Kelet-Magyarország, 1980. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-25 / 121. szám
1980. május 25. TÁJAK, KOROK, MÚZEUMOK FILMJÉGYZET Házmestermúzeum 1877-ben a Népszava „Szervezkedjünk” című felhívása alapján több munkásszakegylet kezdte el működését. Ebben az időben alakult meg a Budapesti Házfelügyelők Egyesülete is, amely kezdetben különböző helyeken, majd az Erzsébet (ma Lenin) körút 36. sz. alatti helyiségében működött 1939-ig. A szervezett munkásság e korai rétegének életét ismerhetjük meg a múzeumban. Képünkön: házmester régen és házfelügyelő ma. A kiállításon helyet kapott minden fellelhető régi dokumentum, fénykép, újságkivágás, lakónyilvántartó könyv, amely a házmesterek munkájával kapcsolatban állott. Sőt! Összegyűjtötték a kerület mai házfelügyelői azokat a háztartási eszközöket is, amelyek a bérházban közös használatban voltau egykoron. Így került ide többek között az 1870-ben készült mosókonyhai mángorló is. Budapesti Házfelügyelők Lgyesütetéuck hivatalos lapja, Fvif.los szerkesztő és kiadó Fridrich Boldizsár. Jubileumi évünk tanulságai A házfelügyelői szakma jelentős múltját tanúsítja az is, hogy külön lapjuk jelent meg 1923-ban. Ezután havonként ebből tájékozódhattak mindazokról a követelményekről, amelyeket a közegészségügy, a közrendészet és a közigazgatás várt el tőlük. Győri Lajos képriportja A szakmában dolgozók múltját hitelesíti az a konyha- és szobaberendezés, amely Énok Rudolfné hagyatéka. Férje halála után, aki az első világháborúban esett el, az Erzsébet körút 38-ban viceházmesterként kezdett dolgozni. Volt lakásától nincs messze a mai múzeum, amelyet a VII. kerületben, a Dohány utca és az Akácfa utca sarkán álló épületben találnak meg az érdeklődők. Ugyanitt áll az a varrógép, amely a szerény házmesteri jövedelem kiegészítője volt. Ha éppen nem kellett a lépcsőházat, a folyosókat vagy a ház előtti járdaszakaszt takarítani, akkor volt ideje rá, hogy olcsó ruhadarabokat varrjon a házbélieknek. Az 1978. május 31-én megnyitott múzeum harmadik termében a szerényen berendezett vice- házmesteri lakás szobáját láthatjuk. Szinte minden ugyanúgy maradt, mint ahogyan tulajdonosa hagyta ránk. Veszélyes játékok A magyar filmművészeket nagyon sokan „felszólították” már arra — társadalmi megrendelésről van szó, ezért az idézőjel —, hogy szövetkezzenek gyakrabban és okosabban más országok alkotóival. Az eddigi koprodukciók ugyanis meglehetősen esetlegesek voltak. Emlékezzünk — vagy inkább ne emlékezzünk — a felszabadulás utáni kulisszahasogató gics- csére, a magyar—francia színekben forgatott Fekete szem éjszakájára; az amerikaiakkal közösen készített bohóság, Az aranyfej sem tartozik az időtálló értékek közé; nem sokkal több jót mondhatunk a szocialista országok filmeseivel együttesen megvalósított terveinkről sem. A közös filmtörténet lapjaira — noha elsősorban a baráti nemzetek maguk is szorgalmazzák az efféle vállalkozásokat — még alig írtunk. Talán fölösleges hangsúlyozni, mégis megemlítem, hogy aki kipipálandó kampányfeladatnak tekinti a nemzetközi filmbarátságot: téved. Azért van értelme a jól megtervezett s megfelelően előkészített együttes munkának, mert a történel- mi-társadalmi-kulturális élet számos szférája összefűzi egymással a népeket, tehát meglehetősen gyakori az „üzenetek” meghatványozó- dásának lehetősége. Egyáltalán nem mellékes körülmény, hogy a gyártási költségek is megoszthatók. Csoda-e, ha virágzik a koprodukció? És ugye nem csoda, hogy mi is feltesszük a kérdést: mi vajon miért nem állunk be jobban a sorba? Gondjaink közé tartozik, hogy a kicsikről — főképpen az iskolásko.rűakról — nem gondoskodunk megfelelő következetességgel a moziműsorok megtervezésekor. Noha tudván tudjuk: e korosztályok képviselői napjain- ban, a negatív látogatottsági robbanás idején is nagy előszeretettel látogatják a vetítéseket, aránytalanul kevés filmmel kedveskedünk csak nekik. Ami a magyar ifjúsági filmet illeti, minőségi és mennyiségi eredményeivel csöppet sem kérkedhetünk. A „behozatal” sem mindig színvonalas. Egy szó mint száz: a jelen és a jövő