Kelet-Magyarország, 1980. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-18 / 115. szám
VASÁRNAPI MELLÉKLET 1980. május 18. A TANULÓK GYÁRA Nem GSákítlatók? A Kender-Juta és Politex- til Vállalat nagyhalászi gyárának kapujára akár kitehet- nék a T betűt. A tanulók gyára ez. A személyzetis egy hosszú listát tesz az asztalra. Rajta az 1973-tól tanfolyamokon, iskolákon részt vettek neve, illetve száma Hét esztendeje annak, hogy új gazdája van a nagyhalászi üzemnek. Hét bő esztendő, ami az anyagi és a szellemi gyarapodást illeti. A bőséges listáról csak néhány adatot említünk. Textilipari szakközépiskolában tizenegyen, gimnáziumban tízen érettségiztek. A marxista középiskolát elvégezték kilencvennégyen, géplakatos tanfolyamon huszonnyolcán szereztek szakmunkás-bizonyítványt. A tanulók, tanfolyamhallgatók kevés. kivétellel-fiatalok voltak. Három a lány... A tanulási kedv nem lohad. Egy fiatalember például levelező úton közgazdasági egyetemre jár. Egy másik fiú szeptembertől a textilipari főiskolán kezdi meg tanulmányait. Két fiatal a 2 éves vezetőképző tanfolyamra jár. A hároméves marxista egyetemre szintén ketten járnak. A nyíregyházi közgazdasági szakközépiskola levelező tagozatára három lány jár be innen. Az oktatási terv, a káderterv szintén beszédes, a jövőben is bőven lesz lehetőség a tanulásra és a továbbtanulásra. Tavalyelőtt a 107. sz. szakmunkásképző intézet segítségével hét fiatal szövő szakmunkás-bizonyítványt szerzett. Ha az ember végigmegy a gépsorok között, rájön, hogy egyre inkább és egyre több dolgozónak szüksége van a szakma megszerzésére. Részben a profilváltozások miatt, részben a magasabb szakmai követelmények miatt, s talán azért, mert a termékek egy része közvetve exportra kerül. (Nem mintha a hazai piacra nem kellene igényes termékeket gyártani.) Modern, sokat tudó gépek dolgoznak itt, ezért és nem csak ezért tavaly a 110. sz. szakmunkásképző intézettel közösen tanfolyamot szerveztek fiúknak, a tanfolyam utáq országosan elismert lakatos szakmunkás-bizonyítványt kaptak. Hasonló tanfolyamot a jövőben is szerveznek, örvendetes, hogy a segédmunkások és a betanított munkások „rovására” javul a szakmunkások aránya. A nagyhalásziak jó ütemben javítják a megyei statisztikát is. Mint ismeretes, megyénkben — főleg a nők körében — nem éppen jó a szakmunkások aránya. Ilyen fiatalon Móré Gyuláné, a szemüveges fiatalasszony tavalyelőtt a „hetekhez” tartozott, vagyis szakmunkás-bizonyítványt szerzett a 107-esben. Mint mondja, 1972-ben az iskolapadból került az üzembe. Tizennégy éves volt akkor, és részben azért vették fel ilyen fiatalon, mert helyi lakos és jól bírja a fizikai megterhelést. Mint kiderült, a szellemi megterhelést, a tanulást is jól bírja. A sikeres szakmun.'•lL/^áihi» lfc»l i iilÚ ii odóiíiUü kásvizsga után — a jó munkát is figyelembe véve — „kiemelték”. Tavaly óta varrodai segedmester. Vagyis a termelés közvetlen szervezője, irányítója. így emlékszik vissza az elmúlt évre: „Főnökeim úgy látták, hogy vezetésre és továbbtanulásra alkalmas vagyok”. Alkalmasságát bizonyítja, hogy szeptembertől a budapesti Bolyai János Textilipari Szakközépiskola levelező tagozatának hallgatója. Egyrészt önszorgalomból tanul tovább, másrészt azért, mert segédmesteri beosztásához „elvárás” az érettségi. Az itteni és az otthoni munka mellett szívesen tanul. Talán