Kelet-Magyarország, 1980. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-18 / 115. szám
KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1980. május 18. Kedves Bea! Emlékszel? Arról beszélgettünk veled és még két osztálytársaddal; hogy ti, érettségi és felvételi előtt álló tizennyolc évesek mostanában milyen kérdésekre kerestek feleletet. Mi az, ami a legjobban foglalkoztat benneteket, s vajon mire nem kaptátok meg, mire nem tudjátok a választ? Beszéltetek először arról, ami valamennyi végzős diáknak évről évre gondja, hol és hogyan találjátok meg a helyeteket a világban. És megfogalmaztátok személy szerint is azt a legfőbb kérdést, amiről bár sokat vitatkoztatok, de mégsincs tiszta kép. Azt mondtad: nem érted, miért van olyan nagy különbség a főiskolai, egyetemi felvételi vizsgáknál a fizikai dolgozók, illetve az értelmiségiek gyermekeinek elbírálásában? Miért részesülhetnek tanulmányi kedvezményben már a felvételi előkészítés időszakában a fizikai dolgozók gyermekei, miért tartoznak más kategóriába, s miért jár előnnyel a felvételinél az úgynevezett származási hátrány a fizikai dolgozók gyermekei javára? És soroltad az érveidet: hogy 35 éve szabad hazában élünk. Szocialista demokráciánkban szilárd a munkáshatalom. A gimnáziumban nincs semmi különbség a munkás, paraszt vagy értelmiségi szülők gyermekeinek ruházkodása, anyagi körülményei között. A könyveket ma senkinek sem luxus megvásárolni, de nyitva állnak a könyvtárak is mindenki előtt, aztán a múzeumok, a hangversenytermek, a színházak is. Úgy fogalmaztál: karnyújtásnyira van a kultúra minden java, s az bárki számára elérhető. A munkás gyermekének ugyanúgy, mint az orvosénak. Akkor meg minek kell kategorizálni? Mind igaz, amit felsoroltál. Csak egyetlen láncszem hiányzik: hogyan tudunk ma, nemzeti méretekben élni kulturális lehetőségeinkkel? Nálam talán sokkal jobban, naprakészen ismeritek a statisztikai adatokat: a könyvtárak állandó olvasói között mennyi a fizikai dolgozó, az egyes osztályok, illetve az értelmiség jövedelmének hány százalékát fordítja hangversenybérletre, színházjegyre, hogyan oszlik meg a múzeum- látogatók aránya stb. Tény, hogy mindenkitől egyformán karnyújtásnyira vannak a kultúra javai, de az is tény, hogy ezekből még nem egyformán részesedünk. Nem azért, mert nem jut mindenkinek, hanem azért, mert évszázadokon át nem volt szokás, hogy bárki kérhet belőle. És ma is sokan vannak, akik körülményeik miatt csak nagy erőfeszítéssel jutnak hozzá. Eszembe jut az ősz hajú ember, akit munkatársai kinevettek, mert vén fejjel beült az iskolapadba. Aztán egy másik munkásember, akit meg azzal ugrattak: talán főnök akarsz lenni, azért tanulsz? Változik világunk abban az értelemben is, hogy mind többen kérnek a kultúra javaiból. Nemrégiben két fiatal munkás származású üzemmérnökkel beszélgettem. Iszonyú erőfeszítésükbe került végigverekedni az éveket. Mert otthon a családban nem voltak lexikonok, nem beszéltek művészettörténetről, nem vitatkoztak soha Kant ideológiájáról, az egzisztencialista filozófiáról, soha ki nem ejtették ezeket a szavakat. Elfoglalták volna valaki elől a helyet a főiskolán? Nem hiszem. Még elképzelni is rossz, mi lenne az országból, ha csak az értelmiségiek gyermekei juthatnának be az