Kelet-Magyarország, 1980. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-25 / 121. szám

1980. május 25. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Tanácsaink 7 éve (3.) Élvonalban mezőgazdaságunk É vi 15 milliárd forint értéket termel a megye mező- gazdasága. Ha tudjuk, honnan indultunk, még a leg- megrögzöttebb lekicsinylő embernek is el kell is­mernie: ez nagyszerű eredmény. Országunk — és benne me­gyénk — mezőgazdasági termelése ma a világ élvonalában van, különösen a gabonatermesztésben. De akiket a szó nem győz meg, álljon itt számukra néhány példa. Szabolcs-Szatmárban 1971-ben búzából hektáronként 28 mázsát, kukoricából 27 mázsát, dohányból 10 mázsát, burgo­nyából 121 mázsát takarítottak be. Almából akkor csak’220 ezer tonna termett. Feladat volt az elmúlt években a kenyérgabona-, a zöld­ség- és burgonya-, a dohány- és cukorrépa-termelés inten­zív fejlesztése, a télialma-termesztés rekonstrukciója, a sza­kosított szarvasmarha- és sertéstenyésztés, a juhtenyésztés, a vágóbaromfi-termelés fejlesztése, a rét- és legelőgazdál­kodás, a melioráció és nem utolsósorban az iparszerű terme­lés honosítása. Mindez miként történt, annak bemutatására talán elég egyetlen téma. A burgonyatermelés országosan is mélypontra került. Az ellátást csak nagy mennyiségű importburgonya behozatalával lehetett megoldani. Szabolcsban,, még a burgo­nya hazájában is lengyel krumplit ettek. És ném akart senki sem termelni. 80—100 mázsás hektáronkénti átlagtermés, alacsony felvásárlási ár mellett a burgonya ráfizetéses volt. A tanácsoknak — mint felügyeleti szerveknek — feladatuk volt, hogy meggyőzéssel, rábeszéléssel jobb belátásra bír­ják a nagyüzemeket. Tizennyolcezer hektár termőterület be­ültetése volt a feladat. Megyei és tájértekezletek, szemé­lyes elbeszélgetések, segítségek és ellenőrzések szakadatlan láncolata kísérte ezt a programot. Nem az volt a cél, a feladat, hogy csak legyen meg a 18 ezer hektár és maradjon minden a régiben. Komplex megol­dásra volt szükség. A területhez jó vetőgumót, gépeket, min­denre kiterjedő agrotechnikát kellett biztosítani. Ez a taná­csi szakemberek közreműködésével, jelentős állami támoga­tással történt. Végeredmény: ma már nincs szükség arra. hogy a hétévitől jóval több burgonyát 18 ezer hektáron ter­meljék. A területi arány csökkenhetett, hiszen az üzemi át­lagtermés a legtöbb helyen hektáronként 200 mázsa, vagy a fölötti terrflés. így már gazdaságos, jól jövedelmező ága a növénytermesztésnek a burgonya. Hosszan lehetne a példákat egymás mellé sorakoztatni, de ahelyett álljon itt néhány összehasonlító adat. A tanácsi ciklus kezdetéhez viszonyítva a búza átlagtermése a megyé­ben több mint 5 mázsával, a kukoricáé közel 20 mázsával, a dohányé 6 mázsával, a burgonyáé 30—40 mázsával nőtt. Ha az elmúlt' négy év fejlődését tekintjük-, ki emelési érdemel néhány adat. A termésnövekedés a tervezettől több, 21 szá­zalékos volt, ezen belül a búza termésátlaga 12,4, a rozs 9,9, a kukorica 10, a napraforgó 47, a dohány 43, a burgonya 35, a cukorrépa 17 százalékkal növekedett. A télialma-termés 1971-hez viszonyítva szinte