azért is, mert a tanulási kedv ragadós. Az első kérdés Szitár Béla vasas fiú, gyűjtő elnevezéssel illetik beosztását: csőszerelő. A fűtésszerelő szakmát tanulta ki Leninvárosban, de amióta hazajött dolgozni Nagyhalászba, a többi csöves szakma lényegét is elsajátította. Azt mondja, főleg azért jött haza, mert megunta az ingázást és hallotta, hogy a fejlődőképes gyárban biztos a megélhetés. „Amikor jelentkeztem a munkafelvételnél, az volt az első kérdésem, hogy lehet-e tovább tanulni?” A biztatásra ide szegődött és röviddel később beiratkozott az ibrányi gimnázium levelező tagozatára. Maradni akar a csövek világában, hűséges lesz a szakmájához. Csupán azért tanul, hogy többet tudjon a világról, hogy társaságokban vitaképesebb legyen. Szívesen áldozza szabad idejének egy részét tanulásra. Azt mondja, néha este tízig is tanul. A konzultációkra többnyire biciklivel jár át az ibrányi gimnáziumba. Munka után fáradtságot, egyben kikapcsolódást is jelent neki a tanulás. „Kérdezték tőlem még nem tanuló gyári fiatalok, hogy érdemes-e tanulni. Nem mondhattam mást, csak azt, hogy érdemes, mivel a gyár is támogatja a tanulókat”. „Cégünknél elvárják..." Horváth Ilona Nyíregyházára buszozik tanulni. Gépírónő a gyárban, tehát szakmája van. A Széchenyi István Közgazdasági Szakközépiskola levelező tagozatát választotta a továbbtanulásra. Hogy miért éppen ezt? „Cégünknél elvárják, hogy a gépírónők érettségizettek legyenek. Nem titok: azért választottam a szakközépet, mert ezzel nagyobb a lehetőségem az előbbre lépésre. És a gyárnak is igénye, hogy legyen utánpótlás a számviteli vonalon”. Icát tanulmányi szerződés is köti a gyárhoz. Elszámolják az útiköltségét, munkaidőkedvezményt kap, de legalább nyolc évig a gyárban kell dolgoznia. Azt mondja, szívesen dolgozik nyolc évig, még tovább is. Nagyhalászban azért is maradnak szívesen a fiatalok, mert válogathatnak a tanulási lehetőségek között, s élvezhetik a tudás örömét. TESSÉK KÉRDEZNI! Bíró a főiskolán Válaszol; dr. Nagy László oktatási felelős Különböző területeken dolgozó jogászok egész sorát látta el „útravalóval”. Februártól a nyíregyházi tanárképző főiskolán is oktat. Bő negyedév alatt népszerű lett a leendő tanárok, tanítók körében. Bizalommal fordulnak hozzá jogi tanácsokért. A közelmúltban egy végzős diák (fiatalasszony) lépett hozzá e szavakkal: „Bíró úr, a nyáron megszülöm a kisbabámat, de csak szeptembertől taníthatok. Jár-e gyes?” A kérdést dr. Nagy Lászlónak, a megyei bíróság polgári bírójának tette fel a fiatalasszony. A tapasztalt jogász élete javát fiatalok körében töltötte. — Mi köti a fiatalokhoz? — Elsősorban a munkám, a társadalmi megbízatásom. De érzelmileg is kötődöm hozzájuk. A mindenkori fiatal korosztállyal igyekszem elfogadtatni magam. Segítek nekik abban, hogy megállják helyüket a cseppet sem köny- nyű értelmiségi pályán. A megyei bíróságon úgymond félállásban 1951 óta vagyok oktatási felelős. E mellett természetesen egy fellebbvi- teli polgári bíróság tanácselnöke vagyok. Társadalmi megbízatásom szerint a Magyar Jogász Szövetség megyei szervezetében szintén az oktatási felelős teendőit látom el. Társadalmi megbízatásomnak húsz éve teszek eleget. — A bíróságon mint oktatási felelős hogyan segíti a fiatalok felkészítését? — Többnyire a jogi egyetemről kijött fiatalokkal van kapcsolatom. Mint ismeretes, két évig kell