egyetemekre. Ha intézményesen nem gondoskodnának azok gyermekeiről, akik foglalkozásukból, életmódjukból, környezeti ártalmaikból, elzárt lakóhelyükből stb. adódóan eleve képtelenek versenyezni az értelmiségi családokban felnövő gyerekekkel, a fővárosiakkal stb. Kedves Bea! Végül hadd áruljam el, hogy magam is ellene vagyok az ember kategorizálásának, beskatulyázásának. És bízom abban, hogy lesz idő, amikor erre már nem lesz szükség. Talán már a te gyerekeidnek sem... ZchrUiAtiuáa dr. Pénzes Jánossal, a megyei tanács elnökével a tanácsok szerepéről A Legutóbb hét éve választottunk tanácso- w kát, s azóta nagy változás ment végbe a megyében. Hogyan értékeli: a tanácsok munkája mennyire kapcsolódik az eredményekhez? — Hosszú, majdnem két ötéves tervet felölelő a legutóbbi tanácsi ciklus. Ez idő alatt nagyon jelentős tartalmi és szervezeti változások következtek be a tanácsok munkájában, amelyek a X. kongresszus és az 1971-ben megjelent új tanácstörvény nyomán születtek. El kell mondani erről az időről: a megye történetében a legeredményesebb tíz év volt. Ilyen ciklust zárunk most. Ügy érzem, nem vagyok szerénytelen, ha azt mondom, a tanácsok munkája ebben a szakaszban igazodott a megyei sajátosságokhoz, megfelelt a várakozásnak. A Ha mérlegre tenné a most leköszönő ta- ^ nácsok munkáját, mit emelne ki elsősorban? — Sok mindent megemlítenék, de mivel most a tanácsokról beszélünk, azt: a választott testületek ma önállóan, felelősen és demokratikusan irányítanak. Ez időszakban a megyei tanács tizennégy ágazat hosszú távú fejlesztési koncepcióját vitatta meg és hagyta jóvá. Vagy a megyei tanács végrehajtó bizottsága ötvennégy esetben számoltatott be helyi tanácsi végrehajtó bizottságot, járási hivatalt, tanácsi intézményt és vállalatot. Fontosnak tartom, hogy fejlődött a testületi határozatok végrehajtását szolgáló apparátusi tevékenység. Ma valóban a testületek irányítanak. A megyei tanácsról beszéltem, de ugyanezt mondhatnám a városi, a nagyközségi és a kisebb települések tanácsairól is. A összességében tehát elégedettek lehe- w tünk? — Ha a fentieket nézzük, feltétlenül. Per- ,,§?e mi tudjuk leginkább, milyen sok még tevékenységünkben a változást igénylő elemT Sokkal többet tehettünk volna például azért, hogy a tanácstagok elé került napirendeket előzetesen ne csupán egy-egy tanácsi bizottság, hanem a lakosság szélesebb köre véleményezze. Csak így várhatjuk, hogy határozataink megvalósulásában is még nagyobb kör működjék közre. Másrészt tudjuk: a tanácsi bizottságok, — annak ellenére, hogy véleményükkel, javaslatukkal sokat segítettek különösen a megyei és a városi tanácsokban —, néhány helyen bizony inkább csak formálisan működtek. Tanácsaink nagy munkájának értékét az se ronthatja le, ha elmondjuk, hogy a ciklus végén egyes testületek esetében csökkent az aktivitás. Nincs ebben ellentmondás. A tanácstagok az elmúlt hét évben felnőttek a feladatokhoz, sok tapasztalatra tettek szert, a választás óta eltelt hét év azonban kedvezőtlen jelenségeket is a felszínre hozott. A kiöregedés nagyobb arányú volt az optimálisnál, a hosszú időszak arra sem adott lehetőséget, hogy a megye társadalmi változásaihoz igazodjon a tanácstagság összetétele. Jb A tanácstagi jelölő gyűlések döntéseinek w összegzése után e tekintetben is változik a helyzet? — Erre egy-két számot. 