nézőire — meg igényeik kielégítésere — a mostaninál sakkal nagyobb gondot illenék fordítani. Most mutatták be Fejér Tamás Veszélyes játékok című alkotását. Jellegében mindkét követelménynek megfelel, melyről fentebb szóltunk. Koprodukció (a MAFILM Budapest Stúdiója és a DEFA „kettesben” finanszírozta, tehát magyar— NDK film). Elsősorban a gyerekeknek szóló történet. A Veszélyes játékok stábja előtt — az ötletért, de csakis az ötletért — megemeljük a kalapot, ám ettől függetlenül ki kell mondanunk a fájdalmas igazságot a hazai filmkudarcok száma eggyel megint szaporodóit. Hazai, írom, s legfeljebb annyiban szükséges pontosítanom a jelzőt, hogy — mondjuk — jó háromnegyedrészben a mieink felelősek a fiaskóért, s talán csak a maradó negyedrészért NDK-partnereink. Hiszen a legfontosabb tevékenységi területeknek magyar volt a gazdája. A rendező Fejér Tamás. Az operatőr Jankura Péter.. A zeneszerző Fényes Szabolcs. A forgatókönyvet viszont ketten jegyzik: Rolf Richter és Janikovszky Éva. A főszerepeket német színészek — illetve gyerekek — játszák. A balsikernek egyszerű a magyarázata — s ezúttal, kivételesen, mindezt már a forgatókönyv, a leendő film váza is sejteni engedte —, A veszélyes játékokban túltengenék a sablonok. A tizenévesekhez beszél, de valahogy minden olyan „felnőttes” benne. Nem eléggé kalandos, s még a korosztály csökkentett igényeihez képest is feltűnően szimpla. Amit mond, megfellebezhetettlen. Ahogy mondja, átélhetetlen. A harmincas évek közepén vagyunk — Hitler Németországában. A felnőttek — osztályhelyzetüktől, világnézetüktől, bátorságuktól függően — igent vagy nemet mondanak a nemzeti szocialista politikára. A kicsik között is kialakulnak a frontok. A történet gyermekhőse, Péter proletárszármazású — s ez a körülmény eleve meghatározza élményvilágát és kötöttségeit. Munkanélküli apját, aki kommunista, letartóztatják. Egyre nehezebbé válik a kis család élete. A veszélyes játékokban a kiszolgáltatottság helyzetei elevenednek meg — többnyire az illusztráció, kisebb mértékben a kalandosság, nagynéha pedig a korfestés szintjén. Péter kutyája is szerepet játszik a mesében (hiába no: egy derék állat hasznos szolgálatokat tehet egy ifjúsági filmben). Talán nem bélyegez senki poéngyilkosnak, ha elárulom: a kisfiút a munkásszolidarítás külföldre segíti s úgy válhatunk el tőle, hogy bizonyára átvészeli a még csak azután következő nehéz esztendők vérzivatarát. Mitől jó — ha igazán jó — a kisdobos és úttörőnemzedék számára készített filmalkotás ? Mindenekelőtt érdekesnek és fordulatosnak kell lennie. A veszélyes játékok nem igazán érdekes, nem igazán fordulatos. Figurái — felnőttek és gyerekek — igazi karakterek s ne papirosfigu- * rák legyenek. A veszélyes játékokban személyiségek cselekvései helyett sémák előre programozott lépései adják meg az álmosító ritmust. Marad a kétségkívül politikus eszmei mondanivaló, s ez sem lenne kevés, csak az a baj, hogy gondolati summa elválik a mű építményétől. Dirk Schöhbergerrel — meg a többi szereplővel — szívesen találkoznánk kvalitáso- sabb filmben. Akár koprodukcióban is. Mert hogy el ne felejtsem: sem az NDK-val való filmes szövetkezést, sem az ifjúsági filmek gyártását nem szabad abbahagyni. A riasztó eredménytelenséget mihamarabb el kellene feledtetni. Veress József A bukovinai székely népmesék korántsem ismeretlenek az olvasok előtt. A kutatók (Benedek Elektől Forrai Ibolyáig) nagyon sok epikus alkotását gyűjtötték fel és közölték ennek a gazdag nép- költészetnek. A bukovinai Andrásfalváról Dél-Dunántúlra (Kakasd, Aparhant, Hidas, Tabód) menekült székelyek mesekincsének összegyűjtésében sem Sebestyén Ádám volt az első. Az Űj Magyar Népköltési Gyűjtemény sorozatában a Kakas- di Népmesék két kötete már jóval korábban megjelent. Ezek a kötetek azonban csak a töredékét nyújtották annak a mesekincsnek, amelyet az andrásfalvi székelyek eredetileg ismertek. A székelyek hazánkban nem élnek nemzetiségi létben, mégis erősebb a folklóröntudatuk, mint azoknak a magyar népcsoportoknak, amelyek nem voltak kénytelenek elmozdulni évszázadok által