tanulniuk, dolgozniuk, hogy szakvizsgát tehessenek. Szervezem a képzésüket és előadásokat is tartok részükre. Nemcsak a szakmai, a politikai felkészítésükben is részt veszek. Mi több: a jogász szövetség megyei szervezetével arra is ügyelünk, hogy a leendő jogászok (és nemcsak ők) stílusa, nyelve pallérozott legyen. Tavaly tavasszal például Lő- rincze Lajos tartott nyelvi, stilisztikai előadást a megyei bíróság épületében. Pár éve retorikai tanfolyamot is szerveztünk. Munkám sokrétű. Fogalmazók, bírók, közjegyzők és nem jogi képzettségűek tanulását és továbbképzését segítem, örvendetes, hogy az utóbbi 4—5 évben számos fiatal jogász választotta a bírói hivatást. Jelenleg a megyei bíróság létszámából tíz fiatal a jogi egyetem levelező tagozatára jár. őket is segítem a vizsgák előtt. — Társadalmi megbízatása érinti a jog szinte valameny- nyi területét. — Valóban. Más területen dolgozó fiatal jogászokkal is van közvetett, vagy közvetlen kapcsolatom. De a bíróságon szervezett konzultációkra is többször eljönnek ügyészségi fogalmazók, ügyvédjelöltek. Hallgatóim, illetve a felkészítésben részt vevő „tanítványaim” közül már többen vezető beosztásba kerültek, főleg a tanácsi vonalon. Egyik tanítványom, dr. Bucskó István fogalmazó az IM és a KISZ KB által szervezett fiatal jogászok vetélkedőjének miskolci területi döntőjén jól szerepelt. Itt, házon belül is szoktunk fiataloknak vetélkedőket rendezni. A rendezés mellett többnyire a zsűribe is meghívnak. Már gyakorló jogászok is megkeresnek néha jogi tanácsokért, pontosabban szakmai segítségért. Nem túlzás, ha azt állítom: amikor eleget teszek társadalmi megbízatásomnak, közéleti munkát végzek. — A tanárképzősök hogyan fogadták? — Eleinte nem szívesen. Persze nem éppen rám haragudtak, hanem arra az Oktatási Minisztériumban hozott határozatra, amely előírja az állampolgári és jogi ismeretek oktatását. A rendelet szerint a főiskolásoknak egy félévig heti 2 óra „jogot” kell hallgatni. A történelem szakos hallgatóknak heti 3 órát. Utóbbiak év végén jegyre kollokválnak, a többiek jegy nélkül, de kellő szigor mellett beszámolnak. A három évtized alatt pedagógiai gyakorlatra tettem szert, előadásaimat konkrét jogesetekkel fűszerezem. így figyelnek rám a hallgatók és megértik előadásaim kettős hasznát. Egyrészt egyéni életükben jobban eligazodnak alapvető jogi ismeretekkel, másrészt ha osztályfőnökök lesznek, nekik is kell állampolgári ismereteket oktatni osztályfőnöki órákon. — Tanáriasan készül előadásaira? — Részben. A szerteágazó jog ismertetésével úgy boldogulok, hogy felkészülésemhez és általában a munkámhoz segítséget ad a megyei bíróság, a jogász szövetség megyei szervezete és a feleségem, aki munkaügyi bíró. Segít az is, hogy szeretem a fiatalokat. BESZÉLNEK RÓLA Zboray, a zenész Komoly középvezető, ha munkáról van szó. Lezser, könnyed fiatal, ha a szórakozás, a zene kerül napirendre. A „Kossuthban” szerzett érettségijével, szervezőkészségével, igyekezetével elérte, hogy művezető beosztásba helyezték a Nyíregyházi Ingatlankezelő és Szolgáltató Vállalatnál. Zboray Károlynak hívják. Megyénk, s főleg a megyeszékhelyünk fiataljai ó-val szokták emlegetni: „Zboray, a zenész”. Beszéltek róla évekig, aztán jó néhány hónapig csend vette körül. Mostanában ismét kezdik „felkapni”. — Hogyan kezdődött kapcsolata a zenével? — Gyerekkoromban négy