megduplázódott, az V. ötéves terv első négy évében 10—15 százalékkal növekedett. Mi is történt tulajdonképpen? Az első magyarázat: me- zőgkzcfáSSl'unKt^^o^^ná& éSí jó talajra lelt a tudomány-és^ technika, a szó szoros értelmében forradalmasítolM* ^'ter­melést. Nem a legkifejezőbb mutató, de nincs jobb: a mező- gazdasági beruházás 1965 és 1971 között nem érte el a más­fél milliárd forintot. Az elmúlt négy évben 5 milliárd 700 millió forint értékű eszközzel gyarapodott a mezőgazdaság. Az 50—80 lóerős erőgépeket 120—220 lóerős traktorok vál­tották fel, tökéletesedtek az egyes növényféleségek gépsorai, megépültek és benépesültek a szakosított szarvasmarha- és sertéstelepek, hűtőházak és léüzemek épültek. A tudomány és a technika fogadásához és alkalmazá­sához- igazodott a szervezeti felépítettség. A szakszövetkeze­tek tsz-ekké váltak, tsz-ek termelőszövetkezetekkel egyesül­tek. Korábban 200-nál is több kisüzem működött, ma már csak 124 termelőszövetkezet gazdálkodik a megyében, 3500 hektáros átlagterülettel. Ez a folyamat utat nyitott a terme­lési rendszerek, társulások megyei honosításának. Ma már 126 ezer hektár területen alkalmazzák a korszerű rendszer- szerű technológiát és sikeresen működnek a megyei gyü­mölcs- és növénytermesztési rendszerek, társulások. Számokkal csak részben kifejezhető nagy változások történtek a termelés irányításában, szervezésében, a szako­sodásban. A gépek és kemikáliák szakszerű hasznosítása 1221 egyetemet és főiskolát, 2135 középiskolát végzett, valamint 15 ezer szak- és betanított munkás feladata. De minden me­zőgazdasági dolgozó tudása legjavát adva szorgalmasan és lelkesen végzi napi teendőit. K i mennyit tett a mezőgazdasági termelés mai színvo­nalának kialakításáért? — ez nem lehet kérdés. Szé­les körű társadalmi ügy volt ez. közös érdek. A na­gyobb kenyér, a több hús és tej a feldolgozó ipar, a lakosság, az exportigények jobb kielégítése gazdálkodásunk színvona­lának felfelé ívelő folyamatának gyümölcse. De amikor er­ről szólunk, már a holnapot is megidézzük. Nem lehet meg­állni. A következő öt évben — ezt írja elő a megyei párt- határozat — a mezőgazdasági termelés 15—20 százalékkal növekszik, ezen belül a növénytermesztés 20—25 százalékkal, az állattenyésztés 10—15 százalékkal. Van erre lehetőség és van ehhez tartalék is, hiszen még korántsem jutottunk fel a csúcsra. A munka — amit a tanácsok is kapnak — nem lesz köny- nyű, már csak azért sem, mert adottságaink nem a legked­vezőbbek. Viszont van egy jól bevált recept: azt kell tenni, amit eddig; fejleszteni és tökéletesíteni a termelést, haszno­sítani eszközeinket, de csak magasabb szinten. Akkor majd méginkább kitűnik — ami már ma is örömmel látható — mennyire másként, kultúráltabban és jobban él a föld mű­velője. Ezt hozta, adta a munka. Seres Ernő Képviselőjelöltjeink Egy nyelven a választóval Amikor a jánkmajtisi je­lölő gyűlésen a szónok beje­lentette, hogy" a Hazafias Népfront megyei elnöksége megbízásából Gulyás Emil- né dr.