1973-ban a harminc éven aluli tanácstagok aránya 16,5 százalékos volt, az új tanácsok megalakulásával 21,2 százalékos lesz. Ez azért is fontos, mert a megye lakóinak a fele harminc éven aluli. A nagyfokú iparosítással nőtt a megye munkásságának száma, ezért is indokolt, hogy több munkást jelöltek a tanácsokba. A nők közéleti szerepének növekedését jelzi: a tanácstagjelöltek majdnem egyharmada asszony és lány. A nagyfokú váltás ugyanakkor nem jelent általános cserét, hiszen akik hosszú éveken át a lakosság megelégedésére végezték a tanácstagi munkát, ezután is a tanácsokban lesznek. A jelenlegi tanácstagok ötvenegy százalékát jelölték újra, köztük jó [ néhány olyat, akik immár harminc éve vál- j lalják ezt a szép közéleti megbízatást. A Az elmúlt időszakra tevődik a tanács- I ^ hálózat korszerűsítése. Milyen gyakorlati haszna volt ennek a megyében? — Kedvező feltételeket teremtett a színvonalasabb munkához. A lakosság ügyeit ma ott intézik, ahol az ügyek keletkeznek, s ahol azokat a legjobban ismerik. A megyei terület- és településfejlesztéssel összhangban öt városi, 33 nagyközségi és 61 közös tanács alakult. A városi és a nagyközségi tanácsok jóval nagyobb hatáskörrel rendelkeznek, mint korábban, a határozattal intézett ügyek 88 százalékát már ők végzik. 28 építési, 59 ipari, 23 kereskedelmi és 75 árellenőrzési hatáskör a helyi tanácsoknál van. ^ Mit jelent ez a lakosság szempontjából? — Sokat. Ha valaki például építkezni akar, helyben, utánajárás nélkül kérheti hozzá az engedélyt. Sorolhatnám tovább. A megye lakóinak 28,5 százaléka városokban, 38 százaléka nagyközségekben él. A szabolcsiak kétharmadáról van szó és ehhez a helyzethez igazodott az apparátus. Ez nagy dolog, jó dolog. De hozzáteszem: ezek csupán keretek. A jobb lehetőségekkel jobban kell élnünk. A Sikerült-e a két választás között csökkenteni a papírmunkát, a bürokráciát? — A tanácsok hét éve a lakossági ügyek intézésében is sokat hozott. Az összes ügyirat 20 százalékkal csökkent a megyében, és ez nagy szám! A csökkenés konkrét oka a jobb ügyintézés. Egy ügyiratból nincs három meg négy irat. Nem árt elmondani: évente 1,2— 1,3 millió alkalommal jelenik meg a lakosság a tanácsoknál, egy állampolgár tehát átlagosan kétszer-háromszor. Ez mutatja apparátusunk felelősségét is, hiszen a tanácsházá- kon tapasztaltak nagyon is hatnak az emberek közérzetére. Négy év alatt másfél százalékkal csökkent a harminc napon túl intézett ügyek száma. Noha mi tudjuk, milyen óriási eredmény ez a másfél százalék, azt is látjuk, alapvető feladat a további egyszerűsítés, a bürokrácia csökkentése, hogy a tanácsi vezetők és dolgozók naponta kutassák az ehhez vezető módokat. Az elmúlt hét évben 344 egyszerűsítési javaslatot tettünk, amelyből 84-et saját hatáskörünkben meg is valósítottunk. De a júniusban újjáalakuló tanácsi testületek nagy feladata lesz az ügyek gyors, kulturált intézésének szorgalmazása. A A tanácsok a tanácstörvény szerint is felelősek területük ellátásáért. Hogyan látták, látják el ezt a funkciójukat? ■ — Mindinkább felelősem Megyénk sajátos fejlődésének megfelelően sok munkát adott az elmúlt 10 évben a tanácsoknak az ipar letelepítése, a szabad munkaerőforrás felmérése, mozgósítása, az új üzemekhez szükséges feltételek megteremtése, a koordinálás, a munkásszállítás stb. Nem volt kisebb feladat a lakosság kommunális igényeinek kielégítése. 