évig zongorázni tanultam. Kicsit később a fuvolát és a gitárt kezdtem megkedvelni. Mind a három hangszeren tudok játszani, zongorázni azonban igen ritkán szoktam. Az utóbbi években inkább az éneklést választottam. Úgy érzem, ezzel tudom legjobban kifejezni magarrj. A lezser- ségtől, a könnyedségtől függetlenül az ének és a zene egyfajta tartásra, fegyelemre nevel. A rendszeretet, a fegyelemszeretet a munkámhoz is hozzátartozik. A középiskolában műszaki ismereteket is tanultam. Ezeknek az ismereteknek mind a munkám során, mind zenélés közben hasznát veszem. — A régi és híres Zenit együttessel vált ismertté. Miért hallgatott el az együttes? — Részben gazdasági, részben személyi okok miatt. Egy mai, modern zenekart menedzselni is kell. Csak úgy tud megélni. Gazdasági nehézségeink is voltak. Sokba kerül a felszerelés vásárlása és még a fenntartása is. Tételezzük fel, hogy három-négy gimnazista fiú zenekart akar alakítani. Ha egy közepes felszerelést akarnak vásárolni, 200 ezer, azaz kettőszázezer forintot kell előteremteniük. Csak ilyen felszerelés használásával érdemes rendszeresen fellépniük. A színvonalhoz elengedhetetlen a közepes, vagy még jobb felszerelés. A személyi okokról csak annyit: nem mindenben értettünk egyet a fiúkkal. Hadd tegyem hozzá, hogy esetünk nem egyedi. A modern zene, és főleg a diszkó egy kicsit válságba jutott. Nem vagyok diszkóellenes, de csak gondoljunk bele. A diszkószámok többsége egyforma. Ritmusszegény, kissé monoton a diszkó. A zenekar órák hosz- szat játszik, és a ritmus szinte ugyanaz. Vannak jó diszkószámok, de azok nem éppen eredetiek. Egy-egy régi dalra, vagy dallamra épülnek. A nosztalgiahullám a zenét is elérte. Engemet is megérintett, ismét kedvelem a régi, híres Beatles-számo- kat. A változatos, fülbe mászó dallamokat is szeretem. — Fél évvel ezelőtt ismét zenekart alakított. Mik a tervei? — Hárman alakítottuk a zenekart. A másik két társam is munkaviszonnyal rendelkezik. Tudjuk, hogy változatosabb, igényesebb muzsikára vágynak már a tizenévesek is. Ezért olyan számokat akarunk nekik eladni, amelyeket szívesen megvesznek. A jövőben is lesz saját számom, de a hangszerelést, csakúgy mint a Zenitnél, közösen oldjuk meg. Alkalmi foglalkozásunk, fellépésünk legális. Mind a hárman vizsgát tettünk az Országos Szórakoztató Zenei Központ szakemberei előtt. Szerintem hamarosan jönni fog egy új, a diszkónál változatosabb hullám. Alkalmazkodni fogunk ehhez a hullámhoz. A közelmúltban a fiatalok tágasabb körében fellépett három együttes egy nyíregyházi szórakozóhelyen. Nem dicsekvésképpen mondom, hogy a mi hármasunk vastapsot kapott. Gondolom azért, mert három számot adtunk elő, de mind a három más és más volt. Műsorunkat, jól betanult számainkat nem erőszakoljuk rá a közönségre. Jönnek hozzánk a lányok és a srácok, hogy ezt is játsszátok el, azt is játsszátok el. A kéréseknek is eleget teszünk. Az önképzésre, az éneklés és a zenélés tanulására a jövőben is gondot fordítok. Két társam sem skatulyázza be magát. Később szeretnénk, ha bővülne együttesünk létszáma. Valószínű, a „bővülés” után ismét a Zenit nevet vesszük fel. A zenit tetőpontot, csúcspontot jelent. Kívánjuk, hogy az együttes jusson el — a zene zenitjére. Az oldalt írta: Nábrádi Lajos A fényképeket készítette Császár Csaba I !OlL.|D|A|L.|A| Móré Gyuláné, Szitár Béla, Horváth Ilona