-t javasolja a 14-es vá-. lasztókerület képviselőjelölt­jének, hosszú percekig zúgott a taps. Aztán elcsendesedett a terem, s az emberek egymás után álltak fel, hogy elmond­ják, mit tett képviselőjük az itt élő emberekért az elmúlt öt esztendőben. Párttitkár és lelkész, munkásasszony és tsz-elnök, KISZ-titkár és tsz- tag mondott köszönetét, hogy közbenjárására kapott veze­tékes vizet Kisnamény, hogy 75 gyerekkel több járhat Jánkmajtison óvodába, hogy 8 tantermes iskola épült Köl­esén, két gyógyszertárt avat­hattak, korszerűbb lett az út­hálózat, s melléküzemágak enyhíthetik a foglalkoztatás gondjait Milotán és Szamossá- lyiban. Míg hangzottak a felszóla­lások, a mellettem ülők arcát figyeltem. Óhatatlanul is el­jutottak fülemig a megjegy­zések: nem csak ennyit tett, hanem sokkal többet..., ilyen közvetlen, a mi nyel­vünkön beszélő képviselő kell nekünk! A jelölés — talán mondani sem kell — egyhangú volt. A szatmári, a szamosközi em­berek olyanra adták voksu- kat, aki nemcsak a közösség szolgálatában eltöltött 30 év, hanem származása miatt is egy nyelvet beszél velük. Gulyás Emilné (Fábri Má­ria) gyermekfejjel ismerke­dett meg'‘a’kenyérkeresés ne­héz munkájával: 13 éves ko­rában részes munkásként, nap­GULYÁS EMILNÉ DR. számosként ismerte meg a múlt rendszer nyomorúságát, a nélkülözést, az igazságta­lanságot, á létbizonytalansá­got, s így természetes volt, hogy a felszabadulás után az elsők között állt a szebb, a boldogabb társadalom felépí­téséért küzdők sorába. Előbb könyvelői, majd jegyzőtanfo­lyamra küldték, s a fiatal lány Ófehértó, később a bak- talórántházi járás főjegyzője lett. ■' Amikor 1950-ben megala­kult a járási tanács, Gulyás Emilnét bízták meg az elnöki teendők ellátásával. Kerék­párral, gyalog járta a falva­kat; szervezte.a gépállomáso­kat, agitált . a tsz-szervezés mellett, de másfél év múlva elszólította a még nagyobb feladat: a megyei tanács el­nökhelyettesévé választották. Az új poszt nagyobb tudást követelt: a gödöllői mezőgaz­dasági akadémia után a jogi egyetem következett, amikor pedig a megyei tanácsnál a művelődésügy gazdája lett, a bölcsészkaron szerzett diplo­mát. Gulyás Emilné dr. kilenc éve a Hazafias Népfront me­gyei bizottságának titkára. Mint képviselő valamennyi ülésszakon ott volt. Szót kért, amikor a közművelődés szere­pelt napirenden, interpellált a három gáton kívüli község lakói sorsának, életkörülmé­nyeinek javításáért, szervezte a képviselőcsoport üléseit, rendszeresen tartott fogadó­órákat, beszámolókat. Alig múlt el esemény választókör­zetében, amelyen ne vett volna tevékenyen részt. Ala­posan megismerte a választó- kerületben élő emberek örö­meit és gondjait, s — aho­gyan a jelölő gyűlésen elmond­ták — lelkiismeretesen fog­lalkozott közérdekű és egyéni panaszaikkal, s országos szer­veknél is eljárt választóiért. Gulyás Emilné dr. ma is szívesen emlékszik közéleti indulására. Amikor 1948-ban Őfehértón , fpje^ző Ietf, az első kommunista alispán azt tanácsolta: „mielőtt döntene, gondolja végig, szolgálja-e azzal azok érdekeit, akik kö­zül maga is jött. Ha úgy látja, hogy nem, akkor ne döntsön.” . Ezt. a?: útovflót mint732 köz- ség. Íe|jvÍsé^őjéíŐj^§''.a, ,,mah napig sem felejtette el. Balogh József Á beregi szerelő Kilenc esztendeje