtanak meg. A durva kőszedő gépek a 30 cm átmérőjűnél nagyobb kövek összegyűjtésére szolgálnak. A réteget megdolgozó gépek típusonként különböző mélységből emelik ki a 3—30 cm közötti átmérőjű köveket. A felszíni kőszedők az 5—35 cm átmérőjű kövek összegyűjtésére alkalmasak. Működésük szerint folyamatos és szakaszos működésű gépeket különböztetnek meg. Az utóbbiakoü többnyire—fi tályokat találunk a kövek összegyűjtésére, az előbbiek folyamatosan adják át az összegyűjtött követ az utánuk vagy melléjük akasztott pótkocsiba. Újabban kísérletek folynak olyan kőszedő gépek szerkesztésére, melyekre tartály helyett kőtörő berendezést szerelnek. Ezzel 20—25 kW teljesítménnyel óránként 7—8 köbméter kő zúzható majd össze. Képünkön: NDK-gyártmányú, 30 cm-t meghaladó méretű kövek eltávolítására alkalmas kőforgató gép, mely hat, egymástól 30 cm távolságban lévő „kard” segítségével emeli ki az altalajból a köveket. — (KS) Kis talajnyomású óriástraktor Gyógyító tabletták Az NDK-ban a gyermekek egészségügyi ellátását széles körű gondozóhálózat látja el. Különös gondot fordítanak a felnövekvő nemzedék fogainak az ellenőrzésére, kezelésére. Kétéves kortól kezdve az iskolai tanulmányok befejeztéig minden kisfiúnak és kislánynak évente vizsgálatsorozaton kell részt vennie. A szükséges fogkezelés, utókontroll mellett szuvasodás elleni kezelést is kapnak. Ez utóbbi — az NDK- ban elég gyakori — fogbetegség ellenszere a fluor tartalmú ivóvíz. Gyógyítása tabletták szedése vagy tusírozó kezelés útján történik. Ezenkívül minden óvodás és iskolás korú gyermeket rendszeresen oktatnak a megfelelő fögápolásra. Növényvédelem Június hónapban az almafákat a gombabetegségek és a rovar- kártevők ellen kell védeni. A lisztharmat ellen Fundazol 50 WP 0,06—0,08 százalék vagy Karathane 0,1 százalék, a varasodás ellen Dithane M—45 0,25 százalék vagy Orthocid 0,3 százalékos permetezést alkalmazzunk. Az almamoly ellen Safidon 40 WP 0,25 százalék vagy Bi—58 0,1 százalék védelmet alkalmazzunk. Júniusban ezt a permetezést még egy alkalommal ismételjük meg. A lisztharmat ellen azonban a második permetezésnél Thiovit 0,3 százalékot használjunk. A Bi—58 0,1 százalékos alkalmazása a takácsatkák ellen is megvédi a gyümölcsfát. A körte- és birsfákat is hasonló betegségek és károsítók veszélyeztetik. Dithane M—45 0,2 százalék, illetve Fundazol 50 WP 0,08 százalék és Sezin 0,2 százalékos permetlé-kombinációt használjunk. A cseresznye- és meggyfák ellenségei a cseresznyelégynyűvek és a monilia. Ditrifon 0,2 százalékvés Orthó-Phaltán 0,2 százalék kombinált permetezést használjunk a kártételük megelőzése érdekében. Nagyon fontos, hogy a fertőzött gyümölcsöket leszedjük és megsemmisítsük. Ezzel a munkával tulajdonképpen, már a» jövő évi termést védjük. A szilva- és ringlóféléket a levél- lyukacsodás, a szilvamoly és a kaliforniai pajzstetű veszélyezteti. Sevin 85 WP 0,2 százalék vagy Unitron 40 EC 0,2 százalékos készítménnyel védekezzünk. A gombabetegségek ellen Orthocid 0,2 százalék vagjr Dithane M—45 0,2 százalékos permetezést alkalmazzunk. Az őszibarackfákat a rovarkártevők és a gombabetegségek ellen is védeni kell. A rovarkártevők közül; barackmoly, levéltet- vek, keleti ’gyümölcsmoly és a kaliforniai pajzstetű veszélyezteti a fákat. Satox 20 WSC 0,4 százalék, vagy Unitron 40 EC 0,2 százalékos permetezést használjunk. A gombabetegségek közül a csonthéjasok moniliájának gyümölcsrothasztó formája károsít. A monilia ellen használjunk Orthocid 0,3 százalék vagy Zineb 80 WP 0,2 százalékos permetezést. Lisztharmat ellen pedig Fundazol 50 WP 0,06—0,08' százalék vagy Thiovit 0,3 százalékos szert. Nagyon jó, ha a permetlébe 0,2 százalékos lombtrágyát is teszünk. Ezeket a permetezéseket is, június hónapban legalább kétszer végezzük el. A június végén éné'»faj téknai KÖ gyázai. k«ll a sze- rek használatánál, hogy az előírt élelmezés-egészségügyi várakozási időt betartsuk. A málnát — sziromhullás után — a málnavesszőszúnyog, a di- dimellás vesszőfoltosság és levélfoltosság veszélyezteti. Kombinált védekezést alkalmazzunk ellenük. Orthocid 0.3 százalék vagy Fundazol 50 WP 0,06—0,08 százalék + rovarölő szer: Bi—58 EC 0,1 százalék vagy Unifosz 50 EC 0,1—0,15 százalékkal permetezzünk. A késői érésű ribizkét a levélfoltosság és az üvegesszárnyú ribizlilepke folyamatos rajzása miatt érdemes Unifosz 50 EC + Orthocid 0,2 százalékos kombinációval permetezni. A szőlőgyümölcsösben is van tennivaló. Legfontosabb a szürkerothadás és a peronoszpóra elleni védekezés. Orthó-Phaltán 0,3 százalékkal védekezhetünk mindkét károsító ellen. Amennyiben a permetlébe Thiovit 0,3 százalékot, vagy Karathane FN—57 1 százalékot is keverünk, akkor a lisztharmat elleni védekezést is megoldottuk. Ajánlatos a permetező- szerbe még rovarölő szert is tenni, mert most rajzik a nyerges és a tarka szőlőmoly. Nagyon jól bevált a Sumithon 50 EC 0,2 százalék vagy Metation 50 0,2 százalék. A nedves, harmatos levélfelületet inkább porozzuk, mint permetezzük. A Dithane D—8 K—50 a peronoszpóra az orbánc és a lisztharmat ellen; az Orthó- Phaltán porozó a szürke penész és peronoszpóra ellen hatásos. Ezekből a porozószerekből 17—28 dekagramm szükséges 100 négyzetméter területre. A veteményeskertben most az őszi és a téli retket kell elvetni. Szedjük fel a borsó letermett töveit, és a talajt készítsük elő a másodvetésre. Jövedelmező a kistermelői sertéstartás Közvéleményünk nagy figyelemmel kíséri a sertéstenyésztés és -hizlalás alakulását, hiszen a sertéshús fontos szerepet tölt be táplálkozásunkban, összes hús- fogyasztásunknak több mint a felét adja, s évről évre növekszik a külpiacokon értékesített sertéshús és az ebből készített termékek mennyisége is. Március végén a sertésállomány mintegy 2%-kal nagyobb, mint egy évvel korábban volt. Ezen belül a kistermelők tulajdonában lévő sertések száma változatlan: a háztáji és kisegítő gazdaságokban március végén 366 ezer kocát tartottak. AZ ÉRTÉKESÍTÉS BIZTONSÁGÁÉRT Hazánkban ma mintegy 900 ezer család foglalkozik sertéstartással, ők termelik az összes vágósertés több mint felét. Tenyésztői kedvük kedvező alakulását mutatja többek között az is, hogy az utóbbi négy év alatt csaknem megkétszerezték az állami vállalatok részére történő áruértékesítésüket. A termelés és az értékesítés dinamikus fejlődését azok a központi és vállalati intézkedések segítették elő, amelyek a kistermelői sertéstenyésztés és -hizlalás termelési feltételeinek, takarmányellátásának, jövedelmezőségének és az értékesítés biztonságának a javítására irányultak. A hízott sertés felemelt új felvásárlási ára ellenére több tényező kedvezőtlenül érintette a hizlalás jövedelmezőségét, megnövekedtek az energia, a szállítási és a göngyöleg költségei. Sok helyütt nem találtak kedvező visszhangra azok a szerződési feltételek sem, amelyek a szerződéses fegyelem és a tervszerűség erősítését szolgálták, mint például az ütemezési felár, előzetes átadási bejelentés stb. ÖSZTÖNZŐ INTÉZKEDÉSEK Az országosan kedvezőnek tekinthető kép mellett néhány megyében — így Bács-Kiskun, Szolnok, Heves megyékben — a tavalyihoz képest a kocaállomány csökkent. Ugyanakkor más megyékben — mint például Baranya, Győr-Sopron, Komárom, Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár megyékben mind az összes sertés, mind a kocaállomány 5—10 százalékkal növekedett a tavalyi azonos - WőnonthőS: kAnest.”Á kist? termelők sertéshizlalási kedvének jó alakulása hosszú távon fontos népgazdasági érdek, ezért az egyes területeken keletkezett gondok megszüntetése kiemelt feladata a helyi igazgatási szerveknek, az érintett vállalatoknak, valamint a megyei állattenyésztési és takarmányozási felügyelőségeknek. Az elmúlt időszakban több köz- , ponti intézkedés is történt a sertéstartás ösztönzésére. Tavaly decemberben egyszerűsítették a szerződéshez szükséges nyomtatványokat. A közelmúltban az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt intézkedett, hogy vállalata a kistermelőknél tekintsenek el az átadás határidős előrejelzésétől. Változatlanul folytatódik a tör- lesztéses vemheskoca-kihelyezési akció, amelynek keretében kedvezményesen 25—30 ezer kocát vásárolhatnak évente a kistermelők. A gabonaforgalmi és malomipari vállalatok megkönnyítették a takarmánybeszerzést, bővítették a választékot. így például 1979 végétől takarmánykoncentrátumot is értékesítenek, ami lehetővé teszi a saját szemes takarmány felhasználását, otthoni, házi keverését. Ezzel, száz kilogramm takarmányra számítva 50—70 forintot takaríthatnak meg a kistermelők. Csökkentették a papírzsák árát és az 50 forintos új jutazsák helyett 7 forintért kapják a használt jutazsákot a kistermelők. Csak ez az utóbbi intézkedés önmagában mintegy 40—60 forinttal csökkenti a sertésenként hizlalás! költségeket. EGYSZERŰSÍTÉSEK, MÓDOSÍTÁSOK Május 15-től a kistermelőktől felvásárolt hús- és húsjellegű sertések átvételi súlyhatárát 10 kilogrammal felemelték. A jövőben a kistermelők 95—125 kg-os súlyig — nem számítva a több éves szerződéses és más felárat — kilogrammonként 30,50 forintért, 125 kilogramm felett pedig 28 forintért értékesíthetik sertéseiket. Ez utóbbi határ fenntartása indokolt. mert a zsír nehezen és kedvezőtlen áron értékesíthető. A nehézsúlyú hizlalás egyébként a termelőnek sem kifizetődő, mert romlik a takarmány hasznosulása. A MÉM-ben még további egyszerűsítéseket és módosításokat terveznek a szerződési feltételeken. elsősorban azért, hogy a kistermelők, valamint az állatforgalmi és húsipari vállalatok, illetve S^vétkezetUtíiégttlzottaik együttműködése közvetlenebbé, egyszerűbbé és hatékonyabbá váljék. Á tojásgyümölcs termesztése A tojásgyümölcs (Solanum me- longena) Indiából származik, Bulgáriában, Romániában, Olaszországban és Spanyolországban jelentős mennyiségben termesztik és fogyasztják. Hazánkban az utóbbi években nőtt meg iránta az érdeklődés. Biológiai értékét elsősorban cukor, foszfor- és mészsótartalma, valamint C- és A- vitamin tartalma adja. Savanyúságként vagy rántott-tojásgyümölcsnek elkészítve keresett csemege a piacon. Származási helyéből következik, hogy az egyik legmelegebb igényes zöldségféle; 25 C-fokon díszük és terem a legjobban, ezért kiültetését nem szabad elsietni, mert 12 C-fok alatti hőmérsékleten szinte alig fejlődik. A májusi fagyok elmúltával célszerű a gyengén savanyú vagy közömbös kémhatású, humuszban gazdag, laza vagy középkötött vályogtalajokba kiültetni. A gondos őszi talaj-előkészítést, a bőségesen adagolt istálló- trágyát meghálálja, N és P igénye jelentős! Magvetéssel szaporítható (ezer- magsúlya 3,5—4,5 g) lassú csírázását meggyorsíthatjuk, ha a magvakat 24 óráig langyos vízben áztatjuk. Palántáit tápkockákban célszerű felnevelni. A tojásgyümölcs szereti a párás környezetet, így folyamatosan kell biztosítani a nedvességet. A palántákat a kiüTtetés előtt 14 nappal lehet fokozatosan a külső hőmérséklethez szoktatni. Májusban jól előkészített talajba 40x60 cm távolságra ültethetjük a palántákat, de vigyázzunk, mert a tojásgyümölcs nem szereti a mély ültetést. Ha száraz a talaj a palántákat gondosan be kell öntözni. Június közepéig óvatosan, később már bővebben öntözhetünk. Ha gyommentesen tartjuk a talajt és az öntözővízbe 0,1%-os Plantant vagy 0,1%-os Fe- retrixet teszünk, úgy javíthatjuk a növények általános kondícióját és megfelelő növekedési erőt, egészséges mélyzöld lombozatot tudunk biztosítani a tojásgyümölcsnek. Arra viszont vigyázzunk, hogy az első kötések megtörténte előtt ne adjunk „trágyát” csak később, s akkor háromhetenként is táplálhatjuk (a N- és P-igényt figyelembe véve) a szépen fejlődő növényeket. A tojásgyümölcs szedéséhez akkor érdemes hozzáfogni, ha a termés elérte a teljes nagyságát. A violaszínű óriás pl. hosszúkás, körte alakú, nagy csüngő bogyókat nevel. A bogyók színe sö- tétlilás, átlagsúlyuk 500 g. Ha helyes időpontban szedjük le a tojásgyümölcsöt, úgy magjai még fehérek, s alig látszanak. A túl érett termésé már sárgák vagy barnák é^ a magkörüli részek kissé üregesek. Amikor a tojás-' gyümölcs sötétebb színű és matt felületű lesz, akkor a termés elöregedett! Dr. Széles Csaba I ÚJDONSÁGOK, TUDOMÁNYOS KUTATÁSOK I KISTERMELŐK-KISKERTEK I VÓvT/JW/ p—- V'IA «•arm*-- , « ^ M