1970. és 1980. között annyi lakást építettünk, mint az előző húsz év során. A többszintes lakótelepszerű építkezés is ez időre tevődik. Nagy munkát adott ez különösen a városokban a tanácsoknak, és szép eredményeket hozott. A magas természetes szaporodás (az országosnak két és félszerese) is pluszkötelezettséget rótt a tanácsokra bölcsőde, óvoda, iskola tekintetében, örömmel mondhatom, hogy az évtizedre tervezett nyolcezerrel szemben 13 ezer óvodai hely létesült megyénkben. Ez harmincszázalékos túlteljesítés! A megye egészségügye is nagy léptekkel fejlődött: tíz év alatt több mint 1300 új kórházi ágy létesült. Ezekben a számokban az is benne van, hogy sikerült mozgósítani a társadalmi erőket, bevonni a fejlesztő munkába sok tíz ezer aktív embert. A lakosság — nem utolsósorban az üzemek szocialista brigádjai — 1 milliárd 600 milliót tett hozzá a megye pénzéhez, 1966. és 80. között ötvenöt százalékkal többet, mint a korábbi tervidőszakban. Ennek a gazdasági oldala sem közömbös, de még jelentősebb, hogy a tanácsok és a lakosság kapcsolatának javulását is bizonyítja. Mindjárt hozzáteszem: ez a jövőben is nélkülözhetetlen a munkánkban, hiszen a megye lakói nélkül nem juthatunk előre. Nagy programja megyénknek a közművesítés, a vezetékes vízellátás. 1970-ben 12 településünkön volt vízvezeték, — ez is mutatta' a megye állapotát — és egy évtized során hetvenöt helyen épült. Egyedül a mostani ötéves tervben több település kap vezetéke? vizet, mint addig a történelem során összesen. A A lakossági közérzetet befolyásoló nagy tényező ezek mellett a szolgáltatás, a kereskedelmi ellátás. Elégedettek lehetünk ezek színvonalával? — Talán nincs is a megyében család, ahol ne volna háztartási gép, tévé, rádió, s mind több a gépkocsi is. Bizony meg lehet keseríteni a családok életét, ha nincs korszerű szervizkapacitás, ha nem kielégítő a javító-szolgáltató tevékenység. Éppen ezért nem lehet számunkra mindegy, hogy — bár a fejlődés e területén az országos átlagnál nagyobb volt az elmúlt években —, még mindig az utolsó megyék között vagyunk a szolgáltatás területén. A jövőben erre is több figyelmet szükséges fordítaniuk tanácsainknak. A jelenlegi kapacitással is jobban lehetne gazdálkodni. A kereskedelemről: megyénk kiskereskedelme tavaly már 13,4 milliárdot forgalmazott, de a forgalom szerkezete is jelentősen módosult az elmúlt években a tartós fogyasztási cikkek javára. Ez annak is következménye, hogy a felpezsdült gazdasági élet nyomán a lakosság bevétele nagymértékben megnövekedett. Ehhez társult a korszerű kereskedelmi hálózat. Bár igaz, hogy időnként indokkal, vagy indokolatlanul találkozunk hiánycikkekkel, az ellátás jóval kiegyensúlyozottabb, mint korábban. Tíz év alatt 119 ezer négyzetméter alapterülettel nőtt az üzlethálózat, az ÁBC-k, presszók sorát találjuk falun is. Mind ezek mellett a vendéglátás színvonala különösen Nyíregyházán és a városokban, még nem kis gondot okoz és nagy feladatot ad a tanácsoknak. Nem utolsósorban a tömegétkeztetésre, a kulturáltságra gondolok. A Magasabbak az igények, magasabbak a w követelmények a tanácsok, az államigazgatás munkája iránt. Mi a biztosíték, hogy ezeknek maradéktalanul megfelelnek? — Nem utolsósorban a most jelölt tanácstagok összetétele. Hiszem, hogy a június 8-a után munkába álló tanácsok jobban megfelelnek az új követelményeknek, képesebbek lesznek az irányításra. A tanácsi apparátus felkészültsége is sokat javult az évek során. 