annak, hogy a hajdúdorogi fiatal­ember, Fodor István családjá­val letelepedett Vásárosna- ményban. A szűk évtized alatt belopta magát a beregi em­berek szívébe, olyannyira, hogy képviselőjüknek jelölték, egyhangúlag. A magas, piros arcú fiatal­ember a vásárosnaményi író­gépgyár tmk-műhelyében köz­pontifűtés-szerelő. Nem men­tegetőzésként mondja, hogy már régebbről ismeri Sza- bolcs-Szatmár megyét és an­nak is északkeleti csücskét, a beregi síkságot. Nincs is szük­ség mentegetőzésre, hiszen bő kilenc év alatt „gyökeret ereszthet” bárki, bármely ré­szén e hazának. S nem az a lényegesebb, hogy honnan jött az ember, hanem az, hogy hová tart és milyen cél­lal. Ismeri szűkebb és tágabb térségét e megyének. Ismer­heti, sőt szeretheti, hiszen Hajdúdorog a két megye ha­tárán fekszik. Szülőfalujához a szabolcsi Kálmánháza csak Szamoskér határában, a tábla szélén kérdezem az embert: — Csősz-e, bátyám? — Nem, öreg vagyok én már ahhoz is, csak nézem a határt. Mert jó az a szem­nek ... — És milyen határt lát? Néz erősen, hogy válaszra érdemes vagyok-e, de ki­mondja azért: — A madárriogatókat néz­tem. — Nem madárijesztőket? — Riogatok már csak ezek... Riogatok Harsogón zöld a szamos- kéri határ, a vetett táblá­kon szerte madárijesztők vé­dik a magot. — Miért csak riogatok? — Hát nézze — mondja és mutatja Ci — ezt a gye­rekholmit még jelvehetné az unokám, ezt a kalapot meg én is, azt a kabátot meg városon is jelvehetné a sze­gényebbe. Elgondolom, hogy néhány éve még leloptuk volna innen ... Nézem a bábukat, és gyermekkorom toprongyos madárijesztői egyszeriben megszelídülnek, riogatnak csak. Felfelé a madarakat, mélyen befelé — így gondo­lom — az emlékeinket. (bartha) FODOR ISTVÁN kőhajításnyira található. So­káig nap mint nap érintette e szabolcsi falucskát, amíg a Szabolcs megyei Állami Épí­tőipari Vállalatnál dolgozott. Nyitott szemmel, nyitott fül­lel járt-kelt, dolgozott a sza- bolcs-szatmári emberek kö­zött. S ott telepedett meg — minden bizonnyal véglege­sen —, ahol a kartávolságnyi Kraszna beleolvad a Tiszába. Megválasztása esetén a víz­parti települések: Vásárosna- mény, Jánd, Olcsva, Aranyos­apáti, Varsánygyüre és Kis- varsány lakóit képviseli majd a legmagasabb állami fóru­mon. De „társadalmi munka- területéhez” tartozik majd négy homokdomb hátára épült község is: Nyírmada, Pusztadobos, Ilk és Gemzse. Alapjában véve más-más emberek lakják ezeket a tele­püléseket, más az örömük, más a gondjuk. Alapos mun­kát kell végezni annak a képviselőnek, aki ezen a nem kis területen közmegelégedés­re tud majd szolgálni. Hogy miért ő lett a jelölt? Azért, mert nemcsak a mun­kahelyén, hanem a választott lakóhelyén is példás szorga­lommal dolgozik. Ezért is vá­lasztották be a HNF városi bizottságába, ahol már bizo­nyította politizáló készségét, tenniakarását — másokért.. Megkapta a Kiváló Társadal­mi Munkáért kitüntetést. Szabad idejének nagy részét a köz javára fordította. Apja és bátyja is szerelő, tőlük is ta­nult, így vált ezermesterré. Sokoldalú tudását jól haszno­sította a Tisza-parti alkotóház építésénél, a városi szökőkút létrehozásánál. A legtöbb társadalmi