lakott falvaikból. Az összes mesét négy kötetben tervezik közreadni. Íme az első, amely egyetlen mesemondó, Fábián Ágostonná Bukovinai székely népmesék 1. Györfi Mária (immár a Népművészet Mestere) meséit tartalmazza, szám szerint kilencvenet. Az összegyűjtött anyag mintegy 350 szöveg. Fábiánná több meséje mintha a Kriza gyűjtötte daraboknak (Vadrózsák) lenne a „remv- niszcenciája”, noha szívét láthatóan Benedek Elek Magyar mese- és mondavilága gyönyörködtette legjobban. Benedek Elek hatalmas gyűjteményének (több mint 500 mese) néhány kötete Bukovinába is eljutott. A mesemondó abba a hamisítatlan szépségű csodavilágba visz el bennünket, ahol még nincs jele annak, hogy majdan a műfaj romlásával- átalakulásával elsápadnak, eltűnnek a táltosok, tündérek és boszorkányok. Fábiánná szelektál a hozzá eljutott mesék között, ízlése szerinti repertoárt alakít ki. A meséhez való viszonya aktív, nem elégszik meg annak mechanikus reprodukálásával. Átalakító művészetében a műfaj mindenhatójának tűnik, ugyanakkor olyan belső megélőnek is, akit a mese magával sodor. Egy alkotásnak (a közönség életkorához idomítva) nem egyszer három változatát is megteremti. Rövidet és nevet- tetőt mesél a kicsinyeknek, gondolkodtatóbbat a nagyobbaknak, humorosat és nagyobb erkölcsi stabilitást igénylőt a felnőtteknek. Fá- biánné a mesét lényegi részeire bontja, hogy aztán ezekre új, külön életet élő meséket építsen. Az átalakítás sorsára jutnak a csak töredékesen felelevenedő történetek is. Tehetségét dicséri, hogy az illesztések varratait lehetetlen vagy roppant nehéz kielemezni. A második kötetben kapjuk meg az alkotó mesemondó egyéniségének vizsgálatát. A hazai magyar dialektusoktól nagyon elütő bukovinai nyelvjárás megértéséhez feltétlenül szükség van Rónai Béla szótárára. összefoglalja és megmagyarázza ennek a nyelvjárásnak azon jelenségeit, amelyek a kötet meséiben föllelhetők. A jegyzeteket R. Kovács Ágnes írta. Itt nézhetünk utána a mesék származásának és a velük kapcsolatos tudományos eredményeknek. Már nem a Berze Nagy-féle, hanem a nemzetközi Aame—Thomson- féle katalógussal határozza meg a meséket. Sebestyén Ádám elsődleges feladatot látott el ebben a munkában: regisztrálta a nép ajkán elhangzott hagyományt. Elégedettségünk sokáig elidőz a kötetnél és várakozást kelt bennünk. A gyűjtemény további értékes köteteket feltételez. (Szekszárd, 1979.) Erdei Sándor gokkal l*«i »1 mindazok«'. ajik lárgylfaiktj szemmel Hgytjcmmcl kísérték a* n%y tóli*vJ alatti működését Hmvannak a mai egyesület tagjai a negyven év előtti ..liauemchtír" . ki,,', hrtl vannak a mai megoldást ,t kerülő problémák a nég, m év előtti egyesület problémaüiil ? A ma birlelőgYetötV intelligens. a tudorhány, a technika és • közigazgatás berkeiben egyaránt tárlat Uhgmeddig kongat- gatísi ember, akinek a hatóság közegészségügy:. lútrendc,/.ti, kődisrlavg. (i közrendé»/» ti ki vénáim amak egyaránt meg kell tudni felelnie. 15« .íotvjligenciát és tabut t.~ .... , lei- k . < 'el v-'ile ,«i h .)<«-«- írlénf tóiétll?.MgV 3lzteV.-Cei.tf, tilt .XgLill dern b,<»teiiigy«lüjíví. At idő rohan, a technika halad, a kóaegÍMWgogy. a kór- rendészet, a küziga/galas, a kultúra mérlö’des estimákban halad előre és ,/iotc „I sem tudjuk képzelni, hogy iiiabh n.gyvcoév Hiúba mive fog fejlődni a inat bár hitigye ló. A ha/fv ügyelőnek ha!» ma kell a kot óval, mert erre kénys/.vntí ól aiia'a esnem kevévbbé a bérlők é-, hátiul»)- dountok íukosotiab!) kívánalmai «gyárink ültük, hogy kedélyes cstme- .<erét folytassanak a kis családi iL egyéni ügyeikről, niegbesiél- j*. hogy mint lehetne séde- IcrV.tt a vásott ulcagyermekek, vagy »ussier in .sóit csi'iy tevései ellen. Akkor míg nem voltak gazdasági problémák és mtgis innen kezdve kell figyelembe sülét lagiaira gyakorolt és gyakorol léte/c..e óta most is. A kulturális fejlődésben, u isszetattás érzésének ápolásában nagy része volt egyesületünknek. Oktatott, védett és pártfogolt az első pillanattól kezdve, ahogy aegalakult. Minden egyes Ingát támogat)», hogy sikeresen ing tudja állni «helyét az egyre MM VASÁRNAPI MELLÉKLET