1970 óta 17 százalékról 38 százalékra növekedett közöttük a felsőfokú végzettségűek aránya, s politikai műveltségük is kedvezően alakul. Jelenleg is továbbtanul dolgozóink egyötöde. Ez fontos alapja annak, hogy értsék, mit és miért kell jobban csinálniuk. A testületi és a hivatali munka jövőbeni fej-, lődése együttesen biztosíték a XII. kongresz- szus, a megyei pártértekezlet határozatainak megvalósítására. Ezért is tartom fontosnak, hogy különösen a helyi tanácsoknál több jó szakember dolgozzék. A Közelebb á megye dolgaíhozf'; milyen w munka vár megyénk tanácsaira a következő öt esztendőben? — Megyénk programja sok oldalról ismert, a pártértekezletek ezt megfogalmazták. A megvalósításhoz sok gonddal, nehéz és következetes munka árán juthatunk csak el. Mindenki tudja, hogy a következő években sem lesz könnyebb, mint eddig, sőt feladataink bonyolultabbak, anyagi eszközeink pedig itt-ott szűkebbek is. Mindezek paran- csolóan írják elő az újonnan választandó tanácsoknak a korszerűbb, a tartalékok feltárását segítő munkát, a még szorosabb kapcsolatot a lakossággal, a mindennapos és élő együttműködést a tömegszervezetekkel, a Hazafias Népfront bizottságaival, a tudományos szervezetekkel és a gazdálkodó egységekkel. Sok olyan lehetőségünk is van, amely nem kerül pénzbe. Nem beruházási kérdés például a lakosság közérzetének, hangulatának alakítása, amit sok irányban befolyásolhatunk tanácsi hivatalaink, intézményeink, vállalataink révén, de az egyéb területek javuló ellenőrzése útján is. Én a szó szoros értelmében vett tanácsi munkának tartom, hogy segítsük: szervezettebb, hozzáértőbb és lelkiismeretesebb legyen a lakosság ellátása a kereskedelemben, az egészségügyben, a kulturális intézményeinkben és más szerveknél, amelyekkel az állampolgár mindennap találkozik. Ügy gondolom, erről a jövőben többet kell szólnunk és többet is kell tennünk érte, hiszen a tanácshálózat nem önmagáért, hanem a környezetéért, a megye hatszázezer állampolgáráért van. A Ez valóban széles körű és jó program. A jelölő gyűléseken is hasonlókról szóltak az állampolgárok. Mi történik az ott elhangzott észrevételekkel, közérdekű bejelentésekkel? — Igen, a jelölő gyűlések is valóságos programot adnak nekünk. Szerencsésen Ötvöződik ez a megyei elképzelésekkel, a Hazafias Népfront választási programjával. A most zajló jelölő és választási gyűlések hangulata valóban jó, a több ezer közérdekű javaslat többsége máris, vagy a távlati időben hasznosítható. Ezek jó és konkrét indításai a jövőbeni tanácsi munkának. Fontos visszatérni a sorsukra, rangsorolni őket új tanácsainknak, és a lehetőség szerint pozitív állást foglalni az ügyekben. Ügy gondolom, hogy a tanácsok újjáválasztása megyénkben minőségi változást hoz. Nagy területen járul hozzá a központi követelmények, egyben a megyei igények összhangjának megteremtéséhez. Köszönöm az interjút. Kopka János ^asárnapr llNTERJÚi