munkát azonban a gyermekintézményekért vé­gezte. Részben azért,, mert szereti a gyermekeket. Három gyermek apja. Felesége a vá­rosi-járási kórházban gyer­mekápoló. A hatalmas üzemcsarnok­ban, ahol jelölték, csak pár szóval mondott köszönetét a több mint háromszáz jelen­levőnek. Mégis nagy tapsot kapott. Mert tudják róla, hogy megválasztása esetén is kevés, szépen fogalmazott mondattal, de aktív közéleti tevékenységgel és közhasznú kétkezi munkával hívja fel magára a figyelmet. Nábrádi Lajos Emlékez» Q egutóbb B. Tóth Be­nedek nyugdíjas ne­vét jegyeztem fel Tiszavasváriban. Amíg ő nem szólt az ünnepi kül­döttgyűlésen — már bo­csánat a szóért —, mono­tonnak tűnt az esemény. Számok és számok halmo­zódtak annak ürügyén, hogy kiváló szövetkezet lett a Vasvári Pál Tsz. Mi­után a századik adat is elhangzott, felállt B. Tóth Benedek. — Az már igaz, hogy nem voltak gépjeink. Ál­latjaink kint áztak, fáztak az isten ege alatt, nem volt istálló — kezdte a szikár, szépen öltözött ember. — Ez megszűnt. Köszönhet­jük a pártnak, a kor­mánynak. Mert tudom én, mi hozta a fejlődést. Nem mi. Mert amikor jött a bezosztája? Mit mondtak, mit mondtunk? Nem lesz jó, alacsony, nem lesz szal­mája, ne változtassunk. És jöttek a hibridek. A tagság nem akarta. A mélyszántást se akarta. De erőt vettek rajtunk. Sze­rencsére. — Most mondom a het­venes éveket. Szépen fej­lődtünk, csak nem volt szakember. Hát ezért volt jó az egyesülés. Két tsz. két garnitúra szakember. Ez már túdott változtatni. A tagság is nagyon meg­változott. Ne mondja azt nekem senki, hogy a tagok rossz néven veszik, ha ott van közöttük a vezető. Mert ha tudják is, mi a dolguk, azért mégis csak kell nekik az irányító szó, az ösztökélés, a buzdítás. Ilyen az ember természe- , te. ! Tüzelt, hevült a felszó- j lafó; majd-egy váratlan i fordulattal a lényegre tért. — Szó volt itt arról, hogy annak idején 30 fo­rintot ért egy munkaegy­ség. Ne szépítsük a dolgot, i Volt az a harminc forint 25 is, meg 18 forint is, meg semmi. De azért itt va­gyunk. H át igen. Minek szépí­teni a dolgokat. A tiszavasvári Vasvári Pál Termelőszövetkezetben sem termeltek 20 éve 50 mázsa búzát, 70 mázsa ku­koricát egy hektáron. Azó­ta sok minden megválto­zott. S. E. Olvasónk írja BONYODALMAS ÜVEG VISSZA VÁLTÁS A kántorjánosi vegyesbolt­ban még mindig nem isme­rik az üvegek visszavételére vonatkozó előírást. Csak olyan üveget hajlandók visszaválta­ni, amelyét náluk vásároltak. Sőt, olykor még azt sem gön­gyöleghiányra hivatkozással. Különösen a gyerekekkel bánnak nagyon kurtán, őket legtöbbször visszautasítják, vagy azt az „ügyes” ötletet adják nekik, hogy vigyék az üvegeket az italboltba. Nem tudom ezek után, hogyan fo­gom megjegyezni, melyik kó­lát vagy netán különlegesebb italt hol, melyik üzletben vá­sároltam. Talán valami külön­leges jelzést kell majd alkal­maznom, vagy címkével el­látni az üvegeket, és feltün­tetni rajta a vásárlás helyét? Azért bízom, hogy egyszer itt, a kántorjánosi vegyes­boltban is komolyan veszik a rendeletet! Nagy Ferencné Kántorjánosi, Kossuth u. 27.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents